Faj: Oawa (Zhiak)

Nem: Nőstény

Kor: 19

Becenév: Kölyök (de ezért harap... nem feltétlenül képletesen)

Rang: Vándor

Mágia szint: -

"Hatalmas és erős kalandor, akit semmi sem riaszt vissza." Ha megkérdeznék, bizonyára így jellemezné magát - és csak részben viccből. Bár van benne némi igazság, az "infantilis útkoptató" azért közelebb áll a valósághoz. Felelősségteljes és komoly is tud lenni, de általában inkább élénk és kíváncsi, mint valami kölyök - amely megszólítást mindig igen erélyesen kikér magának. Általában kerüli a komolyabb konfliktusokat, de mindig kimondja a véleményét, és nem hunyászkodik meg: szabad szellem, kissé szabad szájjal, ami gyakorta keveri kisebb zűrökbe. Ez utóbbiakat nem veszi a szívére, hiszen milyen jó móka a dühös arcokat figyelni! És amúgy is: mindenkit ki lehet engesztelni valakivel. E miatt az életfelfogás miatt általában inkább elnéző bosszankodást vált ki környezetéből, lehetetlen rá komolyan haragudni. Minden látszólagos szeleburdisága ellenére lehet rá számítani, és ha érdekli valami, azt szívvel-lélekkel csinálja. Imádja nomád életmódját, szinte soha sincs egy helyben pár napnál tovább. Nyughatatlanságát ily módon a lehető legkevesebb erőfeszítéssel elégíti ki, és másoknak sem okoz (sok) problémát.
Külsejét tekintve teljesen átlagos. Ruhái kissé viseltesek, de jól karban tartottak. Nem hord páncélzatot, hiszen az csak lelassítaná, megfosztva ezzel legnagyobb előnyétől. Fegyvere egy szablya, amitől semmilyen körülmények közt nem válik meg.

Tizenkilenc évvel ezelőtt született  egy apró Zhiak faluban. A szülei teljesen normális, letelepedett életet éltek, és igazán senki sem vádolhatta őket nyughatatlansággal. Iryel anyja sokszor mondogatta mosolyogva, hogy második kislányukat valami szellem biztosan elcserélte egy ténfergő kis vadócra. Való igaz, Iryel már egészen apró kölyökként is megrögzött csavargó volt, s igen sok fejfájást okozott mindenkinek, aki szerencsétlenségére gyerekvigyázásra kényszerült. Ez a hányattatott sorsú személy általában a nővére volt, Yura, aki a családi hagyományokat követve szintén a gyógyítás iránt érdeklődött. Ötéves korára Iryel rengeteg lopakodási és szökési technikát fejlesztett ki, családja legnagyobb bánatára. Ekkor tanulta meg a zárak felfeszítésének művészetét is, amit gyakorta kamatoztatott engedély nélküli sétái kivitelezéséhez. A faluban teljesen megszokottá vált, hogy a leglehetetlenebb helyeken bukkan fel a leglehetetlenebb időben, hogy aztán csak úgy eltűnjön, amikor a szülei végre érte jönnek. Mivel eme kalandok során sosem okozott igazi gondot, mindig megúszta őket egy könnyebb dorgálással. Ám nyughatatlan természete egyre erősödött: hétévesen felszökött egy átutazó kereskedő kordéjára, és a szomszédos faluban szállt csak ki. Három nap után keveredett haza, ahol addigi élete legnagyobb szidását kapta szegény, aggódó szüleitől. Ez az incidens egy rövid időre véget vetett a vadabb kalandoknak. Ám a bajkeresők sosem nyughatnak: tízévesen kitalálta, hogy szeretné megtanulni a fegyverforgatást. Ez természetesen hatalmas felzúdulást keltett a családban, hiszen a penge nem egy kislány kezébe való! A vita hetekig tombolt, de Iryel végül kitartásának (értsd: rendíthetetlen csökönyösségének) köszönhetően átverte akaratát az ellenkező szülőkön. Tanítója apja egyik régi ismerőse lett. A mestere ugyan sokat zsörtölődött miatta, de látta Iryel tehetségét is, és a legjobbat hozta ki belőle. A lány cserébe szinte fanatikus áhítattal csüggött minden szaván, és keményen dolgozott. Hamar megtanulta a megtaníthatót, így útjaik pár év múlva különváltak. Búcsúajándékként Iryel kapott egy szablyát. Ugyan teljesen dísztelen fegyver volt, de éles és jó minőségű, Iryel pedig imádta - és imádja mind a mai napig. Ezek után még egy pár évig a faluban élt, de sehogy sem találta a helyét. Végül tizenhat évesen bejelentette, hogy elköltözik otthonról, és nekivág a nagyvilágnak egy szál karddal. Az ezt a döntését követő vitát sikerült igencsak rövidre zárnia: egyszerűen megszökött. Ettől kezdve vándorként élt, úgy keresve megélhetést, ahogy éppen talált. Jelenleg is főállású útkoptató, de a lehető leggyakrabban hazalátogat.