HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Lashrael Laralytha
PM||Profil
Bárminemű dolog kapcsán kérdezzetek és jelezzetek nyugodtan!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Mentőexpedíció
Today at 6:19 pm by Viridiel

» Titkos gyógyír
Today at 5:18 pm by Lashrael Laralytha

» Sötét Vastelep
Today at 4:57 pm by Shuga

» Nekromanta csapdája
Today at 2:02 pm by Lashrael Laralytha

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Today at 1:15 pm by Helléna Silvermoon

» Képességötletek
Yesterday at 12:32 am by Dreyndra

» Az igazi ellenség
Szer. Okt. 17, 2018 10:34 pm by Aesma Daeva

» Szökésben
Kedd Okt. 16, 2018 8:01 pm by Shuga

» Skici-skiccek
Pént. Okt. 05, 2018 11:32 pm by Lashrael Laralytha

» Tradicionális rajzok
Pént. Okt. 05, 2018 10:46 pm by Lashrael Laralytha

» A királyért!
Vas. Szept. 30, 2018 12:49 am by Lashrael Laralytha

» Morvig Ironfall
Pént. Szept. 07, 2018 11:01 pm by Lashrael Laralytha

Statistics
Összesen 109 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Movrig Ironfall

Jelenleg összesen 18253 hozzászólás olvasható. in 530 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Dreyndra, Lashrael Laralytha, Viridiel

A legtöbb felhasználó (25 fő) Kedd Aug. 28, 2018 7:55 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 A Szabadság reménye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
SzerzőÜzenet
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Szomb. Ápr. 09, 2016 8:07 pm



Nem az én rokonaim vannak itt eltemetve, de amit mesélt róluk, eszembe juttatta, hogy nekem sosem volt részem abban, amit ők nyújtottak a férfinek: a szeretetben. És ennek hiányát nagyon is áttudtam érezni.
Nem tudtam mit kéne tennem, ahogy ott álltam a sírokra borult férfi mögött és hallgattam, az öreg miként próbálja vigasztalni. Nekem erre nem igen volt szavam, így nem akartam zavarni, kissé félrevonultam és lekuporodtam a kijárat mellett.
A robbanásra fenékre ültem és riadtam néztem a kijárat felé, ahol szürke füst gomolygott, aztán megjelentek az első menekülő emberek.
Sietve rohantam Edgar-hoz, ahogy hirtelen magához tért és felemelkedett, de az arcára nézve alig ismertem rá. Szemei villogtak, arca furcsán eltorzult, ahogy a barlang nyílása felé fordult karddal a kezében.
Körbenézve egy hosszabb botot láttam meg a földön, gyorsan felkaptam és elszántan álltam meg a zsoldos mellett kissé hátrébb, hiszen hová is futottam volna? Na meg akkor ki védené meg?
- Jöjjenek csak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Szomb. Ápr. 09, 2016 8:30 pm



Amint a menekülők kifutottak a szabadba ,már láttuk is az üldözőiket..
Hat fegyveres gazember rángatott ki egy nőt maguk előtt,és hangos ordítással kezdték el taszigálni azokat.akik hátrébb maradtak..

Erős késztetést éreztem,hogy nekifussak..de inkább kivárom,míg elém érkeznek,mert a sürgés miatt nem is vettek szerintem észre..és nem számítottak,hogy velem találkoznak...
-Húzd le a fejed!-üvöltöttem a rémült nőnek,aki a sírástól alig kapott már levegőt..
Hirtelen emeltem magasra a kardom,úgy ,hogy egy lendülettel fordulva a magasból hasítottam le az egyik rohadék fejét,aki a nőt terelte maga előtt
Amint a porba hullt a fej,máris újabb szúrással lendítettem a másik férfi fegyverét,és a mellkasántól felfelé hasítottam át a testét..
Ekkor már mintha nem vigyorogtak volna annyira..

A szemem villogott a dühtől,és egy pillanatra sem lankadt a figyelmem,ahogy oldalra néztem a fiú is a botjával tartotta magátol a gazember egyikét..és elég jól boldogul..
A következő szemétláda már kissé hátrálni kezdett ahogy meglátta a lassú közeledésem felé,és a vértől áztatott kardom és a ruhám látványa megijesztette talán,mert oldalazni kezdett ,hogy elkapja a fiút...
..csak azt merje meg!-gondoltam...akkor biztos,hogy utoljára kapott levegőt!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Vas. Ápr. 10, 2016 1:35 pm



Arra gondoltam, hogy sosem fogunk megszabadulni azoktól, akik minden lépésünket követik, mert különben, hogyan találtak volna meg. És, hogy lehet, mi hoztuk a vészt a föld alatt megbújó emberekre, ráadásul Edgar sem találta meg a családját…….vagyis megtalálta, de a dolog szomorúan végződött számára.
A zsoldosra nézve azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ő most nem fog hátrálni, minden eddig elfojtott indulatát ezeken a banditákon fogja levezetni.
Azonnal neki esett a nőt rángató embereknek, de mivel én sem menekültem el, nekem is gondom akadt, mert az egyik vigyorgó fickó egyenesen engem vett célba, valószínűleg azért, mert azt gondolta velem könnyedén végez.
Nem tudom, hogy mi adott erőt és ügyességet, hogy elüssem a kardját a botommal, újra meg újra, bár a víz kivert és a csuklóm elzsibbadt. Még így is egyre közelebb suhogott a penge hozzám és ekkor…………..a szemem sarkából megláttam, hogy egy másik ember is közeledik hozzám.
Ennyi figyelmetlenség pont elég volt, hogy az engem támadó elkerülje a botot és kardja az oldalamba mélyedt. Sikoltva zuhantam el.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Vas. Ápr. 10, 2016 2:33 pm



