A választás nem sok, mindegyik kevés reménnyel kecsegtet. Vajon mit súg a sors szele számomra. Hova érdemes most mennem. Gyorsnak kell lennem, hamarosan számon leszek kérve tetteimről és ne akarok csalódást okozni.
Uráldur seregei még nem olyan foglyokat ejtettek, akik feláldozhatóak lennének.
Irány a Sötét Vastelep, épp egy újabb élelmiszer ellátmány próbál bejutni oda, úgy vélem itt az ideje "megkóstolnom mit is visznek". A törpék kitűnő alapanyagok lesznek, s ha szerencsém van, valahogy képes leszek elrendezni a helyzetet ott.

Wora hamarosan csatlakozik egy karavánhoz. Egyetlen esélye, hogy démon hadsereget toborozzon Uráldur tervéhez, ha bejut a bányába és az ottani rabokat feláldozza. Ám nagy nehézségnek tűnik, hogy előtte vagy utána szerződést kell kötnie velük.
Ám ne rohanjunk előre! Meglepően nagy számú oszlop kígyózik a hegyek között. Ezer ember kiéri az élőhalott igás állatok hátára kötözött zsákokat. A nő valószínűleg csak hallomásból tud a varégokról, a megtermett emberekről, akik egy bosszúra szomjas és új földre vágyó seregben érkeztek és immáron Zevadar védelmében telepedtek le. Remek harcosok hírében állnak, és úgy tűnik közülük sokan kaphatóak új kalandokra.
Száz self is érkezik velük, akik a zombi lovakat irányítják és egy rangidősnek tűnő személy lép oda hozzád.
-Üdvözlöm asszonyom! A szellemek már szóltak előre, hogy jön. A nevem Al-Bab, és ha nem probléma, magára is számítanánk a védelemben. Úgy tudjuk, hogy a törpék készülődnek a fogadásunkra. De még nem jelentettek nagy erőt. MÉG nem.
*Baljós szavai hamarosan valóra is váltak. Egy szurdokon kellett átkelniük, ahol az északi emberek magasba emelt pajzsokkal mentek végig, az éjtündék pedig igyekeztek szövetségeseik háta mögött találni fedezéket.
És a kanyon közepén elkezdtek rájuk a dobóbalták záporozni. A yorkiak is hasonló fegyverekkel válaszoltak vissza. Magaslatból létszámhátrányuk ellenére is jó helyzetben voltak. Ám vajon mit tesz Wora a győzelem érdekében?

/Ha támadó varázslatot alkalmazol, 50% lesz az esély a sikerre./

A tervem a kezdetét veszi, s hamar egy karaván keresztezi az utamat. A karaván élettel telíti meg a kopár fennsík ezt a kis szegletét. Élőben is láthatom hát a varégokat, ahogy én nevezem a bábjainkat, akiket jó időben, jóra használhatunk majd fel. Nem kedvelek semmilyen életformát a saját fajomén kívül, s a varégokban is csak szolgákat látok, akik egy nap a mi uralmunk alatt szenvednek.
Egy élőhalott lóhoz lépek oda, s kezemmel megsimítom az arcát. Közben odalép hozzám egy férfi. Köszönt.
S én hűvös választ adok:

- Al-Bab, üdvözlöm. Wora vagyok. Készen állok .

Mondok szűkszavúan választ. S csatlakozom a menethez. A férfi valószínűleg nem is sejti ki lehetek, de persze ez lényegtelen.
A férfi mondatai hamar valóságossá váltak. S a kanyonban egy baltazápor ér minket. Egy gonosz fintor jelenik meg arcomon, s nekikészülődök a varázslatnak.
A sötétben jól látunk mi elfek, s lehet előnyünkre válik majd a harc során, s támadóink se tudják hova dobnak majd. Egy próbát megér. Kezeimet széttárva Sötétség mágiát alkalmazok, s megpróbálom alakulatunkat a sötétség fátylába burkolni. Közben az éjtünde íjászok leszedhetik ellenségeinket.

