Az elf királynőnek egyik szövetségeséhez kellett ellátogatnia a napokban. A törpék királya igen sürgős meghívásának tett eleget, mikor lejött a távoli hegyek mélyére. Mognar valamiért sürgősen látni kívánta a szövetségesét.
Amikor megérkezik a jól ismert völgybe, a vas kapu már nyitva van számára. Egy nagy csapat raydani van a fogadóbizottságban és hamar elkezdnek leereszkedni a több száz méteres úton. A bányák népe nem rajong a sötét elfekért, ám mindez idáig csak kevés embert küldtek járőrözni az emberek területén. Mindenki sejti az általános vélekedés az lehet idelent, hogy ők túlságosan is védve vannak a saját kis országukban. És sokkal több zűrt hozhat a nyakukra, ha belekeverednek az emberek kiszámíthatatlan viszonyaikban.
Legalábbis a cövek egyenes gondolkodású apró nép úgy látja, hogy az emberek még azt sem tudják eldönteni, hogy saját maguk között háborúznak-e! Az orkokkal pedig hírhedten rossz a viszonyuk, pedig az éjtündék ellen mindkettejükre szükség lenne.
Végül hatalmas hőt termelő olvasztó kemencék és hangos kattogást hallató kovács üzemek során kell végig menniük, hogy elérjék a házigazdájuk palotáját egy hatalmasra vájt barlangban.



-Üdvözöllek Amerith királynő! Bocsáss meg, hogy csak úgy ide kérettelek, ám aggasztó híreket kell megbeszélnünk. Egyre nagyobb rajtam a nyomás. És nem tudom, mi tévő legyek.
Sokan azzal vádolnak titeket, hogy összeszövetkeztetek a felszínen élő óriásokkal ellenünk. És bármennyire is mondom a körülöttem lévő törpöknek, hogy ez nem igaz, egyre makacsabbul ragad meg a szóbeszéd.
És mostanában a távolról érkező kereskedőink azt mondják, hogy látták a katonáidat beavatkozni az emberek és orkok szüntelen határvitájukba. A kérdéses területet elf íjászok védik és a két nép az oughwariak ellen erősebb szövetségre lépett.
*A fejét ingatja a vörös szakállú és a földet nézi, ahogy halad otthona felé.
-Én már sok mindent megéltem, de olyat még nem láttam, hogy Awyris népe mások dolgába ütötte volna az orrát, főleg háta mögött szervezkedjen. Nem látom értelmét, hogy elköteleződjetek ilyen konfliktusok mellett és ezért nem is hiszek el egy szót sem az egészből.
*Ahogy hirtelen elhallgatott az apró férfi, ki annál izmosabb és súlyosabb volt, a királynő emlékeibe idézheti a csodálatos kalandjáról a beszámolót Legondilnak, aki az udvarban közel fél éve lelkesen mesélt útjáról az óriásokhoz, akik békések és igen okosak. És azóta is gyakran hajtogatja, hogy jó jönnének egy új szövetségesnek a zevadariak ellen. És jobban meg kellene ismerni őket.
Ám a vének figyelmeztették az ifjú vándort és minden hallgatóját, hogy ez a faj nem elég okos ahhoz, hogy saját országot és békét teremtsen. És kivitelezhetetlen az ötlet, hogy a több méteres lények éljenek a felszínen, ugyan ott pedig a mélyben a törpék. Ugyan olyan elvetélt ötletnek tartották, mint Elendráét, aki az oughwari hegyek óriás pókjaival akart szövetséget kialakítani.
A vének szerint minden úgy van jól, ahogy van. És minden másból csak olyan viták lennének, amikből nem biztos, hogy jól jönne ki az erdő népe.

