HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Uráldur
pm||profil
Viridiel
Viridiel
pm||profil
Várjuk megkereséseteket, probléma esetén.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Titkos gyógyír
Yesterday at 8:13 pm by Admin

» A királyért!
Yesterday at 7:18 pm by Lashrael Laralytha

» Az igazi ellenség
Yesterday at 9:18 am by Aesma Daeva

» Mentőexpedíció
Szomb. Szept. 22, 2018 6:00 pm by Lashrael Laralytha

» Nekromanta csapdája
Kedd Szept. 18, 2018 9:20 pm by Lashrael Laralytha

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Kedd Szept. 18, 2018 4:04 pm by Helléna Silvermoon

» Szökésben
Hétf. Szept. 10, 2018 6:20 pm by Lashrael Laralytha

» Morvig Ironfall
Pént. Szept. 07, 2018 11:01 pm by Lashrael Laralytha

» Készen vagyok!
Pént. Szept. 07, 2018 9:49 pm by Movrig Ironfall

» Leírás
Hétf. Szept. 03, 2018 11:21 am by Lashrael Laralytha

» Sötét Vastelep
Pént. Aug. 31, 2018 9:59 am by Lysardriira Sheeriir

» Egy fényes nap nagy eseménye
Pént. Aug. 31, 2018 7:34 am by Helléna Silvermoon

Statistics
Összesen 109 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Movrig Ironfall

Jelenleg összesen 18099 hozzászólás olvasható. in 528 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Lashrael Laralytha

A legtöbb felhasználó (25 fő) Kedd Aug. 28, 2018 7:55 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 Három "nép" találkozója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 12:21 pm

A követ minden bizonnyal hazudott. Elaile, Diramel leghűbb társa, semmit nem tudott az egész ügyről, holott épp elf földről tért vissza, atyjának temetéséről. Ha valamikor, hát akkor minden bizonnyal kérték volna segítségüket, méghozzá személyesen, hogy biztos ami biztos, eljusson hozzájuk a hír. Erre azonban nem került sor.
- Itt megállunk. Hamarosan leszáll az éj, jobb, ha tábort verünk! - szólal meg Diramel, megállítva lovát és másik két emberből álló kis csapatát.
Nem érezte szükségét több ember elhozására. Így is elegen lesznek ahhoz, hogy feltegyenek néhány kérdést. Leugrik sötétsárga hátasáról. Felszerelését megigazítja, majd a többiek felé fordulva vár, hogy ők maguk is leszálljanak.

//Dir: bagoly nélkül, fehér helyett vörössel.//


Ezt a ruhát cseppet sem találja annyira kényelmesnek, mint a többit, csakhogy társnője ragaszkodott ehhez, a nagyobb védelem miatt. Az az elf nő, ki még csak át sem öltözött teljes harci díszéből, olyannyira igyekezett sietni visszafelé. A követet minden bizonnyal hiába keresnék, ezért is mennek inkább az elfek erdejébe, hogy megtudakolják, kik is lesznek ott. Jóformán közvetlen az erdő előtt állnak meg. Nagyjából két órányi lovaglásra lehetnek az első fák, csakhogy Diramel inkább óvatos marad, ahelyett, hogy az éj alatt hatoljon be az erdőbe, kockáztatva azt, hogy lelövik, amiért nem látják tisztán, ki is közeleg.
Elaile és Mattin is leszállnak lovaikról. Egyik a másik után, hogy segítsenek felállítani a tábort, mi egy egyszerű tűzből ered, nem többől. Lovaikról leveszik poggyászaikat. Mattin gondoskodik a nehezéről, elvégre ez a dolga, addig pedig a két nő megbeszélheti, hogy hogyan tovább.
         
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 1:10 pm

Már elég sok idő eltelt azóta, hogy otthagytam az emberek kis táborocskáját, és úgy tűnik még csak nem is követtek azóta, szóval ettől sem kell úgy látszik tartanom, hogy bárki követne. A nap kezd alkonyodni, ezzel eleinte vöröses izzásba taszítva bundámat, majd fokozatosan mélyítve színét, a fekete felé kezdi el átvinni színárnyalatomat. A láthatáron a messzeségben egy erdő kezd el kirajzolódni, és bár még jócskán messze járok így is sikerül kiszúrnom valami nem oda illőt. Még nem az erdőben van amit megpillantok, de azért közelebb van hozzá nálam. Ilyenkor örülök neki, hogy szemeim könnyedén alkalmazkodnak a sötéthez, és jobban látok benne, mint például egy átlagos ember. A kis oda nem illő valamihez közeledve, szép lassan kirajzolódik szemem előtt, hogy egy apró tábor lehet az ismét. Bár itt sátrakat nem látok, viszont a tűz eléggé feltűnő innen ahol éppen tartok már. Egyre jobban közeledek, hiszen nem éppen az jellemző rám, hogy elkerülném az ilyen helyzeteket. Inkább kíváncsi vagyok mindenre amit ez a világ tartogathat, ezért még ezt is jobban meg akarom nézni magamnak. A közelbe érve már a három alakot is jobban látom. Két nő, és egy férfi van ott, illetve ugyan ennyi ló. Amikor már sikerül elég közel férkőznöm ahhoz, hogy talán már ők is észrevegyenek, és biztosra mehetek abban, hogy hangomat meghallják, oda is kiáltok nekik.
- Szép estét táborozók. Mi járatban errefelé?
Teszek fel egy kérdést számukra, amire jómagam őszintén megvallva úgy sem tudnék válaszolni, hiszen én sem tudom, hogy mit is keresek errefelé. Egyszerűen csak kóborlok ebben a világban. Lábaimban már jó pár mérföld van, szóval még csak azt sem mondhatnám, hogy alig mentem eddig valamennyit életem során. Kíváncsian várom reakciójukat, miközben kicsivel közelebb haladok, de végül csak megállok a tábor szélénél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 2:33 pm

A megfeszített figyelem miatta eléggé fáradt voltam már, de még ma ki akartam jutni az erdőnkből, hogy minél kisebb legyen a kockázata, hogy belefutok az egyik határőrünkbe. Egész idő alatt fednem kellett magam, nehogy észrevegyenek és a máskor az ellenség ellen alkalmazott mágia, most a sajátjaim ellen is a hasznomra volt, bár elég rosszul éreztem magam emiatt.
Persze nem úgy bukkantam ki az erdőből, mint a fuldokló vízből, hanem óvatosan, igyekezve minden mélyedést, dombtakarást kihasználni. Tudtam, hogy nem vagyok nagyon messze a célpontomtól, ezért sem lett volna nyíltan sétálgatni. Már egészen kezdtem megszokni ezt a rejtőzködő életmódot, lassan a fél világot így jártam be Boko után.
Mikor egy jókora séta után megláttam a pislákoló lángokat, az első gondolatom az volt, hogy talán a sötét elf az, de mikor használva a képességemet észleltem, hogy hárman vannak…….nem négyen, hiszen érzékeltem egy újabb alakot is, akkor ebben elbizonytalanodtam.
Eddig egyedül volt, de találkozhatott társakkal is. Nm árt körbeszaglászni, nem rohanhatok fejjel a falnak.
Beleolvadtam a sötétbe és nesztelenül osontam a tűz felé, íjam lövésre készen tartottam a kezemben, aztán meghallottam a hangokat, de egyik sem volt ismerős.
Mindenesetre látnom kell kik azok, aztán, ha ártalmatlan vándorok, akár még a tüzükhöz is kéredzkedhetek éjszakára. Rám férne némi nyugodt pihenés.
A tűz szerencsére megvilágítja a társaságot, egyik sem volt Boko és ez amennyire jó hír, annyira rossz is volt, tehát még hajszolhatom tovább.
Leengedtem az íjat és megindultam, hogy hasonlóan az előbbi hang tulajdonosához, aki egy békés oawa volt, engedélyt kérjek a letelepedéshez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 2:55 pm

A tábor egész gyorsan összeáll. Hamarost a magukkal cipelt fa lángra kap, megvilágítva fényével a körülötte ülőket. Mattin még ténykedik egy kicsit a lovak körül. Leszerszámozza őket, hogy könnyedebben mozoghassanak, a holmikat pedig a tűzhöz viszi, hogy kéznél legyen minden. Közben olykor feszülten figyel egy-egy neszre. Talán túlontúl feszülten is, mi mosolyt csal Diramel arcára. A nő egy vékonyabb gallyal a megpiszkálja a tüzet, gyönyörködve a felpattanó szikrák látványában. Aranyszín tekintetén visszatükröződik a látott kép, s a lelkében megnyugvásra találó érzelmek. Vele szemben Elaile foglal helyet, teljes kényelembe helyezve saját magát, miközben figyeli úrnőjét.
- Mit gondolsz, mi ez az egész? - kérdi értetlenkedve, kissé komoran.
- Egy ostoba tréfa. Fogalmam sincs - jelenti ki Diramel, majd már csak arra lesz figyelmes, hogy elf társa felkapja fejét.
Az általa nézett irányba emeli tekintetét. Fémes maszkján megcsillan a fény, miként Elaile álarcán is. Nem éppen kis termetű jövevénnyel találják szemben magukat. Az elf nő ujjai rá is fonódnak mellette pihenő íjára, ezt észrevéve azonban úrnője leinti. Kezét nyugodtan emeli fentebb, ezzel jelezve, miközben hallgatja a közeledő nagymacska első szavait. Még az ifjú segéd is megállt cselekvésében, hogy ujjait kardjára fűzze.
- Mint láthatod, épp megpihenünk, Oawa. Ha gondolod, ülj le közénk! - szólal fel, imént felemelt kezével a tűz felé intve.
- Escalie! - szólal fel újra az elf nő, ezúttal azonban egy teljesen másik irányba figyel.
Az erdő irányába, honnan újabb jövevény érkezik. Bár nem lehet épp megszokott, Diramelnek nincs ellenére a társaság. Csak nyugtatóan bólint társnőének, további nyugalomra intve, majd legyint egyet a másik előkerülő alaknak is, hogy ő is csatlakozhat.
- Mattin, hagyd a lovakat és ülj le te is!
- Igenis! - szól a fiú készségesen, majd megindul, láthatóan nem kis feszültséggel járásában.
- Kik vagytok, idegenek?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 3:36 pm

