HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Uráldur
pm||profil
Viridiel
Viridiel
pm||profil
Várjuk megkereséseteket, probléma esetén.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Sötét Vastelep
Today at 9:19 pm by Lysardriira Sheeriir

» Szörny, Nyű és az Élet
Today at 7:31 pm by Shuga

» Calipso, a kék elfek központja
Today at 6:36 pm by Uráldur

» Fehér kocsi
Today at 4:14 pm by Alia Caroline Azurre

» Az Életen Túl
Today at 8:49 am by Lashrael Laralytha

» Határmenti falvak-A Béke Követe
Szomb. Dec. 09, 2017 4:18 pm by Viridiel

» Robertünk érkezése
Szomb. Dec. 09, 2017 3:37 pm by Uráldur

» Szinek és árnyalatai
Szomb. Dec. 09, 2017 3:26 pm by Viridiel

» Empire of Fantasy
Pént. Dec. 08, 2017 5:56 pm by Vendég

» A kutya ismét ugat, a karaván meg halad
Pént. Dec. 08, 2017 5:51 pm by Viridiel

» Választás rossz és rosszabb közül.
Hétf. Dec. 04, 2017 12:32 am by Dreyndra

» A szívatás elkezdése
Vas. Dec. 03, 2017 2:26 pm by Viridiel

Statistics
Összesen 101 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lysardriira Sheeriir

Jelenleg összesen 15515 hozzászólás olvasható. in 483 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Alia Caroline Azurre, Dreyndra, Lashrael Laralytha

A legtöbb felhasználó (18 fő) Csüt. Nov. 30, 2017 6:39 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Nava Jade Aiglieri
 
Admin
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 
Lashrael Laralytha
 
Fáwen
 

Share | 
 

 Fekete szikla

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Fekete szikla   Vas. Dec. 28, 2014 9:42 pm

Uráldur írta:

.. Fekete, növénytelen, sziklás tájon vág át Zaida, amikor az egyik szikla mögül egy éj elf asszony ugrik le mögé. A környéken még senki mást nem látni, ám ő nem is zavartatva magát oda inti a levél hordozóját.
Ruhája vastag, ám több helyen lett már foltozva. Nem tűnik túl idősnek, talán huszonöt esztendő telt el a feje felett. Az övébe csúsztatott tőrön kívül nem látszik más fegyver nála. Tekintete elégedettséget sugároz, ám sem kedvesség, sem harag, sem elszántság nem tükröződik benne.
Kezébe két-három éles kő látható, melyek szélei nem túl veszélyesek, hogy azzal bárkinek komoly sebet lehetne okozni, csak egyszerűen nagyon nem lekopott, nem lekerekítettek. A gyógyító futár felé nyújtja őket, még ha nem is mondja, mit kéne velük csinálni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Vas. Dec. 28, 2014 10:11 pm

* El sem hittem, hogy végre leráztam magamról az őröket. Igaz, vélhetőleg már megtalálták azt a helyet ahol kiléptem a vízből, a sárban igen könnyen megtalálhatóak a lábnyomaim. Talán az idevezető utat is kiköveztem nekik, csak lehetnek olyan jó nyomolvasók ezek a sötét elfek, hogy idáig eljönnek. Ha orkok akkor nem hiszem, ám ha nincs szerencsém, akkor még jobban kell igyekeznem, mint ezelőtt.
Ez a táj nem rejtett annyi búvóhelyet mint a láp. Habár itt még kevesebb az élőlény, ami jó, de a füves, fás területek teljes mértékben megszűntek itt létezni. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer ide eljutok, de már most bánom, hogy idejöttem. Ez a hely még a délebbre lévő sivatagoknál is kietlenebbek, elhaltabbak.
Reszketve, szipogva dőltem le egy kő mögé. Muszáj volt a bakancsomat egy picit levennem, kiöntöttem belőle a vizet, hogy valamicskét a bőröm és a ruhám közé szorult vizet kiengedjem, hacsak nem akarok valami igen komoly megfázást vagy annál is rosszabbat elkapni. Amikor esett az eső, akkor jó ötletnek bizonyult ez a vízlepergető kenőcs a ruhámra, most már átkoztam. Tudtam, hogy nem lett volna szabad a vízbe ugranom ha már azzal az anyaggal lekentem a ruhám ám, ahogyan mondani szokás, a szükség törvényt bont.
A bakancsomból csak úgy dőlt a víz. A nadrágomból is lecsöpögött legalább egy liter víz, úgy éreztem magam, mint valami vízzel töltött vödör. Ugrándoztam egy kicsit, hogy jobban kirázzam magamból a vizet, mindent megpróbáltam. Ha elég merész lettem volna hozzá, még mágiával tüzet is gyújtottam volna, ám azzal már túlléptem volna egy határt. Nem hiányzott volna még néhány sötét elf őr, most ráztam le néhányat.
Ha már mindennel megvoltam, átnéztem a táskámat. Vizesnek vizes volt, de hála az égnek, legbelül nem ért semmit sem a víz. Be is kaptam néhány falatot és ittam a kulacsomból egy nagy kortyot, hogy ne száradjak ki. ~ Minden olyan vizes itt. ~ gondoltam.
Már éppen készültem volna tovább menni, a bakancsomat is fölvettem, amikor váratlanul megleptek. Villámgyorsan előhúztam a szablyámat és a fiatal sötét elffel szemben küzdőállást vettem föl. Annak az arcán csak az elégedettséget tudtam leolvasni, különösebben nem érdekelte, hogy ha akarnám, már megtámadtam volna. Komikusan leengedtem a szablyámat és kérdőn néztem a felém nyújtott kövekre. Ez minek is?
- Mahyya haadi? - (Mik ezek?) - kérdeztem tőle az anyanyelvemen. Ha nem érti - ebben biztos voltam -, akkor meg kérdeztem tőle, bővebben kifejtve.
- Hm. Igazán kedves, hogy kövekkel fogadsz. Sosem ajánlottak még föl nekem köveket, adott esetben jobb, mint a virág ajándék. - mondtam. - Mik ezek? - kérdem tőle, komoly hangnemben, mivel valami turpisságot véltem benne. Biztonság kedvéért körbepillantok, hogy nem-e hozta el nekem a barátait. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Hétf. Dec. 29, 2014 9:52 am

A fiatal lány ijedten húzódik hátra, egy lépést, mikor az ázott Zaida fegyvert ránt, ám csak egy hirtelen vett levegővétellel hangja hallatszik. Körbe járatja a furcsa alakon a szemeit, fókusza hol a másik tekintetét, hol fegyvereit keresik. Ám úgy tűnik, nincs olyan nagy veszélyérzete, hogy menekülőre fogja vagy tőrét elő rántsa.
Mikor végre szeme cikázása lassul és tartása is kicsit megenyhülni, akkor kinyitja újra a száját és szabad keze mutatóujjával befelé mutat. De hang nem jön ki rajta annyi sem, mint az előbb. A másik kezével össze zárta a markát, mikor a kard elő került, ám még mindig maga előtt tartja. Ahogy elteszi a vasat a macskanő, úgy ismét a szabad kezével int, mintha csak azt akarná, hogy jöjjön közelebb, ám eközben ő maga lép oda és nyomja a küldönc ujjai közé a furcsa köveket, melyek vörös, sárga és sötét szürke színeiben kavarodnak. Mind a három kavicson megtalálható foltokban mind a három szín. És ahogy ez megtörtént azonnal mászni kezd fölfelé.
Majd vissza fog talán nézni, mikor az első nehéz szakasz végére ért, hogy mit csinál hősünk. De ugyan tényleg mit akarhat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Hétf. Dec. 29, 2014 2:58 pm

