Egyre kevesebb az időnk. A férfi hatalmas lendületet vesz és keresztűl fúrja a bestia fejét. De nem elég, hogy ez a rohadék nem nyúvad ki, de a férfi ruhája lángra kap. Iszonyú hallani a fák recsegését, ahogy egyre több ág parázslik el.
Hirtelen ötlettől vezérelve oda kiáltottam a lánynak:

- Próbáld meg eloltani a hősünket!!!

Bármennyire is fájt a kezem az égéstől, kétmarokra kaptam Vihart, és nem törődve a forrósággal, elrugaszkodtam onnan ahonnan a férfi, és minden erőmmet összeszedve lecsaptam a démonra. Meg sem várva, hogy sikerült-e megszabadítanom attól az ocsmány fejétől, már ugrottam is onnan. Éreztem az égett bőröm és hajam bűzét. A fájdalom még nem jutott el a tudatomig, csak pillanatokkal később. Akkor már elég távol voltam a tűztől, hogy elengedjem magam és ordìtsak a fájdalomtól. Fél szemmel néztem, hogy a lány kezeli-e már a férfit. Közben arra is gondolnumm kellett, hogy ne égjen porrá az egész erdő. Mivel víz nem volt, ezért a földdel kell oltanunk. Amíg valamennyire el nem oszlik a füst, addig nem tudhatjuk, hogy sikerült-e megölnünk a lényt. Bár bizakodásra ad okot, hogy még élünk.

Ahogy ìgy pihegtem, egy pillanatra oldalra néztem. És a látvány nagy elégtétellel töltött el. Azt a kis rohadt gnómot szorította be Tris.

- Hozd ide Kincsem - szóltam csúnya mosollyal, és szememet két társamra villantottam......

Ahogy a lényt leszorították a fák, a férfi támadásba lendült. Nagyot vágott, de mikor végzett a művelettel, lángra kapott a ruhája. - na újra vetkőztetnem kell.- gondoltam, de nem teketóriáztam sokáig. Azonnal oda futottam és lekaptam róla lángoló ruha darabot, ha még égett valahol ráparancsolok, hogy feküdjön a földre és úgy próbáltam oltani.
Már épp végeztem, mikor láttam, hogy Szürke is akcióba lendült, hogy aztán ő is fájdalmas üvöltésben törjön ki. Hálát adtam Természet Anyának, hogy én sértetlen maradtam, mert így el tudom majd látni a sebeket. Szerencsére sok kencét és gyógynövényt hoztam, amivel tudom majd a sebeiket kezelni.
- Szürke...izé..bocs, csajszi. Rázd meg újra a talajt próbáld meg....- kiabálom neki mikor látom nem kínlódik már annyira és Mamlasz is megmarad.
Aztán, ha van nagyobb kő a közelben, próbálom megkérni az egyik fát ami nem lángol még, hogy emelje fel és csapja vele fejen a szörnyet, ha még él. Muszáj nekem is beszállni a buliba valahogy. A tüzet később is eltudjuk oltani.

Sikerrel jártam, ennek ellenére a szörny még mindig mozgott. Szívós egy dög. Amint egy újabb lyukat ütöttem rajta, az egész testemen szétáradt az égető fájdalom majd a földre zuhantam. Esés közben igyekeztem felvenni a megfelelő pozíciót, hogy a lábammal érjek földet, de a testem egyszerűen nem mozdult. Hatalmas koppanással értem földet a hátamon landolva. Normális esetben elkáromkodtam volna magam, de már azt sem tudtam mim fáj és hol. Úgy látszik túlléptem a korlátaimat. Próbáltam felállni, de a tagjaim alig mozdultak.
Nem hittem volna, hogy egy szörny okozza majd a vesztem. Esetleg az egyik megbízóm, riválisom, vagy csak egyszerűen egy áruló, de hogy egy szörny...
A ruhám lángokban állt, fájt mindenem és mozdulni se bírtam a kimerültségtől, mégis csak vigyorogni tudtam. Magam sem voltam vele tisztában, hogy miért, de vigyorogtam.
A világosbőrű hosszúfülű odarohant hozzám, hogy megptóbáljon eloltani. Nem ellenkeztem, de tekintettel arra, hogy a kezeim is alig mozdultak, nem is nagyon tudtam volna. Eközben a sötétbőrű újabb tett egy újabb próbát a lángoló démon legyőzésére. Hihetetlen, hogy már másodjára húz ki a bajból. Bár előzőleg ő is kevert bele.
Ha ennek vége kénytelen leszek meghívni őt egy sörre. Már ha találok olyan kocsmát amiből nem kergetik ki.

