HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Uráldur
pm||profil
Viridiel
Viridiel
pm||profil
Várjuk megkereséseteket, probléma esetén.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Az igazi ellenség
Szer. Okt. 17, 2018 10:34 pm by Aesma Daeva

» Titkos gyógyír
Szer. Okt. 17, 2018 9:30 pm by Lashrael Laralytha

» Mentőexpedíció
Kedd Okt. 16, 2018 10:13 pm by Viridiel

» Szökésben
Kedd Okt. 16, 2018 8:01 pm by Shuga

» Nekromanta csapdája
Vas. Okt. 14, 2018 10:20 pm by Hirannis

» Sötét Vastelep
Szomb. Okt. 13, 2018 5:41 pm by Shuga

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Szomb. Okt. 13, 2018 3:50 pm by Shuga

» Skici-skiccek
Pént. Okt. 05, 2018 11:32 pm by Lashrael Laralytha

» Tradicionális rajzok
Pént. Okt. 05, 2018 10:46 pm by Lashrael Laralytha

» A királyért!
Vas. Szept. 30, 2018 12:49 am by Lashrael Laralytha

» Morvig Ironfall
Pént. Szept. 07, 2018 11:01 pm by Lashrael Laralytha

» Készen vagyok!
Pént. Szept. 07, 2018 9:49 pm by Movrig Ironfall

Statistics
Összesen 109 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Movrig Ironfall

Jelenleg összesen 18236 hozzászólás olvasható. in 529 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (25 fő) Kedd Aug. 28, 2018 7:55 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 Ahol a madár sem jár.-A Béke követe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 10:11 am

Miután legyőztem forrófejűségemet, még ha a dühöm nem is enyhült a hazug, gonosz gyilkos iránt, sokkal ésszerűbben kezdtem gondolkozni és még azon csodálkoztam, hogy egyáltalán élek, annyi hibát vétettem ez alatt a pár pillanat alatt.
De, ha már így alakult, akkor ezt a lehetőséget nem szabad hagyni kárba veszni, meg kell próbálnom elfogni ezt a sunyi alakot, hogy népünk vezetői elé cipeljem, akik majd eldöntik mit kezdenek vele.
Remélem megtisztelnek majd azzal, hogy ott lehetek a kihallgatásán és akkor talán még többet megtudhatok a terveikről.
Na, de kicsit előre szaladtam, hiszen egyelőre még az sem biztos, hogy én kerülök ki győztesen kettőnk párviadalából.
A mágiámat azonban most már képes vagyok higgadtan használni, de valószínűleg Boko sem most találkozik ezzel először, mert ügyesen bújuk ki a növények kelepcéjéből.
Míg az erdő segítségével próbálom követni a mozgását, egy pillanatra minden összezavarodik bennem és a kapcsolatot is elvesztem segítőimmel és csak hajszál híja, hogy nem talál el a felém száguldó nyílvessző, az a mögöttem lévő fába csapódik.
Talán ez vagy valami más az, ami újra magamhoz térít és azonnal érzem is, ahogy az agyamba áramlanak az információk az elf hollétéről, ahogy a növények megpróbálják az útját állni, ahogy a bokája után kapnak, ruhájába akaszkodnak, de a fájdalmat is érzem, ahogy kitépi, kivágja közülük magát.
Aztán hirtelen elvesztem a kapcsolatot, mintha elnyelte volna a föld, vagy elrepült volna, mint egy madár. Feszülten néztem körbe, majd mivel a sűrűbb fák között már az íjamnak nem veszem hasznát, kivont karddal suhanok arra a helyre, ahol legutoljára éreztem.
Nem létezik, hogy így eltűnjön! Mikor közel érek már látom a mozdulatlan testet és akár mennyire fülelek nem hallom a lélegzetét sem, de hát ezt bizonyítják az engem eddig segítő növények is, mert nem reagálnak rá, mintha csak halott lenne.
Mivel sosem találkoztam még, csak a brutálisabb mágiájuk némelyikével, így ezt természetesen nem ismerem, de azért óvatos maradok, miközben kardom előreszegezve közelítek felé.
Mindenesetre újabb indákat biztatok keze és lába megkötözésére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 7:04 pm

Az élettelen holttest makacsul nem mozdul sehogy sem.
Tudja jól, hogy ha esze van a fiúnak, akkor hamarosan ott kell hagynia őt rohadni, és ebben az esetben a távozó háta mögött egy pillanatra megmozdul egy szemöldök. A szürkés bőrű szemei mozdulnak csak ezen kívül, melyek hirtelen a távozó hátára szegeződnek és egy hangtalan varázslattal suhan újra az életerőcsapolás igézete. Nem kívánja megölni ellenfelét, nem tud az első hadvezér még az orkokkal nem rég kötött szövetségről, tart attól, hogy egy holttest felkelti a figyelmet és egy csapat helyi követné az ő nyomait. Így miután pár száz méter után jártányi ereje sem marad az erdőlakónak, elengedi a magába roskadtat.
~Meglátjuk, mennyire van igaza ezeknek az awyrisieknek. Szerintem a természet hálátlan egy teremtés. Kíváncsi vagyok, hogy ha összefutok azzal a farkassal vagy óriáspókkal, akinek könnyű vacsorát csináltam, vajon számíthatok-e valamiben is a jóindulatára?
*Kerülő úton folytatja tovább az utat, csak remélni tudja, hogy ezzel a kitérővel elvesztik azok a nyomait, akik kutakodni akarnának, mit keres itt egy haldokló elf.

*Ám, ha Viridien úgy dönt, hogy bizonyítékként magával viszi a testet, akkor bizony egy jó darabig nem tér vissza belé a lélek. Csendben bandukol utánuk, és a győztes úgy érezheti, mintha az erdő mögül figyelnék. De sem érzékszerveivel sem mágiával nem találja nyomát. Ez a kellemetlen benyomás elmúlik, ahogy több óra múlva a hadvezér újra nagyon lassan, ügyelve arra, hogy a több rétegű ruha alatt ne lehessen észre venni, újra lélegzik.
Ekkor már a zöld elfnek meg kell állnia pihenni, hiszen nem csak az éjszaki energiaelszívás fárasztotta ki, de a gyors haladás és az azt követő harc is. Az adrenalin vissza esik a szervezetében a normál szintre és Uráldur ebben az esetben arra számít, hogy hamarosan újra folytatni fogja a félbe maradt álmát. Az álmot, mely nem akar felüdülést hozni!
Csendben megmozdul pár óra múlva és ha meg van kötözve a keze, akkor fogai közé veszi és elkezdi komótosan morzsolni a szájában. Nem rohan sehova, hiszen akár egy órát vagy többet is rászánhat, mire az alvó felébredne.
Csak arra figyel, hogy ne csapjon zajt. Oda kúszik hozzá és erősen megragadva bugja a fülébe.
-Hé, kölyök! Ébredj, indulnunk kell! Az orkok ilyenkor járőröznek. Ebben a napszakban biztonságosabbak az ösvények.
*Talán meglepődik a fiú, hogy ugyan azokkal a szavakkal kelti fel a hulla, mint előző alkalommal. Ha a fegyveréhez nyúl, akkor lefogja a kezét és erősen megszorítja.

