/Ivory.Morgana/

Ködös és nyírkos hajnal van.
A Világítótorony fénye,éppen csak látszódik a sziklás part vonalán.

Bár a Tenger most csendesen mossa hullámaival a kikötő öblét,de nemrég még a felkorbácsolt habok pusztították a hullámtörőket..

Egy hintó közeledik a part felé..és mikor a lovak megállnak a kikötőben..
..egy Kereskedő lép a kocsihoz..és meghajlása után invitál titeket a meglepetésetek felé..

-Üdvözlet ,Uram s Úrnőm!..Kérem kövessenek!..a Nagyasszony kívánságára..-mélyen meghajol,és elvezet benneteket egy csónakhoz..
-Szálljanak be!..máris indulunk..-és nyújtja a kezét,hogy a nőt besegítse a "fedélzetre"....

Miután beszálltatok a csónakba,hamarosan egy nagy Fregatthoz értek ,ami elvisz arra a helyre ami a Fawentől kapott borítékban szerepel..
..csak meg kell megfejteni az elvarázsolt térképet...

Fawen ajándéka nagyon titokzatos. Miután reggel lett, kibontottam a borítékot, amit adott. Utasítás volt benne, hogy induljunk azonnal a partra, mert ott már várnak ránk. A víz nem igazán az én elemem, de hát legyen. Most már kíváncsi vagyok.

Megcsókolom Morgánát és jó reggel kívánok neki. Bár az éjszaka után nem nagyon van kedvem kikelni az ágyból, sőt.......

Nem kell azonnal indulnunk!!! Még van időnk, hiszen korán van. Olyan tekintettel nézek a feleségemre, hogy azt nem tudja félreérteni. Elkezdem simogatni bársonyos bőrét, és kezem nyomán apró csókokat lehelek rá. Átöleli a nyakam és magához húz egy forró csókra. Lassan lefejtem róla éjjeli fátylát és megcsodálom tökéletes testét. És amit látok az mind enyém!!!!!! 
És ekkor kopognak........
Megölöm!!!!! Bárki is legyen az, most meghal!!!!
Úgy döntök nem engedem be, akárki legyen is, még ha ég az egész ház, akkor sem.
Leengedem az ágyunk körüli baldachint. A többi legyen a mi titkunk. Az viszont biztos, hogy megfogant a fiam.

Miután még heverészünk egy kicsit összeölelkezve, nehezen, de felkelek az ágyból. Most látom, hogy egy levelet csúsztattak be az ajtó alatt. Fawen pecsétje van rajta. Kibontom, és elolvasom az egyetlen szót, ami rá van írva:
INDULÁS!


Akkor pakoljunk. Vissza megyek Morgánához és megmutatom neki is a levelet. Mosolyog és felkel ő is.

Miután elkészülünk, már indulunk is. Ahogy megáll a hintónk a parton, egy férfi siet elénk, és egy csónakba ültet minket. Ezzel érjük el a nyílt vízen a fregattot, ami elvisz minket a meglepetésünkhöz.

Reggel,mikor felkelt a Nap...olyan volt,mintha álmodnék..
..de kinyitva a szemem,megbizonyosodott,hogy az elmúlt éj is a valóság része volt,ahogy az előző napok.Nagyon boldog vagyok!Átölelhetem azt a Férfit,aki itt fekszik mellettem,és a Férjem!
..a reggeli ölelések és a csókok után ,miket a felkelő napnak "szenteltünk"..egy váratlan kopogás szakítja félbe...

Bár megadtam,hogy senki sem zavarjon,így csak valami nagyon fontos lehet,ha ennek ellenére mégis bátorságot vesz valaki.hogy bekopogjon a hálóba.
..és mikor elolvassuk a Nagyasszony levelét..máris szedelőzködünk az induláshoz..
Nem is gondoltam,volna,hogy ilyen gyorsan és eptiben kell mennünk..mert még visszabújtam volna a Kedvesemhez..dehát,indulás van!-mosolyogtam rá kedvesen,és kikelve a hitvesi ágyból,kezdtem öltözködni,hogy elkészüljek amire indulunk.

Hamarosan már úton is vagyunk a megadott helyre,és csak ámulok,hogy micsoda szépséges a tengeröböl..
de sokáig nem tudok gyönyörködni a tájban,mert már egy csónakba segítenek be,ahonnan egy hajóra visznek minket..és még nem láttam ilyen hatalmas vizijárműt..ámulatomat nem is tudom leplezni..