A táborhoz érve köszönök az ott lévő három egyénnek, amikor pedig meglátom, hogy ketten egyből fegyvereik után nyúlnak már éppen kezdem csóválni a farkam, mire a harmadik illető, pontosabban az egyik nő leinti őket.
~ Hát, ebből nem lesz bunyó. Nem baj. Legalább pihenni majd lehet kényelmesen.
Nézem meg jobban a jelenlévőket miközben érkezik még egy férfi. Szemmel láthatólag ez egy elf lesz. A másik hármat nem is nézem meg ilyen téren jobban, hiszen miért is foglalkoztatna. Én úgy is csak egy barátságos kedves kis Oawa vagyok.
- Köszönöm, szívesen elfogadom a felajánlást.
Fogadom el amikor engedélyezi az egyik maszkos nő, hogy letelepedjek melléjük, és közelebb is vonulok a tűzhöz, de még nem ülök le, előtte érdeklődve figyelem még a másik jövevényt. A kérdésre miközben válaszolok az azt feltevő nőhöz fordulok.
- Engem Styletnek hívnak. Vagy ha úgy jobban tetszik Macskának, viszont a macsekért, vagy a cicusért harapok...
Utolsó szavaimat már inkább a legközelebb lévő fickóhoz intézem már, aki a két nővel van.
- Szó szerint.
Vicsorgok, vagy vigyorgok a srácra. Őszintén szólva magam sem tudom, hogy melyiknek tűnik igazából. Én legalábbis vigyornak szánom, szélesen kivillantva fogaimat.
- Óh, majd elfelejtettem. Ez pedig kis szöcske.
Mutatok az újonnan érkező elf felé.
- Fingom sincs, hogy ki a fene, de a szaga valahogy a szöcskékre emlékeztet. És, hozzám képest pici az már biztos.
Húzom ki magam tiszteletteljesen, megmutatva valódi tekintélyt parancsoló méreteimet, melyekkel nem csak, hogy vetekedek de egyenesen még le is körözök mind magasságban, mind izomzatban a kisebb éjbőrűeket. A többihez képest inkább átlagos magasságúnak lehet mondani.
- Amúgy, ha nem sértő a kérdés... - Itt kicsit lehalkítom a hangom. - Bár, ha az akkor is.
Most a két nőnemű egyénre tekintek közben.
- Maguk kicsodák lennének, és minek azok a rejtélyes álarcok? Csak nem valamiféle banditák?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 4:09 pm

Láthatóan, nem olyan társaságba csöppennem, ahol nem ismerik a fegyvereket, de meglepő, hogy két hölgy is a harcosok ruháját viseli és csak egy kölyök van velük.
Ahogy az is érdekes, hogy a fiú és a másik nő is elf, fajtárs, míg a kézmozdulatokból téve a vezetőjük ember.
Az oawa ugyan nagydarab és fegyvert visel, de mivel nem régen váltam el Zaida-tól, aki úgy harcolt a selfekkel, mint maga az ördög, ez nem aggaszt és nem tartok tőle.
Jó ha éberek, az ezen a világon mostanában nem árt, de nem tűnnek olyanoknak sem, akiktől tartanom kéne.
A meghívásra meghajtom magam az álarcos nő felé és elindulok, hogy vele szemben leüljek a tűzhöz, miközben meghallgatom az előttem érkező nagymacska bemutatkozását, ami még vicces is lehetne, ha nem felém címezné, minta feltételezte volna, hogy le fogom macsekozni.
Némán felvonom a szemöldököm, hiszen mi oka lenne erre, nem is ismer, de lehet, hogy csak félreértek valamit. De a következő mondatára már nincs mit félreértenem!
Ez az oawa szándékosan belém akar kötni, ez nyilvánvaló.
Mázlija van, hogy nem vagyok olyan agresszív, mint a sötét elfek, ráadásul vendégként vagyunk itt jelen a vándorok tüzénél és nálunk ezt nem szokás megsérteni.
- Bocsássanak meg, de Stylet……nem ismerős számomra, így bizonyosan csak igen tréfás kedvében van. – telepedek le némi habozás után, esélyt adva annak, hogy tényleg ez a helyzet. – A nevem Viridiel és hírvivőként járom a vidéket. Most is éppen úton vagyok és mikor megláttam a tüzet, gondoltam megpihenhetek mellette, ha jószándékúak, akik gyújtották. – válaszoltam a kérdésre, de csak amennyi rájuk tartozott.
Stylet kérdése elég nyers volt, de végül is mi már bemutatkoztunk, így reméltem, hogy ők is megteszik ezt. Az álarc valóban szokatlan volt, de jól öltözöttnek tűntek és ha rosszban sántikálnának, kicsit többen lennének. Inkább utazóknak gondoltam őket.
- Talán az erdőbe, népemhez készülnek? – intettem a hátam mögé, mivel én onnan jöttem, tudtam, hogy ők nem arról érkeztek, akkor meg lehet arra tartanak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 4:52 pm

A jövevények közelebb merészkednek, a jelen lévők pedig úgy helyezkednek, hogy bőséggel jusson nekik hely a tűz körül. Mattin láthatóan nagyot nyel. A jó fülűeknek hallható is az egész, miközben igyekszik türelmet eszközölni magán. A bemutatkozás azért egész viccesre sikeredik. Bár láthatóan nem ismerik egymást, mégis könnyedén egymásba köt a két idegen. Diramel ajkai mosolyra húzódnak maszkja alatt, miközben aranyszín tekintete a lassacskán egyre jobban megvilágított alakokat fürkészi. Nem csak ő, de társnője is hasonlóképp tesz. Ő közel sem annyira nyugodt, mint úrnője, de hát nem is az a dolga. Jó néhány évet eltöltöttek már egymás oldalán, kisebb bajból a nagyobba rohanva, mintha mi sem történt volna. Legalábbis Diramel részéről így történt, a többiek pedig csak követték és féltették azt, ki könnyedén ugrott akár saját katonája és egy felé tartó nyílvessző közé is, ha azzal megmenthette emberét egy újabb sérüléstől. Ez aligha látszik rajta, vagy azon, hogyan viselkedik leggyakrabban. Szívének lágysága nemigen mutatkozik ki, még lágy mosolyán keresztül sem. Csakis azon, hogy harc közben miként gondolkodik és tekint az ő címerét viselőkre.
Egyik kérdés követi a másikat, miközben Viridiel már helyet is foglal Elaile mellett, ki újabb sandításokkal méregeti az alakot. Fajtársa, az igaz, de nem úgy tűnik, hogy túl nagy gyengédséggel viseltetne irányába. Sőt, úgy kezeli, mint bármely más idegent, holott igencsak könnyedén be tudna illeszkedni népe más tagjai közé. A mágiájukat is kiemelkedően képes használni, hála annak, hogy az ő kiképzése javarészt annak elsajátításáról szólt, hogy így tudja segíteni csapatukat. A bemutatkozást azonban illik viszonozni, mielőtt azonban megtehetnék, újabb kérdések érkeznek feléjük. A feltételezés egész képtelennek tűnhetne, ha nem lenne benne valami. A zsoldos elvégre miféle? Bandita? Ha kell, az is, még Diramel és csapata is, amennyiben a vezető szerint azzá kell válni. Az más kérdés, hogy többnyire pénzt is kapnak a dologért. Most azonban nem ilyen szerepben tetszelegnek. Mattin fel is háborodik, kardját megragadva, miközben öklét rázza maga előtt, igencsak agresszív állásba vágva magát a nagymacska felé.
- Mégis mit képzelsz magadról, mit beszélsz?!
- Mattin!
- Tudd meg te nagyra nőtt bakmacska, hogy a nagyra becsült Diramel Escalie Wymor van előtted! - folytatja a fiú, hiába szólnak rá oly célból, hogy leállítsa magát.
Úrnőjének sem kell több. Felkel, majd a fiú mellé lépve öklével annak feje búbjára csap, hogy észhez térítse.
- Nyugodj le! Erre semmi szükség! - teszi másik kezét az ifjú kardját szorongató karjára, miközben tekintete nem tűr engedetlenséget.
A nő tartása határozott. A fiúnál magasabb ugyan, de nem sokkal, ráadásul jól látható, hogy a kölyök még növésben van.
- Stylet az oawa és Viridiel az elf. Mégis minek tűnünk? Minek tűnik ez a gyerek? Talán banditának? Aligha. Egy zöldfülű tanonc csupán, ki azért van velünk, hogy tanuljon. A nő a tűznél Elaile és népéhez... Népedhez igyekszünk - fordul ténylegesen Viridiel felé.
- Volna valami, mit kérdeznék tőlük, de tartottam attól, hogy a jelenlegi helyzetben nyilat eresztenének belénk az éj miatt, mielőtt még megtudnánk, kik is vagyunk. Engem pedig a fiú már bemutatott, úgyhogy úgy vélem, ezt meg is beszéltük - zárja le végül, majd újra helyet foglal korábbi helyén és vesz egy nagyobb levegőt, hogy kifújja azt nem sokkal később. Elaile láthatóan kicsit felengedett. A korábbi jelenetet látva még el is nevette magát kissé, mikor Diramel nevelni próbálta csapatuk legifjabb tagját.
- Ami a maszkot illeti. Sokkal kevesebb férfi köt belénk, ha maszkot viselünk, minthogy ha nem - jegyzi meg még Diramel, majd le is veszi maszkját jobbjával, közben pedig baljával lehúzza fejéről a vörös csuklyát.
Elaile szintén leveszi fejéről maszkját. Talán meglepő lehet, hogy hajának java így a földre kerül, ahelyett, hogy helyén maradna. A hosszú hajból nem marad más, csak sok rövidebb szál, na meg elől két hosszabb tincs.


- Volna még kérdésetek? Ha nem, akkor feltenném sajátjaim. Mégis mi járatban erre egy oawa és mi az az ügy, ami miatt az elfek hírnököket eresztenek szélnek? Nagy gond van népednél? Ha nem, úgy miért kérnék egy magamfajta zsoldos segítségét? Bár barátság van köztünk, őseim óta, mégis, nem túl sűrűn fogadok magamnál elf látogatókat úgy, hogy az valami munka hírével érkezik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 6:16 pm

Kíváncsi voltam, hogy hogyan is fog reagálni a mint kiderült elf hírnök, de sajnos kevésbé viccesen, mint ahogy reméltem. Válaszát meghallgatva, miközben én is letelepedek melléjük, kissé azért elgondolkozok, majd végül ismét megszólalok.
- Igaza van Virdel... Viradel... Vidiriel... áh. Bocs számomra elég hülye neved van...
Tekintek egy pillanatra a férfire.
- A szöcskének igaza van. Nem ismerjük egymást.
Vonom meg a vállam, utána ismét csendben figyelem a dolgokat. A fiatal fiú reakciója elég mulatságosnak tűnik a számomra, és az is tetszetős, ahogy éppen lenyugtatja a gazdája.
- Igen kicsi. Nyugodj le. Azért, mert sosem hallottam még a gazdád nevét, nem kell, hogy ismerős legyen, vagy tudjam, hogy ki is az.
Közben a fiú homlokára mutatok, alig pár milliméterre tartva homlokától az ujjamat, majd egy aprót lökök rajta, nem annyira, hogy elessen, de remélhetőleg eléggé, hogy a fejét egy picit hátrébb lökjem. Közben már figyelek is a nő további szavaira, miközben kérdéseit teszi fel nekem, illetve a másik számukra is idegen elfnek.
- Taknyosnak?
Vágok közbe amikor felteszi költői kérdését azzal kapcsolatban, hogy minek nézzük a gyereket. Beszéde végén amikor leveszik a maszkot először balra hajtom le a fejemet, majd jobbra mint egy bagoly amikor nagyon méreget valamit, és úgy szemlélem meg a két hölgyet.
- Hát, nekem te sem tűnsz sokkal idősebbnek a "tanoncodnál".
Nyögöm ki végül miután abbahagytam a fejforgatást, és egyik övtáskámból előhúzok egy méretes szárított hús darabot, és elkezdem rágcsálni. A soron következő kérdésére hagyom, hogy előbb az elf válaszoljon, és csak azután adom meg én is a magamét.
- Őszintén szólva fogalmam sincs. Én csak mászkálok a világban egyik helyről a másikba, jelen esetben például teljes mértékben, és tökéletesen céltalanul. Dél környékén például az emberek egy kis katonai csapatánál fogyaszthattam el az ebédemet, miután meg akart verni a parancsnokuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 7:17 pm