Lassan közeledek a rohadék felé..és ahogy megiramodik hirtelen a társa felém,egy pillanatra elvonja a figyelmem a gyerekről és a másik szemétládáról,és sajnos ez elég volt,hogy a fiúba mélyessze a pengéjét..
Éktelen düh és ordítás szaladt ki a számon,mikor meghallottam a gyermek sikolyát és amint elvágódott a földre zuhanva..
..Már nincs mi visszafogjon a gyilkolástól!..nem menekül egy gennyláda sem!..

Hatalmas lendülettel futottam nekik,és ahogy a közelebbit kettészeltem a karddal ,a másikat meg felnyársaltam a nyakánál fogva,még egy pisszenést se tudott kiejteni azon a mocskos pofáján!..
Már csak kettő maradt..de ahogy felnéztem,már a lándzsás "barátunk"elintézte őket..

Elejtve a kardom,rohantam a fiú mellé,hogy megnézzem mi van vele.. az inge átázott már a sebéből szivárgó vértől,és az enyémből szakított csíkkal próbáltam elállítani a vérét..
-Tarts ki fiú!...nem lesz semmi baj!...ne hagyj itt!Ne add fel!-suttogtam,hogy maradjon magánál,és érezze,hogy nem hagyom magára semmiképp,ahogy igértem neki!

Kétségbeesetten néztem körbe,és segítségért kiálltottam,hátha valaki tud segíteni rajta...aztán egy nő sietett felénk,és próbált elhessegetni a fiúcska mellöl,hogy bekötözze a sebet,de görcsösen kapaszkodtam a gyermekbe,mert nem akartam elengedni..csak szorítottam a rongyot a vágásra...

-Nem hagylak meghalni,fiú!...itt vagyok veled!-suttogtam,és aztán az öreg és a lándzsás "szedett"le a gyermek testéről,hogy végre az asszonyok elláthassák..

Csurom vér voltam..és ahogy végignéztem a holtakon,csak a szomorúság és a kimerültség kerített hatalmába..és aztán csak arra emlékszem,hogy zuhantam a semmibe...és csak egy kiáltást hallottam,mikor egy női hang felém siet..

Aztán már egy viskóban ébredtem fel..körölöttem sürgő léptek voltak,és ahogy kinyitottam a szemem,első kérdésem a fiú felől érdeklődött..
-Hol van a fiú??..mi lett vele?...-ejtettem ki erőtlenül a szavakat..és vártam,hogy mit mondanak..valakik..
Aztán egy kedves hang válaszolt a távolból..

-Ne aggódj,Uram!A fiú felépül,a sebe nem mély,hamarosan meggyógyul...

De ahogy meghallottam ,hogy jobban van..már nem hallottam a további szavakat,mert mosollyal az arcomon,beleestem a sötét eszméletlenségbe..de már nem bántam mi lesz velem...annak örültem,hogy a gyermek él..és ez a legfontosabb...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Vas. Ápr. 10, 2016 5:19 pm



A harcok zaja most nagyon távolinak tűnik számomra, csak a fájdalom az ami kitölti a tudatomat, az az éles kín, ami a hasam felől sugárzik a fejembe és könnyel árasztja el a szemem.
Azt hiszem meg fogok halni.
Aztán könnyeimen keresztül megláttam a fölém hajoló zsoldost, éreztem, hogy megragad és beszél hozzám.
Mosolyogni próbáltam, mert meg akartam nyugtatni, hogy semmi baj, hogy nagyon boldog vagyok, hogy vele lehettem, de a szívemből induló melegséget valami hideg szívta el és én képtelen voltam megszólalni és elmondani neki, mit érzek.
Csak szorítottam a kezét egyre kétségbeesettebben. Nagyon fáradt kezdtem lenni és a szempillám is nehezebb lett.

Egy kényelmes ágyban eszméltem fel. Először nem is tudva, hol vagyok, de aztán egy fiatal lány hajolt fölém és mosolyogva simította végig a homlokom.
- Jaj, de jó! Magadhoz tértél! Anya, Flint magához tért!
Fel akartam ülni, de fájdalmas fintorra dőltem vissza és a lány aggódva nézett rám.
- Ne erőlködj, megsebesültél és felszakadhat a seb. Nagyon bátor voltál és Edgar egyfolytában csak utánad kérdezett azóta is. – segített azért kissé feljebb tornáznom magam.
- Ő jól van, ezek szerint. – villant fel az én arcomon is egy mosoly. – A banditák…..? - váltottam aggodalmasra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Vas. Ápr. 10, 2016 5:41 pm



Egy simító kéz érintésére ébredek,és hirtelen megragadom,de aztán mikor felnézek el is engedem,mert egy nő csuklóját szorítottam meg,aki éppen a homlokomra tette a vizes törülközőt..
-Bocsánat..-kezdtem el mentegetőzni,a hirtelen reakcióm által,de aztán a nő csak egy mosollyal nézett rám,és talán nem haragudott..