Aztán a ködből kirajzolódik egy hatalmas hajó,és a fedélzetre léphetünk hamarosan,ahol a Kapitány üdvözöl minket.

-Isten hozta a fedélzeten,Nagyúr,és Úrnő!-A Fedélzetmester elkiséri Önöket a kabinjukba.Hamarosan a dagállyal kifutunk a tengerre...ha már nem várunk még senkit?-aztán kisvártatva folytatta.
-Jó utazást kívánunk,a legénység nevében is!-biccentett a fejével és máris parancsot adott ki a hajó indulására,amint a dagály megérkezik az öbölbe.

..és csak pislogok a fedélzeten nyüzsgők láttán..
..még sohasem voltam hajón..és ez még egy meglepetés,Fawentől.-gondoltam magamban,miközben Ivory karjába kapaszkodtam.
Valamit beszéltek még a Kapitánnyal,és aztán megmutatták a kabint,ahol fogunk az út alatt tartózkodni.
...már alig várom az utat!..nagyon izgulok..

Hatalmas ez a hajó. Még soha nem utaztam ilyennel. Abból, ahogy Morgána a karomat szorítja, úgy gondolom, hogy még Ő sem.

Miután hitvesem lekísérem a kabinba - ami igen kényelmesnek tűnik - visszamegyek a kapitányhoz, és félrehívom egy kis beszélgetésre.

- Kapitány, köszönöm hitvesem és a saját nevemben is ezt a csodálatos fogadtatást. Viszont volna még itt valami, amit indulás előtt el kellene intézni. A parton van két ló, amiket jó volna a fedélzetre hozni. Nem kell megijedni tőlük, nagyon kezesek. Szeretném, ha a legjobb ellátásban részesülnének.

Azt ugyan nem kötöttem senki orrára, hogy miért kellenek ennyire ezek a lovak. De hát, mivel egyikünk sem kimondottan vízimádó, és soha nem lehet tudni mi történik a tengeren, jó ha két szellemló van velünk, amikkel bármikor a levegőbe emelkedhetünk. Mivel alapból nem bízom senkiben akit nem ismerek, sőt az ismerőseim közül is csak nagyon kevesekben, ezért jónak láttam, ha bebiztosítom magunkat. 

Miután megtörténik a lovak fedélzetre szállítása is, éppen megérkezik a dagály, és mi kihajózunk a nyílt vízre. Még ellenőrzöm, hogy az embereim is rendben vannak-e, és én is elindulok a kabinunkba. Amikor belépek hitvesem éppen egy üveg italt nyit ki számunkra. Mosolyogva fogad, és a kezembe ad egy rubin színű borral teletöltött kristálypoharat.

- Igyunk ránk és a majdani családunkra - emelem felé a poharam.

Átölelem Morgánát és már éppen az ágy felé lépegetnénk, amikor megakad a szemem az asztalon fekvő levélen. Rögtön felismerem a Szenátor pecsétjét. 

- Kedvesem, még egy üzenetet kaptunk Fawentől. Olvassuk el együtt. 

Leülök a magas támlájú, szépen faragott karosszékbe és feleségem az ölembe ül. Feltépem a levelet, és elkezdem olvasni......

Amint a levelet kibontottuk..már látszódott is az írás,ahogy a Férjem hozzáért,és ami bele volt írva,az talán nem is lepett meg..vagy mégis?

"Ivory,Morgana!
Amint kifutott a Hajótok,az Öböl nyugati széle felé fogtok indulni.
Bár a Kapitány megkapta a koordinátákat az irányotokról,de a legtitkosabb helyre tartotok,amit nagyon kevesek léphették át a partjait..de most már a Tiétek..
De ahogy ez is titkos,így az odafelé úton meg kell fejtenetek a sziget titkát.Ennek a levélnek az alján találtok egy utmutatót,mi felfedi majd a következő helyet,ahová kell mennetek.
Sok Boldogságot nektek!

//"Tavak titka nem a tiétek,
mert a Tenger hangjai,vígan csendülnek,
de a sötét megmutatja,hová is igyekeztek."//
Fawen


Na most hogyan tovább?-néztem Ivoryre.

Talán többet tud,mint én a vizekről..de azt hiszem elég nehéz ez a feladvány..talán a kapitány tud segíteni valahogy..

