HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Lashrael Laralytha
PM||Profil
Bárminemű dolog kapcsán kérdezzetek és jelezzetek nyugodtan!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» A királyért!
Today at 1:33 am by Shuga

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Yesterday at 6:08 pm by Shuga

» Mászni és mászni de vajon meddig?
Yesterday at 5:24 pm by Shuga

» Új hajnal virrad
Vas. Dec. 16, 2018 5:31 pm by Alia Caroline Azurre

» Fenothar
Szomb. Dec. 15, 2018 5:32 pm by Lashrael Laralytha

» Készen vagyok!
Szomb. Dec. 15, 2018 12:23 pm by Fenothar

» Az igazi ellenség
Hétf. Dec. 10, 2018 6:19 pm by Aesma Daeva

» Titkos gyógyír
Vas. Dec. 02, 2018 7:58 pm by Shuga

» Szökésben
Szomb. Nov. 24, 2018 5:38 pm by Lashrael Laralytha

» Nekromanta csapdája
Szomb. Nov. 24, 2018 4:34 pm by Lashrael Laralytha

» Mentőexpedíció
Hétf. Nov. 19, 2018 8:02 pm by Lashrael Laralytha

» Sötét Vastelep
Csüt. Nov. 15, 2018 5:01 pm by Shuga

Statistics
Összesen 111 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Fenothar

Jelenleg összesen 18512 hozzászólás olvasható. in 535 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Shuga

A legtöbb felhasználó (27 fő) Pént. Nov. 02, 2018 9:12 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 A ködös határ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: A ködös határ   Kedd Dec. 23, 2014 12:37 am

Uráldur - Zaida Al-Hassan'Akil


* A félhomályba burkolózó szoba egyik sarkában a bajuszát pödörgető, állandóan félmosolyra húzott szájú nemes, Afred Von Wienmannra vetődött a tekintetem. Gondolatban már össze sem tudtam számolni, hogy hányszor végeztem volna vele és a szobában lévő két kutyájával, akik az ajtóban árgus szemmel kísérik végig a kivallatásomat. Vagyis, a nemes szavaival élve az "ajánlat tételt".
A székben ücsörögve az asztalon lévő pergamenre pillantottam. A fehér papíron ott virított a vörös viaszpecsét, aminek a város címere és a latin betűkkel írt szövege bizonyította, hogy igencsak hivatalos levélről van szó, ám részben mégsem.
Nem kedveltem az olyan megbízásokat, ahol nekem kellett átadnom üzeneteket. Legalábbis, amikor magas rangban lévő személyek bíznak meg vele, mindig savanyú száj ízzel távozom, mert tudom, hogy mi lehet a vége. Az üzenetet fogadó fél - ha az üzenet szövege igencsak negatív a fogadó számára -, könnyen kiboríthatja őt, és a haragját nem egyszer a kézbesítőn veri le.
Összekulcsolt kézzel néztem a nemesre.
- Szóval csak kézbesítés.
- Csak kézbesítés.
A válasz tömör volt.  Már a hangjából éreztem, hogy csak egy küldöncnek tekint, akit gyakorlatilag akárhová el lehet küldeni a világon, néhol akár áron aluli fizetséget ajánlva neki - jó példa erre az én helyzetem.
A párnázott székében kényelmesen üldögélő nemes egy jó ízűt kortyolt a borából. Letette, majd megszólalt:
- Mint már mondtam, a hely adott. Csak kézbesíteni kell magának, semmi más feladata nem lesz. Innen oda, A pontból B pontba, ennél már nem is lehetne egyszerűbb a feladat. - mondta. - Mi az, ami visszatartja? Úgy hallom, hogy maga igen tapasztalt e téren.
Egy nagy levegőt vettem, hogy a mérgemet csillapítsam.
- Tisztelettel tájékoztatom Önt, hogy a hely, ahova engem szándékozik kiküldeni, az ismert világ legveszélyesebbjei közé tartozik. Nem kívánom ecsetelni, ezzel minden bizonnyal maga is tisztában van.
A nemes bólintott. Ugyanazzal a mosollyal nézett vissza. Széttártam a karjaimat.
- Akkor? Mi nem egyértelmű?
- Minden világos, hölgyem. Én csak arra utasítom..
- Szeretne utasítani. - szakítottam félbe. A nemesnek hirtelen a torkán akadt az, amit mondani akart, ám nem volt rest cselekedni. Egy ujj mozdításával a két gorillája a székem mögé állt, ezzel jelezve, hogy a folyamatot nem szabadott volna félbeszakítanom. A nemes visszahajolt a székbe, folytatta:
- Szóval. Arra utasítom önt, hogy maga vigye el ezt az üdvözlő levelet a kívánt helyre, legyen az bármilyen veszélyes hely is, számomra érdektelen. Maga. - itt rám mutatott. - Maga pedig ezt teljesíteni fogja. Még megfelelő fizetséget is kap érte, a schlektebb* helyeken ilyen fizetségről egy hírvivő csak álmodozhat.
Az egyik őr a székem mellett egy ládát nyújtott át nekem, amiben egy karkötő hevert. Ezt feladták a csuklómra, majd a két őr a nemes másik ujjmozdulatára ismét az ajtóhoz állt.
- Remélem megegyeztünk. A feltételek megvannak, a fizetése is itt várja nálam. Abszolúte garantálom, hogy biztonságban itt lesz és átveheti. Amint visszaért.