A kölyök heves reakciója majdnem megnevettetett, főleg, hogy ezt a kötekedő és pimasz oawa-nak címezte, aki viszont nagy meglepetés volt nekem. Nem ez a jellemző fajára, de hát én sem vagyok tipikus egyede fajomnak, nem kéne csodálkoznom.
Azonban úrnője alaposan megfedi feleselő szolgáját, aki nem tudja tartani a nyelvét.
Ez a nőről is sok mindent elárul, főleg azt, hogy nem tűr ellentmondást és elég határozott, hogy kézben tartsa a dolgokat. Az elf nő azonban nagyon hallgatag és ezért kiismerhetetlen s egyelőre, na nem mintha sokáig akarnék ismerkedni, bár a nevetés, amit elejt a barack nyomán, azért azt mutatja, hogy nem néma.
Általában nem jellemző, hogy fajunk egyik tagja más szolgálatába szegődjön, persze nem is lehetetlen, de érdekes.
Időközben Stylet úgy látszik megint engem vett célba, hiszen úgy tett, mintha a nevemmel birkózna, aztán megint kilyukadt, ahol az előbb: szöcske!
- Csak azért nem áll ki még egy nyílvessző a hátsó feledből, Oawa, mert egyrészt tisztelem annyira a vendégbarátságot, másrészt egy Oawa nemrég mentette meg az életem. – fordultam felé komoran, remélve, hogy ért a szóból.
E a fickó azonban úgy néz ki semmit és senkit nem tisztelt, egy igazi bajkeverő lehetett, ahogy be-beszólogatott még Diramel kisasszonynak, akiről már névről hallottam, hiszen szomszédságban élünk és a híre is messze eljutott már.
Úgy látszik beletaláltam, hogy a mi erdőnkbe igyekeznek és igazán megfontolt lépésnek tnt, hogy óvatos a birodalmunkba belépéssel, gondolom tisztában van a szokásokkal.
Persze én is kíváncsian megnézem őket, ahogy lekerül róluk az álarc és tényleg nem a „rondaságukat” rejtik alája, ezt meg kell hagyni. Csinos fehérnépek.
~ Óóó! Nem rossz elfedés! ~ ismerem el, ahogy Elaile saját haja előtűnik.
Aztán elterelődik a figyelmem, ahogy Diramel felteszi a kérdéseit, de kicsit értetlenül nézek rá.
- Miért lenne gond? Vagyis, hát persze ott a slefek fenyegetése, mert bármikor támadhatnak megint, de másról nem tudok. Az üzenetek meg nem tartoznak másra, különben sem szokták megosztani a futárral. – válaszolom, de nem sértőn, csak értetlenül, hogy miért kérdez ilyet. – A segítségedet kérték? Kicsoda? Hercegnőnk tudtommal épp úton van egy….. – időben fogtam vissza magam, mert semmi köze senkinek, hogy kivel. – Szóval úton van, nem hiszem, hogy üzengetett volna. És királyunkra sem jellemző, hogy pont ….hmm….emberektől kérjen segítséget. Van harcosa épp elég.
Most már érdekel, hogy mi történt, de még meghallgatom, hogy mit mond a kandúrbandi, miért van tt, bár szerintem azért, mert mindenhonnan kidobják a viselkedése miatt.
- Milyen meglepő! – csúszik ki a számon, amikor Stylet szóba hozza, hogy meg akarták verni.
Aztán remélem, hogy Diramel választ ad a kérdésemre, hogy mi hozta ide, mi ez az egész.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 7:55 pm

- Én nem a gazdája vagyok, Oawa! - mordul fel a Wymor lány, mit sem törődve azzal, hogy megfeledkezett önmaga türtőztetéséről, s megemelte hangját.
Arcizmai megmerevednek még a maszk alatt, miközben összeszorítja fogait. Érzi magán Elaile pillantását. A nőét, ki bármikor kész lenne kardot rántani, vagy akár íjat, mire jelen pillanatban talán semmi szükség nem lenne. Diramel szíves örömest megütné most a macskát. Nem azért, mert annyira ellenszenves, hanem azért, mert nem szereti, ha bármelyik emberét is egyfajta szolgának nézik.
- A fiú önszántából van velem és segíti utam, nem holmi szolgaként és ez igaz bármelyik emberemre - jelenti ki.
Mikor ezt úgy véli, megbeszélték, folytathatják a társalgást. Valóban, a fiú a maga tizenöt évével nem tűnik többnek, mint egy taknyosnak, azonban legalább idejében elkezd tanulni. Arról nem is beszélve, hogy így még mindig jobb sora van, minthogy az utcán kelljen neki koldulni, teljesen kiszolgáltatottan. Kap fizetést, ételt, szállást, szabadnapot. Tanításáért nem kell fizetnie, csak saját felszereléséért. Bár szolgálja úrnőjét, nem mondható rá, hogy szolgaként bánnának vele. Vagy igen? Lehet, hogy Diramel gondolja rosszul? A fiú bármikor elmehet, ha úgy hozza vágya. Talán még útravalót is kapna, némi pénz, élelem és egy ló képében. Ki tudja? Erre azonban még nem került sor, így a nőnek is van jobb dolga, mivel foglalkozhat.
- Mi csupán rövid létű emberek vagyunk. Életünk során sokkal nagyobb figyelmet szentelünk éveinkre - felel Stylet megjegyzésére, mikor már alaposan megfigyelhetik arcaikat.
Kissé furcsa, hogy az elf nem hallott semmit. A sötét bőrűekkel folytatott viaskodás szinte már mindennapi és valóban, nem sokszor szokták kérni segítségüket, vagy ha mégis, akkor is inkább kisebb ügyekben, melyekkel nem óhajtják fárasztani kimerült harcosaikat. Nem kicsit lepődik meg, ez meg is látszik rajta. El is gondolkozik rajta, hogy miként mondhatná el a történteket.
- Egy elf látogatta meg az erődöt a minap. Én nem voltam ott, így csak annyit tudok, amit Escalie elmondott nekem - kezd bele Elaile, mikor látja úrnője pillanatnyi zavarát.
- Így van. Azt mondta, fontos ügyről van szó, melynek során nem lenne jó királyotok nevét belevonni. Nem vállaltam el, mert túlontúl gyanús volt ahhoz a fickó, de gondoltam jobb utána járni a dolgoknak. Azért vagyunk most itt, hogy ezt megtegyük.
Többet nem mond az ügyről. Hagyja hát, hogy a többiek beszéljenek, na meg kíváncsi a nagyra nőtt macska történetére is. Elég érdekes dolgokat mond, mikor azonban a verésre kerül a sor, még Diramel maga is kuncogni kezd. Az iménti viselkedés alapján nem is csodálná, ha meg akarnák verni a macsekot, még akkor sem, ha neki személy szerint tetszik az oawa jelleme. Érdekesnek és cseppet sem unalmasnak találja, bár minden bizonnyal vannak hibái. Erről leginkább jelenleg Mattin tudna beszámolni, ki morcosan figyeli a mellette letelepedett alakot. Karjait keresztbe fonja maga előtt, miközben lábait is keresztezi, hogy minél kisebb helyet foglaljon és minél morcosabbnak tűnjön. A nő inkább a nagyobbat szemléli. Alaposan végigméri, kíváncsian figyelve minden egyes rezdülését. A meghúzás reményével kecsegtető fülek szinte megigézik, de nem tesz semmit. Egy pillanatra talán tényleg olyan, mint egy kislány. Egy olyan kislány, ki most kapott egy új kedvencet. Meg akarja szerezni csapatába ezt a teremtményt. Már csak az a kérdés, hogy hogyan.
- Jó végre ilyen közelről is látni egy oawát. Valahogy néped egyik tagjával sem hozott még így össze a sors.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 8:25 pm

Ahogy lekorhol az ember lány, amiért a kis srác gazdájának nevezem, csak egyszerűen mintha megadnám magam felemelem a kezeimet.
- Felőlem.
Tudom le ennyivel a felháborodását, és az azt követő magyarázkodását. Utána figyelmemet inkább a másik beszélgetésre terelem, ami igaz, sokkal jobban tartozik az elf uraságra, mint rám. De, korábbi megjegyzését sem eresztettem el teljesen a fülem mellett, és bár késve veszem rá a fáradtságot, hogy válaszoljak neki, de úgy döntök, csak megérdemel ennyit.
- Vétek lenne egy ilyen bundát kilyukasztani egy nyíllal.
Kezdek el neki is vigyorogni, ez a passzív agresszív hozzá állása kezd kicsit szimpatikusabbá válni a számomra. És, ezt jelzem is pár erősebb teli tenyérrel mért csapással a hátán, ahogy megveregetem azt egy rövid nevetés közben, mely félig inkább morgásnak hangzik. Ezt követően tekintetemet visszaterelem a kis csapatot irányító nő felé, ahogy engem méreget, illetve a mellettem duzzogó kiskölyökre.
- Az, hogy meg akartak verni nem az én hibám volt...
Vetem azért még oda az elfnek.
- Én csak békésen át akartam sétálni... Az egyik katonai táborukon, fegyvert fogtak rám, aztán nekem jött a parancsnokuk. És, mielőtt előhozakodnál vele, nem. Neki egy szót sem szóltam... Csak annak a nőnek aki parancsolt neki.
Miközben előadom a félig meddig védőbeszédemet is, átkarolom a kis srácot, és magamhoz szorítom jobbommal, bal tenyeremet pedig a feje búbjára helyezve, elkezdem dörzsölni kicsit.
- Pedig, mindenki tudja, hogy alapjában véve elvileg békés faj vagyunk. Csak a parancsnokuk tévedett, amikor azt hitte, hogy nem fogok visszaütni.
Kezem közben egyre gyorsabban jár, ahogy előre hátra dörzsölöm a kisember haját.
- Nem számított rá, hogy a földhöz csapom.
Kacsintok a mellettem ülő éppen megdögönyözött kis srácra, aztán elengedve vissza rakom korábbi ülőhelyére, alaposan szétborzolva a fiú haját. Gyorsan megvakarom fülem tövét is, ameddig a lány beszél, szavait most nem nehéz eltéveszteni, hogy hozzám intézi.
- Mert a népem legtöbb tagja még mindig a kis törzseikben ének. De, gondolom, akkor ilyen közelről sem, nem igaz?
Hajolok közelebb a nőhöz, hogy csak pár centi válassza el arcomat az övétől. És, ha már ilyen közel kerültem, még meg is szaglászom, hogy könnyebben elraktározzam emlékeimben, és máskor is biztosan megismerhessem.
- Fura szagod van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 8:55 pm

