The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

menekülés rövid táv

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

közép táv

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

/Második kör:

Draw: 4
Lis: 8+1/

A harmadik is biztos menekülés lesz, de azért gurítsuk le!

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

akkor lássuk

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Drow szeme, orra teli ment az ingerlő porral és ingerült is lett tőle.. vagy már az volt, fene se tudja! Amint észrevette menekülni a tanítványát, kit Dante kegyetlen és mély bányájába akart ledobni, hogy engedelmességet tanuljon az éjtündék felé, rögtön utána is eredt és ahogy csak tudott, loholt utána.
Az ajtónál majdnem utol érte és egy hatalmas ugrással vetődött rá, ám Aligátor kedvesének csak épp kihűlő lábnyomai voltak ott, mire újra talajra ért. Azonnal feltápászkodott erősen fájó végtagjaival, ám ezután már ez is, a fuldokló köhögés, tüsszögés is hátráltatta. Hamar behozhatatlan hátrányba került és az erdőben már csak gyalogolt, hátha valamelyik bokorban rátalál Lisbethre.
Ám annak több esze is volt, mint sem egyik fának támaszkodva bevárja... vagy mit képzelt ez a nagyképű alak!
Szerencsés módon menekült meg a karmaiból. És a boszorkánymester hamarosan már egy nemes társánál jelent meg, hogy beszámoljon kudarcáról.
-Parancsnokasszony! Azonnal el kell mennünk a környékről. Egy ember leány tudja azt, hogy mi lakunk a házban. Bár próbáltam utána szaladni és rabszolgának haza szállíthattuk volna, de egérutat talált.

Nem először volt része támadásban Lis-nek, így szerencsére most sem bénult le attól, hogy a tündének milyen hirtelen változott meg a hozzáállása, bár megrettent a sötét, indulatos arctól. Azonban időben tudta kirántani magát a férfi szorításából és elkerülni az ütését, majd az arcába vágni a tüsszentőporos fiolát. Ez pont elég volt, hogy kicsússzanjon az ajtón mielőtt az elf elkaphatta volna, de nagyon kis híja volt csak, az inge egy darabja így is majdnem a kezében maradt.
Tudta, hogy talán az életéért szalad, ezért hátra sem nézett csak futott. Hallotta maga mögött a trappoló lépteket, de azt is, hogy miként küzd az elf a tüsszögéssel és a köhögéssel, majd egyre messzebbről és messzebbről hallotta ezeket.
Ám ekkor sem állt meg, csak kicsit lassított, hogy ne essen össze, hanem bírja még egy darabig. Szerencsésen rátalált egy szekérútra és azt követte egészen estig, aztán felmászott egy lombos fára és ott várta ki a reggelt. Aludni nem mert és nagyon fáradt volt, de a gonosz tünde sem bukkant fel. Megmenekült!



Aglarnis kíváncsian fordult a hirtelen felbukkanó mágus felé, bár az nem tudta leplezni sem kimerültségét, sem a pirosló szemeit, ami nem volt természetes és a félelemmel kevert rosszkedvét sem, ami előrevetítette a lánynak, hogy nem hoz jó híreket,
- Szóval azt mondod, hogy egy emberlány megszökött tőled, tudja, hogy mi vagy és életben van? Gondolom valami hatalmas mágus lehetett, ha ki tudott játszani, ami még veszélyesebb ránk nézve. És te futni hagytad…….- néz vészjósló tekintettel a férfira, akit amúgy sem sikerült túlságosan a szívébe zárnia, csak Vogon-nak engedve választotta társul. És tessék, máris kudarcot vallott, ráadásul még a leleplezésüket is kockáztatta. – Van valami javaslatod ezután? – kérdezte hidegen, csak a tekintete nem ígért semmi jót, ha fajtársa rosszul válaszol.

Draw nem számított meleg szívű fogadtatásra kudarca után és ez így a legpozitívabb végkifejlet volt számára a felettesével.
~Nem akartam mást, csak kígyóként csúszni az ellenség területén és kiépíteni lassan körém egy boszorkánykört. A lányok majd szép lassan megnyitották volna előttem az országuk kapuit és én olyan eredményes kémmé válok, mint öt mesterkém, aki profin öltözik álruhába.
*Bizony nagy csapástól menekült meg Lis sikeres szökésével az emberek királysága. Nem kapott volna igazi varázserőt -egy boszorkány démon megidéző varázsmedál kivételével-, ám gonosz manipuláció bábjává válhatott volna ő is és a részben a segítségével beszervezett többi „papnő”.
Bár ki tudja! Lehet ő fonta volna ügyes ujjai köré a rendszert. A mind végig megmaradó gyanakvása és éles esze azért sejtetni engedte már eddig is, hogy nem az ideális naiv kislány alapanyag, akit egy kezdő boszorkánymester bolondíthat.
-Nem varázslónő. Csupán ismeri a növényeket, amolyan gyógyfűtudó. Mérget szórt rám és mire kitisztul valamennyire a látásom, ő már fél távot lefutotta.
Vogon az ork hegyekbe ment. Érdemesebb lenne nekünk is Braslov környékére áttelepülnünk és én megpróbálok ezúttal álruhában a városiak közé beosonni.

