A Tangeros vidékei:

A kontinens Neminra alatt - azaz tőle délre - helyezkedik el. Domborzata és éghajlata változatos. A kontinens hat nagyobb vidékre osztható: Az Eldron-síkság, Verdena-erdőség, Salome-hegyvidék, Bahela-alföld, Harena-sivatag és az Ardum-hegység.

Eldron-síkság: Hatalmas kiterjedésű, sík vidék. Lényegében egy nagy füves sztyeppe, ahol hébe-hóba előfordulnak kisebb erdőségek. A Longus-folyó szeli ketté a vidéket. Itt található a Nagy Kék-tó is, melyet a folyó egyik kisebb elágazása táplál. Főként emberek lakta vidék, de azért törpök és kentaurok is élnek ezen a vidéken. Éghajlata a Nagy Kék- tótól délre igen változékony. Azt mondják a gnóm tudósok, hogy a két hegységhez van köze, mely körbeöleli és nem engedi a tenger párás levegőjét átkelni a Harena-sivatag felé. De ezt a magyarázatot halandó -rajtuk kívül- nem értheti, mi összefüggés van ebben. Tény, hogy a már-már sivatagos részektől kezdve a csapadékosig sok minden megtalálható itt. Olyan hely is van, ahol nappal harminc fok feletti hőmérséklet estére mínuszba esik és havazik az oázisban. A tótól északra a Salome-hegyvidék közelében pedig állandó száraz szavannára jellemző, viszont nincs akkora eltérés a száraz és az esős évszak között.

-A síkság lakói:
1, Délen többségében az Ősöknek nevezett emberi csoport lakik, városállamaik laza szövetsége nem csak a Bahela-alföld felől fenyegető Liberátorok ellen fog össze, de gyakoriak a haduk felvonultatása a Salome-hegység innenső részén élő fenyegetések ellen is.
2, Az Ősök városállamai között fordulnak elő a leggyakrabban a síkvidéki törpék. Talajba vájt odújukban nem is akarnak bányászni, bár kovácsolni sokan tudnak közülük. Még az emberekkel sem túl barátságosak, de az Ősök nyugalmának és türelmének köszönhetően inkább barátságos a két nép között a viszony.

-Ezen kívül rengeteg más faj is él erre.

3, A Nagy Kék-tótól északabbra alig találunk emberi települést, köszönhetően a hangyászsünre emlékeztető fajnak, a welagiknak. Ők alkotnak erre felé kizárólag társadalmat. A gnú nyájaikat legeltetve több száz fős, néha pár ezres törzsekben vándorolnak. Két lábra tudnak emelkedni, amikor is mellső lábaik éles karmaival veszélyes ellenfelek. Vándorolni a pusztában viszont négykézláb vándorolnak.

-Rajtuk kívül rengeteg bestia él a vidéken.

Verdena-erdőség: Nagy kiterjedésű, nagyon sűrű erdőkkel borított területet, sík terület csak kevés található rajta. Többnyire dimbes-dombos, néhol mély völgyek tarkítják. A területen a Sineus-folyó halad át, lényegében csak a folyó mentén sík a terület. Éghajlata a mediterrán és a mérsékelt között változik.
-Az erdő teljes területét tündérek lakják, ha nem találkoztál még velük a sétád alatt, akkor elbújtak előled.
-A Sineus-folyó partján több kisebb és három nagyobb manó vár (ők így hívják a településeiket) található. Többségében manók lakják és a folyami kereskedelem a fő szakterületük, de csigaemberek is letelepedtek kis számban közöttük.
-A csigaemberek a manó várakon kívül is mindenhol megtalálható a tündérekhez hasonlóan. Ám a békés szárnyasokkal ellentétben ők nagyon is elszántan védelmezik a területüket.

Salome-hegyvidék: Trópusi röghegység, alacsony magasságával és mélye kincsekben bővelkedik. Mészkő viszont sehol nincs kiterjedt hegyláncolatokban, csupán néhány környezetéből kimagasodó, legtöbbször nagyon meredek falú és szinte mindig barlangokban gazdag mészkőkúp.