* A fiatal sötét elf leányzó nemigazán volt a szavak embere. Ijedten ugrott hátrébb amint előrántottam a szablyámat és támadóállásba álltam elé, ám rögtön megenyhült a tartása amint leengedtem a vasat a kezemben. Persze, nem fordultam olyan bizalommal felé, hogy egyből el is tegyem a bőrtokjába a fegyverem, szükségesetén a kezemben tartottam, amíg ő a szájára mutogatott. Ez jelenthette azt is, hogy nyeljem le a köveket, ám én inkább arra asszociáltam, hogy a lány nem képes beszélni.
Így volt vagy sem, nagy meglepetésként ért, hogy a lány csak így odanyomta a szabad kezembe a köveket és egy szempillantás alatt már kámforrá is vált. Pislogtam egy párat, értetlenül álltam ott a szablyámmal és a három kődarabbal ott a kezemben. Megvizsgálva őket, a színükön kívül nem találtam bennük semmi érdekeset, unottan forgattam őket az ujjaim között és próbáltam kitalálni a feladatukat.
Mikor nem jutottam semmire, egy vállrándítással az egyik szütyőmbe tettem a három kis kavicsot, hogy vacogva folytassam az utamat, mint egy ázott macska.

Egy ideje már, hogy jártam, keltem azon a vidéken. Csak fekete, tűhegyes sziklák és fekete, homokos, fű nélküli tájak váltogatták egymást, komor hangulatot téve a szívembe. Sok élőlénnyel nem találkoztam errefelé, talán csak a varjak fészkelnek errefelé, tudván, hogy itt aztán senki nem fogja őket háborgatni. Járőröket elvétve láttam, akkor is csak a sziklák között meglapulva figyeltem őket. Az utam közben egyfolytában azon a lányon és a köveken járt az eszem, nem egyszer megálltam, hogy ellenőrizzem, a kövekből nem-e mászott ki valami ronda csöppség, esetleg nem-e valami mágikus tárgy, amivel szemmel tartanak. A kövek békésen ott pihentek a szütyőmben, az égvilágon semmilyen hangot vagy fényt nem adtak ki magukból. ~ Vajon miért adta oda nekem ezeket? Tréfa, esetleg valami mágikus nyomkövető? ~ kérdezgettem magamtól. Válaszokat nem találtam a kérdéseimre. Az is fölmerült bennem, hogy a lány esetleg egy járőr és éppen most jelent a felettesének. Talán a kövek csak egy eszköz lehet valamihez.
Így volt vagy sem, haladtam tovább. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Hétf. Dec. 29, 2014 3:22 pm

A rejtélyes tünde hamarosan eltűnt a sziklákon felfelé mászva és elvált a levél hordójától.
Erre felé igen ritkák az őrjáratok, hiszen már Zevadar belsejében járunk javában. Ám a lápból mást is hozott az oawa, nem csak tanulságos emlékeket.
Ahogy az egyik hegyi párkányon vissza pillant, az út jócskán mögötte kanyargó egyik szakaszán fáradhatatlan élőhalott lovakat pillanthat meg, ahogy váratlan vendégek ülnek rajtuk. Hogy miért tenne ilyet és miért nem előre, a jövőbe tekintene? Hát, akár a kutyák ugatása is szerepet játszhat benne. Nem igazán titkolják a nyomokat keresők, hogy üldözik őt. És igen gyorsan haladnak.
A bátor vándorra van bízva, hogy mit tesz, hogyan válaszol a helyzetre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Hétf. Dec. 29, 2014 3:58 pm

* Párkányról párkányra mászva haladtam a pusztaság földjén, itt-ott magaslatokba botolva. Mintha ez a pusztaság nem állna másból, csak tűhegyes sziklákból, fekete talajú pusztaságokból és szűnni nem akaró komorságból. Mintha ez a föld a sötét elfekre lett volna szabva, és milyen igazam van! Itt sem tarthatnak sok napfordulós ünnepet, sem pedig közös bográcsozást, ahhoz túl komorak és nyirkosak ezek a tájak.
A ruhám már kezdett megszárazni a magaslatokban tapasztalható erős szél miatt. Nem mondom, hogy melegem volt, kifejezetten fáztam ahogyan a szél behatolt az ázott ruhám alá. Éppen egy hatalmas hegyen másztam fölfelé, gondoltam ha onnan belátom a tájat, talán a fellegvárnak - ha van ilyen -, egyik tornyát is észre fogom majd venni.
Az egyik alacsony párkányon voltam, még igen sok volt hátra a célig. Egy hegygerincre igyekeztem, amit tovább vonult, egészen addig amíg a tűhegy véget nem ér és köves pusztaság nem következik utána. Bámészkodni nem álltam volna meg, ám valami már megint megzavart. Hátrapillantva, kutyaugatást hallottam meg és a távolban egy fekete lovat vettem ki, rajta a vélhetőleges gazdájával. Nem is lett volna annyira nagy baj a lovassal, ha a kutyák nem társultak volna hozzá és nem szagolnák ki az utamat. ~ Ez nem igaz.. ~ gondoltam szememet forgatva.
Takarásban maradva a másik párkányra kezdtem el mászni. Magam fölött láttam egy magaslatot, ahova már kézzel ugyan nem tudtam volna fölmászni - ahhoz túl egyenes volt a fal, kevés fogódzkodóval -, ám erre az esetre volt nálam pár eszköz.
Amint fölértem a másik párkányra, nyomban előkotortam a zsákomból egy kötelet. Vagyis, egy kötelet, aminek a végén egy kovácsolt kampó volt, kifejezetten hegy és falmászásra használt eszköz. Az asszaszin éveim alatt igen sokat használtam ezt, vándorként bolond lettem volna kidobni.
Meglengettem, majd a magaslat egyik erős pontjára földobtam. Be is akadt, rendesen meg is tartotta a táskával kicsit sem pille könnyű súlyomat. Remegő kézzel, elkezdtem fölmászni a magaslatra a kötélen keresztül, közben hallgattam a kutyák szűnni nem akaró ugatását.
Ahogy egyre jobban közeledtem a magaslathoz, úgy támadt föl a szél. Nem is aggódtam már a ruhám miatt, már háromszor megszáradhatott ebben a nagy szélben, inkább a kutyák miatt aggódtam. Nem tudnak ide fölmászni, sem a ló, egyedül a lovas lenne képes rá.
Letekintve, beláttam magam előtt az egész tájat. Előttem a magas, fekete hegyek, alatta pedig az ugyancsak fekete - vagy inkább sötétszürke -, színben pompázó puszta. Úgy döntöttem, hogy a hegygerincen megyek tovább, sokáig úgy sem tat az út, elvégre fél óra alatt megtudom tenni azt a távot, ha nagyon sietek. Egyedül a kutyák miatt aggódom. Látni már a fellegvár kirajzolódó tornyait, halványan. ~ Kérdés, hogy milyen nehezen jutok oda? ~ kérdeztem magamtól.
Fölvéve a kampós kötelet, megindultam a hegyen. A kiálló sziklákra bíztam a testem elrejtését az ártó szemek elől, közben ügyeltem arra is, hogy lehetőleg ne nagyon zúgjak le a hegyről. Egyetlen egy rossz lépés a végzetemet okozhatja, egy nagyobb eséstől nem tudom magamat meggyógyítani.
- Jövök érted. - mondtam a fellegvárnak, komoran. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Hétf. Dec. 29, 2014 5:03 pm

