Miután Gorz és félork barátja eldöntötték, hogy segítenek annak a törzsnek, aki furcsa mód nem egy újabb fosztogatáson töri a fejét, hanem a déli népek egyikével tárgyalni, hogy az eddig gyümölcsöző együttműködésüket újra felújítsák.
Már nem ma indultak útnak dél felé, amikor Kósza idegen érkező szagát érzi meg. Hamarosan a kétlábúak is hallják, hogy egy lovas közeledik láncot csörgetve. És ha nem bújnak el, akkor nem sokára látni is fogják az elfet.
-Húzzuk meg magunkat a bokorba! Ki tudja, miféle alak ez?
*Nem tért ki rá, hogy ha nem túl barátságos, akkor még akár fel is lehet áldozni lesből támadva, egyelőre elég szellemet küldött istenének és amúgy sem mutatta még amaz a legkisebb jelét se annak, hogy mennyi után lesz a korcsnak egy kicsike kis varázsereje.
Szóval neki nem sürgős most újabbakat küldeni a káosz urának.

Gorzhak Skandarral tartott, még mindig nem tudva, mit várjon ettől a... tárgyalástól? Alkukötéstől? Nem is tudta, mi a jó szó rá. De magabiztosan lépkedett, mindezek ellenére. Ha nem valami balul üt ki, íja ott pihent a hátán, kardjai pedig hüvelyeikben, Kósza az oldalán.
Skandar azt mondta, minden rendben ment eddig, a törpök és orkok együtt működtek és termelték az aranyat. Elvileg az ember területen, és ők azért kellettek, hogy az embereket jobb belátásra bírják.
- Szóval mit is mondtál, megöltek valakiket a - nem tudta folytatni, mert Kósza mély, hörgő hangon felmordult. Gorzhak azonnal kardja markolatához kapott. Zajt hallottak az út ellenkező irányból. Paták és mintha egy lánc csörögne kellemetlenül. Gorzhak bólinott Skandar bölcs meglátására, és mind a hárman megbújtak az út melletti sűrű bozótosban, Kósza okosan lelapult mellettük, ugrásra készen állva. Nemsokára látták is a lovast, ahogy közeledett. Enyhén szólva is furcsán festett.
- Ez meg miféle alak? - suttogta kétkedve, Skandarra sandítva szeme sarkából. Keze még mindig a kardján pihent, tenyere viszketett. Nyugtalanította a fickó, legszívesebben azonnal fegyvert rántott volna és kivetődött volna a bokorból, hogy levágja.

Miután a fekete ruhába öltözött alak lassan elhaladt mellettük, láthatták ahogyan hátul a kafija alól kilóg a vörös haja vége, néha a ló mozgása megdobta kicsit vagy belekapott a szél. Nem méricskélte az út széli bokrokat, egykedvűen haladt el, mígnem a földön észre vett valami nyomot.
Szúrós tekintettel mérte végig a leveleket, szinte majdnem az orkokra nézett, és pillanatokon belül vágtára indította Szarust. Bal kezével elővette a hátáról az íjat, míg jobbjával egy nyílvesszőt, amit ráillesztett.
Az övébe dugott tőrrel és az oldalán lógó karddal egyelőre nem kezdett semmit. És az is jól látszik hátulról, hogy a láncok csörgése egy bilincstől ered, mely a nyereg hátuljához van erősítve a nyeregtáskától nem messze.

Gorzhak éles tekintettel figyelte a feketébe öltözött férfit. Amaz nem mutatta jelét felismerésnek, miszerint nem volt egyedül, legalábbis egy ideig. Aztán egyszercsak vágtába ugratta a lovát és elnyargalt, Gorzhak még látta, ahogy előkapja az íját.
Már ugrott volna, de végül lent maradt, Kószát is ugyanerre bíztatva egy megnyugtató kézzel. A fickó elnyargalt, a lánc csörgését még egy darabon lehetett hallani. Lehet meglátta a nyomaikat és valamiért azt hitte, abba az irányba mentek, mint amerre Ő.
Gorzhak Skandarra nézett.
- Ez érdekes volt... fura egy fickó - morogta, majd még várt egy picit, mielőtt kimerészkedett rejtekhelyükről. Arra nézett, amerre a láncos vágtatott, de már nem látta és nem is hallotta.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az egyetlen furcsaság, ami ma láttam - mondta Skandarnak, megvakarva szakállát.

