Uráldur kitekint a folyosóra és látja, hogy a felrobbantott zombi ezernyi kis darabja, mint megannyi repesz elég sok támadót megsebesített. Párat teljesen ki is vont a forgalomból. Ám nem nyugodhatott meg munkája gyümölcsét szemlélve, hiszen van még elég támadó.
A sötét gömbbe lépett és oda osont az egyikhez. A második fegyverét előhúzta az övéből és mint egy tomahawkot bele vágta egy kicsit odébb lévő betörőbe. Annak hangos felnyögésére oda kapta a fejét a kiszemelt célpontja és a hadúr tudta jól, hogy elérkezett a pillanat, amikor keresztül döfheti a varázslattól csak a fülére támaszkodó szerencsétlent.
Nem nyugodhatott sokáig, ugyanis oldalról egy másik alak suhintott szinte vakon, csak sejthette a halálhörgésből, hol van a társát megölő. Ennek ellenére igen jól tippelt és az éjtünde leguggolva, pengét kirántva nagy nehezen a halott húsból, az utolsó pillanatban hárította a csapást. Majd a mozdulat lendületét kihasználva nem pazarolta az időt, hogy visszaforgassa a vasat, pusztán az élét megragadva a keresztvas gombját buzogányként használva sújtott a támadó térdére.
Ez után egy nagyot lépett hátra, hogy körbe nézzen, mi is a harci helyzet.

A sötétség gömbje lassan feloszlani látszott,és a szerte szét heverő testek nem mozdultak többé..
A nő vállán a seb eltünni látszott,csak kis heg maradt utána,nem vérzett már.
A mágiával "megelevenített"pók Morgána ruhájára vissza mászott,és újból dísz lett csupán.
körbenézve a csata színhelyén a halottakon ...mintha....egy támadóval kevesebb feküdne most itt a padlón...
-Az íjásssszzzz!-kiáltotta hangosan a nő az érkező őröknek,és mutatott a folyosó végén egy oszlop mögé!
és futott abba az irányba...azt remélve,hogy megelőzi a betolakodót,mielőtt az kilőné következő nyilát felé.
*Uráldur a kardját markolva áll egy oszlop mellett,és hallja,s látja,hogy mi is történik a folyosón.Már csak az a kérdés,hogy mit tesz..vagy hagyja,hogy elvégezzék az őrök az utolsó behatolót..

Uráldur kihasználta a sötétség gömböt arra, hogy segítsen elintézni a támadókat, ám amikor oszlani kezdett, jobbnak látta fedezékbe bújni. Innen figyelte az események további alakulását. És kicsit meghökkenve vette észre, hogy az ellenség kifogyóban látszik. Hozzá szokott a felkészült ellenfelekre és arra, hogy egy jól megválasztott védelmi stratégia is veszteséggel jár. Ezt persze csökkenti az, ha a legdörzsöltebb sötét elfek halottnak tetetik magukat vagy időben visszavonulnak.
Ám Morgana figyelmeztető hangja ráébresztette arra, hogy most sem sikerült mindenkivel végezni, csupán csapdát állított a megkönnyebbült védőknek egy orvlövész. Ahogy kilesett a fedezéke mögül, hirtelen az egyik behatoló felpattant a földről és futni kezdett a feltételezett búvóhely felé. Az őrök előtt járt, ha csak nem vetettek be valamit ellene és nem akadályozták meg. És elérve beszúrt lándzsájával vakon egyműs után többször az oszlop mögé.
A hadvezér tudta, hogy egy képzett kardvívónak nem okozna gondot az elhárításuk, ám egy távolsági harcosnak idővel meggyűlik a gondja még az ilyen céltalan piszkálással is. Ő pedig biztos távolságból nézte végig a fejleményeket.
Ha viszont nem ér oda a zombi időben és az íjász lőni akar hamarabb, akkor az élőhalott beleveti magát a nyíl útvonalába.