A szörny súlyos sebet kapott Varian támadásában, ám még a bérgyilkos sem tudta teljesen átvágni a nyakát. Ezt ismerte fel Nava, miközben a férfi minden porcikájában fájdalommal zuhant vissza. Ő is megpróbálta és amikor kardja csapásával befejezte társa próbálkozását, újabb iszonyatos hőhullám csapott ki az elrepülő fejből is és az ott maradt nyak csonkból is.
Hirán a sor, hogy ápolja őket, hiszen eddig pont azért vett részt kis intenzitással a csatába, mert....
Miért is? Nos, mert ő nem pont a legharcratermettebb teremtés a trióban. És egyébként is minden jó kalandozó csapatban kell valaki, aki csak azzal foglalkozik, hogy megmenti a győztes, de halálos sebet kapott társait.
Nos, a lány el is kezdi és miután levette a lecsúszott nemes égő ruháit, elkezdi kenegetni a sérült bőrfelületeket. Ám mikor felnéz, látja rögtön, hogy nem gondolta volna senki, hogy ennyire sok égés elleni gyógyfüvet kellene csomagolni, a félvérre már nem maradt elég.
Amikor legalább fertőtlenítővel próbálja megakadályozni, hogy a másik lánynak elfertőződjenek a sebei, ha már meggyógyítani nem is tudja, váratlanul kék fény járja át a kezét és érzi, ahogy energia áramlik a testéből a másikéba. Amióta hazaköltözött Awyrisba különösen érdeklődött faja gyógytechnikái iránt, ezért hallott már erről, de még úgy vélte, hogy a haladó mágiában is járatlan, nincs itt az ideje megtanulni. Ám valahogy az eddig hallottak, látottak és az a különös erő, ami ide vonzotta az állatokat összeállította benne és érzi azt is, ahogy ő maga gyengül közben. Ám Najának ez most fontos, hiszen bár látszólag nem történik semmi, mégis dolgozni fog a szervezetében a kék fény és segít hamarabb meggyógyulni.
Ekkor hirtelen a semmiből egy újabb valaki bukkant fel.



A nő, akinek a testéből virágok nőttek ki és haja alól indák indultak körbe fonni karcsú alakját bájosan mosolygott rájuk.
-Üdvözöllek titeket! Elnézéseteket kérem, hogy beavatkoztam a kedvenc állataitokkal való viszonyba, de a megbízótok -ha sikerrel jártok- szörnyű dolgokat indított volna el, még ha nem is tudta felmérni tettei súlyosságát.
*Kinyitotta a tenyerét, amiben egy drágakő volt, melynek belsejében tűz lobogott.
-Ez a kő rossz kezekbe került volna, ha segítetek neki. Szerencsére mindannyian bizonyítottátok, hogy még meg tud érinteni a segély kérő kiáltásom. Nem osztogatok ajándékot, de hálás vagyok nektek szívből.
Hira! Apád büszke lehet rád. Nem kell mindenkinek rettegett harcosnak lenni, sokkal jobban átérzed az élni és életben hagyni kérés mibenlétét. Ezt ne vedd gyengeségednek, hanem használd fel arra, hogy még jobb gyógyító legyél!
Nava! Neked is adnék tanácsot, ha már így összefutottunk. Rá kell jönnöd, hogy Tristannal a kapcsolatotok nem is biztos, hogy annyira különleges, mint ahogy most hiszed. Próbálj más állatokhoz is barátságosan és bizalommal fordulni és ami a legfontosabb megérteni a természetes ösztöneiket! Ha leépíted a gátat a te álláspontod és az ő világnézetük között, akkor idővel nem csak a növényeket, de minden állatot is segítségül hívhatsz, ha bajba kerülsz. Érdemesebb előbb a kis állatokkal kezdeni, őket hamarabb meg tudod fejteni és belőlük mindenhol rengeteg van. A nagyobb vadak kicsit komplikáltabb személyiségűek. De nem szabad figyelmen kívül hagynod, hogy a sötét oldal egészen más forrásból táplálkozik. Könnyen összezavarhatja egymást, ha egyszerre akarod lelked rosszakaratát és a természetet megértő énjét is előhívni.
Varian! Mit is mondjak? Tudjuk mind a ketten, hogy nem fogsz kardot rántani felháborodásodban, hogy valaki ki akar vágni egy fát. Nem tudod levetkőzni fajod természetromboló szemléletét, de most te is bizonyítottál a szememben. Felajánlok neked egy lehetőséget, rajtad áll, hogy élni kívánsz-e vele. Sok évtizede már, hogy idegen világból egy ember mágus jött Neminrára. Érteni sem értem, de jobb szeretett a természetben lenni és volt nála egy varázs síp. Ha azt megfújta, akkor a közelben lévő madarak a segítségére siettek. Ez a hangszer elveszett a fickóval együtt, ám szeretném, ha te keresnéd meg. Már nagyon régen nem látom, hol van és félek, szintén rossz kezekbe kerülhetett.
*Hogy ez után mi történt, nem tudni. Ám hőseink arra eszmélnek, hogy a barlang padlóján feküdve ébredeznek. Ha végig néznek magukon, rájönnek hamar, hogy semmi sem történt, csupán rosszat álmodtak. Vagy jót. Kinek hogy tetszik. Sem a ruhájuk nem égett meg, sem sérüléseket nem szereztek.
Kiérve a barlang bejáratán a fehér oroszlán egy gyanús alakot szorít a földhöz.