Különös elf volt. Nem csak a viselkedése, de úgy általában nem stimmelt sehogy sem. Valahol az ő félvér vonásaira emlékeztették a bukott templomőrt. Mintha teljesen világosan ismerné a fajt részleteiben, de ha az egészet tekintette és meg akarta nevezni, akkor nem jutott egy név se rá eszébe. Pedig nem olyan sok jöhetett szóba, de különös módon mindegyiktől egy kicsit más volt.
-Ha még egy valaki erre téved, azt leütjük és áldozati tűzön égetjük el. -mormogta mérgesen- Nem hiányoznak ezek a világnak.
*Nem szívesen vette tovább, hogy valakivel még összefussanak. Egy napra egy különös dolog elég neki, pont bele lehet halni akár annyiba is.
-Szerintem vadásszunk egy kicsit! El kéne kapni valami állatot és úgy tovább menni.

Skandar szemmel láthatóan ugyanazon a véleményen volt, mint Gorzhak. A Vonyító felhorkantott.
- Az biztos. Talán még az istenednek sem kéne. Csak tudnám, miért olyan ellenszenves - motyogta halkan és még pár pillanatig arra bámult, amerre az lovas eltűnt. Talán mert talpig feketében volt, talán a láncok miatt. Mindenesetre örült, hogy elvágtatott.
A félork felvetette, hogy ejtsenek el valamit. Gorzhak szó nélkül bólintott. Mindig jól jött a tartalék élelem, egy nagyobbacska őzbakból vagy egy kisebb szarvasbikából jóllakhatnak ők is és még a farkas is, és nem akkor kell majd körmöt rágni, ha elfogy az élelmük.
- Keress prédát - mondta a farkasának, aki azonnal szimatolni kezdett és megindult a bozótba. Gorzhak levette hátáról az íját és elindult utána. Mindig áldotta a farkas szaglását; olyan érzékeny volt az orra, hogy sokszor még cserkészni sem kellett a vadat, Kósza egyenesen elvezette őt a zsákmányig. Miközben a fákat figyelte, szórakozottan megkérdezte Skandart:
- Még em hallottam az istenedről. Minek az istene Ő, a tüzön kívül?

/Amíg nem ír Alia, addig írok/





-Ó, Yvorl egy hatalmas istenség. Nem a tüzet, hanem a Káoszt uralja. Hajóorra emlékeztető pofáját ha kinyitja, apró hegyes fogak sorakoznak a szájában. Legalább három méteres, de a templomban, ahol szolgáltam, ott egy eldugott barlang belsejében egy öt méter magas szobrot állítottak neki. Farka redves és halálos. A híveitől azt várja, hogy tűzön feláldozott embereket vagy más értelmes lények szellemét küldjük hozzá és cserébe varázserőt ad a leghűségesebb követőinek.
Én is ezért csinálom. Ellestem a papoktól. Ők már rendelkeznek valódi erővel. Saját szememmel láttam, ahogy a hívek előtt vér tör elő a kő szoborból, a szájából és a testéből is. És megmutatja hatalmát az őt tisztelőknek.
Mivel gyakran kérnek meg engem, hogy tüntessek el alakokat, így a megbízóimat nem érdekli, hová lesznek a holttestek vagy mit csináltam az ellenségeikkel.
*A félvér a láncos buzogányát a kezébe véve a szimatot kapó Kósza és az íját készenlétben tartó Gorz után indul. Léptei és fegyvere lánca sem olyan hangtalan, mint barátja, de mivel a mozgása is lassabb, ezért hamarosan tíz-húsz méterre is lemarad tőlük és ez még szerencsés is, így amikor az egyik bokor mögött megpillantja az a farkas és az ork a prédát, az még csak fülel a furcsa hangra. Nem sok ideje van lőni, mert azonnal megugrik, de talán még elkaphatja a levegőben.
Ám ha ez nem sikerül, akkor is még üldözőbe vehetik.

