Új -váratlan- vendéget jelentenek be telepatikusan a királynőnek az egyik határőr. A tavasz első hónapjában a hideg hegyekből, mely csúcsát még most is hó borítja, az orkok knuutja lépte át Awyris határát.
Bár folyamatosan tájékoztatják az uralkodó feleségét, ahogy a férjét és a legfontosabb tisztségviselőket az érkezők útjáról, még parancsot várnak és megfigyelnek. Az oughwari hatalom jelképeit hordja magán a szomszéd nép vezetője.
Még tanácskozik Eliarion tanácsadóival, amikor jön szintén telepatikusan a hír, hogy sok kísérője elválik minden orkok urától és vadászni indul az erdő közeli területein. A katonák tanácstalanok egyelőre, hogy közbe lépjenek. Ahogy az is megfontolás tárgya, hogyan tegyék ezt, ha szükségét érzik majd.
Tech közel ezer emberrel jött, ami seregnek kicsi, ám küldöttségnek igen komoly létszám. Ebből hatszázan kezdték el felkutatni az erdő vadjait, ügyelve azért arra, hogy ne szakadjanak el egymástól és a főcsapattól túlságosan. Míg maga a vezetőjük bosszús ábrázattal közeledik a palota felé.

Egész nap fel s alá járkáltam. Férjem párszor rám is szólt. Még nem hallottam hírét semminek, de éreztem hogy a mai nap történni fog valami. Aztán megtörtént. Mindketten hallottuk az üzenetet. Annyit üzent ne avatkozzanak közbe, amíg a vezető emberei nem jelentenek közvetlen veszélyt a birodalomra, az erdőre. Ennyit hallottam, aztán mint akit íjból lőttek ki lerohantam a konyhába, hogy ha már ilyen hirtelen érkezett legalább meg tudjuk vendégelni. Gondoltam, hogy szereti a finom ételeket, de legfőképp a húst.
A fák közölték, hogy nincs jó hangulatban. Remek, az italtól csak megnyugszik. Vajon mi bosszantotta fel ennyire. Tűnődtem, miközben a szorgos segítők rendbe szedték a fogadótermet. Már az italt is meghozták, mikor vendégem becsörtetett. Hát valóban nem volt jó hangulatban. Illendően köszöntöttem, itallal és hellyel kínáltam....

A knuut kedélye alig csillapodott, ahogy átvágott az erdőn és emberei néhány elejtett vaddal tértek vissza sikeres vadászatukról. Mások pedig a nem sikeres vadászatról érkeztek vissza.
Ám az orkok vezetője nem orvvadászni jött és ezért ezek az apró örömök, hogy mintegy önmaga engeszteléséül más király vadjait vihetik majd haza túl csekélységnek tűnt a szemébe. Ám ahogy belépett a palota ajtaján, rögtön tudta azt, hogy mit kíván a diplomácia. Nem jött vele tokostul az ajtó, hanem illendően köszöntötte a háziakat, kihangsúlyozva azt, mennyire fontosak tartja őket a sötét elfek elleni háborúban és mennyire csodálja az érdemeiket, majd ilyen ügyekben járatlanok azt hihetnék, hogy lenyugodva és barátként ültek le az asztalhoz. Ám a játszma csak az első tál ételek elfogyasztása után kezdődött, míg várták a második fogás terítékre kerülését.
-Mond csak kedves Eliarion és kedves Amerith. Egy dolgot nem értek, mely mélységesen bánt. Legjobb tudásom szerint elfogadta mind az öt nép a határokat és védelmezzük azt akár sötét elf támadásról legyen szó, akár kívülről jött idegenek. Az én népemre számíthat a tiétek minden körülmény között.
Ám az emberek mindig is túlterjeszkedtek a saját földjeiken és eddig sikerrel harcoltunk ezen törekvéseik ellen. Viszont az utóbbi időben számos portya tért vissza úgy Oughwar hegyei közé, hogy erdei elfek is katonákat küldtek ellenük, valamilyen Braslov felé menő új karavánút védelmében.
Szeretném azt hinni, hogy ez csak valami szörnyű félreértés, nem egy ellenünk irányuló szövetség.
*Miközben felhozta a témát, vaddisznók sültjét hozták, melyek egészben készültek el nyárson és igen csak étvágygerjesztőek voltak. Tech pedig elő rántotta kardját és türelmetlenül megfogta baljával az egyik lábát és egyetlen csapással akkorát suhintott, hogy a csont is könnyedén engedett. Nem hétköznapi erőről tesz ez tanúbizonyságot, hiszen nagyon vastag volt annak a vadkannak a csontja, ahogy jól látható is az ott maradt fehér csontból.