/Bocsi, hogy sok a feltételes benne, valamelyik verziót dolgozd ki!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 7:57 pm

Egyáltalán nem bíztam sötétebb lelkű fajtársamban és bár úgy nézett ki valami érthetetlen okból kilehelte a lelkét, biztos, ami biztos alapon szorosan megkötöztettem erős indákkal, csak aztán mentem közel.
Nem láttam élet jeleit Boko-n és annak sem láttam semmi nyomát, hogy mi okozhatta vajon hirtelen halálát, ha egyáltalán meghalt. Nem nagyon ismertem a sötét elfek mágiáját, így semmit nem akartam a véletlenre bízni. Úgy határoztam, hogy magammal viszem, ha mást nem bizonyítékául annak, hogy ezek a gyilkosok nem nyugszanak és, hogy valószínűleg az orkok szorosan összejátszanak velük.
Különben sem kellett magamnak cipelnem, hiszen ott volt a lova, majd viszi ő helyettem.
Nem volt könnyű elvonszolnom a lováig, nem volt egy pille alkat és én nem voltam nagy termetű, de azért sikerült felráncigálnom az állatra, majd a kantárjánál fogva vezettem tovább, eredeti célom, az otthonom felé.
A kergetőzés, a feszültség és a furcsa fáradtság azonban hamar újra megállásra kényszerített és most nem volt, ami veszélyt jelentette volna, így egy fa tövében elvackoltam magam és pillanatok alatt mély álomba merültem.
Nem lettem volna ilyen felelőtlen, de teljesen kimerültem és semmi bajra nem számítottam.
Teljesen zavarodottan ébredtem a fülembe suttogó hangra, először azt gondolva, hogy még mindig álmodom, hiszen Boko halott volt, láttam!
Aztán olyan hirtelen tértem magamhoz, hogy minden ízemben megfeszültem,. Nem álmodom, ez a valóság! A mocskos gazember!
Persze, hogy a fegyveremhez akartam kapni, de ebben a nagyobb darab férfi megakadályozott.
- Miért nem ölsz meg? Mit akarsz tőlem? – sziszegtem dühtől villogó szemekkel , ami kétséget sem hagyott, hogy ha lehetőségem lesz rá, azonnal végzek vele, tovább nem kockáztatva. – Mégis csak kém vagy! De én nem mondok neked semmit!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 8:21 pm

A kimerült fiú elég hevesen ébredt. És ez bizony a fegyverhez nyúló kezei lefogásával járt.
-Ezeket elveszem. -mondta semmi kétkedéssel a hangjában, mint tényleg egy átlag katona, de utána kicsit megint megváltozott a hangja és kedvesebbé szelídült- Még mindig a láz gyötör. Nem tudnál harcolni.
*Az összes eddig látott fegyverét elszedte, nem kockáztatott többé. Annyit már lát, hogy ha nem kényszeríti, hogy ez a srác ne essen neki, akkor két tűz közzé szorul. Vagy megöli és jelentős gondot okoz neki, hogy tetemes időbe kerül a tetem eltüntetése vagy állandóan rá akar támadni. Az még annyira nincs kedvére.
-Mond csak! Miről álmodtál?
*Bár kérdése feleslegesnek tűnik, de kíváncsiság csillog a ravasz szemeiben.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 8:42 pm

Tehetetlenül nézem és érzem, ahogy elveszi az összes fegyveremet, amihez csak a fogamat csikorgathatom, hiszen dédapám íjának elvesztése a lalkemet is összetöri.
- Nem hiszek neked Boko. Szerintem semmi köze az állapotomnak a betegséghez, soha életemben nem voltam még beteg. Te vagy az okozója az életem tenném rá. – nyögtem fel mert azért elég ramatyul éreztem magam, még ha a düh erőt is adott egy-két percre.
Tényleg nem tudtam mi az oka, hogy még életben voltam, ha csak nem volt valami más, számomra ismeretlen célja és ez nem töltött el nagy boldogsággal, mert ez a fickó vaszélyes volt, nagyon veszélyes.
- Semmiről! – vágtam rá, mert ha álmodtam is volna valamit, biztos nem kötöttem volna az orrára.
De azok a ravasz szemek nem tetszettek. Megint miben sántikál?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 9:04 pm

A zevardai utolsó ötlete volt, hogy esetleg az egészet álomként feltüntetve ráveszi, hogy beszéljen a másik a történtekről. Nem véletlenül keltette fel ugyan azokkal a szavakkal, remélte, hogy ki akarja énekelni magát a szorult helyzetből és valami kapaszkodót kap, hogy később hogyan ne kapjon olyan váratlan támadást a hátába.
Zavaró gondolat volt, hogy bárkivel, akivel ez után találkozik, elképzelhető, hogy ráveszi őket, hogy harc nélkül folytassák az útjukat. És utána a magukat igazság meg jóság bajnokainak képzelők hirtelen íjat feszítenek a háta mögött.
Nem tudta eldönteni, hogy mi váltotta ki váratlan ismerőse hangulat változásait. Ugyan úgy kezdték, ahogy abba hagyták. Amikor először pillantottak egymás szemébe, akkor is nyílvesszőt mutattak egymás felé.
-Hát... -mondta rekedtes keresztapa hangján- Te mindig is az igazat szólod. Akkor legyen úgy, ahogy mondod! Legyek én a rossz állapotod okozója!
*Ezzel mivel túl közel volt a másik arcához, hogy az öklét használja, imádkozásra fonta kezeit és megfeszülő izmai segítségével úgy állcsúcson vágta a könyökével, hogy az minden bizonnyal elvesztette az eszméletét. (Ha nem, akkor még pár ötletet kipróbált, hogyan kívánjon szép, jó éjszakát neki.)
Semmi haszna, de egy vérző hulla még mindig csali, mely nem kívánt módon csalja utána a helyi barbárokat. Kis gondolkodás után a kötelekkel, amikből nem rég kiszabadult, megkötözte. Ott hagyta az ösvény szélén meghalni. Fegyvereit, melyeket nem akart magával vinni, hisz feltűnést kelt, hogy két íjjal, két karddal meg két tőrrel szaladgál, egy szép mozdulattal átdobta az egyik út széli bokor felett pár perc múlva.
~Mily groteszk! Egyik farkas megjelenik és el tudja küldeni. Egy medvét is. De lassan kimerül mágiában is, ahogy a test szenved és a sokadik felfalja azt, akivel egész életében testvériségben élt.

Zavartalanul hagyta a háta mögött az ork birodalmat, hogy az emberi uralom határszélein vágtasson immár lóháton merész terve megvalósítása felé.

/Köszönöm a játékot!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 9:25 pm

Lehet, hogy meggondolatlanság nyíltan ellenségeskedni a sötét elffel, de egyrészt nem vagyok szokva a ravaszkodáshoz, másrészt még nem teljesen tiszták a gondolataim, ahhoz, hogy ne a valódi érzelmeimet mutassam felé.
Valószínűleg, ha sokáig akarom ezt a munkát csinálni, akkor ezen váloztatnom kell, még ha ez nem is tetszik túlságosan.
Azonban, bár naivnak látszódhattam, annyira azért nem, hogy egy idő után már ne lássak át rajta és bármit igyekezett volna elhitetni velem, már egy szavát sem hittem, így bármire is próbált az álmaimmal kilyukadni, ez nem jött össze neki.
- Már az elején végeznem kellett volna veled, hiszen olyan veszélyes vagy, mint egy kígyó. – néztem rá félelem nélkül, mikor végre színt vallott.
Felkészültem, hogy ez után biztosan végez velem, mert miért hagyna életben egy született gyilkos, ha lelepleződött, miért kockáztatna, hogy fény derül aljas játékára?
Olyan hirtelen mozdult, hogy még reagálni sem tudtam rá, aztán rám hullott a sötétség.
Ezek szerint eljött a vég és én vártam, hogy magába fogadjon a természet.