Skandar nagyon fülelt, készenlétben tartotta a fegyverét...ahogy a bokor megmozdul,egy fácán repül fel előtte..amit elszántan igyekszik a levegőben elkapni az estebédnek valót.
...de Gorzhak is a nyilával becélozza a madarat,de igazából másra kezd figyelni a bokorba...mert nemcsak az a fácán bújt meg a földhöz lapulva...
....csendben próbál lenni a rejtőző,mert két férfi ellen úgy véli nem sok lehetősége marad a távozásra...
..de ha közelebb mennek a bokorhoz,hogy megnézzzék mit "rejt"..akkor nagy szemekkel egy nő néz vissza rájuk,és igencsak lenge öltözékben...
De Hőseinken áll,hogy hogyan is tovább....

Gorzhak igyekezett nem elfintorodni a leírás hallatára. Sok fajtársa biztosan egy ilyen "redves és halálos farkú" istenhez fordult volna hatalomért, de Ő nem tartozott közéjük. A hallottak után szeretett volna minél előbb túljutni ezen a tárgyaláson, hogy eltűnhessen Skandar közeléből. Lehet, hogy derék harcos volt, de kiszámíthatatlannak tűnt. Ezért nem mondott semmit a válaszára, mert biztos égtelen haragra gerjedt volna a véleményétől.
Így inkább megszaporázta kicsit lépteit, mintha csak Ő is szagot fogott volna. Mentek egy darabig, mikor Kósza felkapta a fejét és acsarogni kezdett, felzavarva egy szép kövér fácánt a rejtekéből.
Nem tétovázott, azonnal nyilat eresztett belé. Gyönyörűen átlőtte a madár nyakát és az lezuhant a földre. Már indult volna, hogy felvegye zsákmányát a földről, mikor észrevette Kószát. A farkas annál a bokornál állt és morgott, amelyikből a vacsorájuk kirepült. Gorzhak odaballagott, elképedt attól, amit látott, majd pár pillanat múlva és nyűgösen felmordult. Hátrakiáltott Skandarnak orkul.
- Azt reméltem, ma már nem botlunk semmibe! De most itt egy reszkető fehérnép a susnyásban! - visszanézett az asszonyra és gorombán összefonta mellén a karjait.
- Meg ne mozdulj, vagy keresztül lőlek - figyelmeztette nyugodt, de határozott hangon.

A korcs lassan elveszteni tűnik a barátját, aki mostanában megtűrte maga mellett. Pedig ő egész jól érezte magát Gorz társaságában. Ám a vadászat nem csak egy sikeres lövéssel ér véget.
-Szép! Finom húsi.
*Egy másik finom húsi is előkerül, hála Kósza kiváló szaglásának, és amikor hátra szól ork nyelven, akkor meghökken. Alig akarja elhinni, ami történik, pedig tényleg egy újabb védtelen áldozat futott a kezükre.
-Ne rémítsd már meg olyan durván! Még a végén félni fog tőlünk
*Most direkt a közös nyelven válaszolt, hogy az asszony is hallja és megértse. És oda lép ő is, hogy lássa.
-Mit keresel itt, hé?

Az asszony rémülten néz körbe,és mivel csak közös nyelven beszél és ért,így amit orkul mondtok,arra csak nagy szemeket mereszt..

-Bújok az elől a feketeruhás lovas elől...megszöktem ..és most rejtőzök.Nem láttátok?Elment?-emelkedik fel a bokorból,és Gorzhakra néz,de látszik rajta,hogy nem igazán tett rá jó benyomást az előző kijelentésével..