Példa:


közelebbről:


A kereskedő utak többnyire biztonságosak. Főleg azok a részek, melyek egy-egy bányafalut kötnek össze Urghai-jal. A jefo nevű energiaforrás az ismert világban egedül itt fordul elő. Itt legfeljebb néhány gnoll támadásra lehet számítani. A többi részen érdemes csoportban közlekedni és nagyon figyelni.
Egyes lények, akik itt őshonosak, szeretnek gyűjtögetni, így vállalkozó szellemű kalandorok akár kincskeresésre is adhatják a fejüket.

Egy nagyobb város található itt, amúgy pedig többségében bányászfaluk találhatóak meg település gyanánt.

-Urghai: a gnómok fővárosa
A környező hegyekből ólom, vas és jefo, egy sárga folyadék érkezik, melyeket főleg gnóm bányászfalukból hozzák a felszínre. Ez utóbbi egy kevés hővel nagy térfogattágulás kíséretében ég el. A gnóm technológia fő energiaforrása. (Az olajhoz hasonlóan nyers formában nem hasznosítják, külön feldolgozó létesítmények vannak a városban.)


Bahela-alföld: Az Eldron-síksághoz hasonlóan ez is egy sík vidék, amin a Pirus-folyó halad át. Ezen a vidéken azonban kicsivel gyakrabban fordulnak elő erdőségek, ám a terület túlnyomó részében füves pusztákból áll. Itt helyezkedik el a Kambara-tó is, melyben a Rolen-sziget található, a szigeten pedig az egyedülálló Tóváros. A tó körül lápos és mocsaras vidékek is előfordulnak, melyek nedves erdőkkel tarkítottak. Éghajlata alapvetően mérsékelt, az északi része pedig, kicsivel hidegebb.

-Tóváros a sellők otthona. "Búvárharang" elvén működik az építészetük, vagyis aki lemerül oda, az mindig tud levegőt venni a szobák száraz részeiben. A sellők kedves és vendégszerető nép.
Tóváros közelében ugyan ezen a néven egy emberi város is található szinte egyedüliként a táj északi részén, a Rolen szigetén élő emberek nagyon kedvesek és barátságosak.

-A Pirus-folyótól délre él a kontinens másik nagy ember csoportja, a liberátorok egységes állama, a Falanszter.

-A folyótól északra a patkányemberek képviselik a legnépesebb fajt. Gonosz, vérszomjas élőlények, akik igen szaporák. És nagy számukat gyakran használják ki, hogy lerohanják a déli Falanszter városait, ám a masszív falakon ritkán jutnak át. Többnyire csak a vidéket prédálják fel élelem után kutatva. Hadjárataik közben gyakran tartanak pihenőt, hogy foglyaikat véres rituálé keretében feláldozzák.

Harena-sivatag:  Kétségtelenül ez a kontinens legmelegebb vidéke. Az egész terület egy forró és száraz, homoksivatag, ahol a hatalmas homokviharok sem ritkák. Pár kisebb oázis is megtalálható, ritkán lakott vidék. Az Ardum-hegység körüli területeken kősivatagos a táj, szinte járhatatlan. Alig akad botor vállalkozó, aki ide merészkedne.
A tengerparton viszont a kalózok biztos menedékre leltek. Számtalan csoportjuk és laza hálózatukra alapozva két egymással rivalizáló kikötőváros épült, de a többségük inkább part menti szigeteken vagy/és korallzátonyokkal védett öblökben húzzák meg magukat.
-Nekoprupt: A Fekete Kalóz Szövetség uralja a várost. Bár a rivális seherezádeiekkel ők sem harcolnak a tengerek ellenőrzéséért, de a városon belül az árnyak homályában éles szemek fürkészik, vajon nem húz-e az ide tévedt vándornak azokhoz is a szíve.
Élet és halál választja el a két kalóztanyát, az itteniek különleges mágiát űznek. Bár nem mindegyikük képes rá csak néhány tehetséges lakos és áruját bármikor eladhatja az élő is, ám a fekete mágia élőholtakat hívott vissza a sírból és azóta a papoknak nevezett szellemi vezetőik lelkesen támasztanak fel különböző faj tagjait. (Ha van gusztusod hozzá, akár a saját legénységedet is eladhatod haláluk után, de a kontinens legtöbb lakója undorítónak találja az ilyet. Néha a bűnösöket viszont kivégzésük után erre a sorsra juttatják és ezt példastatuálásnak tekinti sok vezető más városban is.)
Nincs kiépült fémkovács, sem pedig a mágiájuk nem túl fejlett. A legtöbben nem is rendelkeznek vele, de a papok képessége is többnyire fajuk sokszorosításában merül ki. (Külön lépcsőfok a zombik, a csontvázak és a szellemek feltámasztása.)