Mosolyogva nézek Morgánára. Fawen nem hazudtolja meg magát. Ne legyen semmi könnyű, ha nehéz is lehet. De azért mosolygok, mert azért én tudom, hogy kikről beszél. Szirének! Veszélyes faj, főleg a férfiakra. De hát meg vannak a magam praktikái ez ellen.

- Drágám! A Szenátor megint ki tett magáért. Nem könnyíti meg az utunkat. Most pont rád lesz szükségem. Szirének közé megyünk. Rám veszélyesek, de a nőkre nem hat a bűbájuk. Ott majd átveszed az intézkedést. Én egy időre megsüketülök, amíg a közelükben vagyunk. Intézkedem, hogy a matrózainknak se legyen semmi baja.

Felmegyek a fedélzetre és megkeresem a kapitányt. Elmondom neki, hogy milyen információt találtunk a levélben, és megkérdezem, hogy ő tud-e valamit amit mi nem. Minden segítség jól jöhet. Idegen terepen mozgok.

A kapitány összehívja a legénységet, én pedig az én katonáimat. Elmondjuk nekik, hogy milyen veszély fenyeget minket a következő időszakban, és azt is, hogy a hallásukat elveszem arra, az időre, de csak az ő érdekükben. Mivel, mind kipróbált matróz, tudják, hogy csak így van esélyünk a túlélésre. Kizárólag a feleségem fog velük kommunikálni. Rá nem hatnak az ilyen praktikák.

A Kapitány sajnos volt már olyan helyzetben,hogy a legénysége nagy része "odaveszett" a bűbájnak..és nagy veszteség árán tudtak csak éppenhogy megmenekíteni a hajót,de most tudta,hogy az a legkézenfekvőbb,amit a Mágus javasol.

...pedig ,eddig a Szirének partjait messzire elkerülték,,és most arra vezet útjuk...de ez a parancs Fawentől..és ezt fogja tenni,mert határozott parancsot kapott,hogy mindenben segítse a Tűzmágust..és meg is fogja tenni.

-Amint elérjük a Partokat,abban a pillanatban az úrnő lesz a Parancsnok a hajón..és bízom benne,hogy épségben jutunk a Rubin Szigetre..
De most bocsáss meg Nagyúr!az embereimnek ki kell osztanom a teendőket-azzal magához hívatta a fedélzetmestert,hogy mondja el a legénységnek a következő napok történéseit..
Aztán visszament a kormánylapáthoz,és egyenesen a Szírének partjai felé irányította a Hajót,és reménykedett,hogy nem történik semmi váratlan..
De a tenger nem volt ily kegyes..hatalmas hullámokkal kezdte dobálni a fregattott,ami egyre jobban inbolygott...és a hullámok csak úgy csapkodták a vizet a fedélzetre...

-Már csak ez hiányzott-szitkozódott maga elé a Kapitány..és sorra osztogatta ki a parancsokat,hogy valahogy elkerüljék a katasztrófát...de ez most nagyon kilátástalannak nézett ki...

Miután a kapiitánnyal megbeszéltem a fontosabb dolgokat, lesiettem a kabinunkba. Morgana éppen befejezte az öltözködést. Csinos, nőies ruháját nadrágra, ingre és zekére cserélte. Lábán puha csizma volt.

- Ezt IS szeretem benned, hogy tudod mikor, mi a célszerű viselet. Drágám! Hamarosan át kell venned az irányítást. Innentől mi férfiak csak engedelmeskedni tudunk neked. A jeleket megjegyezted mindet? Mert ezek nélkül elvesztünk. Csak így tudunk kommunikálni veled.

Mitán elkészültünk, felsiettünk a fedélzetre, ahol már vártak minket a kapitány legénysége és a mi embereink.

- Figyeljen mindenki! Innentől kezdve senki nem beszél , csak jelelünk. Morgana Úrnő átveszi az irányítást. Mindenki engedelmességgel tartozik neki. Remélem senki nem felejti el, hogy a fülét jól eldugaszolja, mégpedig most.
Jó példát mutatva a kapitány és én is betömtük a fülünket. Próba képpen mutattam Morgananak, hogy kiáltson egy nagyot. Közben figyeltem a többieket, de szerencsére senki nem reagált a kiabálásra.
Miután megtartottuk az eligazìtást, mindenki sietett a dolgára.