-Semmi baj...-emelte el tőlem a kezét,és aztán lépett is el egy másik ágyhoz,hogy az ottani beteget ápolja tovább..

Aztán mikor sikerült felülnöm végre a szememmel a gyereket kerestem..de nem láttam sehol..
Igyekeztem lábra állni,de nem sok erőm volt még..mert igaz jó ideje egy falatot sem ettem..és a szomjúság is legyengített kicsit..


-Kisasszony!..hol van a gyermek,akivel jöttem?Flint a neve..-néztem rá kérdőn,és bizonytalan léptekkel próbáltam elindulni a szobában..

-A másik helyiségben van...maradjon nyugton!Hamarosan láthatja,ha jobban lesz!Most meg mars vissza az ágyba,Jóuram!Nem tűrök ellenkezést!-rivallt rám a nő,de a szemében inkább kedvesség áradt,mint igazi harag..

Nagy nehezen visszafeküdtem az ágyamra,és csak egy gondolat jutott eszembe..
..Ezek  NŐK!..Mindegyik ilyen szigorú???-és lassan elnyomott az álom,mert nagyon nehéznek éreztem a pilláim,mint még ezelőtt sohasem..
..de csak a gyerek járt az eszemben...őt már nem veszthetem el...megigértem neki,hogy vigyázok rá...
Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba,és csak reméltem,ha felébredek,akkor itt lesz mellettem..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Vas. Ápr. 10, 2016 8:18 pm



Azt mondják Edgar még alszik és pihen, így várjak még a látogatással, pedig meg akarom neki köszönni, hogy megmentett, meg…….meg a szavait is, amiket akkor mondott, bár csak homályosan emlékszem rá, de tudom, hogy nagyon sok aggódás volt a hangjában.
Clara, a lány aki vigyázott rám és ápolt, azt mondta, hogy nem ért semmilyen szervet a kard, ezért hamarosan kutya bajom lesz és, hogy nagy szerencsém volt.
Nem tudom, hogy mit ért és mit, nem, de tagadhatatlan hogy fájni istentelenül fájt és húzódott, meg viszketett, de nem mertem a kötés alá nézni, mert ……szóval, jobb a, ha nem nézek alá.
Később, miután alaposan megtömtem a hasam és ettől sokkal jobban éreztem magam, egyedül maradtam, unatkozni kezdtem, így aztán kis idő múlva csak kimásztam sok sziszegéssel az ágyból és mivel megtaláltam a ruhám, ami olyan tiszta volt, mint újkorában, fel is öltöztem, majd kisunnyogtam az ajtón, hogy megkeressem Edgar-t.
Nem kellett messzire mennem, mert megláttam a másik szobában. Nagyon sápadt volt és megijesztett.
Beszaladtam és kissé megráztam.
- Edgar! Edgar! Jól vagy? Ugye, jól vagy?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Vas. Ápr. 10, 2016 8:37 pm



Mély álomban voltam,mi eddig szerintem nem történt velem sokszor..
A gyerek hangja ébresztett fel,és a kezei rázására nyitottam ki a szemeim..nagyon örültem,hogy láthatom végre,és a körülményekhez képest jól van..

-Segíts felülnöm,fiú!-néztem rá kedvesen,és inkáb csak zsibbadtak voltak a tagjaim,mint sérültek,de pontosan nem tudom mennyi ideje feküdtem itt,valahogy elmosódott az idő..

Mikor végre ültömbe voltam,magamhoz öleltem a gyermeket,és annak örültem felettébb,hogy mégsem álmodom..
-Itt vagy gyerek!..sajnálom,hogy megsebesültél..nem tudtam rád eléggé vigyázni..de igéretett tettem és betartom!.-néztem rá kedvesen.
-Menjünk enni valamit!-adtam egy barackot a fejére játékosan,és összeszedve tagjaimat a szomszédos szobába igyekeztem,ahol hangokat hallottam..és reményeim szerint valami ételt is..

Viszont a szomszédos szobába egy terített asztal volt,és az Öregemberék már vártak.
-Gyere,Edgar!és te is Flint!...üljetek le..egyetek,igyatok!..és aztán majd van számotokra mondandónk..

Leültünk..és falatozni kezdtünk...de aztán elkezdett motoszkálni valami a fejemben...mit akarhatnak az öregék?..de úgy döntöttem,hogy a gyerekkel együtt inkább most az étel az,mi jobban érdekelt..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Hétf. Ápr. 11, 2016 4:53 pm