//Köszönöm szépen a játékot, nagyon élveztem Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Szer. Dec. 03, 2014 10:32 pm

Játék - Zaida Al-Hassan'Akil - Viridiel

* Hideg szél csapott az arcomba, amint megtettem a sokadik lépésemet a hegyre fölvezető, kitaposott útra. Meleg, fekete ruházatot viseltem a hidegre való tekintettel. Ha valaki azonban jobban megnézett, közelebbről, annak inkább egy fegyverekkel megrakott, cipekedő apácára emlékeztettem, mint egy pusztákat, hegyeket, völgyeket és városokat járó vándorra. Arcomat mint mindig, most is a kedvenc turbánomba csavartam, hogy elkerüljem az ártó szemeket és fölismertessem magamat az engem ismerőknek.
Ezzel a súllyal ami rajtam volt, nem volt könnyű fölfelé menetelni a hegyen, egészen hamar kimerültem. Megálltam, hogy kifújjam magamat, a tüdőm ezt a magashegyi levegőt ilyen nagy kihagyás után már nem bírta olyan sokáig. ~ Vissza kell ehhez szokni. ~ gondoltam.
A térdemre támaszkodva a földet bámultam. A hegy legnehezebbén már túl jutottam, innentől már csak előre fele van az út, de egy kicsit még mindig meredek. Innen egy meredek út vezetett egy erdőbe.
----
Fél órája bolyonghattam az erdőben, talán még annyi ideje sem. Az útra tértem vissza, ahonnan visszajöttem, sajnos az előre-hátra irányérzékemet teljesen elvesztettem. Valami miatt nem tudtam, hogy merre kell nekem menni, hogy továbbmenjek a helyes úton.
Úgy határoztam, hogy letáborozom. Az erdőben nem volt annyira hideg, mint kint a pusztákon avagy a hegygerincen menve, a fák szélvédett helyet biztosítottak nekem. Felállítottam a sátrat, a szokásos kezdetleges sáncot is fölállítottam hozzá és már kezdődhetett is a faszedés a tűzhöz.
A fegyvereim nagy részét a sátramban hagytam, egyedül a szablyámat tartottam magamnál, hogy szükség esetén azért megtudjam magamat védeni és ne az öklömmel kelljen harcolnom.
Kiszemeltem a nagyobb fadarabokat, rőzsét is gyűjtöttem, hogy a fa minél könnyebben meggyulladjon és ne kelljen még ott szórakozni, várakozni míg a nagyobb fadarabok is lángra kapnak. Az északi fáklya megoldást is alkalmazhattam volna, amikor három darab, henger alakú fatuskót helyezek egymás hoz úgy, hogy bezárjanak nagyjából egy kört, középen helyet hagyva a gyújtósnak, majd ott gyújtom meg a tüzet. De most nem volt kezdem fát vágni.
Ahogy szettem a fát, egyre beljebb haladtam az erdőben. Mindent észrevettem ami éppen előttem volt, még egy olyan dolgot is, ami nem mindennapi. Elkerekedett a szemem.
- Allah.. (Isten)

A már majdnem kihűlt testet a tűz mellé fektettem, hogy minél előbb fölmelegedjen. Takarókba becsavarva néztem át a fejen lévő sebet, közben hallgattam a tűz pattogását. ~ Könnyű fejsérülés, egy kis vilmira virág és bordó bogyó helyrehozza. ~ gondoltam magamban.
A férfi homlokának a jobb oldalán volt a horzsolás, úgy tippelem, hogy vagy bőr, acél (bár az súlyosabb lenne) páncél vagy pedig fadarab okozhatta a sérülést. Majd kiderül ha fölébred.
Amíg eszméletlenül feküdt a közeli fa tövében a takarók között, addig nekiláttam az ennivalómnak. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Csüt. Dec. 04, 2014 9:26 am

Zaida Al-Hassan'Akil - Viridiel


A puha sötétség sokáig ölelt körbe, de egy idő után némi mozgás, vagy hullámzás vegyült bele, de gondolataim nem akartak erről sokáig tudomást venni, jó volt a fekete, lágy semmiben elveszni, fáradtan megpihenni, hiszen itt semmi baj nem fenyegetett, képzeletem pedig sorra hozta elém szeretteimet, még rég nem látott bátyámat is, aki itt most úgy jelent meg, mintha soha nem halt volna meg.
Egy idő után azonban zavarni kezdett a hideg, de mielőtt még túlságosan erőt vett volna rajtam, ismét körbeölelt a jól eső puha melegség.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire kellemes álmaim hirtelen rémálomba fordultak és megjelent benne a gyűlölt arc, a sötét elf ravasz tekintete, ahogy egyre közelebb és közelebb hajol, betöltve lassan az egész látóteremet.
Verejtékben fürödve, fájdalmas kiáltással próbáltam felugrani, de valami megakadályozott.
Villámként hatolt belém a felismerés, hogy valószínűleg meg vagyok kötözve és kétségbeesetten próbáltam szabadulni, míg végül kipattantak a szemeim és még mindig zihálva, de lassan felfogtam, hogy csak egy takaróba vagyok bebugyolálva és vidám tűz pattog nem messze tőlem, amerről finom illatok terjednek. A mellette ülő alak sem hasonlított a gyűlölt harcosra. Bár rajta is köpeny volt, de a turbán nem volt ismerős.
Mikor a fejemben egy erős fájdalom nyillalt, nyögve ejtettem vissza a földre.
- Ki vagy te? Hol vagyunk? Légy óvatos, egy sötét elf ólálkodhat a közelben. – tettem hozzá elhalkulva kissé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Csüt. Dec. 04, 2014 7:51 pm

* Az üstömben lassan, körkörös mozdulatokat tettem, hogy a most a tejbe öntött búzadara szépen lassan eggyé váljon a tejjel és finom kása legyen belőle, avagy tejbegríz az elterjedtebb nevén. Egy egy régi, ám annál egyszerűbb receptje az utazóknak, bár a tejnek a tárolása igen macerás, mert hamar megromlik. A tapasztaltabbak néha mesterségesen, mágia felhasználásával hűtik le, én viszont inkább folyamatos felügyelet mellett tartva, hidegen tároltam úgy, hogy az kis zsák aljára jeget szorítottam, amit időnként hóval helyettesítettem. Bár, mint minden alkalommal, így sem tudtam teljesen kizárni a gyomorrontás lehetőségét.
Ahogy kevertem, hallottam, hogy a sérültem fölébredt. Már elkészültem vele, egedül egy kis mézet kellett beletennem, hogy jó legyen. Felálltam, majd nyugtattam.
- Huuddul! (nyugalom) - mondtam neki. Hogy még jobban lenyugtassam, a takarókat összetartó, gyengén megkötött kötelet kioldoztam, innentől pedig már szabadon mozoghatott.
Úgy tűnik, hogy valamiféle sötét elfről beszélt. Hallottam felőlük, a gyilkolás és az ármánykodások nagy mesterei közé sorolták őket.
- Az ellenfeled nyilvánvalóan már messze jár ettől az erdőtől. - mondta, majd levettem róla az első réteg takarót, a többit már ráhagytam. Úgy is arra kellett, hogy leüljek a tűz köré.
- Illetve, ha még az erdőben lenne, már ráleltem volna, avagy ő rám. - a takarót leterítettem a tűz köré. - Láttam jeleket, nyomokat amik arra utalnak, hogy eltűnt a helyszínről, ahol otthagyott.
Intettem a tündének, hogy jöjjön közelebb a tűzhöz. Az idő kezdett lehűlni, a nap is alacsonyan jár már. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Pént. Dec. 05, 2014 9:04 am