Aztán Skandarra néz,aki egy fokkal kedvesebben szólította meg.
-Adnátok valami ruhát,hogy magamra terítsem?-lépett közelebb a félvérhez,és gondolta,hogy vele esélyesebb beszélgetnie..hátha ..

-A lovamat is elvette,ahogy  a ruhámat is..az a semmirekellő hajcsár férjem!..és most meg az a  feketeruhás engem keres..bújtassatok el,kérlek!El kéne jutnom a szomszéd falúig...ott lakik a rokonom...-néz esdeklőn rátok.

Gorzhak egykedvűen hallgatta a rimánkodó nőt és azon tűnődött, vajon miért mindig Ő fogja ki az ilyeneket? De legalább valami érdekeset is mondott. A fekete lovas valóban nem lehetett jószándékú, ha el akarta rabolni ezt az asszonyt. Ezért volt nála bilincs is, jött rá.
Szó nélkül leoldott a hátáról a tigrisbőrt és a nő köré terítette. Végülis gyakorlatilag meztelen volt szerencsétlen. De miért vette el a férje a ruháit meg a lovát?
Skandarra nézett, majd vissza az asszonyra.
- A fickó elment az ellenkező irányba. De előbb magyarázz meg pár dolgot. Miért keres a lovas, miért csinált veled ilyet a férjed és hogy a francba kerülsz ide a bokor közepére? - kérdezte tőle, továbbra is hűvös hangnemben. Az emberek asszonyai túl gyengeakaratúak voltak a szemében. Egy ork nő sose hagyta volna, hogy ilyet tegyenek vele, így nem nagyon indította meg az asszony esetlensége.
Csak a lelkiismerete állította meg attól, hoy itthagyja a sorsára. Lehet, hogy az emberek asszonyai behúdoltak a férjeiknek, de attól még nem érdemeltek halált vagy szenvedést. Más volt az értékrendjük, amivel bár Gorzhak nem értett egyet, megszánta a nőt. Leoldotta a kulacsát és odaadta neki, hadd igyon. A jó ég tudja, mióta gubbaszt itt a bokrok között...

Skandar sem nézett túl jószívűen a nőre, de nem akarta elijeszteni. És amikor végighallgatta, hamar rájött, milyen igaza volt. Eddig úgy tűnik, hogy a fickó és a nő között konfliktus van. Ám egy kérdést ő is fel akart tenni.
-Miért egy hegyesfülű a férjed? Nem akartak téged a fajod férfiai?
*Ez motoszkált a fejében, miközben az elmondottakon rágódott még egy kicsit. Nem tudta egyelőre, hogy mihez is kezdjen a helyzettel. De ha többet hall az esetről, majd rájön.

Ahogy a szörmét ráterítette Gorzhak,a nő hálás nézéssel pillantott rá..
-Köszönöm,Uraságodnak!-húzta maga köré a leplet..

-A semmirekellő férjem eladott annak a fekete ruhásnak...miután úgy döntött,hogy eladja a házamat és engem is vele együtt...próbáltam meglógni,de ahogy dulakodtunk letépte rólam a ruhát is,hogy így pőrén legyek..és kikergetett a házból..még a lovamat sem tudtam kihozni az istállóból..-kezdte el mesélni a történteket..sokáig futottam,és ebben a bokorban húztam meg magam,míg elcsendesedik a környék..és ha besőtétedik,akkor valahogy el akartam jutni a szomszéd faluba,ahol a nénikém él,és ott talán nyugodtan lehetek..de ez a lovas kitartóan üldöz...és nagyon félek tőle..-kezdte el sorba mondani,hogyan is került ide a növény alá..

Aztán a felkínált kulacsból ivott,mint aki sohasem kapott vizet..-Köszönöm nagyon..-adta vissza a férfinek a butykost..

