HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Lashrael Laralytha
PM||Profil
Bárminemű dolog kapcsán kérdezzetek és jelezzetek nyugodtan!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Isabella & Alia
Yesterday at 9:43 pm by Isabella

» A királyért!
Yesterday at 7:40 pm by Lashrael Laralytha

» Ki a hunyó?
Yesterday at 7:07 pm by Fenothar

» Új hajnal virrad
Yesterday at 2:01 pm by Alia Caroline Azurre

» Braslov, Üdvözöljük városunkban!
Yesterday at 12:43 pm by Pokoljáró Rexxan

» Nekromanta csapdája
Kedd Jan. 15, 2019 9:19 pm by Hirannis

» Lashrael Laralytha
Hétf. Jan. 14, 2019 7:55 am by Lashrael Laralytha

» Evenon
Vas. Jan. 13, 2019 10:37 pm by Lashrael Laralytha

» Készen vagyok!
Vas. Jan. 13, 2019 7:03 pm by Evenon

» Ra'ena
Vas. Jan. 13, 2019 5:02 pm by Ra'ena

» Folyó mentén
Szomb. Jan. 12, 2019 2:45 pm by Alia Caroline Azurre

» Kék elfek
Pént. Jan. 11, 2019 6:10 pm by Viridiel

Statistics
Összesen 114 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Ra'ena

Jelenleg összesen 18663 hozzászólás olvasható. in 545 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots

Isabella, Lashrael Laralytha

A legtöbb felhasználó (27 fő) Pént. Nov. 02, 2018 9:12 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Shuga
 
Nava Jade Aiglieri
 
Isabella
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 Ki a hunyó?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

855
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Ki a hunyó?   Vas. Dec. 30, 2018 10:48 am

//Mesélői//

Nargash-Fenothar-Isabella triónak

Az ork-ember területek határán jártok, hogy miért és kiért, a fene se tudja, de remélhetőleg mindegyikőtök majd választ fog adni arra, hogy miért keveredett pont éppen erre a bizonytalan és veszélyes környékre. Hogy a helyszín egy kicsit pontosabb leírásra kerüljön, nagyjából Észak-Bivaly és Braslov között helyezkedik el ez a kicsi falu, valamivel közelebb Braslovhoz a biztonságotok megőrzése érdekében, ugyanis Észak-Bivalyról még mindig az hírlik, hogy a szörnyek miatt veszélyes és nem sikerült kitakarítani onnan a dögevőket.
Konkretizálva egy kicsi településről van szó csekély létszámú lakossal, nagyjából talán húsz-harminc fővel. Vélhetően a kisebb földek művelésére kiküldött emberek elszállásolására szolgál ez a helység, az orkok ellen egyébként igencsak kiszolgáltatott település. Isabellának bizonyára ismerős lehet a szituáció, még ha komoly jelei nincsenek is annak, hogy annyiszor törtek volna be ide orkok; minden nyugodtnak tűnik, az orkok hegyeinek közelsége azonban vészjóslón magasodik a távolban hóborította csúcsaival.
Az épületek épségben állnak és egészen jó állapotban is vannak. Na nem városi modernség környékezi ezt a helyet, a falusi-paraszti világ az, ami itt uralkodik, a lényegében egyutcás település építményei pedig nem sokban térnek el egymástól így, télen. A havazás elég komoly, jóformán térdig ér az átkozott, lábujjakat fagyasztó hó, ráadásul kemény hidegek voltak mostanában, és, hacsak nem vagytok fagyállóak, akkor kénytelenek vagytok meglátogatni a falvat annak reményében, hogy megmelegedhettek és jó esetben egy kis ételt is kaphattok vagy pénz, vagy felajánlott segítség fejében. Távolról elsőre biztosan a házak kéményéből felszálló füst lesz az, ami jelét adja nektek, hogy egy település van a közelben, ahol megszállhattok és elmenekülhettek a csontig hatoló hideg elől, közeledve pedig a sűrű hóeséstől csak nehezen, de kivehetitek egy fogadónak a cégérét is. Nem valami nagy, kellően akkora ahhoz, hogy az a kevés lakos (aminek nagyjából a harmada gyerek) beférjen ide, és egy-két vándornak még talán szálláslehetősége is akad. Betérhettek ide is, de bepróbálkozhattok véletlenszerűen egy családi háznál is, ha esetleg annyira nem bírjátok már ezeket a kegyetlen körülményeket vagy csak szem elől tévesztettétek a fogadót, ami ilyen időjárással nem is lenne csoda, hiába nagyobb maga az építmény a többihez képest.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Fenothar
Hozzászólások száma :

7
Join date :

2018. Dec. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Vas. Dec. 30, 2018 2:45 pm

- Váháháhá HÁÁÁÁÁ! - bömbölte vidáman a csaknem tetőtől talpig bőrbe és szőrmébe bugyolált férfi. Derültsége korántsem az ítéletidőnek, sokkal inkább a választott közlekedési módnak volt köszönhető.
A fél-ork egy deszkán állva egyensúlyozott, kezeivel egy sodrott kötél két végét markolva erősen. A kötél közepe egy négylábú lény szájában volt, aki sebesen szaladt a hóban, maga után húzva Fenothart.
A lény leginkább egy tobzoska és egy foltos hiéna keverékének tűnt. Méretre olyan volt mint egy (nagyon) nagytestű kutya, alkatra hiénához hasonló de a feje búbjától kiindulva vastag szarupikkelyek borították a nyakát és hátát. Lábai és részben pofája is fekete volt, pikkelyei sötétbarnák, szőre pedig szalmaszín, sötétebb foltokkal tarkítva.
Fenotharnak nem kis erőfeszítésébe telt mire rá tudta venni a tobzos-hiénát erre a mutatványra. Eleinte jó ideig felcserélt szereposztásban kellet haladjanak, hogy Átok ne érezze úgy hogy csak kihasználják. A félvér remélte, hogy ennek senki nem volt szemtanúja.
Most viszont úgy tűnt megérte a dolog, hiszen a “hiéna-hódeszkázás” nagyon szórakoztatónak tűnt. Legalábbis egészen addig amíg Átok egyszer csak hirtelen megállt, Fenothar pedig, akit még vitt volna tovább a lendület, nemes egyszerűséggel keresztülbukfencezett rajta.
A félvér ezen a ponton egy velőtrázó kiáltást hallatott, na nem mintha megsérült volna az esésben, pusztán csak a dermesztően hideg hó furakodott át a ruhadarabok közti réseken.
A férfi feltápászkodott és leporolta magát, majd megpaskolta Átok fejét.
- Ezt még gyakoroljuk.
A messzeséget kémlelve hamarosan felfedezte, hogy mi késztette megtorpanásra hű “szánhúzóját”. Az előttük fekvő település alig volt látható a heves hóvihartól. Fenothar gondolt egyet, majd letérdelt és egy pokrócot szíjazott Átokra, elfedve így az állat pikkelyeit.
- Keresünk egy helyet ahol átmelegedhetünk egy kicsit. - magyarázta közben.
- Nem akarjuk, hogy frászt kapjanak, szóval te mostantól KUTYA vagy. - felállt és megszemlélte művét. Átok bosszúsan próbálta lehámozni magáról a pokrócot.
- Viselkedj is úgy!
A hiéna, akit legfeljebb egy nagyon ostoba ember nézett volna kutyának, lemondóan fújtatott, majd a páros elindult a település felé.
Fenothar reménykedett benne, hogy találnak egy fogadót és némi kutakodás után fel is fedezett egy ígéretesnek tűnő cégért.
- Üdv! - Lépett be nyomában “kutyájával”.
Ha a fogadósnak nincs ellenvetése akkor (miután lerázták magukról a havat) rögtön el is foglalják a kandallóhoz legközelebb eső helyet.
A félvér először a hátára szíjazott, majd 2 méteres ébenfa botot támasztja a sarokba, majd zsákját egyszerűen a földre dobja. Az arcát eltakaró ruhadarabot egyelőre fent hagyja, de szürkéskék bőre és aranyszín szemei egyértelműen elárulják, hogy nem ember. Miután kényelembe helyezte magát elégedetten körülnéz, remélve hogy ha ki is dobják őket, még lesz idejük átmelegedni előtte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Isabella
Hozzászólások száma :