Mire magamhoz tértem, már szinte minden eszembe jutott és a szégyen hullámai söpörtek végig rajtam, hogy milyen zöldfülű módon sétáltam bele Boko csapdájába. Nem csodáltam, hogy apám csak nehezen egyezett bele, hogy magamban járjam a világot, mert túl tapasztalatlannak tartott még, annak ellenére is, hogy már részt vettem a legutóbbi csatában.
Ahogy tisztult a tudatom, arra is gyorsan rájöttem, hogy valószínűleg a turbános idegen menthetett meg, mert a sötét elf ott hagyott meghalni az erdőben, annyi életerővel, ami egy kisegérnek sem lett volna elég. Még mindig gyengébbnek éreztem magam a szokásosnál, de a fejem legalább már tiszta volt, nem volt rajta bódulat.
Mikor közelebb jött, hogy kihámozzon a rám tekert takarókból, már láttam, hogy egy oawa-ról van szó, méghozzá egy nőről, a ruha díszítéseiből ítélve. Hálásan néztem rá.
- Köszönöm! Megmentetted az életem.
Amikor visszatért a tűzhöz, én is levettem a maradék takarót és bár kissé megborzongtam, ahogy az esti szellőt nyirkos bőrömhöz tapasztotta a ruhám, most egészen frissítően hatott.
- Ezek szerint a természetre akarta bízni a végzetemet, micsoda ironikus egy magatartás egy selftől. – grimaszoltam egyet, majd kicsit még szédeleg felálltam, de pár lépés után már egészen jól ment a dolog. – Azt mondod nyomokat hagyott? Meg kell néznem! – kaptam a szavain. – Talán nem vitte el a fegyvereimet, csak eldobta valahol, meg kell találnom őket. – rebbent a szemem körbe a fák körül, hiszen dédapám íja túl nagy veszteség lett volna számomra és csak reménykedhettem, hogy a gyilkos nem törte össze merő szórakozásból.
- A nevem Viridiel. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy erre vezette lépteidet sell (lánya valakinek). Mikor belezuhantam a sötétségbe nem gondoltam volna, hogy még egyszer megláthatom az erdő fáit. – hajoltam meg előtte könnyedén. - Fogadd hálás köszönetemet, egy élettel jövök neked.
Mivel már kezdet besötétedni, nem lett volna értelme a nyomokat kutatni a fegyvereim után, na meg a gyomrom is hangosan megkordult, ahogy letelepedtem az oawa mellé a tűzhöz.
- Talán gyógyfüvek után kutattál, letérve az ösvényről?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Vas. Dec. 07, 2014 6:26 pm

* Megkóstoltam az elkészült kását. Talán egy kicsit még hagynom kellett volna, hogy hűljön, a számat szinte szétégette a forró kásaétel, nagyokat is lélegeztem miatta.
Miközben beszélt, én félfüllel hallgattam őt. Összerakta a kapott infókból amit neki kellett, így magyarázkodnom sem kellett a kötözéssel és azzal kapcsolatban, hogy csak úgy otthagyta az ellenfele. Magam részéről kicsit barbárnak tartottam, hogy valakit kikötözve egy fához, otthagyjunk, fagyhalálra ítélve - jobbik esetben. Rosszabbik esetben pedig - ha nem értem volna oda időben -, az állatok végeznek vele és már csak csontokat és cafatokat látnék ott.
Még tovább beszélt, most a fegyvereiről volt szó. Én közben két fatányérba merítettem mind a kettőnknek majdnem egyenlő adagot - az övébe kicsit többet raktam, vendégszeretet gyanánt. Meg már csak azért is, mert kimerült lehet a harctól és a stressztől, neki illene kicsit többet ennie. ~ És legalább nem én leszek az, aki elfogyasztja a nagyobb adagot ha rosszul sikerült a főztöm. ~ gondoltam magamban, kuncogva.
Letettem a két fatányért a szőnyegre, majd egy nem látható mosolyt intéztem a fiatal (?) elf felé a turbánom alatt. Pillanatra betértem a sátramba, hogy megkeressek neki valamit. A sátor belseje rendesen meg volt világítva, bal oldalt zsákok, egy kicsinyke láda, amin iratok és egy fedett lámpás figyelt, amiben egy gyertya fénye világította be a sátort. Jobb oldalt nem volt semmi, a sátor végében volt az én alvó helyem, ami prémekből és lenvászonból állt, párnám pedig az összehajtott felsőruházatom.
A baloldali zsákrengeteg között elővettem egy csodás, elf íjat. Már akkor megcsodáltam ezt a remekművet, amikor megtaláltam a bokrok között, odahajítva. ~ Szerencséje volt, hogy nem törték el. ~ gondoltam.
Fölálltam és kivittem az elfnek, persze letakarva. Intettem, hogy jöjjön ide, utána átadtam neki az íját. A szemében láttam, hogy nagy kő esett le a szívéről.
- Bokrok között találtam. Nagy szerencséd, hogy nem törték el. Ez egy mestermű. - mondtam.
Átadás után a lepedőhöz invitáltam, ahol már remélhetőleg kihűltebben tudjuk majd enni a kását. A tányér már átvette a kása hőjét, ahogy megfogtam az alját, nyomban le is tettem. A kása mellé fölvágott almát - ha lehetőségem lett volna, narancsot tettem volna mellé, ám az e vidékeken nem terem meg. Illetve, még szőlőt is tettem, mindezek a hatalmas pokróc közepén helyezkedett el, én a pokrócnak baloldali végén helyezkedtem el, törökülésben. A fa evőeszközöket is elhelyeztem, majd megvártam amíg ő is leül.
- Gondolom már eléggé megéheztél ahhoz, hogy elbánj a kásámmal. Chahia tayba! (Jó étvágyat!)
Elkezdtem enni, ámbár nagyon lassan. A kása koránt sem hűlt ki, így csak nagyon kis falatokban lettem. Turbánomat teljesen levettem, láthatóvá téve a fejemet. Falatozás közben beszéltem az elfhez:
- Remélem az íze elfogadható. - mondtam, majd a fejemet meghajottam előtte. Lágy, mély és nyugodt hangon beszéltem. - Zaida Al-Hassan'Akil lennék, vándor vajákos. Éppen csak, hogy letáboroztam, amikor elégetni való fát és rőzsét mentem gyűjteni az esti tűzhöz, hogy nehogy az éjszak alatt megfagyjak. Egy borkorban találtam meg az íjadat, nem messze tőled. - merítettem a kásából, majd fújdogáltam. A pattogó tűznek fénye megvilágította az arcom felét, ám így is csak a sárga macskaszememet láthatta.
- A fegyvereid többi részét, ha volt, nem találtam meg. Reggel nekiláthatunk megkeresni őket, ám most este már ajánlom a sötétség, a táv és a vadak miatt. - megízleltem a kását. Kihűlve egész finom volt, bár ha lett volna nálam citrom, az jobban földobta volna.
- Mesélj, ki volt az, aki ily' módon elbánt veled? Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy egy sötét elf volt. Nem? *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Hétf. Dec. 08, 2014 1:53 pm