Arra leszek figyelmes, hogy a kapitány egyik matróza megbabonázva törekszik előre a kormányos felé. Azonnal tudom, hogy valami nem stimmel vele. Vagy kesett a dugó a füléből, vagy kilazult valahogy. Nincs idő találgatásokra, hiszen ezzel mindenkit veszélyeztet, aki a hajón tartózkodik. Viszont Morgana is észrevette ezt, és a Drágám már cselekszik is. A következő pillanatban a férfi megmerevedik és üvegessé válik a tekintete.
Feszülten figyelem a többieket, nehogy másnál is ez legyen, hiszen ez az életünkbe kerülhet. A másik dolog, ami még az életünknél is fontosabb, hogy nem okozhatunk csalódást Fawennek. Még nem történt olyan, hogy ez előfordult volna.
Most a küldetés sikere gyönyörű feleségemen múlik.

Éppen a Kapitánnyal "beszélgetek",bár sok mindent nem tudok a tengeri hajózásról,vagyis teljesen kuka vagyok hozzá..
Így minden "hirtelen"oktatást nagyon szívesen veszek a Kapitánytól...bár most inkább mutogatással "tanít"..de mindennek örülök,hogy láthatom legalább,még ha nem is értek sok mindent belőle..

De miközben éppen a fedélzeten sétálva néztem körbe,az újdonsült "hajómon"egy különös viselkedésü Matrózra lettem figyelmes..és a Férjem is nagyon udeges lett miatta..

A kiabálással nem sokra mentem,mert a töbieknek a fülében volt a dugasz,így az volt a legkézenekvőbb,hogy én állítsam meg, mielőtt nagy bajba sodorna mindannyiunkat..

A leggyorsabban odarohantam hozzá,és a háta mögé kerülve megragadtam a nyakánál,és a dezorientációt alkalmazva egy kis időt nyertem,hogy ártalmatlanná tegyem ezt a szerencsétlenül járt tengerészt..bár hirtelen nem tudtam van-e rajta kívül más,de nem habozhattam..

Mindezt látva a férjem azonnal elvitte az eszméletlent,és így folytathattuk az utunk..
...már jó lenne távol lenni ettől a veszélyes partoktól,de még csak most értük el csak..

..de igazából annak örülnék,ha nem lenne semmilyen bonyodalom már a hátralévő úton,mert már nagyon kíváncsi vagyok a Szigetre..

Már jó ideje hajóztunk szinte teljes némaságban, amikor Morgana egy távoli pontra mutat. Ez lenne a mi szigetünk? Az már elég jó jel, hogy szabad szemmel látni lehet. Aztán hirtelen egy hajó darabja úszik el mellettünk a vízen. Aztán még egy, és még egy, és utána még rengeteg. Hát ezt csinálják a szirének? Testeket viszont nem látok egyet sem. Persze, hiszen arra nekik van szükségük. Most tudatosult bennem igazán, hogy mekkora veszélyben voltunk. El is határozom , hoogy ha valaha csaptokkal kell erre csatáznom, minden hajómon lesz egy harcos nő.

Ahogy egyre közeledünk a szigethez, a víz is valahogy világosabb kék lesz, nem olyan haragos sötét. Akkor veszemccsak észre, hogy a kapitány mutatja, hogy most már kivehetjük a dugókat a fülünkből. Túljutottunk a szirének birodalmán. Innentöl lehet beszélni.

Kihasználva, hogy már szólhatok, Morganahoz lépek és a fülébe súgom:

- Már éppen ideje, hogy beszélhetek, mert már órákóta nem mondhattam neked, hogy mennyi szeretlek. Nálam szerencsésebb férfi nincs a birodalomban.

A Napfelkelte csodaszép volt,és egy hajóról nézve még gyönyörübb!Egyszerűen nem tudtam levenni a szemem a látványról,és ahogy lassan kúszott fel a Napkorong az légre,egyre szórta a fényét..és a sziget partjai kezdtek feltünni a messzeségben..



..Már alig várom,hogy odaérjünk...nagy izgalommal nézek Ivoryre,és szinte úgy kapaszkodom a karjába,mintha a széllel repülnék,és meg kell tartania,annyira izgatott lettem...
...még azt sem nagyon hallottam amit a fülembe súgott..

Ez igen Fawen! Mindig volt érzéked a meglepetésekhez. Ahogy közeledünk a szigethez, kezd felkelni a nap. Mivel eddig csak a szárazföldről láttam napfelkeltét, elbűvölt ennek szépsége. Ahogy látom kedvesemnek is csillog a szeme a gyönyörűségtől. Olyan, mint ha egyenesen a vízből kelne fel a nap. 