Az eddig higgadt nő kirohanására azért felkapom a fejem, mert nem tudom miért ennyire heves, szerintem már nagyobb pimaszságokat is összehordott a macsek, mint, hogy szolgának nézze a kölyköt. Én is annak véltem, hiszen az én szememben szolgál, ahogy én is szolgálom királyomat.
De, ha nekik így jó, nekem ugyan mindegy! Ahogy most az egyszer Stylet sem szájal vissza csak finoman.
Összeszűkülő pupillákkal nézem, ahogy szavaimra elvigyorodik, bár ilyen közelről, nem ismerve őt, beillene vicsorgásnak is, amitől megfeszül a kezem lefektetett íjamon. Aztán majdnem orra billenek, ahogy meglapogatja a hátamat.
Dühösen szisszenek fel, de mivel ezen tette, akár még jóindulatúnak is lenne mondható egy külső szemlélődő számára, nem állok neki megmutatni, hogy miként állna neki a lyukas bunda.
- Akkor férj bele a bőrödbe! – lapogatom meg én is megtévesztő mosollyal.
A kérdésemre a választ először nem is közvetlenül az úrnőtől kapom, hanem az elf társnőjétől, Elaile-től, így felé fordulok, de úgy néz ki, hogy mégis csak Diramel fejezi be a történetet, ami őszintén szólva is nagyon furcsa és semmit nem magyaráz meg.
- És biztos erdei elf volt? Nem csalhatott meg a szemed, vagy inkább csalták meg a szemed. – utaltam itt némi mágiára. – Hogy nézett ki? Talán felismerem, ha körbeírod asszonyom. – ajánlottam fel, bár szinte kizártnak tartottam, hogy királyunk küldött volna így oda valakit. – De azt hiszem csak dicsérni tudom éleslátásodat az ügyben. – bólintottam felé elismerően.
Stylet szórakozása a duzzogó kölyökkel nem nyeri el a tetszésemet, mert biztos vagyok benne, hogy a fiú hamar elveszti a fejét, de ez az úrnő dolga, eddig sem szorult rá, hogy tanácsot adjon neki valaki.
Igazán nem vagyok kárörvendő, de nem bántam volna, ha a pimaszságáért minimum pár bajusszal kevesebbel húzza vissza a fejét.
Persze a verekedés kiprovokálásában sem ő volt a ludas, ahogy előadja.
- Katonai táboron átsétálni! Hát ez tényleg teljesen hétköznapi. – bólogattam közben, de eléggé kétértelműen a mesére.
Azt már rég megállapítottam, hogy ez az oawa, nem Zaida típus és nem is szeretném, ha sűrűn összefutnék hasonlóval. Megingott a hitem arról, amit a népükről tudtam.
Most viszont az útnőről, a két emberére néztem, hogy vajon lesz-e valami reakció. Én csak elhúztam a lábam, hogy ne legyek útban. Ez az ő meccsük lesz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 9:18 pm

- A szem túl könnyen becsapható. Lehet, hogy az volt, lehet, hogy nem. Kinézetre az, jellemre valami egészen más és a szava járása sem volt teljesen rendjén. Fontosnak vélte ügyét, mégis, amint nemet mondtam, nem győzködött tovább. Szavaival a háború kitörésétől tartott, mégis olyat kért, mivel kikövetelte volna azt. Arról nem is beszélve, hogy bár ügyét sietősnek tartotta, elfogadta az estre szóló vendégséget. Csak hajnalban állt tovább. És hát egy egyszerű ember miről ismeri az elfet, ha nem hosszú füleiről? Ha Elaile nem lett volna épp távol, könnyedén kideríthettük volna, így azonban inkább utána járunk. Tovább azonban nem fárasztanálak ezzel, Viridiel - mosolyodik el halványan.
- Kérlek bocsásd meg, amiért nem értem vissza hamarabb!
- Őseink jóvoltából gyermekkorom óta mellettem vagy, Elaile. Több kell ahhoz, hogy bocsánatomat kelljen kérned. Sokkal több - mosolyog ezúttal társnőjére, kiről elröppen a pillanatnyi bánat és aggodalom.
Elvégre bármi megoldható, csak idő kérdése, na meg kitartásé. Ez utóbbiból pedig van elég, még ha időből nincs is, bár azt sem húzták túl soká indulásukkal. Ez a kis pihenő pedig belefér. Az oawa mintha kezdené megkedvelni a mellette lévő kölyköt. A fiúnak igencsak ellenére van a dögönyözés. Ujjai görcsösen ragadják meg az őt tartó mancsot, próbálva ellökni magától, szemernyi sikert is mellőzve. A magyarázat nevettető, hát még a teljes összkép, ennek ellenére Diramel lassan kezdi megsajnálni a fiút, ki idővel már kapálódzni kezd az egyre gyülemlő fájdalomtól és jajveszékelni. Láthatóan nincs hozzászokva az ilyesmihez, mi nem is meglepő. A jelenetnek azonban idővel vége szakad, Mattin pedig fellélegezhet. Azonnal haját kezdi igazgatni, miközben feje búbját simogatja, mit sem törődve azzal, hogy hirtelen mifélévé alakul az itteni helyzet.
Diramel nem mutatja meglepődés jeleit, mikor a nála jóval nagyobb teremtmény képe csak úgy felé kezd közeledni. Határozottan tekint a jókora szemekbe, teljes nyugalommal, egészen addig, míg Stylet meg nem szólal. Ekkor hallatszik Elaile és Mattin felhördülése is, na meg az, hogy mindketten fegyverükért nyúlnak. Valószínűleg fel is pattannának, ha úrnőjük mutatna bármiféle agresszív reakciót, helyette azonban a nő is csak szaglászik egy keveset. Tekintete ide-oda vándorol a nagydarab pofán, végigmérve minden egyes szegletét, minden egyes színváltozást, csíkot meg hasonlót. Még azt a képet is, mit a bestia szemei tükröznek rá vissza.
- Még te beszélsz? - kérdi egyszer csak semleges hangon, mikor mindkét kezével megragadja az oawa két fülét és elkezdi húzni azokat lefelé.
Még ő maga is meglepődik azon, hogy milyen puha a bundája, holott igencsak annak tűnt távolról is. Persze más nézni és megfogni. Nem mindegy, hogy egyes dolgokat mivel érzékel az ember. Ha egy tájképet néz az ember, melyen havas hegycsúcsok vannak megfestve, elképzeli, milyen szép is lehet ott a környezet, vagy milyen hideg, de a valóságot csak akkor tudja meg, ha ott van és körülnéz saját szemével, vagy érzi bőrén a szél és a levegő ottani hidegét. Pont így volt most a bundával is. Társai eközben egyre feszültebbé válnak. Nem tudják, hogy hogyan fog erre reagálni a macskaszerű lény, éppen ezért kezük ügyében tartják fegyvereiket, készen arra, hogy védelmezzék úrnőjüket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 04, 2015 10:09 pm

Mit sem törődök beszéd közben a gyermek jajgatásával. Igazából még élvezem is a helyzetet. Egy részt, mert ez olyan, mint amikor a kis taknyos embergyermekek ugyan így agyonkínozzák szerencsétlen háziállatukat, másrészt, mert még mindig élvezem valamelyest, hogy másnak fájdalmat okozok.
- Nyugalom kis elf. Ha bajt akarnék már rég egymásnak estünk volna. De, így az éjszaka környékén a pihenés közeledtével, még nekem sincsen hozzá kedvem.
Vetem oda az egyre idegesebb férfinak, akinek jól láthatóan nem nagyon tetszett a hátba veregetés. Saját mondandóm előtti beszélgetéssel nem is foglalkozok túlzottan, nem izgat annyira az a rész. Amit viszont nekem címez arra bezzeg egyből felfigyelek.
- Igen. Szerintem legalábbis nincsen benne semmi különös.
Vonom meg rajta a vállamat.
- Ha nem akarják, hogy keresztülvágjunk rajtuk, akkor ne közvetlenül az utunkba állítsák fel.
Vetem oda közönyösen, és csak ezután hajolok oda az ember lányhoz. Megjegyzésem hallatán két kísérője már majdnem agresszívan reagál, de úgy látszik gazdájuk parancsai nélkül nem cselekednek, így csak felháborodni tudnak, és fegyvereiket kezükbe ragadni. Amikor viszont a lány visszaszól, és még a füleimet is megragadja, és elkezdi lefelé húzni, egy pillanat erejéig meglepettség ül ki az arcomra, de hamar el is tüntetem onnan. Először csak picit közelebb lépek, hogy a lány előtt guggoljak, közben ügyelve, hogy fejem még egy picit se mozduljon arrébb, miközben a lánnyal nézek farkasszemet. Végül aztán elkapom a derekánál fogva, és kiegyenesedve felkapom ülőhelyéről.
- Kezdesz szimpatikus lenni nekem kislány.
Vigyorogva dobok egyet rajta, és a nyakamba ültetem, majd helyet foglalok az addigi helyén.
- Nem sokan merik megcibálni egy ekkora macska füleit.
Nézek felfelé beszéd közben, de persze figyelek a társaira is. Ha nyugton maradnak nem teszek semmit, egyszerűen így maradok, és várom a lány válaszát, ha viszont a két embere ugrani készül, rövid kardom, és pallosom hamar kezemben terem, miközben felugrok helyemről, és hátrébb lépek párat, enyhén meggörnyedve, harcra készen tartva mind a két vágó eszközt. A két fegyver egymás mellett olyan összhatást kelt, mintha csak egy tőrt, meg egy fogpiszkálót raktak volna egymás mellé. Ebben az esetben persze ügyet sem vetek a továbbra is nyakamban egyensúlyozott leányzóra, maximum annyira, hogy nehogy le essen onnan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Hétf. Jan. 05, 2015 10:34 am