A kietlen, kopár tájon barangolva gondoltam vissza arra az átkozott napra, amikor rám adták ezt a megbízást. A lila karkötőmet - bárhogyan is próbáltam lefeszíteni magamról -, csak magamon kellett hordanom. Gondolom valamiféle jelző lehetett a mágusának, hogy merrefelé is járok. Minden bizonnyal tudni kívánja az a tuskó, hogy az ő kedvelt hírvivője nem csak a világban barangol és a feladat teljesítése helyett mondjuk ott délen nyaral.
Ez a lápos, kietlen vidék rosszabb volt minden eddiginél, amit eddig át éltem. Hiába láttam már száz csatateret, vértől ázó és attól latyakossá váló homokdűnéket vagy füves réteket, ez mindennél undorítóbb volt. A szúnyogok és az egyéb rovarok állandó társaimmá váltak, a vízzel teli gödrökre folyamatosan figyelnem kellett, a láp orrfacsaró bűzét pedig még mindig nem tudtam megszokni. Szívből kívántam, hogy egyszer egy ilyen helyen fussak össze azzal a nemessel, azonnal a láp legmélyebb bugyrába fojtom.
Hogy az utazásomat kellemesebbé és halkabbá tegyem, minden csörgő, zörgő tárgyat levettem magamról. Ez a hely számomra ismeretlen volt, minden apró kis nesze figyelnem kellett, mert itt akár egy fűszál mögött is ellenség lapulhatott. Az ork járőrök eddig nem voltak valami éberek, hála az égnek a szaglásukat elnyomja a láp bűze és a szipogásuk orrdugulásra utal.
A láp álladó félhomályához igazítottam a ruházatomat is. A sötétebb, khaki színű ruházatom nem sokban tért el a feketétől, a színén kívül ugyanaz maradt, a felszerelésem is maradt a régi, ha a karkötőt és a táskámban lévő pergament nem számítom bele. Szívesen kihajítottam volna őket útközben.
Halkan és biztosan haladtam előre a terepen. Igyekeztem mindenhol takarásban maradni, semmiben se lehettem biztos. *

* = rosszabb, silányabb, alacsonyabb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Kedd Dec. 23, 2014 1:27 am

/Uráldur karakter nincs a helyszínen/

https://www.youtube.com/watch?v=d3uklzIf2sA
(Ne kérdezd meg, miért ez a dal! Csak olyan jó pofa linkelni egy ide nem illő dalt.)

Az oawát nem kényezteti el az idő. Ami talán igen gyorsan is pereg le élete homokórájában!
A sötét fellegek úgy állnak össze feje felett, mint a mozaik egy-egy darabkája, mely nagy kirakós játékot játszik a sorsa megrontására.
Még nem kell izgulnia. Akár megállhat megszemlélni egy lábától nem messze lévő ördögvirágot, mely szépsége talán nem csak a faját vonzza. Vagy legalábbis kérdés, hogy a nagymacska és társai vonzódik-e hozzá. Ám épp láthat út közben egy egeret előbújni, aki érdeklődve közelíti meg a bódító színáradatot. Szerencsétlenségére! A virág hirtelen mozdul és mélyeszti mérgező tüskéit áldozatába, hogy a mozdulni képtelen állatot utána elkezdje lenyelni.
Még látni az égen egy-egy foltot, ahol áttörnek a napsugarak, de diadaluk homályba veszik idővel. Pár óra múlva el fog eredni az eső és ha nem keres menedéket a gyógyító (alkalmi futár), akkor hamarosan szemerkélni kezd az eső.
Ha folytatja az útját, akkor a vízfüggöny mögül furcsa zajokra lehet figyelmes. Egy magas hümmögő hangra, mely közelebb érve hirtelen elhallgat és valaki futásnak ered a nádban. Ha képes a lépések zajából ezt megállapítani akkor egy 160 centi körüli humanoid szedi a lábát átugorva gyakran az előtte lévő akadályokat, összecsomósodott sást, mi egymást... Míg nem valamiben megbotlik és hangosan csobban, ahogy leér a sekély vízbe. De ki tudhatja, hogy miféle lény ólálkodik ilyen időben eme tiltott területen?

