Annyira magas, mint nagyjából mindenki a fajából, ezzel jóval az emberek fölé magasodik. Éles arccsontja van, de finom vonalakkal, esztétikusnak tartja magát és mások is őt, akiket nem söpör a szőnyeg alá arcának megvető rándulásaival vagy szavaival. Nem túl erősen, de egyértelműen igyekszik minden élőlény számára jelezni, hogy ne packázzon vele, mert megjárja. Szereti fent hordani az orrát. Arccsontjai nemességet és határozottságot kölcsönöznek, igyekszik ennek meg is felelni. Nem sajnál pénzt a számára elegánsnak tartott ruhákra. Mások talán femininnek mondanák. Nem bánná. Haja főleg fehér, néhol sötétebb, ezüstbe vált. Ha van ideje, megkéri valamelyik rabszolgáját, hogy apró fonatokkal díszítse. Egyébként jobban szereti kiengedve hordani, és jobban szeretne laza, kényelmes ingeket hordani, mint elegáns testhez simuló ruhákat, de ezt talán magának sem vallaná be.
Folyamatosan munkálnak benne a sérelmei, véltek és valósak, ennélfogva akármennyire próbál kiegyensúlyozottnak látszani,arca meg-megrendül olyankor, és ha valaki szóvá teszi, esetleg megkérdezi, minden rendben-e, ingerlékenyebben válaszol, mint kellene. Általában küzd az indulataival, ennélfogva még inkább rájátszik arra, hogy nyugodtnak mutatkozzon. Amíg be nem telik a pohár, addig jól is érzi magát. Fontos neki, mit gondolnak róla, bár igyekszik egy olyan személy látszatát kelteni, akinek senki véleményére nincs szüksége az érvényesüléshez.
Képes sok mindent és sok mindenkit figyelmen kívül hagyni, ha a saját élvezetéről van szó. Rengeteg követ megmozgat, hogy létrehozza a komfortzónáját és nem örül, ha kizökkentik abból. Agresszívabbnak tűnhet, mint amilyen valójában, pedig megeshet, hogy egy-egy hideg, bántó, durva szava csak megerősíteni hivatott benne azt, hogy nem vesztette el képességét társadalma erős és megbecsült tagjának lenni.
Nincsenek különösebben távoli céljai a világot uralni. De ha valaki segítségül kérné, s lehetőséget adna, hogy bizonyítson, hogy a kedvében járva megmutathassa, mire képes, ha lehetősége támadna, hogy végrehajtson valamit, ami után dicsérni fogják, s a neve egyet jelentsen a sikerrel, nem tétovázna. Ha ilyen lehetőség nem érkezik, jól megvan magának, csak hagyják békén. Legalábbis ezt mondja. A benne fortyogó indulatokat talán a rabszolgái ismerik legjobban. Bár van, hogy durván bánik velük, nem alázza meg őket és voltaképp gyengédebb velük, mint azt be merné vallani másoknak.

Minden tökéletes volt. Nem tudta pontosan, mi az a tökéletes, de azt, hogy nagyon jó, igen. Mindene megvolt, amire csak vágyhatott, étel-ital, nagyon válogatós is volt, ha valami nem tetszett, a szüleitől látott megvetés eltúlzott másával tolta el magától. Majd nevetett, büszkén. Akkor még bele sem gondolt, hogy valamikor nem fog menni. Hogy valamikor elrontja.
De mit is? Nincs szüksége arra, hogy bárkinek is engedelmeskedjen. Így hát nem ronthat el semmit.
Nincs szüksége rájuk – ismételgeti, de valójában fordítva van: nekik nincs szükségük rá.
Ha valaki felbosszantja aznap, néha esténként eszébe jut az a nap, amikor kényelmesen elhelyezkedik az ágyon beszívva a langyos levegőt, de légzése valamiért mégsem vált át kellemes ritmikusra, olyanra, mint amilyenek alvás előtt lennie kell. Mégsem nyugszik meg és valami undorítóan ott motoszkál, vádlón és gúnyosan, pontosan úgy, ahogy aznap beszélt mindenkivel, akivel szóba elegyedett.
