HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Uráldur
pm||profil
Viridiel
Viridiel
pm||profil
Várjuk megkereséseteket, probléma esetén.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Vadász Ösztönök
Yesterday at 8:40 pm by Aesma Daeva

» Sötét Vastelep
Yesterday at 1:02 am by Lysardriira Sheeriir

» Az új hit nyomában
Yesterday at 12:33 am by Shuga

» Észak Bivaly Végvár
Kedd Jan. 16, 2018 10:57 am by Dreyndra

» Fák között
Szomb. Jan. 06, 2018 1:04 pm by Alia Caroline Azurre

» Difix karakter (nincs még kész)
Szomb. Dec. 30, 2017 12:55 am by Difix

» Aesma Daeva
Pént. Dec. 29, 2017 4:32 am by Uráldur

» Készen vagyok!
Pént. Dec. 29, 2017 3:37 am by Uráldur

» Robert és a zork vidék
Szer. Dec. 27, 2017 6:48 pm by Uráldur

» Welcome to Hell
Pént. Dec. 22, 2017 11:04 am by Vendég

» Egy kis Kaland
Szer. Dec. 20, 2017 3:57 pm by Alia Caroline Azurre

» Szörny, Nyű és az Élet
Szer. Dec. 20, 2017 3:40 pm by Shuga

Statistics
Összesen 104 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Difix

Jelenleg összesen 15851 hozzászólás olvasható. in 490 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Csüt. Nov. 30, 2017 6:39 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Nava Jade Aiglieri
 
Admin
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 
Lashrael Laralytha
 
Fáwen
 

Share | 
 

 Myraliel és Laihan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Myraliel és Laihan   Kedd Nov. 11, 2014 10:08 am

Holdtölte volt. Úgy világított be a kúton át a terembe világa, mintha mindent ezüstbe akarna vonni. Ragyogtak a húrok a kobozon, ahogy kezembe vettem. Rengetegen jöttek el ma is, férfiak, nők, suhancok. Bárki beléphetett, aki rendelt is utána, és bírt magával. Én pedig rájuk mosolyogtam és megénekeltettem őket. Először skáláztam csak, szépen s lassan, majd egyre fokoztam a tempót. Néhány láb dobolni kezdett az asztalok alatt, a korsókból kilöttyent a sör, ahogy az asztalhoz verték egyesek. Két törp a sarokban felpattant és ropni kezdte faji táncukat. Ekkor már valósággal rohantak a hangok egymás után versengve, és már nem is skálázás volt, holmi egyszerű dallam, hanem egy valóságos csűrdöngölő. Gyors, pattogó… vért lázító, ami mindenkit táncra perdít, ha nem túl finnyás és úrias az ilyesfajta szórakozáshoz. De néha még őket is. A törpöket számosan követték példájukban, és egész sokadalom táncolt már. Aztán a dal véget ért, ők fáradtan lerogytak és újabb adag sörért kiáltottak. Gondoltam kicsit kímélem őket és az új dalt énekkel kísértem. Elénekeltem a Szegény fiú bemegy a kocsmába címűt, mintegy felvezetőnek, majd a végére érve egybefontam A kocsmáros panaszkodik-kal. Mindenki nevetett vagy velem együtt énekelte a disznó sorokat, még Pereth is.
Aztán megláttam az első papnövendéket belépni. Izgatottan néztem arra, szemem Őt kereste, szőke haját, maszkkal díszes arcát, karcsú alakját. És Myraliel is köztük volt. Agyam azonnal olyan dal után kutatott, amit ha éneklek, az csak neki szól. Végül azt választottam, amiben a fiú a Holdat csodálja minden éjjel, szerelmet vall neki, sír, mikor eltűnik és nevet, mikor újra sarjad. Végül mikor meghal, s eltemetik egy domboldalba, a Hold minden este alászáll, hogy betakarja, simogassa és vele legyen, az ember szeretőjével. Szomorú dal, ami könnyeket csalhat az arcokra, de legalább ennyire gyönyörű is.
Végeztével letettem a kobozt és italért indultam, miközben szemem kereste őket, hogy hová ültek a zsúfolt teremben, de nem leltem őket. Kértem egy pohár vörösbort, ami nedvesen tartja a torkot, és Ewe, a pultos mosolyogva a kezembe csúsztatta. Már emeltem a poharat, hogy igyak, amikor hátulról meglöktek. Az egyik részeg paptanonc tolakodott oda. Láthatóan részeg volt, de legalábbis nagyon jól érezte magát.
- Hi hi – nevetett, ahogy a bor kilöttyent. – Nédd má’, itt a danosunk. Ippen tégöd kerestelek cimbora, szeretnék kérni valami szerelmetes nótát. De vidámabbat, mint az előbb vót ám! Neki lesz e – azzal reszketeg kézzel a tömegbe mutatott, de én megláttam kire gondol. Myraliel volt az.
- Sajnálom, de mára kifogytam az ilyen dalokból. Miért nem énekelsz inkább te magad? – nyeltem le a keserű epét és csalódottságot, és már indultam is vissza a hangszerhez. Fejem mellett elrepült egy korsó, darabokra tört a falon, éppen csak nem talált el. A részeg dobta felém, tudtam, de nem volt időm megfordulni se, hátba lökött és előretántorodtam. Elfutott a méreg, hogy ez a barom van azzal a gyönyörű lánnyal, és ráadásul a rendet is felrúgja. A végén még én leszek a hibás! És mindezt Ő is végignézi. Szembefordultam a fiúval, és vártam, hogy mit akar csinálni, de ekkor már egy másik társa is ott állt mellette, homályos tekintetével engem bámulva. Izgatott csend uralkodott el mellettünk, ami terjedt az egész teremben. Várták, hogy mi történik majd, és vártam én is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Kedd Nov. 11, 2014 12:36 pm

