Faj: Ember

Nem: Férfi

Kor: 27 éves

Becenév: A Megfontolt Oroszlán, Vadkan Gyilkos

Rang: A Királyi Gárda hű tagja, Harcourt Ház feje

Mágia szint:-

Őszinte és barátságos vagyok. Olykor-olykor eléggé szentimentálisnak lehet mondani, ki igazi álmodozó, s gyakran szeretek visszaemlékezni a múltra. Udvarisságom és túlzott illedelmességem ellenére ravasznak tartom magam. Néha elég gőgös tudok lenni, amely tulajdonságom szeszélyességgel is párosul. Ideáljaimmal senki sem szállhat szembe. Jó a memóriám, így képes vagyok a legapróbb részletekre is emlékezni. Intuitív személyiségem miatt gyakran hagyatkozok megérzéseimre. Megfontolt emberként, mindig szeretem a jól kitaposott utat járni. Elég sokat jelent nekem a rokonszenv, továbbá az ellenszenv, hogyha valaki ellenszenves számomra, attól elzárkózok. Nehezen bízok meg emberekben, így nagyon kevés személyt engedek a belső köreimbe. Igen komplikált természetem van.
Külsőmről annyit lehetne elmondani, miképp elég átlagos. Ez kiteljesedik a testmagasságomra, illetve a testalkatomra is, azonban van némi súlyfelesleg rajtam. Fejszerkezetem ovális alakú, nem túlságosan markánsnak mondható. Szemem színe mogyoróbarna, mely kifejezés a szivárványhártyájának zöld, illetve barna színek keveredésére utal. Bár mégis valami nem átlagos az pedig a fejemet fedő hajzuhatag. Hajzatom világosbarna színű, amelynek néhány tincse bronzosan fénylik a napsütésben. A hajam ezen kívül rövidre van vágva, ami némileg hullámos. Többnyire szakállt, vagy borostát viselek, ami idősebb külsőt kölcsönöz számomra. Megjelenésemet színpompás vért egészíti ki, mi alatt láncing, valamint kidolgozott mintájú finom tapintású ruházat rejlik. Őrségemen kívül azonban egyszerű bőrből, illetve gyapjúból készült öltözéket hordok.  