De talán bölcsebb lenne nem makacsul tovább menni, hiszen az ő faja a kontinens legdélibb részén él. Nem tenne jót neki az északi hidegben bőrig ázni. Talán valami menedék után érdemes néznie, ahol kivárhatja, amíg eláll az eső.

FIGYELMEZTETÉS EZ ISTEN MINDEN TEREMTMÉNYÉNEK!

...miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Kedd Dec. 23, 2014 1:33 pm

* Halkan, mondhatni olajozottan haladtam tovább a lápos terepen fák, bokrok, nádasok takarásában és itt-ott nagyobb sziklás árnyékában. Az állandó felhőzet miatt a napsugarak nagyon nehezen jutottak be, emiatt a táj folyton félhomályban volt, mintha itt sosem lenne igazi nappal, csak amolyan télies délelőtt.
A felhők gyülekeztek és nagy volt rá az esély, hogy esőt is hoznak a nyakamba. Nem voltam elragadtatva tőle, az eső most csak még egy sokadik púp volt a hátamra. Volt nálam egy kenőcs, amit ha a ruhámra kentem, lepergeti a vizet, de most nem kívántam azzal pepecselni, hogy perceken át csak a ruhámat kenegetem vele. Minél előbb véget akartam vetni ennek, át kell jutnom a határon, be egyenest a palotába - ha van -, majd átadni az üzenetet a célszemélynek. Ha gyors vagyok, akkor talán holnapra avagy az utánra végzek vele.
Ám, bármennyire is voltam gyors, az eső csak eleredt. A lassan szemerkélő esőcseppekből igen rövid idő alatt egy heves zápor alakult ki, ami elől már kénytelen voltam behúzódni egy közeli bokrosba, ahol teljes takarásban voltam. Ott aztán nekiláthattam a ruháimat kenegetni, miközben hallgattam az esőcseppek kopogását a leveleken. Magamban már többször is elátkoztam azt az embert, most megint sor került rá. ~ Mostanában biztosan sokat csuklik, remélem a torkára is akad valami. ~ gondoltam magamban.
Már majdnem végeztem a ruházatom minden részével, egyedül a turbán maradt még. Levettem, elkezdtem azt is bevonni a nyúlós anyaggal, közben szemügyre vettem egy igen érdekfeszítő növényt. Szép volt, talán csak a magas hegyekben nőnek ilyen szép növények, amik már leszakításra érettek.
Már éppen mentem volna oda leszakítani, amikor megjelent egy rágcsáló. A piciny egérke is érdeklődött a növény iránt, közelebb is ment hozzá. Ám amikor elég közel jutott, a szép virág igen hamar elintézte a kis egerünket, ezzel arra utasítva engem is, hogy jobb ha nem nyúlkálok hozzá. ~ Milyen bájos. ~ gondoltam.

A kenceficézés után tovább indultam, hogy az esőben a célhoz vezető utamat tovább rövidítsem. A kenőcs megtette a dolgát, eddig minden vízcseppet lepergetett a ruhámról, ami ráesett. Egyedül a turbánomon volt képes áthatolni a víz, biztosan egy olyan ponton ahol túl keveset kentem, avagy egyáltalán nem jutott. Nem zavart különösebben, ennyit még képes voltam elviselni.
Csak mentem és mentem a susnyásban, mígnem egy hangra lettem figyelmes. Nyomban lehasaltam, bal kézfejemet a szablyám markolatára csúsztattam. Egy mély, hümmögő hangot hallottam, ami egyre közelebb ért hozzám, döngő lépteiből pedig egy kétlábú élőlényre asszociáltam. Vagy egy ork - ez a valószínűbb -, vagy sokkal rosszabb lehetett. Mindenesetre, nem kellett sok hozzá, hogy elhalkuljon és igen zajosan elkezdjen futni egy másik irányba.
Kisvártatva a távolból csobbanás zaja hallatszott - nehéz volt meghallanom, az eső okozta zajba igen könnyen beleolvadt. Nyomban fölálltam és sebesen, ám de a lehető leghalkabban elkezdtem előre haladni. Még óvatosabb voltam mint előtte, nagy valószínűséggel valaki fölfedezett, avagy ha "szerencsém van", valami mástól riadt meg.
Éberen figyelve mindenre, haladtam tovább az úton. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Szer. Dec. 24, 2014 12:45 pm