373
Join date :

2016. Dec. 14.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Vas. Dec. 30, 2018 7:33 pm

Egy hete sem értem vissza Neminrára. Hamar rákellett jönnöm, hogy itt semmi sosem változik. De komolyan! Ahogy partraszálltam és elindultam a kikötőben ugyanaz az egy darab alkesz itta a bort a szemét közepén, mint akkoriban. Eléggé frusztráló érzés komolyan.

Nem is haboztam nagyon inkább a téli éjszakában elindultam hazafelé. Az öcsémről úgy hírlik, hogy közben tovább lépett és érdekelne, hogy ez mit is jelent. Persze azzal senki nem számolt, hogy egy fél nap alatt Neminra felét hó fogja ellepni, én pedig végképp nem.

A szekér amire felkéredzkedtem a járatlan utakon elakadt és a tengelye is eltört. Sokan inkább visszafele indultak el, de nem is tudom nem volt annyira csábító az a sok mérföldes gyaloglás.

-Ehh... Nincs valami falu közelebb vagy egy barlang?
-Kishölgy... ilyen időben én nem előre mennék, kitudja mi van előttünk, de ha nagyon akarja, előttünk úgy fél óra kocsijárásra volt egy falu, bár ott kb senki nem él... azaz remélem, ilyen ítéletidőben!
Nekem nem is kellett más, hátamra vettem a motyómat és elindultam. Nos a hófúvás és a dermesztő hideg a csontomig hatolt az alatt az egy óra alatt.

Úgy dideregtem, hogy majdnem kocsonyás volt a lábam! Tengeren viharban nem fáztam ennyire soha! Deres lett a homlokom meg az állam!

De elértem a falut. Messziről püfögő füst vezetett el az első házig, ahova bekopogtam, majd a hidegtől és az átázott ruhámtól fagyosan borultam be az ajtón. Azt sem tudtam, hogy még élek-e vagy fagyok.

A bentiek csak pislogtak rám, hogy mi is történt velem, én pedig, csak két szót tudtam mondani:
-Meleget és vizet kérem!-na ez sem kettő volt, hazudtam!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Nargash
Hozzászólások száma :

3
Join date :

2018. Dec. 26.


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Hétf. Dec. 31, 2018 1:00 am

Olyan magabiztos voltam...
Jó érzés volt belemondani annak a szerencsétlennek a képébe, hogy azt csinál, amit akar. Még az is lehet, hogy azóta árulónak kiáltottak ki, és hajtóvadászatot indítottak ellenem, de nem érdekel. Ha mindenki más gyáva, akkor egyedül fogom felkutatni, kikkel találkoztam azon az éjszakán. Elhatároztam magam, és ezt bármi áron véghez fogom vinni.
De muszáj volt ennek pont télen történnie...?
Ork vagyok, természetesen megedződtem már a hideg ellen, amire még a sok vadászat, a nyomolvasás, a csapdákkal eltöltött (örökkévalóságnak tűnő) idő is rátesz. De ez a rohadt hó, ez a farkasordító fagy már nekem is sok. Ilyenkor legszívesebben betörnék egy barátságos kis házba, elhelyezkednék a tűzhely mellett, és átmelegednék.
Hogy ezek az emberek milyen pazar épületekben tudnak lakni! Próbálnának pár holdhónapot kihúzni a hegyek közt, és még egy egyszerű tábortüzet is képesek lennének istenként imádni. Itt meg van egy rakás meglehetősen szép ház, és ráadásul még a kémény füstje is csábítóan hívogat.
De nem szabad balhéznom. Most legalábbis, hogy egyedül maradtam. Na meg ki tudja, talán még válaszokat is kapok a kérdéseimre.
Ja, hogy miért vagyok itt? Tudtam erről a kis faluról, még régebbről. Mivel semmi nyom nincs, amin elindulhatnék, kénytelen vagyok vakon keresgélni. És mivel közel is van a pletykák szerint szörnyek lakta Észak-Bivalyhoz, talán rábukkanhatok valami érdekesre... de ha csak szerzek némi pénzt, az is hasznos lesz. Ugyan nem kell félnem az éhhaláltól, soha nem jön rosszul pár csengő arany tartaléknak.
- De attól még lehetne meleg, hogy a démonok verjék meg - morgok félhangosan, és összébb húzom a bundát. Körbenézek, és bár a hóesés miatt nehezen, de észreveszem a magasabb épületet. Bárhogy is legyen, az első úticélom mindenképp a fogadó: ott legalább meleg van (remélem), és meghúzhatom magam egy ideig. Ha szerencsém van, akár pár napig is. Ha nem... nos, akkor marad a balhé.
Gyors léptekkel haladok a célom felé, és ahogy végre odaérek, elégedetten söpröm le magamról a havat. Nagyot szippantok a végre nem jeges levegőből, és talán még valami groteszk mosolyféle is úrrá lesz rajtam. Persze csak egy pillanatig.
Morrantok valami köszönésfélét, és egyből a pult felé veszem az irányt. Nem igazán érdekel, hogy mennyire örülnek nekem, még csak fel se mérem, hogy mennyien vannak. Persze, elővigyázatosság, meg esetleges terv a bunyóhoz, meg ilyesmi... de jelenleg nem foglalkozom ilyenekkel.
- Valami erőset - mondom köszönés helyett. Majd udvarias leszek, ha én akarom. - Jéggé fagytam ebben az átkozott időben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