-Csak azt ne higgyétek, hogy túljártatok az eszemen, nyomorult csalók!
*Faedrith barlangja legendás a különös jelenségeiről és hallucinogén gázairól. Csupán megtréfálta az orvgyilkost, a sárkány-ház leányát és a gyógyítót. Az őket ide hívó titokzatos személynek nyoma sincs és ez a mitugrász hiába erősködik azon, hogy nem csak álom volt az egész, hanem megtörtént.


Köszönöm a játékot!


/Hira megszerezte a Kézzel gyógyítást, Nava egyelőre a Suttogást, egyelőre csak beszélni tud az állatokkal, míg Varian 100 hsz után úgy dönthet, ha akar, hogy utána jár ennek a sípnak az álomból. Természet Anya mindannyitokkal igyekszik elhitetni, hogy ezek a dolgok nem történtek meg, hogy rejtve maradjon a halandók előtt az isteni beavatkozás. De ha a helyszínre mentek, láthatjátok az erdő leégett részét./

A fájdalom egyre elviselhetetlenebb. Látom, hogy a lány lassan befejezi a férfi kezelését és felém veszi az irányt. A tégelyben màr szinte nem is maradt a gyógyító kenöcsből. Biztos van neki másik - gondolom magamban- , de látom, hogy hiába kutat, nem talál semmit a zsákjában. Ahogy hozzám lèp, és a kezèt a sérülések közelébe helyezi, hirtelen valami kékes fény ragyog fel. Én ugyan nem tudom mi ez, de a fájdalmamat, mint ha elfújták volna. Helyébe valami zsongító álmosság jön. A következő percben már alszom is.
Nem tudom meddig tart ez az állapot, de amikor felébredek a barlangban találom magam, ahonnan indultunk. Ahogy felemelem a fejem egy sugárzóan szép nőt pillantok meg. Hihetetlen de a sérüléseim teljesen eltűntek. Lehet, hogy csak egy rossz álom volt az egész? Ki tudja. Mindenesetre az biztos, hogy Tris, a kis patkánykèpűt szorítja a falhoz. Akoor mosr mi van? Ekkor megszólal a nő és elmondja, hogy mi történt volna, ha rossz kezekbe kerül a markávan tartott kő. Mosr már biztos vagyok benne, hogy a hölgy Természetanya. Akkor viszont ez az egész egy jó lecke volt mindnyájunknak? Na ezen érdemes elgondolkodni.

