Faj: Erdei elf

Nem: Nő

Kor: Épp mostanában hagytam el 40. életévemet hárommal.

Becenév: Charion

Rang: Főállású mindenes (voltam én már íjász is, gyógyító is. Sok mindenhez értek, és se én, se a többiek nem tudják eldönteni, hogy legjobban mihez is értek. Mostanában az élelmet kereső csapatot erősítem, de olykor-olykor sebet is kötözök.)

Mágia szint: Nem is olyan rég, körülbelül a születésnapom környékén értem el a Haladók szintjét. Rengetegek gyakoroltam és tanultam ezért az eredményért, de végül is meglett az eredménye. Szóval eléggé el vagyok foglalva.

Üdvözlet Mindenkinek!
Shira Eise vagyok, erdei elf. Csakúgy, mint társaimnak, a természet a mindenem.
Sok férfiú állítja, hogy csinos vagyok, s epekednek utánam. Igyekszem nekik finoman megmondani, hogy hiába a fáradság, de egyikőjük sem hallgat rám.
Talán fiatal korom szépsége fogja meg őket. Igazán nem tudom és nem is értem. Épp mostanában hagytam el 40. életévemet hárommal. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen naiv vagyok... talán egy kicsit. Mindenesetre van tapasztalatom az életben.
Becenevem Charion. Senki sem tudja, hogy miért, kiskorom óta így hívnak. Alig ismerek olyat, aki eredeti nevem szólít.
Már kiskoromban más voltam. Ellenben a többiekkel, nekem szőke hajam volt, sőt, még most is az van. Nem olyan nagy dolog, csupán, hogy könnyebb megtalálni a tömegben.
Szemem szürke és kék között játszik, szegény nem tudja eldönteni, hogy melyik szebb. (a kék mellett szavazok, az jobban áll nekem)
Ajkam barna, ami megint csak furcsaság. Legtöbb ismerősömnek cseresznyepiros, vagy vérvörös. Nekem barna. Nem bánom, inkább élvezem, hogy kicsit más vagyok.
Testem, derekam, és egyéb testrészeim erősek, mármint egy nőhöz mérten. Sok munkám van vele, hogy ilyenek is maradjanak: esténként szoktam erősíteni, de nem viszem túlzásba, hisz "sok kicsi sokra megy"- tartja a mondás.
Öltözetem egyszerű és kényelmes, hogy mozgásom könnyed és gyors maradjon. Zöld fölsőm segít elrejtőzni, alul pedig kényelmes nadrág takar és véd. Vállamra barna köpönyeget terítek, hogy ha szükséges, gyorsan le tudjak lépni a színről.
Oldalamon bőrtáska lóg, ami meglehetősen kopott. Ami nagyon szükséges, belefér: egy váltás ruha, a tőröm, némi pénz, és talán egy kis elemózsia.
Nem vagyok semmilyen harc, illetve ölés híve, ám megelőzés céljából hátamon mindig lóg egy tegez, benne nyilakkal, és mellette íjam.

Szerető családban nevelkedtem, és semmiben sem volt hiányom. Tanításom hamar megkezdődött, és gyorsan fejlődtem. Minden szükségeset sikerült megtanulnom, és elkezdtem magamtól is tanulni. Érdekelt a természet, a mágia és a világ többi tája. Ezekből majdnem minden meg is szereztem.
Mire elértem az érettebb kort, már elég tapasztalt voltam.
Ám a tökéletes élet sem maradt sokáig velem. Tűz tört ki lakhelyünkön. Szörnyű este volt: mindenki sikítozott; mentette, amit lehetett; míg a többiek próbálták visszaszorítani a lángokat. Én utolsót csináltam. Beálltam a csapatba, ami harcolt a tűz ellen. Mikor már úgy tűnt, hogy legyőztük a természeti csapást, nagy szél támadt, lerombolva addigi munkánkat. Engem körülvett a tűz, és nem tudtam hova menekülni. Karom megégett, és éreztem, hogy a halál jár körülöttem. El is ájultam.
...
Egy házban ébredtem. A szomszéd falu egyik házában. Utólag tudtam meg, hogy karomat súlyos sérülés érte. Még mindig látszódik a nyoma. Ez a hír sokkolt, ám mikor kiderült, hogy hogy menekültem meg, nem kaptam levegőt. A falu legbölcsebb elfe azt állította, hogy megidéztem egy védőszellemet. Erre csak csóváltam a fejem, hisz akkor még épphogy csak haladó szintű voltam, de a bölcs váltig állította, hogy így volt.
Akkor éreztem először, hogy tényleg más vagyok. Azóta keresem a veszélyt, a tűzet, hogy rájöjjek, tényleg igaza volt-e bölcsnek.