Nem olyan sűrűn van lehetőségünk kilépni a palotából, hiszen éjjel-nappal tanulunk és mentorunk is állandóan felügyel minket, hogy mit csinálunk. Sok év, mire egy gyermekből elismert pap vagy papnő lesz, így nincs idő a lazsálásra, haladni kell.
Ám a ma este kivétel. Qeront végelegesen pappá avatták, így kiengedtek minket egy kicsit ünnepelni. Én ugyan nem ismertem annyira közelről a srácot, de Naurien, a szobatársam igen, így aztán eljöhettem velük. Négyen jöttünk lányok és 5 fiú kísért minket, köztük az ünnepelttel. Mindannyian csuklyás talárt viseltünk, hogy az utcán lássák kik is vagyunk, illetve az arcunkat valamelyest takarjuk, de ezalatt mindenki az alkalomhoz öltözött. Rajtam fekete ruha volt, földig érő szoknyával és a lányok mindegyike hasonlóan öltözött, csak pár dologban tért el ruházatunk.
Ahogy beléptünk az ajtón, fülemet egy szép szerelmes dal ütötte meg, s ahogy leértünk a lépcsőn azonnal meg is kerestem az énekes fiút tekintetemmel, de nem tudtam rá sajnos odafigyelni, mert a többiek nagyon be voltak zsongva és kérdezgették, hogy "Hova üljünk?", "Mit igyunk?".
Végül végre találtunk egy szabad asztalt, amit igazából a pultos tett nekünk szabaddá. Szerettek minket itt, legalábbis eddig úgy vettem észre.
Figyeltem a lányokat, ahogy a fiúkkal flörtölgetnek, ahogy szemezgetnek egy-egy jóképű sráccal, na meg ahogy trécselnek. Csak mosolyogtam rajtuk, de igazából nem szóltam közbe, csak néha válaszoltam mutogatva, ha kérdeztek.
Qeron és a többi papnövendék srác nem habozott sokáig, perceken belül hozták nekünk az italokat, na meg persze maguknak is. Az egyik viszont nem nagyon tudott leállni és ez már nem az első eset volt. Hamar mutatkoztak nála a részegség jelei, s ezt abból is észrevehettem, hogy folyton velem volt elfoglalva.
A pulthoz ment, én pedig fellélegeztem, de pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy egy pohár szilánkokra tört, mert ez az eszement a zenészfiú felé hajította.
A tömeg rögtön odagyűlt köréjük, felkészülve a verekedésre, ám szerencsére még voltak köztünk józanok. Mi lányok ugyan hátul maradtunk, de csak oda lépdeltünk, hogy lássuk mi történik. Szerencsére semmi, mert Qeron, ugyebár a rangidős odalépett a rendbontó Gulath-hoz.
-Állj le, Gulath! Azt hiszem mára neked ennyi elég volt. Menjünk haza. - mondta, majd biccentett Laihannak és kivezette a részeg tanoncot. A maradék 3 srác még úgy döntött megissza a már megrendelt italát, mi viszont szintén távozni készültünk. Naurien fizetett, majd felvettük talárunkat és a lépcső felé indultunk. Elhaladva a megtámadott zenész mellett aggódva pillantottam rá, de úgy láttam semmi baja. A lépcsőnél előreengedtem a lányokat, majd fellépve az első lépcsőfokra, a fejemre húztam a csuklyát, ahogyan ők is tették.
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Kedd Nov. 11, 2014 3:13 pm

Szerencsére nem történt semmi. A részeg Gulathra társai rászóltak, majd ki is kísérték a friss levegőre. A tömeg szétszéledt, mindenki visszatért italához. Páran a papok társaságából még szintén visszaültek az asztalukhoz, de a lányok menni készültek. Most végre jól láthattam a gyönyörű Myralielt is. Fekete ruha volt rajta, szoknya, mely a földig ért. Hófehér karja azonban szabadon maradt, és csak úgy szikrázott bőre, ahogy a Hold magasról megvilágította. És a kulcscsontja, mely árnyékot vetett, kísérteties volt, de még annál is igézőbb! Megborzongtam. Önkéntelenül a fiú és a Hold jutott eszembe a dalból.
Arra eszméltem, hogy a lányok felvették talárjukat és megindultak a lépcső felé. Ahogy elhaladt mellettem, rám nézett s én megint megborzongtam. Közelről még szebbnek tűnt. De már ment is tovább, nem törődött velem. Talán észre sem vett? Nem számított. Szemem sarkából még érzékeltem, hogy Pereth hív, felém int, de nem törődtem vele. Myraliel fekete alakja után léptem. Azt hiszem megfogtam a kezét, de nem vagyok benne biztos. A jelentéktelen részletek értelmüket vesztették.
- Várj egy kicsit! – mondtam neki, s csak reméltem, hogy a hangom nem olyan fásult, ahogy érzem. Ő megfordult, és bizonytalanul rám nézett.
- Te vagy a Hold az éjszaka tiszta egén – mondtam ki a szavakat, mielőtt észbe kaptam volna. Önkéntelenül törtek fel belőlem, ahogy mélyen a szemébe néztem. Éreztem, hogy arcomba szökik a vér, még a fülem is zúgott. Röstelltem magam, ezt se így képzeltem el. Vagy mégis? – Bocsáss meg! – dadogtam tekintetem elkapva. Ő azonban nem fordult el, úgy nézett rám, mintha belém látna teljesen. Talán így is volt. Ezer vers, frázis és dal jutott eszembe, hogy mit mondhatnék, de egyik se tetszett, s végül nem tudtam mit kéne mondanom. Azt vettem észre, hogy csendben vagyunk, és ott állunk még mindig. De nem volt a tömeg, és az emberek. Vagyis voltak, de nem számítottak semmit sem. Sosem gondoltam, hogy ilyen történhet velem, hogy így megsemmisüljek valamitől. Valakitől. Mégis furamód melegséget éreztem, az járta át egész testemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Szer. Nov. 12, 2014 1:13 pm

Szerencsére nem lett nagyobb balhé, bár azért a tulajdonos így is nagyon húzta a száját, amit teljes mértékben megértek. A tömeg persze azonnal odacsődült a feldühödött kanok köré, de senki nem szólt semmit, csak bámultak, mint a borjúk. Mivel azonban az egyik társunk elhárította a veszélyt, mindenki visszatért az italához és folytatták a mulatást ott ahol abbahagyták. Mi viszont a lányokkal úgy döntöttünk ennyi mára elég volt. Holnap nehéz napunk lesz, így is csak Qeron miatt jöttünk le.
Felkaptuk köpenyünket és a kijárat felé indultunk. Rápillantottam a zenészre, de már haladtam is tovább. Pontosabban haladtam volna, ha nem kapja el valaki a kezem. Hátrapillantottam, de a fiú hangjára az előttem haladó lányok is megtorpantak és visszapillantottak a vörös hajú ifjúra. Ezt abból tudom, hogy amint a fiú száján kiszaladtak a következő szavak, ők kuncogni kezdtek.
Azt hiszem magunkra hagytak ezután, de nem tudom, mert már csak Laihan szemeit fürkésztem. Nem nagyon tudtam mit reagálni, talán életemben először hálás voltam az égnek, hogy néma lettem, mert ha nem lennék, biztosan össze-vissza kezdenék beszélni.
Nagyon szép szavakkal mutatkozott be, de egyáltalán nem számítottam ilyesmire, egyszerűen ledermedtem. Csak néztem az arcát, ő pedig várta, hogy mit reagálok erre. Aztán észbe kapott és elnézést kért. Mondjuk ez nem javított a helyzeten, de azért igyekeztem én is összekapni magam, mert nem állhatunk szoborként itt egész este.
Aprócska félmosolyra húzódott a szám, majd megráztam a fejem, jelezve, hogy nem haragszom. Viszont megszólalni ezután sem tudtam, így aztán nem igazán tudtunk előrelépni a dologban. Mutogatni nem akartam itt a tömeg közepén elkezdeni, furán festene, azt hiszem.
Így aztán lassan kihúztam kezem az övéből, amit még mindig kitartóan fogott, majd egy utolsó halvány mosollyal elbúcsúzva léptem hátra kettőt, majd folytattam utam a lépcsőn felfelé.
A lányok már tényleg elmentek. Lesz pletykálás rendesen a palotában, már előre látom. Sajnos azonban így egyedül kell majd hazamennem, aminek nem igazán örülök. Bár kétségkívül lesz miről gondolkodnom az út során.
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Szer. Nov. 12, 2014 4:32 pm