855
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Csüt. Jan. 03, 2019 9:08 pm

//Mesélői//

Fenothar és Nargash


Fenothart szerencsésen nem látja senki, amikor éppen kedvenc háziállatát húzza a rögtönzött szánon, így bizonyára senki sem fogja felróni neki ezt a kissé kellemetlen és zavarbaejtő szituációt, Nargash pedig egy egészen másabb irányból érkezik, így főleg nem fogja felhívni erre az esetre a figyelmet.
A hidegben a falu kocsmájának jelenléte egészen nagy megkönnyebbülés lehet mind a kettőtök számára, hiszen nem kell bekopogtatni senkihez azzal a szándékkal, hogy esetleg elszállásoljon a lakója, már ha vállalja, mert hát nem kötelessége teljesíteni ilyen igényeket senkinek a saját otthonában. A cégér a hóesésben halványan dereng, de alapos megfigyelésetek és élesen kutató tekinteteteknek hála megtaláljátok, és hamarosan be is tértek; előbb Fenothar, aztán az ork számkivetett. Az épületen belül kellemes meleg van, értelemszerűen ezt az ajtóban álldogálva nem fogjátok azonnal megérezni, de a szoba oldalában lévő kandalló árasztja magából a benne lobogó tűz melegét. Odabenn nagyrészt üres asztalok fogadják a jövevényeket, egyedül a fogadós van odabenn a pultja mögött matatva és rendezgetve a falon lévő polcokon az utalokat. Amint Fenothar megérkezik, behozva a kint lévő hideg egy lágynak nem mondható szellőjét, megborzongva fordul az ajtó irányába, némileg összehúzódva. A jól beöltözöttséged miatt először nem gyanakszik semmire, így rád mosolyog részvéttel, néhány ráncot csalva arcára. Nagyjából a harmincas éveit járhatja, szőke, kicsit bronzos, rövid haja van, meglehetősen kócosan áll szanaszéjjel, hosszúkás arca enyhén borostás, és a kocsmárosokról tartott általános képpel ellemnetőleg meglepően vékony alkata van. Nem mondhatni csontosnak, de a magassága miatt még annak is tűnhet.
- Üdv! Mocsok egy idő van odakinn, mi? – néz végig bebugyolált alakodon, miközben elővesz a nadrágzsebéből egy kendőt, megtörölve pirosló, egy ponton megtört ívű orrát, majd a háziállatodra is vet egy pillantást, amire némileg összeszűkíti a tekintetét. Nem tűnik a fickó ellenszenvesnek vagy ellenkezőnek az állatot illetően, de rá van írva az arcára, hogy nem igazán látott még hozzá hasonló jószágot, legalábbis nem a környéken. Mintha a nyelvén lenne a kérdés, hogy megérdeklődje, mégis miféle szerzet ez, de végül rád hagyja, gondolva, van épp elég bajod a hó eltakarításával és néhány ruhadarab ledobásával.
Ha körbenézel, akkor a leghátsó sarokban üldögél egy sötét ruhákat hordó fickó, köpennyel és csuklyával magán, csendesen szürcsölgetve az italát. Figyeli minden mozdulatod ő is, de nem azzal a közvetlenséggel, amivel a hely tulajdonosa, inkább hidegen és elutasítón teszi ezt, mintha azt mérné fel, hogy mire vagy képes és mennyire kell tartania tőled, de félelmet nem láthatsz rajta. Ha találkozik a pillantásotok, akkor pár pillanatig tartja a kontaktust, majd beleiszik a korsójába, egyik kezével tartva azt, nyugodtan letekintve a másikra, aminek ujjaival egy érmével játszik.
- Adhatok-e valamit? – érdeklődik barátságosan a kocsmáros, rákönyökölve a pultra, onnan kinézve figyelve téged, láthatóan hajlandó beszélgetni veled, illetve szívesen is teszi, ha esetleg vevő vagy rá, bár egy pillanatra gyanakvást vélhetsz felfedezni a tekintetében, mikor aranyló pillantásod és kékes bőröd is feltűnik neki. Ennek ellenére hamar visszatérnek a baráti vonások rá, és elkönyvelheted mindezt a részéről némi értetlenségnek vagy kíváncsiságnak. Ha kérsz valamit, akkor bólint egyet, és nekilát annak elkészítésének, ha egyelőre csak melegedni kívánsz, akkor azt is egy megértő biccentéssel fogadja. Ez után csak egy-két percnek kell eltelnie, hogy Nargash betoppanjon a maga ellenszenves kisugárzásával, amit próbál egy mosolynak szánt vicsorgással oldani. A fogadós először vidáman fordul feléd, ám amint meglátja, hogy egy orkfajzat vagy, némileg aggodalmassá válik. Nem kezd el tiltakozni vagy üvöltözni, de látványosan bizalmatlan az irányodban, és csak egy biccentéssel fogadja a köszönésnek szánt vakkantásodat. A sarokban lévő fickótól ugyanazt tapasztalhatod, mint Fenothar: téged is vizslat egy darabig, ám rólad akkor se veszi le a tekintetét, amikor találkozik a pillantásotok. Akár versenynek is tarthatod, hogy ki tud metszőbben és hidegebben nézni, ugyanis az idegen világító kék szemei elég komoly versenybe szállhat ennek kapcsán. Ha nem foglalkozol vele és nem bámulod, akkor pár másodperc múlva leakad rólad, és ismételten a saját dolgával foglalkozik némán.
Ha esetleg a pult mögött lévő fogadóson tartod a szemedet, akkor feltűnhet, hogy el-elpillant oldalra, mintha keresne valamit, de nincs semmi veszélyes ebben a fogadóban, legfeljebb akkor, ha egy üveget széttörnek és azzal próbálnának megtámadni valakit. Na meg persze a kedves egybegyűltek fegyverei jelenthetnek problémát, de a fogadós nyeszlett alakja nem arról árulkodik, mintha járatos lenne bárminemű fegyver forgatásában annak ellenére sem, hogy mennyire kiszolgáltatott kis település ez az orkok számára.
- Esetleg az egész üveget adjam vagy elég pohárban, ork? - érdeklődik, lépve egyet hátrébb, nyúlva az egyik polcon lévő üveghez, benne a víz átlátszóságával rendelkező folyadékkal. Ha pohárban szeretnéd, akkor lerak eléd egyet, és önt neked, ha az egész üveget megkívánnád, akkor azt rakja le eléd. Láthatóan tartózkodik és ódzkodik tőled, de az ellenszenvét nem tudja teljesen elnyomni sem a szavaiban érzékelhető különös csengés formájában, sem az ábrázatán lévő, enyhe undor képében.