Aggódva néztem a lassan ébredező férfit, mert nem tudtam, hogy mennyire sérült meg, de azonnal vigyorogni kezdtem, amikor megszólalt és buzgón segítettem neki feljebb tornáznia magát, kicsit felhalmozva a háta mögött a párnákat, hogy könnyebben tudjon ülni.
Most nem merevedtem meg, mint egy kivert kutya, ahogy magához vont, már kezdtem hozzászokni, hogy van, aki egy magamfajta tolvaj kölyköt is tud kedvelni.
- Nem a te hibád Edgar! – ráztam meg a fejem egy fintorral, ahogy az ágya szélére ültem. – Jobban kellett volna figyelnem. Az utcán sem engedhet meg magának ilyen figyelmetlenségeket egy magam fajta, mert akkor már nem élnék.
Mikor az ételt emlegeti, szembe sincs azt mondani, hogy nem régen ettem, biztos találok még a hasamban egy kis helyet.
- Menjünk. – hagytam hát rá és segítettem is neki, ha kellett.
Még mindig nem voltam kibékülve az öregemberrel, ezért szorosan a zsoldos mellett maradtam, ahogy megpillantottam és, ha leültünk az asztalhoz.
Azért csipegettem egy kicsit, miközben a fülem hegyeztem, mert biztos volt célja az összejövetelnek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Hétf. Ápr. 11, 2016 8:02 pm



Az étel finom volt,bár szerintem a szárazkenyérre is azt mondtam volna,mert annyira éhes voltam,hogy még a szomszédos fakérgű szekrényt is megettem volna,ha nem lenne annyira szálkás..

A fiúra néztem,ahogy sandított az öregre,és egyből levágtam,hogy valami történhetett,mert kis fintor jelent meg az arcán,bár alig láthatóan,mikor az agg beszélt hozzánk..

Odahajoltam közel a füléhez a gyereknek,és belesúgtam amire gondoltam..
-Nem kedveled az öreget,látom..pedig nagy arc!..gyerekkoromban megtanított írni,olvasni,és még valamire-nevettem Flintre-..olyan dologra amit nem illik ám -kacsintottam-megtanított hogyan lehet kiköpni a tetőről,amint a Juhokat kiterelték a karámból..el sem hinnéd mekkora móka volt!-néztem a gyerekre kedvesen..és aztán tovább ettem..de közben azon gondolkoztam,hogy mi is lehet az a mondadó,ami minket is érint..

Hamarosan befejeztük az evést és előkerültek a söröskupák,s az asztalnál ülők egymással koccintottak,hogy megünnepeljék a megmenekülésünket..
De aztán az öreg felemelkedett a székérl a botjára támaszkodva és egy kis szót kért..
Közben valami dobozokat,és ládákat hoztak az asztal mellé..
..most már mindenki feszülten figyelt az asztalfőre..

Kis idő múlva hatalmas tortát hoztak be,és letették Flint elé..

..De nemcsak ez a meglepetés mára a fiúnak!
..de majd akkor tudja meg,mikor elfújja a gyertyákat róla,és kíván valamit!..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Kedd Ápr. 12, 2016 11:13 am



Úgy látszik nem voltam elég ügyes és nem tudtam leplezni az idegenkedésemet az öreggel kapcsolatban, azonban reméltem, hogy ezt csak Edgar vette észre, aki azért már elég jól ismert. A többiek betudhatták valamiféle félelemnek, vagy tartózkodásnak.
Mikor a zsoldos a fülemhez hajol és elmondta, hogy mikre tanította annak idején a férfi, hitetlenkedve néztem az agg, botjára támaszkodó közösségi vezetőre.
- Tényleg? – futott ki a számon és kicsit más szemmel néztem rá.
A hangulat egyébként is felszabadult és vidám volt, mindenki boldog volt, hogy megmenekültek és ezt ünnepelték, bár kíváncsian néztem, hogy miközben az öreg jelezte szólni kíván, milyen holmikat cipeltek be. Vajon mik lehetnek azokban?
Ahogy a többiek, én is felnézek az öregre, de akkor esik le csak igazán az állam, mikor megjelennek egy nagy tortával és leteszik elém. Az égő gyertyák visszaverődnek tágra nyílt szememben.
Meredten nézek és fogalmam sincs mit kéne tennem, teljesen zavartan.
Kétségbeesetten néz a mellette ülős Edgar-ra. Mi ez?


A hozzászólást Viridiel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 12, 2016 2:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Kedd Ápr. 12, 2016 12:05 pm



A fiúcska tágra nyílt szemeibe nézve,csak elmosolyodok és megveregetem a vállát..
-A Tiéd,Fiú!Boldog Szülinapot!-veregettem meg a hátát kedvesen..
-Nem tudom igazából mikor is születtél,de úgy "döntöttünk"közösen az Öreggel,hogy a mai napod lesz a nagy nap!..és mikor elfújod a gyertyákat róla,akkor kívánj valamit!-bólogattam erősen.
-Meglásd,biztos valóra válik,amit szeretnél..de majd ha becsukod a szádat a meglepetéstől,akkor vár még rád valami...-kacsintottam rá,és az öreg mellé léptem,hogy súgjak a fülébe...hogy más ne hallja...