Az úrnőtől megkapom a választ, de egyáltalán nem tetszik az, amit elmond. Több, mint valószínű, hogy valamibe tényleg bele akarták rángatni és nagy-nagy szerencse volt, hogy fiatal hölgy létére már volt annyi tapasztalata és egészséges gyanakvása, hogy nem vállalta el nyomban, hanem inkább utána akart járni a dolgoknak.
- Nem olyan rég egy sötét elfbe botlottam, aki a környéket járja és bár diplomatának, követnek mondja magát, tettei ennek igen csak ellentmondanak. Tapasztalatom szerint elég jártas a mágiában, igaz annyira nem ismerem, hogy mi mindenre képesek, de nem árt ha elővigyázatosak lesztek asszonyom. – teszem még hozzá előző szavaimhoz ezt az információt is figyelmeztetésül, de tudomásul veszem, hogy részéről lezártuk ezt a témát.
Elf társát érezhetően bántja, hogy a sorsdöntő pillanatban nem volt jelen, de Diramel kedvessége, mellyel elhárítja a mentegetőzést, többre utal, mint amit egy harcos társ kiérdemelhet, melyet szavai is bizonyítanak.
Úgy döntöttem, míg e tábortűz barátságosságát élvezzük, többé nem hagyom felbosszantani magam a kötekedő oawa szavaitól, inkább elengedem a fülem mellet, de láthatóan, ekkor keres magának egy olyat, aki nincs egy súlycsoportban vele és védekezni sem igen tud.
Mivel az úrnő nem szól bele, így én sem mutatom ki, hogy mennyire gyáva dolognak tartom, hogy egy kölyökbe köt bele, de mikor Diramel arcába mászik, mondhatni szó szerint, a nő társaival szinte együtt markolok rá az íjamra, hogy ha kell segítsek nekik.
Ha nem lenne ilyen feszült a helyzet még talán mulatságos is lenne, ahogy kölcsönösen megszaglásszák egymást, miután legalább egy percig farkas szemet néztek, de ez most egyáltalán nem mókás.
Mikor a lány megmarkolja a nagy busa fejen lévő füleket és húzni kezdi, egy pillanatig még a levegő is megreked a tüdőmben és ugrásra készen várok, mit tesz a nagymacska.
Ahogy megmozdul és a ……..a nyakába kapja, már a kezemben van az íj, de aztán tágra nyalt szemmel nézem, ahogy letelepszik velünk szemben, vigyorogva, mint, aki nagyon is jól érzi magát, amiben nem is kételkedtem, csak az a kérdés, mit szól ehhez a várúrnő. Kész voltam csatlakozni embereihez, ha meg akarta volna büntetni ezt a mindenkit semmibe vevő alakot.
Az én arcomon komor figyelem honolt, de nem tettem semmilyen fenyegető mozdulatot.
- Ez mire volt jó, nagyfiú? Öngyilkos akarsz lenni? – ingattam meg végül a fejem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Hétf. Jan. 05, 2015 6:14 pm

Figyelmesen hallgatja végig Viridiel mondandóját. Nyugtázza a dolgot, majd annyiban is hagyja, tekintve, hogy még nemigen akadt dolga sötét elfekkel. Javarészt emberek fordulnak hozzá segítségül, mit többnyire meg is kapnak. Abban az esetben, ha nem holmi játszadozásról van szó, mint az említett versengés. Komoly esetekben inkább össze kellene fogni a különféle csapatokat, nem versengést szítani közöttük. Elég balga felfogásra vall az utóbbi, bár bizonyára így is akad majd elég segítségük, amennyiben tényleg felkeresnek másokat is.
A légkör kezd egyre feszültebbé válni. A nagymacska játszadozik, eléggé viszketőssé varázsolva néhány tenyeret, az a tenyér azonban nem Diramelé. Ő valamennyire még élvezi is a helyzetet. A játékot a nagydarab jelenséggel, kinek jelenlétét cseppet sem érzi fenyegetőnek. Igaz, elég sok veszélyes dolgot gondol veszélytelennek, olyannyira bízik társaiban és saját képességeiben, na meg a temérdek veszély miatt kialakult megérzésének. Arra bátran hagyatkozik, most pedig azt súgja neki, hogy nincs mitől tartania. A füleket tehát megragadja, kíváncsian várva a nagyra nőtt macska reakcióját, mi kedvére van. A meglepődött tekintet sokról árulkodik, arra azonban nem számított, hogy ezek után a jókora praclik köré fonódnak. Oly magasra emelkedik, hogy lábai még kinyúlva sem érik el a földet, akármennyire szeretnék. Most ő az, ki meglepetten kezd pislogni, mint valami kislány, aki egyáltalán nem érti, hogy miről van szó, csak akkor, mikor meghallja a dörmögő hangot.
- Jól van, ennek örülök, de most már letehetsz - mondja kissé zavartan.
Utoljára apja volt az, ki így karjaiban tartotta. Nem meglepő hát, hogy zavarban van, főleg azok után, hogy mindig is igyekezett erősnek mutatkozni, mi most egy csapásra semmivé foszlott. A jókora tenyerek között csupán egy törékeny ember. Úgy tűnik, Elaile is így látja a dolgokat, mert egy nyílvesszőt tűz íjára és félig meg is feszíti fegyverét, figyelve az eseményeket. Diramel közben csak Stylet vállait paskolja, biztatva letételére, ezt követően azonban hirtelen magasabbra kerül, egy dobás kíséretében, hogy nem sokkal később a macska nyakában kössön ki. Meglepettségében még egy aprócska nyikkanást is hallat, mit egy nagyobb sóhaj követ, amint biztos vállakon foglal helyet. Az elf hölgyemény és Mattin is teljesen kővé válik egy pillanatra. Szinte már hallani fogaik csikordulását, mielőtt még leengednék fegyverük, észrevéve, hogy nem áll fenn veszély.
- Legközelebb azért figyelmeztess! Már csak azért is, mert nem szeretném, ha megsérülnél. Mégis mi lett volna, ha megvágod azokat az erős mancsokat? - húzgálja meg ismét a nagymacska füleit, megfedve őt, majd szoknyáját egy mozdulattal kioldja, hogy két oldalt hátrébb libbentse azt, hagyva, hogy tartsa az a néhány öltés, mivel fel van rögzítve.
Elaile azonnal zavarba jön, nem mellesleg Mattin is. Az elf nő nem kicsit vörösödik el, majd feddő pillantást küld úrnője felé.
- Escalie! Lehetnél kicsit nőiesebb! Egy nőnek nem szabadna csak így levenni a szoknyát, főleg nem férfiak előtt. Még akkor sem, ha nadrág van alatta.
És valóban, elől így szabadon maradnak nadrágba bújtatott lábai. Combján bőr szíjjal vannak kések rögzítve, melyeket egyesével vesz elő, majd hajít a tűz előtt a földbe.
- K-kisasszony, jól van? Még sosem láttam így viselkedni. Ráadásul a Macska... Nem fél tőle? - kérdi aggodalmasan a fiatal segéd, teljesen elpirulva, amiért mer ilyesmit kérdezni.
- Hidd el Mattin, Escalie pont olyan, mint máskor. Ha meg kell komolyodni, hát megfog. Ami pedig a félelemérzetét illeti... Azt hiszem, bíznunk kell a megérzéseiben - tájékoztatja Elaile, úrnője pedig erre csak elmosolyodik, miközben megtámaszkodik a nagymacska fején.
- Nem hiszem, hogy most tartanunk kellene Tigristől. Sőt, szerintem egész barátságos, feltéve, ha valaki megérti. Néha a nagymacskáknak is kell pihenni egy keveset, most pedig itt van rá az alkalom - piszkálja kicsit szőrét, elbujtatva ujjait a dús bundában.
- Viridiel... Korábban említetted a hercegnőt. Minden rendben velük? Hogy szolgál a királyi család egészsége? Kérlek bocsásd meg, hogy téged faggatlak ez ügyben, de rég jártam erre, Elaile pedig utóbbi látogatásakor nem találkozott velük!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Hétf. Jan. 05, 2015 7:22 pm

A lány pont úgy reagál cselekedeteimre kezdetben ahogy vártam, és ő is meglepődik azon amit én teszek, sőt, amikor vállamra kapom, még egy igazán kislányos sikkantást is sikerül kiadnia, ami miatt csak még jobban élvezem a dolgoz. Látszólag az elf férfi már kevésbé szimpatizál cselekedeteimmel, legalábbis ahogy kezébe kapja az íjat számomra ezt árulja el. Nem beszélve a kérdéséről amit feltesz nekem.
- Nem értem mire gondolsz zöldellő lombi Vardinel...
Nyugtázom kissé lekezelően a kérdését, miközben a másik két illetőt kezdem el szemlélni. Eleinte ők is idegesnek tűnnek, bár nem tudom eldönteni, hogy hirtelen megijedtek, vagy haragosak éppen. Pontosabban fogalmazva, az elf nőt nem tudom eldönteni, a gyermeken jobban látszódik, hogy eleinte inkább idegesnek mondható. Reakciójukon csak kuncogni kezdek magamban, bár így is hallani fogaim közül kiszűrődő mély dörmögés formájában valamennyire, és a nyakamban ülő is érezheti, ahogy kicsit megrázkódnak vállaim. A lány mondatán jobban meglepődök, mint társai mozdulatain, mert nem tudom eldönteni, hogy kötekedni akar, vagy éppen óvni. És inkább utóbbi lenne szokatlan, a kötekedést már megszoktam, mindenkiből azt szoktam kiváltani, miután legalább fél perce beszélek valakivel.
- Gondolom kiváltott volna belőlem egy au-t. Miközben egy kis vér sarjadt volna belőlük, és most pazarolhatnék el egy kevés gyógyfüvet, hogy kezeljem sebeimet.
Válaszom inkább semmitmondó hangsúllyal hagyja el ajkaimat, és nem komoly gondolatokként. Amikor viszont kiengedi szoknyáját a nyakamban lévő leányzó, furcsálló tekintettel kezdem el vizsgálni az elf nő vörösödő képét.
- Jé, egy elf nőszemély, aki úgy vörösödik el, hogy még csak semmi oka sem lehetne rá. Ez furcsa látvány... Várjunk...
Tekintetem felfelé vándorol, és a nyakamban ülő szemeibe nézek.
- Te már nőnek számítasz? Azt hittem, hogy még csak egy egyszerű leánygyermek vagy, mint az ott...
Mutatok közben a fiúra aki így, hogy helyet váltottam, már a bal oldalamon ül.
- Miért kéne félnie tőlem? Nem bántok én senkit... Csak, ha épp olyan hangulatom van.
Kissé buta fejet vágok, a gyermek megjegyzése miatt. Nincs oka senkinek sem félnie tőlem, ameddig nem kerül verekedésre a sor. Olyankor viszont, még ha én is kerülnék ki vesztesként, attól még vigyorogva megyek bele akár az eleve vesztes harcba is. Nem tervezek úgy sem megöregedni, inkább még azelőtt haljak meg egy becsületes harc folyamán. A többiek ahogy elkezdik folytatni a beszélgetést, nem is törődve annyira velük, egyszerűen elkezdem nyalogatni bal mancsomat, mint egy rendes macska, hogy megtisztogassam azt. Miután végeztem ezzel a lassú, és viszonylag hosszadalmasnak tűnő mozzanattal, elkezdek kutakodni övtáskámban egy hirtelen ötlettől vezérelve, majd egy ugyan olyan gyűrött papír golyót veszek elő, mint amit az emberek táborából történő távozás közben is markomban szorongattam. Ha valakinek alkalma lenne jobban megvizsgálni láthatja, hogy gondosan össze van tapasztva az egész, hogy még csak véletlenül se legyen olyan pont rajta, ahol rés lehetne. Egy darabig markomban forgatom, majd a fiúnak dobom.
- Láttál már ilyet kisember?
Kérdezek azért rá, mielőtt oda dobom, neki, hogy ne érje váratlanul. Abban biztos vagyok, hogy ilyet még sohasem tarthatott a kezében, és nem is láthatott, hiszen nem sokan foglalkoznak olyan szinten a növények, és ásványok megismerésével, mint az Oawák, nem hogy még azokat keverjék is.
- Ha, nem, és nem vagy egy kis beszari, csak vágd nyugodtan földhöz. Nem kell félned, bajod nem lesz belőle.
Ezt már kissé provokálóan mondom azért neki, mert szeretném látni reakciójukat a jelenlévőknek, ha a fiú végül megteszi, és földhöz vágja a papírgolyót. Biztosan érdekes látványt fog nyújtani arcuk, a nem túl hangos durranás mellett hirtelen vakítóan éles fény hatására. Végig a fiút figyelem, hogy én azért felkészülhessek rá, és még időben jó szorosan összezárhassam szemhéjaimat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Hétf. Jan. 05, 2015 8:07 pm