Annak ellenére, hogy vendégünk vérnyomása az egekben tombolt, mégis tudta az illemet. Illendően köszöntött minket, de mégis minden szava mögött ott bujkált a kirobbanni készülő haragja. Majd lehiggad gondoltam. Ismertem az orkokat, tudtam, hogy képesek hamar felkapni a vizet. Miután lefutottuk a kötelező tiszteletköröket asztalhoz ültünk.
Aztán végre rátért arra, ami csípte a csőrét. Mindketten csendben hallgattuk végig. Mikor leesett mit vágnak megint a fejemhez, kishíján félrenyeltem a bort amit ittam. Férjem aki szintén nem nézte jó szemmel a "braslovi esetet" gondolatban annyit üzent - mond csak, mássz ki belőle....
Braslov. Mindenki ezen hisztizik? Először a törp, most ő? Ki jöhet még? Szívem szerint toporzékoltam volna és szívesen a képébe vágtam volna valamit, hogy hogy merészel kérdőre vonni, de tudtam, hogy semmit se érek el vele. Eliarion érezte haragomat és megfogta az asztal alatt a kezem.
- Nézd Tech. Okosabb vagy te ettől. Nem dőlsz be a szóbeszédnek. Valóban. Te is tudod milyen helyzetben van Braslov. Voltam ott segíteni, és mikor eljöttem, igen, hagytam ott katonákat, akiknek első számú feladata a város védelmének segítése. Amint az ottaniak talpra állnak, visszatérnek közénk. Nem olyan dolog ez, ami állandó, de legfőképp olyan se amit rossz szándékból tettem. Senkit nem ugrasztok senkivel. Nem ellened szól. Te is tudod mi szövetséget ápolunk más népekkel is. Azt viszont mindketten tudjuk milyen az ember. Saját maga körül is képes bajt okozni. Nem kell oda más nép, faj. A saját népével is képes komolyan háborúzni.
Szóval a lényeg. Az ott állomásozó katonáim tudják mi a helyzetünk, kik a szövetségeseink és ezt nem áll szándékukban elfelejteni. Nem fognak veszélyt jelenteni rátok. - magyaráztam neki kedvesen. Bár sejtettem ez a találkozó nem lesz olyan rövid mint a törpök uralkodójával. Így hát vártam mi lesz....

A hatalmas méretekkel büszkélkedő ork látszólag újra a kajával van elfoglalva, amíg hallgatja a választ, ám a külső újfent megtévesztő. A királyi pár jól sejtheti, hogy minden egyes hangsúlyt külön figyel, hogy ebből a tárgyaláson előnyt kovácsoljon magának. És csak akkor fogja a hús majszolását abba hagyni, ha készen áll a válasszal.
Ám az étkezés idejéből kiindulva elég sokáig tart elfogadható választ kiagyalnia. Már-már úgy tűnik megfeledkezett a nyelv ízlelő örömeiért a beszélgetésről és teljesen lenyűgözte a felszolgált fogás.
-Örömmel hallom, hogy ezek szerint csak ideiglenes félreértésről van szó. Mint tudod, Braslov -mint olyan- csak egy kis kereskedő raktárként lett sokáig megtűrve a senki földjén. Elfogadható volt a jelenléte ideiglenesen, és az előnyök miatt, amit jelentett, hagytuk azt, hogy cölöpfallal körbevegyék.
De ez nem tarthatott örökké, főleg akkor nem mikor a mi vadjaink elől veszik el a legelőket a túlterjeszkedésükkel. Sosem néztem jó szemmel és senki a népünkből, hogy a határon álló kővárakon túl falvakat építsenek és most már erődítéseket is toldjanak hozzájuk.
Elpusztítottuk -mondja büszkén-, mert már rég túllépte a jóindulatunk határát. És ha elhívod onnan a katonáidat, újra felégetjük mindent. Felőlem azt csinálnak az emberek a saját földjükön belül, amit csak szeretnének.
*Nem volt teljesen őszinte, hiszen nem azért maradhatott meg az a kereskedő telep és fejlődhetett sokáig, mert ők jóságosan megtűrték, csupán egy katonaságból leszerelt veterán tehetségesen szervezte meg a védelmét. Braslov pusztulásának az oka végső soron pont az volt, hogy az alapító halálával a védelem is szép lassan elporladt, mint a teste a föld alatt és már nem volt képes védekezni a következő ork roham ellen.
Ám ez nem változtat a tényen, hogy az agyarasokat zavarja, hogy jogilag szabad prédákat védenek az erdei elfek remélt kereskedelmi előnyökért. Ám ezt a szépséghibát a legkevésbé sem emlegetné fel most Tech. Ő csak eszik újfent és várja, mit lép Amerith erre.