/ Köszönöm a játékot./

Végre megpusztult a lény, így én is akcióba tudtam lendülni. A pasival kezdtem, de kevés lett a kence. Bárhogy próbáltam beosztani, mire végeztem "szürkére" már alig maradt. Odamentem hozzá is és munkához láttam. Már az elején láttam, hogy nem lesz elég. Mikor elfogyott a krém, még sok sérülés volt a testén. Jobb híján fertőtlenítővel kezdtem tisztogatni a sebeket.
Aztán fura érzést kerített hatalmába. Mintha melegedni kezdett volna a kezem. Aztán kék fény jelent meg és a lány bőre gyógyulni kezdett. Új és különleges, felemelő érzés volt. Hogy végre eljutottam valahová.
Ebből az állapotból egy különös valaki megjelenése rángatott ki. Nagyon szép volt és ha jól sejtettem, azt a követ tartotta kezében, amit nekünk kellett volna megkeresni.
Amit mondott nagyon jól esett. Így igaz én gyógyító akartam lenni.
.....Aztán felébredtünk..... Kérdőn néztem körül. A többiek is értetlen arcot vágtak. Furcsa volt. Csak álom, vagy olyasmi de mégis sokat tanultam belőle. Szerintem nem fogom elfelejteni. Csak abban bízok amit "szürkével" csináltam az valóban működik.

//Én is köszönöm a játékot és az új képességet.//

A szörny halott. Végre! Egy asszony nem szenvedett volna annyit a szüléssel mint mi hárman ezzel az egy fenevaddal. A hosszúfülű eközben az egész testemet bekenegette valami fura krémmel. Nyilván az égés ellen volt. Szóval ennyire vészes a helyzet. Szerettem a sebhelyeket. Sok mindenre jók voltak. Az emberek félnek tőlük, harci tapasztalatot sugároznak és nem mellesleg a nők is odavannak értük. Az égési sérülések hagyta nyomok nem ilyenek voltak. Ezek csupán azt mutatták, hogy egy kis tűz kifogott rajtunk.
Pillanatok alatt fura érzés fogott el. Nem tudtam mihez hasonlítani, de nem is gondolkodtam ezen túl sokat, ugyanis egy kellemesen csengő női hang megzavart benne. Vagy épp rávilágított a megoldásra. Csupán nagy nehézségek árán és teljes mértékben kardomra támaszkodva, de sikerült felállnom. Egy meglehetősen furcsa nő állt velem szemben. Markában a valószínűleg két szekérnyi aranyat érő drágakövet tartotta. Nagyot nyeltem. El akartam venni a nőtől, de a testem nem mozdult. Oly közel a gazdagság és mégis, pont most hagy cserben az erőm.
Végighallgattam mondandóját. Ez alatt legalább sikerült összeszednem a gondolataimat. Még mondandója végeztével tudatosult bennem az, hogy valójában mi is történt.
- Dugd fel magadnak a háládat, a rohadt sípoddal együtt. Kihasználtál te álnok szajha! Ezért ketté... sze...
A szemeim egyszerűen leragadtak én pedig hanyatt estem. Nem tudtam, hogy ez mágia vagy fáradtság, mindenesetre álomba szenderültem.

Egy barlangban ébredtem. Ismerős volt, méghozzá nagyon.
Megvan! Itt találkoztunk azzal a kis rohadékkal. Legalábbis azt hiszem. A pokolba! Mi a fene történt? Olyan ködösek az emlékeim, de mégis túl valósak. Csak álmodtam vagy tényleg megtörtént?
Először az erszényemhez kaptam, ami szerencsére megszokott helyén lógott. A másodjára megnéztem a kezeim. Sehol egy égési sérülés. Akkor talán mégis csak álom volt, de vajon hol kezdődött. Körbepillantottam és láttam a hölgyeket még aludtak.
Tökéletes!
Ezt kihasználva gyorsan távoztam a helyszínről. Lovam békésen legelészett, hátán a holmimmal. Felugrottam a hátára és csak ekkor láttam meg a leégett fákat. Az eddig ködös emlékeim tisztává váltak. Szélesen elvigyorodtam, majd az orrom alatt morogva megszólaltam.
- Ha legközelebb sem fizetsz, elválasztom a fejed a nyakadtól, te erdei banya.
Ezt követően elvágtattam. Hosszú út állt még előttem. Csak reménykedni tudtam benne, hogy legközelebb valami olyan munkát kapok, amivel kereshetek is valamit...

/Köszönöm a játékot./