Az asztal sarkából néztem,hogy mit csinál a gyermek...mert szerintem elég jól sikerült ez a szervezésem..-húztam mosolyra a szám,és vártam az alkalmat,hogy tovább fokozzuk a hangulatot...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Kedd Ápr. 12, 2016 2:45 pm



Alig akarok hinni a fülemnek! Az enyém? Születésnap?
Már mondanám, hogy itt valami félreértés van, hiszen még magam sem tudom mikor is van az, de máris magyarázatot kapok, és bár még mindig hitetlenkedek, de egyben belül már ujjongani tudnék.
Az enyém! Az én tortám! AZ ENYÉÉÉÉM!!!!
Nagyokat nyelek, mert ennek a férfinak a közelében már többször megtapasztalhattam, milyen az, ha valaki szeret, de ennyi ember előtt zavarban is vagyok. Elvörösödöm, aztán leizzadok, de közben egyre jobban fülig ér a szám.
A gyertyákra nézek és orromba csap az édesség finom illata, így nem habozhatok tovább.
~ Hmmm….mit kívánjak…..nem is tudom, oly sok minden……de, nem…..Ha van valaki, aki meghallgatja a kérésemet odafenn…….azt akarom, hogy Edgar visszakapja a családját, hogy azok a sírok ne legyenek igaziak Ő megérdemli! ~ kapom a pillantásom a most boldognak látszó zsoldosra.
Aztán gyorsan elfújom a gyertyákat.
Persze kíváncsi vagyok mi jöhet még, de már így is túlcsordul a szívem, hiszen úgy érzem ez csak valami álom lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Kedd Ápr. 12, 2016 7:29 pm



Nagyon örültem ,hogy a fiút boldognak látom!..Nem tudok sokat azelőttről,amikor összesodort minket a sors,de ahogy most elnézem,olyan önfeledt mosoly van rajta!..megérte,hogy kicsit titkolóztunk előtte,bár elég nehéz volt magamban tartani a meglepetését..és most meg ami fog következni,azt szerintem álmában sem gondolta volna..

A fejemmel biccentek az Öregnek,hogy "jöhet"a másik "meglepi"...

Hamarosan kinyílik az ajtó és Vincent lép be rajta,és mögötte elbújva Klara,és kezében egy kis csomagot hozott...és odalépett Flinthez.

...az a lány akivel Flint találkozott a házukban,és szerintem igencsak édesek voltak..-kuncogtam magam elé...

-Szia Flint-köszönt neki,és átadta a kis csomagot..-Boldog Szülinapot!.és azzal kicsit hátrébb lépett,de nem ment el mellőle..

Ha kinyitja a csomagocskát a fiú,akkor talál benne egy saját kézzel készített karkötöt,és egy himzett zsebkendőt,mit a kislány készített neki....meg egy papiros is van benne..bár a betük olvasása nem biztos,hogy sikerül neki,de ha megkéri Edgart,akkor felolvassa neki..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Szer. Ápr. 13, 2016 2:59 pm



Már alig várom, hogy megbontsuk ezt a finom édességet és megkóstolhassam, hiszen nem sokszor volt alkalmam még ilyen finomsághoz, csak ha loptam magamnak. Most azonban itt van előttem egy szép nagy torta, amiből annyit ehetek, hogy akár szét is durranhatok.
Azonban igazából senki nem mozdul, amire gyanakodva nézek Edgar-ra, aki olyan kajánul mosolyog, hogy sejteni kezdem, hogy még mást is tartogatnak számomra.
Mikor nyílik a bejárati ajtó és belép rajta Vincent alig akarom elhinni, de ami még jobban megállítja a lélegzetemet, az az, hogy belép mögötte Klara is!
Csak a szemem meregetem és köpni-nyelni nem tudok, ahogy a lány mosolyogva hozzám lép és egy kis ajándékot ad át. Olyan zavarba jövök, ahogy azokba a türkizkék szemekbe pillantok, hogy cékla vörös leszek, aztán nagy ügyetlenkedve kibontom a csomagot, amibe egy karkötő, egy zsebkendő és egy levél rejtőzik. Mind Klara keze munkáját dicséri. A levelet azonban nem tudom elolvasni, mert a betűvetést nekem senki nem tanította.
- Köszönöm. – dadogom a lánynak, majd felé nyújtom a kezem. – Felteszed? – adom oda a karkötőt is, kissé összekapva magam.
Ha ez meg van, megkérem a zsoldost, hogy felolvasná-e nekem a levelet is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Szer. Ápr. 13, 2016 7:52 pm



Szuperul sikerült a meglepi Flintnek.és még sikerült Vincentéket is elhívni a buliba..de a legnagyobb dicséret Klara-t illeti,aki nagy szeretettel készítette az ajándékát a fiúnak..
Nem kis "szervezés"kellett ahhoz,hogy időben itt legyenek a partyra..de valahol úgy éreztem,hogy a kislányt kedveli Flint,és örülnek majd egymásnak..s lám!jól gondoltam-kuncogtam magamban,é ahogy a gyerekre néztem,tudtam,hogy jól döntöttem,mikor írtam nekik a meghívót..

Ahogy a kislány felteszi a kezére a készített ajándékát ,egy apró pír szökik arcára,de a nevetése mindennél többet árul el,hogy boldogan tett eleget ,hogy itt legyen az ünnepségen..

Aztán hamarosan kézbe kerül a kis papiros is..és ahogy elveszem a kezéből,máris olvasom ami benne áll...a többiek csendben figyelnek...csak az öreg mosolyog huncutul,mert Ő is tudja mi áll benne,ahogy én...