A kezdeti izgalmat elnyomta a még jelen lévő gyengeségem és a tűz is olyan békésen lobogott, rajta az illatozó kis kondérból, hogy nem nagyon kellett kínálgatni a helyet, szinte a lábam magától csuklott össze
De bármennyire is fáradt voltam, egy kis mágiát még elpazaroltam, hogy megtudakoljam az erdő fáitól, növényeitől, nem fenyeget-e veszély minket.
Persze bár tudom, hogy Zaida népe nem harcos nép és főleg a gyógyítás és az ehhez kapcsolódó mágiában jártasak, azért egy vándorló tagjáról nem feltételezem, hogy teljesen védtelen lenne, azonban, biztosra akarok menni a történtek után.
Miután nem észleltem a környéken semmi ránk veszélyes életformát, már nyugodtan átadhattam magam a békés szemlélődésnek, ahogy az oawa nő ténykedett a készülő kásával, majd két tálba szedve, letette elénk a leterített pokrócra. Bár nem szólt, csak mintha a fejfedője alól rám pillantott volna, ezért feltételeztem, hogy az egyiket nekem szánta.
Viszont szinte azonnal felállt és még mindig szó nélkül a sátrába ment.
~ Hát nem egy szószátyár fajta, az már biztos! ~ néztem után kíváncsian, de természetesen, akár milyen éhes is voltam nem sértettem volna meg azzal, hogy bele eszek a tányérba, míg nem adja ennek szóban jelét.
Mikor Zaida újra megjelenik a kezében egy letakart hosszú valamivel, nagyot dobban a szívem, annak ellenére, hogy nem tudhatom mi az, de talán a sok szerencsétlenségben, most mellém áll a szerencse, egy jószívű oawa képében.
Fáradtságomat, sebeimet feledve, úgy ugrom fel, mintha rugók löknének és egy elragadtatott kiáltással veszem át tőle, dédapám mesteri íját. Ha eddig hálás voltam neki a megmentésemért, az most a duplájára nőtt. Ez az íj talán még az életemnél is fontosabb volt a számomra, vele veszett volna a becsületem is.
- Zaida ! Nem is tudod, milyen becses ajándékot adtál nekem. – hajoltam meg felé még mélyebben, mint az előbb. – Nem nézhettem volna apám szemébe, ha e nélkül térek vissza. Ha úgy kívánod elkísérlek bárhová, hogy megvédelmezhesselek, ez lenne a minimum.
Végig tapogattam a fegyvert, de úgy láttam a sötét elf nem tett kárt benne, amin igen csak csodálkoztam. Azon meg főleg, hogy nem vitte magával és adta el valahol, bár talán ezt nem merte megkockáztatni ezen a vidéken.
Féltve, óvatosan helyeztem magam mellé, ahogy visszaültünk a takaróra és most már, nekiláthattam a kissé meghűlt kásának is.
- Le *hannon! (köszönöm)! Neked is! – válaszoltam és igyekeztem nem túl mohó lenni.
Mondjuk az első égető falat után, már ez nem is esett nehezemre.
- Tökéletes! – mormogtam bele a tányérba. – Sosem ettem finomabb kását!
Aztán tovább beszélt én meg azért a fülemet természetesen nyitva tartottam és mikor bemutatkozott, én is meghajoltam felé ismét.
- Az erdő szelleme vezette a lépteidet Zaida. – bólintottam kíváncsian igyekezve jobban az arcába nézni, hiszen nem sok fajtársával találkoztam még, majd ismét izgatott lettem, mert talán van esély rá, hogy a többi fegyverem is meglegyen.
- Igen, ebben egyetértek, most nem célszerű a sötétben, vaktában keresgélni. – kanalaztam ki a tálka aljának legkisebb maradékát is.
A kérdésére letettem a tányért és kissé elkomorodtam, mert nem voltam túl büszke magamra és a teljesítményemre.
- Igen. – mondtam aztán halkan. – A pataknál botlottunk egymásba véletlenül. Gyanús volt, de a Béke követének mondta magát, ezért elbizonytalanodtam, hogy mi legyen. Gondoltam elkísérem és szemmel tartom. Egyedül volt és bár azt hittem elővigyázatos vagyok, mégis sikerült csapdába csalnia. Valami gonosz mágiával elszívta az erőmet reggelre. Mire rájöttem, már nem sokat tehettem. – hajtottam le szégyenkezve a fejem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Hétf. Dec. 08, 2014 11:42 pm

* Figyelmesen hallgattam az ellenfeléről alkotott rövid beszámolóját az elfnek. Talán a közeli emberi királyságokba igyekezhetett, béke követeként az orkok közé biztosan nem merészkedne, túl forrófejűek azok, hogy csak úgy hirtelen béküljenek az ellenségükkel.
Levettem az arckifejezéséről, hogy túlságosan naívnak tartotta magát, azért magát hibáztatja a történtek miatt. Ez részben igaz is, de mint mindenki, most ő rajta volt a sor, hogy elhibázzon valamit.
- Akárhogyan is történt a dolog, már nem lényeges. Épségben vagy, az íjad meg van, több egyenlőre nem is kell. Úgy gondolom, hogy a hiszékenység a te korodban - ha szabad ezt mondanom -, még nem akkora bűn. - mondtam neki. Egy nagy kanállal kivégeztem én is az adagomat. Az üstömbe tekintve láttam, hogy még volt benne rendesen. Kérdőn néztem rá, ha kért még, adtam neki, ha nem, akkor csak magamnak szedtem.
- Én is voltam ilyen hiszékeny, sőt, talán még hiszékenyebb is. Nincs mit ezen szégyellni, egy idősebb, tapasztaltabb ellenféllel ütköztél össze, aki legyőzött téged a trükkjével. Még lesz ilyen.
Talán nem éppen vigasz, de lehordani semmiképpen sem akartam. Nekem is megvoltak a magam hibái, egy jó részüket már ki is purgáltam magamból. Ha még maradtak bennem hibák, azok talán örökre meglesznek bennem.
A tűznek pattogása kezdett elhalkulni, így egy kisebb rönköt dobtam rá és fújdogáltam a tüzet, hogy lángra kapjon. Nagyot sóhajtva visszaültem a helyemre és a fiatalt bámultam. Furcsának gondoltam, hogy egy nálam idősebbhez beszélek, aki agyilag talán mégsem annyira idős mint én, ám ha a korunkat összemérnénk, ő kerülne ki győztesen. Az elfeknél lassabb az öregedés, természetes haláluk pedig emberi szemmel látva olyan ritka, hogy sokan halhatatlannak tartják őket.
- Hm. - elhintettem egy halvány mosolyt. - Remélem nem vettem el a kedvedet a kalandozásoktól. Merre tartasz ezután? *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 6:43 pm

