Az egyik távoli, eldugott városka poros utcáin sétálva az idegen néhányaknak felkelti az érdeklődését. Ám a legtöbben bérgyilkosnak nézve próbálják távol tartani magukat, nem kutakodni kis közösségükbe érkezése okát. Csuklyája alól mély feketeség látszott, arcába húzta a kapucnit és mélyen a lábait nézte, hogy senki ne pillanthassa meg az arcát.
Pedig nem is lett volna oka a félelemre. Néhány elhaladó gyermek felpillantva látni vélte az árnyékban, hogy fejére maszkot húzott. A fekete szövetből két résen keresztül csak szemei szürkéje pillantott ki. A jobb fülűek hallhatták mellette, hogy nehézkes is volt ezért a légzése.
Néha lopva szétnézve egyszer csak megpillantotta azt a nőt, aki miatt ide érkezett. Gyorsan lassú futásnak indult bocskorában, melyre már rászáradt a sár napok óta.
Ha beéri Fatimét, akkor hátulról átkarolva, egyik kezét a szájára szorítva kapja fel a levegőbe és zsákmányával elkezd a legközelebbi sikátor felé eliszkolni a kérdő tekintetek elől, nehogy valaki még beavatkozzon az ügyébe.

Hosszú ideje haladtam a hegyeken át..és rám is esteledett.
A piszkos és hosszú palástomat magam köré húztam,mert kezdett hüvösre fordulni az idő..és én elég fáradt is vagyok...

A távolban egy kis fény derengett fel,ami apró házikókból szűrődött ki.
Arra gondoltam,hogy meghúzódnék éjszakára a falucskában,és majd kora reggel folytatom  majd utam.

A zsebemben lapult az előző este "zsákmánya",és bár milyen apró is az a kő..elég nagy értéke van..
Főleg azért,mert egy gazdag fószertől vettem kölcsön...mert neki elég sok volt belőle..

Beérve a szűk kis utcákba,igyekeztem óvatosan és halkan járni..de a hely ismeretlensége elég sok figyelmemet kötötte le..mert nem is vettem észre,hogy valaki a sötétből figyel..

De aztán hirtelen megragad egy erős kéz,és a számat betapasztva,rohan is el velem..

Még kiáltani sem tudok,annyira szorosan kulcsolódik rá a keze az ajkamra..
Próbálok kiszabadúlni a karjaiból,de erősen és könyörtelenül szorít magához..

A vergődésen alatt igyekszem belérugni,vagy megharapni a kezét..
Remélem valahol eltalálom a testét..

Az idegen egy elhagyatott mellékutcába fut be a leánnyal. Látomások jelennek meg, képzelgései a háremben töltött legsötétebb napjaihoz nagyon hasonlítottak.
-Azt akarjuk, hogy Nysiybe, a Antaron-patak torkolatához csempésszetek a cimboráitokkal egy szekér ételt a legjobb fajtából. Hogy nektek is legyen hasznotok, kaptok érte bőröket. Nem lesz panasz. De ha nem azt teszitek, amit mondunk...
*Ezzel felemeli ismét a levegőbe a beszéd idejére lerakott terhét és jobbra-balra megrázta.
-Ha szép szóval nem megy, akkor visszajövök érted és megöllek. Ha megtudjuk, hogy a katonáknak szóltál és meglátunk egyet is a közelben, azonnal végzünk minddel és a cimboráiddal is. Szörnyű halálod lesz. Értesz te engem?
*Továbbra is szorosan tapasztja a kezét a szájára és a rugdosásai nem igazán érdekli a sötét harcost. Csak nyakával ha megpróbálja a fejét mozgatni, azt veszi jelnek és csak akkor engedi el, ha úgy látja, megértette a csempész, hogy ez egy üzleti ajánlat lenne a részéről.

A rugdosásom és a kapálózásom ellenére nem is sebesítettem meg a támadómat..
Igyekeztem volna hamarább szabadulnom,de aztán bevonszolt egy kis szűk utcába ahol egy ajánlatot mondott..vagyis nem is ajánlat volt tőle,inkább valami parancs féle...