Bár a nő csak sejti, de bizony Uráldur is hasonlóként vélekedik ezekről a nagyra nőtt emberekről. És talán nem véletlen tőlük vett ellátmányt az ellenség által szorongatott katonáinak. Szép számmal jöttek védőként és hozzájuk csak relatíve kevés emberét kellett társítania, hogy jó esélyük legyen áttörni és ételt juttatni a bányát védőknek.
A vén elf a saját jól kiképzett -és szemében így jóval értékesebb- katonáit nem sajnálná feláldozni, de furfangos észjárása nem pont a felállított csapdába küldené. Ám a vasat kitermelő foglyok feláldozásáért a leendő kémfőnöknek most mégis velük kellett tartania.
Nem esik kétségbe, természetesen. Sötét gömböt idéz meg maga és a csapat köré, amihez többen csatlakoznak. A többi éjtünde pedig íjakkal lövik a fent szemüket hunyorgó értetleneket és átkokkal tizedelik meg őket.
Ám a varégok még annyira sem látnak, így zavarodottan egy részük próbálja a feketeségben szedni a lábát és minél gyorsabban tovább menni a kanyon kijárata felé, másik részük pedig inkább a sziklákat puhatolja ki kezeivel és felfelé kapaszkodás útját keresi.
Mire Wora és az a pár mester mágus kifárad a törpék fele halott és az emberek már igen közel járnak ahhoz, hogy fedezéküket elérjék. Majdnem ugyan az a kiáltás hangzik fel innen is-onnan is:
-Vissza! Itt vannak a nyakunkon!
-Meneküljetek bolondok!
*A raydaniak úgy tűnik nem készültek végső csatára a túlerővel szemben, csupán rajtuk akartak ütni, hogy megritkítsák jó helyzetből a varégok sorait és ha szerencséjük van visszafordulnak dolguk végeztével az északi emberek.
Hát ez nem így történt! És jelenleg száz mélynövésű fut előlük. De akar-e még Wora valamit csinálni, vagy meghátrálásukat kihasználva Sötét Vastelep felé folytatja az útját?

A sötétség, mint a csendes lepel rejt el minket az ellenségeink szeme elől. A sötét elf katonák fegyelmezettek és értik a dolgukat, nem véletlenül szoktunk csatákat nyerni, az az emberek sajátja. A katonák értik a dolgukat és megkezdődik a mészárlás. Az északi emberek pedig ahelyett, hogy várnának, kétségbeesetten futkorásznak a sötétben. Mire a nap újra rájuk ragyog, a törpék fele halott.
Szaladnak előlünk, mint a patkányok. Ám nem lenne bölcs dolog harcba szállni velük. Most had fussanak el, ez a pár élet nem oszt nem szoroz, viszont így közelebb kerülhetünk a bányához.

- Al-Bab! Javaslom, a bányák felé vegyük az irányt.

Szólok szűkszavúan az előbb megismert férfihez. Nem tudom ki irányítja ezt a karavánt, de eldönti, vajon osztozik-e ötletemben vagy saját tervét követi.

A férfi nem véletlenül köszöntötte az elején Worát, bizony ő irányítja a karavánt és egy kicsit hagyja az emberek rohamozó részét még a sziklák magaslatán, de a többieket útnak parancsolja.
Nem azért tétovázik a fegyelmezetlenek tekintetében, mert nem tudna dönteni. Csupán tökéletesen funkcionálnak így is az ellenség megzavarásaként és élő fedezetként. És ennyivel is biztosabb a néhány éjtünde tovább haladása. Ám sokáig nem tolerálja a parancs nélküli támadást, ahogy az élőhalott lovak kifelé tartanak a szűk kanyonból, visszaparancsolja őket. És hamar felveszik újból a megszokott formációt. Elég szép csapat kanyarog a nehéz ösvényeken Sötét Vastelep felé.
Hamarosan meg is érkezik a szállítmányotok az út végéhez és egy fennsíkon álló pár méteres kőerőd kapui nyílnak ki előttetek. Az udvaron pedig az igazgató mozdulatlanul várja a beérkezést.

/Folyt. Köv.:
https://neminra.hungarianforum.com/t275p50-sotet-vastelep#11419
/