A déli úgy dönt, a hegycsúcsok felé nyer távolságot jól felszerelt üldözői elől. Fel tud mászni felszereltségének hála, ám ez időbe kerül. Már igen közel járnak a vihar szülöttei, mikor kicsit megpihen a csúcson. Ám ők is akadályba ütköznek, abba amit Zaida most hagyott maga mögött.
Ahogy rájönnek, hogy járhatatlan úton nyert egér utat a zöldhatáros, két katona el kezd mászni fölfelé, a lovaik úgy csuklanak össze, mint a rongy babák. Hátukon íj van, egyikük oldalán kard, másikukén egy balta. Bár nem látszik, mind a kettejüknek egy tőr van elrejtve a csizmájában.
A többiek nem állnak meg, várva mit hoznak le majd társaik a hegyről, hanem gyorsan szétszélednek kisebb csapatokba és különböző utakon próbálják megkerülni a magaslatot. Ugyan azt a taktikát követik, csak most jóval többen, mint a tó partjánál. Eközben a macskanő elindul a gerinc mentén. Lábai hasznos támaszt találnak a szabályos hatszög alakú mozaikdarabokon eme szélfútta tájon. Jól látja a távolból a sötét elfek fővárosát, ám azt is látja, hogy az egy messzi hegyen magasodik. Olyan ide fent, mintha csak valaki egy mocsarat szúrt volna tele szorosan egymáshoz illesztett fagerendákkal vagy kőoszlopokkal. A lába alatt minden kőnyúlvány ugyan abba az irányba mutat és mindegyik a méhek lépének szabályos alakjában. A tetejük le van csapva egy vonalban, mely néhol recés, fekete, tükörsima felülettel zárja a hasábot, néhol már mállott és egy-egy zuzmó is akad itt-ott. Ám nagyon hasonlít a hely ahhoz, amit Írországban az Óriások útján láthatunk.


A kép csak illusztráció. Nincs tenger.

De nem csak varjakkal találkozhat az, ki ilyen magasra tör. Egy dögkeselyű is a nő nyomába szegődik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Hétf. Dec. 29, 2014 7:21 pm

* Összehúztam magamon a nyakam és most már az arcom elé tekert turbánomat, hogy hunyorogva próbáljam kivenni az előttem elterülő tájat.
Az útnak a felénél jártam már, eddig a hegygerincen igyekeztem minél gyorsabb tempóban elérni a gerincnek a végét, néhol már-már a testi épségemet kockáztatva ezzel, tekintve a sikamlós, omlós sziklákat. Nem egyszer sikerült már megcsúsznom ezeken a sziklákon, hiába ügyeltem arra, hogy meg ne csússzak mozgás közben. ~ Fene üssön ebbe a táskába. ~ morgolódtam magamban.
Egészen addig ment ez a szórakozás, amíg biztosabb támaszra nem lelt a lábam. Hamarost' egy szabályos hatszög alakú sziklás részhez értem, számomra furcsán szabályosak és rendezettek voltak az előbbiekhez képest, amik egy szokványos hegyre hasonlítottak leginkább, ha a színét nem nézzük. Furcsálltam, hogy ilyen szabályosak, szépnek találtam őket és egyedinek, mert annyi biztos, hogy ilyet nem lehet találni a világnak többi pontján - vagy csak nem tudok róla.
Megvizsgálásukról továbbra sem gondolhattam, mert sürgetett az idő. Minden bizonnyal a nyomomba eredtek az üldözőim, vagy megkerülték a hegygerincet, vagy pedig fölmásztak, netalán a területen megkétszerezték a járőrök számát. Bármelyik is az igaz, az nekem csak rosszat jelenthet.
Pont mint az a dögkeselyű, ami engem követ. Lehet, hogy a fészkéhez túlságosan közel mentem, vagy esetleg csak kíváncsiságból vizsgálgat engem, de nem örültem a társaságának. Már el is árulhatta a helyzetemet vagy ha még nem vették észre, akkor észre fogják majd venni.
Hogy elhallgattassam a kis barátomat, ismét egy cselhez folyamodtam. Sétálásra lassítottam, majd megállva magam mögé hajítottam egy húscafatot, amit abból a kevéske nyers, sózott húsból amit egy nagyobb evésre tartogattam.
- Parancsolj. - morogtam oda neki. Az természetesen azonnal rá is ment, vígan elfalatozgatott a húsból amit odadobtam neki, persze ő mit sem sejtett. Amíg ő vígan elfalatozgatott, én addig félvigyorral a képemen tovább vonultam a hegynek a gerincén, folytatva az utam. A húst egy parányi, átlátszó idegméreggel öntöttem le, gyakorlatilag nekem már gyerekjátéknak számított annak az idegméregnek az előállítása, ami egy felnőtt emberrel pillanatok alatt végez. Hiába vagyok mesteri gyógyító, nem fogadtam meg, hogy utam során nem bántom azt, aki az utamban áll.

Továbbmenve a gerincen, néhol ismét elő kellett vennem szeretett kötelemet. Egyik szirtről a másikra kellett ugranom, néhol a kettő távolsága olyan nagy volt, hogy azt már nem tudtam egyszerűen megugrani. Beakasztva a kampós végét a kötélnek már nem jelentett problematikát, pillanatok alatt egyik szirtről a másikra jutottam, remélve azt, hogy az üldözőim nem találnak majd rám. Ha mászóköteleik vannak, akkor ki merem jelenteni, hogy rossz napom van és rosszkor vagyok rossz helyen ahhoz, hogy ez igaz is legyen.
Számításaim szerint úgy háromnegyed óra alatt értem le a hegyről. Nyilvánvalóan nem volt a lejövetelem észrevétlen, így a sziklák és a kövek takarásában próbáltam meg a hatalmas hegy felé közelíteni, amin a sötételfek fellegvára volt. A hegy előtt egy hatalmas, sziklás, köves pusztaság terült el kikövezett, föld, vagy egyáltalán semmilyen utat nemigen láttam ami a hegyre vezetne föl. Lehetséges, hogy egy másik irányból jön, de rosszabb esetben nincs is. ~ Majd fölmászni lesz oda érdekes. ~ gondoltam magamban.
Már előre azon gondolkodtam, hogy vajon az, akinek majd átadom a levelet, hogyan is nézhet ki. Sötét elfre tippeltem, de lehetséges, hogy egy embernek kell majd odaadnom ezt az üzenetet. ~ Kizárt. ~ gondoltam. Nem egy vendégszerető népséggel van dolgom. ~ Csak abban reménykedhetek, hogy legalább egy fürdőt és egy hazautat megenged. ~ gondoltam.
Hosszú még az út a célig. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Kedd Dec. 30, 2014 5:18 pm

Ahogy Zaida haladt előre, egy dögevő madár szegődött a nyomába. Népe tudását a gyógyszerek és mérgek terén vette elő, hogy kellemetlen útitársának elaltassa a gyanúját... örökre. Már így is túl sokan járnak a nő nyomában!
Miközben az állat hamarosan vergődve leheli ki lelkét, ő tovább halad a nehéz terepen. Felkészültségének hála képes előre haladni olyan területen is, ahol még a helyiek sem jutnak át, így el is ér hamarosan egy másik orommal szembe. Ahol ő áll egy hegyi út kanyarog lent, pont a két magasra törő szirt között, ám ő szilárd fogózkodót találva a kampónak már át is lebben. Talpával fékezi az ütést, mely a Tarzan lengés után következő sziklafal adna és két kézzel húzva fel magát kapaszkodik, ám ekkor ismét nem várt fordulat következik be. Egyik járőr épp ekkor fordul be alant a kanyarba és látja meg őt. Int társainak és már veszi is elő íját, hogy lelője.
Szerencsére a kötélmászás legnagyobb részét már megtette a párduc ügyességgel rendelkező, nem kell sok, de ez idő alatt is néhány nyílvessző csapódik be, ijesztően közel hozzá. Ahogy sikerül végre áthúznia magát a szikla tetejére, már nem tudják újból célba venni, ám kürt harsan fel és a többi kereső csapat is megtudja, hogy erre felé jött.
Ám ez nem akadályozza meg abban, hogy végül átérjen a hegyen és az Ígéret Földjének tűnő tornyok bűvöletébe neki vágjon az utolsó köves szakasznak. Még több kilométer sík kavicstenger áll előtte, mely ugyan lapos, de nem kevésbé veszélyes. A magasból ereszkedés közben elkezdett szitálni a hó a ködben és ez még jobban megnehezíti a látást. Távolból vonyítások hangzanak fel és ha valaki arra asszociál, hogy a farkasok félnek az embertől... Nos, Zaida nem ember és ezek igazából nem is farkasok. Hamarosan egy kutya rohanása hallatszik mögötte és ha hátra néz, lassan kirajzolódik a homályos körvonala. Megáll és immáron jól hallhatóan ő üvölt az égre. Társai felelnek rá és bár nem jönnek közelebb, pár perc múlva már tizenketten futkároznak a közelben, ki elől, ki oldalt, ki hátul.
Érezhetően gyülekeznek és várnak.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Kedd Dec. 30, 2014 7:16 pm