Tényleg nem vgyok büszke magamra, még ha nem is teljesen én vagyok a történtekért a hibás, de végül is csak a szerencsén és egy oawa lelkiismeretén és jóindulatán múlt, hogy nem haltam meg itt a fák között, távol az otthonomtól úgy, hogy a rokonaim semmit nem tudtak volna rólam.
Lehet, hogy nem volt méltó egy erdei tündéhez, de, ahogy egyre jobban lettem, amiben nagymértékben szerepet játszott Zaida kásája is, úgy nőtt bennem egyre jobban a bosszúvágy, hog visszafizethessem annak az átkozott gyilkosnak, amit velem és valószínű, hogy még sok-sok más fajtársammal tett.
Magamban már elhatároztam, hogy megpróbálom követni a nyomát, de ahogy lehet a népemet is értesíteni róla, hogy milyen veszély fenyegeti őket, egy álnok, békejobbot mutató követ képében.
Zaida szelid hangja és persze sok bölcsességet tartalmazó szavai jól estek, de most egyelőre még tl friss volt a sérelem, hogy gyógyír legyen a büszkeségemre.
- Végzetes is lehetett volna. Egy sötét elffel szemben talán mégis bűn a hiszékenységem, más is áldozatul eshet, ha tovább garázdálkodik. – sóhajtom bánatosan.
Nagyon jól esett az étel, de dugig ettem magam, így nemet intettem a kérdő tekintetére.
Halványan elmosolyodtam a vigasztalására, amiben magát hozta fel példának, amiért hálásan néztem rá.
- Köszönöm. Azt mondják a tanulópénzt mindig meg kell fizetni, és az tagadhatatlan, hogy nem egy kezdő selfbe botlottam. – ismertem el.
Kimerülten és kicsit elpilledve a tele hasamtól támaszkodtam a hátam mögött a két kezemre, úgy néztem Zaidára miközben beszélt. Nem volt furcsa, hogy nem egy fajtámbelit szemléltem, hiszen láttam már oawát, még ha nem is sokat.
Tudtam, hogy sokkal kevesebb ideig élnek, mint mi, erdei elfek, mégis kölyöknek éreztem magam most mellette.
- Óóó, nem! Ellenkezőleg Zaida. – ráztam meg a fejem és az én arcomon is átszalad egy mosoly. – Vissza kell térnem a népemhez, de azt hiszem utána nézek annak is, merre vette útját a sötét elf, hogy időben figyelmeztethessem őket. – válaszoltam őszintén. – És te? Merre indultál? Vagy csak növénygyűjtő úton vagy?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 6:57 pm

/Virivel és Zaidával egyeztetve/

Még csak pár nap telt el az óta, hogy Urándur és Demertor király a határok védelméről fejtették ki aggodalmukat egy találkozás során, de már az első lépések megtételére sor került. Még csak néhány felderítő indult el délre, hogy előre tolt bástyaként vegye elejét az ork területekre való kalandor behatolásoknak, de az uralkodót és első hadvezérét aggasztják, hogy a mindig harcias nép territóriuma átjáró ház lesz... és ez alkalmat adhat elbizakodottaknak, hogy akár a tiltott, sötét területek felderítésével is próbálkozzanak.
A rettegett faj szemei pillantották meg Zaida tábortüzének fényeit. Még kicsit távol vannak -nem véletlen, hogy Viridiel kereső mágiája nem találta őket kicsit korábban. A magas, sziklás hegyoldalak felől ereszkedtek le, hogy utána járjanak vajon orkok táboroznak-e az erdőben?
Egy férfi és egy nő vékony alakja surran az éjszakában. Kezükben ott vannak az íjaik, de a fiúnál egy buzogány is van, míg a lányt néhány tőr segíti csak. Sötét zöld, csuklyás ruháik bele olvadnak a háttérbe.

/Urándur már nincs a helyszínen és a katonák sem tudnak róla, hogy itt járt./
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 8:01 pm

* A kása adag elfogyott, immár a kondérban is csak a legalján maradt egy kevéske adag, amit azonnal el is tett egy kisebb zsákocskába. Kihűlésekor már nem olyan finom, azonban utazásra pont jó, ha megéhezik a kalandor.
Az üstömet kiöblítettem vízzel, majd a sátor mellé letettem, hogy ki tudjon belőle csöpögni a víz és kiszáradjon. Miután a tányérokkal és a kanalakkal is így tettem, visszaültem, hogy válaszoljak Viridiel kérdésére. Nem szívesen mondom el senkinek az úti célomat, így inkább csak utalgattam rá.
Elmosolyogtam a növénygyűjtős feltételezésen. Hírhedt vajákosok vagyunk, de azért ez a sztereotípia már kezd kissé.. idegesítővé válni.
- Nem, nem. - szabadkoztam. - Csupán a vándorlás utáni vágy vezérel. Igen, elsőre furcsának hangzik, de valóban ez az igazság. Jó pár éve elszegődtem vándornak, hogy a világgal kapcsolatos tapasztalataimat lejegyezzem és a gyógytudományomat hasznosítsam ott, ahol lehetőségem van rá. Táborok gyengélkedői, járvány sújtotta területek, háborús helyszínek, legfőképp az ilyen helyeken. A jelenlegi úti célom Nord.. Nyrdjøsk, egy északi város. - mondtam neki végül az úti célomat. Csak sikerült kinyögnöm, furcsák voltak nekem ezek a nyugati városnevek.
Jobban elhelyezkedtem a pokrócon amit leterítettem. A turbánomat fölkaptam és a fejem és az arcom köré tekertem, hogy a füsttől védjen, azonban a szélállás Viridiel felé vitte a füstöt. Intetem neki, hogy maradjon nyugodtan, hamarosan jövök.
- Egy másodperc. - mondtam neki.
Kisvártatva a sátorból hoztam egy vödör vizet, hogy a tűzre öntve eloltsam azt. A füst még gomolygott egy kicsit, de a végén csak elfáradt. Már éppen vittem volna vissza, amikor valami furcsát éreztem meg a levegőben. A szél egy másik, eddig sosem érzett szagot fújt felém, de talán csak az égnek köszönhettem, hogy megéreztem. Nem jelentett sem rosszat, sem jót, ám mindig a rosszal számolok.
Elkuncogtam magam, majd megint hozzászóltam.
- Még egy pillanat.
A sátramba betértem. Nyomban letettem a vödröt, és a zsákjaim között kutakodtam. Talán kihallatszód ott valami, de egy halk fegyvercsörgés minden bizonnyal. ~ Talán abszurd lesz amit most teszek, de ezt mindenképpen tudnom kell. ~ gondoltam. Emlékeztem rá, hogy egyszer már megjártam egy rajtaütés miatt, mert nem figyeltem eléggé.
A sátorból félig előmerészkedtem, majd bal karommal invitáltam be a sátorba. Ha hezitált, még még egyszer, majd artikulálva mondtam neki, hogy:
* - Gyere be. *
Amikor bejött, látta az oldalamon a méretes szablyát. Barna tokban volt, semmilyen fém nem volt rajta a rejtőzés elkerülése végett. Arcom és hangom a nyugodtról komolyra fordult. Halkabban beszéltem hozzá:
- Nem rég említést tettél a sötét elfről. - mondtam neki. Arcomon - még a turbán alatt is -, láthatta az elszántságot. Amit éreztem azt valóban éreztem, belsőm pedig azt súgta, hogy hamarosan nagy baj lesz. - Talán említett valami olyat, hogy van vele valaki? Kísérő, testőrség, bárki. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 8:29 pm

