-Na ezek se osonnak utánunk!-elégedett vigyorral néztem végig a szerte heverő testen..és eddig igaz a "pörgés"miatt észre sem vettem,hogy egy jó nagy vágás van a karomon..és elég csúnyán vérzik is..

Hamar leszakítottam az ingemből egy csíkot,ami még nem annyira volt piszkos a földtől,és szorosabban rátekertem a sebre,hogy egy kissé csillapítsam a lüktetést ,de szerintem hamar átitatódik a rögtönzött kötés..de most ez van!!Majd ha lesz időm,akkor valakit keresni kell,hogy valamit tegyen vele..

Rántok egyet a kantáron,hogy a lovacskám iramot diktáljon..de ahogy a fák között kezdek el haladni,egyszer csak felágaskodik a magasba és én meg jó nagyot zúgok a nyeregből..
..és ha még ez sem lenne elég..egy árnyat vélek látni a sűrűből..de pontosan fogalmam sincs mi lehet..de az biztos,hogy lassan mozog,és nem hinném,hogy kártyázni szándékozik csatlakozni hozzám..és miután összeszedem a tagjaimat,ami mellesleg elég sajgók,a kardomat veszem elő a hüvelyéből,hogy ha közeledne,akkor ne puszta kézzel várjam be..de valójában azt se tudom,hogy miféle rohadék élhet errefelé,aki úgy lopakodik mint a kígyó!?

Megvetem lábam,hogy stabilan álljak,és a szememmel keresni kezdem az irányt,ahonnan esetleg támadni fog..de most esett le,hogy a nagydarab fickó jól eltünk a semmibe!..bár az is lehet,hogy berezelt!..de azért szép kis alak!

Feszülten figyelek és forgok lassan...arra várva,hogy meglássam végre ezt a dögöt...vagy mi a fenét!Mert igencsak kezd az agyamra menni a várakozás..de egyszer úgy is vége szakad!..és legalább megtudom,hogy melyik nap lesz jó a Halálra...mert abban biztos vagyok.hogy nem adom olcsón a bőrömet!..csak jöjjön közelebb az az árnyék!..megismeri a "jókedvemet"..ami a mai napomra is rányomta a béllyegét..és ahogy elnézem,még nincs vége  a napnak!...

Miután élve kijutottam az erdő fáinak sűrűjéből szélesen elvigyorodtam. Ezt sikerült megúsznom. Emberek ellen szívesen küzdök, sőt ha minden kötél szakad még egy medvét is kardélre hányok, viszont a szörnyekkel való hadakozást szeretném elkerülni. Leginkább azért mert nem az én hatásköröm. Ha egy kicsit is értenék hozzájuk más lenne a helyzet.
A mosoly hamar lehervad a képemről ugyanis a zsoldos sehol. Bár az az idióta a legkevésbé sem érdekelt, a nála lévő szállítmány már annál inkább. Egy kis ideig még vártam hátha megjelenik a ló nélküli lovas, az áruval együtt, ám úgy tűnik a hátas sem úszta meg a dolgot, vagy csak simán más oldalról hagyta el az erdőt.
Ennek örömére kemény öt perc hosszassággal meglehetősen obszcén jellegű szitkokat és "jókívánságokat" szórtam a semmibe, melynek köszönhetően a megbízó valószínűleg megkezdte küzdelmét egy erős csuklással, de természetesen a zsoldos sem maradt ki a nem éppen pozitív felsorolásból.
Miután kiadtam magamból mindent leugrottam a lóról, előhúztam a kardom, majd visszasétáltam a fák közé. Kellett az a pénz, ráadásul nem hiányzik még egy csorba a hírnevemre, szóval kénytelen voltam megtalálni a szállítmány nem éppen rám eső részét. A legjobb az lesz ha először megtalálom a zsoldos hulláját.

Varian szokásához híven igen."bájosan" ontja magából a "jó kívánságokat". Már éppen indulna, ha nem is a társa, de a láda felkutatására, amikor kissé viseltesen, de többé-kevésbé épségben Edgar jelenik meg az egyin erdőszéli fa mögül. Lovát még mindig kantáron vezeti, és szemmel láthatóan nincs rózsás kedvében. Ha Var most beszólogat neki, a zsoldos nem marad adósa.
Valami megzavarhatta a dögöket, mert hirtelen letettek arról hogy kiszívják a zsoldos agyvelejét.
Mivel mindkét megbízott ismét a " biztonságos" úton volt, célszerü egy közeli faluba betérniük egy pofa sörre.