Aztán a félork szavaira válaszolt,ami kissé megdöbentette..
-Miért lenne a férjem ,hegyesfülü??...Juhász az Istenadta-legyintett egyet-..semmirekellő az!..nem tud az semmit!...csak a gulyát tereli,még azt se tudja,hogy mi a különbség két ló között!-Annyira ....rohadék!
-...de el tudnának engem vinni a faluba,a nénikémhez??-nézett a két férfire,és igencsak kedves mosollyal...

Gorzhak undorodva horkantott fel, de már nem a tehetetlen nőtől viszolygott, hanem annak mocsadék férjétől. Nem fért a fejébe, valaki hogyan tekinthette az élete párját vagyontárgynak, aki egy kalap alá veszi a házát és a feleségét. Mégha a lovat adta volna el, de nem. Felfordult a gyomra és cafatokra szaggatta volna azt a mocsadékot, ha hirtelen ott termett volna. Vagy hagyta volna, hogy Skandar feláldozza Yvorl nevű istenének.
Ennnél már csak egy megalázóbb dolog volt egy asszony számára, de az ork sejtette, arra is sor került volna, ha nem lóg meg a "gazdájától". Talán nem is volt olyan gyenge, mint amilyennek első látásra tűnt, azt is mondta, hogy verekedett a hülye urával. Ezért úgy döntött, hogy kezd valamit a helyzettel.
Skandarra pillantott, majd úgy gondolta, inkább orkul szólal meg.
- Nincs szívem itt hagyni. Vigyük vissza minnél előbb, aztán imádkozzunk hogy nem szakad már nyűg a nyakunkba - mondta és várta a félvér válaszát.

Skandar kezdi kihámozni a mondanivalókat. Mert hogy ebből úgy tűnik több is van. Nem a fekete ruhás a férje ennek az asszonynak, hanem valami olyan alak, aki állatokat őriz és néha napján elad egy-egy (?) feleséget annak a másiknak.
-Én azt mondom, hogy inkább vigyük vissza a férjéhez! Aztán azt kapjuk el, ő meg éljen szabadon tovább a saját házába! Nehogy mán meneküljön, miközben a másik támadta meg!
*A korcs észjárásában nem a támadónak vannak előnyei, hanem a megtámadottnak joga felelni a kihívásra és megvédenie magát. Így eszébe sem jutott, hogy az az eset, hogy mindenkinek jobb lenne most békésen tovább menni a lány a nénikéjéhez. Az ő félig ork, félig bandita gondolkodásával nem igazán volt összeférhető ilyen esetben az elmenekülés.

A lány tanácstalanul pillant rátok,egy szót se ért a diskurátokból,de azt érzi,hogy tanakodás van a döntésről,miszerint mi legyen most vele...

-Héééé!Urak!...indulnunk kéne,ha elkisértek..mert hamarosan teljes sötétbe borul a táj,és semmit sem fogunk látni!..legalábbis én nem.-ült le a földre,és a szörmét szorosabbra fogta..
Legszívesebben indult volna,mert ha rátalál a feketeruhás..akkor aztán lesz nemulass...de arra nem volt nagyon kíváncsi...inkább az érdekelte,hogy miként lehetne lovat szerezni..

-Esetleg van valami ötlet,hogy honnan szerezzünk lovat?-szakította meg a beszélgetéseket,és amikor a figyelmetek rá irányúl,akkor ártatlanul mosolyog..

Gorzhak bosszúsan fújt egyet az orrán. Valóban együt érzett mostanra az asszonnyal, de Skandar javaslata nem volt ínyére.
- Nem fogok helyette bosszúhadjáratot indítani. Ha minden szerencsétlennek segítünk, aki nem tud segíteni saját magán, soha a büdös életben nem érünk el a törpökhöz. Vigyük vissza abba a faluba az öreganyjához vagy kihez, aztán torolja meg Ő a sérelmeit, ha összeszedte magát - morogta továbbra is az anyanyelvén, figyelmen kívül hagyva az ember nyafogását. Úgy döntött, ebből az álláspontjából most nem enged. Nem akarta összeakasztani a bajszát Skandarral, de ehhez a hősdihez abszolút nem volt hangulata.
Lenézett az asszonyra.
- A farkas nem dísznek van - mondta hűvösen, azzal szó nélkül felkapta és feltette Kósza hátára. A farkas szemrehányóan mordult egyet, de Gorzhak belecsípett a fülébe, hogy maradjon veszteg. Egy sértődős duzzogás sem volt most az ínyére.
- Na mit mondasz? - fordult Skandar felé. Mélyen a szemébe nézett. - Nem a mi harcunk. Így is van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az utolsó akadály az utunkban. Ha az istened miatt aggódsz, biztos találsz majd még neki áldozatot, bőséggel - mondta egy sötét mosollyal.