A braslovi eset óta jó pár nap telt el. Minden úgy folytatódott ahogy eddig. Az egyik reggel egy törp érkezett. A királytól hozott üzenetet. Azt mondta azonnal látni kíván. Nem is késlekedtem, azonnal útnak indultam. Négy testőr kísért el a hegyekhez. A felszínhez szoktam hozzá, hogy látom az eget. A föld alatt feszélyezve érzem magam, de ezt természetesen kifinomultan próbálom titkolni. A kötelező, kölcsönös tisztelet adás után figyelmesen hallgatom a királyt. Ha nem ismerném számonkérésnek venném amit mond és ez kifejezetten sérteni is, de mivel ismerem a törpöket, így tudom nem annak szánta.
- Nézd Mognar király. Megértem az aggodalmaidat. Túlságosan feszült a helyzet mostanában. A közös ellenség mindannyiunkat veszélyezteti. De te is tudod, hogy nekünk Awyrisiaknak sok szövetségesünk van, köztük az ember is. Erről az esetről jól értesültél, de biztosíthatlak felőle, a felvetéseid hamisak. Nem szövetkezésről volt szó. Egyszerű látogatásnak indult, de aztán ott ragadtam. Eltöltöttem ott pár napot mialatt kaptunk pár támadást. Kiderült az ember elindított valamit, ő okozta, magára hozta a bajt. És mivel valóban nem szoktunk beleavatkozni mások dolgába így távoztunk és hagytuk, hogy maguk másszanak ki belőle. Braslov városával csupán csak kereskedelmi szövetséget kívánok létesíteni mást nem. - magyarázom a törpök királyának türelemmel. És miután bejeztem a mondanivalómat kissé idegesen igazítok egyet ruházatomon, és figyelek. Várom a válaszát. Bízom benne sikerült megnyugtatnom. Senkinek se hiányzik, hogy gyanakodjon a másikra.

Mognar kezével a vörös szákállába dúrt és komoran bólogatva nézte ismét a földet, míg az imént elhangzottakat rágta, majd hirtelen felvidult arccal és csillogó szemekkel nézett Amerithre.
-A csudába! A hosszúlábúak gondja legyen a hosszúlábúaké! Meg kéne kóstolnod a sörömet. Kiváló árpát sikerült szereznie az egyik kereskedőnek és én mondom neked, hogy jobb az íze, mint a miénknek!
*Hahotázva felkacagott saját zárásán, hiszen ki hallott már olyan sörről, ami jobb a törpökénél? Egy eldugott völgyben termesztve kiváló alapanyagot termesztenek azok a fanatikusok, akik kijárnak learatni. És persze a hegyek tiszta vize idelent még tisztább. Nem is lehetne jobbról álmodni, ha valakinek folyékony kenyérre jön meg az étvágya.
A palota bálterme most nem túl ünnepin van berendezve. Az asztalokon ételek helyett minden felé sörös hordók vannak feltéve, melyből mindegyikből csap áll ki. Az egyikhez oda lépve ereszt is vendégének a király egy fa korsóba és önt magának is bőségesen.
-Egészségünkre!

Lélegzet visszafojtva várom válaszát. Úgy éreztem mindenre fel vagyok készülve de mégse. Mikor megkaptam válaszát és hogy sörözésre invitál, azt hittem menten elájulok. A vége persze az lett, hogy hatalmasat kacagtam az egészen és kipirult arccal fogadtam el a sört. Bár sörözni nem szoktam, otthon is csak bort iszok amikor kedvem van hozzá. Úgy gondoltam végre itt az alkalom, hogy én is odaadjam, amit ajándékba hoztam. Sehová se megyek üres kézzel. Kovácsaim kifinomult és roppant precíz munkával csákányt és baltát készítettek. Igazán szép darab lett mindkettő, és szépségük ellenére mindkettő a célnak megfelelő volt. (úgy gondoltuk, nem igazán értékelik a díszes csecsebecséket, csak azt amit használni is lehet.) Emellett gyümölcsöt és az Awyrisiak egyik kedvelt édességét a boros desszertet hoztam. Egyik csak bejön, gondoltam magamban.
Ezeket szépen átadtam a királynak, pontosabban lettem az egyik hordóra. A sört óvatosan kortyolva elmeséltem neki milyen szövetségekre próbáltak szert tenni az otthoniak. Némelyiken még magam is jót derültem, ahogy meséltem róla. És így, hogy beszélgettünk a mélységtől való félelmem is kezdett szűnni. Ami a sört illeti, azt inkább meghagyom a törpöknek, mégha élveztem is, finoman pezsgő ízét.