Magamban már a további utamat tervezgettem, de természetesen csak az után, hogy körbenéztem, nem-e dobta el Boko a többi fegyveremet is, ha már a remekművű íjamra sem tartott igényt. Az én nagy-nagy szerencsémre.
Azonban nem volt olyan rövid az emlékezetem, hogy megfeledkeztem volna arról az ígéretemről, hogy ha igényt tartana rá Zaida, akár elkísérjem következő céljához és védelmezzem az úton, hiszen az életemmel tartoztam neki.
Csendben figyeltem a ténykedését, ami bizonyította, hogy milyen gyakorlott táborverő és amit kérdésemre adott válasza is megerősített.
- Tényleg ….öööö…..meglepő, hiszen a ti népetek nam az a kalandor fajta, de igazán nem mondhatok semmit, hiszen ránk sem lehet ezt mondani és mégis itt vagyok. – mosolyodtam el e furcsa véletlenen, amivel pont kettőnket sodort össze a sors.
- Biztos nagy hasznára vagy ezzel a rászorulóknak. – tettem még hozzá.
Úticélja ismeretlen volt számomra, még nem jártam arra, de persze, ami késik nem múlik. Azért értékeltem, hogy ezt elárulta, hiszen ez azt jelezte bízik bennem.
Lassan itt volt az ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra és már készültem arrébb húzódni a lassan elalvó tűz mellől, mikor elértek Zaida szavai.
Nem bántam, hogy eloltotta a parazsat, csak magam köré csavartam a köpenyemet és igyekeztem elvackolni magam. Most nem éreztem szükségét a fán alvásnak.
Mikor megint visszaindult a sátrába, azonban éberebb lettem. Mire ez a mászkálás és kis idő múlva már fel is pattantam, mikor meghallottam a fegyvercsörgést. Én is az íjamért nyúltam. Nem akartam ismét ugyanabban a hibába esni.
Kicsit döbbenten néztem a produkciót, amivel beinvitált szinte hang nélkül, a sátorba, de kezdett derengeni figyelmesen néztem rá, majd bólintottam.
- Nem, úgy tűnt egyedül volt, különben valószínűleg nem így végződött volna, ahogy. - mondtam határozottan. – Ráadásul valószínűleg meg is éreztem volna. Valami baj van? láttál, hallottál valamit?
Közben megpróbáltam kiterjeszteni érzékeimet a környezetünkre, bár még nem voltam erőm teljében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 8:45 pm

Ahogy Viridiel ismét a fákat szólítja, hogy elárulják neki a közelben lévőket, úgy hasíthat át rajta a felismerés, hogy a zord táj növényei két sötét elfről beszélnek neki.
A pár gyorsan lopózik egyre közelebb egészen addig, míg Zaida el nem oltja a tüzet. A hirtelen kialvó fény bennük is gyanút kelt, bár nem tudják, nem-e a táborozók szokásos cselekvése-e, hiszen jó páran szét szokták rúgni elalvás előtt. Mint például Athanar is tette tőlük több száz kilométerre egy másik éjszakán.
Ám ez nem gátolja meg őket abban, hogy tovább haladjanak az eddigi útirányba és hamarosan már a tábor körüli fák között kémlelnek. Úgy tűnik számukra, mindenki alszik vagy épp elhagyták valamiért. Ennek ellenére egyelőre az egyik bokor mögül gubbasztva nézik tovább, történik-e valami.


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 9:23 pm

* Miközben hallgatta Viridielt, gondolatban már felkészült egy esetleges támadásra a kis táboruk ellen.
Egy kisebb rohamot valamennyire megnehezített a kis tábor köré épített sánc, de az elsősorban az állatok ellen volt hivatott védeni a tábort, nem pedig hús vér emberek ellen. Elfújva a lámpásban égő gyertyát, csendre intette Viridielt egy pillanatra.
Leguggolt, majd kérte, hogy Viridiel is tegyen így. Suttogva beszélt hozzá.
- Amikor eloltottam a tüzet, valami olyan szagot éreztem, amivel eddig nem találkoztam. Az ismeretlennel kapcsolatban mindig igyekszem elővigyázatos lenni, mivel egyszer már megjártam így. - mondta, majd halkan kotorászni kezdett a zsákok között.
A szablyája már megvolt, azt az övére csatolva hordta mostantól. A zsákok között egy különleges fegyvert vett elő, amit leginkább keleten szokás használni.
Dobó kések voltak. Ezeket még akkor szerezte, amikor egy különleges, általa meg nem nevezett asszasszin csoportnál tanult, főként harcművészetet, etikát és filozófiát. Volt még ezen kívül több egzotikus fegyvere is, ám azok elővétele most túl macerás lett volna.
Ezeknek a fegyvereknek a jellegzetessége az volt, hogy keresztvas hiányzott róluk és a penge megmunkálása is kifejezetten a dobásra volt kiélezve. Könnyű, kiegyensúlyozott, halk fegyver. Emellé pedig egy kisebb méretű, bőrpajzsot vett magához, amit akár az oldalán is hordhatott.

Mikor elkészült, a nem kívánatos elemeket eltávolította magáról, közben beleszagolt a levegőbe.
- Ketten vannak a táborunk körül. - mondta suttogva. - Szerelkezz föl, próbálj meg halkan mozogni. Tessék. - az elf kezébe nyomott egy rövid kardot. Hirtelen találta a zsákok között, bebugyolálva.
Miután az ékszereket és a karkötőket levette magáról, fölcsatolta a fegyverövét. ha látta, hogy a társa is készen van, cselekedett. Egy kavicsot vett föl a szőnyeg alatt, amit a sátorban letett és a sátor aljából alig láthatóan kilesett. A macskaszemét is alig lehetett látni, a turbánra egy fekete fátylat tett, hogy az arcát, legfőképpen a szemeit eltakarja.
A követ a közeli bokrosba pöccintette, a tábortól keletre nagy zajt csapott a bokrosban a puffanása. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 9:47 pm

Nem voltam benne biztos, de azért nem is csodálkoztam, amikor kiderült, hogy Zaida megérzett valamit. Mióta összefutottam Boko-val semmin nem csodálkoztam, bár az azért érdekes volt, hogy rövid időn belül újabb ólálkodókba botolhattunk.
A kihalt környék ellenére elég nagy volt itt a nyüzsgés. És nem dobott fel a dolog, hogy nem volt meg a többi fegyverem, hiszen nagyon is jól tudtam, hogy a közelharcban nem megyek az íjjal sokra, a fák között sem vettem túl nagy hasznát. És bár elf létemre sokkal jobban láttam a sötétben, mint mondjuk egy ember, azért a sötét sem kedvez a lövéseknek.
Szinte azonnal összehangolódik a növényzettel és most már érzem, hogy két idegen van a közelünkben. Nagyon közel, itt a tábor mellett.
De mielőtt még megszólalhatnék, Zaida is gyakorlottan reagál a dologra, ami szintén azt jelzi, hogy nem ismeretlen előtte a rejtőzködés és a harc.
Ahogy sötétbe borult a sátor én is a nő mellé guggoltam, tudva, hogy éles érzékei sok hasznunkra lesznek.
- Már én is érzem. – bólintok a magyarázatra. - Nem tudom kik ezek, de eléggé kíváncsiak ránk. Biztos a tűzünk vonzotta ide őket. Itt vannak. – intek valahová arra, ahol a két sötét elf (Viridiel csak azt érzi, hogy idegenek vannak ott, a fajt nem tudja azonosítani egyelőre) lapul.
Örömmel veszem át a kardot, majd a dobótőrök finom kidolgozottságát és annak is örülök, hogy Zaida nem az ellenségem. Veszélyesnek látszik így felfegyverkezve, nem számít, hogy oawa.
Kicsit sértetten szusszanok fel mikor azt mondja, hogy mozogjak csendesen, hiszen erdei
tünde vagyok, ez nem okozhat gondot.
Aztán még mindig mellette guggolva nézem, ahogy eldobja a követ megtévesztésül, feszülten, hogy ahogy meghallom a puffanását, azonnal elindulhassak az ellenkező irányba, beleolvadva az erdő sötétjébe, igyekezve a leskelődők hátába kerülni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Kedd Dec. 09, 2014 10:03 pm