Az a rohadék dög,ami a körülöttem lévő állatokat is leölte,végül valami megzavarhatta,mert elhúzta a belét..amit már nem is bántam...
Elég hosszú napom van már ,és ha még ez a szemét bestia is előbukkan,azt hiszem elszakadt volna cérna nálam..de valamiért kikerült..lehet nem birta a szagomat...-húztam vigyorra a szám...

Kissé elcsigázottan ,de igyekezve összeszedni a lovamat is,hogy visszatérjek a megadott útra,hogy folytathasam a megbízást..de várjunk csak?..hol az a tagbaszakadt ürge?..jól itthagyott a francba?-kezdtem el gondolkodni ,hogy hol lehet a férfi..mert eddig igencsak elkerült..bár talán érzi is,hogy nem éppen rózsás a hangulatom..na nem baj..legalább nem látom a vigyori képét...

Füttyentettem a lovamnak,és hamarosan fel is bukkan a közeli fák között és egy fujtatással lép közelebb..
-jól van na!..ki tudta,hogy ilyen forgalmas ez az út?!..de most már húzzúnk innen!-fogtam meg a kantárját,mert még sajgott a lábam,hogy felüljek...vagy inkább a nemesebbik felem..

Ahogy elhagyjuk a fák takarását,meglátom a ládatársam,aki éppen karddal a kezében közeledik..
...Na ez meg mi a jó szart csinál??..most esett le neki,hogy volt valami a bokrok mögött?...Bahhh..amilyen nagydarab..olyan ...-kezdtem mindenfélét "kedvesen" köríteni a személye felé,hogy felsoroltam a felmenőjét szerintem egészen az Őskorig!..- szitkozódtam magam elé,miközben a kantárt vezettem az ösvény felé...

..na ha elérek egy fogadóhoz,akkor egy hordónyi sört fogok ledönteni!..de egy hatalmas tál sültet is kikérek majd az asztalomhoz..csak érjek oda egy házhoz!..Csak érjek ki innen!!

Már éppen tettem volna be a lábam az erdőbe, mikor a zsoldos előbukkant a fák közül. Annak ellenére, hogy nem örültem neki elvigyorodtam. Elvégre a láda sem fog magától odasétálni hozzám.
- Már azt hittem feldobtad a talpad... Na húzzunk innen mielőtt még ránk esteledne.
Mondtam még szélesebb vigyorral a képemen, majd eltettem a kardom és felpattantam a lovamra. Minél előbb szerettem volna megszabadulni ettől a rohadt ládától. Bár jobban átgondolva, ha figyelembe veszem, hogy a visszaúton mi lesz a szállítmány, egészen biztosan vissza fogom még sírni a ládát. Hiányoznak a régi jó melók, amikor elég volt elvágni valami pöffeszkedő patkány torkát, vagy eltörni néhány szaros tolvaj kezét.

A nap már utolsókat rúgta, mikor elértük a legközelebbi falut. A levegőben állati ürülék és ehhez hasonlatos bűzök terjengtek. "Nincs is jobb a gyomorforgató falusi levegőnél." Gondoltam magamban. Ahogy az menni szokott, a legtöbb földtúró jó alaposan megbámult minket. Semmi meglepő nem volt ezen, elvégre a legtöbbjük nemhogy kardot, hanem még lovat sem látott. Pár pillanatnál több nem kellett ahhoz, hogy kiszúrjam azt amiért hajlandó voltam megállni ebben a koszfészekben. A fogadót. Ennek örömére lovamat oda is vezettem az előbb említett épülethez. Amint elértük a kívánt uticélt, leugrottam a hátasomról, majd kikötöttem, hogy el ne vándoroljon. Amint végeztem vele, már indultam is volna a fogadó felé, amikor eszembe jutott egy meglehetősen fontos tényező.
- Azokkal ott mi lesz? - Mutattam a ládákra. - Ha itt hagyjuk elkötik a lovakat, ha meg bevisszük az épületbe még több rohadéknak támad kedve elbitorolni az értékes szállítmányt.

Miutan elértek egy meglehetősen lepusztult falu, még romosabb kocsmájába, két hősünk első dolga volt, hogy legurítsanak egy jó pofa sört. Az ivó meglehetősen tömve volt. Mivel a falu négy út találkozásánál feküdt ezért a forgalom igen nagy volt,meglehetősen változatos közönséggel. Ahogy mindkét férfi saját gondolataiba mélyedve kortyolgatja az italát, egyszer csak kivágódik az ajtó. Egy férfi tántorog be rajta. Ruhája szakadt - bár még most is látszik rajta, hogy a drágább fajtából való - arca, karja véres. Miután kilihegi magát elmondja, hogy nem messze innen, a hegyek lábánál megtámadták a karavánját. Az emberek nagy részét leőlték és az összes áruját elvitték. Ha valaki segítene visszaszerezni a tulajdonát, nagy jutalomban részesülne.