Az oawa gyorsan tovább oson a zaj forrásától és pár óra múlva az eső el is áll, mintha csak a még mindig a táj felett tornyosuló fellegek vissza fojtották volna könnyeiket.
Az esőtől kicsit megritkuló ködben hosszú gyaloglás után újra hangokat hall az egyik erdőhöz közeledve. Ha óvatosan megközelíti, már igen messziről eltömíti orrát a hulla szag. Egy árny mozog az erdő mentén és a távolból egy ló nyerítése hallatszik. Nem vad ló, az biztos. Itt nem szeretik ezek az állatok az élőhelyet, legfeljebb csak a Nagy Füves Pusztában találkozni szabadon élő musztángokkal.
Ám az erdőt és az az előtt járőröző élőhalottakat -ugyanis egy fekete mágus varázslata járkál csak a homályban- megkerülheti egy pocsolyában gazdag réten. Akár hogy fürkészni a rossz látási viszonyt, arról nem igen lehet járőrökkel találkozni.
De vajon mi okuk lehet eme sötét lényeknek, hogy csak a fákat védjék? Elaludtak volna az őrök? Vagy talán valami titokzatos és félelmetes lény tartja őket távol?
Megpróbálhat átcsúszni a már több kiszúrt járőr között, hogy az erdőben keressen menedéket. Vagy megkockáztathatja a nyílt terepen való átkelést, jó szaglására és éles hallására támaszkodva, hiszen a ködben aligha bízhat csak a szemében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Csüt. Dec. 25, 2014 11:46 pm

* Ütötte az eső a ruhámat, mintha ezernyi korbácsoló végezte volna a munkáját. Ez a környék valami nagy kiterjedésű temetőhöz hasonlított, amit hol egy lápos, picinyke erdő, hol pedig nádasok és pocsolyák ezrei szakítanak meg változó arányban. Ezeken a földeken semmi sem tud megteremni, ha csak a szitakötők, szúnyogok lárváit és a békák, varangyok túlszaporulatát nem vesszük bele. Semmiféle állat, vagy növény nem képes itt megmaradni, ami a sötét elfek számra ehető lenne. Kétlem, hogy a beljebb lévő területeken sokkal rózsásabb lenne a helyzet, ott is bizonyára hasonló állapotok uralkodnak. Ebből a szempontból megtudtam érteni a hódításra berendezkedett, háborúzó sötét elf népséget.
Mint ahogy erdő váltotta egymást, úgy pillantottam egyfolytában minden irányba, ahol mozgást hallottam vagy láttam. Így esett ez azzal az erdővel is, amiben egy árnyat láttam elsuhanni egy pillanatra. Az alakját nem tudtam kivenni, hogy milyen élőlény lehetett, az számomra teljes titok maradt, nem tudtam kivenni. Olyan gyorsan mozgott, hogy az én szemeimnek sem sikerült beazonosítania azt a valamit, így jobbnak láttam megkerülni az egész erdőt. Mivel az őrök így sem lehetnek a szokásosnál éberebbek - ráadásként sok közöttük az orkféle -, a köd pedig csak az én javamra lehet.
Bármennyire is sűrű és nagy volt a köd, óvatosan indultam el a ködbe burkolózó nyílt terepre, a lehető legjobban meglapulva próbáltam előrébb törni és gyorsan mozogni. A fülemre és a szaglásomra hagyatkoztam, a látási viszonyaimat jelentősen lecsökkentette a köd. Talpam alatt a talaj hol keményebb, hol puhább volt, itt-ott pedig egy pocsolyát is megtaláltam, amit a csizmám orra hangtalanul megtalált. Nem volt egy egyszerű feladat, ám volt már nehezebb dolgom is a világnak egy másik pontján. ~ A különbség az, hogy ott önként vállalkoztam a feladatra. ~ gondoltam magamban.
Éberen figyelve, halkan haladtam előre a ködös tisztáson, remélve, hogy semmibe nem botlok bele és nem fedez föl semmi és senki. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Szomb. Dec. 27, 2014 1:39 am

A távoli megbízó embere óvatosan oson, kúszik minél halkabban a posványosban, megkerülendő a sűrű járőrökkel védett erdőt, nem is sejtve, hogy a határvédők egy csapdája felé halad.
Még maga mögött hagyta egy jó ideje azt az ork asszonyt, akit megriasztott a nádasban. És az agyaras járőröket is. Erre felé igen könnyen kaphatnak egy nyílvesszőt az oldalukba akár még a knuut emberei is, ha nem tisztelik a homokba -egész pontosan pocsolyás vizekbe- húzott vonalakat. Bár szövetségeseikre egyre több katona néz lehetőségként, ám még mindig sokan vannak azok, kik nem tartják őket egyen rangú feleknek és tiltott számukra is Zevadar ezen részei.
Ahogy rejtőzve próbál előre haladni, békák ugrálnak el előle és hamarosan egy vadkacsa is hápogva csapkodja szárnyait, hogy lendületet véve elrugaszkodjon és levegőbe emelkedjen. Igen csak riadt állat, ami nem csak az oawa figyelmét nem kerüli el.
-Mi járatban erre felé, te félkegyelmű? -A nem messze lévő fák ágai közül jön a kiáltás. Igen határozott, a hangsúly. Úgy tűnik, nem békés csevegésre készült ő sem.
Vajon mit tesz ekkor Zaida? Tovább kúszik csendben, mintha mi sem történt volna? Vagy válaszol neki? Esetleg megpróbál közelebb menni, hogy meglássa és leszedje egy dobással?
Sok múlhat a döntésén. Bár nem is sejti, az erdő felől a járőröző zombik csak egy ügyes elterelő csel volt. Egyesek úgy vélték, hogy a járkáló hullák már önmagukban is elég félelmetesek ahhoz, hogy elriassza a behatolókat és a könnyebben ellenőrizhető nyílt terepre terelje, ahol kiszúrhatják őket.
Vajon ha az a gyűjtögető ork itt lenne most vele, bizakodóbban nézne az elkövetkezendő dolgok elé?