Bízom benne, hogy a szigetünk is ilyen csodálatos lesz. Azt mondja a kapitány, hogy kb. egy óra és kikötünk. Ahogy egyre közelebb érünk, látom,  hogy nem is olyan kicsi ez a sziget, és fantasztikus zöld. Tele van növényekkel. A távolban feltűnik egy háztető is. Ez biztosan a házunké. Tényleg kedvére van a Nagyasszonynak ez a házasság. Amúgy nem egy adakozó típus.


Közel a szigethez csónakokba szállunk, és kievezünk a partra. Kisegítem Morgánát, és elindulunk az ösvényen a ház felé. Ámulattal nézem az eddig még sosem látott vörös virágokat, amelyek szinte ellepik az egész szigetet. Mint a rubin, olyan vörösek. 
Hosszú lépcsősor vezet a ház bejáratához, amely így közelről hatalmasnak tűnik. Mielőtt azonban belépnénk, eszembe jut valami.

- Meg engeded Drágám? - és ölembe kapom a feleségem, és úgy viszem át a küszöbön.

A látványtól elakad a szavam,és csak nézem ezt a csodás Szigetet!
Ennyire szépnek nem is gondoltam...

Aztán a csónakból kiszálltunk és a Kedvesem egyszeriben felkap a Ház lécsőjén és átemel a köszöbön.

Nagyon boldog vagyok!..azt hiszem,hogy a Nagyasszony most ha látna..nagy mosoly lenne rajta!
..és beléptünk az új Otthonunkba!..egyszerűen lélegzetelállító itt minden!..
..megszólalni nem is tudok,csak a könnyek hullanak a szememből..de ezek öröm könnyek...
Aztán,ahogy az első meglepetésen túl vagyunk...máris következik a másik...
...kezdjük bejárni a Házat...

Fantasztikus itt minden. De azért még nem vagyok teljesen nyugodt. Ismerve Fawent, biztos vagyok benne, hogy valami feladatunk azért lesz. Nem szokta hagyni, hogy csak úgy nyaraljunk egyet.

Letörlöm Szerelmem arcáról az örömkönnyeket. Megcsókolom, és magamhoz ölelem.

- Gyere Kedves, nézzük meg az új birodalmunkat. Ahogy elnézem a Szenátor nem fukarkodott semmivel.

Ahogy haladunk a házban, szobáról-szobára, már biztos vagyok benne, hogy ezt nem nagyon lehet felülmúlni.

Pompázatos bútorok, csodálatos csillárok, és a többi berendezés is fantasztikus.

Ahogy felérünk az emeletre, a folyosó végén egy hatalmas kétszárnyú ajtó tűnik a szemünk elé. Az ajtón, egy óriási vörös masni. Biztos, hogy ez a hálószobánk. 

Kacsintok egyet Morgánára, és megfogva a kezét, benyitok a szobába. Ekkor ágyat még nem láttam, pedig az enyém sem mondható kicsinek. 

- Édesem, ezt ki kell próbálnunk. 
És félreérthetetlenül nézek a feleségemre.

Ahogy széthúzom az ágyon lévő baldachint, egy boríték virít az ágy tetején. Most az egyszer várhat Fawen. És egy mozdulattal a padlóra dobom a levelet. A másik kezemmel már nyúlok is Morgánáért.......

Csak ámulok!..de egy szó sem jön ki az ajkamon..nemhogy még mondat!

A szobák nézésére is csak bólintok,és ahogy haladunk,annál jobban érzem,mintha álmodnék!

De aztán amint belépünk a Hálószobába,a szépséges ágy látványa és a temérdek párna csábítóan hat,hogy elnyújtozzak rajta..és aztán mikor erre gondolok..máris elkapja Ivory a derekam,és mielőtt pislognék,már a karjaiban vagyok.
..és csak a baldahin lágy hullámait nézem,ahogy "összecsukódik szemérmesen"körülöttünk,hogy csak magunk legyünk......

Jótékonyan elfed minket a nehéz brokát függöny, így azt teszünk amit akarunk. És ötletem akad bőven. Végre nem kell senki mással foglalkoznom, csak csodaszép feleségemmel.

Reggel arra ébredek, hogy Morgána könyököl fölém, és bájosan mosolyog. Visszaemlékezve az éjszakára, nekem is fülig szalad a szám.