Két hősünk érdektelenül hallgatta a férfi mondandóját, de amikor a jutalom szó elhangzik, mindketten felkapják a fejüket. Talán egy kis kitérő belefér a küldetésükbe?.......

Ahogy közelitettünk a kis település felé..felmerült egy igencsak érdekes megàllapitàs a "làdacipelö"tàrs àltal,miszerint a feltünö dobozunk,tényleg vonzhat életunt balfàcànokat..bàr inkàbb az a gond velük,hogy feltartanànak x ideig...mert az elintézésük nem annyira lenne idöigényes...ahogy igy nézem,a Tàrs sem lehet "kispàlyàs"...
-Takarjuk le poktoccal a làdàkat,hogy ne szurjon szemet...de ha mégis..akkor imàtkozzon,hogy ne érjük utol-javasoltam a nagydarab fickònak.
-De most màr jo lenne,ha a lovakat kikötnénk,és leguritanànk egy pàr kupa sört..mert azért remélem van itt ilyen,ezen az Isten hàtamögötti helyen...
Ahogy bementünk a kocsmàba,azonnal kértem a csapostol két sört...és levàgodtam az egyik asztalhoz...
-Gyere Pajtàs!-intettem a Tàrsnak..-Itt a söröd!-nyujtottam felé a kupàt baràtsàgosan..


Jol is esett a hideg ital...és csak akkor emeltem fel a tekintetem,amikor egy pasas belépett az ajtòn..és valami jutalma t emlegetett..
Egyböl a nagydarabra néztem,és egy mindentsejtetö vigyorral pillantottam rà...

A rongyos, véres ruhában tántorgó férfi elmondja hőseinknek, hogy egy távoli város kereskedő céhének vezetője. Éppen a férhezmenés elòtt álló lánya kelengyéjét vásárolta meg, és haza felé tartott, amikor megtámadták a zsiványok a karavánt. Jövendő veje igen jómódú, ezért nem adhatja akárhogy férjhez a lányát. A jutalom, az áru értékével arányos: 1000 arany.
Ezen már azért érdemes elgondolkodni. /Egyébkent a férfi szavain sem ártana./

Amint a púrúl járt Kereskedő elmeséli a történetét,már érzem ,hogy ez egy nagy fogás lehet!
A Nagydarab Társamra néztem az összeg említésekor,és igencsak szép kis summát igért ez az alak..nem kéne kihagyni!

De aztán a pasira néztem,és valamifélét jó lenne mondani is neki...
-Nagyon sajnálom,ami történt veled,Koma!-igyekeztem barátságosabb hangot megütni,de persze a szép összeg miatt is..
-És merre történt ez a sajnálatos eset?Mondanál valami többet a támadókról?..mifélék lehettek?-néztem rá aggódást színlelve,de azért igencsak érdekelt,hogy milyen körülmények lesznek ,ha elvállaljuk ezt a zsíros kis ügyet...
-Igyál valamit!-intettem a csaposnak,hogy hozzon neki egy italt-Aztán mesélj el szépen mindent,figyelünk!..

A lecsúszott nemes rátapintott a lényegre. A rongyos ember rávetette értelemtől csillogó szemét és bólintott. Tényleg kicsi a világ. A zsiványokról elmondta, hogy kb. tízen voltak, mindegyiknél fegyverek. Az arcukat nem lAtta, mert mindegyik kendővel takarta. A hegyek lábánál támadták meg a karavánt, és arra is tüntek el egy kis ösvényen.
Ha hőseink úgy döntenek, hogy üldözőbe veszik őket, lehet hogy célszerű lenne a rájuk bízott csomagokat biztonságba.helyezni. Vagy ha bebizonyosodik Var sejtelme, esetleg átadni a címzettnek. De lehet hogy csaléteknek viszont pont jó lenne. Ez rájuk van bízva.

-Jol van Pajtás!Ne aggódj,visszaszerezzük a Karavánodat...-néztem rá megnyugtatólag..
-Amíg megnéz téged a vajákos,addig felkészülünk az indulásra..de ezt a sört még húzd le,jót fog tenni!-veregettem meg a vállát.


