Név: Wora
Faj: Sötét elf
Nem: Nő
Kor: 118
Rang/Foglalkozás: Kémek vezetője
Mágiaszint: Mester


Hitvallás:
Mi a gonoszság?
Elvenni egy gyermektől az édességét? Bántani valakit? Esetleg a gyilkosság?
Sokan gondolják úgy, hogy a halál a legrosszabb tett. Ők nem tudják, amit én…
Megkínozni egy ártatlan csecsemőt, lemészárolni egy családot, megkeseríteni valakinek a lelkét, megmérgezni egy ifjú szerelmet…Ezek a gonoszság igazi magvai!
Ezeket a magvakat kell elvetni és szerteszórni a világban.
A félelem és a gyötrelem tartja csak igazán egybe a nemzeteket és az elméket.
Orkok? Tudatlan ösztönlények, akik mohón a hasuk után mennek.
Emberek? Gyengék, kiszámíthatóak, és ami a legundorítóbb bennük, hogy az érzelmeik vezetik őket.
A többi faj csupán tobozgyűjtögető, bányatúró bolond….csak a mi népünk az egyetlen és KIVÁLASZTOTT, mert MI arra születtünk, hogy uralkodjunk.
Most?
Nincs már sok hátra és az egész világ nekünk engedelmeskedik majd…

Jellem és kinézet:
Nő létére elég magas 210 cm. A legtöbben fagyosnak és zordnak írnák le a viselkedését, ugyanakkor fajtársaival tisztelettudó és intelligens. Nem a szavak embere, inkább szereti megfigyelni az eseményeket és főleg az őt körülvevőket. Szemeivel állandóan pásztázza a körülötte lévők viselkedését és próbálja minél jobban kiismerni azt, akivel beszél. Ez már szakmai ártalom is nála. Nehéz megnyerni a bizalmát, csupán pár feljebbvalója felé engedelmes és hű, a többieket gondolkodás nélkül elárulná, ha úgy tartaná célravezetőnek. Wora az empátia és az együttérzés legcsekélyebb jelét sem produkálja, fogalmazzunk inkább úgy, nehéz kiváltani az érzelmeket. Ha megkérnének egy hozzá közelebb állót azt mondanák, olyan mint egy hűvös kő. Kinézete tiszteletet parancsoló, és sokan nem tudják, de mániákusan rendszerető. Ez a rendszeretet megjelenik külsőjén is és a környezetében, mellyel gyakran őrületbe kergeti a vele együtt ténykedőket.
Legtöbbször sötét és piros ruhákat hord, kedveli a hosszú szoknyákat és a dekoltázsát sem fél megmutatni. Ujjai végén a hosszú körmei feketék és ápoltak.