//Adott esetben örülnék, ha tudnátok picit bájcsevegni, amíg a vizsgámat letudom, de ha nem megy, akkor igyekszem szorítani nektek időt Wink//


Isabella

Szerencsétlen egy utazásban van részed, ám hála az égieknek, biztonságban eléred a falut. Már csak az hiányzik, hogy farkasok támadjanak rád ebben az ítéletidőben! Mindenesetre nem pazarlod az időt azzal, hogy egy olyan helyet keress, ami alkalmasabb a melegedésre – vagy inkább pont akként funkcionál, hogy a hozzád hasonló vándorokat ideiglenesen elszállásolja. Az első házban, ahova betérsz meglehetősen nagy udvariatlansággal, hideg orrodat azonnal csiklandozhatja a benti meleg ételnek kellemes illata, és bár nem a legnemesebbek ételéről van szó, elvégre ez egy paraszti ház, összefuthat a szádban a nyál. Persze előbb a túlélés.
Odabenn három gyerek üldögél az asztalnál akkor, amikor lényegében betörsz, a legidősebb legfeljebb tizenkettő lehet, a másik kettő mind kisebb, illetve a háziasszony épp most rakja le az asztalra a meleg levest egy hatalmas edényben egy kosárka felszeletelt kenyér mellé. Még jó, hogy az edény már az asztalon pihen, és a nő már csak közrefogja azt, mert biztosan kiesne a kezéből. A ház ura az asztalfőnél ül, és őt sem éri kevesebb meglepetésként, amint betérsz szerény hajlékukba, de ő az első is, aki reagál minderre:
- Kalyn, hozz vizet! – szól rá a nőre, aki összerezzen, és egy pillanatnyi hezitálást követően sietős léptekkel indul meg egy szoba felé, eltűnve egy ajtó mögött. A férfi felpattan a helyéről, megragad téged a karodnál és a derekadnál, átvezeti a karodat a nyakán, és úgy emel meg téged. – Yahir, csukd be az ajtót, Aldwyn, te pedig hozz egy széket a tűzhöz! – adja ki az utasításokat, az asztalnál lévő két fiú pedig ugrik is, hogy eleget tegyenek apjuk parancsának. A fiatalabb becsukja az ajtót, az idősebb pedig az első széket, ami a keze ügyébe kerül, odavonszolja a kicsi kandallóhoz, amire aztán a férfi leültet. – Hozz egy pokrócot is, Aldwyn – néz rá a fiára, aki egy bólintással rohamléptekben indul meg, felrohanva a lépcsőn, közben az asszony siet vissza, kezében egy nagyobb pohárban vízzel, ahogyan azt kérted, átnyújtva neked. A két szülő aggodalmasan szemlél téged, kisvártatva pedig Alwyn megérkezik a pokróccal, amit a férfi köréd terít, persze csak miután a havat lesöpörték rólad. A legkisebb gyerek, a kislány nagyra nyílt szemekkel figyeli az eseményeket az asztal alá rejtőzve, ott érezve magát a legnagyobb biztonságban jelenleg, onnan nézve ki rád, ám valószínűleg most nem foglalkozol vele.
Ha belekortyolsz a vízbe, akkor némileg megnyugodva távolodnak el tőled; a férfi húz egy széket kényelmes távolságban tőled, oda letelepedve, a nő pedig az asztal alatt lévő gyereket buzdítja arra csendesen, hogy jöjjön ki onnan. Amint eléri a lányt, a hóna alatt megfogva őt emeli fel, karjaiban tartva, megpuszilva őt az orcáján.
- Anya, ki ez? - kérdezi a lány halkan, kissé eltávolodva, hogy az anyja szemébe nézhessen, és hallható, hogy tartózkodik tőled.
- Egy sokat utazó néni, aki segítséget kért, mi pedig segítünk neki, nehogy sokat fagyoskodjon. Te se örülnél neki, ha ebben az időben kinn kéne lenned, ugye? - válaszol csendesen, a gyerek aztán egy nemleges hümmögéssel visszabújik a nőhöz. Kínzón hosszú másodpercekig nem szól senki és nem is lát neki senki az evésnek, hiába a meleg étel ígérete, a levegőben lévő feszültség szinte tapintható, ami nem csupán abból adódik, hogy idegen vagy, hanem aggasztja őket az is, hogy miért vagy itt ebben az időben. Persze a férfi hamar szóvá is teszi ezt, finoman utalva erre.
- Nem sokan vállalják az utat ilyen időben... - teszi felkarját a szék támlájára, kényelmesen dőlve hátra, vagy legalábbis próbál kényelmesen elhelyezkedni. - Sietős ügye van,  hogy ebben a hóban és hidegben is nekiindult?


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Isabella
Hozzászólások száma :

373
Join date :

2016. Dec. 14.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Szomb. Jan. 05, 2019 11:13 pm

A falu felé az út nagyon hosszú volt, az a rövidnek mondható idő is óráknak tűntek. Ha jól átgondolom még farkasordítást is hallottam a messziben, de szerencsére a sósvízben pácolt husom nem volt csábító nekik. Megnyugtató azért.

Később ahogy elértem a falut be kellett látnom, hogy nem volt okos, hogy egyben átsétáltam az utat hóviharban. Kissé a morálomat elrontotta és fáradt is lettem. Talán ezért is játszottam rá egy picikét [nagyon] a dologra. Amikor beestem az ajtón a hátam mögül betóduló hideggel szemben az étel csábító illata és a kandalló forró hője jött. El is dőltem talán a finom illatoktól, talán a kítűnő színészi és fáradt mivoltomból fakadóan. Ahogyan a férfi pedig átkarol engem máris érezheti, hogy a fagyos ruháim, amik talán kicsit ősziesnek üthet be még nedvesek is.

Hamar kapok egy széket a kandalló elé és egy kis vizet is, ami bár úgy tűnhet, hogy fura, de mégis a hóviharban kiszáradtnak éreztem a számat. De, hogy ne fagyjak meg belülről is inkább nem habzsoltam a fagyos havat....

Hamar húztam meg a langyos vizet és őszinte mosollyal néztem a családon végig.

