Ezúttal nem sütött le a Hold a kút száján keresztül, amit kétfelől kerül meg az agyagos út. A kis sziget, közepén a szélesen ásítozó nyílással és mellette a paddal hullámozni látszott, ahogy a sötét füvet borzolta a szél. A csillagok halvány fénye és az utcai lámpák sárgája éppen csak leszűrődött a kút vizén és üvegén át a mélybe.
Ott azonban vígan zajlott az élet. A kandalló árasztotta magából a meleget, a falakon varázslámpák, az asztalokon mécsesek világítottak, miközben a pókhasú Pereth, a tulaj, és az elragadó, mindig vidám Ewe felváltva rohangáltak a tálcányi italokkal. A konyhából néha kiáltás hangzott, amire ha nem felelt senki, akkor Tamsin, Pereth felesége dühösen csörtetett ki maga az elkészült étellel.
Én a megszokott helyemen ültem, és figyeltem az egyre csak gyűlő tömeget. Lassan megérik a közhangulat egy kis dalolásra. Eddig meséltem. Bár a történet érdekes, általában csak a kölyköket érdeklik, ők sereglenek olyankor körülöttem, a többiek számára ilyenkor csak egy kellemes hangú háttérzaj vagyok. De a mese már véget ért, a kobozt felhangoltam. Kezemben egy kupa vörösbor van éppen, azt kortyolgatom, és várom, hogy beinduljon az este.
Myraliel és barátai már jó ideje nem jártak erre, de azért még él bennem a remény, hogy újra láthatom majd. Addig se unatkozok, az elmúlt esték nagyon pezsgőek voltak, nem egyszer a vendégek össze is balhéztak. Ilyenkor vagy Pereth választotta szét őket, vagy én próbáltam egy dallal oldani a feszültséget. Már régóta értek hozzá, hogyan hassak megfelelően az emberekre, de azért reménykedem, hogy a mai napon nem fog semmi sem történni. Egész nap a könyvtárban keresgéltem, és kissé lefárasztott az elfeledett, és számomra még új legendák kutatása, így nem biztos, hogy most a helyzet magaslatán lennék. De úgyis elválik majd minden, a maga idejében. Lássuk hát! Az a görbe orrú ember kicsit kétes alaknak tűnik, de a többiek eddig vagy szimpatikusak, vagy már törzsvendégek, akik nem a bajt keresni járnak ide. A sarokban a csuklyás alak? Oh, hiszen egy oawa! Vele akkor nem lesz gond, békés teremtmények. Mostanában elfet nem igen láttam a városban, pedig ők is szoktak erre járni. Törp viszont rengeteg van, és gyakori vendégek is itt, a Mélykútban. Iszákos egy nép! De probléma velük sem szokott lenni.

/várom az érdeklődő és italra vágyó játékosokat sörrel, borral, sült hússal és jó zenével/