Lassan újra hallottam a kocsma zaját, újra éreztem az illatokat és az izzadtsággal vegyes sör szagát is. Ő még ott állt velem szemben, de szép lassan kivonta kezét kezemből. Észre se vettem, hogy még mindig szorítom. Arcán egy tündéri mosoly suhant át, legalábbis számomra úgy tűnt, de nem tudnám megmondani, hogy tetszését fejezte ki, vagy a gúny rajzolódott ki azokra a szép ajkakra. Nem szólt semmit, ahogy eddig se hallottam még soha a hangját. Kettőt lépett hátra, aztán megfordult. Nem sietett, de megindult felfelé a lépcsőn.
Ezelőtt soha nem volt dolgom nővel. Minden, amit róluk tudtam, azt a történetekből és mások meséiből ismertem. Hirtelen elbizonytalanodtam. Utána menjek? Ne menjek? Mi járhat a fejében s mit vár tőlem? Vagy még inkább mit gondolhat rólam? Még láttam talárját eltűnni a lépcsőfordulóban, mielőtt körbenéztem a teremben. Csak páran álltak már ott, de távolról többen is engem néztek. Úgy éreztem hülyét csináltam magamból. Voltak, akik kuncogva összesúgtak, mikor arra fordultam, volt, aki a korsóját rám emelte, s olyan is, aki kajánul kacsintott. Nem számít, hogy ők mit gondolnak, jöttem rá végül. Csak az Ő véleménye! Nem telhetett el egy perc sem, nekem mégis úgy tűnt, hogy órák szálltak el. Gondolkodás nélkül a hangszerhez rohantam, ahol köpenyem is feküdt. Felkaptam azt, és indultam kifelé. Nem tudom miért tettem ezt, mikor minden másodperc drága, de soha nem mentem sehova nélküle. Talán most se mertem, holmi babonaság miatt. Menet közben kanyarítottam magamra a posztót, majdnem fellökve szegény Ewe-t, aki egy tálca sört vitt az asztalokhoz. Még láttam Pereth pocakos alakját, ahogy kérdőn széttárja karjait, aztán csak legyint, majd elhalt mögöttem a kocsma minden zaja.
Ezer remény költözött akkor a szívembe. Reméltem, hogy nem vesztegettem el túl sok időt. Reméltem, hogy még utolérhetem. Reméltem, hogy a palota felé menet a biztonságos főutakat választja, ahol nem támadnának rá haramiák… Így én is a megvilágított utcán törtem előre a palota irányába. Késő volt már, annyira legalábbis biztos, hogy ne sokan legyen a szabadban. Könnyű szél fújdogált, meg-meglibbentve köpenyem szélét, de nem törődtem vele. Csak a remények lebegtek szemeim előtt. A remény, hogy még láthatom, miközben attól féltem, hogy mostantól kerülni fogja a fogadót.
És akkor megláttam a papi talárt hátulról, ahogy fodrozódik karcsú testén. Beértem őt, dübörgött a hang és a vér bennem a sietség után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Szer. Nov. 12, 2014 7:21 pm

Csak úgy otthagytam. Mégis mit kellett volna tennem? Helyes fiú, de mégis mit kezdene egy népszerű énekes és zenész egy ilyen zárdába zárt papnő tanonccal, aki ráadásul még beszélni sem tud? Nem ő az első, aki közeledett felém, de eddig még egyikük sem foglalta ilyen szép szavakba, azt amit mondani akart. Emellett pedig egyik sem tartott ki meghódításomban - mert kétség kívül nem egyszerű levenni a lábamról - de úgy látszik most talán egy kivételre akadtam.
A vörös hajú fiú perceken belül utánam jött, s hamar utol is ért. A léptek zajára hátrapillantottam, mert nem tudtam ki követ, de meg is álltam, ahogy felismertem Laihant. Csak néztem ahogy közeledik, s tudtam, hogy utánam rohan ennyire, de azért valahol reménykedtem, hogy csak hazafelé siet ennyire.
A szívem gyorsabban kezdett verni. Mindig izgatottá váltam az ilyen helyzetekben és most is nagyon pörögtek a gondolatok a fejemben. Ahogy egyre közelebb ért, úgy dobogott egyre gyorsabban a szívem.
Ám azért igen sok kétely volt bennem és néhány gondolatom igyekezett elbizonytalanítani. ~Úgy sem kell neki egy néma lány. Hiszen ő énekes! Meg hát... alig járhatok ki a palotából.
Amikor odaért, megállt velem szemben. Én lehúztam fejemről a csuklyát és szemeit kezdtem fürkészni, majd tekintetem végigfutott hangszerén, aztán visszatért zöld íriszeire. Szívesen mondtam volna, hogy üdvözlöm őt és még a nevemet is szívesen elmondtam volna. Ilyenkor mindig lejátszódtak a fejemben olyan képsorok, melyek ugyanezt a szituációt ábrázolják, csak épp tudok beszélni. De persze már hozzászoktam.
Üdvözlésképp csak meghajtottam fejem, aztán vártam, mit mondd. Nem akartam elárulni neki, hogy néma vagyok. Egyszerűen nem volt ehhez kedvem. Megint ugyanazt a nótát eljátszani. Egy ideig megpróbálom húzni a dolgot, bár az sem lenne jó, ha bolondnak nézne...
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Szer. Nov. 12, 2014 8:13 pm