-Köszönöm szépen! Nem is tudják mennyire hálás vagyok maguknak. És egyben nagyon sajnálom, hogy így magukra törtem, de nem hiszem sokáig bírtam volna még odakint...
-Mondtam, miközben a ruháimat amennyire illett levettem és a kapott szövet alá bújtam melegedni. Az ujjaim löktettek mindegyik szépen sorban, mint amikor sokáig szorítják őket, majd hirtelen tódul bele a vére az embernek. Lábaimon mintha apró bogarak futkosnának tű lábaikkal. De ezt félretéve is tudtam tovább mondani, amit kellett.-A szomszéd faluba tartok hazafelé. Isabella Durkins vagyok, talán hallott bátyámról Teodor-ról most nevezték ki elvileg lovagparancsnoknak. Nos neki lesz a megünneplése nemsokára... Azaz a levélben ez állt és remélem még nem késtem le.
Na igen az öcsém talán végleg apám kedvence lett, pláne, ha megtudta az öreg, hogy én mihez kezdtem magammal... Na de sebaj illene megjelennem a nagy családi bulin nem? Pláne egy kis felfordulást okozni.

Legutóbb is akkora arca volt öcsémnek, amikor kinevezték a falu őrzőjének, azóta gondolom volt pár ork akiket helyretett, vagy csak mázlis volt kitudja. De egyenlőre nem ezzel kéne foglalkoznom, majd rákérdezek nála.

Egy kicsit félrenézek a többi családtagra is és bár be vagyok bugyulálva a pokrócba felállok és mosolyogva megyek oda az kislányhoz.

-Holnap ha már nem lesz hideg kimenjünk hóembert építeni? Mit szóltok?-Nézek rá a szülőkre is egy röpke pillanatra, hogy mit szólnak hozzá. Végül is csak egy idegen vagyok, de a vak is láthatja, hogy nem akarok rosszat. Csak össze vagyok fagyva, mint egy darab jég.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Fenothar
Hozzászólások száma :

7
Join date :

2018. Dec. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Hétf. Jan. 07, 2019 10:35 pm

- De még milyen mocsok. - helyesel Fenothar a fogadós kérdésére, miközben kényelembe helyezi magát.
Körbepillantva feltűnik neki a sarokban ülő idegen. Épp csak egy pillanatig néz oda és nem is annyira maga a férfi kelti fel az érdeklődését, inkább az ujjai között megcsillanó érme.
A félvérnek még van valamennyi pénze, ez azonban munka híján nem fog sokáig kitartani. Felmerül benne a gondolat, hogy később esetleg kihívja az idegent egy tétre menő “barátságos kocsmai célbadobálásra”. De addig is igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből.
- Egy tányér forró leves jól esne! - feleli a fogadósnak, majd Átok rosszalló morgásának hála, még hozzáteszi:
- És kaphatnánk esetleg némi nyers húst?
Ezután kutatni kezd valami után a holmijában, majd rövid idő múlva egy kis darab pergament vesz elő. Nyugodtan a kocsmároshoz sétál és először a pultra rak néhány érmét az ételért cserébe.
- Ugye már nem járok messze az oughwari hegyektől? - kérdezi mintegy mellékesen.
- Gondolom sok érdekes szerzet megfordul itt időről-időre…
A fogadós életkorából adódóan nem tűnik különösebben sokat látott embernek, de Fenothar úgy dönt, biztos ami biztos alapon megpróbálkozik a dologgal.
- Nem látott valamelyiküknél egy ehhez hasonló tárgyat? - azzal a pultra teszi a pergament, amin egy eléggé leegyszerűsített rajz van, az alkotója nyilván nem rendelkezett sok művészi érzékkel. A kép mintha egy fura foglalatba helyezett pikkelyt ábrázolna, közepén egy különös jellel.
Fenothar pusztán a jószerencsének köszönhette, hogy a cirkusz egyik életben maradt tagjától nemrég megtudta, mi is lehetett az a tárgy, amit néhai főnöke utoljára hozzáadott gyűjteményéhez és ami aztán az egész katasztrófát okozta. Az elmondottak alapján igyekezett azt a lehető legjobban visszaadni rajzilag. Azt is megtudta, hogy a tárgyat valahol az Oughwar hegység lábánál találták, ezért úgy döntött kérdezősködik egy keveset. Ha ki tudná deríteni, hogy pontosan mi volt az a dolog, akkor talán előrébb jutna az Onara utáni kutatásában.
A félvér, mivel már kezd átmelegedni, ezt a pillanatot választja arra, hogy lehámozza magáról az arcát eltakaró sálat és egy megnyerő mosolyt villantson a fogadósra bátorításként. Bár agyarai kisebbek mint az orkok többségének, a legtöbb ember számára mégis ugyanannyira taszítóak lehetnek.
Az új vendég érkezését nevetés szerű hang kíséri, ami annyira jellemző a hiénákra. Fenothar egy határozott mozdulattal megragadja Átok pofáját és összeszorítja alsó és felső állkapcsát, a nevetés így abbamarad, helyette csak rosszalló morgás hallatszik.
- Elnézést! ..öm… elromlott a kutyám. - magyarázkodik a félvér a kocsmárosnak, majd maga is biccent a most érkezőnek.
A pergament egyelőre a pulton hagyja, kiváncsi rá hogy az ork mutat-e bármi érdeklődést, vagy a felismerés jeleit a rajzzal kapcsolatban, bár őszintén kétli hogy így történne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Nargash
Hozzászólások száma :