Mikor felfedezte Morgana az ijászt,akkor minden idegszála arra ösztönözte,hogy megvédje az Iskoláját,és a benne levő személyeket..de ahogy a behatoló rejtekhelye felé indult,már az őrök az oszlopok mögé kerülve akaták bekeríteni..és evvel elzárni a menekülése útját.
A lesben várakozó ijász menekülni próbál,mikor ráeszmél,hogy kezdik körbevenni..és hirtelen legugol.és kilövi a nyilát a rohanó élőhalott odaérkezése előtt...egyenesen a lába mellett süvit el a nyílvessző..és a falba áll bele,a nőtől alig pár centire..
De Morgana nem ijedt meg,és hamar odaér a most már lefogott gazfickóhoz,és a lándzsák szurkálások amint abbamaradtak,a tőrét elővéve a torkának nyomja az éles pengét..és villámló szemekkel suttog a fülébe az áldozatának..
-Nagyon rossz helyre törtetek be!..és a fegyverének az élét egyre jobban nyomja a torkának a férfinek..-Ki küldött???..most már nincs menekvésed!-elvéve a pengét,az őrök karjába lökte a megrémült támadót..de ahogy elvezették a szeme elől,akkor nézett szét a szerte  fekvő tetemek között..és ahogy igy végignézett a testeken..valami eszébe jutott...
[i]..valami nem stimmel!!...van még valaki..mert hatan voltak..és itt csak négy test hever..
az ötödiket az őrök vitték el ..de akkor ...
-Zárjátok a  pincébe!!!-utasitja az iskola védőit,de a gondolataiba merülve nézi,ahogy elviszik a rémült ijászt..
Eközben a függönyhöz visszalép a nő,ahová a Lordot "rejtette".
..és ott találta a Lord testét,ahol elrejtette..

Uráldur nagyon csodálkozott az új fejleményeken. Már az is meglepte, hogy milyen gyorsan hagyták le az élőhalottat Fáwen ruganyos léptű őrei. Bár ez a legcsekélyebb, hiszen tudta jól, hogy egy sötét elffel senki nem veheti fel a versenyt. Főleg, ha magas szintű katonai kiképzést kapott, ahol technika mellett nagyon komoly fizikai felkészítésben is részesül, természetesen. Ezek pedig őrük, vagyis harcban járt veteránok valószínűleg.
Ám az egyik hulla eltűnése már olyan dolog volt, amit sehogyan sem tudott hová tenni. A rá esőket egész biztos benne, hogy el tudta intézni. És ők -szerinte- nem kelhettek fel. A pók is belemélyesztette a csápját a sajátjába, az a méreg miatt is ha nem hal meg, hamarosan az lesz. Ki hibázhatott?
Tudta jól, hogy valamelyiküknek ki kellett volna lépnie a testéből csata után és ellenőriznie a szellemek síkját. De az orvlövész miatt erre már nem volt idő...
-Folytatnom kell haladéktalanul a küldetésemet. Az egyik asztrál sík sárkányát már megöltem... Azt hiszem. És nálam van a tárgy, amit szereztem tőle. De valami más volt a Szenátor gondolata. Ezért is kértem, hogy hozz ide, mert itt voltam, mikor visszatértem a testemből, csak a testem nem volt ott, ahol hagytam.
*Már nem volt hátsó gondolata, látta, hogyan védi Fáwen iskoláját a tanítványa.

*Ahogy visszalépett Morgana a függönyhöz,ahol a lordot "hagyta"..és mikor felfedezte az egyik támadó hiányát..egy pillanatra sem rémült meg,mert ahogy a gondolataiban megfogalmazta azt is,hogy hogyan találják meg..mert ahol most van,az egy másik sík..és ahová nagyon ritkán "kerül"valaki..de azt is tudja..hogy nost ez sem véletlen...

közelebb lépett a Nagyúrhoz,és gondolatai egy pillantás alatt elkalandoztak..és ahogy hallgatta szavait..egy érzés erősödött meg benne..amit a Nagyasszony "küldött"felé..és ez csak az ő fejében fogalmazódott meg..és tudta,hogy figyelnie kell minden hangra és szóra..ahogy eddig mindig!!..


"-Mograna!..a Keresett embert elvittem erről a síkról..és ahová került,az az alagsorban van..
A Lordom most biztosan mosolyog rajta..Te vidd el a zárt ajtóhoz!..és menjen be oda.
de vinnie is kell valamit..és ne gondold,hogy a Lordom nem fogja tudni..(mosoly )"

*A nő odalép a Pókház fejéhez...