/Bocsi a késői válaszért!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Szomb. Dec. 27, 2014 2:32 pm

* Nos, úgy tűnik, hogy egy rossz döntést hoztam.
Ahogy kúsztam a lápban, már akkor gondolnom kellett volna a környezetre, ami nem kevésbé igyekezett fölhívni rám a figyelmet. A békák riadt brekegése a legkisebbik gond volt, ilyet bármelyik járőr hallhat minden pillanatban, aki csak közel megy a nádashoz.
Ellentétben a hangosan hápogó, szárnyaival hevesen csapkodó, riadt vadkacsával ami pillanatok alatt elárulta a helyzetemet. Hiába próbáltam elmarrni a nyakát, hogy egy rántással elhallgattassam, már régen késő volt. Ilyenkor égett az arcom, amikor már a bőrömön érzem a nemgondolkozásnak az eredményét. ~ Bámulatos. ~ gondoltam magamban. Legszívesebben most inkább kámforrá váltam volna és ezt az egész helyet hagytam volna magam mögött, mint egy meggyógyíthatatlan járvány sújtotta területet. Milyen jó is jött volna most.
Nemsokára meg is érkezett az eredmény. A nádas melletti erdőnek egyik bokrosából egy határozott, fenyegető hang szólalt meg, kérdezvén az ittlétem okát. ~ Fürdőzöm a napsütésben.. ~ gondoltam magamban cinikusan. Már majdnem oda is vágtam a választ, de jobbnak láttam nem megszólalni. Vagy nem nekem szólt és éppen egy társával beszélget, avagy amit gondoltam az úgy ahogy van butaság és valóban észrevett.
Előttem egy erősen nádas terület helyezkedett el, a sűrű ködtől ennek csak az elejét lehetett látni. Egy gyors pillantást vetettem az erdő felé, tudtam, hogy mi lesz most. Muszáj lesz nagyon sürgősen elbújnom, ezekkel a szerzetekkel nehéz megbeszélni bármit is.
Egy hirtelen pillanatban guggolásba vágtam magam, majd a sűrű nádasba vetettem magamat, csobbanás kíséretében. Különösebben nem volt hideg a víz, egyedül az zavart, hogy a víz alatt egy kicsit sötét volt.
Leúsztam a víz aljára, onnan pedig tovább egyenes irányba. A víz elég koszos ahhoz, hogy az amúgy is nehezen észrevehető ruhámat ki lehessen venni, pláne úgy, hogy most már sár is rakódott rá.
Ilyenkor adtam hálát a mágiámnak, hogy anno még a táskámra is gondoltam. Nem fog elázni benne semmi, rajtam kívül minden száraz marad benne. Jó lesz majd az üzenet fogadójához ilyen mocskosan beállítanom, illetve a szagomtól is el fog ájulni. ~ Talán lesz olyan udvarias egy nővel szemben, hogy egy fürdőt megenged. ~ gondoltam. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Vas. Dec. 28, 2014 12:31 am