Ahogy beértem, lépteimet hallva megfordult az alak. Egy pillanatra azt hittem más rejtőzik a csuklya sötétjében, de ahogy lehúzta azt, Myraliel állt előttem. Nem tűnt ijedtnek, nem lepte meg, hogy ott vagyok. Biztosan tucat szám állnak udvarlók az ajtaja előtt, futott át az agyamon a gondolat. Nem szólt semmit, csak szemembe és azon át lelkem mélyébe nézett. Kirázott a hideg egy pillanatra, de szerencsére nem látszott rajtam. Nem tudom mit láthatott, csak remélem, hogy kedvére valót, de legalábbis semmi rosszat. Oh, egy újabb remény! Nem akartam kínos helyzetbe hozni, és magamat se akartam lejáratni, így ráköszöntem, mielőtt teljesen megbabonázott volna égszínkék szemeinek varázsa.
- Szerbusz! – mondtam egy mosoly kíséretében. Kicsit vártam, hátha ő is köszön, mond valamit, de csak hallgatott. Óvatosan folytattam hát: - Remélem nem kellemetlenkedek! A világ összes daláért se akarnálak zavarni.
Néztem őt és vártam tovább. Egy pillanatig azt hittem semmibe vesz, ahogy nem felel. Szorongás futott végig rajtam, de aztán el is múlt. Még mindig ott állt előttem. Nem ment el, nem fordult meg, nem hagyott ott ismét. Szemének ege elnyelte az én zöld szemeit, talán egész valómat. Megint úgy éreztem, hogy nincs más, csak mi ketten, ahogy a szél fújja ruháinkat. Ő egy istennőnek tűn, de legalább egy hercegnőnek, én pedig mellette… egy vörös démonnak?
Agyam kattogott. Miért nem szól hát? Először az jutott eszembe, hogy némasági fogadalmat tett, de ezt szinte azonnal el is vetettem. Sosem hallottam róla, hogy a papok között élne ilyen hagyomány, pedig én igazán sok mindent ismerek s tudok. Akkor miért?
- Nem… akarsz beszélni? – próbálkoztam. – Ha nem is mondasz semmit, kérlek bólints!
Félelem mart a szívembe. Fájt, hogy nem válaszol, de még jobban féltem, hogy így itt fog hagyni. Éreztem, ahogy a szellő simogatja arcomat, összeborzolja hajamat, de ez nem vigasztalt. Az ő szőke haja is zászlóként lebegett, ezüstös lobogóként úszott, ahogy a holdfény megtört rajta. Egy tincs arcába hullott, én pedig önkéntelenül, engedve a varázsnak oda nyúltam, hogy kiigazítsam. Utolsó pillanatban kaptam csak észbe. Kezem megállt a levegőben, de haja így is hozzáért. Selymesen végigsimított rajta, ahogy a szél újból rálehelt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Pént. Nov. 14, 2014 8:29 pm

Utánam jött. Utolért, majd megállt velem szemben. Én ugyan csak biccentettem, ő tiszta hangján köszönt is nekem. Beszélni még nem is hallottam sokszor, csak énekelni. Egészen máshogy csend a hangja, ha nem dalban szólal meg.
A köszönés után várt pár másodpercet, de én ugyancsak nem szólaltam meg. Láttam a csalódottságot, vagy az értetlenséget a szemében, de folytatta. Halvány mosoly jelent meg az arcomon mondata után. Aranyos és annyira hozzá illő mondat volt.
Lassan, alig láthatóan ingattam meg a fejem, jelezve, hogy nem zavar. De aztán ő is elhallgatott egy kis időre. Várta, hogy én szólaljak meg. Próbáltam kiolvasni a szeméből, hogy mire gondolhat. Bár volt egy sejtésem ezzel kapcsolatban. Hülyének éreztem magam, egy meglőtt vadnak, aki semmit nem tud tenni, hogy jobbá fordítsa a helyzetét. A mosolyom hamar le is olvadt a számról, most inkább bűnbánó tekintettel néztem smaragdzöld szemeit.
Rövid csend után azonban újra megszólalt. Félve, értetlenül. Ezek szerint tényleg nem tud rólam semmit. Talán nem is olyan nagy baj, hogy nem tudok megszólalni.
Pillanatok alatt megfordult bennem minden. Úgy éreztem, talán valami játékká is át tudom billenteni ezt a megbénult helyzetet. Kérdésére megráztam a fejem, persze csak picit, majd kérésére bólintottam. Azonban ami kicsit megváltoztatta a pillanatot, az a mosolyom volt. Melegséget sugárzott és magabiztosságot, na meg persze nem utolsó sorban játékosságot. Úgy is mindegy már, vele nem vagyok 24 órában összezárva. Ha nem sülnek el jól a dolgok, kerülöm az itatójukat egy ideig. Bár azért sajnálnám és egy időre letörne, ha rossz hangulatban válnánk el.
Vártam, hogy mondjon valamit, majd ha úgy gondolta, megszólal, én gyorsan a szám elé emeltem mutatóujjam, ezzel jelezve, hogy ne tegye. Legyenek egyenlőek az esélyek. Kíváncsi vagyok erre mit reagál.
Mivel úgy sejtettem, ő meg lesz lőve, én kezdtem, vagyis folytattam a kommunikációt. Magamra mutattam, majd lassan mutató ujjammal belekarcoltam a levegőbe: M Y R A. Miután ez megtörtént, a fiúra mutattam, hogy mos ő jön. Hiszen még ő sem mutatkozott be...
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Pént. Nov. 14, 2014 9:36 pm

Egyszer csak megváltozott. Mosolyra húzódtak rózsálló ajkai, de milyen mosolyra? Áradt belőle a magabiztosság, kacérság, szinte már incselkedve nézett rám. Mégis, kedves volt számomra, szívemről leolvadt a jég, ami az elmúlt percek alatt kristályosodott. Játékosság csillant a szemében, és én örültem, remélve, hogy szólni fog, hogy beszélhetünk. De nem szólt, s mikor én akartam megtörni a csendet hirtelen szája elé kapta vékony ujját, s csendre intett vele. Nem értettem. Mi ez? Valami játék? Úgy hát játszunk, gondoltam magamban, és az én arcomra is kiült a mosoly.
Ő erre magára bökött majd elkezdte ujját a levegőben mozgatni, mintha csak varázsolna. Aztán leesett: ír. Még idejében kaptam észbe, és ki tudtam betűzni, amit nekem írt. M Y R A. Így mutatkozott be. Jelezte, hogy most én jövök. Felemeltem a kezem, amin még éreztem hajának érintését, és megpróbálkoztam én is a bemutatkozással. Nagy nehezen sikerül, de csak reméltem, hogy megérti: L A I H A N. Visszagondolva úgy rémlik, ő jáci könnyedséggel írt, bátran és határozottan, nekem viszont furcsa érzés volt a semmiben alkotni. Nem először csinálja? Így kommunikálna beszéd helyett? Mutogatva, erőteljesen gesztikulálva, a levegőbe írva. Vagy csak játszadozik? Rossz kérdések. Számítana? Végre sikerült „szóra” bírnom, elérnem őt!
Csodálkozásom mindenesetre biztos mulattatta, ahogy próbálkozásom is, de nem nevetett ki, csak mosolygott tovább. Én ismét visszamosolyogtam, kicsit meghajtva magam köszönetet mondva, és kifejezve tiszteletem. Ahogy meghajoltam, tekintetem óhatatlanul végigsiklott íves nyakának ragyogó bőrén… Elszégyelltem magam, gyorsan lekaptam tekintetem. A földön millió apró bogyó hevert és nézett vissza rám, roszogtak a talpunk alatt, ahogy jártunk rajtuk. Mellettünk ezüsthársak alkotta kis liget susogott, annak termései hulltak alá, hogy szőnyeggé legyenek gazdagnak, s szegénynek egyaránt. Arra néztem, és ott állt egy pad is, üresen, magányosan.
Támadt egy ötletem!
Megfogtam Myra vállát, remélve, hogy nem veszi tolakodó gesztusnak. Másik kezemmel előbb a földre mutattam, ahol egy vonalat húztam lábammal a bogyók tengerébe, majd mikor visszanézett rám, a pad felé böktem. Csak reméltem, hogy megérti mit akarok. Ott leülhetnénk, és talán jobban ki tudnánk fejezni magunkat ebben a játékban, ha a földre írnánk. Legalábbis nekem biztos nagy könnyedséget jelentene, de ha nem, hát nem. Ilyen miatt nem hátrálok meg, határoztam el magam. Még egyszer, biztatóan ránéztem mosolyogva, és vártam, hogy mit reagál, tetszik-e neki az ötlet. Vajon belefér a játékába vagy ellenkezik az általa írt szabályokkal?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Vas. Nov. 16, 2014 6:30 pm