-Nagyúr!..mennünk kell!-mosolyog rá-..Elkisérlek az alagsorba,ahol a küldetésed folytatódik...és segítek neked!..amiben csak tudok!..-hajolt meg fejbiccentéssel..

*Ha elfogadja a Lord a segítségét a nőnek,és vele tart..akkor a függönyt félretolja a nő,és a titkosajtót kinyitotta a pince felé..és mutatja az utat ..
..egy szűk folyosóra értek ahol gyéren világítottak a falon a fáklyák..és a távolban meglátjátok a kicsit szélesebb termet,ahol a falon pókhálók és a padlón csontok hevernek ..
Vízcsobogás hallatszik tompán és hamarosan megérkeztek a vaskos ajtó elé..amin egy hatalmas domború pók képe látható..

A hadúr kíváncsian követte a lányt a pincébe. Láthatóan régen jártak itt. A csontok látványára pedig elgondolkodott. Feltudná-e támasztani valamelyiket? Mivel nem volt meg az összetapasztó inak maradványa sem, ezért úgy gondolta, hogy ha mozgásra is serkentené a maradványokat, nem tudnának egy zombivá összeállni. Ám érdekes gondolat volt számára a zörgő, csattogó csontember látványa.
Mivel ő nem nézett tévét és még csak nem is olvasott fantasy regényt, így a zombiktól eltérve a csontvázharcos nem egy hétköznapi ötlet volt. Ezért is kötötte le őt ennyire. Ám kezébe vette közben ismét pallosát, hogy az elhagyatott helyen nehogy valami meglepje. Ha nem is feltétlenül értelmes életforma, egy veszélyes állat vagy egy temetői szörny is ideköltözhetett titokban...

A bejáraton látszodó hatalmas pók,a lány szavaira megmozdult és a lábait visszahúzva nyilt ki az ajtó.
-Nyílk ki ,Hatalmas pókdémon ajtó!Bebocsátást kérünk !-hajolt meg mélyen a lány,és a Lordra nézett..
-Nagyúr!..itt az idő!-mutatott a kinyilt ajtóra..

*Ha belép a Lord az ajtón egy hatalmas pókkal áll szemben..de nem támadó a testtartása..és ha közelebb lép,akkor láthatja a hatalmas termetét..és fürkésző tekintetét..

-Üdvözöllek,Elsó Lord!..Halottam érkezésedről és tetteidről..
a Nagyasszony mesélt rólad...és azt is mondta,hogy van nálad valami...ami itteni síkról való...

Az Első Lord csodálattal adózott az iskola épületének. Nem csak a finom megmunkálású elf művészetnek, de Fáwen tervének is. A legtöbb magas rangú család ha nem az ősök szellemeit hívja segítségül tanítani a fiatalokat, akkor számosnak egy-egy démon segít a természetfeletti sötétebb területeinek feltárásában.
Ám sosem gondolt volna arra, hogy egy istenüket nem csak a családi szertartások középpontjába állítaná valaki, hanem kegyének a megnyerését arra használja fel, hogy az iskolája tanítványainak segítsen. Uráldur számára a démon jelenléte pont erre utal, hogy ne csak védelmezze, de nevelgesse is a fiatal éjtündéket.
Ahogy belép a terembe, féltérdre ereszkedik és fejét meghajtja.
-Üdvözöllek, démon! Azt hiszem, tudom, miről beszélt a barátom,
*Ezzel előhúzta azt a ládát, amit szellem alakban szerzett. És két kezével alulról fogva nyújtotta oda.

A PókDémon látta,hogy a Lord letérdel és emeli a ládát a kezében felé..
Közelebb lépett hozzá,és a teste árnyéka teljesen rávetült Uráldurra.
Aztán a láda egyszer csak megemelkedett és a fedele lassan nyilni kezdett..
Ahogy emelkedett a fedél ,belőle kékes derrengés tört elő..és a fény kezdte elhalványítani a láda körvonalait..és a levegőben úszott a tartalma,ami eddig rejtve volt..
Az Első Lord felett ringatóztak a tárgyak..ahogy a fény körbefonta..