* A fekete ormokat és szirteket nemsokára az egyszínű, fehér hó borította köves terep váltotta fel. A hegynek ezen szakaszán a terep már erősen leejtős volt, a hóvihar az egész hegyoldalt ellepte, megnehezítve az amúgy sem könnyű látási viszonyokat. A szitáló hóra valahogy nem voltam fölkészülve, a ruhám miatt pedig most a világért sem álltam volna meg, hogy én ott a hóviharban elkezdjem kenegetni, miközben egy falkányi- vagy talán annál is több -, kutya üldöz engem. Így sem tudom, hogy mivel rázzam majd le őket, mert még éppen hogy tartom ezt az iramot, a kutyusok azonban jobban bírják tartani a tempót.
Már előre készítettem a fegyvereimet. Szablyámat most nem használtam, helyette a lándzsámat vettem volna elő, de az sem volt nálam. Tőröket tartottam magamnál, de azokat valóban csak a szükség esetére húztam volna ki a tokjukból. Semmiképpen sem akartam megállni, igyekeztem a fejemből kitörölni azt a gondolatot, hogy megállás. Ilyen közel a célhoz már nagy kár lenne elbuknom. ~ Fenébe is. Hiába az időjárás és a kutyák, csak megtettem már nehezebb utakat. Gondolkozz, mit tehetnél, hogy könnyítsd az utad? ~ morfondíroztam. A kutyák nyugtalanító ugatása arra késztetett, hogy elhasználjam a legértékesebb elterelő fegyvert, ami csak a táskában volt. Előállítása egyszerű, az anyag megszerzése az előállításhoz, az már annál inkább problémás.
Nyugaton annyira még nem elterjedt, inkább délebben használják. Néhol a tüzijátékhoz elengedhetetlen, én inkább rejtőzködésre és az elterelésre használom. Füstbomba a neve, melynek fő alapanyaga a faszén, foszfor és kén, utóbbiból sokkalta több található a bombában, ami a szagot és a füstöt okozza.
Rohanvást ereszkedtem le a hegyről, egyre kevésbé ügyeltem arra, hogy testi épségemet óvjam. Akkorát már nem tudtam volna zuhanni, a kövek is ritkásabbak lettek, felfogni a gurulásomat képesek.
Gyorsan előkotortam néhány fekete golyócskát a táskám aljából futás közben, néha meg-meg csúszva a havon. A kis, fekete golyócskák látszólag elsőre teljesen ártalmatlanok voltak, csak akkor fejtették ki hatásukat, ha a kanócot, ami kilógott a gömb valamelyik pontján, meggyújtották. Itt jött a macerás része a dolognak, mivel égő fáklya nem volt nálam, egy tábortűz meggyújtását - bármennyire is vendégszerető népség a sötét elf -, nem hiszem, hogy megvárták volna. Kénytelen voltam futás közben a kovakövekkel szórakozni. Ez volt az ára a saját készítésű bombának, hogy a modernebb fajtákkal ellentétben - amik egy nagyobb erejű ütésre, becsapódásra felrobbannak -, itt még a kanócokkal kellett szórakozni.
Meg is volt az első. Nem hezitálhattam, tudtam, hogy milyen hanggal jár majd a fölrobbanása a bombának, de a szükség törvényt bont. Ismét. Ahogy az első finoman kicsúszott a kezeim közül, szaporábbra vettem a lépteimet, biztonságos távolságba jutva. Pillanatok múlva pukkanás hallatszott és vonyítások. A kutyákat persze nem sértette meg semmi, ez nem repeszbomba volt.
Leginkább a szag zavarhatta őket, ami persze engem sem került el. Turbánom valamelyest szigetelt, csak nem teljesen, így én is szagolhattam a fenséges, átható kénszagot a kutyatársaimmal együtt. Amiatt, hogy elárultam volna a helyzetem, már nem is nagyon aggódtam.Mire a járőrök ebben a hóviharban megtalálnák a robbanás helyét, már fél kilométerrel tova tűntem tőle. Az átkozott kutyák ugatása, az fedett föl.
Hátam mögött valamelyest leredukáltam a követők számát, az oldalammal még baj volt. Egyszerre kettőt gyújtottam meg, oldalaimra pillantva próbáltam futás közben bemérni, hogy hova kellene dobni, milyen szögben, hogy pontosan a kívánt eredményt érjem el. Ha hezitáltam volna, akkor az karomnak csúnya vége lett volna és azok nélkül mászhattam volna hegyet.
Jobb és baloldalra egy fekete golyó repült el, égő kanóccal. Tőrök villantak ki a tokjukból. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Szer. Dec. 31, 2014 7:21 pm

Az oawa megérzi a körülötte gyűlök jelentette veszélyt és szokatlan módszerhez folyamodik. Szilveszteri tűzijátékot ugyan nem szégyenít meg a füstbombákkal történő támadás, ám minden képen látványos.
A jószágok orrát igen csak facsarja a szag, amit áraszt, valószínűleg nem csak az övéket, hanem a szintén igen kifinomult párducnőét is. Ám túl sokat nem tud időzni ezen, hiszen a több száz méterre tőle lemaradó lovasok előtt már szétoszlik a jó része.
A kutyák távolabb húzódnak, ezzel is egy kis időt engednek neki, ám hangjuk még mindig jelzi, merre megy. Ráadásul nem csak a mögötte lévőknek. Egy, a falaktól távolabb szolgálatot teljesítő járőr is felfigyel a dolgokra. Bal kezében ovális pajzs, mely hosszan elnyúlik teste előtt, jobbjában egy dárdát emel feje fölé, így szegezi a nehezen kivehető, homályos alakra. Innen nem látszik, de oldalára egy rövid kard van csatolva.
-Állj, ha élni akarsz! Ki vagy?
*Körvonala felsejlik, még ha egyikük sem látja tisztán a másikat. A kutyák ekkor támadásba lendülnek, mint egy jelre, ám a félelem hullámai csapnak át rajtuk és vinnyogva húzódnak ismét vissza. Ha legyőzi az őrt, akkor hamarosan ismét próbálkozni fognak. Ráadásul valamivel le kell lassítani a lovasokat is, mert különben beérik őt a falak nyújtotta biztonság eléréséig.
Ám miféle biztonságot nyújtanak egy déli számára Capital, a főváros falai? Nem sétálhat majd ott sem a főutcát, ha ugyan valaha is elérünk odáig!