A két alak csendben szemléli, ahogy kialszik a sátorban is a lámpás és ebből már tudják, hogy valaki van. Éles fülük a suttogást is meghallja, bár valószínűleg ketten elég halkan beszéltek egymással, hogy ne értsenek belőle semmit.
A kő eldobásával felfigyelnek a csörrenésre és már csak egy árnyat látnak kisurranni a vásznak közül, aki egyenest beveti magát a fák közzé. Még csak a faját sem tudták megállapítani, pedig ha jobban figyeltek volna és nem terelődött volna el másra a figyelmük, ez talán sikerült volna nekik.
Idegesen fészkelődnek, de végül a férfi ismeretlen kézjelet mutat, mire társa bólint. Ez után a felemelt kéz holtan puffan a földre, már csak a nő maradt életben. Nem tántorít elhunyt fajtársa mellől, izgatottan néz körbe, igyekszik valami használható információt szerezni, mielőtt meglepnék. Gyanítja, hogy valahogyan lelepleződtek, hiszen miért oltották volna el másért a fényeket?


A karakter dala:

https://www.youtube.com/watch?v=lyejohCId7A

"A Sötétben születtem,
mégis világos lettem.
Az Életben én sok jót
és rosszat is tettem."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :

51
Join date :

2014. Nov. 03.
Age :

23


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Pént. Dec. 12, 2014 5:52 pm

* Amint meghallotta a kőnek a becsapódását a bokrok közé, már követte is a fiatal elfet ki a szabadba. Halk lépteit még egy elf is alig tudta volna meghallani, mintha a súlytalanság előnyét élvezné.
A szablyáját még nem húzta elő, egyenlőre csak készenlétbe tartotta arra az esetre, hogy ha valódi közelharcra kerülne a sor. Igyekezett azt elkerülni, távolról szerette volna elintézni az ellenfeleit.
Az elffel ellentétben, ő a sátor mögé húzódott meg, hogy azt megkerülve az erdőbe vesse be magát és ott várja ki a megfelelő pillanatot a támadásra., amire nem is kellett már sokat várni. Hallotta, hogy valaki hangosat puffan a földön, elnyúlva, tőle nagyjából tíz-tizenöt méterre. ~ Remélem ez nem Viridiel volt. ~ gondolta magában. A jobb kezében a dobókéseket szorítva, halkan hátrált egy lépést, majd oldalazott, hogy a hangtalan mozgásával megkerülje a hang forrást és közeledjen hozzá. Bal kezét a szablyája markolatán pihentette, ám bármikor elő tudta rántani, ha valami váratlan támadás érné. Élesen figyelt, macska szemeivel igyekezett minden mozgásra figyelni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Pént. Dec. 12, 2014 6:09 pm

Most eszemben sincs abba a hibába esni, hogy nem használom ki a legteljesebb mértékben adottságaimat, amivel az erdőt, a növényzetet a saját szolgálatomra, segítségemre használom, így, ahogy a fák közé érek máris jótékonyan rejtenek el a firtató tekintetek elől, bőröm is zöldesebbé válik, bár ez most a sötétben annyira nem fontos, de semmit nem bízom a véletlenre. Azon kívül máris kiterjesztem érzékeimet, hogy tudjam pontosan hol rejtőznek azok, akik nem a tisztességes vándorok nyíltságával közeledtek a táborunkhoz.
Érzékelem akét testet és egy harmadikat is, aki a sátrunk háta mögött van jelenleg, és biztos vagyok benne, hogy az Zaida.
Sejtem, hogy a két settenkedő valószínűleg felfigyelt már a hirtelen sötétségre és talán még a távozásunkra is, ha nem sikerült elterelni a figyelmüket a kövel eléggé, így nagyon óvatosan közeledem.
Hallom a puffanást és egyelőre nem tudom hová tenni, ahogy gondolatban Zaidában is felmerült, úgy bennem is, hogy nem –e az oawa teste adta ezt a hangot. Nagyon remélem, hogy nem.
Tovább surranok és egy sűrűbb bokor mögül kilesve látom meg a két sötét elfet. Kicsit döbbenten nézem a fekvő alakot. Talán Zaida kése végzett volna vele?
Még ha meg van a jó okom, hogy akár rögtön egy nyilat eresszek a másik szívébe, még mindig nem vagyok gyilkos, nekem ez nem megy olyan könnyen, mint nekik.
A bokorból azonban nem tudok jól célozni, így arrébb mozdulok és a nő, mert látom, hogy a talpon lévő egy nőstény, kezét célzom meg és ha szerencsém van, a guggoló alak kezét a földhöz szegezi vesszőm.
- Ne mozdulj!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Uráldur
Hozzászólások száma :

5926
Join date :

2014. Nov. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   Pént. Dec. 12, 2014 7:16 pm

A kihalt éjszakában egy fiatal sötét elf lány figyeli a tábort és a körülötte lévő növényeket. Igyekszik meghallani a kisurranók zaját, még mielőtt meglepnék őt, vagy legalább bármi jelet megpillantana! Ám nem így történt.
- Ne mozdulj!
*A fiú alakja oly hirtelen tört elő, mint egy nyúlra lecsapó sas madár. Bár igyekezett megfordulni, kézfejét máris oda szögezte egy érkező nyílvessző a földhöz. Ijedt pillantást vetett hátra, szemeiben félelem csillogott. A halálra várva az orv támadója felé dekoncentráció átkának mágia szálait zúdítja. Láthatatlanul tekeredtek a hírvivő köré, ahogy egy másik elme varázslata is, mely bénító fájdalommal járta át testét.
A halott ebben a pillanatban mozdult meg és még fekvő helyzetből szegezte rá hirtelen fegyverét és gondos célzás után eresztette útjára lövését. Az utolsó pillanatban el kellett engednie az ellenfelét görcsbe rántó blokkolást, ám nem röstellett azonnal talpra ugrani, hogy buzogányát előkapva rárontson az ifjúra.
A nő ez alatt igyekszik kihúzni a kezéből a vesszőt, de folyamatosan küldi a dekoncentráció újabb és újabb hullámait. Ha a sérült keze szabad, és Zaida nem rohanja le, akkor a tőrét húzza elő. Nem rohan a férfi segítségére, csak nem rég végezte le a kiképzést. Igyekszik nem láb alatt lenni és túlélni a csali szerepét. Inkább arra koncentrál, hogy nehogy valaki hátba támadhassa tapasztaltabb társát.
Vajon a rettegő újonc ki tud-e szabadulni? És a gyakorlottabb társa sikerrel jár-e az elterelés után Viridien megtámadásával?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Ahol a madár sem jár.-A Béke követe   

Vissza az elejére Go down
 

Ahol a madár sem jár.-A Béke követe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Ahol a madár sem jár.-A Béke követe
» Menyétek kódexe
» Farkasok kódexe
» (Alapműveletek 1) Taijutsu
» Kitori Musato

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Oughwar hegység :: Orkok birodalma-