Kedves Flint!
Előszőr is ,Nagyon Boldog Szülinapot kívánunk neked!
Igazából nem tudom pontosan,hogy mennyi gyertyát tegyünk is rá a tortádra,de talán ez nem is oly érdekes,mert az életéveket nem években vagy gyertyalángban mérik,hanem Szeretetben..
Nem sokat tudunk rólad,de azt igen,hogy egy bátor és jószívű gyermek vagy,s igazából nincs hová menned...így azt szeretnénk,ha elfogadnál Családodnak minket...(persze ha Te is szeretnéd)
Szeretettel és oltalommal lennénk a Szüleid,és sajátként nevelnénk fel Téged,ahogy büszkévé tennél bennünket,ha elfogadnál minket.
De,hogy teljes legyen a meglepetésed..
Edgar felajánlott a Családi Birtokából egy kis földecskét,s rajta egy házikót.
(Klara kérésére most azt is ide kell írnom,hogy a most adományozott házikód szomszédságában lakunk,és Edgar közelében lehetsz bármikor)

Boldoggá tennél ,ha elfogadnál családodnak!

Sok Szeretettel:
Vincent



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Csüt. Ápr. 14, 2016 9:25 pm



A kezemre kerül a karkötő és zavaromon keresztül is látom, hogy Klara-nak is tetszik a dolog, mert nagyon mosolyog. De most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van abban a levélben és ilyenkor sajnálom, hogy nem tanulhattam meg írni és olvasni, de tudom, hogy most biztosan számíthatok Edgar segítségére, bár láthatóan ők már sejtenek valamit, mert nagyon vigyorognak. Az én oldalamat meg kifúrja a kíváncsiság.
Ahogy hallgatom a zsoldos kissé dörmögő hangját és felfogom a szavak értelmét, úgy esik le egyre jobban az állam és hitetlenkedve nézek egyik érintettről a másikra, hiszen ez nem lehet igaz!
Ilyet nem kínálnak csak úgy fel egy magamfajta árvagyereknek, aki eddigi életében csak a lopást ismerte a fennmaradása érdekében! Nekem soha nem volt családom, nem akart senki gondoskodni rólam, csak az ütéseket, rúgásokat ismertem, azt, hogy ott használtak ki, ahol tudtak és csak az volt az enyém, amit sikerült eltulajdonítanom.
Család? A szemem tányér nagysággal meredt az olvasó Edgar-ra, aztán a komolyan tám néző, de a szemében vidám szikrákkal figyelő Vincent-re és észre sem vettem mikor eredtek meg a könnyeim.
Ez nagyon sok volt nekem. Hirtlen iramodtam meg és vágtattam ki az ajtón, hogy meg se álljak a patakpartig, ahol már szabadjára engedtem az érzelmeimet és összekuporodva zokogtam.
Ez csak valami tréfa lehet, ugye? Vagy komolyan gondolják, hogy én……..ott…….család?????
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Csüt. Ápr. 14, 2016 10:10 pm



Ahogy felolvastam a levelet,a fiú zokogni kezdett..na erre nem számítottam!-néztem körbe értetlenül..de aztán kezdtem belegondolni,hogy nem biztos,hogy azért rohant ki sírva,mert annyira rosszat tettünk volna...hanem ..inkább ellenkezőleg..

Vincenték is meglepetten néztek rám,és Klara azonnal Flint után rohant..ahogy mi is ..

Hamarosan meg is találtuk a fiút a patak parton ,összekucorogva és úgy sírt,ahogy mg nem láttam senkit..
Kicsit összeszorult a szívem,mert én azt akartam a többiekkel együtt,hogy vidám és boldog legyen..és ne sírjon többé..

Klara egy fa mögé bújva leselkedett,de nem ment közelebb  a fiúhoz,bár látszott rajta,hogy nagyon menne..

Vincentre néztem,és némán bólintott,hogy inkább most én menjek,ha úgy érzem,de lehet,hogy kis időt kellene hagyni a gyermeknek,hogy megnyugodjon.
Biztos,hogy nem egyszerű neki ez a pillanat,bár inkább úgy gondoltuk,hogy örülni fog neki,nem pedig sírni...de lehet,az is,hogy nem örül az ajándékának?

Kicsit távolabb telepedtünk le a víz mellett,hogy ne is legyünk távol tőle,de annyira közel sem,hogy zavarjuk most...de itt vagyunk vele...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Pént. Ápr. 15, 2016 8:39 pm



Nem akartam senkit megbántani, sőt legszívesebben mindenkit egyenként megöleltem volna, de annyira szokatlan volt, hogy ilyen sok ember egyes-egyedül csak velem foglalkozott és nekem akart örömet okozni, hogy képtelen voltam ezt úgy lereagálni, ahogy minden „normális” ember tette volna.
És mivel nem tudtam mit tegyek, valószínűleg a lehető legrosszabbat választottam, de nem bírtam volna ki, ha annyi ember előtt törnek ki belőlem a szokatlan érzelmek.
A patak parton már nem bírtam tovább és kiadtam magamból a sok évnyi szenvedést, elnyomottságot és minden bánatot, amit az évek rám raktak.
Lassan tértem magamhoz és vettem észre, hogy nem messze tőlem ott ül Edgar és Vincen-t, csendesen, aggódva rám-rám pillogva.
Még szipogtam párat, kezemmel letöröltem az arcomat, amivel minden valószínűség szerint csak jobban elkentem magamon a koszt, aztán megeresztettem feléjük egy bátortalan mosolyt.
Klara-t nem vettem észre egyelőre.
- Bocsánatot kérek. – dadogtam még mindig zavartan. – Annyira………annyira váratlanul ért……Értem még …..soha nem tett……senki….ilyesmit. Nem vagyok……jó………….nem érdemlek………………nem érdemlek ilyet. – nyeltem egyet, mert közben nagyon is aggódtam, hogy még meggondolják magukat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Pént. Ápr. 15, 2016 9:08 pm