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Pént. Jan. 02, 2015 5:24 pm

* A robbanásoktól a hegy is megrengett, mindent beterített a füst és kőhordalék repült mindenfelé. A füstből a hófúvásba egy farkát éppen gatyájába tűrő, turbános nő rohan kifelé, vonyítások és a távolból alig hallatszó lódobogások közepette. Valakinek talán furcsa lehet, hogy e vidékeken egy külföldi turista meglátogatja a világ legveszélyesebb pontját, ám a kalandvágy - avagy a parancs -, egy nagyobb mozgató rugó lehet egy olyan gépezetben, ami erre sarkalja ezt a különös és igen szokatlan látogatót.

Nos, az ötletem végül is bevált, ha ilyen iramban folytatom tovább, akkor egyrészt sikerül a lovasokat és a kutyákat lerázni, másik részről pedig sikerül még más embereknek fölhívni magamra a figyelmet. Ahogy jobban közeledtem a városhoz, úgy szállingózott el a remény belőlem és főként a lelkesedés. A nyomomban lovasok voltak, a falakat egész nap őrök járják, kutyák jelzik az útvonalamat a hatalmas város felé, amin még csak át sem vergődtem magamat. Valahogy az egész helyzet olyan reményvesztettnek tűnt, mivel innen már valóban nem lett volna hova bújni és keserű szájízzel ugyan, de bevallottam magamnak, hogy ez a feladat kifogott rajtam. ~ Összesen maradt egy darab bombám, vagy talán az sem. ~ gondoltam. A kutyákat megzavartam, de csak arra volt jó, hogy egy pillanatnyi időt nyerjek vele, ami most nem volt elég.
A rohanás közben majdnem nekimentem egy alaknak, akinek a körvonalai árulták el, hogy föl van szerelve igen komoly fegyverzettel. Ovális pajzsáról egyszerű volt észrevenni, dárdája pedig fenyegetően mutatott felém, mint egy sziszegő vipera szája.
Ebben a helyzetben már nem is igazán próbáltam lehagyni az üldözőimet. Az ötlet őrült volt, nagy valószínűséggel a tömlöcben fogok tengődni amíg meg nem  Talán még lehet remény a számomra, jobb öltetem már nem igen volt, hogy megússzam az egészet.
Lépteimet lassítottam, fejemben igyekeztem magamnak a nyugalom hullámait sugározni. Meglátjuk, hogy ér-e valamit az ötletem, ha megérkeznek a lovasok. A dárdáját felém szegező katona felé fordultam, majd a tőreimet eltettem, mutatva felé az alázatosság és a megadás egyik kezdő jelét.
- Állj. - mondtam neki, tündéül. Nem mintha olyan sokat tudnék a tünde nyelven, a sajátomat és a közös nyelven jobban beszéltem, mint a tündék nyelvét. Igyekeztem tő mondatokban kifejezni magamat, hogy kevés szóból is megértsék, hogy mit mondok. ~ Jobban beszélem ezt, mint az ork, avagy a törpe nyelvet. ~ mondtam magamnak.
A katona tétovázott.
- Nem harcolni jöttem. - mondtam neki, jól hallhatóan. Oldalra pillantva a lovasok közeledtét hallottam.
Ha már beértek - és nem támadnak nekem először -, akkor óvatos, ám jól láthatóan mozdulatokat kiveszem a tőreimet a tokjukból. Hallom a fegyverek hangját, amik kicsusszannak a tokjukból és a felém szegezett lándzsát vagy lándzsákat is láttam. Farkasszemet néztem a lovasokkal és a gyalogossal, akik immáron testközelben voltak és reméltem, hogy nem a vérszomjasabb kedvükben találom őket. ~ Ha igen.. akkor már úgy is mindegy. ~ gondoltam.
A két tőr tompán puffant a hóba, a lovasok lábai elé.
- Megadom magam, nem tanúsítok ellenállást. - jelentettem ki a kompániának. - Hírvivő vagyok. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Pént. Jan. 02, 2015 8:46 pm

Az oawa már láthatta szemeivel a várost, ahová el akar jutni, ám úgy tűnik, végül a túlerő kerül ki győztesen. Megadja magát, feltartva kezeit és a járőröző igen büszke magára.
-Ha hírvivő vagy, add át a levelet azonnal és talán életben hagylak!
*Ám öröme és dicsősége lehet, rövid életű lesz. A hamarosan megérkező lovasok is maguknak követelik a foglyot.
-Állj! Ő a miénk.
-Awernondyas hadvezér katonája vagyok és én fogtam el. Már megadta magát.
*A név ismerős lehet a macskanőnek, hiszen őhozzá küldték el.
-Mi pedig Uráldur Első Lord harcosai és már az ingovány szélétől követjük. Mi vettük üldözőbe előbb, a miénk. Ha megadja magát nekünk békével, akkor nem esik bántódása.
-Ha a határőröknél szolgáltok, akkor ez már nem a ti területetek. Én Capital védői közzé tartozom és így az én felelősségem a tisztjeink elé állítani.
-Nem hiszem, hogy a parancsnok embereinek lenne olyan hely Zevadarban, ami nem az ő hatáskörzetük. A mi faladatunk kikérdezni, hogy miért sértette meg a határainkat és nem a főváros bakáinak.
*Idegesen két lovas két oldalról megkerüli a nőt és a dárdásat, hogy hátulról -enyhén oldalról- is közre fogják. Persze Zaidát méregetik és az ő menekülését akarják a rá szegezett íjjal meggátolni. Hátha a másik hadvezér embere nem áll kellően szilárdan a talpán.
Mind két vitázó nyújtja a kezét a levélért, mely fontos információt tartalmazhat. Nem küldött volna az emberek egyetlen hercege sem üres fecsegést eme komor helyre. Egyikük már értesült arról, hogy a hazafelé tartó ISIS előre küldött néhány lovast felderítőnek és nem sokára megérkezik.


/Jól gondolja meg, miként cselekszik az embernek fia!/


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Pént. Jan. 02, 2015 9:49 pm

Nem sűrűn szoktam ideges lenni, de most elmondhattam magamról, hogy ez egyike volt a ritka pillanatoknak.
Testőrségemmel erőltetett menetben igyekeztem a város felé, ahová már előre küldtem pár emberünket, miután értesültem róla, hogy valaki sikeresen átcsúszott a határőrök láncán, akit az embereim az oawa nép tagjaként azonosítottak. Az emberek földje felől jöhetett.
Egyébként nem értesültem volna ilyen dolgokról, de mióta Uráldur ilyen régóta távol volt és segítettem Al-Nuszra-nak, jóformán minden hír eljutott hozzám. Igyekeztem ezen a téren is helyt állni, hogy férjem ne egy széteső had élére érjen vissza.
Most azonban nem tudtam mi ez az egész, miért halad ennyire céltudatosan városunk felé az oawa, aki egyébként egy igen békés nép tagja. Előbb kell megtudnom mit akar, mint hogy az Awernondyas hadúr emberei kezébe kerül és nem átallottam kihasználni, hogy ő sincs idehaza, így katonáit el lehet bizonytalanítani.
Azonban ez nem tarthat sokáig, ezért mielőbb személyesen kellett oda érnem.
Addig is bíztam az embereim határozott fellépésében. Már láttam a város falait, reméltem, hogy időben érek oda. Kellett az az információ!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Szomb. Jan. 03, 2015 12:15 am

