Csak egy kicsit pihenhetett Aglarnis a nagy felfedezés utáni hazaérezésből. Épp csak megszokta volna, hogy edzések és tanulások megszokott ritmusa várja, mikor a Fekete Hegyekben való hosszú futása közben lódobogást hall maga mögött és egy élő jószág nyerít mögötte.
Egy fura alak közeledik, akit apja egyelőre laza megfigyelés alatt, de szabad mozgást engedélyezve hagyta, hogy felderítse népe itteni viszonyokat. Most úgy tűnik, őt akarja beérni és ha ez sikerül, akkor két kézzel a nyeregre támaszkodva emeli fel magát, hogy a lábai egy pillanatra a levegőben lógjanak, majd atléta ügyességgel lendül át és érkezik meg paripája mellett két lábra a talajra.
-Üdvözlöm, hölgyem! Lenne egy perce rám! Azt hiszem, hogy tudom, hol tudnék dolgozni ebben a világban.

Lehet, hogy nyughatatlan volt a természete Isis lányának, de be kell vallania, a csapata elvesztése a legutóbbi megbízásánál kissé megviselte a lelkét és örömmel vette, hogy apja kis pihenőt engedélyezett neki.
Egyébként is ráfért egy kis nyugodt edzés és a további kiképzés, hiszen bőven volt még mit tanulnia és erre a kiképző őrmester hamar rávilágított.
Még most is tele volt kék-zöld foltokkal és még a mai nap is hasonló erőpróbák sora várt rá, kezdve a reggeli több kilométeres futással, de ez most egészen felfrissítette.
Így persze azonnal meg is hallotta maga mögött a patadobogást és a tőrén nyugtatva várta egy fának támaszkodva, miközben kilihegte magát, hogy ki az és mi járatban errefelé.
Valószínűnek tartotta, hogy őt keresi, akárki is az, hiszen errefelé nem vezetett máshová út, csak vissza a városba.
Meglepődve látta, hogy a „vendégük” az, akit a felderítők fogtak és aki tényleg nem hasonlít egyetlen e világi fajra sem és aki mindig barátságosan igyekszik elcsevegni mindenkivel.
Azzal is tisztában van, hogy a férfit apja figyelteti, még ha nem is járnak testőrök a sarkában, így nyugodtan figyelte, ahogy az kecsesen földet ér mellette, de a szeme sem rebbent a mutatványra.
- Aglarnis vagyok és katona, a hölgyeket a városban találja. – von vállat a lány. – A munkájával kapcsolatban meg talán az Első Lorddal kéne beszélnie.
Valószínűleg a férfi tudja, hogy kicsoda, ha ezzel jött hozzá, bár nem tudja a lány, mit segíthetne neki ő, de ha nem tudja, akkor nem köti egyből az orrára.

A rabszolgakereskedő nem jött zavarba. Miközben Aglarnis egy kőnek támaszkodott, hiszen egy sok képen magyarázott, mégis megmagyarázhatatlan dolog következtében a sötét elfek Fekete Hegyeiben nincs növény.
-Én téged kereslek, nem őket. Van egy ötletem. Azt hallottam, hogy te kém vagy és egy csapatot vezetsz. Egy varázsló vagy miféle mondta, hogy ő az első küldetésére akar indulni. Talán segíthetnék mind a kettőtöknek.
Az emberek boszorkány köreibe akar beépülni. Te tapasztaltabb vagy és a befolyásod is nagyobb. Rávehetnéd apádat, hogy őt is ossza be hozzád és én segíthetnék meggyőzni embereket, hogy csatlakozzanak hozzátok.
Jó a meggyőző képességem.

