Amonnak igen szerencsés napja virradt ez alkalommal. Túlköltekezik a megadott kereten túl, ám a sötét elfet mind ez nem izgatja. Sőt! Még azt is hagyja neki, hogy a visszaút is hitelből legyen felvállalva. A kék elfek nyilván nem fognak ennek örülni, de legyen az ő dolga, hogy ezt lenyelesse velük. Hiszen ezért lettek üzlettársak.
-Nincs kedvemre, hogy állandóan húzódik a kifizetés, de ám legyen! Ha adsz kétszáz pénz előleget, akkor talán elintézhetem.
* Nem tudni, hogy csak a kedvére való szellem társaság az, ami ennyire engedékennyé tette vagy van más is emögött a dolog mögött, ám zavartalanul halad az utazásotok és a tengerészek nem lázadoznak. És amikor megjön a fizetség Észak-Bivalyból, akkor készségesen átengedik embereidnek a rakodást.
-A zsákok felét vihetitek. Ötezer darab. Meg még egy kis pluszt, hogy lássátok, jó szívem van.
* Az elemi mágus felé fordul gonosz vigyorral. És amit mind végig tudott, azt csak most árulja el.
-Ne izgulj! Én figyeltem, amikor építették a falat. A homokot egy az egyhez arányban keverték a mészkővel. Az nem fog elveszni, benne lesz a falban. Csak a víz fog kiszáradni. Elég lett nektek a fele is.
És segítek neked mészkövet szerezni olcsón. Hogy lássa Valora Moor királynő, hogy bízhat a szövetségesükben. Ötezer katonátokkal hamarosan megszervezzük a dolgot és már kezdhetitek is építeni a falatokat.
* Az ígéretét betartja. Ám ez egy egészen másik kaland. Jó döntéseid révén kicsit máris megszaladt a költségvetés, de Észak-Bivaly belső védelmi gyűrűje szikla szilárdan fogja tartani magát egy esetleges ostrom alkalmával.


/Köszönöm a játékot! Hamarosan folytatjuk./