* Annyiból szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a lovasok nem jöttek nekem azonnal a kivont fegyvereikkel, sem a kutyáikkal, hanem inkább körbevettek, hogy a hóban térdeltetve blokkolják a menekülési útjaimat. Voltak egy páran, csodálom, hogy együtt tartották az iramot.
Ha jobban megnéztem a lovaikat, igen érdekesen festettek azok, szokatlanul halottabbak voltak azoknál, mint amiket a többi királyságban látni. Meg kell hagyjam igen jó ötlet volt az élőholt hátasokat a határőrök alá tenni, ezáltal a fáradhatatlanságukat kihasználva seperc alatt a nyomára bukkanhatnak az olyannak, mint amilyen én vagyok. ~ Én viszont eljutottam a város falainak alá, vagyis.. inkább csak a közelükbe jutottam. ~ boldogítottam magam. Fő az optimizmus, mások talán csak hullaként juthattak ide vagy még úgy sem. Nekem sikerült idejutnom igaz, a várost belülről nem biztos, hogy megtekinthetem. Ha be is visznek kivallatásra, biztosan zsákkal a fejemmel teszik azt.
Ám egyenlőre még csak itt vagyunk. Én a hóban térdelek, tarkómra tett kezeimmel és várom az ítéletem. Még nem kötöztek meg a katonák, árgus szemmel figyelnek engem, hogy amikor megmoccanok, akkor jóízűen belém döfhessék a béke szerszámait. A szívem a normálisabbnál gyorsabban vert, ez lehet azért van, mert most futottam ki a lelkemet avagy lehet azért is, mert körülöttem egy lovas különítmény és egy állig fölfegyverzett gyalogos. ~ Biztosan nem az utóbbi. ~ gondoltam enyhe szarkazmussal, miközben a hátamról óvatosan megfogtam a táskám.
- Rendben. Előveszem a.. - félbeszakított másik lovas.
Váratlan fordulatot vett a helyzet, ugyanis a pajzsos és a lovasok között nem várt vita alakult ki a zsákmány körül. Éretlenül bámultam a messzeségbe, hogy akkor most mi is történik valójában.
- Táskám? - kérdeztem magamtól, elhalkuló hangon, miközben ment a szópárbaj. A lovasoknak és a pajzsosnak is egyaránt igaza volt, mint a kettő joggal követelhetett engem, csak kérdés, hogy a sötét elf hierarchiáján belül ki állt följebb.
Félúton megállt a táska kinyitási folyamat. Úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt az alkalmat, hogy egy ideig húzzam az időt és tovább locsoljam olajjal ezt a vitát, ami veszekedésbe is torkollhat. És annál tovább és tovább is..
Elkezdtem kuncogni a pajzsoson, jól láthatóan.
- Látom, a baka még a saját területén is csak "háziállat".
A lovashoz fordítottam a fejemet.
- Jó látni a határozottságot. - mondtam neki, közben a táska felé nyúltam, óvatosan. A hátamról még nem vettem le teljesen. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Szomb. Jan. 03, 2015 5:53 am

Bizony nem túl sok kószának adatott meg a történelem feljegyzései szerint, hogy eljusson a vihar szülötteinek városa alá és saját szemével csodálhassa az északi elfek központját. A legendás Oroszlánszívű Richárd érezhette így magát, mikor a muszlimok által megszállt Jeruzsálemet szemlélte pár száz méterről. No, nem akarom tévútra terelni a történelem tudást, az angolok félelmet nem ismerő királya nem került Szaladin fogságába, csupán csak úgy nézhette a felszabadítani vágyott szent várost, mint Mózes az Ígéret Földjét. Halála előtt még láthatta, de lábával be nem léphetett oda.
Az oawa nő az eszéhez fordult segítségül és bizony számításai beváltak. Sikerült felpaprikáznia a lényegre mutató megjegyzésével Awernondyas hadvezér katonáját és az dühödten meg is indult előre, hogy lemossa magáról a szégyent. Dárdáját megforgatta kezében és a bot nyelével nagyot vágott a gyógyító futár feje felé.
-Hééé...! Hagyd békén a foglyunkat! -kiáltott a lovas.
-Ő nem a ti foglyotok. Már mondtam. Nekem adta meg magát, én rendelkezem vele.
*Idejét látta elő húzni a bűvös kártyát.
-ISIS úrnő hamarosan ide ér. Megvárjuk és ő majd eldönti, hogy mi legyen a sorsa.
*Azonnal szalasztottak is egy embert, hogy sürgesse az idő előre haladtát és az be is számolt a látó távolságra lévő utazónak.
-Hölgyem! Azonnal jönnie kell. Az embereink elkaptak egy besurranót. De egy másik hadosztály emberei nem akarják hagyni, hogy elvigyük a helyszínről. -lódított egy kicsit, bár mivel a hír felét már hallotta saját testőrségének egy előre küldött tagjától, így gyanítható volt, hogy csak megerősítésként jött az újabb katona jelenteni.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Szomb. Jan. 03, 2015 10:28 am

Akár mennyire is szeretnék mielőbb a városban lenni és megtudni mit keres itt egy idegen és főleg, hogy miként jutott ide, figyelembe kell vennem, hogy nem egy kis harcon vagyunk túl és ahogy én is, minden emberem elgyötört és fáradt, még ha eszükbe sem jut panaszkodni miatta. Ráadásul nem akarok nyíltan szembe helyezkedni Awernondyas-sal vagy a családjával, mert már épp elég ellensége van házunknak és, mint ahogy Háfez-nek is említettem, a hadvezér elkötelezettségében nem vagyok biztos.
Most már nagyon is érzem uram hiányát, hiszen engem nem harcosnak neveltek, még ha nem is kell félteni a kétkezi küzdelemben és a politikai csatározásokban, de ez már kezd sok lenni és félek, nem egy rossz döntést hoztam meg esetleg, ami később visszaüthet, vagy ami nem fog tetszeni Uráldurnak, ha visszatér,……ha visszatér.
Egy nehéz sóhajjal elhessegetem magam felől a borús gondolatokat és a távolba nézek, ahonnan, most egy vágtató lovas közeledik. Pár perc múlva előttem fogja vissza lovát és közli a kellemetlen hírt. Megint csak ki kell találnom valamit, amivel elüthetem a probléma élét.
- Aki bírja a tempót, az kövessen. Rhatal, te mindenképp. – szólok hátra és vágtába ugrasztom a lovam.
Rhatal-on kívül, még hatan tapadnak rám szoros védfalat alkotva, de a többiek is megindulnak, bár kicsit leszakadva. Látom elborult arcukat, de nem nagy már a távolság a városfalakig. Hamarosan úgy is utolérnek és nem baj, ha kevesebben rohanjuk le Awernondyas embereit, nem akarom azt, hogy fenyegetést lássanak bennünk.
Először csak apró pontoknak tűnnek a kapu előtt állók, majd pár perc múlva már ki tudom venni a jelenetet és sejtem, hogy nem lesz egyszerű. Viszont most én vagyok itt a legmagasabb rangú személy. És elég félelmetesen nézhettünk ki, hiszen a lápban a zombikkal való harc nem kímélte sem a ruhánkat, sem a bőrünket.
- Mi folyik itt? – dörrentem rá a hadvezér embereire, épp csak megfékezve a lovam előttük. – És ki ez az idegen…….életben? – adtam a tudatlant és néztem tettetett haraggal saját határőreinkre. – És ennek ugye csak egy oka lehet, hogy kedveskedni akartatok nekem egy kis játszadozással? - folytattam saját katonáim méregetését. - Miért akadályozod meg az embereimet, hogy kedvére tegyenek asszonyuknak, mikor amúgy is rossz kedvem van és ezt talán csak pár levágott fej oldaná fel? – néztem baljós tekintettel a pajzsot szorongató katonára. – Bár becsülendő, hogy híven állsz a posztodon, ezt majd meg is említem uradnak. De most ne állj az utamba, fáradt vagyok és kijár nekem egy kis élvezet. – intettem a katonáknak, akik utánam kezdték lökdösni a foglyot, aki tényleg egy oawa volt.
Bíztam benne, hogy nem mernek ellenem szegülni és, ha később el is mondják uruknak – ha visszatér – az én szavam áll az övékével szemben.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Szomb. Jan. 03, 2015 3:44 pm

