Faj: Erdei elf

Nem: Nő

Kor: 50 körül

Becenév: Eléndra

Rang: Királylány

Mágia szint: Mester Mágus

Eléndra igen eleven gyereknek számított, még az elfek körében is. Nővéréhez hasonlóan mindig is kereste a kalandokat, de a fiatal leány nem elégedett meg otthona környezetével. Napról napra, évről évre egyre kijjebb és kijjebb merészkedett. Ezzel párhuzamosan nőtt harcias kedve is. Szülei nem mindig értették meg, s sokszor halálra aggódták magukat fiatalabbik lányukért, ha az nem ért időben haza.
Természetét mégsem mondanám rossznak, inkább csak kalandvágyónak. Szíve tiszta, s mentes mindenféle gyűlölettől. A legnehezebb időben is próbálja az élet fényesebb oldalát látni. Ilyenkor próbál szülei támaszára lenni. Nővérével remek kapcsolatuk volt. Sosem irigykedett rá, sosem kívánta, hogy az ő helyébe lehessen. Sosem akart örökös lenni, egykor szabad vándor, utazó akart lenni. De sok minden közbeszólt tervének.

Szülei, az erdei elfek uralkodó családjának második gyermekeként jött a világra. Békében és szeretetben nevelték fel, mégis a felcseperedett gyermek igen rakoncátlannak bizonyult. Kedvelte, ha borsot törhetett elei orra alá, s folyamatos csavargásaival hamar megőszítette őket. Gyerekkorát végig az erdőben töltötte, ismeri az összes fáját, levelét, növényét, állatát. Apja próbálta a mágia útjára terelni, mégis harcias vágyát nem csillapíthatta. Egészen addig, amíg végül bele nem egyeztek, hogy megtanítják harcolni, ám kizárólag önvédelmet tanulhatott. Ezen kívül a természet mágiáit sajátította el. Nővérével remek kapcsolatban voltak. Sok közös időt töltöttek el egymás mellett, s szerették egymást. Sosem haragudott, amiért Loryt szánták a következő uralkodónak. Valójában örült is neki, az etikai tanítások számára nyűg volt. Mégis ez az egyetlen kiutat látta, hogy világot láthasson. Családja évszázadok óta a külpolitikával foglalkoznak, más népekkel állnak kapcsolatban. Túlmutat a biztonságot jelentő erdőjükön. Szereti az otthonát, de úgy érzi, hogy kinőtte, szeretne többet látni belőle. Ezért is merészkedett mindig kijjebb és kijjebb onnan. Tervei között szerepelt, hogy bejárja a világot, vállalva a kockázatot, hogy számos tájon félni fognak tőle, vagy esetleg megvetik. Ám terveit egy tragédia törte ketté. Szeretett nővére halála. Egy átok az, mely végzett vele. Szülei teljesen maguk alatt voltak, egyedül a fiatal leány tartotta magát, s próbált eleibe életet lehelni. Kisebb, nagyobb sikerrel sikerült is. Bántotta Lory halála, de tisztában van vele, hogy az élet körforgásához hozzá tartozik a halál. Nem tudta gyűlölni azt, aki tette vele, az ilyen érzések valahogy mindig is távol álltak tőle. Immár ő lett az örökös. Életének új célja támadt. Ha egyedül nem tudta bejárni a világot, akkor faját képviselve fogja megismerni az erdőn kívüli világot.