~Egy szekérnyi élelmet csempészni át Nystybe?...ennek az alaknak van fogalma,hogy is képzeli??..és miért is tenném meg?...huuuu....ez is egy arrogáns és bunkó pasi lehet!..a férfiak nem tudnak szépen megkérni valakit??..egyből fenyegetni kell??..de a bőrök azok jól hangzanak...~

Aztán mielőtt válaszra hajlottam volna...megint csak felkapott és megrázott...

~De még mindig a számra tapasztja a kezét..és igy hogy válaszoljak?~

Bólintottam a nem éppen lovagias felkérésére,bár legszívesebben jól bokán is rúgtam volna a bánásmódjáért
~..de ami késik az nem múlik!~

De az igenló bólintásom után ,ha elengedi a kezét az ajkamról,akkor megtapasztalja a gyorsan járó kezem,miküzben az arcára ütöm a pofont..

-Igy kell bánni egy Hölggyel?..normálisan nem tudtad volna elmondani?-villantottam rá a nem éppen szép nézésemet..de tudtam valahol,hogy egy férfi sokkal erősebb nálam..de akkor sem hagyhattam ,hogy ne védekezzek valahogy...

Fatime felháborodása úgy pereg le az álarcosról, mint a borsó a falról. Élesen néz a szemébe és baljós hangon szólal meg.
-Ne hidd egy percig sem, hogy ezzel elérsz nálunk bármit! Ne akard megismerni a kegyetlenségünket, ez a legkedvesebb arcunk!
*Ezzel gyorsan neki rugaszkodik a házfalnak és kapaszkodókat keresve igyekszik átmászni egy magas kerítésen, hogy eltűnjön a lassan utánuk szivárgó emberek szeme elől. Odaátról egy eb ugatása hallatszik, de hamar elhalkul, mikor ráveti magát az idegen tőrrel a kezében.
Ám a csempész most átgondolja a jövőt. Nysiyben kifogástalan állapotban van minden út, akár négy szekér is el tud menni rajtuk egymás mellett. És ez azért mondható el mindegyikről, mert nincs egy sem. Így persze a patak tengerbe ömlésének helyére sem vezet. Vadászok kerekednek fel sokszor, hogy értékes bundát adjanak el majd, ha visszajöttek. Azt beszélik a boszorkányok varázsfőzeteihez is kell néhány szörny alapanyag, amit itt a legegyszerűbb beszerezni. Nem gyengébbek a bestiák az emberek királyságában kóborló társaiknál, ezért sokkal nehezebb is túlélni a keresett testrészük megszerzését. De nagyon sok van belőlük ott és az itteniekkel ellentétben rejtőzniük sem kell az emberek elől.
Hat ökörrel egy szekér élelem szállítása közben igazi lakomának tűnik majd valószínűleg.

A sötét idegen ,miután elviharzott és gúnyos megjegyzését is nekem szegezte,elgondolkodtatott az ügyön.

~..hogyan vinnék át egy teljes szekérnyi élelmet a csatákkal és ki tudja milyen lényekkel tarkított vidéken?..de ha jobban belegondolok...~

Elég szép kis társaság gyülekezett össze a "látványosságra"..és a közelben egy pék sütödéje is akadt..ahonnan fény szűrődött ki..

-Bocsánat...engedjenek...sietős a dolgom...-mosolyogtam szépen az összegyült tömegre,és egyenesen a pék háza felé igyekeztem..
Amint odaértem bekopogtam az ajtaján..

-Jó estét,Uraság!...bemehetnék?..lenne egy kérdésem...a kenyérsütéssel kapcsolatban..-mondtam kedves hangon,és vártam,hogy kinyissa az ajtaját..

Néhányan a sikátor bejáratánál gyülekezők közül megfogják óvatosan a lány vállát vagy karját és kérdezgetik "Minden rendben van?" "Nem történt baja?" A kis település még nem modern. És legkevésbé sem antiszociális. Itt az emberek -ha féltve ugyan az életüket- utána mennek egy nyílt szini elrablásnak, próbálják megtudni, mi volt ez az egész az előbb. Mindenkiben ott motoszkált, hogy ha egy adósság behajtása, akkor nem akarnak belekeveredni. De ha bérgyilkos vagy pusztán elrabolta a nőt, akkor azt ne fényes nappal az utcán tegye!
A pékségben mit sem tudva erről örömmel üdvözli a tulaj.
-Jó napot, kisasszony! Mit szeretne megtudni? Van mindenféle. Cipó, hagyományos kenyér, kalács, de kisebb finomságokat is vehet pogácsa, kalács. Csak válasszon! Nem rég sütöttük.