Tényleg kiborító ez a figura! Vagy nagyon bolond, vagy irtózatosan szarik bele mindenbe, hiszen azzal, hogy csak úgy hipp-hopp dobálgatta Diramel kisasszonyt, jó adag kockázatot vállalt.
Lehet bármilyen jó harcos vagy verekedő, azért két elf íjával egy időben nem veheti fel a versenyt, de még csak a szeme sem rebben, ahogy végül a nyakában az úrnővel megül békén.
Érzékelem Elaile mozdulatát, ahogy felkészíti lövésre az íját és a kölyök is megfeszül, de annyira megdöbbentő amit a nagymacska művel, hogy szinte mindenki megdermed és talán ez az, ami megmenti a helyzetet a robbanástól.
- Hogy a zöldellő lomb-os erdőben lehet a sírod is, ha egyszer véletlenül túlfeszíted a húrt. – jegyzem meg vállvonva, de azt hiszem kezdem belátni, hogy nem érdemes felvenni a kesztyűt, direkt csinálja.
Mikor Diramel végül megszólal és láthatóan még majdnem, hogy élvezi is a helyzetet, ami nem tudom, hogy bátorság, vagy botorság, vagy túlzott önbizalom, akkor oldódik csak a feszültség, bár az értetlenség láthatóan marad.
A nagydarab oawa élvezi szerintem, mert annak ellenére, hogy mennyire nem hasonlít fajtája tagjaira, most mintha meglepné az úrnő játékossága és, hogy nem ijed meg tőle.
Mástól nem hiszem, hogy eltűrné a fülhúzogatást és a buksisimogatást, jó, hogy nem kezd dorombolni, már csak azzal tudna meglepni.
Ő igen, de Diramel nem, ő neki még sikerül, amikor vetkőzni kezd, igaz hamar felfedezem a szoknya alatt a nadrágot, de elsőre, tényleg meglepő és úgy látszik nem csak egy idegenre van ilyen hatással – kivéve persze Stylet-tet, - hanem saját embereire is.
Aztán az iruló-piruló társnője mégis a védelmébe veszi, hogy tud ő komoly lenni is és most csak játszik.
Kérdés Tigrisünk, mit játszik, bár látszólag békés.
Minden esetre én leteszem az íjam, de kézközelbe, ha a nőnek jó, akkor engem nem fog izgatni, de lehet, hogy mégis inkább saját tüzet kéne gyújtanom távolabb, mielőtt még eldurvul a helyzet, vagy valaki messzebbre megy a másik tűréshatáránál. Igaz, nem szívesen hagynám magukra a nőket a macsekkal.
Diramel kérdése zökkent ki a gondolataimból.
- Én sem jártam a királyunknál, de tudtommal jól van, ahogy a királynő is. Loreley hercegnő pedig egy …….vendéget kísér el a kikötőbe. Ezt hallottam.
Ezek után már azt hittem talán nyugalom lesz, de Stylet megint tud újítani, így a furcsa papírgalacsinnak tűnő tárgyat ad a kölyöknek, arra biztatva, hogy vágja földhöz.
- Mi az? Miért nem magad használod?
Hiába én nem bíztam a piszkálódásai alapján a macskába.


A hozzászólást Viridiel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 06, 2015 7:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Hétf. Jan. 05, 2015 9:10 pm

Jelenleg igencsak jól érzi magát. Sőt, mondhatni jobban, mint mostanság bármikor, mi tény és való, hogy a nagyméretű macska megjelenésének köszönhető. Annak ellenére, hogy nem szokott a híresztelésekre és egyéb történetekre hagyatkozni, másként képzelte volna el első találkozását egy oawával. A hiedelmek alapján egész unalmas népnek tartotta volna őket, talán csak egy-két érdekesebb alakkal, ez a macsek azonban elnyerte tetszését, már első megmozdulásaival is, mi bár nem oly ritka esetében, mégiscsak meglepő. Az, hogy az első macskaember, akivel találkozik, ilyen benyomást tesz rá. Mikor a másik felfelé néz, ő lefelé, hogy szemeibe nézhessen és bólinthasson egyet.
- Igen, határozottan nőnek számítok. Sajnos már abból sem a legfiatalabbnak - teszi hozzá, mint egy megjegyzésként.
- De tudod... Nem illik egy nőt a korával piszkálni. Ahogy a szagával sem - húzza el száját, majd figyelmét immár az elfnek szenteli.
Végighallgatva mondandóját, kérdőn felvonja szemöldökét, de annyiban hagyja a dolgot. Láthatóan a hercegnő jelenlegi ténykedéséről nem kaphat pontos beszámolót, holott nagyon is érdekelné. Mindenféle hír érdekli, mi a világ történéseiről szól és annak jelentős alakjairól. Egy elf hercegnő pedig határozottan jelentős alak, főleg a mostani időkben, mikor a küszöböt tapossák a háború riogatásai.
- Jó hallani, hogy nem terjed híre bajuknak. Ez esetben várhatóan rövid lesz a látogatás.
Mattin közben furcsa galacsinhoz jut. Azonnal méregetni kezdi a dolgot, miközben határozottan megrázza fejét, jelezve, hogy még nem találkozott ilyesmivel. Diramel az alatta lévő macskát figyeli, valamint azt, hogy miként viselkedik. Hallhatóan igyekszik provokálni tanoncát, mi cseppet sem bizalomgerjesztő. Eddig tűrte, miként bánnak a kölyökkel. Még viccesnek is tartotta saját dorgálása után fejének dörzsölgetését, csakhogy úgy véli, ennyi éppen elég volt neki mára. Az, hogy azt mondják, nem lesz baja, cseppet sem biztos. Sokféle bajt okozhatnak egy embernek, főleg egy gyereknek. Még oly sérülékeny szegény.
- Mattin! - szólítja a fiút, majd nemet int fejével.
Az ifjú nyel egyet, majd újra a galacsinra pillant, végül megint úrnőjére, s rajta is állapodik meg tekintete. Aprót biccent, ezt követően pedig vissza dobja a papírgombócot és a benne lévő akármiket tulajdonosának.
- Sajnálom, de úgy vélem, akármi is van abban a kis csomagban, csak tovább hergelné a fiút. Különben nem adtad volna pont neki - veregeti meg a cicus vállát.
Amennyiben Stylet hagyja, még marad egy kicsit nyakában. Kényelmes neki, nem is beszélve arról, hogy így a többiek is teljes kényelemben elférnek a tűz körül. Bár hárman nem foglalnak sok helyet, az oawa annál inkább, és hát nem túl nagy tüzet raktak, pont azért, hogy a lehető legkisebb körben lássák azt. Na meg nem árt a fával sem spórolni. Elaile közben egy almát vesz elő és enni kezd. Mattin szintén hozzá lát vacsorájához, amint visszaadja a gyanús csomagot. Ők ketten tehát egy darabig hallgatni fognak. Csak a fiú nyammogását hallani olykor.
- Egyébként ha nagyon akarod, én eldobom azt a vacakot - szólal meg egyszer csak, az iménti galacsinra utalva.
Ha az oawa bele egyezik, előre nyújtja érte kezét, várva, hogy ujjai közé foghassa a papírba göngyölt valamit, majd egyszerűen háta mögé hajítja, jó messzire, és még csak oda sem néz, hogy mi lesz belőle.
- Azt nem mondtam, hogy hova - jegyzi is meg, mielőtt még bárki felháborodna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Kedd Jan. 06, 2015 4:53 pm

Kellemesen elücsörgök helyemen a többiekkel szemben, és élvezem az apró tűz nyújtotta meleget. Nem túlzottan hagyom zavartatni magam, és az elf fickó válasza sem hat meg különösebben.
- Nem használok íjat.
Tudom le ennyivel reakcióját, aztán ismét inkább csak csendben figyelek ameddig hozzám nem szólnak megint.
- Ezek puszta fölösleges emberi szokások. És, ha egyszer furcsa szagod van, akkor furcsa szagod van.
Legyintek egyik mancsommal, majd inkább foglalkozok a galacsinba göngyölt porrá őrölt kőzetkeverékemmel, amit az ember fiókának adok. Örömmel látom, hogy még nem találkozott hasonlóval. Bár, ez nem is meglepő, nem sokan foglalatoskodnak ilyennel még az Oawák között sem. Azt viszont kissé sajnálom, hogy a gazdája, vagyis a nyakamban ücsörgő hölgyike nem engedi neki, hogy eldobja a fiú a göngyöleget, és helyette inkább visszajuttatja hozzám.
- Mi? Dehogy is. Szimpatikus a kiskölyök. Olyan ádáz tekintete van, mintha bármikor képes lenne nyakát venni bárkinek, mint... ahogy a néped nevezi ezeket az illetőket, egy tömeggyilkos.
Válaszolok a hölgynek, próbálva közben talán, de nem feltétlen bátorítóan nézni a kölyökre, aki pont úgy, mint az elf kisasszony, nekilát vacsorája elfogyasztásának. Én ezzel már végeztem az iménti szárított hús formájában. Épp készülök magam mögé hajítani a galacsint, amikor viszont a hölgyike a magaslatról felajánlja, hogy majd ő eldobja.
- Jól van.
Egyik szemöldökömet felvonom miközben oda adom neki a tárgyat, és figyelem reakcióját. Amikor meglátom, hogy mögénk dobja, csak elkezdek kuncogni, és egyből a többiekre nézek, hogy láthassam tekintetüket. Pár pillanatra rá ahogy a galacsin földet ér, halkan pukkan, és egy fél másodperc erejéig olyan világosság támad, mintha csak nappal lenne, majd hirtelen ismét csak a kicsiny tábortűz fénye világítja meg a csapatot.
- Valóban nem.
Kuncogok tovább magamban, miközben egy széles vigyort varázsolok orcámra.
- De, mondtam, hogy ártalmatlan. Esetleg talán kellemetlen, ha belenéz valaki.
Kacsintok a nyakamban lévő nőnek, miközben tenyereimet megpihentetem a lábain, hogy biztosabban tartsam, ameddig kicsit mozgolódok helyemen, hogy még kényelmesebben ülhessek. Utána persze elengedem, és csak várom a többiek reakcióját, esetlegesen a nagy valószínűségű felháborodását. Ha végeznek vele, vagy mégsem kezdenek bele azonnal, abban az esetben azért még hozzá fűzök az iméntihez kapcsolatban egy apróságot.
- Mellesleg, van még pár hasonló meglepi csomagom, h később kíváncsi lennél rá.
Gondolom érti úgy is, hogy kinek célzom ezt a felajánlást, hogy közvetlenül rá néznék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Kedd Jan. 06, 2015 7:53 pm