-Emelkedj fel,Első Lord!-lépett hátrébb a Démon.
* a tárgyak még mindig lebegtek a levegőben..

..és ahogy felemelkedett a Lord lassan a kezébe ereszkedtek a mágikus tárgyak,és a fény mikor a kezéhez ért,kezdett szertefoszlani..

- A Mi Védelmünnkel jutalmazunk Téged,Első Lord!Ezek a fegyverek megvédenek a többi síkon élő lényektől,és csak a Te védelmedre szolgálnak!!..nem ruházhatod át másnak!Ahogy csak a Te kezedben "él"..senki másnak nem "engedelmeskedik"!!!Az Aurád része,ahogy a Lelkedé is.....Ez a Tiéd!!-
lépett hátrébb Uráldurtól,és folytatta..
-Sokat mesélt nekem a Nagyasszony..és biztosan tudom,hogy méltó helyen vannak nálad eme fegyverek..ahogy egyetlen is,amit Fawen is méltónak tartott téged,hogy Tiéd legyen ..és amit eddig is láttam és szemmel kísértem Életed minden mozzanatát..én is így gondolom,hogy méltón kapod meg a Házam Hűsége Jutalmául...
..De ezzel nincs vége a küldetésednek..ahogy itt csak "állomásod" volt..hamarosan megtudod hogyan lesz tovább..Járj szerencsével!--mondta a Hatalmas Démon, a Pókházának Első Emberének....

Uráldur gyönyörködve vette el a túlvilági pengéket. Már jó régen tervezte, hogy be kell szerezni valami védelmet. De a játék világában csak pár nap telt el azóta, hogy a Lelkek erdejénél találkozott farkasemberekkel és rájött, hogy szellemek manipulációja hozza létre az eddig -számára- ismeretlen fajt. És ez még sürgetőbbé tette.
-Köszönöm! Nagy becsben fogom tartani ajándékodat.
*Ezzel várt egy kicsit, hogy akar-e még mondani valamit a pókdémon.

*A Pókdémon ,mikor átadta a fegyvereket,örömmel láta,hogy jól döntöttek a Nagyasszonnyal,és jó helyre kerültek a mágikus tárgyak..és ahogy tudta is,hogy nem lesz egyszerű végrehajtania a feladatát..de mégis csak ezen tárgyakkal segíteni tudtak neki..ahogy Fawen is előre látta..
de most már csak a Lordon múlik,hogy hogyan is használja majd ezeket a segítségeket..

-Menj hát utadra,Lordom!-intett az egyik lábával illendően felé..- Ahogy igértem,hamarosan megtudod a következő "feladatod".. majd Morgana segít neked..
*azzal visszalépkedett a homályba,és a ködbe "veszett" a Démon..visszatért síkjára..



*A lány eddig a háttérben hajolt meg démona előtt,és csak akkor emelte fel fejét,mikor a pók visszavonult a saját síkjára.
Amikor meglátta a csodás fegyvereket ,ámulattal nézte azokat..de hamar elkapta a fejét róluk,mert észrevette,hogy hosszabban bámulta,mint az illem engedte volna..és ezért pír szökött arcára..de hamar megszólalt,hogy eleget tegyen Uralkodójának,és a Nagyasszonyának is..

-Jőjj hát!..megmutatom a kifelé vezető utat..csak közben kitérőt kell tennünk a kamrához..mert az elfogott betolakodót,mondjuk úgy...szóra birjuk hamarosan-nevetett csengő hangon,és a folyosón át viszhangzott a hangja..
*könnyü léptekkel indult előre,hogy mutassa a Nagyúrnak az utat..és közben közelebb is kerüljenek a következő "állomáshoz"..mert ahová kell most tartania a Lordnak..azt a mostani áldozat fogja elmondani..és ha nem beszél önszántából...akkor megízlelheti az igazi feketemágiát..