* Tervem bevált és ezt el sem tudtam volna mondani, hogy mennyire örültem ennek és e mellé, hogy mekkora nagy mázlim volt ezzel az egész időhúzással. Turbánom alatt kajánul elvigyorodtam - egészen addig, amíg egy ütés nem ért engem a pajzsos sötét elf jóvoltából.
Amíg ők egymással voltak elfoglalva, fölülve megszemlélhettem a társaság felé közeledő, igen.. "tájtól elütő" kinézetű különítményt. Enyhén fogalmaztam magamban a dolgot, elnézve a jövevények ruháit és páncéljait, amik az úttól és a harctól talán még az én ruhámnál is piszkosabbak voltak. Itt-ott meglátszottak a karmolások, ütésnyomok a páncélon, ami arra utalt, hogy valamiféle bestiákkal, netalán a lápbéli élőholtakkal harcolhattak. Vér és cafatnyomok is árulkodtak, a mell és vállvérteken néha megcsillant a vér a nagyon gyönge napfényben.
Mivel már fölöslegesnek találtam - megtévesztés szempontjából mindenképpen értelmét vesztette -, kitűrtem a nadrágomból a farkamat. Tervem, az volt, hogy így próbálok besurranni a városba, ám ezen az ügyön már munkálkodnak az "űrnő" katonái. A lökdösődés közepette nem tanúsítottam ellenállást, úgy is tudtam, hogy úgy rosszabbra fordulna a sorsom. Tőreimet elkobozták tőlem, egyenlőre egyedül a késeimet és a szablyámat hagyták nálam, gondolom azt majd útközben veszik el. Táskámat magamon hagyom, hátamon cipelem addig , amíg el nem veszik tőlem, vagy amíg nem szólítanak az átadására, letételére.
Kutyagolás közben az űrnőt magát vettem a szemem ügyére. Persze nem a hátára gondoltam, arcát csak addig láttam amíg lovával hátat nem fordított nekem és kezdett el a város elé lovagolni. Arcának tekintete amennyire szép volt, annyira volt szigorú, szemei határozottságot mutatott annak aki belenézett és feltétlen engedelmességet követelt az alattvalóitól, sőt, még azoktól is, akik nem alá tartoztak.
Korán nem tudtam volna megsaccolni, ám elsőre túl mutatott a tinédzser koron. Gyermeket talán szülhetett, de nem vettem volna biztosra, majd meg kell tőle kérdezni. ~ Remélem nem lesz tőle indiszkrét. ~ gondoltam elmosolyodva. A páncél - még ha véleményem szerint egy nőnek nem állt jól -, egész jól mutatott rajta, elvette a kedvét a hangoskodástól, buja gondolatokról azoknak a férfiaknak, akik csak rápillantanak. ~ Nekem is kellene egy ilyen fellépés. Igazi domina lehetnék. ~ gondoltam kuncogva. Nyomban észhez kaptam a nevetgélésből amikor a hátam mögött kaptam egy taslit a katonától. A boldogság itt nem megengedett.
Tarkóra tett kézzel mentem a lovas menet után. Úgy tűnik, hogy végre láthatom a sötét elfek fővárosát és ha minden jól megy - még nem biztos -, akkor papírra is vethetem. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5193
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Szomb. Jan. 03, 2015 10:40 pm

A helyzet fokozódik, amit a macskanő taktikai okokból fokoz is. Mindaddig, míg a fején nem landol egy fegyver nyele.
Ám tőle függetlenül is düh lengi körbe a levegőt. Míg a neves személyre várnak a civakodók, addig a városőrség is riadóztatja az embereiket. Újabb három ember érkezik, ám a gyorsított menetnek hála az első hadvezér neje és katonái megelőzik azt, hogy ennél jelentősebb erősítésre legyen idejük.
A sötét elfek feszülten figyelik egymást, ugyanis jól jön a plusz pont, ha valakinek a szolgálati lapjára beírják, hogy őrségben foglyot sikerült ejteniük. Ám a nagy kérdés, hogy alapvetően Awernondyas beosztottjai szerzik-e meg ezt vagy az Első Lordéi. A tét nagy, de nem eléggé, hogy azt ne fokozza az újonnan érkező.
ISIS a határőrök nélkül is túlerőben lenne, tapasztalt, jól kipróbált katonákkal. Ám a fináncok is már rég kifejezték, hogy szavát döntőnek fogadják el a vitában. És egyre inkább fenyegetett egy összecsapás, mikor végül az egyikük meghátrált.
-Rendben, kegyelmes asszonyom. Természetesen örömmel vesszük, ha a két hadúr együtt működik. -hajtott fejet a pajzsos, itt leginkább ők húznák a rövidebbet. Igen nagy botrány lenne, ha megölnének egy közönséges ellenségen marakodva valamelyik magas rangú tiszt családtagját, ám ha ők elbuknának -ami oly elképzelhetetlennek mégsem tűnik-, akkor csak egy kellemetlen affér lenne. Néhány szemtelen katonán demonstrálná egy előkelő hölgy a hatalmát, bár nem udvarias ezt nem a saját katonákon tenni, de mégsem példa nélküli.
A Do'Odrunok lakosztálya felé indultak, mikor Rhatal, a nagy darab testőr hitetlenkedve nézi, hogy a határőrök pár fegyver elvétele után még a látványos kardot sem 'kérik el. Hát ő nem rest ehhez és gyaloglás közben átkutatva a nőt nem marad éles vagy szúrós tárgya. Viszont fogós igen. A kezét összefonva nem túl szorosra vezetik haza felé.
-Csak egy jó tanács, macska! Ha hamar elmondod, amit kérdeznek, nem tart olyan soká.
*Ezzel lapát tenyerével megpaskolja a vállát, hogy jelezze, barátilag mondta. Bár a feleség ritkán volt jelen ura kínzásain, olyan eltévedt alkalmakkor, mint például az exkirályné öncélú megkínzása, de tudták jól, hogy a hadvezér nem híve a beismerővallomás gyors kihúzásának.

/Drágám! Ha nem akarod a börtönben kihallgatni, akkor a családi tűzhely mellett is... Jaj, hogy mondják? Családi tűzhelyben. Családi tűzhely mellett. Nem tudom, hogy a nőknél ezt hogy ragozzák./


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isis Do’Odrun
Hozzászólások száma :