-JÓ estét,Pék uram!..arra lennék kíváncsi,hogy ennyiféle cipó és kenyér közt mi a különbség..és milyen különleges varázslatot tesz a finom illatos cipócskákkal,hogy ennyi ideig frissek és ropogóssak maradnak?-néztem a körülötte a finoman illatfelhőbe burkolózó állványokon a pékárut..és csodálattal néztem a kemencében sülő egyre dagadó kenyereket..

-Valamivel bekeni,hogy ilyen magasra nőnek ott bent?-figyeltem a kis ablakon át a kemencébe sülöket..
-jó sokat készit egy nap!...nem fárasztó?Mennyit süt a kemence?..húszat elkészít?-néztem rá kedvesen és vártam a feleleteit..ahogy az is érdekelt,hogy hogyan készül egy buci...de ezt majd később..most lekötött a finom illatú kenyerek csodálata..
..és az,hogy mennyi lehet az a mennyiség amit egy nap alatt megcsinál..

A mesterember felkacag a lány kérdései nyomán.
-Nem használok én semmi bűbájt. Örülök, hogy érdekli a munkám. Azon sem lepődnék meg, ha be szeretne állni inasnak hozzám.
De félre a tréfát kisasszony! Gondolom nem csak udvarolni jött. Komolyra fordítva a szót ebbe a fajtába több kovász teszek, hogy hosszabb ideig friss maradjon. De az ára is drágább. Ezek egy-két napig jók, direkt azok számára készítem így, akiknek alig van pénzük és nagy a család. Így ők sem kényszerülnek arra, hogy kevesebbet adjanak enni a családnak.
Meséljen! Miért olyan érdekes, hogy mennyit tudok elkészíteni? A falu minden családja vesz nálam naponta egyet, vagyis százas nagyságrendben fogy. De miért érdekelné magácskát, hogy mennyi a bevételem?

-A bevétele?..ohh..félreérti!..nem a pénze az ami felkeltette kiváncsiságom..hanem az,hogy mennyi darab cipó tud sülni egyszerre ebbe a kemencébe?-néztem rá kedvesen..
-Tudja,egy távoli helyen él az egyik nénikém,és nagyon nincs nekik ennivalójuk...és hát arra gondoltam,higy ha esetleg?..vagyis ha több sülne ki a sütöben,akkor tudnék vinni neki jó pár darabot..és talán jóllaknának..-néztem rá olyan szomorúan,amennyre tudtam..

A pék arca megelevenedik. Eddig is kedves volt a lánnyal, de hamar megérti a jótékony cselekedet mögötti üzleti lehetőséget.
-No, ha kicsit később zárok be, akkor tudok húsz kenyeret gond nélkül elkészíteni még. Annak gondolom nagyon örülne. És amondó volnék, hogy vigyünk neki ne csak veknit, de egy tál pogácsát, néhány dióscsigát is még.
*Kíváncsian néz, hogy jól értette-e a szándékod és a húsz kenyérre való utalásodat.

A Pék arcára nézve nagyon szépen mosolygok rá.

-Ohh..igen!..nagyon köszönöm!..bár nem kérhetek ekkora áldozatot magától!..-pillogok rá..
-De.. lehet?...ohh..nagyon köszönöm!...és 2 nap mulva indulnék..ha ez nem gond?..akkora kész is lesznek a cipócskák?
Ha igenlő válasza van,akkor megköszönöm neki a segítségét és a nagylelküségét..és elköszönök tőle..

~ideje tovább szervezni a szekeret~
Azzal kimentem a vásártérre és kezdek körbnézelődni..hátha van valahol egy száritott husokat áruló kofa..

A kenyér megvan a szállítmányhoz, Fatime nyugodtan láthat neki a többi dolog beszerzésének. És mivel az érintetlen vadonba is jár sok olyan vadász, akik az életüket kockáztatják az eladható bőrökért -amit többnyire a helyi tímárnál váltanak készpénzre- és végül a piacon kínálják a vad húsokat. Többel is találkozik most is. Az egyikük a szokásos vadállatok mellett két-három bestia húsát is kirakja. Ezeket kétszeres áron a növényevőékhez képest. Egy másik csupán a jól ismert fajokból tett ki. Míg egy harmadik kimondottan csak werith tigrisek húsát adja állítólag. Elég olcsón, a rendes vadak kétharmadáért.
De ha akar, még nézelődhet tovább is. Talán más is tud adni neki húst.