A pók démon szavaira csak bólint Uráldur. Már alig várja, hogy többet megtudjon arról, hogy mi is működik most a háttérben. Ahogy a lány elvezeti a rabhoz, ő is hozzá tesz egy kicsit a kínzáshoz. Bár nem a fizikai részéhez.
-Nyomorult kis féreg! Áruld el, ki vagy mi áll emögött a támadás mögött, különben megöljük a családodat. Nem csak az őseidet és testvéreidet, de minden barátodat. Az utolsó szajhát is, akivel pár percet eltöltöttél boldogan. Ne merd kétségbe vonni hatalmunkat!
*A haját erősen markolva kényszeríti, hogy közben a szemébe nézzen és átkával elmezavart küld lelkére, hogy megelevenedjen a lángokban sikítozó szeretteiről a kép.

*A rémült és lekötözött betolakodó ,mikor Uráldur megragadta,és ráförmedt..nagyon megijedt.
eddig ellenállni akart..de most már kezdte felfogni,hogy nagyon rossz helyre került,és a rettegése egyre fokozodott...
...ahogy az elméje kezdte a szeme elé vetíteni a lángoló családtagjai képét..és a halálsikolyukat hallani vélte a fülében..de az agya nem tudta feldolgozni a rettegést..és össze-vissza kezdett el beszélni..de a hangja inkább hasonlított az üvöltéshez,mint szavakra..

-NNNNNNNEEEEEEEE!!!...Oltsátok el a tűzet!!....Mindent elmondok!!!...csak ne legyen tűz!!AAAAAhhhhhh!!!..Ottt égnek!..Ne legyen tűzbe!Fájjjjj!!!!!Nem akarom!!!Meneküljetek!..Ne égjetek!!!


*közelebb lépett a lány is,és az arcára mosoly került,ahogy látta a kétségbeesett kapálózását a székhez kötözött férfinek és ahogy a Lord ráküldte a gyötrelem varázsát..és ettől Morgana érzékei megelvenedtek..ahogy kezte átjárni a kín varázslata a foglyot...
-Jobban jársz,ha elmondod szépen,hogy ki küldött!!..mert a tűz el fog pusztítani minden családtagod!!még Téged is!!..Beszélj!!!!!!!!
*lépett még közelebb a székhez..de kellő távolságot tartva a Lordtól..mert ez a kiváltság a nagyurat illeti..

-Elmondom!!csak ne bántsák őket!!...mentsék meg!..és beszélek!!..
*remegett a hangja a félelemtől..de a tűztől jobban félt!..ahogy maga előtt látta a felcsapó lángokat,és kezdték perzselni a lábát..és egyre feljebb kúsztak a lángnyelvek a testén..de már nemcsak a képzeletében voltak..hanem kezdte az agya kivetíteni ,mint egy valóságot ..pedig csak illuzió volt csupán..de arra nagyon jó,hogy elvesztette a valóság és a képzelt világ közti vékony egyensúlyt..

-Idekültek..és azt mondták,hogy egy dobozban van a kincs!..nem láttam az arcát,aki megbízott minket!..azt mondta,hogy egyszerű lesz..és csak kivisszük az épületből a dobozt..és ennyi!..de a férfi azt mondta,hogy egy némber van csak itt..rajta kívűl senki!..jajj..ne bánts!!..a gazda ki fog engem nyírni!..mert elárultam őt..de hogyan ...nem bírom a tűzet!..megakarja szerezni az ereklyét..nem fog megbocsátani a Boszorkánynak!..nagyon hatalmas Úr!..félek tőle!..

*Morgana feszülten várta a nevet..és a tőrét a kezébe vette..de nem lépett a rabhoz..hanem várakozott ..
* A rab rémült tekintettel nézett szét..és rettegése hatalmába kerítette..de a szavait még hallani lehetett..

-A Gazda...egy ösvényen vár rám..és a fák között ..ott kell odaadnom a ládát..és az a  rettegés erdeje..ami közelbe van.. a hegyen túl van az az erdő....a neve...csak a nevét tudom..azt nem,ahogy néz ki a Gazda....a neve....úgy tudom..hogy Kobaninak hívják...

*Amikor kimondta a gazdája nevét..a fogoly hatalmasat üvöltött .. az elméje megbomlott..
..de a PókDémonnak így is nagyon jó áldozat lesz!..ahogy a hitvány elnyeri a büntetését..
..ahogy most már tudja a Lord is,hogy ki az ,aki nemcsak renegát..hanem a Birodalom ellensége is...