3
Join date :

2018. Dec. 26.


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Kedd Jan. 08, 2019 12:53 am

Ahogy sejtettem: olyan mérhetetlen szeretettel és kedvességgel fogadnak, hogy az már a világbékéhez is elég lenne. Persze nincs ezzel semmi gond; hiába fagy a mosoly a fogadós arcára, már hozzászoktam ehhez. Egyébként is, miért érdekeljen, mennyire vagyok neki rokonszenves? Ha nem akar ezentúl fél kézzel sört tölteni, kénytelen lesz kiszolgálni. És egy szava se lehet, hisz még fizetni is fogok.
Legalábbis egyelőre a szándékomban áll.
Az a hiéna viszont kimondottan érdekes. Nem sűrűn láttam ilyet háziállatként, ahhoz túl... mondanám, hogy szelídíthetetlen, de a gazdájának szemmel láthatóan sikerült. Puszta kézzel összeszorítani a száját? Inkább nyúlnék bele egy tábortűzbe, még az is biztonságosabb. Meg legalább meleg.
De nicsak, úgy látszik, valami fontos beszélgetést szakítok éppen félbe. Vetek egy pillantást a pergamenre, de mivel halvány fogalmam sincs, mit ábrázol, nem foglalkozom vele többet. Sokkal jobban érdekel, megkapom-e végre az italomat.
- Pohárban elég. Berúgni azért nem akarok. - nem tudom, mi az a víztiszta folyadék, de biztatónak tűnik. Ha megkapom, egy mozdulattal felhajtom. Ha jó erős, elégedetten sóhajtok egyet... ennyi azért kell az átmelegedéshez. Bár azért, lássuk be, a kandalló is kezdi megtenni a hatását, úgyhogy le is veszem a bundát, és leterítem egy székre, a holmimat tartalmazó zsák mellé. Hogy rátegyek a bizalmatlanságra egy lapáttal, így már látszik a két fegyver is az oldalamon.
Csak most jutok el addig, hogy körbenézzek, és most se szánok rá túl sok időt. Egész barátságos ez a hely, főleg, hogy nincsenek sokan: a kocsmároson kívül csak a hiéna gazdája van itt - ork félvér lehet -, meg valami sötét alak a sarokban. Talán még ijesztőnek is mondható a barátságtalan kisugárzásával. Gyanúsnak? Ugyan már, nekem aztán senkit nincs jogom így hívni.
Pár másodpercig szilárdan nézek a szemébe, aztán elvigyorodok, és ismét az orkra nézek. Furcsa egy teremtés, az biztos: már csak az is elég lenne, hogy kék, ráadásul aranyló szemekkel, de a "kutyája" az, ami igazán felkelti a figyelmemet. Még mindig furdal a kíváncsiság.
- Szép példány - jegyzem meg. Talán ezt a kék fazont érdemes legelőször megszólítanom, ha már van benne ork vér. - Kiskora óta nálad van?
Ez legalább megmagyarázná a szelídséget. Bár ahogy látom, velem szemben nem túl szelíd. Mindjárt el is morzsolok egy könnycseppet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

855
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Pént. Jan. 11, 2019 11:27 pm

//Mesélői//

Nargash-Fenothar


A fogadós halkan felnevet az egyetértést hallva, jókedvűen csóválva a fejét, de a tekintetében látható egyfajta részvét, hogy ilyen időben kell utazni.
- Azonnal hozom – mosolyog rátok, bólintva egyet, és ellöki magát a pulttól, aminek nekitámaszkodott várakozón. A pult mögött lévő ajtón bemegy, kisvártatva pedig ki is jön, kezében egy tányérral. Szórakozottan ráül az asztalra, aztán átdoba a lábait már a vendégek részén szlalomozik az asztalok között, hogy lerakja Átok elé a hússal megrakott tányért, tartalmát tekintve inkább tűnik maradékokból összeválogatottnak. Csontok, porcok, kövérjék, néhány húscsík egyvelege az, amit Átok kap, és a fogadós veszi a bátorságot, hogyha nem lát ellenszenves csillanást az állat tekintetében, megpaskolja a fejét.
- A leves nemsokára kész lesz – bök arra az ajtóra önkéntelenül is, ahol bement az imént. – Csak meg kell melegíteni – megy vissza ugyanúgy a pult mögé, ahogyan kijött. Nem sokat foglalkozik azzal, ahogyan kotorászni kezdesz a cuccaid közt, helyette visszafordul, hogy az üvegeken végigfuttassa a tekintetét, néhányat kicserélve, és ha esetleg vetsz rá egy pillantást, akkor megtudhatod, hogy éppen ábécésorrendbe helyezi őket, de hogy azért, mert így neki is kényelmes lesz megtalálni őket, vagy szimplán ennyi ideje van unatkozni, nehéz lenne eldönteni. Csak az érmék csörgésére fordul vissza meglepetten, hiszen még nem adta ki a levesedet, bár végül is úgyis megkapod, így biccentve elveszi.
- Nem, elég közel vagyunk hozzá, és sajnos áldozatául is esünk néhanapján egy-egy portyanapnak – túr bele kellemetlenül szőke hajába egy kellemetlen mosollyal, az ezt követő megjegyzésedre csak legyint egyet. – Nem igazán – vonja meg a vállát. – Az orkoknak szokása meglátogatni minket időről időre, ahogyan azt az előbb mondtam, de az esetek többségében emberek és néhány karaván az, akivel és amivel foglalkoznom kell. Elsősorban a helyiek, nem vagyunk egy népszerű település már csak az ork fosztogatások miatt sem. Általában akkor jönnek, amikor biztosak benne, hogy nem lesz semmi – sóhajtja, és mikor előveszed a tekercset, érdeklődőn figyeli egy darabig, mintha próbálná felidézni, hogy látott-e ehhez hasonlót, és ha igen, akkor mégis hol. Végül, pár másodperces bámészkodás után nemlegesen megrázza a fejét, bocsánatkérő vonásokkal tekintve fel rád könyökléséből.
- Sajnálom, én nem, de esetleg a városban több szerencsével jár. Ott szoktak lenni specialisták, akik ilyenek eredetével foglalkoznak. Mondanám még, hogy megér egy próbát az elfekhez menni, mert nekik több közük lehet az ilyesfajta eszközökhöz, mint egy falusi kocsmárosnak – kuncog a végén az öniróniáján. – De nem tudom, kikhez lehetne csoportosítani. Még esetleg ork sámánokből kinézem, hogy ilyenjeik vannak, sőt, inkább belőlük nézek ki ilyet, mint az elfekből.
Nehéz lenne tagadnia a kocsmárosnak, hogy meglepődik, mikor meglátja agyaras mosolyodat, és pillanatnyi megrökönyödése után egy esetlen válaszvigyorra futja tőle. Nem kifejezetten számított hasonló fordulatra, mert bár valahol sejtette, hogy nem kifejezetten vagy ork, azért arra nem számított, hogy csak részben. A félvérek sem örvendenek túl nagy tiszteletnek, ám az arckifejezését látva inkább félvér, mint teljes ork.
Aztán megérkezik az újabb vendég, akit sokkal kevesebb szeretettel fogad a kocsmáros maga is, ám láthatóan Nargash nem zavartatja magát. A fogadós biccent egyet, elővesz a pult alól egy poharat, majd a mögötte felsorakoztatott üvegtömeg közepéről levesz egy átlátszó löttyel telit, aminek a tetejét lepattintva tölt is neked.
- Még jó, nem lenne kivel kidobassalak, ha nekiállnál összetörni pár asztalt - jegyzi meg az orra alatt, amíg tölt neked, aztán eléd csúsztatja a poharat. Az üveget visszazárja és visszarakja a helyére, a tartalmát pedig garantáltan érezheted, jó erős szeszes italra sikeredett, még az sem kizárt, hogy házilag készült.
Nem arról tűnik híresnek ez a figura, hogy képes legyen az érzéseit takargatni, és nem találja valami bizalomgerjesztőnek a fegyvereidet, szólni viszont nem szól. Igyekszik attól még vigyázni a nyelvére és sejti, mit engedhet meg magának. A gyengébb szurkálódások még neki is kellenek, de egy határt nem lép át, hiába tenné meg szívesen és hiába van a gondolatai közt néhány kelletlen gondolat. A beszélgetést hagyja futni köztetek, és szótlanul eltűnik egy rövid időre a pult mögötti ajtón, hogy egy kicsit később visszatérjen a levessel, amit aztán Fenothar elé tesz, majd mélyet sóhajtva fordul Nargash felé.
- Esetleg levest? Az imént került felmelegítésre - vesz erőt magán, hogyha már nincs balhé, legalább normálisan végezze a dolgát.