A nő, akit lopakodás közben egy közelében lévő vadkacsa elárult gyorsan veti magát a víz mélyebb rétegei felé. Legyűri a szívéből feltörekvő szavakat, hogy ne válaszoljon, ám a gyors menekülése a tóba nem marad észrevétlenül.
-Hé, állj meg különben meghalsz! Érted? -hangzik a kurjantás ismét. És a bizonytalanság távoli nyomait is alig lehet felismerni benne.
Ha figyelmes, akkor kiszúrhatja, hogy tőle pár méteren belül három lövés is csapódik a felszínbe és két sötét elf iramodik meg utána. Az elől rohanó hamar elteszi távolsági fegyverét és kardot ránt, hogy a nádban utat vágjon magának. Nem kevésbé nyílt célja, hogy felszeletelje a behatolót, ha az váratlanul támadna.
Mögötte katonatársa lohol, lövésre készen. Igen csak összeszokott csapatnak tűnnek, kicsit oldalt vannak egymásnak, hogy a szemből jövő támadások ellen ne álljon elé pont a pengét szorongató, legyen lehetősége még lőni időben a hátvédnek. De ugyan mit tehetnének ők, ha már a macskanő a hullámokba vetette magát?
Nos, az oawa igen szívós lény és jól felkészült assasin, ha a mediterrán napsütésben volt ideje hozzá szoktatni magát az éjszaki tavak hőmérsékletéhez. Ha visszatér, akár mesélhet majd a megbízójának élete ezen régmúltba nyúló emlékeiről. Oroszországban is nagy tiszteletnek örvendenek a befagyott vízben önként fürdőző rozmár típusú emberek, bár most még nincs jég eme sekély tavon, de biztosan nem tudna érdektelenséget színlelni az az emberi nemes.
Minden esetre meg kell oldania a gondot, hogy két jómadár próbál rájönni, hogy hol bukkanhat majd fel ismét levegőt venni. És nem fognak ám oly könnyen felhagyni vele, hiszen most már biztosan tudják, hogy nagy jutalomra számíthatnak, ha elfogják vagy megölik a gyógyító küldöncöt.
A lenti világban különös dolgokat láthat és tapasztalhat Zaida. Ragadozó halak vadásznak a kisebbekre, a fenéken bármikor megvághatja a mancsát egy éles kagylóhéjjal vagy egy rák ollójában. És ezek még nem is a legrosszabb dolgok, amik a lápban történhetnek. Nagy szerencse, hogy ilyen bátran követik, hiszen ez azt is jelentheti, hogy tudni vélik, hogy nincs három fejű hidra vagy emberevő fa a környéken.
Az ötlet, hogy kámforrá váljon és eltűnjön igen hasznos lehetett volna, ha képes megvalósítani fizikailag. Nehezebben próbálhatnák megölni vagy fogságba esve kihallgatni az őrszemek és felettesei.
Az a legenda járja az itteniek fajáról, hogy igen jól látnak a ködben. De ez csak bolond beszéd! Hiszen Zevadar rabszolgái között vannak csak olyanok, akik ilyesmiről be tudnak számolni. Nem gondolhatja senki, hogy aki megtapasztalta a bőrén, az beugrik egy kocsmában valahol, békés vidékeken és elmeséli a történteket.

/Bocsi, hogy csak most írok, neked hosszabbat akartam és csak néhány sorosra volt időm napközben!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Vas. Dec. 28, 2014 1:10 am

* A nádasnak hatalmas sűrűjében fölbukkant a fejem egy pillanatra, hogy megszemlélje, mi történik körülötte.
A mögöttem hasadó nádszálakból és a kardnak jellegzetes, suhintást hallató hangjából arra következtettem, hogy nem hagyták csak úgy annyiban a hirtelen távozásom. Az ork - avagy sötét elf -, nagyon merész, hogy ilyen sűrű nádasban is képes utánam jönni, de nem biztos, hogy önmagától ilyen merész. Talán lehet vele valaki, aki támogatja. ~ Bárhogyan is van, meg nem nézem. ~ gondoltam magamban, miközben lemerültem és tovább úsztam a víz alatt.
A jeges víz a csontomig hatolt, talán egyetlen oawa sem tudja ezt az érzést elképzelni, amikor a finom, selymes tapintású, meleg éghajlathoz szokott bőrt ilyen mennyiségű hideg víz éri. Talán csak a nálam elvetemültebbek tudják ezt felfogni, elképzelni. Én pedig meg is csinálom, mivel most az életem múlik rajta. A vízben a halakat nem volt alkalmam különösebben szemügyre venni, sokkal jobban lefoglalt az, hogy a fenyegetés elől elmeneküljek és megoldást találjak.
A víz alján elég sok volt a szikla. Szüntelenül azokban kapaszkodtam meg, azok adták a víz alatt a lendületet, hogy minél gyorsabban haladhassak. A sűrű nádasban egy kő eldobása és annak becsapódása a vízbe sok mindent jelenthet. Föl is markoltam egyet. Amint fölértem, ugyanazt láttam magam körül, a nádas legbelsejében vagyok. Annyi változóval, hogy a kardsuhintásokat talán távolibbnak ítéltem és némileg más irányba tartottak.
Nem bíztam a véletlenre. Lebukva, félig a vízben, a kívánt helyre dobtam el a követ, ami hangos csobbanással jelezte a becsapódásának helyét. Természetesen a lelkes nádverőhöz közelre próbáltam dobni, ám mégis másabb irányba, hogy haladási irányát megváltoztassa.
Levegőt vettem, majd egy halk alábukással folytattam az utam. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Vas. Dec. 28, 2014 7:54 am