Mosolyomra mosollyal válaszolt, mire az enyém még szélesebb lett. Megértette a játékszabályokat és ezek szerint bele is ment. Örültem neki, mert így még tovább húzhatom, hogy nem hozom tudtára szótlanságom okát.
A levegőbe írtam a nevem, s közben figyeltem az arcát. Láttam, hogy koncentrál, de talán sikerült kiolvasnia a nevem. Ő ugyanígy tett és belerajzolta a szélbe a saját nevét. Laihan. Tetszett a neve, illett hozzá. Becézni vajon lehet? Lai? Vagy Han? Á, mindegy. Úgy sem tudnám mondogatni neki.
De hova is gondolok? Miért becézgetném én őt?
Meghajolt előttem, mire csak biccentettem. Nagyon várhatta már, hogy találkozzunk és beszélhessen velem. Nem tűnt részegnek, meg persze dolgozni sem dolgozhatott volna ittasan. Így aztán csak egy magyarázat van arra, hogy olyan szép szavakkal üdvözölt ott a fogadóban. Nem először figyelt fel rám és nem valószínű, hogy közömbös lennék számára. Csak nem értem miért, hiszen nem is ismer.
Nem agyalhattam sokáig ezen, mert hirtelen megfogta a vállam, majd a földre mutatott. Ott aztán lábával egy csíkot húzott a termések közé. Azonnal leesett mit szeretne és jó ötletnek tartottam. Nekem is könnyebb lesz és talán sokkal jobban megértjük egymást rajzokból.
Tekintetem az általa mutatott padra siklott. Elmosolyodtam és biccentettem, majd el is indultam a liget felé.
Odaérve aztán megigazítottam szoknyámat és leültem a pad szemből lévő jobb oldalára. Lábamat keresztbe tettem, majd szememmel körbepásztáztam magunkat, hogy van-e egy kisebb bot a közelben. Volt, úgyhogy érte is nyúltam, hogy legyen rajzeszközünk. Laihanra emeltem tekintetem, majd mikor már ő is elhelyezkedett, gondoltam folytatom én a beszélgetést. Bár nem nagyon tudtam, hogy mit mondhatnék, valamivel mégis muszáj volt megtörnöm az egymás nézegetését.
Lehajoltam és rajzolni kezdtem a földre. Egy kezdetleges, de éppen felismerhető várat rajzoltam. Magamra böktem, majd a rajzomra. Talán kitalálható ebből, hogy azt akarom mondani, hogy a palotában élek.
Nem tudom, hogy mennyit tud a papokról, de gondoltam jobb elkezdeni az elején. Rajzoltam egy pálcika embert mellé, melynek a kezén láng lobogott, majd egy könyvet is firkáltam alá. Varázsolni tanulunk, ez lett volna az üzenet, de nem voltam benne biztos, hogy megérti mit takar az égő kezű gyerek és a könyv.
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Vas. Nov. 16, 2014 7:25 pm

Úgy tűnt tetszett neki az ötlet, mert a pad felé indult. Leült és megigazította szoknyáját, majd keresztbe tette lábait. Egy pillanatig igézve bámultam, miközben ő egy botot vett kezébe íróeszköz gyanánt. Gyorsan odamentem én is és leültem mellé. Nem gondoltam volna reggel, hogy valaha is így találkozhatunk, és lehetőségem lesz beszélni vele, megismerni. Még mindig nem tudtam, hogy mit is gondol rólam. És nem is ismertem. De szépsége teljesen magával ragadott, így testem minden csepp vére azt kívánta, hogy megismerjem őt, és majd eldől, hogy ismeretségünk hová vezethet. Próbáltam csitítani lelkemet, de agyamban a legmerészebb és legvadabb ötletek váltották egymást. Szerencsére ez nem látszott rajtam, és reméltem, hogy gondolataimat se hallja. Szerettem volna átölelni, végigsimítani hajzuhatagán. Legjobban szerettem volna megcsókolni… de miért? Hova vezetett volna? Türelemre intettem magam, a sors és az este kezébe helyezve magam, és figyeltem mit rajzol.
Lerajzolta a palotát, majd magára bökött. Ezzel nem mondott még új dolgot, tudtam, hogy a papok a palotában élnek, és talárja miatt azt is tudtam, hogy ő papnövendék. Nem szóltam, csak mosolyogtam, tudatva vele, hogy értem. Bár nem biztos, hogy látta, mert tovább rajzolt a földre. Egy pálcika ember öltött cingár alakot, melynek a keze… igen, jól láthatóan lángolt az ábrán. Ezzel utalt a mágiára, majd rajzol egy könyvet, amivel a tudásra és a sok tanulásra célozhatott. Megint bólintottam. Megértettem. Tudom. Szépsége mellett ez volt az, ami megfogott benne. Papként biztosan nagyon okos, intelligens. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaha párt keresek, akkor nem fognak vonzani az egyszerű, hétköznapi elmék. Vágytam a szellem tüzére, ami a szívben és az elmében is égett, és a papokat mindig ilyennek képzeltem el a számtalan mese és történet nyomán, és az alapján, amit láttam belőlük nap mint nap. Bárdként, habár nem tartoztam egyik iskolához vagy céhhez sem, én is hasonló voltam. Balga az, aki egy mester bárd tudását és szellemét alábecsüli.
Úgy tűnt befejezte a rajzot, én pedig megint bólintottam, hogy értem. Nem tudom, meglepte-e, hogy tudom ezeket. Talán nem. Legszívesebben beszéltem volna, majdnem meg is szólaltam, de nem rontottam el a játékot végül. A hangszerem ott volt nálam, így rámutattam, majd magamra. Habár biztosan tudja, hogy mi vagyok. Majd a földön megpróbáltam vázolni egy jelenetet, ahol egy lovag küzd egy sárkánnyal. Lényegesen könnyebben ment már, mint a levegőbe írás. Körbekerítettem az ábrát, az volt a történet, a monda, a legenda, a mese, majd fél karomat kitártam a semmi felé, ezzel jelezve, hogy beszélek, előadok. Majd a rajzra böktem, megismételtem a mozdulatot: történetet mesélek. Kíváncsian néztem rá, hogy érti-e. Nem csak azért, hogy ismerjen, hiszen gyanítottam, hogy tudja ki vagyok, hanem azért is, hogy érhetően magyarázok-e. Közben megint átfutottam az agyamon, hogy miért e játék, miért nem beszél? Úgy döntöttem, hogy megpróbálom majd megkérdezni valahogy, hátha nem sértem meg vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Hétf. Nov. 17, 2014 11:39 am