Ha a sivatag különleges homokját szeretnéd megvásárolni, akkor az Esthajnal Csillag Kalóz Szövetséget keresd ez ügyben! Bár nevüket nem tagadják meg és koránt sem tekinthetőek becsületes kereskedőknek, de kellő óvatossággal tárgyalóképes felek az egyetlen exportcikk kezelésére. (A sivatag olyan elemeket is tartalmaz, mely képessé teszi mész és víz hozzáadásával egy beton fajta előállítására. Főként várak stratégiai fontosságú pontjainál használják fel, mert jóval drágább, mint amennyivel keményebb az átlagos kőfalnál.)


-Seherezade: A városban a Sötét Kalóz Szövetség a legerősebb frakció, de számos kisebb szövetség is tevékenykedik. Többnyire gnollok és koboldok lakta város, de az emberek is jelen vannak. Élőholtak szigorúan nem léphetnek be, de azon kívül mindenkit szeretettel várnak.
Városban egyáltalán nem élnek mesterek, mert aki műhelyt nyit, arról úgy tartják, hogy gazdag. Ezért másnap este kirabolják. Gyakoriak az összecsapások az utcán, bár a tengeren tiszteletben tartják a kalózok egymást, de a partot érve gyakoriak az összecsapások. A legtöbb nem valami kiérlelt érdekütközés, csupán ivászat közbeni sértő magaviselet. Ám azért is vágtak már le egész legénységek egymást, mert valamelyik egyik tagja tolvajnak bizonyult és rajta kapták.
Ennek ellenére a két piaca virágzik. Az egyik a lopott árut adja el, minden féle megkötés nélkül. A másik a rabszolgapiac. Sok kereskedő megrémült legénysége megadja magát, mikor a hajójukra átugráló kalózok szablyáit látják megvillanni a napsütésben, őket a helyiek szerint drágán lehet eladni. Ám ez csak az olcsó -szinte ölükbe hullott- beszerzésnek köszönhető, igazából csak néhány napi élelemre elég az érte kapott pénz. A legtöbben nem is foglalkoznak emiatt a rabok etetésével, inkább minél hamarabb ideszállítják. A nőkért magasabb árat fizetnek, a csinosabbakért akár a férfiakénak többszörösét is.
A városban minden nőnek (a rabszolgáknak is) el kell fátyolozniuk az arcukat és lábukat is hosszú szoknya kell, hogy fedje. Egyetlen kivétel a pódium, ha már valakire érkezett ajánlat, a rabszolgakereskedő az ár felhajtásárért akár meg is szegheti ezt  törvényt. Illetve a házakban, nem nyilvános terekben, ha a ház ura megengedi a nőnek (státuszra tekintet nélkül, de ha valakit rajta kapnak, hogy egy férjes asszonnyal fátyol nélkül van, annak jó vége soha nem lesz.)



Rabszolgapiac vezetője: Guild, az apanázs

Homok kereskedelme: Romlott Kalóz Szövetség

-Szezám: A zsiványok fővárosa. A tengertől több napi járóföldnyire van, mind a két kikötőt uralja. Gyakran húz hasznot a szembenállásukból. A hatalmat a királyi család gyakorolja, akik egy népüktől elfordult gnóm családból került ki. Eszüket nem a tudományon járatják, hanem a sivatagi kalózok furcsa világát uralják bonyolult fondorlatokkal.
A seherezádeiek csak úgy fogadják el őket, ha a király elveszti a trónt a halálával. Míg a nekoruptiak a szellemmé vált egykori ősökön keresztül próbálnak meg hatni az élőkre.
Tény, hogy ennyi gyűlöleten túl is képesek viszonylag békés és egységes, a hatalmukat mindenki által elfogadott birodalommá kovácsolni az alvilági hordát, ez roppant nagy bölcsességre utal.