Türelmesen ülünk Vincenttel a parton,és mindketten feszülten várakozunk,de inkább csak az érzelmek törnek fel,mint a beszédünk..
Némám hallgatjuk a patak vizének a csobogását,és várakozunk...

Nem tudom mennyi idő telhetett el,de lassan a fiú zokogása szipogássá csendesült..és néha rá pillantottunk,hogy minden renden van-e?!..Bár Vincent "rutinosabb"apaként,már más szemmel látja a dolgokat..és ahogy közelebb jött Flint hozzánk,máris egy bátorító mosollyal nézett rá..

-Nincs miért bocsánatot kérned ,Flint!-néztem rá-Valószínüleg én is ugyanigy tettem voln a te helyzetedben,de most már ne itasd a templomi egereket!...azok ugyis a szalmazsákokban futkároznak..-nevettem rá...és próbáltam egy kis mosolyt "varázsolni" a maszatos képére..-..bár megjegyezném,hogy megint itt lenne egy kiadós szappanozás ideje!-súgtam a fülébe egy széles vigyorral.
...mert tudom,hogy "ezzel" a dologgal lesz Vincentnek is elég"harca",hogy betessékelje a gyereket a dézsába...de ez a szép az Apai és a szülői nevelésben-nevettem el magam,mikor visszagondoltam a kis pimasz feleselésére az első fürdésénél..az mekkora élmény volt!

-Aztán mikor szeleteled fel a Tortádat,fiú?-Még a végén elolvad!-vicceltem vele,és közben a kezét fogtam,hogy visszamenjünk az asztalhoz..ahol már Klara várta,egy pici mosollyal..és tányérral a kezében...

Vincent is ott volt mellettünk..és bár nem látszott rajta..de nagyon izgult,hogy mi lesz a fiú válasza..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Szomb. Ápr. 16, 2016 12:27 pm



Mivel úgy nézett ki, hogy annak ellenére senki nem haragudott meg rám, hogy valószínűleg teljesen érthetetlenül viselkedtem a szemükben és akár érthették volna úgy is, hogy eszem ágában sincs egy családhoz tartozni. Pedig erről aztán végképp szó sincs, csak egyszerűen nem mertem elhinni, hogy velem ilyen megtörténhet. Eddig csak irigykedni tudtam az olyanokra, akiket láttam az utcákon kóborolva, akiknek anyukája fogta a kezét és az apja simogatta meg a haját nagy büszkén.
És most ezt ajánlották fel nekem. A CSALÁDOT!
Bár fogalmam sem volt, hogy én, aki világ életében csavargott és lopott, miként fogok beilleszkedni, egyelőre ezen nem gondolkoztam, csak megejtettem egy halvány mosolyt Vincen-t felé, ahogy vigasztalni igyekezett.
A fürdés gondolatára sem kezdtem el pánikolni, mert bár ezt is meg kell szokni, ez kicsi ár, egy családért.
- Azt hiszem…….majd később lejövök ide fürödni, de nincs….szappanom……majd kaphatok egyet? – szipogtam még egyet, aztán Edgar eszembe juttatta a tortát és a víz hidegét elmosta az számban összefutó nyál. – Azt nem szeretném! Menjünk gyorsan! – indultam sietve vissza.
Klara mosolygott és ettől megint zavarba jöttem, de elvettem a tányért és azonnal beleharaptam a süteménybe, ami még finomabb volt, mint képzeltem.
Aztán láttam, hogy mindenki engem néz és rájöttem, hogy nem válaszoltam Vincent nagylelkű ajánlatára.
- Ühüm…..nadon hó jenne. – bólintottam fülig érő és teletömött szájjal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Alia Caroline Azurre
Hozzászólások száma :

1599
Join date :

2015. May. 25.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Szomb. Ápr. 16, 2016 4:03 pm



Ahogy látom a fiúcska arcán a mosolyt,és amint kimondja,hogy örömmel fogadja Vincentéket,Családjának,a férfin és a többiekén is látszik az önfeledt boldogság..
Olyan jó látni,hogy ragyog az arca a gyereknek is,és még a tortát is falja két pofira...a szívem sokkal boldogabb már..

Klara egy percig sem tágít Flint mellöl,ahogy az édességet is kerülgeti..de nem azért,hogy annyit egyen belőle,hanem ,hogy a fiú közelében lehessen,mert nagyon is kedveli..

Vincent odalép a gyerek mellé,és legugol hozzá..
-Nagyon örülök,és köszönjük,hogy elfogadsz minket,Flint!..igérem,hogy mindig vigyázni fogunk rád!..és szappant is kapsz majd!-nevetett,majd közelebb jött Klara is,hogy ha a fiú is gondolja,egy nagy öleléssel"egyesül"Filt "új"Családja.....