- Jó reggelt szépségem. Hogy van az, hogy te még ébredéskor is csodaszép vagy? 

És megcsókolom simogató kezét. 

A reggelink már az asztalon van. Kényelmesen felkelek és felsegítem hölgyemet is. Odakísérem az asztalhoz és magam is leülök. Nem tudok betelni a látványával. 

- Azt hiszem ez a sziget varázslatos. Ha sokáig maradunk itt, akkor még a végén legyengülök. 

Vigyorgok kajánul szerelmemre. 
Ahogy lepillantok a földre, mindjárt elszáll a felhőtlen jókedvem. Ott hever Fawen levele, amit este ledobtunk. 
Rápillantok Morgánára, és jelzem, hogy én biztos nem bontom ki. Felveszem a földről és az asztalra rakom. Várom, hogy feleségemnek mi a véleménye. Hagyjuk estére a levél olvasását, vagy essünk túl rajta.

A Nagyasszonytól érkezett levélről teljesen megfeledkeztem..de aztán ott hevert az asztalon és szerintem ki kellene bontani.

-Nézzük meg..kibontom én.-mosolyogtam Kedvesemre.

"Morgana,Ivory!
Van még egy kis feladatotok!
Menjetek el a szomszédos szigetre,ahol vár titeket még egy meglepetés..."
Fawen

-..és most mi legyen?..néztem kérdőn Ivoryre..mert erre nem számítottam..

Valahogy éreztem, hogy ha kibontjuk a levelet, akkor vége a tétlenségnek. Azért teszek még egy próbálkozást. Odalépek Morgánához, átölelem, és a fülébe súgom:

- Drágám, hagyjuk holnapra ezt a kirándulást, nekem egészen más elképzeléseim voltak a mai napra - és jelentőségteljesen nézek az ágy felé....

Morgána kedvesen, de figyelmeztet a feladatra. Köszi Fawen, legalább egy napot lehetnénk úgy együtt a feleségemmel, hogy semmi másra nem kell figyelnünk, csak egymásra. Sóhajtok egy nagyot, és készülődni kezdek.

Behívom Vernont és kiadom az utasítást:

- Készítsétek fel a hatót, kifutunk. Szólj a kapitánynak, hogy csak a szomszéd szigetre megyünk.

Ahogy elkészülnek, felkísérem Morgánát a fedélzetre, és kíváncsian várom, hogy mi vár még ránk.

Ahogy a fedélzetre léptek,a Kapitány elébetek siet..

-Jó reggelt,Úram,és Úrnőm!..hamarosan kifutunk a vízre..de inkább javaslom,hogy szálljanak át a csónakba,amit előkészítettünk már.
Itt a sekély vízben nem nagyon tudnánk kijutni,míg a dagály meg nem érkezik..így most ha sietős a dolguk,akkor célszerűbb a kisebb és mozgékonyabb járművel célba érkezni..persze,ha nincs ellenükre a javaslatom.-nézett rátok kedvesen,és talán megfogadjátok a tanácsát,ami több évtizedes tapasztalatán alapul..

..ha beleegyeztek ,hogy követitek az egyik matrózt,hogy elvigyen a csónakhoz..akkor hamarosan a szigetecskéhez is értek..ahol már kezdenek kirajzolódni a távolban, egy épületnek a falai..
..de amint közelebb értek..érdekes dolgot pillanthattok meg...

...telis teli van hálókkal,és kenukkal a part..ahogy hangok is hallatszanak az öbölből..ami nem éppen úri füleknek való..és aztán egy nagy csobbanás...

Ahogy a kapitany elmondja a javaslatát, be kell látnom, hogy teljesen igaza van. Semmi kedvem addig várakozni, amíg meg jön a dagály. Ezért hagyom, hogy a kisebb csónakokhoz kísérjenek minket.

- Kapitány, estére szeretnék újra itthon lenni! Remélem nem lesz hosszú az út.

Amint kifutunk a nyílt vízre, átölelem Morganat, és együtt gyönyörködünk a végtelen tengerben. Nem tellik el sok idő, és egy kis sziget körvonalai kezdenek kirajzolódni a horizonton.

- Ide tartunk? - fordulok a kapitányhoz. Mi ez az hely?