Újfent örülök, hogy Tech uralkodni tud magán, és hogy sikerült a kedvére tenni a fogásokkal. Viszont abból amit mond és ahogy mondja leesik valami. Ennek a városnak ha lehet annak nevezni a sorsa nem a mi dolgunk. Én csak jó szövetségesként próbáltam segítséget nyújtani, de az embert illetően erre máshol is szükség lehet. Úgy gondoltam felhozok még egy érvet, de ha az is kudarcba fullad, hát akkor tényleg tisztában leszek azzal, hogy ez a terület az orkok felségterülete. Nincs dolgom vele.
- Nézd ami az embereket illeti megint csak azt tudom mondani, hogy te is ismered őket és én is. Mindketten tudjuk milyenek. Ha valóban így vélekedsz arról a területről, és ha zavarnak az ott állomásozó enyémeim, akkor hazahívom őket. Tudjuk milyen helyzet van és bőven elég a sötét elfek fenyegetése. Senkinek sincs szüksége arra, hogy szövetségek tűnjenek el, és népek ugorjanak egymásnak. Szóval, ha nincs szükséged ott a katonáimra, igen hazahívom őket és azt teszel ott amit csak akarsz. Bár te is megóvhattad volna magad ezektől a felesleges köröktől, ha csupán annyit mondasz.
Ide figyelj Amerith. Az a terület az enyém és neked semmi közöd hozzá! - válaszolom most már tényleg higgadtan és magabiztosan. Biztos vagyok benne, hogy ez a megoldás. Ha nem dönt máshogy gondoskodom róla mire távozik még lássa haza érkező katonáimat. Nem védhetek mindenkit, csak hajlamos vagyok néha túlzásokba esni.

Bár látszólag nyugodtan eszik, ám azonnal felkapja a fejét az erdei tünde katonák elhívásának lehetőségére. Nagyon is oda figyelt a dolgok alakulására és tiszta szívből örült annak, hogy esély kínálkozik a konfliktus elkerülésére. Hiszen ezért is jött ide. Awyris nagyon udvariasan és elegánsan fogadta a feldúlt szövetségesét és tudta jól milyen jó hasznát veheti az erdeiek segítségének a közös harcban a zevadariak ellen.
-Nagyon nagy gesztus lenne részetekről, ha visszahívnátok a harcosaitokat onnan. És ha ennyire fontos számotokra a kereskedelem, akkor velünk is cserélhettek árut. Amint visszaértem a fővárosunkba, el is rendelem, hogy mostantól a ti kereskedőitek zavartalanul kereshessék fel bármelyik törzset. Bár a pénzt nem sokra becsüljük, de jó híre van az elf íjaknak és úgy hiszem sokan szívesen vásárolnának ilyen fegyvert. Minden előnyre szükségünk lesz, ha újra támadnak azok a démoni pokolfajzatok.
A falumat, Georgiát nem régiben elpusztították, ám mi nem adtuk fel a reményt és összefogással visszafoglaltuk a települést. Akkor lettem elődöm legyőzésével egy párbajban egész népem vezetője.
Megbecsülésünk jeleként készítettek neked egy troll bőréből készült páncélt, melyet következő találkozásunkkor oda is adok neked.
*A megenyhült szövetségez úgy tűnik nem akarja itt hagyni az uralkodó párt, hogy csak követelt és megpróbálta kimutatni jóindulatát. Így talán egy még értékesebb kereskedelmi lehetőséghez jutnak a lombtündék, aminek védelmére nem is kell idegen földön csapatokat állomásoztatni.


/Ha nincs több, köszönöm a játékot! /

Végre. Minden rendben lett. Boldogan hallgatom válaszát, majd mikor férjem veszi át a beszélgetés vonalát én egy kicsit ott hagyom őket, hogy betartsam ígéretemet. Kimentem az erkélyre és a fák segítségével üzenetet küldtem a braslov határánál állomásozó katonáknak, térjenek haza. Hamarosan meg is érkezett a válasz.
Mikor visszatértem vendégünkhöz már sokkal fesztelenebb és vidámabb volt a hangulat. Sokáig elbeszélgettünk még, fogyott is a bor rendesen.
És mikor elérkezett a távozás pillanata minden úgy történt ahogy terveztem. A távozó Tech látta visszatérő katonáimat....

// Én is köszönöm a játékot! //