878
Join date :

2014. Dec. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Vas. Jan. 04, 2015 12:14 pm

Rutinos intrikusként, bár a jobbak közelében sem járok, szinte tapintanom lehetett a feszültséget, mikor a kapuhoz értem, még éppen időben, mert sejtésem szerint perceken belül egymásnak estek volna, hiszen a kapuőr is erősítést kapott.
Akkor már nehezebb lett volna a dolgom, mert bele kellett volna tevőlegesen is avatkoznom és annak híre már tovább jutott volna annál, mint amit még el lehetett volna pénzzel, megvesztegetéssel, megtévesztéssel, simítani.
A lerohanás, a hatalmam, fontosságom megkérdőjelezhetetlensége volt az, amit bevetettem és számítottam rá, hogy míg nem érkezik ide Awarnandyas valamelyik helyettese, addigra már megszereztem, amit akartam. Számításom bejött! Az őr és társai nem mertek ujjat húzni velem és a mögöttem sorakozó és meg kell vallani elég hátborzongatóan kinéző testőrségemmel. Nem is jártak volna jól, az is biztos, így jól mérték fel az esélyeiket.
- Helyes! – biccentettem neki elégedetten. – Jutalmad nem is marad el.
Szinte nem is néztem a fogoly oawa felé, a többit már Rhatal-ra hagytam, csak kicsit megnyomtam sarkammal lovam oldalát, és az engedelmesen megindult befelé, a család lakosztályai felé.
Eszemben sem volt a rabot a börtönbe vitetni, ahol más is hozzáférhet és különben is azonnal ki akartam kérdezni……miután megtisztálkodtam és átöltöztem persze.
Mint máskor, most sem kerülte el a figyelmemet, hogy a kapuőrök még nem is fegyverezték le a macskanőt, de azt is láttam, hogy az én embereim nem követik el ezt a hibát és elégedett mosoly csúszott ajkaimra. Ma sokan bizonyították előttem, hogy életüket áldoznák értem, a pókkal díszített címeres családért.
Fülem mellett sem ment el a nagydarab testőröm jótanácsa a fogoly felé, aki most már hátrakötött kézzel sétált katonáim gyűrűjébe, mely egyrészt őrizte őt, másrészt megóvta az utcán lődörgő kölykök atrocitásától. Itt nem kedvelték az idegeneket, ezt most az oawa is láthatta.
Ez tényleg jó tanács volt. Igaz nem voltam a híve a kegyetlenkedéseknek, de ha meg akartam valamit tudni, azt minden erőmmel meg is szereztem. Még fajtársamtól is, nem, hogy egy két lábon járó hullát, aki talán nem is tudta, hogy az, bár velem még lehet egyezkedni, ha van elég esze, hogy felmérje ki tehet ez ellen valamit. Szerencséje van ennek a nőnek abban is, hogy nincs itthon a férjem. Sok-sok szerencse! Talán ez egy jó pont a fogolynak!
Ha megérkezünk és elvezetik a lovamat, Rhatal-hoz intézem a szavaimat, bár alaposan végigmérem a „futárt” is.
- Vidd a kamrába és őrizze valaki, míg rendbe szeded magad, aztán térj vissza egy óra múlva. Magam hallgatom ki.
- Neked meg lesz időd átgondolni, hogy mit mondasz.
- vetettem egy éles pillantást a macskanőre.
Egy pillantást vetettem még a zsákjára, ami most a földön hevert, de majd azzal is foglalkozom, ha kész leszek és mielőtt „beszélgetni” kezdünk.


/Drágám! Ugyanúgy mondjuk, mint a férfiak: a családi tűzhelynél. Very Happy/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

22


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   Vas. Jan. 04, 2015 1:59 pm

* Úgy tűnik, hogy a fogva tartóim végül az összes, nálam fellelhető élet kitolására alkalmas eszközt elkobozták. Erre - ha állóhelyzetben nem is -, de menet közben kerítettek időt, különösebben nem zavarta őket, hogy a menet meg halad és nem áll meg teketóriázni.
Nem álltam ellent, habár amikor a hátsó fertályomhoz ért, ideges pillantásokat vetettem a katonára, tudatván, hogy ott már nem igazán érdemes keresgélni. Nem is érdemes és nem is szabad, avagy annak - még az akkori helyzetemben is -, egy orrtörés lehet a következménye, vagy egy kellemetlen rúgás az illető ágyékába. Utána ugyan kapnék én is a fejemre, de nem is piszkálnák utána azt, amit nem kellene.
A katona bámult egy pillanatig, halványan elmosolyodva a kezét arrébb vitte, tudatva velem, hogy az intim helyekre csak nem nyúlkál. Tapasztaltam már, hogy amikor egy hadsereg elvonul egy nagyobb falu, város mellett, mert a haladási útvonaluk keresztül halad azon az adott területen, akkor a lakott helyeken szokatlanul megnő a nyüzsgés egy rövid időtartamig. Persze ki lehet találni, a hancúrozni, zsoldjukat költeni, szórakozni vágyó katonáktól hemzseg olyankor az egész falu, város, tudván, hogy talán ez az utolsó alkalmuk, hogy igyanak, verekedjenek egy jót, avagy csak hancúrozzanak a kocsmáros, falusi, városi polgár leányával avagy az utcai prostituáltakkal. A szülési ráta, az utcai atrocitások, a rongálások száma drasztikusan megnő, ezeket azonban a város akkor jelenlévő helytartója, kormányzója állja, nem pedig a hadvezér, adott esetben a király maga.
Itt sem lehet másképpen, a sötét elfek sem egységesek amint láttam. Ugyanazok a politikai harcok, vesztegetések, gyilkosságok, megfélemlítések katonák közötti belviszályok vannak mint a délebbi, keletebbi és nyugatabbra lévő területeken, az ég világon semmivel sem különb, talán még rosszabb is.

Lassan, de biztosan beértünk a városba. Szokatlan látvány tárult a szemem elé, amint megláttam a sötétebb anyagból épült házakat, sötét lila árnyalatú háztetőket és a falak sarkain lévő borítást. Hallottam olyan technikáról, hogy a nagy hideg miatt az északi népektől vettek át építkezési szokásokat, tehát a háznak az alapját a földbe bele építik, hogy ezáltal megtartsa a hőt. Ezáltal az emeletes házak is létrejöttek, ha jól vettem ki, akkor itt összesen egy házban három darab szint van, ha a földben lévő alapot nem vesszük hozzá.
Az utcák néhol ki voltak rakva igényesen megmunkált macskakövekkel, mint bármelyik nyugatabbra lévő városban. Utcavilágítást fáklyákkal oldották meg, amiket bizonyos időközönként ellenőrizhetett egy ember, aki ha látja, hogy kialudt az egyik fáklya, kicseréli vagy megint meggyújtja. A lakosság ruházata kicsit eltért, északi és délebbi öltözködés ötvözete volt rá jellemzőbb, tehát hosszú ruhákba jártak, ami tartott a meleget, de arcukat nem egy lakos sállal, kendővel, hosszú textil anyaggal takarta el. Hogy hozzám hogyan viszonyultak?
Nem valami jól. Amint megláttak - elsőre persze nem ismerték föl a származásom -, és jobban megfigyeltek, arcuk eltorzult, szitokszavakkal telt meg az utca, ahol elhaladtunk. Nem értettem mindent, mivel néhol olyan dialektusban és olyan kiejtésben sikerült a szavakat kiejteniük, hogy csak gurgulázást értettem belőle, vagy még annyit sem. A pimasz kölykök meg csak a sors csapása volt, az égvilágon senki nem állította volna meg őket a kavics hajigálásban, ha az őrök nem intézkednek időben és el nem hessegetik a jelenlétükkel a kis csibészeket. Ha eltekintettem a pimaszságuktól, aranyosnak találtam őket. ~ Vendégszeretet terén van mit tanulnia ennek a népnek. ~ gondoltam.

Lassan, de biztosan megérkeztünk. Kifejezéstelen arccal mértem végig az engem is végigmérő úrnőt, és meghallgattam a szavait. Valamiféle tömlöcbe vagy szobába zártak engem, kezeimet megkötözve hagyták. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Csak megcsináltam, bejutottam a városba és itt vagyok.
- Lydyyt fahhata' auli aabra, presaa'la ta aab'ra. - (Már csak át kell adnom a levelet.) mormogtam magamnak. Törökülésben ücsörögtem és vártam, hogy mikor jön be a hóhér és a segédje, hogy alaposan kivallassanak. A katona és az úrnő szavai nem voltak bizalomgerjesztőek, tudtam, hogy vallatás alá vetnek és ezt nem fogom megúszni. Sok mindent nem fognak belőlem kihúzni, mármint olyat, amit valóban használhatnának, mert a politikában nem vagyok tájékozott, sem pedig a hadmozdulatokban, hiába voltam tábori segéd.
- Sellurrah. - (Majd meglátjuk/meglátjuk). *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Fekete szikla   

Vissza az elejére Go down
 

Fekete szikla

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fekete Tőr Testvériség
» Fekete Párduc (T'Challa)
» Erdőségek
» Varjak kódexe
» A Kazekage irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Zevadar pusztaság :: A sziklák erdejében-