A kis „incidens” után, amiből kiderül, hogy Diramel kisasszony nem a félős fajta és az is, hogy eléggé élvezi a szokatlan helyzetet, már nem izgatom tovább magam. Különben is van két harcias embere, az őt dolguk, hogy segítsenek neki, ha maga nem tud kikecmeregni belőle, bár nem hiszem, hogy annyira védtelen lenne, mint azt fiatal kora mutatja, különben nem tartotta volna meg azt a várat és nem lenne még mindig úrnője.
- A Hercegnő fontosnak tartotta, hogy személyesen kísérje el „vendégét” és meggyőződjön róla, hogy épségben távozik saját birtokai felé. Ha baj lenne, akkor nem hiszem, hogy vállalta volna az utat. – tettem még megnyugtatásul hozzá. – De Dimarel úrhölgyet mindig szívesen látják az erdei birodalomban. – hajoltam meg a nő felé ültömben.
Stylet reakciója a szavaimra már nem izgatott, ha a sorsunk úgy akarja, és nem változik kettőnk közt a helyzet, talán további utunkon még összetalálkozunk és akkor nem köti egyikünket sem a vendégbarátság.
Most azonban én is kíváncsi vagyok, hogy vajon mit kezd a kölyök a neki dobott „golyóval”. Az eddigiek alapján, nem hiszem, hogy a macska hirtelen játszani akart volna Mattin-nal, legalábbis nem a jó értelemben, eddig egyedül csak az úrnőhöz volt valamennyire kedves, mert az eddig belement a szórakozásba.
Így kissé meg is lep, hogy most Diramel határozottan közbe avatkozik, de a szavaival csak egyetérteni tudok, eddig az oawa csak végig provokálta a fiút, most is valószínűleg valami hasonlóra készülhet.
A beismerésnek is beillő kétértelmű szavak és a vigyorgás, nem is hagynak kétséget benne a dolog felől.
Még szerencse, hogy a fiú, ha némi habozás után, de engedelmeskedik és visszadobja a labdacsot.
Nem zavar, hogy aztán a srác és az elf társnő is enni kezdene, én nemrég vettem magamhoz élelmet, így nem voltam éhes, továbbra is azt néztem, Stylet mit kezd a labdaszerű valamivel.
Diramel-re emelem a, tekintetem, némileg felhúzva a szemöldököm, mikor elkéri azt a dolgot , felajánlva, hogy megteszi azt, amit a macska a fiútól akart.
Remélem Stylet tényleg nem akarja az úrnőt bajba sodorni, eddig legalábbis nem tette, csak szórakozott, így most nem aggódtam, csak érdekelt a dolog.
Nem mondom, hogy egy pillanatra nem vakított el a felvillanó fény, hiszen én szembe ültem vele, de a pukkanás nem volt elég nagy ahhoz, hogy ijedelmet okozzon.
Párszor sűrűbben pislogtam és rosszallóan elhúztam a szám, mert el tudtam volna képzelni a hatását, ha a kölyök maga elé ledobja.
- Tök jó tréfa, főleg más kárára. – néztem Mattin-ra, hogyan reagált.
Viszont meglepetten néztem a macskára, mert nem tudtam, utolsó szavait kinek címezte. Bár nem voltam odáig érte, azért azt nem tagadhattam, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor nem jön rosszul egy ilyen ijesztésnek, vagy elterelésnek.
De meg akartam várni, hogy biztosan kinek címezte.
- Kereskedsz vele? – kérdeztem kis szünet után, tapogatózva.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 11, 2015 7:25 pm

A szíves fogadtatás hallatán elmosolyodik. Mindig örül, ha ilyesmit hall. Az, hogy valaki szívesen látja, melengeti lelkét, főleg, ha az a valaki egy egész népet képvisel.
- Örülök, hogy ezt mondod! Bár nem sokszor fordulok meg felétek, olyankor mindig hálát adok őseimnek, hogy megteremtették számomra ezt a lehetőséget. Ha ők nem lettek volna oly jóban népeddel, talán most számomra sem lenne lehetséges vendégszeretetetek elfogadása. Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg Elailet sem tudhatnám magam mellett - húzza el száját, de csak egy pillanatra.
Nyilvánosan ugyan nem, de magának bevallja, hogy bizony hiányozna neki a nő. Legalábbis akkor, ha most elmenne. Ha a múltban atyja nem ápolt volna jó kapcsolatot az erdőlakókkal, Elailet sem ismerte volna meg, így akkor nem is hiányozhatna, hiszen hogy hiányozna az, kinek létezéséről nem is tudunk? Sehogyan. A macska ellenérveire inkább nem szól semmit. Így is látható Mattin felháborodása, majd néhány másodperc múlva kiül rá némi kétségbeesés, mikor a sok hallgatásnak köszönhetően kezdi elhinni azt, amit Stylet mond.
- Én? Nem, én nem vagyok az! Én nem...
- Tudjuk, Mattin! Tudom! És legyen ennyi elég, rendben?
A fiú nagyot nyel, majd bólint és újra elhallgat, hogy tovább majszolhasson. Eközben Diramel elkéri azt a labdacsot, hogy a háta mögé hajíthassa. Mintha Elaile megérezte volna, hogy mi fog történni, még a gombóc levegőben létekor arcára húzta maszkját, hogy az árnyékot adjon szemei elé, tompítva a fényt. Az ifjú segéd már közel sem ilyen szerencsés. A fény felvillanásakor azonnal arcához kapja kezét, elejtve a nem túl finom, de laktató falatokat, majd csak dörzsölgetni képes pilláit, két pislogás között. Diramel csak a környezet hirtelen kivilágosodására lesz figyelmes. Addig nemigen érdekelte, hogy mi lehet az a kis csomag, mit kezébe kapott, most azonban nagyon is kezdi bolygatni fantáziáját. Agya máris azon jár, hogyan tudná felhasználni ezt akár csatatéren, vagy máshol, mert minden bizonnyal adódna olyan alkalom, mikor jól jönne. Ha pedig ez nem lenne elég, az oawa állítása szerint más is van még, nem csak az, amit mutatott. Egyetlen szó sem kerüli el a nő figyelmét. Kíváncsian kezdi méregetni a macsek batyuját néhány pillanatig, majd észbe kap és újra kiegyenesedik, elhagyva az új játék gondolatát.
- Ha tényleg kereskedsz vele, én vennék néhányat. De van egy jobb ötletem. Nekem legalábbis jobban tetszik. Mi lenne, ha velünk tartanál? Ha visszaérünk a kastélyba, kapsz szállást, ételt, és ha az embereimmel harcolsz, még aranyat is. Megmutathatnád, mi mindened van még. Az efféle kis meglepetéseknek minden bizonnyal hasznát vehetnénk - fejti ki hangosan gondolatait, két karját Stylet fején pihentetve.
- Egy ember, aki fényt hoz az éjszakába. Kicsit másképp, de mégiscsak ez a célod, nemde? - tesz fel egy költői kérdést Elaile, miközben ő maga is elgondolkozik úrnője ötletén.
Bár nyilvánvaló, hogy választ nem vár, azért egy apró biccentést kap, meglepő mód egy csendre intő pillantás mellett. Diramel arcizmai egy pillanatra megkeményednek, figyelmeztetve a nőt, majd újra ellágyulnak, amint úgy véli, társnője észrevette jelzését.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Stylet
Hozzászólások száma :

121
Join date :

2015. Jan. 01.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Vas. Jan. 11, 2015 9:32 pm

Nem foglalkozok sokat az elf férfi megjegyzésével, viszont a kölyök szavain kissé meglepődök, és ez kicsit látszik is rajtam. Elfordítom picit a fejemet, és úgy figyelem ahogy motyog, illetve azt amit a vállamon ücsörgő gazdája válaszol neki. El is húzom a számat csalódottan, de ezt csak pár ezred másodpercre láthatják a szemfülesebbek. Figyelmem ezután a labdára terelődik, amit a lánynak adok, és izgatottan várom a többiek reakcióját. Az elf nő sajnálatos módon hamar magára ölti ismét maszkját minek hatására gondolom nem érzékeli annyira jól a hirtelen éles világosságot, de figyelembe véve, hogy ez az este eléggé sötét, így is meg teheti a hatását a kis játékszerem a számára is, nem csak a két másik hímnemű számára. A kölyök és az elf férfi reakciója már inkább olyan amire vártam, mert hamar beleremegek, és pár pillanatra rá, halk dörmögő nevetés hagyja el torkomat miközben szemeimet törölgetem. Azt azért sajnálom, hogy a kölyök elejtette a vacsoráját. Ha kajáról van szó nem szabad pazarolni... Ezért is szoktam sokat, és gyorsan magamba tömni, szinte morzsákat sem hagyva. Persze közben nem kerüli el figyelmem a két feltett kérdést, vagy inkább ajánlatot.
- Kereskedni nem sok alkalmam volt még mivel általában élesben szoktam használni, ezért nem sok ajánlatot kaphattam.
Válaszolok kérdésére, miközben további három labdacsot veszek elő, és kezdek el velük zsonglőrködni.
- Bár, amúgy, ha érdekelne valami, lehet, hogy kitudnálak segíteni. Igaz, az attól is függ, hogy mi kellene. Ha csak ilyen apró figyelemelterelések, akkor azt olcsón meg lehet oldani. Ha valami olyan kellene, ami nagyobbat szól, az már más tészta.
Kacsintok a férfi felé.
- Megfontolandó ajánlat. És igen csábító, hogy rendes ágyban aludhassak, illetve... Van ott bőven kaja? Mert akkor megyek.
Éppen leérkező labdát markomba zárom, másik kezemet pedig a nyakamban ülő lány lábára helyezem. Abban a pillanatban ahogy a két labda földet ér, az egyikből hirtelen sűrű fekete füst robban ki, pár másodpercig feketére festve mindent a tűz környékén, míg a másik éles, és hangos durranással robban fel. Ugyan ebben a pillanatban felpattanok helyemről, és megkerülve a többieket, az elf férfi mögött állapodok meg. A hangos durranás hatására az én fülem is sípol még egy darabig, de már nem is törődök vele. A kísérletezések közben már hozzá szoktam. Sokáig tartott elérni ezt a hangmagasságot, és hangerőt. Miután már nagyjából kitisztult hallásom szólásra is nyitom a számat.
- De, szerintem a nagyobbakat nem mutatom meg. Azok már nem ilyen kis játékok lennének. Nagyobbat robbannak, esetleg kis fémszilánkokkal tűzdelnének tele. Vagy, csak egyszerűen mérgező lenne a füst, és még sorolhatnám. Mire lennél kíváncsi?
Kérdezek rá végül, miközben leguggolok, hogy arcunk nagyjából egy magasságban legyen. Közben persze továbbra is fogom a lány lábát, nehogy le essen a nyakamból.
- Óh, tényleg. Rendben vagy még pici lány?
Tekintek fel, érdeklődve, hogy megtudjam hogy viselte az apró bemutatót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2831
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Hétf. Jan. 12, 2015 2:29 pm