*A rettegés erdeje a Kastélyiskola közelében van..és nagyon úgy néz ki,hogy arra kell mennie a Nagyúrnak..bár választhat más utat is..de ha hisz a rabnak,akkor a lány megmutatja azt az erdőt a Lordnak,amiről beszélt a férfi.

A hadvezérnek most aztán tényleg nem kell több. Leveszi az egyik hulláról a ruhát és így indul az erdőbe. Nem az egyenes utat választja, hanem igyekszik megkerülni a titokzatos felbujtót. Nem egyszer elhagyja lelkével a testét és csupán szelleme deríti fel a gyanús helyeket. Bal kezében a baltája ott lapul, mikor épp porhüvelyében nyomul előre.
Ha meglátja Kobanit, először a dekoncentráció átkával próbálkozik, hátha nem vette még észre és a renegát szétszórtsága segíthet neki közelebb jutni és jó helyzetből bele dobni egyetlen mozdulattal a baltát.

*A Hadúr magára öltötte az egyik halott ruháját,és elindult a rettegés erdeje felé,ahol a rég nem látott Renegátot sejtette,hogy ott találja,ahol a kivallatott rab mondta.
Ahogy halad a táboruk felé,több sátrat lát és tábortüzeket körülöttük.Ahol néhány katona sütögeti az éppen fogott vacsorának valót..és beszélgetnek.

*De a tűznél ülők felkapják a fejüket ,mert zajt hallanak,és néznek körbe a tábor körül,és gyanús hangokat kémlelve veszik kezükbe a kardjukat,de Téged nem látnak merről érkezel.
A lovaknál 2 őr áll..a sátraknál 3 -an vannak,és tábortűznél is 3-an vannak,rajtuk kívül nincs mozgás.

Az Első Lord meglapul egy bokor mögött, mikor a táborban felkapják a fejüket. Úgy tűnik, hogy nem vették észre és reméli, hogy itt maradva ez így is marad. A tervei szerint az árnyékban kivárja, míg gonosz gondolata kiéri magát.
A lovaknál álló egyik őr elméjét a Rettenet átka szállja meg. Bár Uráldur tisztában van vele, hogy ilyenkor az igézőre is legalább olyan veszélyes tud lenn az áldozat, mint a környezetében lévőkre.
~Ám ha nem tudja meg, hol van a varázslat elindítója, remélhetőleg végez egy villámgyors mozdulattal a társával és a többiekre rohan. Elég tőle, ha csak pár ellenséget leszed, mielőtt meghal.

*Arra az őrre,akire ráküldted a rettenet igéjét,felugrik ültéből,egy pillanat alatt elkezd kapálózni,és kiabálni...a társa nincs tisztában a történtekkel,mert olyan hirtelen történik meg,hogy az álmossága miatt kisebb is a reakcióideje..
A kapálózó behúz egyet a társának és tovább hadonászik,mint aki el akarja hesegetni a darazsakat..és egyenesen feléd kezd el futni,bár véletlen az útja..
Erre a riadalomra most már a tűznél ölők is éberebben figyelnek és emelik a kezükbe a fegyvereiket..de nem mennek távol a tűztől...

A hadúr aggódó arccal figyeli, ahogy egyre közelebb rohan felé a renegát és ezzel akár le is buktatva őt. Ám a többiek nem követik és ennek az egynek nem tiszta az elméje. Így csendben kivár egy fa mögé rejtőzve, új hadállásának előnye, úgy véli, hogy ha elhalad mellette a megátkozott, akkor mögé tud lopózni és hidegvérrel eltöri a nyakát.
Igaz gyanús lesz, hogy az ordibáló, hangját többé nem hallják, de kis idő múlva a bajtársuk teste úgy is ki fog sétálni a sötét erdőből. A feje már nem fog félre állni és szótlanul sétál vissza őrhelyére.
Mielőtt még megnyugodhatnának az élők, a zombi kardot ránt, már ezzel a mozdulattal is megforgatva a kardot és társa szíve felé szúr és utána egyet a lábára. Uráldur terve nem más, mint szerezni egy hullát, akit a többiek ellen használhat fel.