A két járőr nem zavartatta magát, hogy esetleg felhívják magukra a figyelmet. A nádasban hangos útvágással haladtak körbe, míg a küldönc a lélegzetét is vissza fojtotta, nehogy zajt csapjon. Vagy lehet azért, hogy bent maradjon a levegő a víz alatt? Ez már oly részlet, mit eme kegyetlen lények nem vesznek figyelembe.
Nem kevés zajt csapnak, miközben Zaida nyomaira próbálnak bukkanni. Ám nem erdei elfek ők, hogy beszéljen hozzájuk a természet és megsúgja, merre felé kik, mik vannak a közelükben! Bár azok lennének! Nyugodtan oda mehetne akár hozzájuk beszélni. Ám nincs olyan szerencsés helyzetbe.
Bár Awyris erdejébe és annak zárkózott közösségébe szólna az a levél! A mágia, mely az eső ellen is jó hasznot szolgált most megvédi őt attól, hogy minden cókmókja elázzon, ám észak hidege testét így sem kíméli. A ködös tájon megbúvó állóvízből hangtalanul emelkedik ki és dobja el a követ. Nem számíthattak a kutatók arra, hogy ennyire rövid időn belül ilyen nagy távolságra jut attól a helytől, ahol nagy csobbanással bele vetette magát. Az eldobott kő helyén viszont annál valószínűbb.
Így nem kell kétszer mondani a két férfinak, gyorsan oda szaladnak és kutatják, hogy hol járhat a menekülő a nádasban. Ám csalódottan kell rájönniük, hogy rossz lóra tettek. Semmi nyomot nem találtak. Igyekeznek a parton is a talajhoz lehajolva lábak lenyomata után nyomozni, ám sajátjukon kívül még maga Sherlock Holmes se tudna szagot fogni tíz nagyító lencsével sem! Hát ők hogy találnának?
Hamarosan felhagyva a nádasban való kutatással, inkább azt kerülve haladnak, hogy kevesebb zajt csapjanak, de tovább haladva a tó megkerülésében. Egy közel ötven méteres szakaszon igen csak megbolygatták és mit sem törődve a növényekkel ösvényt vagdostak a susnyásba, ám a többi részen már kímélni azt.
Vajon mit fog tenni most a búvárkodó déli? Tovább távolodik-e tőlük az úszás közben vagy vissza fordul, hogy a menet irányukkal ellentétesen mögéjük kerüljön és így cselezve ki őket és próbál meg egér utat nyerni... esetleg hátulról beérve őket támadni? Vagy talán fogát összeszorítva tűri még a hideget és strandol-e tovább, ha már napfürdőzött a vadkacsa előtt?
Eközben azért jól hallhatja merre járnak üldözői, hiszen a hosszú, néma üldözést több perc elteltével mindig megszakítja egy hangos kiáltás, mellyel a békés megadásra szólít fel. Ám ezzel nem kell törődnie, hiszen amíg nem tudják hol van, addig ugyan úgy választhatja a szabadságot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Vas. Dec. 28, 2014 2:00 pm

* A köd teljesen ellepte a nádast, beleértve a környéki tavacska minden kis szegletét. Itt-ott levegőért fölbukkant a vízből egy pillanatra egy turbános fej, hogy az őt látót bizonytalanságban hagyva megint visszabukjon a hideg vízbe, hogy útját folytatva ismét fölbukkanjon, egy teljesen másik helyen.
Az elterelésem úgy tűnt, hogy megtette a magáét és elvonta a járőrök figyelmét rólam. A kő irányába kezdtek el haladni, azonban mire odaértek, én már régen messzebb jártam a nádasban, kardjukkal üthették vizet. Ilyen távolságban már az isteneik - ha van olyanjuk -, sem tudtak volna segíteni nekik. A köd, a nádas és a távolság miatt már teljesen eltűntem a szemük elől, az én javamra.
Egy hosszabb úszás után, ahogy a felszínre dugtam a fejem, megint körbenéztem. A nádas legszélén voltam már, előttem víz volt, és ha jobban megfigyeltem, akkor nagyon halványan ugyan, de kirajzolódott a partnak a körvonalai és némi lombkorona. Kardsuhintásokat már alig hallottam, de azért még mindig szemmel tartottam a környeztem, hátha fölbukkan esetleg még egy látogató. Úgy döntöttem hát, hogy a hideg vízben való fürdőzést magam mögött hagyva, kimászom a vízből. Lebukva a víz alá a part felé úsztam, olyan sebesen ahogyan tudtam. Bennem volt az az érzés, hogy magam mögött hagyom a lápot és az engem üldözőket, tovább indulhatok végre a célom felé. Ezekkel a járőrökkel is túl sokat foglalkoztam már, holnapra mindenképpen ott szeretnék lenni a fellegvárban. Megfordult már a fejemben, hogy esetleg talán elfogatom magam ezekkel, ám valószínűleg nem a fellegvárba vinnének engem, hanem egy közeli őrposztra, ahonnan nem engednének el egykönnyen és ki tudja, hogy mit művelnének velem.
Nem akartam kideríteni, inkább kiúsztam a partra és egy lépéssel a bokrok közé vetettem magam. A nádcsapkodás kisvártatva elhalt, hallottam, hogy kijönnek a vízből a jómadarak, hogy a parton folytassák a keresést. Nem volt kedvem megvárni őket, amíg a nádas másik oldalára érnek, inkább halkan elindultam az erdőben előre. Szerencsémre a partmentén könnyebb volt tájékozódni mint a vízben, megtaláltam a helyes utat ami nekem kell. Nem akartam megállni, vizes ruhával így is elég nagy kockázatot vállalok, ami a tüdőgyulladást és a megfázást illeti. Ha folyamatosan mozgásban maradok, legalább nem fázom annyira. Lapítva, fülemet hegyezve indultam tovább. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   Vas. Dec. 28, 2014 9:32 pm