A király és a királynő jókedvűen folytatja a találkozót. A törpék uralkodója örül az ajándékoknak és főleg annak, hogy ilyen rangos ivótársa lett. Hiszen csak a bolond iszik magában!
Idelent biztonságban élnek és a mélyből kitermelt javaknak köszönhetően hódolhatnak az élvezeteknek. Gyakoriak a mulatságok. Ám az idő nem telik el hasztalan és Mognar az erdei elfek növekvő külhoni tevékenységeit hallgatja. Bár úgy látja, ezekből a próbálkozásokból csak az emberek északi határvidékén futó új kereskedelmi út valósult meg. A többit botorságnak találták, talán nem is alaptalanul.
-Ide figyelj, barátném! Én azt javasolom, hogy ha új kereskedelmi utakra vágyik néped, akkor hagyd azokat az állandóan veszekedő Astelath utánzatokat! Csak felesleges problémákat és fejfájást fognak okozni azzal, hogy állandóan megváltoztatják a véleményüket.
Te ügyebár egyenes személy vagy. Már elég régen ismerjük egymást és népeink is, hogy amit mi egyszer elrendezünk, azt a mifélénk be szokta tartani. Tudunk mi egymás között is kereskedni, nem kell ahhoz máshová menni!
Sok fára van szüksége népemnek, de ez egyre nehezebb kérdés. Az új járatok alátámasztására is erős, szikár gerendákra van szükség, de a kohókba és a kovácsokhoz is faszénre. Amondó vagyok! Jobb lenne az nekünk, ha ti szállítanátok ezt nekünk, mintha a felszínre kéne járkálnunk érte. Elhozzátok a bejáratunk közelében lévő piacterek valamelyikére és cserébe kiválóan megmunkált fémeszközöket kapnátok.
Van is itt egy a közelben. Ezt neked szántam.
*Ekkor veszi elő a saját ajándékát. Egy hatalmas, két élű csatabárd. A feje így nagyobb, mint Amerith egyik vállától a másikig a távolság. Az arca teljesen el tud bújni mögötte csatában. És első rendű fából készült a nyele, melyet a törpék királya meg is kocogtat.
-Ilyen nagyszerű fák teremnek Awyris erdejében. Ha összerakjuk mindazt, amiben a két nép a legjobb, akkor még nagyszerűbb dolgokat leszünk képesek megalkotni.
*A Nagy Füves Síkságon át eddig is vándoroltak a különböző népek kereskedői. Ám eddig ritkán hoztak fa anyagot ide a tündék. Főleg azért is talán, mert az egész kontinenst át kellene tudniuk szelni és nyilván nem kis tételben gondolkodnak a kohókról az itteniek. Már az is nagy nehézséget jelentett a király embereinek, hogy találjanak egy kereskedőt, aki fegyver nyeleinek tökéletes fát árult a hegyesfülűek közül.

Meglepődök, a király ajándékán. Férjemnek biztos nagyon fog tetszeni. Míg a hallottakat emésztgetem, gyönyörködök benne, és persze a tükörképemben, amit a tiszta penge mutat.
- Igazad van barátom. A sok fát kell hozzá feláldozni, de újra is tudjuk csemetékkel teremteni őket. És nincs is annál nagyobb élmény, ha látunk fákat felcseperedni erősödni. Szövetségben állni, kereskedni pedig sose rossz. Most ha nem bánnád. Felkísérnél a felszínre? Én nem szoktam hozzá, hogy sokáig a föld alatt legyek. Tehetnénk egy sétát, talán neked is jót tenne a szabad levegő. Na mit szólsz? - azzal felállok szétnézek még a nagy teremben és indulásra készen várom Mognart.

A vendéglátó sem akarta túlzásba vinni vendégszeretetét. No, nem rossz értelemben. De megkönnyebbült belülről, hogy Amerith nem teszi próbára a kincstárat és a raktárakat ivásban. Előbb halt volna bele a szégyenbe, mint hogy bármelyik barátjának azt kellejen mondani, hogy nem tudja meghívni egy újabb pohár jó italra.
Ám felfelé ballagva még hosszasan nevetgéltek és viccelődtek az élet dolgain. A világ megváltozott és ezt érezni lassan Raydan hegyei mélyén is. Bár egyelőre csak azt érzik ebből a változásból, hogy egy megbízható kereskedelmi partnerrel lettek gazdagabbak.
Mognar és népe optimistán néznek az eljövendő elé. És jó szívvel gondolnak majd vissza erre a napra.


/Köszönöm a játékot!/