Aztán a nagydarab Társamra néztem,és a ládakérdés jutott eszembe.
-Ha jol értem,akkor magunkkal kellene vinni a szállitmányt is..nincs kedvem ujra visszajönni érte,ha itt hagynánk valami biztos helyen..de ha van valami ötleted,akkor megbeszélhetjük..-ittam ki a kupa tartalmát,és fizettem az italokat a Kocsmárosnak..
-Ha kész vagy,indulhatunk...bár egy perc ,míg szerzek valami élelmet az utra..és italt..ha úgy jo neked,akkor az Istállónál találkozunk,addig talán összefoltozzák a "pénzeszsákunk"-azzal a Csaplárosnéhoz mentem és beszereztem az elemozsiát...na meg némi extra tartalékot..egy kis házipálinkát..

Hamarosan már a lovamnál voltam...és reméltem,hogy utra készen állunk mindannyian.

Mielőtt elindulnának, a rongyos férfi szóra n itja a száját:

- Uraim, csak egy szóra még, valamit azt hiszem nem árt ha tudnak. A csomagokon kívül ... hát szóval van még amiket, illetve akiket vissza kellene hozniuk. A menyasszony és a húga is eltünt. A leányaim nem könnyű esetek. Lehet hogy több gondotok lesz velük mint a zsiványokkal.



Ahogy ezt elmondta, nagyon gyorsan elsietett.
Tehát útrakeltek hőseink kisebb-nagyobb robajjal. Miután rátérnek a hegyek.felé tartó ösvényre mindketten észrevestik a nyomokat, melyek egy kis hegyi úton vezetnek felfelé. Ahogy haladnak, hirtelen hangos női kacagás üti meg a fülüket., keveredve a mély férfi hangokkal. Csak nem az elrabolt lányok érzik ilyen jól magukat?

Végre nekiindultunk ebből a punnyadt településből,és igencsak jólesett már a szabad ég alatt lovagolni..
..és ahogy így vágtatunk a célunk felé..a gondolataimba rémlik a Pasas utolsónak elhangzó szavai...

-Két fehérnép??...Uram atyám!..még egy is sok néha!..de mindjárt kettő?!..és mire gondolhatott,amikor mondta"nehéz esetek"?-villant át az agyamon a gondolat..-..és sok gond velük?!..Na ez a nap is jól kezdődik!-mondtam halkan magam elé..és igyekeztem minnél hamarabb letudni a távolságot,és ahogy így elnézem a nagydarab fickó is ígyan így lehet vele..

Hamarosan beérünk a hegy lábához,és az ösvény felfelé vezet...egy ideig talán tudok lóháton ülni,de inkább gyalog teszem meg a kaptatót...egy kis séta nem árt..bár felfelé az út nem annyira haladós..

Ahogy feljebb érünk,hangokat sodor felénk a szél..és ha jól fülelek,akkor nemcsak női kacaj az,ami megüti a fülem...vannak Kanok is velük..de kik lehetnek?..vagy éppen kik nem?!

Óvatosan közelebb osonok,hogy lássak valamit,mert igencsak érdekel,kik ilyen hangosak!..és ha mákunk van,akkor azok akikért jöttünk...
De most a felderítés a fontosabb,mert utálom a meglepetéseket!..főleg,ha felém irányul..

Intettem hallkan a Társnak ,hogy valamit látok elől...de szerintem Ő is tudja már ...a hangok elég egyértelmüek ..

Hőseink jól sejtették, hogy az "elrabolt" lányok és ládáik nyomára bukkantak. Csak egyben tévedtek, de abban nagyoz. Ezek a lányom nem azok a kimondott "úri kisasszonyok". Mindketten börnadrágban, ingben, mellényen vannak. Ja, és az sem elhanyagolható, hogy mindkettőnek kard lóg az oldalán. Akkor, most mi van? Feltehetően a fegyverem nem dísznek vannak náluk. Akkor meg miért nem védekeztek? Itt valami nem kerek....

A vihogó hangok nem jelentenek mindig jót!...főleg ha nők azok ,akiktől ered..-húztam a számat,miközben óvatosan leskelődtem egy fa mögül..

De azt hittem,hogy "könnyű"lesz megkötözni a két hölgyet,és aztán uzsgyi!...-már megint hamarább gondoltam,mint ahogy kellene..-vigyorogtam magamban,miközben szemmel kísértem a népes társaságot..