A félorknak pont ezt nem kellett volna mondani, amit a lány kimondott. És a társa úgy tűnik, harapott is rá. Ám a korcs duzzogva fordult el.
-Ha ti farkasolni akartok odáig, akkor menjetek! Nekem nincs lovam. -kicsit elgondolkodva visszafordult és azért még kezet nyújtott Gorznak- Ha végeztél ott, hamar utolérsz. Én addig haladok tovább délre. És így az északra haladó fekete lovast is biztosan kikerülöm.
*Ezzel ha nem tartóztatják fel, akkor ő el is indul a saját útján. A férj feláldozása tényleg jó ötletnek tűnt, de ő nem szeretetszolgálat. Ha nem a férjet és nem a fekete paripán látott alakot, akkor ezt a védtelen lányt áldozná fel szíve szerint. Olcsó ajándék lenne az istene számára.

-Ahh....nem fog ledobni a hátáról?-kérdi a férfit meglepve..é remegő kézzel kapaszkodik bele a bundájába az állatnak.

-Jó lenne indulni,mert lehet,hogy utánam jön a férjem!...és nem akarom,hogy megint nekem essen!!-sürgeti a lány a két alakot,és igyekszik fentmaradni Kósza hátán..mert igencsak remegni kezd  ültében..
-A nénikémnél biztonságba leszünk,mert ha meglátna valaki,hogy segítetek nekem,akkor lehet üldözőbe vesz titeket is..és az nem lenne jó!...egy vadállat az a rohadék!.

A távolban egy porfelhő látszódik..és amint a lány megfordúl,egy sikítást hallat..


-Uram atyám!Itt van!!...a férjem!...és a Testvérei!..
-..Most már biztosan elkap minket!!..

Gorzhak felhúzta a szemöldökét Skandar kijelentésére. Nem állt szándékában elvágtatni a faluig, csupán lépkedett volna Kósza mellett. De ne mszólt semmit; belegondolva talán még jól is jön majd, ha Skandar előbb ér oda, őt ismerik elviekben és előkészítheti a terepet.
Megszorította Skandar kezét és bólintott. Már épp fordult volna, hogy meginduljon a nővel a faluja felé, amikor a nő elkezd visítani.
Gorzhak felkapja a fejét és Ő is kiszúrja a lovasok közeledtét jelző porfelhőt. Még csak most fordultak le az erdei útról, de valószínűleg már messziről kiszúrták őket, nem volt olyan mélyen az erdőben.
- Ha nem bánod, megöljük a férjedet - egy pillanat után megvonta a vállát és hozzá tette: - Ha bánod, akkor is - azzal előrántotta a kardját és várta a támadókat.

A gyönyörű nő és az ork társa is ragaszkodott ahhoz, hogy inkább a biztonságos faluba vigyék el, ám amint kiléptek az erdőből és a félvér búcsúzkodna, hirtelen a csaj megpillantja élete párját és a nem kevésbé szimpatikus testvéreit. És pont arról, amerre ő akart menni.
-Na, balról az egyiket nem öljük meg. Ő kell nekem.
*A közös nyelven jól érthette a lány is és a harcos pap beállt Gorz mögé. A lovakkal csak ketten tudták őket körbevenni, a férj a társáé, ám amikor a Vonyítóra a szőke a baltával csapna, akkor a láncos buzogány megpördül és rátekeredve mintha ostorral rántaná ki a kezéből. És bal kezével pedig belekapaszkodva a gazfickó törzsébe kirántja a nyeregből.
A földön aztán addig püföli a kezével, amíg eszméleténél van. Csak remélni tudja, hogy két fickóval a társa csak elbánik!