A zombi gyanút keltett és nem adtak neki esélyt. A lovaknál álló is tisztes távolba hátrált tőle, így amikor Uráldur látta, hogy már gyanakodnak rá, inkább a tűbortűznél lévők felé irányította. A fénynél még egyértelműbb volt, és már harci alakzatot vesznek fel ellene, úgy terítik le.
Mikor egyetlen vágással mozgásképtelenné teszik -látja rajta a hadvezér, hogy jól kitanulták, hova vágjanak- az élőhalott már nem tudta tovább szolgálni, a Megsemmisítés igéjéhez nyúlt. A hús cafatokra robbanásával a csontok ezernyi szilánkja röppent szét, beterítve a közelében állókat. Mindig mosoly kúszott az arcára, mikor az ellenfél elfelejti, hogy ne tömegben támadjon egy zombit. De hát a legtöbbet haladó mágusok irányítják, akik kezében nincs mit tartani ettől a trükktől. Ám a mester mágusok szedik az áldozatukat.
Viszont most Uráldurnak pihennie kell. Kimerítő csapás kiszívta az erejét és egy jó ideig nem tud újra varázsolni.

* A tábortűz mellett állók ,mikor felfedezték,hiogy valami nem stimmel a társukkal..egy pillanat alatt felmérték a lehetőségét,hogy aki a zombit irányítja..annak a közelbe kell lennie..és ahogy a cafatokra robbant katonatársuk szerte szét repült..ők is a robbanás áldozataivá váltak..és ahogy ez megtörtént..a lovaktól az utolsó társuk óvatosan közelített feléjük..de nem ment közel..hanem a körülötte lévő bokrok és fák között kereste azt,ki ezt tette velük..
és hamarosan rálel a nyomaidra..és elég közel van a testedhez is..ami elég kimerülten fekszik egy bokor alatt..

A hadvezér elég kínosan érezte magát, ahogy pihenése alatt egyre közelebb kerül hozzá a túlságosan kíváncsi őrszem. Ráadásul idővel nyomra is akadt és így túlságosan gyorsan is közeledik felé.
Első gondolata az volt, hogy elhagyja a testét és csapdát állít, ám bármennyire is kis energiát igényel az a sokszor hatásos csel, nem regenerálódna tovább az idő alatt. És kockázatos is lenne ilyen állapotban kísérletezni vele.
~Hiszen a megölt ruhájában vagyok! Az óvatosságom még hasznomra válhat.
*Mikor már elég közel járt a kutakodó, maga lépett ki lehajtott fejjel a növények közül és fedte fel a hollétét. Majd határozott hangon szólította meg.
-Hol van? Nem láttad?
*Bal kezében maga mögött szorongatta baltáját, ám a pallost jól láthatóan a hüvelyében tartotta.

*A közeledő őr elég óvatosan lépked,és kicsit lassabban is,mert érzi,hogy valaki van ott,csak éppen azt nem tudja,hogy merre találja.
A sötétség nem okoz neki akadályt,de amikor kibujsz a bokor mögül az álruhádba,egy pillanatra megkönnyebbül,és leengedi a kezéből a föld felé a kardját,mert azt hiszi,hogy közülük való vagy..

-Nem láttam,de itt lehet a közelben..megsérültél?Gyere a tűz mellé..nemsokára visszatér a Vezér..és akkor megkeressük a többiekkel a Rohadékot,aki ezt tette....

*Ha vele tartasz a tűzhöz,akkor támaszkodhatsz rá,és mivel elég gyenge vagy még a mágia használatához,így pihenned kell egy kicsit,míg újra erőre kapj..

Uráldur egy szó nélkül, lehajtott fejjel indult meg a tábor felé. Csak egy halk motyogást mondott valamiről. Nem hagyta, hogy segítsenek neki, inkább lemaradt egy kicsit. És amikor megelőzte a fickó, a kezében lévő balta tompábbik felével teljes erőből tarkón ütötte.
Nem bízott abban, hogy sokáig rejtve tudna maradni a táborban. Inkább megkötözte a foglyát és amint kicsit rendbe jött, az életerőcsapolás átkával szép lassan kezdte a sátraknál maradt egyik katonából az energiát. Nem akarta a rabot erre használni, mert szerette volna, ha magához tér és kivallathatja.