Úgy látszik azonban nincs semmi félreértés Vogon útirányával kapcsolatban - Aglarnis tudja, hogy a férfit így hívják, - szóval a kalmár célirányosan hozzá jött és az ő segítségét kéri, bár a szeme felvillan, amikor arról értesül, hogy valakinek eljárt a szája, vagy a férfi ügyesebb, mint gondolták volna és tudomást szerzett arról, hogy neki milyen megbízásai vannak.
- Honnan tudod, kitől, hogy én m i vagyok? – kap a tőre után és azt a kereskedő torkának szegezi.
Persze hallja, hogy miről beszél Vogon, hogy egy mágusnak akar segíteni, ami megint csak felveti annak kérdését, hogy ilyen rövid ismeretség alapján, hogyan szerzett ilyen barátokat.
- Ha annyira jó a meggyőző képességed, akkor most be is mutathatod, gyorsan győzz meg, hogy miért nem vágjam el a torkodat és higyjem el, hogy az vagy, akinek mondod magad és nem valami idegen kém?
Ha a férfi nem lenne idegen, akkor is érdekelné, mit akar elérni ezzel és miért akar az emberekkel találkozni.

A Beebebrox barátságosan felemeli a kezét és szelíd hangon szól a nőhöz.
-Én az Orbit Negálra mondom, hogy botorság és kapkodás lenne megölnöd egy kalmárt, aki neked segíteni akar. Mi hasznod származna belőle?
*Nyugodt arcvonásai egyre inkább eltávolodnak a hallott hangtól, mintha valami furcsa látomásként elmosódna az idő a szem és a fül által érzékelt valóság között. Ám ettől még megmaradnak a vonások továbbra is barátságosnak a kéz pedig magasban.

Érdeklődően és nagyon türelmesen igyekszik a lány Vogon-ra nézni és várni a választ, amivel az majd meggyőzi, hogy gyanakvása egyáltalán nem megalapozott.
Aztán hirtelen olyan érzése van, mintha megszédülne és a kereskedő hangja nem akkor hangzik el, mint amit a szeme lát ajkai mozgásán.
De mivel a férfi keze megnyugtatóan a magasban van és nem tesz semmi hirtelen mozdulatot, Aglarnis sem húzza el a torkán a kést.
- Nem akarlak megölni , de a kapkodás néha még előfordul. – ereszti le végül a kezét, hogy megtámaszkodjon a sziklán és megnyomkodja a szemét, mert még mindig bizonytalanul lát.
- Tudom, hogy sötét elf vagy te is, mármint a saját világodban. És nem irigylem az ellenségeidet, mert nagyon okos is vagy. – ismeri el. – Tényleg veszélyes felénk, ha valaki ennyit tud ilyen rövid idő alatt, gondolom ezt is tapasztaltad. – teszi hozzá Vogon-t figyelve.

Vogon lassan megszokja, hogy ami kis mágiának nevezett dolgot elsajátított, az itt teljesen ismeretlen. Pedig nem is tulajdonította igazi mágiának, csupán annak, hogy véletlenül egy saját országa béli mágus rájött. De számára ezek az érzékeket torzító dolgok oly természetesek voltak, mintha csak azt venné észre az ember, hogy a látszólag mozdulatlan virág a fény felé fordul mindig. Nem varázslat az, ha egy cserép napraforgót megfordítunk és az a másik irányba kezd el nézni!
A lány visszavonulót fúj az erőszakos fellépéséből, mikor rájön, hogy a rabszolgakereskedő a titokzatos mágiáját használta vele szemben. És elkezdi őt nyugodtabb hangvételben kérdezni.
-Az nem fontos, hogy honnan tudom. Csak az, hogy én egész életemben nem a fajtám között éltem, hanem mások közé beolvadva. Az orkokkal legalább olyan jól megértem a lehetőségekhez képest magam, mint az emberekkel.
*Kihangsúlyozta a lehetőségekhez képest, hiszen az itteni agyarasokat nem ismerte. Az otthoniak igen butánka bizonyultak még a rabszolgakereskedelemben is, fékezhetetlen öldöklési vágyukat nem tudta ellensúlyozni gonosz természetük és a nyereség utáni vágy. Amelyik törzs belement az üzletbe, azok is kevés fogollyal tértek haza rendre.
-Ahogy atyáddal beszélve rámutattak szüleid, itt erősen be van korlátozva a lehetőségem a saját tudásom kamatoztatására. Ám elmondások szerint a határon kívül sokkal jobban hasznosíthatna az itteni sötét elf társadalom.
Nekem tetszik, hogy végre a vezetők tündék. De ha ilyen egy tökéletes világ, akkor nekem sok helyem nem jutna a Paradicsomba. És inkább messzi küldetésre vállalkozom. A boszorkánymester pedig, akiről beszéltem, pont olyan dolgokról mesélt nekem, amihez értek.