Az úszó sikeresen kerülte ki a határőröket. Ez váratlan fordulat, hiszen igen csak felkészültnek tűnnek az eddigi viselkedésük alapján.
Már legalább egy órája eltelt mire a parton haladó páros közül a kardos elf kiáltása hallatszik és ha valaki figyelmesen követi, néhány szóváltásból kiderül, hogy megtalálták azt a helyet, ahol a macskanő kijött a tóból. A táj megélénkül a hangos szavaktól, melyek betöltik most már az étert felette.
Ám Zaida már egy jó ideje a hipotermia kezdeti jeleit veheti észre magán. A szárazon igen erősen remegnek a kezei és nem véletlenül dönt a tovább haladás mellett. Gyorsan kell szednie a lábait, mert már ebből rájöhet, hogy orvosi tudása mellett akarat erejére is szüksége van, hogy túl éljen. A szőr, mely testét borítja teljesen átázott a ruha alatt is és a vízhatlan ruhában úgy érezheti néha, hogy képtelen az éltető folyadék elhagyni gönceit. Bár eszével tudnia kell, hogy ez nem így van és idővel majd utat talál magának. Végtagjait annyira rázza a kemény idő, hogy most ha akarna se tudna dobó tőrrel felvenni egy harcot. Ám szemét valahogy nyitva kell hagynia, mert miközben a hegyek felé veszi az irányt, az álmosság környékezi. Talán meg kéne állnia enni, hogy egy kis pihenővel közben erőt gyűjtsön magába?
A remegő ajkak nem zavarják a tulajdonosukat a távolban, mikor a nyomait megtalálják a posványnál. A két tünde hangosan boldog és ünnepli sikerét, mikor egy harmadik társuk lép ki a sötét fák közül ott, ahol a vadkacsa elárulta a küldöncöt. Ha jól sejtem, ő volt a harmadik nyílvessző útjára bocsátója, aki orvlövészként várta eddig, hogy hirtelen felbukkanva megkerül-e a határsértő. Csak pár rövid, hangos mondat hallatszik és eltűnik a sűrűben. Nem kell őt sokáig hiányolnunk, mert egy halott lovon tér vissza közénk és elvágtat kicsit, hogy kis idő múlva további élőhalott paripák tünde lovasaival és vérebekkel térjen vissza. A kopók szagot fognak és igen gyorsan a menekülő nyomába erednek...
De ez már egy másik történet!


Fekete, növénytelen, sziklás tájon vág át Zaida, amikor az egyik szikla mögül egy éj elf asszony ugrik le mögé. A környéken még senki mást nem látni, ám ő nem is zavartatva magát oda inti a levél hordozóját.
Ruhája vastag, ám több helyen lett már foltozva. Nem tűnik túl idősnek, talán huszonöt esztendő telt el a feje felett. Az övébe csúsztatott tőrön kívül nem látszik más fegyver nála. Tekintete elégedettséget sugároz, ám sem kedvesség, sem harag, sem elszántság nem tükröződik benne.
Kezébe két-három éles kő látható, melyek szélei nem túl veszélyesek, hogy azzal bárkinek komoly sebet lehetne okozni, csak egyszerűen nagyon nem lekopott, nem lekerekítettek. A gyógyító futár felé nyújtja őket, még ha nem is mondja, mit kéne velük csinálni.


/Nyissunk egy új topicot a sziklás hegyeknél, hogy a folytatást már a helyszínen írjuk tovább!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: A ködös határ   

Vissza az elejére Go down
 

A ködös határ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Zevadar pusztaság :: A lápvidéken-