Isabella


A szülők látványosan megkönnyebbülnek, mikor a víz lehajtása után életre rázottabban és élénkebben megszólalsz, legalábbis a vonásaik gyorsan változnak az erős aggodalomról lágyabb és barátságosabb vonalakká. Még egy-egy halvány mosolyt meg is engednek, megkönnyebbülten pillantva egymásra. Amint néhány rétegnyi ruhától megszabadulsz, a családfő és Aldwyn elveszik tőled, majd felakasztják a falra, kellően közel a kandallóhoz ahhoz, hogy pár óra múlva megszáradjon, és mielőtt visszamennének elfoglalni a helyüket, az apa jókedvűen beletúr fia hajába, amolyan büszke apai gesztusként. Aldwyn leül az asztalnál, őt követi Yahir is csendesen, de mind a ketten kíváncsian néznek téged, a férfi pedig elfoglalja helyét a közelebb húzott széken, érdeklődőn vizsgálódva és várva feltett kérdésére a választ, amit hamar meg is kap.
Testvéred megemlítésére magasra ugrik a fickó szemöldöke, majd a feleségére néz. Egyértelműen mond nekik valamit a név, de egy kicsit gondolkodniuk kell, hogy hol és miért hallottak róla, aztán pár pillanatnyi tűnődést követően eltűnik a fejben lévő köd.
- Ó, tudom már! Igen, emlékszem rá – bólint párat a férfi, jókedvűen dőlve hátra a széken, nekitámasztva hátát a széktámlának. – Nem hinném, hogy késett volna, Durkins kisasszony, talán még egy hete sincs annak, hogy a kedves testvére ugyancsak errefele vágott volna át – mosolyog rád. – Volt szerencsém hallani a helyi kocsmában ezt a nagyszerű hírt, persze nyilván nem maradt sokat, hanem sietett haza a családhoz az örömhírrel, érthető módon. Jó látni, hogy egy ilyen család alkalmanként összegyűlik, nem lehet túl egyszerű, hogy ennyire más utat járnak be mindannyian – vakarja meg szakállas állát, ami kellemesen keretezi arcát.
Mikor a kislányhoz mész, ő egy kicsit összehúzódik, még jobban bújva az anyjához, de a nő nem félti őt tőled, így nem fordul el, mikor közel érsz hozzájuk. Finoman ringatja a kislányt, aki a ruhákba rejti az arcát, óvatosan kilesve onnan rád smaragdzöld szemeivel, a javaslatodra pedig elbizonytalanodik. Körbenézve láthatod, hogy a két fiú meglehetősen lelkes az elképzelést illetően, az apa pedig már válaszolna, a vonásaiból ítélve ugyancsak támogatja az ötletet, de mielőtt szóval is alátámaszthatná meglátását ennek kapcsán, a legfiatalabb gyerek felnéz az anyjára.
- Anya, szabad? – kérdezi halkan.
- Persze, hogy szabad – nyomja meg játékosan a kislány pisze orrát, majd összedörzsöli a sajátjával, továbbra is finoman ringatva őt a karjaiban. – Majd jól felöltözöl, és nem fogsz megfázni, mint legutóbb – tűri hátra a kislány egyik szőke tincsét.
- Nekem sincs ellenvetésem – néz rátok a férfi, mire a fiúk majdnem felkiáltanak örömükben, de visszafojtják lelkes, egymás közti susmorgássá. Az apa aztán feltápászkodik a helyéről, hogy a széket visszatolva az asztal alá, ismét odaülhessen a családfői helyre. – Alwyn, idehoznád a széket? A vendégünk biztos éhes – néz az említettre, aki bólint egyet, és már pattan is, hogy betolja a megmaradó helyek egyikéhez. – Sokkal nem tudunk szolgálni, kicsi a falu, a városba ilyenkor meg nem tudunk elmenni, hogy mindenféle jó kerüljön az asztalra, és próbálunk egyébként sem sokat tartani magunknál, hogy ne legyen akkora a veszteség egy-egy ork betörésnél. Remélem, azért a meleg húsleves és egy kis kenyér sonkával-szalonnával és hagymával megfelel – magyarázkodik, amíg a nő lerakja a gyereket a székre, és eltűnik az egyik ajtó mögött, hozva neked evőeszközt és tányért. Az előbbit lerakja előtted, ám az utóbbit az ujjai közt fogja, amíg kanalaz valamennyit a levesből, és azt megtöltve teszi le eléd. – Gondolom, nem ismeretlen a helyzet – mosolyog a fickó kesernyésen. – Próbáljuk felmérni és kitalálni, hogy mikor jönnek azok a fenevadak, de kiszámíthatatlanok, mint az időjárás. Talán ez a hirtelen jött nagy hó és hideg hatással lesz rajtuk is és békén hagynak egy darabig, ám félő, hogy később pont ez fogja felkelteni a vadászhajlamaikat, mert ami nekik van, talán még az is elpusztul ilyen körülmények közt – sóhajtja.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Isabella
Hozzászólások száma :

373
Join date :

2016. Dec. 14.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Szomb. Jan. 12, 2019 12:14 pm

Testvérem megemlítése egyben egy kicsáncsiság is volt, azt illetően, hogy vajon mennyire ismerik mindenfelé az emberek az öcsköst. Mostanság minnél több helyen ismernek az annál jobb, azaz az ő pályáján biztosan. Én is szeretem, ha ismernek, bár nekem néha a híres cím annyira nem jellemző, inkább a hírhedt.

Megnyugtat a tudat, hogy nem rég járt erre a fivérem. Teodor sosem volt olyan alkat velem együtt, aki bírta a nyugalmat és a csendet, szerettük keresni a bajt, de legalább mozgásban maradni.

-Sajnos túl sok minden történt anno, ami miatt én itthagytam ezt a vidéket. Teodor ellenben itt maradt, bár régen is már olyan volt, hogy kereste a bajt. Talán jó értelemben azt hiszem...-Ecseteltem nekik egy apró mosollyal a számon, miközben a régi emlékek törtek fel a lelki szemeim előtt.