A lány most már más szemmel néz a kalmárra, kezdi felfogni, hogy talán nem árt ezt a férfit jobban megismernie, mert talán sok mindent tanulhatna tőle, amire itt a katonai vezetők nem tudják felkészíteni, hiszen már így is néha csak egy paraszthajszálon múlt, hogy nem okozta saját maga halálát tapasztalatlanságával, amit kémként elkövetett.
Vogon meg most ismerte el, hogy őt az élet alaposan megtanította, hogy kell információkhoz jutnia rövid időn belül és hasznos barátokra szert tenni.
- Igazán hasznos tulajdonságaid vannak . – ismerte el és kis habozás után a tőrét is eltette.
Talán kicsit túlreagálta a dolgot, de hát sötét elf volt, a gyanakvás a vérében volt és most is igazán az érdekei vezették oda, hogy nyugodtan leállt társalogni az idegen világbéli kalmárral.
- Azt mondod, hogy te is kémkedhetnél akár ezekkel a képességeiddel, ha közben neked is hasznod származik belőle? Hmmm……..szívesen megnézném a módszereidet a saját szememmel. – mondja a lány elgondolkozva a felajánlott lehetőségen.
Továbbra is fúrja az oldalát, hogy ki lehet az a mágus, akiről a férfi beszél és annak mik a szándékai azzal, hogy az emberek közé menne. Bár valószínűleg még nagyobb hatalom az, amire vágyik azzal, ha megismerheti az emberek varázslatait.
- Talán segíthetek apámnál. – bólintott pár perc után.

Az emberkufár hamar megnyugodott. Úgy tűnik, nem csak egy befolyásos hadvezérnek és nem csak egy hatalmas mágusnak. Ezek szerint egy jó reményű ifjú harcosnőnek is hamar a bizalmába férkőzött. És most már megteremtődött a légkör, hogy az üzletről beszéljenek.
-Egy képzett mágus azt mondta, azt a feladatot kapta a felettesitől és felkészítették rá, hogy az emberek között fogékony nőket szemelje ki és egy boszorkánykört formázzon belőlük, akik majdan bevethetőek lesznek bármire.
Meggyőztem, hogy eredményei akkor nem lesznek mulandó, talmi értékek, ha egy nagyobb csapatba szerveződve, egymást támogatva hajtjátok végre a küldetéseket. És neked nem túl nehéz meggyőzni a vezetőket, hogy ez így van. Engedjék, hogy ne külön-külön tevékenykedjetek, hanem osszák be a csapatodba.
Azt hiszem mi hárman többre jutunk közösen, mint külön-külön.
*Ha vele megy, akkor hamarosan bemutatja a jelöltjét.




Vogonon a legkisebb jele sem látszott, hogy hazudott volna. Mert ő a látottak és tapasztaltak alapján feltétlenül hitte, hogy erős varázslóról van szó. Ám Aglarnis hamar jeleit veheti, hogy a jelölt még nincs a beavatott szinten, nem kapott szellem mentort... vagy csak nagyon a közelmúltban kezdte meg a tanítást, mert nem tudja a haladó varázslatokat. Öt évet töltött az iskolában, ahol viszont sokat tanult az emberek szokásairól. Magába itta a szavakkal a drow előítéleteket ezekkel kapcsolatban, ám kétségtelenül felkészültnek tűnik arra, hogy varázstalan lányokat esélye legyen megfűzni arról, hogy hatalmas mágikus erőt kapnak, ha tanárukká fogadják.
A fegyvere egy lánc, melynek két végén éles fém tüske van. Nem túl elterjedt eszköz és még egy újonc self katonával sem biztos, hogy felveszi a versenyt. Jól döntött vajon Uráldur lánya, hogy egyáltalán leállt Vogonnal beszélgetni? Hamar kerül a különböző alakok bizalmába, de legalább ilyen ellenszenvet vált ki a rabszolgakereskedő szakmájáról való fesztelen beszéde. És bármilyen magabiztos, képes nagyot mellé fogni. Nem beszélve a fiatal boszorkánymester-jelöltről.
-Szia! Draw vagyok. A kiképzők kiváló tanítványként jellemeztek.