Azt hiszem megértett mindent, s mivel mindkét rajzomra szinte azonnal bólintott, gondolom ezeket már tudta is rólam. A talárról amúgy sem volt nehéz kitalálni, hogy papnövendék vagyok, de abban már nem voltam biztos, hogy tudja, hogy emiatt szinte bezárva élünk a palotában, s csak ritkán járhatunk ki. Főleg a fiatalabbak, hiszen új erejükkel még ki tudja milyen csalafintaságokat találnak ki, amivel aztán bosszúságot okoznak az embereknek. Szóval huszonéves korunkig majdnem hogy zárdában élünk.
Arra is bólintott, hogy varázslást tanulunk. Persze ez sem titok a nép előtt, de azért biztosan sokan vannak olyanok, akik nem törődnek a felsőbb rétegekkel, hanem csak elvannak, mint a befőtt, s azok valószínűleg nem tudnak, vagy csak keveset tudnak erről.
Laihan viszont tájékozódottnak tűnt, aminek örültem, mert így kevesebb dolgot kell majd elmutogatnom, lerajzolnom neki. Ha meg valami nem világos, akkor úgy is kérdez.
Átadtam neki a varázsceruzánkat, s most ő kezdett magyarázni.
Tetszett nekem ez a felállás, hogy végre nem csak én szenvedek a mutogatással, meg a levegőbe írkálással, hanem beszélgetőpartnerem is küszködik egy kicsit. Legalább látja, hogy nem olyan egyszerű ez így, még akkor sem, ha születésem küszködök vele.
A hangszerére mutatott, de nyilván ezzel tisztában voltam, úgyhogy biccentettem. Aztán rajzolni kezdett. Bár ő sem volt egy rajzművész, azért ki tudtam venni a sárkányt és támadóját ábrázoló rajzocskát.
Arra célzott, hogy meséket, legendákat mondd el az embereknek. Bólintottam, hogy értem, majd kicsit félredöntve fejem rajta felejtettem a tekintetem.
Nagyon kedves fiú és tehetséges zenész és még történeteket is mesél a jó népnek. Szívesen meghallgatnék egy ilyen legendát tőle, de talán nem most kellene ezt kérnem tőle. Majd egyszer… ha jobban megismertük egymást.
Átvettem tőle a rajzeszközt, mert most én következtem. Lehajoltam, ám alighogy belekezdtem a kis műalkotásomba, valami megcsörgette az avart a hátunk mögött. Felegyenesedtem és hátrafordultam, de nem láttam semmit. Laihanra pillantottam, hogy ő is hallotta-e. Nem féltem, a kezemben volt minden védekező eszköz amire csak szükségem lehetne, de azért nem szerettem, ha láthatatlan árnyak motoszkálnak a hátam mögött.
Újra kémlelni kezdtem a mögöttünk lévő ligetet, de még mindig senkit nem láttam. Talán csak a szél játszadozik velünk, de azt hiszem jobb az elővigyázatosság.
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Hétf. Nov. 17, 2014 2:07 pm

Mindkétszer biccentett, majd hosszasan rám nézett. Más volt a nézése, mint eddig, amikor a szememet és lelkemet vizslatta. Úgy tűnt, egy pillanatra bele is feledkezett, hogy mi történik éppen. Már pár másodperce tartottam az ágacskát, mire elvette.
Nem feledkeztem meg a kérdésemről, de nem akartam még kíváncsiságomnak engedni, azt kockáztatva, hogy megbántom. Így ismét az ő kezében volt az íróeszközünk. Előrehajolt, én pedig vártam, hogy mit ír vagy rajzol majd. Közben egyre csak az járt az eszemben, hogyha nem lenne most ez a játék, vagy ha egyszer véget ér, akkor dalolni akarok neki. Úgy, mint a Kútban, ahol nem számított, hogy hányan hallanak még, az a dal csak neki szólt. Most minden adva volt, ami csak kellhet egy szerenádhoz. Gyönyörű volt az éjszaka itt a fák alatt. Kellemesen fújt a szél, megborzolva a leveleket és hajunkat. A telt hold fénye átszűrődött a hullámzó ágak levelei közt, aranyosan játszva mindenen, amit csak értek, és meg s megcsillanva a fémeken. Talán egy kis ital hiányzott volna, de végtére is nem számított. Zenélni később is zenélhetek neki, ha most minden jól alakul. Most inkább ismerjük meg egymást amennyire csak lehet a rövid idő alatt.
A távolban részeg emberek mulatoztak az egyik korcsmában és előtte. Én jól hallottam, ahogy vígan énekelnek:


Sört ide, de ne vizeset,
Hogy hiába ne fizessek…



Majd elhalt érdes hangjuk, ahogy beljebb mentek az épületbe. Biztos meghallotta őket Myra is, mert felfigyelt és hátrafelé fordult. Legalábbis azt gondoltam egy pillanatig, aztán meghallottam én is, ahogy valami motoszkál a sötétben. Arra fordultam, és hirtelen nagyon bántam, hogy hangszerem van itt a kardom helyett. Igaz, kaptam észbe, Myra biztos képes megvédeni magát, így őt nem kell féltenem. De szégyenben érezném magam, ha én csak tétlenül nézném… Különben is, mi jelenthetne itt veszélyt, a város szívében?
Mintegy válaszul gondolataim kérdésére egy alak botladozott ki a fák közül. Úgy mozgott, mintha teljesen részeg lenne. Mennyit ihatott, te csillagos ég! Hiszen alig állt a lábán. Ugyanakkor nagyon csendes volt, nem beszélt, nem énekelt, nem dúdolt és nem is motyogott. Csak lépdelt felénk bizonytalanul. Nagyon kísérteties volt.
Myrára néztem, vajon ő tudja-e mi ez? Részeg, tolvaj vagy feltámasztott halott? Felőlem bármelyik lehetett, és hamarosan ki is kell derülnie. A lány mellettem csak egy kicsit tűnt idegesnek, de ijedtnek egy cseppet sem. Felálltam, hogy nagyot sóhajtva az alak elébe menjek. Mihamarabb folytatni akartam a beszélgetésünket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Szer. Nov. 19, 2014 10:33 am