Ahogy egyre közelebb érünk, döbbenten látom, hogy a sziget nem lakatlan. A parthoz kőzel rengeteg kisebb halászhajó vesztegel. A szárazon pedig, - mint a hangyák - sok kék elf szaladgál. Nekem fejetlenségnek tűnik, a tevékenységük, de persze én nem ismerem a halászok tevékenységét.
Az egyik most észrevesz minket. Látom, hogy szemét elernyőzve, a hajónkra kitűzött zászlòkat szemléli, majd hirtelen rohanni kezd. Ahogy látom a parton lévő legnagyobb ház felé veszi az irányt. Már a többiek is minket néznek.
Kérdőn pillantok feleségemre, de látom, hogy kivételesen Ő is tanácstalan.

- Kapitány! Te ismered őket?

Megérkeztünk nagyuram!-mutatott a parton lévő épület felé.
-Menjenek nyugodtan!..én itt leszek,megvárom Uraságékat...-azzal kikötötte a csónakot,hogy a közelgő dagály se okozzon semmi gondot az elkövetkező órákra.

-Nem ismerem őket,Nagyúr!..csak idevezettelek.-hajolt meg a Kapitány,és azzal a lendülettel visszalépett a csónakba,hogy a kötelekket rögzítse.

Amint felfedeztek titeket a parton,az egyik kék elf "riasztja"is az épületben lévőket..
De sokat nem is kell várni,hogy egy alak közeledjen felétek..

-Üdvözöllek,Nagyúr.és Úrnő!-hajol meg elöttetek,-Ha kívánjátok ,körbevezetlek benneteket!

Meglepetés követ meglepetést. Úgy tűnik mint ha vártak volna minket. Karomat nyútom Morgananak, és elindulunk az épületből kilépő férfi felé. Mikor meghajol előttünk már biztos vagyok benne, hogy tudja kik vagyunk.

- Mi is üdvözlünk titeket. Szívesen venném, ha megmutatnád nekünk gyönyörű otthonodat.

Kőzben azért azon jár az eszem, hogy mit is keresünk mi itt valójában. Remélem erre is fény derül hamarosan. A sziget ugyan parányi, de valóban szép. Miután körbevezetett minket vendéglátónk, bemegyünk abba az épületbe, amit a kapitány is mutatott már a csónakból.
Megterített asztallal fogadnak minket. Az udvarias szólamok után, rögtön a tárgyra térek.

- Ismered jövetelünk okát?

Miután bekisérte "vendégeit"a tengerparti házba,ahol eddig senki kivülálló nem tette be lábait,így most volt az első alkalom,hogy a gondosan elrejtett Szigeten látogatók jöttek..

-A jöveteletek okát,Uram?-nézett rátok mosollyal.-Igen.-bólintott.
-A Nagyasszony elmondta.De mivel egy különleges helyen vagyunk..így teljes titokban és háborítatlanul élünk ezen a szigeten.Az iskola ahol most Ti is vagytok egy része a felkészülésnek ...mert ahogy itt a Tenger megismerésének és a benne élő állatoknak a Tudományát tanulhatjuk egy igazi ajándék.
Itt távol vagyunk mindenkitől.Nem háborgat senki,és minden segítséget megkapunk,hogy a lehető legjobb és kimagasló szinteken űzhetjük a Halászat és a Hajózás Művészetét.Régen sok Kalóz és Haramia dúlta fel otthonainkat,a rosszabbik fajtából,de mára már a gyermekeink biztonsággal halászhatnak a vizeken.Védelmet és lehetőséget kapnak,hogy a Tengeren megtanúlhassák a mágiát,mi születésükkel együtt sajátjuk.Nemrég még fosztogatások és gyilkolások voltak a közeli Kontinensen,de itt a Nagyasszony biztosította számunkra,hogy teljes "homályban"lehessünk a kíváncsi szemek elől..
Amint ide megérkeztetek,tudtuk,hogy még nagyobb "védelmet"kapunk általatok.
..mert...sajnos ,minden titoktarás ellenére  ,rejtélyes eltünések sorozata ütötte fel fejét..és akik kimennek a vízre,azok közül nagyon kevesen térnek vissza..és nem tudjuk,hogy ennek mi az oka..mert senki sem látja,vagy éli túl az eseteket..fogalmunk sincs mivel állhatunk szemben...-nézett rátok,miközben végigvezetett benneteket az épületen.
-Talán ha tudnánk, mivel kell számolnunk,akkor meg tudnánk védeni magunk..és ebben Ti,Uram tudnátok segíteni..ha persze megtennétek.-kért meg szépen a vezetőtök.