Most már a kalmár is megnyugszik, hogy Aglarnis-sal minden rendben van és azonnal elő is adja, hogy miért akar a mágus az emberek közé menni és miért kéne, hogy magával vigye a legközelebbi küldetésére, ami hamarosan biztosan várható, főleg, ha az apjánál megpendíti és ami miatt most Vogon itt áll előtte. Ő úgy gondolja az érdekeik közösek és ez hasznos szövetség lehet.
Érdekes a felvetése ez tény és, ha a mágusnak sikerülne a terve, akkor ez akár hatékony fegyver is lehetne a sötét elfek kezében, ezzel az Első Lordot is biztosan meg lehet győzni.
Azt viszont el is hiszi Aglarnis, hogy ezzel a kereskedő nem Uráldur-hoz fordult, mert apja sokkal gyanakvóbban kezelte volna a helyzetet, őt meg még hajtott a bizonyítási vágy.
Hajlandó volt ezek után a férfivel tartani, aki elvezett a jelöltjéhez, akit nagy bizalommal mutatott be a lánynak.
Bár biztosan volt még mit tanulnia Aglarnis-nak, azért mégis csak apja lánya volt és mikor meglátta az éjtündéktől kissé távol eső fegyvert és a nem is kicsit dicsekvő beszédet, nagyon nem tetszett neki.
Mikor pár haladó varázslatra kérte meg, jó párat nem sikerült végrehajtania és a mentorát sem tudta megidézni, ami arra utalt, hogy egyáltalán nem uralja a helyzetet és vagy alaposan eltúlozta a képességeit, vagy lehet, hogy végzett tanítvány, de még igen csak messze van egy tapasztalt sötét mágus képességeitől.
- Ennyit még én is megtudok tenni, sőt……! – vágott utálkozó képet Isis lánya fajtársa felé. – Ha nem hallok valami jó indokot, hogy miért akartad átverni ezt az embert és főként engem, akkor itt helyben leváglak. – húzta elő kardját. – Bár előtte talán meglátogathatnánk azokat a kiképzőket, hogy őket is megnézzem magamnak. – tette még hozzá, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. – Ez az elf annyit tud, mint egy jól képzett katona, nem sokkal többet. – fordult Vogon felé, megmagyarázva nyerssességét. – Átvert téged.

A rabszolgakereskedőt őszintén meglepik a nő szavai. Egyszerűen megdöbben és hamarosan hangot is ad hitetlenkedésének.
-De hát én láttam, hogy mikre képes! Van egy varázslata, amivel el tudja venni a másik mágiáját. Mutasd meg neki! Meg olyan is, amivel fojtogatja a célpontot...
*Vogon egész más világból érkezett. És ott ezek nagyon magas szintű igéknek számít. A kezdő mágus tanoncok csak úgy kezdik, hogy megszédül egy pillanatra az áldozat. Vagy viszketést vált ki egy komolyabb varázslat. Sok kisegítő varázsigét tanulnak, mellyel jobban tudnak osonni és egyéb más ilyen dolgok.
Álmában nem gondolta volna, hogy itt így születnek a sötét elfek. És a katonai kiképzés alap szintjét lezárva már a legtöbben a haladó mágiában is elég járatosak.
-Én sosem mondtam, hogy a mágiában magasabb szinten állok, mint te. -csattant fel a fiú Aglarnisra nézve.
-De hisz azt mondtad nekem, boszorkánymester vagy!
-Az vagyok. De emberek között boszorkányok nem léteznek. Egyedül a papoknak van némi hatalmuk. A többiek csak átverés. És őket is átverik. Erre képeztek ki.
*Az ifjú igen magabiztosnak mutatkozik.