Bűnben és erőszakban fogant.
Meira(édesanyja) egy sötét-elf nemesi családból származott. Kedvelte a művészetet és sötét-elf létének dacára, mindig kedves és becsületes volt, a legtöbben kedvelték és nagyon aranyos hölgynek tartották. Egy nap elérte a végzete. A kedvenc erdejéből tért éppen haza, ahol állatokat próbált szabadon engedni, ám egy sziklás, sötét ösvényen találkozott egy idegennel, aki erősebb és sokkal szívtelenebb volt, mint elsőre látszott.  Meira, keserves könnyek között vesztette el ártatlanságát, annak a töredezett sziklafalnak tövében. Sikolyait nem halotta senki, segítséget nem nyújtott senki. Csak két nappal később találtak rá a lányra. Összeverve, meztelenül és koszosan. Az édes kislány elveszette önmagát, már sohasem tudott az lenni, aki ezelőtt volt. Szeme csillogása eltűnt és szíve megszürkült, csak a szobája sötétjében lelt menedéket és éppen annyit evett és ivott, hogy éhen nem halt. Nagyon gyenge és esetlen lett, ránézni is szörnyű volt. Egy nap, amikor apja éppen szobjában vigasztalta, borzasztó dologra szánta el magát.  Korábban ellopott a konyhából egy éles kést, megragadta, s mint amikor egy parazitától szeretnénk megszabadulni,  beledöfte az éles pengét saját a hasába.  A második szúrást apjának sikerült megállítania, aki elborzadva nézte gyereke tettét.
Kiderült, hogy a Meira terhes volt és meg akart szabadulni a benne élő gyermektől. A szülei bárhogyis de örültek a gyermeknek, így míg meg nem született a baba egy ágyhoz kötözték kislányukat, hogy ne ártson magának. A sorsnak hála, a kisgyermeknek nem történt baja a késszúrás után.
A vajúdás nehéz és fájdalmas volt, Meria sohasem nézhetett gyűlölt gyermekének szemébe, ugyanis belehalt a szülésbe. Olyan törékeny volt szegény, olyan tiszta. Amit vele műveltek, az soha nem érdemel bocsánatot…
Worát a nagyszülei nevelték fel, már ha felnevelésnek lehet nevezni, amit tettek vele. Cselédként, fattyúként bántak vele, s lenézték. Őt okolták lányuk haláláért, arcában az idegen férfi képét látták, aki megerőszakolta Meirát. 17 éves volt amikor Wora élete új fordulatot vett. A sötét-elfek nemzettsége újra csatába ment, s mivel nagyanyja és nagyapja is a királyi hadsereg katonái voltak, mindkettőjüket besorozták. A tinédzser lányt egy cselédre bízták, aki távol élt attól a fényűző otthontól, melyben eddig az átkos sorsú gyermek lakott. Az új otthona koszos, zsúfolt és lealacsonító volt egy nemes elf számára. Azonban a szégyen helyett, amit nagyszülők reméltek, élete legnagyobb ajándékát kapta. A cseléd asszony egyik rokona, aki akkortájt a házában vendégeskedett, egy mestermágus volt, ráadásul valahonnan ismerős volt neki. Wora mindig nagy érdeklődéssel figyelte a férfit, aki egy napon a sok kérlelés hatására rászánta magát és tanítani kezdte. A mágus elvárásait messze meghaladták a lány képességei, rendkívül gyorsan tanult. Míg társai játszadoztak és tanultak, ő egész napját azzal töltötte, hogy a fekete mágiát tanulmányozta. A mágus érezte a lányon, hogy igen fogékony a mágiára és érdeklődésének hála, gyorsan elsajátítja azt.
A sötét-elfek csatájának vége lett és büszkén tértek haza a fronttól a katonák, de ahogy az lenni szokott, egy a háború áldozatokat követel, sajnos ez a harc nagyszülei életébe került. Az elhunyt ősök nem hagytak semmiféle vagyont a kislányra. Házukat és minden pénzüket egy nemes pár kapta, akiket nagyon kedveltek, így Wora nincstelen lett. A cseléd örült, hogy kiteheti Worát, ugyanis így egyel kevesebb éhes szájat kellett etetnie. Vegyes érzelmek öntötték el a szívét, egyszerre volt boldog és szomorú. Szabad volt, de ugyanakkor jól tudta, hogy pénz nélkül éhen hal. A szerencse megint mellé állt, a mágus oktatója ugyanis felajánlotta, hogy vele jöhet, kap ételt és szállást, de cserébe segítenie kell neki épségben, portékáival együtt hazajutni.
A lány elfogadta az ajánlatot és boldogan a férfivel tartott. Az élet nem könnyű, kiderült a mágusnak más szándékai voltak, mint ahogyan azt elmondta. Otthonának egy elhagyatott dombok közt  található kőházat tekintett, ahol egy gyorsan adódó pillanatban leütötte és a pincébe zárta a tanítványát.
5 évig kellett a pincében raboskodnia. Volt, hogy a mágus naponta többször megverte, megerőszakolta és kiélte rajta vágyait. Néha társait is elhívta egy-egy ilyen alkalomra. Egy végzetes napon azonban a mágus elárulta a lánynak, hogy miért ilyen kedves a szívének.
Ugyanis ő volt az édesapja. S ahogy ő fogalmazott, Wora hasonlított anyjára, csak sokkal fiatalabb és édesebb volt. Ezzel a tudattal mentek tovább a dolgot és Wora tehetetlen volt. Egy nap aztán a férfi/apja megunta őt és egyszerűen kidobta a házból és megfenyegette, ha bárkinek mesél erről megöli és ne is próbálkozzon a bosszúval, mert apja erősebb.
Nincstelen, megerőszakolt senkiként bóklászott. Elképzelése sem volt, hogyan folytassa életét. Aztán a sors elé hozta a megoldást és azt hogyan állhatna bosszút édesapján. Beállt a hadseregbe. A katonaságnál kosztot és kvártélyt kapott és megtanították küzdeni. 20 évig volt a királyi hadsereg katonája, ez idő alatt megtanulta a közelharcot és a harcos mágus mesterektől tanult mágiát. Fegyelem, szigor, szabályok lengték körül az életét.  Több csatában is részt vett és közben megismerte a világ többi részét és tapasztalatokat gyűjtött. A hadseregben, mindig is magányos, kívülálló alak volt, nem voltak barátai. Viszont, ha valaki megemlítette, tisztelettel és becsülettel beszélt róla. Vérszomja és brutalitása híres volt, még a férfiak viszonylatában is. Felfigyeltek erre a vezetői is, így egyre nagyobb kitüntetéseket kapott. Worát hajtotta a düh és becsvágy.
45 évesen leszerelt a hadseregből és elindult, hogy végezzen az apjával. Az apja természetesen tudomást szerzett a lányról már korábban és többször találkoztak, de Wora úgy tett, mintha nem emlékezne semmire és ez talán megnyugtatta a férfit.
Az édesapjával folytatott drámai küzdelem nehéz volt és majdnem ő is ott végezte, de végül sikerült legyőznie az édesapját és könyörület nélkül megölnie.
A holmijai között, megrészegülve a győzelemtől és az igazságtételtől talált egy térképet. A térképen ennyi volt olvasható, démon kívánság teljesít. Tudta, nem véletlenül van apjánál az ereklye.
Bár régi ellenfelét legyőzte a benne tomboló féktelen düh nem múlt el,
zavarta, hogy apjával folytatott küzdelemben majdnem alul maradt, ő a legjobb akar lenni, ezért elindult felkutatni a rejtélyes barlangot.

