/Shuga/

Helyszín:
Az Oawa falvakból kivezető ösvény,ami a Ceralla síkságra vezet.
Eddig elég forgalmasnak számított,de az elmúlt időkben megsokszrozódott Ork portyáknak köszönhetően elnéptelenedett.
Az Elfek is óvatosabban hagyják el Awiryst..nem akarnak beavatkozni az Emberek és az Orkok harcaiba..de a Kereskedő utakat ők is őrzik,ahogy az Oawa Települések határában lévő kis Pihenőket.

A sok harc okán ,emberek ezrei indultak le délre,és alakítottak ki falucskákat,és Földműveléssel próbálták tengetni életük.
A Harcok Brasovnál kezdtek elcsendesedni,de a hatásuk egészen elért a Déli tartományokig..

Most talán egy kis csöndes "szakasz"kezdődik,hogy visszaszorították az agyarasokat Északra.
...de ez nem tarthat soká,ha nem fognak össze az Emberekkel a többi Nép..de ez még messzinek tűnik...mivel a könnyű zsákmány kilátása még jobban fellelkesíti az orkokat..


A Házát elhagyva Garr,ismereteket akar szerezni más kultúrákból,és tudását szélesíteni.
De mi is lenne ennél jobb lehetőség,hogy elinduljon Szerencsét próbálni a Hazájától távolabb élőkhöz?!
Kora reggel indúlt útnak..és hamarosan elhagyja Szülőházát,és Mesterét,hogy az eddig tanultakat a gyakorlatban is kipróbálhassa..és megismerjen másokat is..

Az ösvényen haladva neszeket hallasz az egyik fa mögül..
Nappal van,de mintha egy részen árnyék borulna a fejed fölé..
Ha közelebb mész,akkor halk kuncogást is hallasz,és valami süvítő hangot..



-Ejjj....ne ezt kapd el!..mondtam,hogy amit eldobok!-(nevetés)

//Alia//

Végre kint vagyok bár a feladat amit elvállaltam nehéznek tűnik és értelmetlennek, de ez legyen az emberek baja. Nem tudom miként segíthetünk egy erős fajon de mindent megteszek hogy békés megoldást találjanak. Az utam csendesen telik noha orkok lehetnek a környéken de erre kevés az esély, hisz az emberekkel vannak elfoglalva. Utam során egy ösvényen haladok amikor neszezést hallok a bokrok mögül, megközelítem csendesen amikor egy nevetést és egy suhanó hangot hallok fel és hátra ugrom mivel nem tervezek sündisznóvá válni, és a fák közt rejtőzőre morranok.
-Búj elő akárki vagy, mutasd magad. ~Ezaz csak ügyesen tuti előjön erre zseniális ötlet volt~Ne bujkálj .
Figyelem az erdő neszeit, és szagokat keresek amik az erdőtől idegenek. Ha nyílvessző okozta a suhogó hangot az érkezés irányát figyelembe véve a fák közé vetődöm és felmászva a fára fentről cserkészem be a vidám vadászt aki nem által magányos utazókra támadni.

A Fák között pihengettem Mellonnal(Werit tigris),Hectorral(Óriáspók) és Kogával/Híró farkaskölyke/..mikor egy nem várt hang szólított fel,hogy "mutassam magam"..

-Itt mutatom!-emelkedtem fel a fa tövéből,és közbe eldobom a játéklabdát Kogának.
-Nem szokásom bújkálni!(nevetés)..és ki kérdezi mindezt?.-léptem távolabb a fától,és intettem Mellonéknak,hogy maradjanak nyugton.

kedvesen megemelem a kezem,hogy lássa az illető,hogy nincs nálam semmiféle szerszám,vagy fegyver.

Nyílvessző sehol, így zavarodottan nézek a hang irányába de még mindig feszülten hisz bármilyen csapda, vagy veszély leselkedhet rám. Egy női hang válaszol kérdésemre és elő is tűnik a fák közül.
-Itt mutatom!
-Nem szokásom bújkálni!(nevetés)..és ki kérdezi mindezt?
Csendesen nézem miközben kezei közt nincs fegyver mögötte viszont halálos ragadozók és szörnyek sorakoznak ami hát kétségessé teszi békésnek tűnő testtartását.
-Garr vagyok benned kit tisztelhetek és mit keresel ezen az ösvényen ilyen fenevadak társaságában?

-Örvendek,Garr!-hajolok meg illedelmesen.
-Fenevadak?...ááááhh...dehogy!..ők a Barátaim és a Társaim!-mutatok rájuk.

-Éppen tanítom Kogát a farkaskölyköt...bár nem sok eséllyel-borzolom meg a fejét a farkaskának-Játékos még!-nevetek.

-Én Awirysből való vagyok..és éppen a síkságra tartok..van egy-két növény amit a közeli erdőn túlról szoktam szedni..-lépek közelebb hozzá.

-Ő itt Mellon..a tigrisem..ott  a "csöppségem"Hector-mutatok a pókomra-...és itt,Koga meg a Nagyim farkasának a kölyke..Nagyon örvendünk!

-És uraságod mi járatban erre,ha megkérdezhetem?-mosolygok rá.

Növényeket gyűjt 3 fenevad társaságában na persze nekem meg pikkelyes a hátam. De nem érzek a bőrén támadó szándékot, így kicsit lazábbra veszem a dolgot.
-Egy meghívásnak teszek eleget, ami falumat érinti így a legrövidebb utat választottam.
Megnézem "játszó" partnereit amik még aggasztanak, de jobb híján ők se mutatnak támadó szándékot.
-Elnézést a zavarásért nem is zavarom tovább.