Ardum-hegység: Magas hegyekkel borított terület, a legmagasabb részeken még hó is van. A területet javarészt, sziklamedrek, mélyedések, szűk völgyek és kopár fennsíkok jellemzik. Az alacsonyabb pontokon melegebb és kősivatagos a vidék. Nagyon gyéren lakott terület, és nehezen járható. Mindössze pár hegyi falu és kolostor fedezhető fel. Sok bűnöző itt talál búvóhelyet.

-Égi Kolostorok néven ismert a titánok magas, meredek falú hegycsúcsokra épített otthonaik, közösségeik. Olyan meredekek, hogy szinte megmászni sem lehet. Ők maguk hálókban csigolya segítségével eresztik le társaikat vagy húzzák fel a visszaérkezőket.


-Égi Város: Nem egyetlen település a madárembereké, ám különös látásmódjukként ezeket sugárutakként összekapcsolja az ég, ezért nincs akkora távolság köztük, mint -számukra- a talajlakók városainak utca egyik oldalától a másikig.

__________________________


Tangeros Élővilága:

Gnómok:



Előfordulás: Főként a Salome-hegyvidék, de más helyeken is előfordulnak.
Gyakoriság:  Átlagos
Leírás:  Igen alacsony, 70-100 cm körüli magasságot elérő emberkék. A törpökhöz hasonlóan szintén hosszú szakállt hordanak a férfiak. A fülük nagyobb és kerekded alakú. Kis testük ellenére erősek és fürgék. Furfangos és bonyolult találmányaikról híresek, mindenféle mechanikus ketyeréket szerelgetnek (nem ritkán a nők is), többnyire ezzel is megy el az idejük nagy része. Ezenkívül, bányászattal és különféle kézműves mesterséggel is foglalkoznak. A tudomány megszállottjai. Hosszú életűek, akár a 300 évet is megélhetik. Mágiára nem képesek, és ellenzik is azt.
Más fajok városaiba nem szívesen költöznek. Ennek fő oka, hogy jefot még a kontinensen is nagyon drágán exportálják. Így legkedvesebb találmányaik üzemanyag híján használhatatlanok. Érdekesség, hogy a jefo magától nem ég, így mindig valamennyi szénnel együtt használják. (Szénből viszont kevés van számukra, ezért gondosan meg kell választani az arányokat.)

(Megjegyzés: Neminrán pejorativ jelző az alacsony, szőrös lényekre a gnóm és az itteni fajról keveset hallottak. Hagyományosan a vérpatkány, éjmostoha, görbe hátú öregember és a mostanában beköltöző koboldokra használatos.)


Tündérek:



Előfordulás: Verdena-erdőség
Gyakoriság: Átlagos
Leírás: Apró, mindössze 20-30 cm magas lények, többnyire átlátszó hártyás pillangószerű szárnyakkal, melyekkel repülni is képesek. Fülük hosszúkás és hegyes, hajuk színe pedig nagyon sokféle lehet. Kevéske ruházatuk, növényi rostokból készül. Sűrű erdőkben élnek, a fák lombkoronája között. Többnyire igen félénkek, ám ugyanakkor nagyon kíváncsiak is. Az emberhez hasonlóan többnyire 70-90 évig élnek. Szigorúan csak növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. Mágiára a nagy többségük nem képes, akik igen, azok is csak alacsony szintű varázslatokra képesek.

(Megjegyzés: Neminrán más jelentésben használják a tündér szót, jellemzően angyalhoz hasonló képzeletbeli lényeket, mesefigurákat.)


Gnollok:



Előfordulás: A kontinensen mindenhol
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: Ők az úgynevezett hiénaemberek. Többnyire 140-160 cm magasak, testalkatuk erőteljes. Szaglásuk és hallásuk kiváló. Kisebb-nagyobb falkákban élnek, többnyire csak rabolnak és fosztogatnak, némelyek zsoldosnak állnak. Bátor és szívós harcosok, akik nem ismerik a félelem és a megadás szót. Jól értenek a fegyverkészítéshez. Mágiára csak is a társadalmukban lévő sámánok képesek.

