Elhagyatott, romba dőlt városok. Kietlen pusztaságok, kísérteties országutak. Sokáig úgy hittem, nem maradt más. De tévedtem...
Az egész 2038. május 4-én kezdődött. A világ ásványi anyag készlete alig töredékére csökkent. A lehetséges alternatívák működhettek volna, de ez a sajnálatos tény indokul szolgált a békét mellőző hatalmi törekvéseknek.
Az elsöprő erejű. III. nagy háború kirobbanásához tökéletes ürügyet szolgáltatott a nyersanyagok és ásványkincsek ily mértékű megcsappanása, de az igazi ok mégsem ez volt, hanem a hatalomvágy, a pénz, és a befolyási zónák növelése. Akkor még nem tudtam, amit most tudok, ugyanis nem sokkal azután a baljós májusi nap után meghaltam. Nem célt tévesztő golyó talált el és nem is bombák horrori zajától fedezék után kutatva lelt rám a végzet. Ennél sokkal pusztítóbb, alattomosabb erő okozta halálomat...
Oroszország és Kína gazdaságilag és katonailag is megerősödött, ami együtt járt, a befolyási zónáik megnövekedésével. Nem sokkal ezután a dollárt, mint a világkereskedelem alapjául szolgáló valutát, kivonták, s az országok többnyire aranyban, vagy egymás valutájában számoltak el. Ez szintén komoly forrásokat vont el az USA-tól, és tovább élezte a már amúgy is egyre feszültebb helyzetet. Végül bekövetkezett az, ami nemcsak várható, de akkorra már elkerülhetetlenné is vált. A harc ténylegesen is megindult a befolyási zónákért, a hatalomért.
Széles körben indult offenzíva Oroszország ellen, gyors és elsöprő erejű győzelmekkel. Az orosz hadsereg szinte ellenállás nélkül vonult vissza és adta fel a támadott területeket, csupán rajtaütésszerű támadásokkal zaklatva a földjükre lépő ellenséget. Ám nemcsak visszavonultak, de közben a felégetett föld taktikáját alkalmazták. Semmit sem hagytak, amit fel lehetett volna használni a hadjárat segítéséhez, így aztán folyamatosan mindent utánpótlásként kellett szállítani, kiépíteni. Az őszi esőzések, s az elmaradott infrastruktúra mellett a sártengerré vált utak sem segítették az előrehaladást. Lassan ért véget az ősz, átadva helyét Tél tábornoknak, aki korábban már térdre kényszerítette Napóleont és a Harmadik Birodalmat is.
Az első igazán nagy fagyok beköszöntével aztán felébredt az orosz medve is, sosem látott haraggal és kínai szövetségeseivel zúdulva a tél által már alaposan megszorongatott európai és amerikai csapatokra. Ha jobban belegondolok, ez itt nem is igazán háború volt. Sokkal inkább mészárlás. Jól képzett és hatékony orosz hadigépezet, a kínai mennyiségi lehetőségekkel és háttérrel alaposan megtámogatva. A háború pedig megindult a tengeren is. Az orosz-kínai-japán flotta megsemmisítő vereséget mért az USA tengeri haderejére, amiből a háború végig sem tudtak felállni. A következő május már az orosz-kínai csapatokat találta Berlin alatt, aminek hatására Európa végül külön békét kötve kilépett a háborúból és az USA végleg magára maradt.
Nyáron került sor a partraszállásra New Yorkban, aminek első áldozata a legnagyobb amerikai ikon, a Szabadság-szobor volt. Az amerikai hadvezetés saját földjén sem bizonyult sikeresebbnek. És itt jött az, amire senki nem számított.
Washington védelmének összeomlása előtt lőtték fel a rakétákat, melyek egy részét ugyan kilőtte az orosz légvédelem, de mindet nem tudta. Az elképzelés az volt, hogy a vírus, amit elszabadítanak, kiirtja majd az ellenséget, beleszámolva a lehetséges járulékos veszteségeket is, míg ők majd előszedhetik a vakcinát a kellő pillanatban. Csak arról nem tudott senki, hogy nincsenek vakcinák és sosem voltak. A kutató, akitől megrendelték a szert, egy igen nagy tudású mágus volt, aki régóta dédelgette már saját világuralmi terveit. A vírust mágiával erősítette meg, így egyedül a természetfeletti lények, és az erősebb fénymágiával rendelkező mágusok maradtak védettek ellene. A levegőben terjedő halál hatalmas áldozatokat követelt, már régen nem beszélünk több milliárd emberről, inkább milliókról.
A vírus lassan globálisan is elterjedt, kontinensek közti távokat villámgyorsan szelve át. Az áldozatok -köztük én is-, legfeljebb egy hét alatt elvéreztek a pokoli kínokkal kísért erős vérzések következtében.
Az ember által létrehozott és addig ismert rendszer összeomlott. Többé sem a hatalmas létszám, sem a technológia nem indokolta, hogy a bolygó uralkodó faja legyen. Ám a katasztrofális események nem csupán a halandó túlélők életét változtatták meg, de lehetőséget adtak az addig rejtőzködő halhatatlanoknak, természetfeletti fajoknak is, hogy végre előbújjanak rejtekhelyeikről.
A mágusok megjelenése szükségszerű volt, hiszen a tudósok és kutatók mellett, ők szolgáltak megoldással a pusztító vírus megállítására. Mind a technika, mind az orvostudomány területén hasznosnak bizonyult a tudásuk. Segítségükkel egyes városok új vezetői normalizálták a helyzetet, a fejlettebb területeken nemcsak a mindenki számára elérhető óriási kivetítők, de internet és telefonszolgáltatás is van. Ez meglehetősen lassú folyamat volt, ugyanis a fennmaradt városokat és területeket biztonságossá kellett tenni, megvédeni a betegségektől, a pusztákat uraló raiderektől és fosztogatóktól. Legjelentősebb védelemmel és szervezettel kezdetben a farkasok rendelkeztek. A falkaszellem, az összetartás meglehetősen erőssé és példaértékűvé tette közösségeiket.
Az első ember, aki átesett a Megszálláson és hivatalosan is vadász lett, korábban szintén megfertőződött. Miután túlélt útja során egy vámpírtámadást, a Vatikánba utazott, hogy védett maradjon és halála előtt ráleljen lelkének békéjére. Miután azonban felfedezték, mi is történt vele, s miféle pluszokkal jár ez, a Vatikán keresni kezdte mindazokat, akik hasonló megrázkódtatáson estek át és azonos tüneteket mutattak, majd a vadászok egy részét saját megbízottjaiként küldte szét a gonosz elpusztítására. Idővel mind hitelvek, mind célok tekintetében elszakadtak a Vatikántól és egymástól, egyes vadászok magányosan, míg mások kisebb klánokba tömörülve végzik feladatukat.
Az emberek közül a túlélők egy része szintén különös tüneteket mutatott. Előre megálmodták a jövőt vagy ismerték azt, míg akadtak, akik önként váltak vámpírok rabszolgáivá, csókfüggőkké, véradókká. Ma úgy ismerik őket: donorok.
Ezek az eddig sötétben rejtőző lények koránt sem élték meg oly nagy tragédiaként a világban lezajló változásokat, mint az ember. Hierarchiájuk saját fajukon belül nem változott, létük nem vált bizonytalanná, ám esélyt kaptak arra, hogy jóval szélesebb körben ragadják magukhoz a hatalmat.
Ahogy én látom, sikerült nekik.
http://dansemacabre.hungarianforum.com/