Az úrnő udvarias szavaira elmosolyodom és kicsit mélyebben meghajolok ültömben, hogy ezzel is jelezzem, nekem is jól esnek a szavak, mellyel népemmel való barátságát jellemzi és bár nem tudom Elailet milyen módon került hozzá, de látszik rajtuk az egymáshoz ragaszkodás.
Jellemzően a legtöbb lombtünde soha nem hagyja el az erdőt, de, mint ahogy az én példám is jól mutatja, nem mindenki elégszik meg ezzel, vannak, akik kalandosabb életre vágynak. Valószínűleg az elf lány is így került a várba.
Szerencsétlen kölyök valamiért nagyon kivívta Stylet különleges figyelmét, mert állandóan provokálta, bár az is lehet, hogy csak azért, mert ő volt a legkisebb és legtapasztalatlanabbnak tűnő a csapatban. Pedig a nagy termetű oawa-nak igazán nem volt szüksége rá, hogy pont vele szemben nyilvánuljon így meg.
A különleges kis labdacsa meglepő durranása és villanása kicsit elvakított, de szerencsére nem túlságosan, viszont, úgy néz ki, hogy ezen kis játékszer nem csak az én kíváncsiságomat keltette fel.
Félre téve az első perctől fennálló feszültséget, mely a tigrisember és köztem vibrált és amit nem tudom, hogy mivel váltottam ki belőle, de lehet, hogy a természetében volt, hogy mindig kötözködjön, összeakaszkodjon valakivel, ahogy a kölyökkel és elmondása alapján nem régen egy katonai táborban tette, érdeklődve kérdeztem rá, hogy kereskedik-e a golyókkal.
Az sem valószínűtlen, hogy csak minket akart elkápráztatni, vagy felhívni rá a figyelmünket, hogy ilyennel is rendelkezik. Én személy szerint jobban örültem volna, ha tud belőle eladni is, ahová készültem és akivel harcolni kívántam, nagy hasznát vettem volna.
Így hát érdeklődve vártam a válaszát, mivel már nem csak én kívántam volna üzletelni vele, remélhetőleg megfontolja a dolgot.
- Nagyrészt lehetne figyelemelterelő, de pár olyan sem jönne rosszul, ami keményebb dolgokat is tud. – válaszoltam, miközben néztem, ahogy újabb három kis golyóbis kerül elő, amivel könnyedén játszadozott.
Most már óvatosabb voltam és okulva eddigi „tréfáiból” igyekeztem felkészülni, ha valamelyiket eldobja.
Azonban úgy nézett ki, hogy Diramel úrnő ajánlatával biztosan nem tudok versenyre kelni, így ha van is eladó labdája, azt valószínűleg nem nekem fogja eladni.
Csalódottan követtem a fel-feldobott golyók útját, ezért azonnal tudtam reagálni arra, mikor láttam, hogy keze nem nyúl a lefelé tartók után.
A szemem szorosan behunytam és mivel eddig is sok mindent megtett a bosszantásomra, felmarkolok egy adag langyos hamut a tűz széléről.
Persze a dörrenésre nem számítok és igen csak cseng a fülem, főleg mivel a szemem lehunyása után arra próbáltam támaszkodni, de ha gyengén is meghallom a mögöttem megszólaló hangot és ösztönösen perdülök meg és hajítom arra a markomban tartott port, remélhetőleg a vigyorgó képébe szórva azt.
Mivel eddig sem ment vérre a „szórakozás”, én sem akarom kiélezni, de, ha ő tréfálkozhat, akkor ennyit megérdemel. Már persze, ha sikerül eltalálnom.
- Mondjuk az előbb használtak nem rosszak, de esetleg egy falba lyukat csinálni sem lenne elvetendő.
Lehet, kicsit hangosabban szólalok meg, mert még mindig nagyot hallok, de azért felkészülök, hogy esetleg neki kevésbé fejlett a humorérzéke, ha magáról van szó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Diramel Escalie Wymor
Hozzászólások száma :

26
Join date :

2014. Dec. 30.


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   Szomb. Jan. 17, 2015 7:43 pm

A sötét hajú nő, egy lassabb biccentéssel viszonozza a meghajlást, értékelve a felé tett gesztust. Egyre szimpatikusabb neki az elf férfi, bár ez nem meglepő. Elfekben még nem sikerült csalódnia. Nagyon reméli, hogy nem is kell és az a nem is oly rég várában történt incidens, csupán egy egyszerű véletlen és ostoba tréfa, semmi több. Elvégre miért is akarnának az erdő békefenntartói háborúzni? Bizonyára ők is tisztában vannak azzal, miféle tettek vezethetnének csatározáshoz, így nagy valószínűséggel elkerülnék azokat. Vagy nem? Lehet, hogy királyuk tébolyodás útjára lépett? Ez esetben, bár fájó szívvel, de kénytelen lesz lépéseket tenni. Ha nem most, hát egy másik alkalommal, szakértőbb kezek által, kiknek neve még csak létezni sem fog ezen a világon.
Bár némiképp utólagosan, azért átgondolja a hallottakat. Nem keveset morfondírozik egy-egy szón, miközben igyekszik ügyelni a külvilágra is. Az előkerülő labdacs igencsak nagy segítség ebben, elvégre mi más rángathatná vissza teljességgel az elmét a gondolat síkjáról, ha nem egy gyanús tárgy, mit épp gyámoltalan segítőjének kezébe dobnak?
A golyócska sorsa ugyan hamar más kezeibe kerül, ténylegesen az övébe, s el is dől, mi lesz vele, már nem merül el újra az elmélkedésben. Túlontúl érdekli ahhoz a kis csomagok mibenléte. Kíváncsian hallgatózik, majd teszi meg saját ajánlatát is, várva a választ, mi nem érkezik soká. Az oawa szavait hallva, érzelmeit vissza nem fogva tör ki belőle a nevetés. Még meg is paskolja a nagydarab vállak, lábaitól fedetlenül maradt részét. Mindenre számított, csak épp erre nem. Azt tudta eddig is, hogy ez a macskaember nem épp a népéről terjengő hírek mintapéldánya, annyira azonban nem ismeri őt, hogy tudja, mire miként reagálna. Talán szerencsére, hisz rég szórakozott ily jól.
- Akkor ezt megbeszéltük, Tigris! Elvégre étel az akad bőven.
Ennyire gyors tárgyalása még sosem volt. Bár mindig ilyen egyszerű lenne társakat találnia! Erősnek tűnő és vicces társakat, kik nem megvetendő tudás birtokában vannak. Az újabb labdacsokra felfigyel. Pillantása mindig az éppen legmagasabban lévő valamire villan, magában számolva a váltás közti időt. Mint egy macska, ki az időzítést figyeli, várva, mikor kaphatja el az előtte dobált gombolyagot. Mielőtt azonban valamelyikért is nyúlhatna, kettő a földre hull, nem kis keserűséget okozva szájíze táján. A füstöt az első adandó alkalommal belélegzi. Szörnyű íze elárasztja száját, torkát kaparva, köhögésre késztetve őt, hogy aztán egész váratlan érje a süketítő durranás, sípolásra kárhoztatva füleit. Kezei oda is vándorolnak, rászorulva hallószerveire, remélve, hogy nem lesz már semmi váratlan, csakhogy ülőalkalmatossága, mi egyben magát az oawát jelenti, hirtelen megemelkedik. Apró sikolyt hallat, mit valószínűleg senki nem hall, hála az iménti kis labdacsoknak. Szemeit egy pillanatra erősen összeszorítja, miközben a macska bundájába markol, kapaszkodót keresve. Csak ez után nyitja fel pilláit, várva, hátha lát majd valamit a füst eloszlásával. Mikor újra megállnak, csupán akkor veszi észre, hogy a macskaember pofáján találta meg a kapaszkodásra alkalmasnak talált szőrkupacot. Felsőteste Stylet fejéhez simul, tartva a leeséstől, álla pedig jóformán feje tetején pihen.
- Ezt ne csináld még egyszer - suttogja, bár úgy véli, az alatta lévő igencsak jól hallja, már ha hall egyáltalán valamit a sípoláson kívül, merthogy ő nem.
Ha pedig ez nem lenne elég, mikor megemeli fejét, hogy ne a másik feje búbját figyelje, még egy adag hamut is kap arcába. Ugyan nem az egészet, mi feléjük indul, de jó adagot kap belőle ő is. Ahhoz eleget, hogy ösztönösen akarjon kitérni előle, még a találat előtt, eleresztve a csíkos bunda tulajdonosát. Teste azonnal hátrálna, mit sem törődve azzal, hogy hol is van. Kezei arca elé igyekeznek, némiképp megkésve. Annyival, hogy pont a találat után érkezzenek a kívánt helyre, hagyva, hogy a nő támaszok nélkül essen hátra. A kérdés már csak az, hogy miként. Ha Stylet észreveszi, hogy utasa épp hanyatt vágódik és elengedi, akkor talán megússza, hogy fejére essen, s csupán hátára pottyan, megzörgetve ezzel az azt védő lemezeket.
Közben Elaile már fel is pattant. Kardját kirántva helyéről szegezi azt Viridielre, Mattin pedig ugyanígy tesz, csak épp a számára cseppet sem kedvelt nagymacska felé.
- Mégis hogy merészeled?! - sziszegi az elf nő, maszkja mögül, így nem is igen látni, hogy tekintete merre kalandozik közben.
Mattiné azonban nagyon is jól kivehető. Bár kardját az oawa felé irányítja, tekintete inkább mögé látna szívesen, türelmetlen kutatva, hogy mi lett Diramellel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Három "nép" találkozója   

Vissza az elejére Go down
 

Három "nép" találkozója

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Véletlen találkozások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Ceralla síkság :: Emberek királysága-