Természetesen Aglarnis jól megjegyezte magának ezt a kudarcot, amivel őt is kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a self mágus, de egyelőre visszafogta magát és nem csapta le a fejét a nyakáról, mert még talán nem veszett el minden, de a másik remélhetőleg tisztában volt vele, hogy mennyire a penge élén táncolt és még egyszer nem követ el ilyen hibát.
Azzal, hogy adott neki még egy esélyt azt is elérte remélhetőleg, hogy a mágus a lehetetlent is elkövesse azért, hogy legközelebb már sikerről számolhasson be.
- Hát ez nyilvánvalóan nem sikerült és ezt csak magadnak köszönheted, biztos elszúrtál valamit. – jegyezte meg a mentegetőzésre Uráldur lánya hidegen. – Nem jó alanyt választottál, aki még akár veszélyes is lehet, ha telekürtöli a környéket mit akartál tőle.
Az, hogy még csak nem is varázslónő, még jobban leminősíti ezt a mágust, amit láthat is a csapat vezetőjén, ahogy egy megvető fintor végig szalad az arcán.
Azonban kíváncsi volt, hogy mivel rukkol még elő a férfi, mivel tudná helyrehozni, amit ilyen ügyetlenül elszúrt.
- Szóval Braslov? Úgy hallottam ott ork támadás ritkította meg a lakosságot, nem lehet, hogy most sokkal jobban figyelnek az idegenekre? Biztos vagy benne, hogy jó lesz? – kérdez rá Aglarnis és szúrósan néz a mágusra.
- Ugye tudod, hogy nem lesz több lehetőséged, ha……- jegyzi meg sokat mondóan.

A drow lehajtotta a fejét és látványosan elszégyellte magát, hiszen jól tudta ő, hogy nagyot hibázott. És bár arra is számított, hogy nem az első ő fog a hálójába kerülni, de arra nem számított, hogy egy már majdnem az ujjai köré csavart nőszemély ilyen hirtelen elfut. És arra végkép nem, hogy a legendás hírű self állóképesség és varázslattal sem tudja majd őt megállítani.
-Braslov nem a királyság része így talán nem őrzik annyira. De sokan megfordulnak és ha segítséget ígérünk a helyieknek az orkok ellen, akkor talán hamarabb elfogadnak. Ki tudja! Talán előnyünkre fordíthatom a feszültséget ott.
*Ha el is fogadja Aglarnis a tervet, nagyapjával illik Capitalba szólnia róla, ahol nagyon erősen figyelmeztetnék a viszont válaszban, hogy az újjá épülő kereskedelmi központ védelmébe ne keveredjen bele!
Más tervek vannak ott folyamatban, amit senki nem tud, hogy fog alakulni. Veszélyes terep, talán más helyet is választhatnának a kémhálózatnak szánt boszorkányok toborzására...

Aglarnis-t nem hatja meg a mágus szégyenkezése, mert a sötét elfeket nem nevelik túl megbocsátónak és a lány sem engedhet meg magának semmi olyat, amivel akár csak kicsit is megingathatná apja hitét abban, hogy most jól végzi el a munkáját.
Ezért nem öli meg most a sikertelenül visszatérő férfit, hanem igyekszik annak keserűségét a maga javára fordítani és megadni neki a javítás esélyét.
- Ezt nem dönthetjük el egyedül. Ha bármilyen módon felfedjük magunkat, az még rosszul is végződhet. – rázza meg a fejét a felvetésre Isis lánya. – Gondolkozom rajta még. – napolja el a kérdést és csak másnap értesíti a kedvezőtlen döntésről a mágust, azt nem kötve az orrára, hogy milyen módon „világosult” meg, ilyen gyorsan.
- Braslov nem lesz jó, más helyet kell találni, ahol az emberek nem olyan gyanakvóak.

A boszorkánymester érezhető csalódottsággal az arcán szembesült azzal, hogy hibát hibára halmoz és nem tud előre jutni. Vagy legalábbis ő így érzi most. Amikor elszalasztotta az első nőt, aki szóba állt vele nem így érzett még. Egész közel járt már elsőre és leginkább az bántotta, hogy nem tudta sötét átkával megfojtani Lisabethet.
Ám most még a tartalék terve is balul ütött ki és így össze kellett szednie minden tudását ahhoz, hogy valamit kitaláljon.
-Nos, akkor megpróbálhatjuk Észak-Bivaly Végvárát, de ott rengeteg a katona. És nagyon nehéz lesz a terep. Vagy valamelyik határ menti falvat megcélozhatjuk, de ott meg az ork portyák veszélyeztetnek minket.
*Reméli, hogy valamit ki tudnak okoskodni, mert ő már egy évtizede, amióta elkezdte a kémek iskoláját, arról álmodik végig, hogy bámulatosan ravasz kém lesz, aki nőket csábít el boszorkány oktatás álcájával és a parázna démon mellett neki is jut némi kis falat. Miközben Capital vaskos iratokat kap majd arról, hogy az ellenség vonalai hogy állnak és mik a terveik.

Nem nagyon elégedett Aglarnis a fejleményekkel és mivel Zevadar-ból sem kap túl biztató híreket, így nem meglepő, hogy a mágus bizonytalankodása kissé felbosszantja, de az önuralom is olyan dolog, amit nem árt gyakorolnia, így pár nagy levegő vétellel igyekszik megtartani a hidegvérét.
Igazából azzal, hogy itt jóformán lebuktak, eléggé leszűkítették a kört. Nem nagyon szeretne olyan helyre menni, ahol sok ember van, mert ott nagyobb az esélye, hogy olyanba botlanak, aki már hallott vagy látott sötét elfet és akkor oda az álca, sőt még komoly bajba is kerülhetnek és csak magukra számíthatnak.
- Inkább kockáztatom az ork portyázókat, mint valami tudálékos embert, aki lebuktathat minket. Ha egy agyarassal végzünk, azt még meg is köszönik nekünk, azzal nem kockáztatunk sokat. – elemezgeti a mágus ötletét. – Akkor menjünk valamelyik határ menti faluba, de azért ne valami kis lyukba, hiszen ott nem nagyon válogathatsz. És legyen valami jó rejtekheyl is a környéken. Induljunk! – adja ki a parancsot.