~a kenyérkék megvannak..már csak a többit kell valahogy megszerezni..de talán a Piacon találok valami jo kis helyet..de elég nagy a kinálat...ahogy az árak is..~

Végigjárom a kofák közt a sorokat..és találtam is két árust aki szép husokat rakott ki a pultjára..egy jo csomo jég közé .

Közelebb is megyek az egyikhez..de figyelmetlen voltam a nagy nézelődésbe,és a földön lévő jégtömbök egyikében elbotlok..és egyenesen a pult előtt esem hasra..
Igyekszem felkászálodni..mikor az árus hatalmas keze megragadja a karom és felsegit..
-Ó..oo...nagyon köszönöm,uraságodnak!-hálás pillantást vetek rá,hogy segitségemre sietett.
Aztán csak leporoltam a ruhám és indzltam is volna tovább mikor megállit ujra és kedves hangon felajánlja,hogy büntudata miatt..hagy adjon valamit nekem..
Elöször kérdőn nézek rá..de aztán végül egy mosollyal felelek..és közelebb lépek hozzá.

-Nem szükséges...nem esett nagyobb bajom-mosolygok rá-..megyek az Árvaházba,hogy segítsek a rászoruló gyermekeknek..egyébként is sietek..mert a szomszédos faluba kell indulnom...de sajnos ellopták a szekeremet..és az élelmet amit az utra szántak adományozók..
...hamarosan utra kellene kelnem..és most sajnos üres kézzel vagyok...csak a cipók maradtak..amikért majd mennem kell...de....nem is tudom mit mondjak az Árváknak,hogy nem viszek élelmet?..-mondtam elkeseredett hangon és könnyes szemmel...
..ugy sem tud rajtam most semmi és senki segiteni...azok a éhező kis gyermekek...most nem lesz mit enniük...-léptem kicsit el a Kofátol...de azért figyeltem mit tesz..
~lehet tuljátszottam a dolgot..de ahogy igy nézem,talán megesik rajtam a szive..és valahol az ő hibája is..hogy elestem a jégtömbjébe.. Bár ennek nem sokat adok...mert talán az Árvák meglágyitják a szívét. Nameg a ki-kivillano testi adottságaim...
Sirva álltam ott a pultnál..és közben arra gondoltam..hogy hogyan lehetne még hihetőbben előadni..de talán ....~

A lány jól érzi, hogy erősen rájátszott a szánalomra. És egyébként sem viccelünk ilyesmivel.
-Akkor ma már csak az hiányzott magának, hogy még a lábát is megüsse esés közben. Az elvesztett segélyt nem tudom pótolni, de ezt ajándékba küldöm a kölyköknek.
*Ezzel egy adag friss húst csomagol oda neked és a kérdezés nélkül a kezedbe nyomja. Bár a sötét idegen talán többre gondolt a megbízásnál.

Először meglepett a férfi reakciója,de aztán ,mikor a kezembe nyomta a darab friss húst..akkor egy csodás moollyal kösszöntem meg neki..

-Nagyon köszönöm..nem is tudom hogy..mit mondjak!...nagyon köszönöm nagylelkűségét..-bólogattam a férfi felé és aztán indultam is tovább..

~valamit még kellene szerezni,bár fogalmam sincs mire gondolt az a pasas,hogy egy szekérnyit rakjak össze?..nade már kár ezzel foglakozni..~

A Piacról kitérve egy sikátorban egy öreg néne éppen a rőzséjét szedegeti ..de ahogy elmennek mellette..egy nagyot löknek rajta..

Látva mindezt,odamegyek a nénikéhez,hogy segtsek neki!..
~..miért ilyen bunkók?..~

Közelebb is mentem hozzá és egy kupac gallyat összeszedve odaadtam neki.
-Tessék,Néne!...segítek!-mosolyogtam rá...