A Hölgyek igencsak megleptek azzal,hogy nem szoknyába és csilli-villi ékszerben pompáztak,hanem karddal az oldalukon,"férfiruhában"...

Némán intettem a Nagydarab társamnak,aki igencsak megegyengetné azokat a koszos rablókat.
...már csak el kellene kapni a fehérnépeket,hogy megkötözzem..

Valahogy el kellene csalni egyesével a férfiakat..-ötlött fel bennem a terv..és ha sikerül,akkor egyre könnyebb lenne a dolgunk...

Felkaptam egy kavicsot a fa környékéről,ahol rejtőzködtem,és még mákom is volt,hogy találtam,..bár csak 3 kavics leledzett a köznyezetembe...de talán elég lesz...

Az egyik követ elhajítottam,hogy koccanjon egy fán,és amilyen közel csak tudtam a Társamhoz,hogy el tudja intézni csendben..de ha hangosan ,az sem baj..-morfondíroztam egy kicsit,ahogy elkpézeltem a meglepett arcát majd a rablókának..

..kicsit vártam,és dobtam a másodikat..és ez már kicsit jobban hallatszott,mert az egyik éppen a Nagydarab felé tart...
Szerintem nincs sok esélye a koszos balfácánnak....hamar megegyengeti a fizimiskáját a kíváncsiskodónak a Társam..,-..hogy mennyire együgyüek a tolvajok!-mosolyogtam magamban...
...Már alig vártam a műsort!

..én addig szemmel tartom a többieket..és lesben állok a következő "áldozatra"....és talán nem is kell sokat várni,míg keresi az egyik a másik társukat....úgy látszik csak bandában nagy a pofájuk....de most kis meglepetést szerzünk nekik...

A Lecsúszott Nemes enyhén szólva is ideges lesz a zsoldos dobálódzásától, de elég hamar feltalálja magát. Viszont mindkettőjüknek szöget üt a fejében, hogy a lányok egyáltalán nem úgy viselkednek mint ha foglyok lennének. Lehet hogy ez egy előre kitervelt "rablás" volt, ami lényegében a leányszöktetésről szólt? A másik, amit hőseink rögtön ikiszúrnak, hogy a férfi akit Var ártalmatlanná tett, a koszos, szakadt köpeny alatt igen csak jól szabott, remek anyagból készült ruhát visel.
Ráadásul amíg ezt vizsgálgatják, megtörténik a szinte lehetetlen. Mind két férfi azt veszi észre, hogy rájuk szegeződik egy-egy kard hegye, és a kardok markolatát két mosolygó, gyönyörű nő tartja a kezében. SAKK......

[size=31]Az elterelö "hadműveletem"nem éppen úgy alakult,ahogy elöször elképzeltem.Bár valamiképp jol is sikerülhetett volna,de a Nagydarab társam igencsak villongó pillantásokkal és egyértelmű mutogatással adta tudtomra,hogy nem díjazza a kavicsaimat.[/size]
[size=31]Látszott rajta,hogy eléggé kivertem nála a biztosítékot,de hát egy Ürgével mégiscsak kevesebben lettek a Rablók közül...[/size]
[size=31]Egy vállrándítással és kitárt karral intettem felé némán,hogy ez a hirtelen ötlet nem azért pattant ki az agyamból,hogy őt bosszantsam,hanem valamit kellett tenni,hogy kimozduljunk a holtpontról...bár nem teljesen így gondoltam el...de most már ez van![/size]


[size=31]Hallkan kushadtam a fám tövében ,ahol elég jól beláttam a helyzetet..legalábbis azt hittem. [/size]
[size=31]Éppen a kardomat emeltem le a hátamról a tokból,mikor mozgásra lettem figyelmes.[/size]
[size=31]A Társam tüntette el éppen a levert pasast,mikor a köppenye alol kivillant a puccos ruhája..[/size]
[size=31]Ha netán eddig azt hittem,hogy koszos tolvajokkal van dolgunk,akkor ezzel megdölt az elgondolásom.[/size]
[size=31]Egy grimasszal kellett nyugtáznom,hogy valami nem stimmel ezekkel a gazfickókkal,mert nemcsak a nőknek a külsejük okozott meglepetést,hanem most meg a rablók sem rablók?Vagy csak megrendezett az egész?[/size]
[size=31]És palimadarat csinált belőlünk az a tenyérbemászó alak??...ejjj...ha majd találkozok azzal a felfuvalkodott békával,és bebizonyosodik,hogy lóvá tett minket...akkor megmutatom neki,hogy kiforditott bundabelsővel nehezebben tud boldogulni![/size]