Senki sem tudja, miként keletkeznek barna hajú emberek, úgymond ritkaságnak számítanak. Apámnak szőke, míg anyámnak vörös haja volt, igaz rengeteg másik gyereknek is volt már ilyen szülője, mégse lett hajuknak olyan színe, mint az erdők hatalmasra nőtt fáinak. Különlegesnek lehet azt is mondani, miáltal testvéremnek is ugyanúgy eltérő az átlagtól hajszíne. Az ilyen gyermekeket mindig is titokzatos pletykák övezték. Az pedig csak fokozta a folklórt, hogy egyszerre két gyereknek legyen kivételes színű hajzata egy családban. Rengetegen hangoztatták, mi módon nagy dologra leszünk hivatottak. Szerencsésnek születtem, mivel hatalmas birtokkal rendelkező atyám volt. Ki a határvidék törékeny békéjét őrizte, megannyi harcosával. Soha se volt a vérontás híve, mégis azzá kellett váljon. Elég idős koromra kezdtem neki tanulmányaimnak, amelyet egy idős férfitől tanultam. Arcán rengeteg bölcsesség tükröződött, melyet rengeteg ránca, továbbá ősz hajszálai bizonyítottak. Sok érdekességre megtanított, eleinte írni, olvasni, aztán a természettudományra, földrajzra, számtanra, festészetre. Sokáig tartott míg elsajátítottam minden hasznos tudást. A tudás mellet meg is kellett állnom helyemet, mint harcos is. Gyakran gyakoroltam atyámmal, s parancsnokával. A fa karddal való edzés nem tűnt nehéznek, ám ugyanúgy fájt, ha  valamikor nem voltam elég éber, és néhány ütés betalált. Hosszas órákat töltöttem dacosan egyes edzéseken, miáltal bebizonyítsam én is vissza tudok ütni ez azonban nem sikerült. Miután szabadidőm engedte többnyire festettem, igazán érdekeltek a művészetek. Azonban kiegészült azzal is, hogy eljártam ikertestvéremmel, valamint apámmal vadászni. Imádtam a reggeli friss harmatos levegőt. A lovak csak úgy vágtattak, na meg az adrenalin, ami az embert elöntötte. Egyik alkalomkor, hatalmas vaddisznóra vadásztunk. Űztük a vadat, mely több sebből vérzett, azonban ezen kan nem akarta feladni. A sárba vájt csülkeinek nyoma, illetve a bíbor színű vére jól látható volt. Követtem is őt, nem figyelve a többiekre. Egyre inkább elszakadtam kíséretemtől. Hatalmas csapás egy magas füvű rétre vezetett. Csend volt, sejtelmesen nagy csend. Lovam egyszer-kétszer felnyerített, félelmét kimutatva.
- Nyugi. - próbáltam nyugtatni a kancát, mikor hirtelen előrontott a vadállat. Nyergéről rögvest levetett hátasállatom, mely által kisebb pocsolyában landoltam. Fújtató, hörgő hangot adott ki magából a sebzett állat. Látni lehetett szemében a gyűlöletet. Hátából legalább négy darab íj türemkedett ki.
~ Most mégis mit csináljak!? Nagy szerencsére lenne szükségem. Ez az átkozott akármikor megölhet. - gondoltam magamban, mialatt szívem csak úgy kalapált mellkasomban. Nekileselkedett a fenevad, miszerint agyarával felhasítja testem, aztán itt hagy kivérezni. Nem volt ugyan minden remény elveszve, a nálam lévő lándzsát magam elé tartottam, mibe egyenesen belerohant az ellenfél. Hatalmas visítás közepette lehelte ki lelkét a vadkan, azonban még a biztonság kedvéért tőrömet nyakába szúrtam. Midőn rám találtak felsegítettek, mitöbb adtak lovat is. Hazafelé pedig eldicsekedtem ezzel a kalandommal. Hatalmas tort ültünk, a vaddisznónak húsából pedig mindenki lakomázott. Én, azonkívül családom a főasztalnál foglaltunk helyet. Sörrel, meg borral öblítettük torkunkat, miközben szép zenére vigadoztunk. A mulatság közepette, valamint az italok mámorában megkörnyékeztem az egyik felszolgáló leányt. A nevére ugyan nem emlékeztem, mégis aznap nem számított. Másnap hatalmas fejfájás közepette, ébredtem fel, bár nem egyedül. A festői szépséggel rendelkező lány testét, csakis az állatszőrméből készült takaró rejtette. Igaz ezt nem lehetett semmiféle képen kapcsolatnak nevezni, hiszen rangomon aluli volt. Mégis ha összeházasodok valakivel azt se lehet mondani, miáltal szerelemből kell tennem. Pár óráig együtt voltunk még, majd mind ketten mentünk a saját dolgunkra. Két év elteltével töltöttem be a huszadik életévemet. Atyánk ágynak esett, hatalmas szíve volt az öregnek, mégse élhetett eleget. Lelkének eltávozása előtt azonban még megosztott velünk egy titkot. Egyáltalán nem voltunk testvérek Addammal. Igaz különböztünk egymástól, azonban teljesen számíthattunk a másikra. Kissé zavarban éreztem magam, hiszen csak féltestvérek voltunk. Kiderült az is, miképp én vagyok a törvényes örökös. Ennek örültem, azonban sajnáltam fivéremet. Öröklési jog így mindenképpen rám szállt. Az első feladatom az lett, hogy elhantoljam apámat. Rengeteg helyről jöttek rokonok, ráadásul barátok. A halotti tor igen nagy kiadásokban volt, ellenben inkább számoltam a pénzt, minthogy szülőapámra gondoljak, ez túlságosan is nagy fájdalommal járt. Pár hónapig gyászoltam igazán, majd egyre halványult a fájdalom. Anyám jártas volt a fővárosban, hiszen családja onnan származott. Jeles esemény miatt mentünk el, hiszen a Királyi Gárdának tag választása volt. Csak is a legjobbak kerülhettek be, ezért hatalmas tornával döntötték el, ki lesz az. Több részből állt először íjászatban kellett teljesíteni, aztán következett a vívás, s legvégül a lóháton való ütközet. Jelentkeztem én is, hisz ki lenne megfelelőbb Házunk képviseletében. A nyeremény elismerés, ezenfelül pedig dicsőség. Féltestvérem is indult ezen párbajon. Örültem neki, mivel ő is tartozhat így valahova, és saját útját járhatja, hogyha beválasztják. Az íjászattal nem volt számomra akadály, hiszen megannyiszor vadásztam birtokomon. A párbaj már nagyobb kockázatot jelentett, hiszen ott egymásnak eresztettek két embert, kik nem ismerik egymás tudását, vagy eltérő népük harcstílusa. Először egy idős férfival kellett megmérkőzni, tekintete fagyos volt, s semmi jót nem ígért. Páncéljában hatalmas kolosszusnak tűnt. Mikor elkezdődött a küzdelem észre se vettem, de már támadt. Gyorsan ki kellett törnöm, mert így csak kalapált engem mint kovács a küllőt. Amint nagyobb lendülettel készült lecsapni gyorsan vállal nekimentem, hatalmasat taszajtva a monstrumon. Azonban öklével rögtön eltalálta sisakomat. Csak úgy sípolt a fülem. A rostély szélénél láttam, miszerint máris felém tart. Kardommal először jobbról, aztán felülről próbáltam eltalálni, melyeket hárított. Mikor ő következett pengémet elcsúsztattam az övén, s mögé kerültem. Hatalmasat csaptam térdhajlatára, hol nem volt erős védelme. Földre kényszerült de ezzel még nem hagytam abba. Csuklójára ütöttem, minek következtében kiesett kezéből gyilkolásra szánt eszköze. Elébe álltam, illetve rászegeztem kardomat. Feladta, a harcot habár nehezen ismerte be. Ahogy telt az idő, úgy múltak a kihívások, amellett egyre többen estek ki. Addam miután legyőzte utolsó ellenfelét, csak ketten maradtunk. Hatalmas csataménen, kopjával a kezünkbe készültünk egymást a földre taszajtani. Eleinte mindkettőnk hatalmas fából készült dárdája szilánkosra tört pajzsainkon, ez nem volt máshogy a második menetben se. Azonban a harmadik próbálkozásra mindketten eltaláltuk egymást. Ezen oknál fogva ez döntetlennek számított. A király kérhette volna a kardpárbajt azonban nem akarta két testvért viaskodni látni holmi kinevezésért. Mindkettőnket kitüntetett, így tagokká váltunk. Ezentúl Astelath védelme feladatunkká vált. Mivel a későbbiekben mi őriztük a legfőbb hatalmat anyánk uralkodott, persze mindenről kikérte véleményemet. A szolgálóleánytól született törvénytelen fiam, kinek neve Norenus lett fiúvá érett. Örökösömnek számított, ameddig nem találok magamnak igazi arát. Ugyanazon tanítatásban, s jólétben részesítettem őt mint hajdanán engem apám. Mostanra huszonhetedik életévemet töltöm, miközben hűen szolgálva hazámat.