A kiképzésünk végefelé volt, hogy pár orkkal találkoztunk, tudtuk jól, hogy fosztogatni mennek, bár állításuk szerint csak vadászni indultak... Ismerősek voltak az agyarasak testvéremnek és a törvény és kötelesség megkövetelte, hogy megküzdjünk velük. A százados is büszke volt ránk, amikor elújságoltuk nekik a fejleményeket, de azóta is azon gondolkodom, hogy Teodor vajon miért az öklével nyomta szájba a csapat vezetőjét? Na mindegy.

Ezután az emlék után mentem oda az aprócskához. Valahol rám emlékeztetett, bár nem volt sok emlékem abból az időkből, amikor ilyen pici voltam. Pusztán a frizurája és a tekintete volt olyasmi, mint az enyém. Meleg mosollyal próbáltam őt nyugtatni, hogy nem akarok rosszat és szerencsémre tárt karokkal fogadta az apróság is.

-Nagyon kedvesek köszönöm!-Feleltem nekik a meleg étel hallatán. Mivel nem nagyon tudtam, hogy mégis mivel tudnám a saját kellemetlen helyzetemet javítani, úgy gondoltam jó ötlet elővennem a táskámból a szárított húscsíkokat, amiket az utamra raktam el még az utolsó megállómnál.
-Engedjék meg, hogy ezzel a kicsivel hozzájáruljak az asztalhoz, már csak azért, hogy ne tűnjek teljesen nyűgnek.-Mondtam egy kicsit vörös arccal. Tudom jól, hogy mennyire nehéz egy családnak egy faluban. Nekünk is az volt, annak ellenére, hogy minden városi szerint falun legalább van mindig élelem. Megaztán a gyerekek nem mindig ehetnek városban fűszerezett marhadarabot nem?
-Picit még hűvös, de finoman fűszerezett, szerintem ízleni fog mindenkinek.-Persze lehet, hogy a házigazda sértésnek veszi, ezért is tettem oda, hogy tisztában vagyok a nyűg pozíciómmal.
-Én is sokat tapasztaltam igen. Sajnos nem túl sok jó trükk van a tarsolyomban, de esős és havas időben jól jöhet egy tipp... Ha körbesétálnak néha és ismeretlen nyomokat találnak, amik nem mennek el a falúig, hanem visszafordulnak, akkor lehet egy felderítő járt erre és nem árt az óvatosság.-Osztottam meg egy tapasztalatomat velük. Persze van amit hozzá kell tennem...-Persze ez csak akkor jó, ha egy okosabb csapat jön, nem pedig vaktában egy vandál brigád.-Nem tudhatom, hogy ők melyik szakaszba esnek bele, talán Teodor tudná, de összeségében annyit tudok, hogy odafelé úton van mindig felderítő, hogy ne ütközzenek bele őrökbe vagy túl nagy csapatokba.-Ilyen cudar időben azért remélem én is, hogy nem találkozunk velük... A dér is kiül az ember homlokára ilyenkor, nem hogy a színesbőrűekkel törödjön. Köszönöm az ételt!-Mondtam a fickónak, miközben az első kanállal az ízletes levesből ettem. Egy hosszú "hmmmm" is elhagyta a torkomat, a meleg és a rég evett főtt étel íze nagyon is jól esett a kissé átfagyott testemnek.
-Mondják nagy baj lenne, ha az estére itt maradnék? Vagy esetleg van egy fogadó nem túl messze számomra?-Régen bevett szokás, hogyha olyan helyzetben vagy ami a másiknak kellemetlen lehet, akkor ajánlani kell neki döntést. Nem vagyok olyan, hogy egy kedves családtól elvárhassam a teljes kiszolgálást, ezért is ajánlom fel, hogy elmegyek valami fogadóba. A hidegben, hófúvásban.. talán át tudom küzdeni magamat valahogy addig.


A hozzászólást Isabella összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 12, 2019 12:15 pm-kor. (Reason for editing : Isabella)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Fenothar
Hozzászólások száma :

7
Join date :

2018. Dec. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   Yesterday at 7:07 pm

Átok érdeklődve kezdi szaglászni az elé rakott húsokat, pillanatokkal később pedig már vígan lakmározik belőlük. A kocsmáros érintésére meglepetten kapja fel a fejét, majd összehúzott szemekkel bizalmatlanul méregetni kezdi a férfit, miközben épp egy nagyobb darab csontot roppant ketté fogai közt. Láthatóan nincs hozzászokva, hogy idegenek simogassák.
Fenothar egyáltalán nem lepődik meg rajta, hogy a kocsmáros nem ismeri föl a tárgyat a pergamenről de azért hálásan bólint a férfi javaslatára.
- Köszönöm! Észben tartom, ha esetleg találkoznék hasonló szerzettel. - feleli vidáman. Azzal ő is egyetért, hogy egy elf, vagy egy ork sámán valószínűleg tájékozottab lehet a kérdésben mint egy kocsmáros.
Az ork érkezése után nem sokkal Átok abbahagyja a morgást, a félvér pedig elereszti az állat száját. A tobzos-hiéna leheveredik és mellső lábaival átöleli tányérját, jelezve, hogy annak tartalma csakis őt illeti. Nargash dicsérő szavira előbb fújtat egyet, majd fogait látványosan kivillantva régcsálni kezd egy húscafatot.
- Köszöni. - fordítja le a gesztust Fenothar mosolyogva, bár aligha valósághűen.
Átok a továbbiakban nyogodtan folytatja a falatozást, de azért egyszer-egyszer bizalmatlanul felpillant az orkra.
Nargash kérdésén a félvér pár pillanatig gondolkozik, mintha a megfelelő kifejezést keresné a válaszhoz.
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy régóta ismerjük egymást. - feleli végül, közben mintegy mellékesen megvakarva jobb fülét, amiből valami jól láthatóan kiharapott egy darabot még régen. A mozdulat önkéntelen, de sérülésnek talán köze lehet az említett jószághoz.
- A hegyek felől jössz? - teszi fel a kérdést, amire elég nyilvánvalónak tűnik a válasz.
- Úgy hallom az orkok errefelé leginkább portyázni járnak… - teszi még hozzá vigyorogva.
A kocsmáros érkezése után kezeit összedörzsölve fordul a leves felé és kezdi mohón kanalazni.
- Nem is rossz! - bólint elégedetten.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Ki a hunyó?   

Vissza az elejére Go down
 

Ki a hunyó?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Ceralla síkság :: Emberek királysága-