Azt hiszem nem véletlen, hogy éjszakára hazarendelik a tanoncokat. Ráadásul a város szívében nekünk nem szabad mágiát alkalmaznunk, mert azért büntetés jár. Csodálatos...
A fák közül egy részegnek tűnő alak lépkedett ki, s ahogy egyre közeledett, egyre biztosabb voltam benne, hogy kicsit sokat ivott.
Laihanra pillantottam, hogy mi legyen, de egyelőre nem mozdultam a helyemről. Abban reménykedtem, hogy elkerül minket és nem lesz semmi baj. Féloldalasan ültem a padon, hogy Laihant is lássam és a részegre is tudjak vetni egy-egy pillantást, hogy mit csinál.
Persze nem volt akkor szerencsénk, hogy csak szimplán elsétáljon mellettünk. -Há' szép jó estét, Fiatalok! Turbékolunk, turbékolunk? - viccelődött, majd rátámaszkodott a pad háttámlájára, mire én azonnal felálltam, hogy minél messzebb legyek tőle és elviselhetetlen, alkohollal átitatott szájszagától.
-Ó micsoda szépséget fogtál ki, komám! - nézett a férfi Laihanra és meg is ütögette kicsit a lapockáját, hacsak nem húzódott el tőle. Én csak álltam és figyeltem a férfit, hogy mit tervez. Néha aggódva Laihanra pillantottam, de aztán tekintetem mindig visszatért a veszélyforrásunkra. Sejtettem, hogy nem fog csak úgy tovább menni. -Ugye megnézhetem én is közelebbről? - vigyorgott a részeg a bárdra, majd el is indult felém. Én egyelőre semmit nem tettem, csak hátráltam pár lépést. Csak akkor fogok mágiát használni, ha már nagyon muszáj, de egyelőre nem kockáztatnám meg a büntetést a palotában....
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Szer. Nov. 19, 2014 11:46 am

A részeg egyenesen hozzánk somfordált, a padra támaszkodott és hangjával elsöpörte néma játékunk varázsát. Gyűlöltem érte. Ízléstelen és sértő volt. És részeg. Ocsmány szagot árasztott szája, de talán ruhája is. Nem tudtam megállapítani. Hangja kásás volt és negédes. Miért nem bírt társainál maradni és tovább inni, egészen addig, amíg eszméletét nem veszti a sok szesztől? Megvetést éreztem. Nem kifejezetten ellen irányult, hanem minden részeges alak ellen. A feledésig isszák magukat, és mikor már elég van bennük, akkor akcióba kezdenek, aminek jó vége úgy sem lesz, de ők erre nem fognak emlékezni, hát mit zavarja őket?! Most is ez történt, meg voltam győződve róla.
Néha magamon éreztem Myraliel tekintetét, ahogy köztem és a részeg között vándorolt, de ő nem csinált semmit, csak kicsit hátrébb húzódott. Nem csoda, ez a szag! A részeg viszont közelebb lépett. - Ugye megnézhetem én is…? – Micsoda alak. Előreléptem és tiltólag felemelem a kezem: megállj! Nem szóltam azonban, még nem akartam végleg feladni a némaságot, reménykedtem, hogy elkotródik és folytathatjuk. Próbáltam mérgesen nézni, ellentmondást nem tűrve, amit ő értetlen, mondhatni jámbor tekintettel viszonzott. A távolba böktem, hogy kotródjon, de nem indult. Idegesítő alak…
Ekkor azonban egy igen csak szórakoztató ötlet jutott eszembe. Talán Myra nem varázsolhat idekint, nehogy bajba kerüljön, habár a részeg úgy se emlékezne rá… de minek kockáztatni? Myra felé fordultam és rámosolyogtam. Kezemmel próbáltam robbanást jelezni, miközben rákacsintottam. Reméltem megérti. Azzal ismét az értetlen részeg felé fordultam, és fura testtartást vettem fel. Próbáltam elővenni minden emléket a mesék varázslóiról, és úgy állni, mintha varázsolni készülnék. Persze nem tudtam varázsolni, de ezt a részeg nem tudta. Talán Myra sem, de nem számított. Csak kövese a példámat! Felé sandítottam egy pillanatra, aztán vissza a részegre, aki csuklott egyet. Vagy halkan kiáltott? Ó, igen, az a megdöbbent arc! Hát ezt még ő is képes felfogni. Így talán elijeszthetjük anélkül, hogy bármit is tennénk vele. Ez beválhat, gondoltam. És nemde mulatságos? Szinte már nevetnem kellett, de nem szabad, a végén még rájön, hogy csak átverjük. Gyerünk Myraliel!, formálta ajkam hangtalanul. Segíts nekem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Hétf. Nov. 24, 2014 11:12 pm

A részeg kiszemelt minket, ez ellen már nem tudtunk mit tenni. Odajött és belepofátlankodott a társalgásunkba, ráadásul szemtelenül felém indult, aminek nem nagyon örültem.
Laihan is felállt a padról és védelmezőn elém állt. Nagyon kedves volt, egy halvány mosoly meg is jelent az arcomon egy pillanatra, de aztán el is tűnt, mert az a részeg alak még mindig ott állt előttünk és úgy látszott nem akart tágítani a helyéről. Nem igazán tartottam tőle, mert ha úgy alakul, nem törődök a szabályokkal és mágiával elveszem a kedvét a részegeskedéstől és a lányok zaklatásától, de azért egyáltalán nem örültem a jelenlétének.
Laihan "parancsára" még mindig nem vett más irányt az öreg, ám a következő percben úgy tűnt a fiúnak eszébe jutott valami, amivel talán elzavarhatjuk a kellemetlen vendéget.
Nagyon kedves volt Laihantól, igazán hálás voltam ezért, hogy még mindig nem szólalt meg. Láttam is a részeges férfin, hogy nem igazán érti a dolgot, de én kifejezetten örültem neki. Plusz pont volt a számára, de nem akartam máris egy lehetséges párnak elkönyvelni. Ez még várat magára. Az viszont biztos, hogy ezalatt a fél óra alatt máris nagyon megkedveltem.
Beállt az iszákos elé és mintha varázsolni kezdene. Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg varázsolni fog, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen csak el akarja ijeszteni azt a barmot. Rám nézett, mire én is beálltam mellé hasonló pózban és utánozni kezdtem. A különbség csak annyi volt, hogy a kezeim között felvillant egy-két szikra. Nem direkt csináltam, akaratlanul történt, úgyhogy abba is hagytam, de szerencsére ennyi elég volt az öregnek.
-Jól van, jól van. Csak vicceltem, fiatalok! - elhátrált, majd megfordult és a város felé dülöngélt. Még valamit morgott az orra alatt, hogy milyenek a mai fiatalok, de aztán újra csend ült a ligetre.
Egy félmosollyal pillantottam fel a fiúra, s ezzel nyugtáztam sikerünk. Viszont az eset emlékeztetett arra, hogy nekem vissza kellene mennem a palotába. Így sem fog örülni a mentorom, hogy egyedül mászkáltam kint éjjel.
Mosolyom lemosódott az arcomról, s kissé félredöntve a fejem pillantottam fel újra Laihanra. A mellkasomra tettem a kezem, majd a palotába vezető útra mutattam. Reméltem megérti, hogy el kell mennem. Nem maradhatok itt egész éjjel, már csak azért sem, mert reggel korán kelünk.
Nem indultam azonnal, mert kíváncsi voltam mit reagál erre. Talán elkísér egy darabon, vagy megkérdezi találkozunk-e még. Vagy egyszerűen csak itt hagy?
Én magamban nem tudtam eldönteni mit is akarok, ezért is vártam nagyon az ő válaszára.
Vissza az elejére Go down
avatar
Laihan
Hozzászólások száma :