Aglarnis látja, hogy a kalmár mennyire megdöbbent, amikor kiderült, hogy a mágus, akiről eddig áradozott neki, nem is annyira magas szintű, ahogy neki beállította.
Ez is megmutatta, hogy mennyire más világból származik, hiszen ezt minden kis zevadari kölyök tudta, csak neki volt újdonság.
Viszont ez nem mentesítette a fiatal éjtündét az alól, hogy megpróbálta megtéveszteni az Első Lord lányát is, hogy magával vigye a következő, amit ráadásul vele próbáltak elintéztetni.
- Velem te ne beszélj így! – ugrott közel a fiúhoz Aglarnis és az máris a nyakán érezhette a lány kardjának élét. – Úgy állítottad be, ezt nem tagadhatod, különben ez a férfi nem állna most úgy itt, mint akit mellbe vágtak. –utal a döbbent Vogon-ra. – Mire is képeztek ki ? – jelenik meg egy farkasmosoly a lány arcán. – Részleteznéd, ha megkérhetlek? Kiket vernek át? És te kit akarsz átverni? Ha ügyesen beszélsz, akkor még előfordulhat, hogy meg is úszod.

A fiú úgy érzi, hogy Aglarnis kirohanása ellenére is könnyű kérdést adott, melyet laza csuklómozdulattal visszaüt, ám amikor azon gondolkodott, hogyan öntse szavakba mondandóját, már hebegni-habogni kezdett és egyre bizonytalanabbá vált.
-Fiatal fruskák ellen képeztek ki... -nyelt egy nagyot- A kémek akadémiáján. A feladatom... Az volt az oktatás célja, hogy azokat a fiatal lányokat csapjam be, akik könnyen meggyőzhetőek, hogy valaki pátyolgatni fogja az útjukat és könnyebb lesz nekik ezzel a patrónussal. És hataloméhes … hárpiák, akik démonokkal is szövetkeznének saját érvényesülésükért.
De ez csak ember lányokra vonatkozik. Jorel ezredes tartott nagyon sok előadást és gyakorlatot.
*A torkán izzó kés egyre fenyegetőbbnek tűnt, ahogy mondta a szavakat.

A kezdeti magabiztossága úgy száll el a fiúnak, ahogy a kés feszül a torkának, ami komor örömmel tölti el Aglarnis-t, hiszen már idáig is eljutott, hogy már ennyiért is a másik torkának ugorjon, de nem volt türelme az eféle játékhoz most, főleg, hogy neki kell majd elvinnie a hátán az apjánál a dolgot, ha belemegy ezek után.
Ennek ellenére türelmesen végig várja, hogy mit dadog össze a „mágusmester”, aztán kis gondolkodás után bólint és elveszi a kést.
- Jó! Egyelőre megmentetted nyavajás kis életedet. De csak azért mert az emberi nők talán tényleg beveszik a dumádat, ahhoz elég jóképű vagy. A másik mert nem tehetsz róla, hogy Jorel ezredes a tanárod. – teszi hozzá, majd kérdőn Vogon-ra néz. – Nem tudom, hogy ezek után is akarod-e, hogy veled menjen, vagy egyáltalán beszéljek-e az Első Lord-dal, bár úgy hiszem a te indíttatásod egészen más irányba visz majd, ha elérjük a Birodalmunk határait.

Úgy tűnik, Aglarnis talált két új társat a csapatába. Uráldur igyekszik nem beleszólni abba, hogy gyermeke hogyan alakítja ki az emberei beosztását, de figyelmezteti, hogy egy spicli és egy sehová se lehet tenni kalmár nem javítja az esélyeit nyílt harcban. Hiszen mit lehet várni katonák ellen egy hírszerzőtől meg egy kufártól?
Ám azt elismeri, hogy az újoncoknak nem csak az erőt kell növelni, hiszen az egyéb képességek, a specializációk legalább annyira fontosak. Nem baj az, ha nem kizárólag a legnagyobb vívókat veszi maga mellé.

/Köszönöm a játékot!/