Titánok:



Előfordulás: Salome-hegyvidék és Ardum-hegység.
Gyakoriság: Ritka
Leírás: Nagyjából 3-4 méter magasak, bőrük barnább, mint az embereké. Testalkatuk erős, nagyon izmosak. Különös ismertető jegyük még, hogy a pupillájuk fehér színű. Nagyon elszigetelten élnek a hegyek között, kisebb eldugott falvakban. Nagyon békések és kerülik az erőszakot. Tisztelik az életet és a természetet. Nagyon sokáig akár, 500 évig is élhetnek. Mágiára képesek, főleg elemi és gyógyító mágiát használnak.

Csigaemberek:



Előfordulás: Verdena-erdőség (esetleg más nedves hely)
Gyakoriság: nagyon gyakori
Leírás:
Az erejük bámulatos. Nem csoda, hiszen aki elbírja a házát, annak nincsenek igazi nehézségek az életben. Tömegre legalább is kevés van. Három méter magasságukkal pedig nem is tartoznak a könnyen elejthető apró vadak közé.
Ám vannak persze korlátaik. A mozgásukban például, mely lassú. És nem is igazán bánják, jut idő számukra a gondolkodásra. Így nem egy utazó bámulatosan bölcs lényekként írja le őket. Még ha elsőre nem is látszik és akik szerintük nem kéne az erdőben lenniük, azok kevésbé szokták őket dicsérő szavakkal illetni.
Harcban változatos fegyvereket használnak, még páncélozott harci csigákról is maradt vissza elvétve beszámoló. Meg olyanról, amikor valaki a házára szerelt fel katapultot és a társa mögé állva kezelte azt. Bár ezek a ritka kivételek. A buzogány és a csatabárd viszont népszerű konfliktusok esetén közöttük.
Szilárd társadalmat alkotnak, bár nincsenek kimondott vezetőik, de ha szeretett erdejüket veszély fenyegeti, hamar megbeszélik közösen, mit kell tenniük. (Hamar? Csiga tempóban, de az ő időérzékük szerint pörögnek az események. És egymás meg nem értése nem szokta hátráltatni őket.)
Mind a tündéreket, mind a manókat kedvelik, bár előbbiektől ez nem viszonzott érzelem. A kis, kedves szárnyas lények ellenszenvét azzal vívták ki maguknak, hogy gyógynövényeket és egyéb hasznos anyagokat gyűjtenek a dzsungelben és azok szerint így rongálják az élővilágot. Ezek jó részét a manóvárakban adják el a folyóparton, hogy messze földre elvigyék a felhajózó kereskedők. A manókkal ellentétben a polipemberekkel is megtalálják a közös hangot és nekik is szoktak segíteni.

Manók:



Előfordulás: Verdena-erdőség
Gyakoriság: gyakori
Leírás:
Igen jó üzleti érzékkel megáldott lények. És szinte minden fajjal könnyen teremt kapcsolatot. Harcban egyedül nem túl erősek, ám ritka is a magányos manó. Ha városukat veszély fenyegeti, akkor minden tőlük telhetőt megtesznek a védekezésért.
A manóvárak falai nehézfegyverekkel van megerősítve, így veszélyes a megtámadásuk. Ám ha át is jutnának rajta, akkor sem fognak ezek a lények menekülni. Apró termetüket gyorsaságuk és intelligenciájuk ellensúlyozza. No meg a csapatszellem, ami nélkül alig lenne esélyük.
Szerencsére egyik faj sem tervezte még meghódítani a dzsungelt, ezért békésen fejlődnek az erdőben. A tündérekkel és a csigaemberekkel is jól kijönnek, noha a polipembereket ki nem állhatják. A két faj általában elkerüli egymást, ha teheti.





(Megjegyzés: Neminrán nem ismerik a fajt, a szót a fiatalokra használják, különösen a reményt keltő újoncokra vagy épp a túlzott magabiztossággal rendelkező alacsony rangú, szakemberre katonára.)