Ahogy közeledtek a férfiak a rémült asszony felé,úgy kiáltott a férj,torka szakadtából..

-Állj,meg te Bestia!..úgyis elkaplak!!..nem menekülsz!!..jó árat kaptam érted,és nem fogom visszaadni annak a kereskedőnek a pénzt!inkább téged!..ha kell több darabban!!

Közben a kezében lendületet vett a fejszéje,és rohamos vágtába kezdett,hogy beérje a nőt..de csak most nézte,hogy nincs egyedül..

-Máris szereztél magadnak újabb Kanokat??...még csak 3 órája futottál el hazulról!!...Nehogy azt hidd,hogy megúszod a haragom!!...elkaplak,te cafka!!!-vicsorgott a nejére,és igekezett közelebb jutni hozzá,hogy lecsapja a fejét ahogy ott ül a farkas hátán..

Gorzhak megpörgette két kardját és vicsorogva várta, hogy a lovasok elérjék őket. Skandar okosan mögé állt, és mikor az ordítozó férj le akarta vágni Gorzhak fejét a csatabárdjával, ami egy nevetséges favágó balta volt, Skandar szépen kiröpítette a nyeregből a buzogányával és nekiesett, mint paraszt az anyjának.
Gorzhak elvigyorodott egy pillanatra, majd lebukott, hogy elkerülje a második lefejezési kísérletet. Mivel ezek ketten voltak, ráadásul csak agreszív parasztok, így elég magabiztosnak érezte magát ahhoz, hogy elhajítsa egy kardját. A fegyver beleállt a fickó mellkasába és lebucskázott a lóról, beesett a másik lova alá, az megbotlott és a második ember leesett. Gorzhak humortalanul felnevetett, odatrappolt a földön fetrengő alakhoz, aki volt olyan ügyes és eltörte a lábát. Kardját becsúsztatta a kardhüvelybe, megragadta az alak fejét és erősen oldalra rántotta a fejét. Az immár eltört nyakú fickó összeroskadt, mint egy zsák búza.
- Nem lesz több problémád ezekkel - fordult az asszony felé, majd Skandara nézett, aki még mindig élvezettel püfölte a férjet.
- Szerintem már eszméletlen, ha azt akarod, hogy életben maradjon, hagyd abba - mondta neki nevetve és elkapta az egyik ló kantárszárát, amelyik épp el akart vágtázni mellette. Halkan duruzsolt neki, amíg le nem nyugodott, majd ismét a nőre nézett.
- Van lovad, leszállhatsz a farkasról.

/A hozzászólás 16+ os elemet is tartalmaz./



A csata -vagyis a kis összezördülés- gyorsan véget ért. Két gyors halott és egy eszméletlen. Tökéletes párosítás. És ideje volt egy istenimádatnak.
-Yvorl elégedett lesz. Jól kiegészítjük egymást.
*Miközben ezt mondta, már kötötte is össze a férj kezét egy bőrdarabbal. És a lábát is egy másikkal. Ám most nem követi el ugyan azt a hibát, mint Flintnél. A lábánál fogva húzza fel az ág egyik lenyúló ágára egy kötéllel, amit elővigyázatosságból benedvesített vízzel. Emlékezett még arra, mikor a kis tolvaj kölyök pont azért tudott meglépni előle, mert meggyulladt a kötelék.
-Így ni! Megérdemled te is a sorsod, ne panaszkodj!
*Ezzel utána nézett, hogy talál-e a közelben száraz fát, hogy alá gyújthasson. Élvezettel fogja ennek a gazembernek a halálát végig nézni.