[size=31]De most nemcsak a jövőkép az,ami most ide illő,hanem az,hogy a fehérnépet kapjuk el...és lehetőleg élve....bár ha nagyon pattognának,akkor lehet nem fogom vissza a "nevelő" kezem...de szerintem ha egy legyintést kapnának,akkor észre sem venné senki,és végre pontot tennénk a begyűjtésükre...na csak haladnánk valamerre ezzel a problémával,mert kezd zsibbadni a térdem a guggolástol,és ilyenkor már viszket a tenyerem...[/size]


[size=31]Ez a gondolatmenet pár pillanat volt csupán,de ahogy ujra kinézek a fa mögül,egy penge közeledik felém a fa másik oldala felöl...[/size]


[size=31]Hogy az a....!-szaladt ki a számon egy cifra káromkodás,ahogy a kard "gazdájára"emeltem fel a fejem....az egyik ragyogoszemű nőnemü volt...és mi tagadás!Jó bőr!-futott végig a szemem a testén,és egy széles vigyorral felemelkedtem a guggolásból,ahogy a pengéje együtt emelkedett velem,ahogy kiegyenesedtem a fedezékből..mert már látom,hogy sok értelme nincs a bujkálo üzemmódombol...de ahogy leporoltam a ruhám,a vigyorom egyre szélesebb lett,mert lehet nem bánom meg,hogy egy csodaszép nőnek leszek a "foglya"...bár ha jobban belegondolok...ki beszél fogolyról?...önként leszek a gyönyörnek a "rabocskája"ahogy igy elnézem a domborzati helyzetét...[/size]
[size=31]-Szép napot,Kisasszony!-mosolyogtam rá,és eltettem a helyére a kardomat...de a rejtett dobótöreimet készenlétbe raktam,ha kell elöugrik majd az alkarvédöimböl...bár nem akarom megsebesiteni....még nem...de nem is a törrel gondoltam...és most még jobban somolyogtam magamban...
[/size]

A döbbenet mindkét férfi arcára kiült. A lányok szemmel láthatólag élvezték a helyzetet. Szinte már kedvesen szólította meg egyikük a zsoldost ( bár a penge egy másodpercre sem tágított a férfi nyakától).

- Nocsak-nocsak Uraim. Hát mi járatban erre felé? Tán csak nem az a kapzsi apám küldött utánunk titeket? Jobb ha tudjátok, hogy inkább meghalok, mint hogy férjhez menjek ahhoz a vén kecskéhez akit a "drága apám" kinézett számomra. A hugommal és néhány barátunkkal úgy döntöttünk, hogy inkább a szabadságot választjuk. Egyébként csak tájékoztatásul közlöm - mert szerintem fontos - hogy a vagyon a húgomé és az enyém, elhunyt édesanyánk után. Ezt csak azért említem, mert én jobban megfizethetlek titeket, mint az a zsugori apám. Már persze ha ő fogadott fel titeket.
Ezen azért érdemes elgondolkodni....

Ahogy a nő megszólított minket,már éreztem,hogy nem lesz ez a küldetés se olyan,amilyennek lenni kellene,inkább csak bonyolódik.


-Hát!...van benne igazság. -bólintottam a lány felé.
-De ha elvenné a pengét előlem,akkor könnyebben beszélgethetnénk..meg aztán sokkal nyugodtabban lehetne megoldanunk ezt a helyzetet.-villantottam rá a széles vigyorom,és reméltem,hogy van bennük annyi kurázsi,hogy fegyver nélkül is lehet dumálnunk..bár ha jol belegondolok,nem olyan nagy "ellenfelek"..de most nem eröszakkal kellene elintéznem a feladatot,és ahogy így elnézem,akkor nem szívlelhetik az "Apucit".
De jobb lenne nyugodtan leülnünk ,és enni valamit...már éhes vagyok.
-Ha javasolhatnám,akkor kezdjük az elején!
A nevem,Edgar.-biccentettem a fejemmel feléjük.
-Önökben,kit tisztelhetek?


Talán ha egy kicsit lágyabb hangnemben "közedünk"a lányok felé,akkor hamarább tennénk pontot erre a küldetésre.


A Nagydarab Társamra néztem,hátha van valami ötlete,hogy most mi tévők legyünk?
Mert nem igazán akarom bántani a Hölgyeket...nem szokásom Nőket megütni,vagy ártani nekik,de jo lenne valahogy túlesni a kissé feszült helyzetből....