Mindezt látva,sokkal jobban éreztem magam,és ráadásul,még a torta is nagyon finomra sikerült..
Kicsit aggódtam az "elején",mikor elrohant a patakhoz..de abban is igazat adok Vincentnek,hogy időt kell adni mindenre!..mert ha sürgetőleg akarnánk mindent megoldani,akkor nem biztos,hogy a legjobb döntést hoznánk meg..de annak örülök,hogy minden jól végződött,és az esti bulin egy jó nagyot mulatozunk..ránk fér a sok rossz dolog után...

Néztem még sokáig ahogy önfeledten kacagtak..és ami a legfontosabb,hogy mindenkinek az arcára vidámság költözött,legalább egy időre feledni tudják a múltat..de remélem,hogy Flint nagyon boldog lesz Vincentékkel...mert tudom,hogy nagyon szeretni fogják Őt!..ahogy Klara sem "bánja",hogy mostantól minden nap együtt játszhatnak..

Reggelig szólt a dinom-dánom..s mikor felkelt a nap,elmentem a fiu ágyához,hogy megnézzem őt.
Még aludt,és bár nem nagyon vagyok egy búcsúzós fajta,és valahol szerintem ő is tudta,hogy eljön ez a pillanat is,de igaz,nem keserű az elválás,mert bármikor megtalál majd,ha egy napon kíváncsi lesz rám..megsimogattam a haját,és a homlokára nyomtam egy apró puszit..
-Vigyázz magadra,Fiú!-suttogtam,hogy fel ne ébresszem.-Lehet,hamarosan majd találkozunk!

A székre raktam neki az én külön ajándékomat,egy kis csomagba hajtogatva,és ha kibontja ,akkor egy teljes váltás tiszta ruha van benne és egy pár új cipő is..és az adománylevél,ami a kis házikójáról és a földecskéjéről szól..

Csendben kiosonok a szobából és felülök a lovamra.
..nem tudnék elbúcsúzni könnyek nélkül..inkább megrántom a kantárt,és vágtára fogom a lovacskám.
...mert a szívem mélyén tudom,hogy egy napon majd találkozunk,mert nem örökre búcsúztunk el most egymástól..



/Köszönöm a Játékot!Nagyon élveztem !:-)/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2866
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   Vas. Ápr. 17, 2016 11:09 am



Azon kívül, hogy alig bírok betelni a sütivel és a felém áradó érzelmekkel, folyamatosan összeakad a szemem a körülöttem sertepertélő Klara-val, akinek arcán olyan öröm és zavart mosoly van, ami hasonló lehet az enyémhez. Az, hogy családom lesz talán amúgy is nagy boldogság, de az, hogy ez pont Klara családja is, az mindennél többet jelent.
Mikor Vincent kizökkent a bámulásból és örömét fejezi ki, először nem is tudom mit mondjak, szerintem azért nem nagyon tudja, hogy én eddig mivel kerestem a kenyerem, de azt nem most akartam bevallani neki, majd igyekszem jó fiú lenni, hogy ne csalódjon bennem. A múltam nem törölhetem el és félek, hogy egyszer utánam nyúl, de most nem akarok ezzel foglalkozni.
- A szappan igazán nem sürgős. – ráztam meg a fejem, de aztán elhalt a hangom, ahogy mindenkitől egy nagy, közös ölelést kaptam. Jó volt!
Az egész hátralévő idő estig vigassággal telt és nagyon jól éreztem magam, soha még ilyen jól és Klara-val is sokat nevettünk, kezdett elmúlni a zavarom a közelében, de mikor kipirult arcára néztem, mindig hevesebben vert a szívem. Ezt majd meg kell kérdeznem Edgar-tól, hogy mitől van.
Egészen el is fáradtam és mikor ágyba kerültem, úgy elaludtam, mint a bunda, talán soha még nem aludtam ilyen nyugodtan és békésen.
Reggel madárcsicsergésre ébredtem és mikor eszembe jutott a tegnap este, amit úgy látszik még sem álmodtam, mosolyogni támadt kedvem. Aztán meglepetten néztem a kis csomagot az ágyam mellett és kíváncsian bontottam ki. A ruha és a cipő nem lehetett mástól csak Edgar-tól, ahogy a levél sem, bár nem tudtam mi áll benne.
Rohantam, hogy megköszönjem neki, de elmondták, hogy elment.
Nagyon elszomorodtam, hogy még el sem hagyott búcsúzni és felrémlett bennem a régi érzés, hogy mások is így hagytak el, de aztán eszembe idéztem, hogy mit tett értem és az úton, ahol elhagyta a falut, könnyes szemmel néztem a távolba.
- Találd meg te is a boldogságot Edgar! Remélem még látni foglak!

//Én is köszönöm, hasonlóan én is élveztem a játékot. Smile //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: A Szabadság reménye   

Vissza az elejére Go down
 

A Szabadság reménye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

 Similar topics

-
» A Szabadság reménye
» Szabadság temploma
» Szabadságszobor - Liberty Island
» A jövő soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Ceralla síkság :: Emberek királysága-