1 éves fáradságos keresés után, sikerült megtalálnia a barlangot. Amit ott talált az felülmúlta a képzeletét. Temérdek kincs, étel és szemet kápráztató férfiak várták, azonban ő nem kért ezekből, beljebb és beljebb ment a barlang sötétjében. Mikor úgy hitte a barlang végéhez ért, egy hang szólította meg. A démon szólt hozzá, de egészen máshogy, mint ahogy a démonok szoktak. Sötét-elf alakja volt. Wora azt hitt ez egy csapda de a démon kérlelte, hogy segítsen neki és cserébe ő is segít rajta. Bár a nő nem hajlott az alkura, de végűl belement. A démont Keibornak hívták és egy sötét elf régen az asztrál testét egy biológiai testbe zárta, hogy megbüntesse őt, így a démon arra ítéltetett, hogy húsbörtönbe várjon az idők végezetig. Azonban, ha valaki segít neki egy bonyolult szertartás elvégzésben, ő újra szabad lehet. A rituálét elkezdte Wora előkészíteni, cserébe a démon elkezdte tanítani a fekete mágia útjaira.
12 év telt el, Wora megtanulta mindazt, amit a démon taníthatott neki és a rituáléhoz szükséges elemek is majdnem készen voltak, ám közben a két lény egymásba szeretett. Sokan kételkednek abban, hogy olyan ördögi lények, mint a démonok képesek valakibe szeretni, de mégis, a biológiai test úgy látszott érzelmeket is képes előállítani a démonból. A kapcsolatuk ösztönös és vad volt, ám nem tartott sokáig. Wora éppen az utolsó alkotó elemét szerezte meg a rituálénak és éppen hazafelé tartott, mikor az otthonuknak tekintett barlangot 5 szokatlan szövetséges (1 ork, 1 elf, 2 ember, 1 oawa) támadta meg. Ez a kis csapat is hallott a barlang démonáról, s nem tudták it találnak, de nem szerették volna, ha bárki felfedezné a rejteket vagy kiszabadítaná a démont.
A selfnő rálátott a barlangra, melyet a földdel tettek egyenlővé és látta, ahogyan az 5 alak hogyan végez szerelmével. Bár úgy érezte a férje nem halt meg, mégis összetört a szíve, hogy nem lehet együtt többé kedvesével. Attól a naptól kezdve minden héten imádkozott a démonhoz és megígérte neki, hogy megbosszulja elvesztését. Bár sohase kapott választ, mindig úgy érezte Keibor figyeli őt.

Kereken 100 éves volt, amikor felajánlotta szolgálatait a sötét elf királynak. Mivel mestere volt a fekete mágiának és a királynak tetszett a nő rátermettsége, ezért szolgálatába állította. A démoni befolyás egyik „mellékhatása” volt, hogy különösen jól ráérzett dolgokra. Tudta, hogy a király megbukik és azt is tudta ki veszi át a helyét. Demetor azonban egy gyengekezű uralkodónak ígérkezett, ezért nem szolgálta őt. Azonban Uráldurról, akit már korábbról is ismert, más véleménnyel volt. Felajánlotta neki szolgálatait, s máig hűségesen szolgálja. Közben egy igaz cél hajtja, rabszolgasorsba taszítani a többi népet…

Üdvözöllek Neminra Csodálatos Világában, halandó!


Épp ilyen erősítés kell a sötét oldal hadseregében! Elolvastam az Elő Történetedet és nagyon tetszik. Már alig várom, hogy kihasználjam a képességeidet együtt arassunk újabb győzelmeket és nagyszerű húzásokat tehessünk meg.
Nem találtam hibát benne, ezért az ET-det ELFOGADOM.





Jó játékot!

Uráldur