Az öreg néni örömmel elfogadta a segítséget.
-Köszönöm, kedveském! Ezek a mai fiatalok!
*Ezzel tovább bandukol. És a csempésznek el kell döntenie, akar-e még valamit. A megbízó nem mondta el, hogy pontosan mire számít. Sem azt, hogy mekkora mennyiségben. Azt kivéve, hogy egy szekérnyit összesen.
Apropó! Már csak fel kéne pakolni egy szekérre.

A Néne megköszönte a segítségemet,és mikor visszarakta a kötözőt,már indult is tovább..
Kicsit arréb egy épület felé ment,és én utána siettem..

-Segítek cipekedni,néni..nagyon nehéznek látszik a kévéje..segítek hazáig,ha nem bánja-mosolyogtam rá..

-Az én nénikém is sokat cipekedik..és szoktam neki segíteni..-bólintottam,és mentem vele..ha nem küld el...

Egy jó nagy épület kapuja felé haladtunk ahonnan finom illatok jöttek...és akaratlanul is megkordult a pocim...

A néni örömmel veszi, hogy segíteni akarsz neki. És hálás is érte.
A házánál nem csak a jó illatokat veszed észre, hanem egy homokfutót is. Egy szekeret, melyet egyetlen állat szokott húzni, viszonylag kis raktere miatt neki csak két kerékre van szüksége. A nénje behív téged és megkínál finom süteménnyel.

-Nagyon finom illatok!-mondtam kedvesen a néninek.
-Köszönöm a sütikét!-fogadtam el tőle.
-Tudok valamit segíteni?..esetleg a ház körül?...délutánig ráérek..de aztán indulnom kell a nagy útra...-mondtam szomorúan.
-de még kell valahol ...egy szekeret kell ...vennem...de sajnos elvesztettem minden pénzem...de majd valahogy ...de most inkább a segítségére lennék,néni!-mosolyogtam felé..

Az öregasszony arca kedvesen ragyogni kezd a boldogságtól.
-Ó, ha minden áron rám akarod pazarolni az idődet, akkor segíthetnél nekem a meszelésnél. Ketten gyorsan végzünk, de én félek a magastól. A kocsi miatt pedig ne aggódj! Van egy kordélyom, pár napra kölcsön tudom neked adni, én úgy is ritkán használom. Már a ló is megdöglött, ami régebben húzta, azóta csak nagy ritkán fogom be elé a kecskét.
*Ha elfogadod, akkor van húsz cipód és egy kis szekered, amire még egy kevés felfér, de akár dönthetsz úgy is, hogy csak a kenyerekkel mész el. Ha inkább mást is viszel, akkor szárított húst árulnak az ismert piacon vagy zöldséget... vagy amit még gondolsz.

-Persze,hogy segítek!Hamar végzünk!-mondtam kedvesen a néninek.
-A kocsit és a kecskét meg köszönöm!..nagyon kedves ,hogy kölcsönadja!..hálás vagyok nagyon-mondtam a nénikének .
Amikor kész vagyunk a festéssel ,akkor mondom neki.
-a Kocsiért mindjárt visszajövök,csak kitérek a puiacra még..vennem kell még valamit,és azonnal visszajövök.-köszöntem meg az anyókának,és indultam is ki a száritott húsért,és némi zöldségért..ha találok

Hamarosan egy nagy csődületet veszek észre az egyik árusnál,akik valamiért odagyültek hozzá..

Hallgatózom,hogy mi történik..
~csak nemtán valami nyereményről beszélnek?...lehet ,hogy nem is lesz rossz napom?~

A piacon épp szerencsejáték van. Fél áron lehet kapni zöldséget, aki megnyeri. Ha összegyűlik a három résztvevő, akkor berakják a tétet és ügyességi játékban kell legyőzni a versenytársakat. A szabályok nem bonyolultak, inkább csak gyors kezekre és annál is gyorsabb döntésekre van szükség.

Ha benevez a lány, akkor kockát kell dobni. Mivel ő kasztjánál fogva előnyben van, igy neki kedvez kicsit a szerencse is.

/Kocka dobás: Hatos
1-3-ig nem sikerült, egy ügyes fiú már régebb óta szemlélte a megelőző jelentkezők játékát és igy hamarabb átlátja a helyzeteket, övé lesz a nyeremény
4-6-ig Fatime éles eszének és gyors reflexeinek köszönhetően megnyerte a vetélkedőt.
/

közelebb megyek és kipróbálom ezt a versenyt...

The member 'Alia Caroline Azurre' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4