13
Join date :

2014. Nov. 10.


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Kedd Nov. 25, 2014 3:54 pm

Úgy tűnt, hogy a terv beválik. Bár azt hiszem nagyban hozzájárult a sikerhez, hogy Myra keze ragyogni és szikrázni kezdett. Már ha jól láttam, és nem képzelődtem csak. A részeg morogva és zsörtölődve hátrálni kezdett, miközben tudom jól, hogy átkokat szórt ránk magában motyogva. Kint érdekelt akkor már? Kizárt dolognak tartottam, hogy ténylegesen értsen az átkokhoz, már csak azért is, mert amennyire én tudom átokmesterek – ilyen formában – csak a mesékben léteznek. Ott viszont gyakori szereplők, de… elkalandoztak a gondolataim.
Azt vettem észre, hogy mikor a részeg már kellően messze járt előbb kuncogni, majd nevetni kezdtem. Myra is elmosolyodott egy pillanatra, és én már vártam, hogy csengő hangon kacagni kezd, de nem így történt. Hirtelen váltott át a mosoly a komorság és komolyság maszkjává. Mennyire szerettem volna tudni, hogy mi jár a fejében! De nem tudtam. A legtöbb, amit tehettem, hogy figyelem arcának játékát, szeme csillogását és kecses kezének finom mozdulatait.
Hamar megértettem a komolyság okát. Vissza kell térnie a palotába. Teljesen érthető, nem is értettem miért nem számoltam ezzel. De csak nem kerül bajba miattam!
Kicsit elszomorított, hogy el kell válnunk, és azt hiszem meg is zavarodtam hirtelen. Nem tudtam mit mondjak. Legnagyobb szerencsémre, különben biztosan megszólalok. Így viszont egy percig is talán csak álltam, mint egy kuka. Ő viszont türelmesen várt még, bár az ő türelme sem lehet végtelen. Mindenesetre nem akartam megismerni a határait.
Remélem, hogy bólintottam, mikor megértettem mit „mond”, nem emlékszem rá. Mikor végre összeszedtem magam, azt tettem, amit a leghelyesebbnek véltem. Megkerültem, hogy a jobbomon legyen és kicsit meghajtottam magam. Majd tartottam a kezem, hogy nyugodtan karoljon bele és indulhatunk. Ehhez nem kellettek szavak. Ha engedi, akkor vele tartok egy darabon vagy akár egészen a palotáig is. Mit számít a Kút és Pereth?, ők holnap is ott lesznek nekem. Viszont Myrát ki tudja mikor láthatom megint?
Ismét jeges szorítást éreztem gyomromban és szívemnél, mikor ez a gondolat alakot öltött bennem.
Nem tudom mennyi idő telt el szótlanságban, miközben magammal viaskodtam, de végül szóra nyitottam a számat. Olyan volt, mintha szentségtörést készülnék elkövetni. Szinte láttam, ahogy a némaság, amit játékunk szőtt és formált, egy pillanat alatt szétszakad és szétrobban. Jó hangom van, hogyne lenne jó? Énekes vagyok. De most rútnak találtam, érdesnek.
- Myraliel… - elhalt a hangom. Ízlelgettem nevének dallamát. A rossz érzések hamar elmúltak, és csak kellemes íz maradt utána. Mint a cukrozott alma. Vagy még annál is jobb! – Tudunk majd még találkozni máskor is?
Gondolatok pörögtek agyamban, mint az őszi úton a falevél. Hol és hogyan tudnánk találkozni? Semmiképpen sem a Mélykútban. Ott nem lehet így beszélgetni. És mikor lesz rá lehetősége? Biztos rengeteg a teendője napközben, én pedig inkább akkor érek rá. Sóhajtottam egy nagyot. Remélem nem lemondásnak és beletörődésnek vette. Néha oldalt fordultam és rápillantottam. Igéző teremtés! Minden furcsaságával együtt van benne valami különös és megnyerő, ami rabul ejt. Engem biztosan, gondoltam, más véleménye pedig nem számít. - Te vagy a Hold az éjszaka tiszta egén – hagyták el a halk szavak a számat. Talán meg sem hallotta őket, olyan halkan mondtam. De hallania kellett, a természet is meghallotta. Kellemes virágillatot küldött a langyos szél hátán, elsöpörve a város kellemetlen szagait. Felé fordultam és csak néztem őt. Hogy izzik fehér bőre az ezüst fényben! És a haja auraként lengte körbe, ahogy hullámzott és úszott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   Kedd Dec. 02, 2014 11:32 am

Amikor a részeg elment, rájöttem, hogy ideje lenne visszamennem a palotába, így hát szóltam Laihannak, hogy lassan indulok. Pár perc igazi csend és mozdulatlanság lett úrrá rajtunk és környezetünkön. Én nem tudtam mit "mondhatnék" még, ő pedig nem reagált egy kis ideig. Aztán egyszer csak fogta magát és átlépdelt a túloldalamra, s tartotta nekem karját.
Elmosolyodtam, majd belé karoltam. Így indultunk el a kastély felé, de innentől már nem "beszélgettünk". Mindketten némán gondolkodtunk az előbbi fél vagy egy óráról. Legalábbis az én agyam azon kattogott, meg hogy mit fogok később kezdeni Laihannal. Nagyon kedves srác volt és jóképű is, de nem akartam szerelmes lenni. Nem tartottam magam alkalmasnak egy kapcsolatra...
Aztán elértünk a kastély közelébe, ahol végül elengedtem a karját. Szembe fordultam vele, mire ő megszólalt. Elhúztam a szám, de hát számítanom kellett rá, hogy előbb vagy utóbb megszólal. Ő tud beszélni, én nem. Nekem könnyű tartani a szám.
Némán vártam, hogy mit akar kérdezni, pedig hát tudtam. Egyértelmű volt. Kérdésére óvatosan biccentettem, majd egy utolsó, halvány mosolyt küldtem felé, aztán a fejemre húztam a csuklány és elfordultam tőle, hogy visszatérjek végre a palotába.
Nem hallottam, amit még utoljára mondott, de lehet, hogy jobb is, mert így is egész este nem fogok aludni, mert rajta fogok gondolkodni.
Hogy mikor és hol fogunk újra találkozni? Úgy gondoltam, hogy úgy kell lennie, a Sors úgy is összehozza majd nekünk a következő találkozót....

// Köszönöm a játékot! Hamarosan újra találkozunk! ^^ //
Vissza az elejére Go down

Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Myraliel és Laihan   

Vissza az elejére Go down
 

Myraliel és Laihan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Ceralla síkság :: Emberek királysága-