Nem tudja, miféle ügyben volt náluk az a szerencsétlen, csak, hogy az apja sokadjára kérte fel őt, hogy segítsen neki. Ki akart szedni valamit a fiatal férfiból. Gyakorold rajta a mágiádat, mondta neki az apja, fenyegetőn, várakozón, s ő lelkes volt, hogy teljesítse a kérést. Ott térdelt a szoba közepén az áldozat, egy fiatal férfi volt, erős lehetett, de most kiszolgáltatott volt és megkínzott. Seb nem látszott rajta, hiszen Apa csak az elméjével játszadozott, de ki tudja, milyen tűz égette már vagy penge karcolta a képzeletében. Nem fájt kevésbé. Látszott, hogy a férfi küzd azzal, hogy ne tűnjék szánalmasnak, de csúnyán kudarcot vall. Alig tudta tartani magát, el akart terülni a földön és hagyni, hogy rázkódjanak a vállai.
Ehelyett összeszedte minden erejét és Seliethre nézett. 16 éves volt, kajánul vigyorgott vissza a férfira, mintha egy tál leves lett volna, ami arra vár, hogy megegyék, vagy egy adag megdolgozandó anyag, ami várja, hogy kész termék legyen belőle.
Selieth fonni kezdte a mágia szálait, tüzet képzelt, szépen pattogó, perzselő tüzet, ami végigsimítja a férfi karját, aki erre üvölteni kezdett, természetesen, mi mást tett volna. Ezzel nem volt gond. Kissé persze zavarta a hang, de ez azt jelentette, jól csinálja a dolgát. Érezte, hogy fárad, de nem hagyta abba, úgy vette, nekiadtak egy játékszert és kedvére szórakozhat.
Amíg az áldozat el nem kezdett könyörgőn nézni rá. Nem megvetően, nem utálkozóan, nem is átkozódott és köpködött rá szitokszavakat, csak nézett. Hatalmas zöld szemei voltak – halványszürkés, mint a mocsarak az éles napfényben, de ezt nevezték az embereknél zöldnek – és akkor megállt, s az apja kiabált, hogy folytassa, de nem tette, csak nézett, ahogy a perzselő láng illúziója is abbamaradt, s a vallatott csak nézett rá tovább könyörgőn, hálásan.
Nem mondták ki, hogy mennie kell, de érezte. Dühöngött és szétvert néhány bútort a szobájában, aztán az apja rászólt, hogy próbálja kontrollálni magát, majd az arca csattant a fiú arcán. De semmi nem változott. Nem érzett mást. Még mindig ott volt az a valami. Elfolyó, nyálkás és el kellett volna távolítani, de nem ment. Pedig minden erejével próbálta kiirtani, gyönge élőlényeket keresett, amelyeknek elveheti az életét, erősebbeket, amelyeknek nem tudta, de a szenvedés mágiáját tudta gyakorolni rajtuk. Fejlődött, erősödött. A család minden bizonnyal vissza- nem, elfogadta volna. hisz nem tagadták ki. De utálta magát, és a gyengeséget, amit akkor érzett. Vissza akart menni és felképelni azt az embert, megmutatni neki, hogy igenis képes rá. De már nem volt ott. Elmondott mindent, amire Apa kíváncsi volt.
Nem kérdezte meg, mi lett vele. Azóta sem tudja. Pedig érdekelte. Érdekli.
Megvető fintorba rándul a szája és megrázza a fejét.
Már felnőtt. Nem kellene ilyeneken gondolkodnia.
Gyorsan számok, emberek és üzletek veszik át eme gondolatok helyét. Felelősnek érzi magát, ki is húzza magát gondolatban, valójában azonban megmozdulni lusta.