-Nem zavar Uraságod!-nézek rá mosollyal..-Ha nem bánja akkor mehetünk egy darabon együtt..?
Örülnék,ha csatlakozhatnánk..persze ,ha nem bánja!-hajoltam meg tisztelettel.-Alia vagyok.-mutatok magamra.

Ha igent mondasz,akkor Hectort hazaküldöm a Nagyihoz,és csak Mellon és Koga kisérnek minket tovább az utunkon.

-Itt nem messze van egy forrás,ha gondolja,akkor megmutatom..ott friss víz van...ha a készleteit feltöltené...és van egy csodás hely,ahol ritka virágok is nyilnak!-kacsintok rá játékosan és összeszedem a holmim.

Érdeklődéssel figyelem ahogy egyik pillanatról a másikra dönt de nem bízom benne még az illata dacára se amely szerint nem hazudik. Végül is elég hamar oda érek ha kilépek egy kis kitérő nem okoz gondot.
-Végül is felfrissíthetem magam, legalább nem fogok koszos lenni.Mutasd merre van az a víz.

Örömmel hallom,hogy velem tart a Forráshoz..és magamra kapom az ijamat,kardomat,és Mellonékkal indulunk is,hogy mutassuk az utat..

-A dombon túl a szikláknál van a forrás..csak egy kis erdőn kell átjutnunk hozzá..-bolintok lelkesen.

~Mellon!menjetek előre..ott találkozunk..nézzetek körül,Kicsikéim!~üzenem nekik gondolattal.

-A Barátaim előre mennek,hogy körbenézzenek..-magyarázom Garr-nak,és könnyü léptekkel haladok előre,hogy mutassam az utat..

Kicsit zavarban is vagyok..~ még nem futottam egy oawával "versenyt"...de igazából nagyon nagy élménynek tartom..~
~óvatosan figyelem a futását..és csodálattal töltött el a tökéletessége.
...ahogy Mellon is apró kedves morranást hallatott,mikor meglátta Garrt....úgy látszik tetszik neki az Oawa férfi..~

Hamarosan beérünk az erdőbe..és a fák különleges "hangokat"hallatnak..
Megállok egy pillanatra és figyelni kezdek...

-Van itt valaki...-súgom a férfinek..-Ott ,amögött a fa mögött-mutatok arrafelé.

Jobban fülelve egy nyöszörgő hangot hallani..de mintha mélyebben lenne mint a talajszint..

Forrás? Kis erdő? Legjobb tudomásom szerint nincs más a környéken csak erdő, de hogy kicsi lenne no mindegy. Az állatai előre mennek, mi futni kezdünk, igazodom lépteihez hogy még véletlenül se hagyjam le a kislányt. Élvezem a futást pláne egy tigris társaságában de most nem ő az ellenfelem hanem a társa. Mozgásában nincs semmi felesleges mozdulat legalábbis így tűnik noha sok vadászt kezeltem és figyeltem edzéseim és vadászat során. Utunk hosszúnak tűnhetne az emberek számára nekünk viszont ez semmi.
-Van itt valaki...-súgja-Ott ,a mögött a fa mögött
Megállok és hallgatózom és mély levegőt véve szagolom ki a helyét ha megtalálom

Hamar felfedezzük a fa mögött a hang forrását,és oda is megyünk..

Egy verem alján egy férfi gubbaszt,és láthatólag megsérült a karján és a fején,valószínüleg,mikor beesett oda.

-Van ott valaki?...egy kis segítség kellene!...hahhóóóóó!!..-kiáltotta a Férfi,és nézett felfelé a verem tetejére.

Amint meglát benneteket,kissé hátrébb húzódik a falhoz...még nem látott Oawát és werit tigrist
..de nem ellenséges a reakciója felétek,csak meglepődött.

-Ohhh...na erre nem számítottam!-sápad el mikor meglát titeket.

-kihúznátok?-teszi hozzá kicsit bizonytalanul..és reméli,hogy nem esik nagyobb slamasztikába ,mint amilyenben most van.

Hamar meglesz a hang forrása egy fa mögötti veremben kuksol egy férfi, miközben igyekszik felhívni magára a figyelmet. Szerintem kevés sikerrel, ha bele esett másszon ki mit szerencsétlenkedik itt egyedül.
-Van ott valaki?...egy kis segítség kellene!...hahhóóóóó!!.. -kiabálja túl az erdő csöndjét, majd amikor a tigris hajol először a perem fölé és észre veszi rettegés ül a szemébe. Amikor én hajolok a tigris felett át akkor már a bőrén is lehet érezni a félelmét és a szíve is gyorsabban ver. Elvigyorodom, bár ez esetemben lehet hogy nem kellene.
-Ohhh...na erre nem számítottam!-sápad el mikor meglát minket.
-kihúznátok?-néz ránk kérdőn.
Az elfet kicsit vissza tartom talán nem vette még észre és a macskához intézek pár szót.
-Szerinted ehető?- majd körülnézek milyen megoldással hozzam ki a csapdába esettet.
-Nyugi emberke csak viccelek elég szagos vagy ahhoz hogy ne nézzelek kajának.
Majd egy ugrással mellé ugrom, megragadom és a falnak futva kettős ugrással kijövök a veremből a férfival a karjaimban. Tudom hülyén néz ki, de kicsi is törékeny is és lássuk be nem teher számomra. Kint leteszem majd a tigris és az elf mellé állok.

A verem fölé hajolok én is ahogy Mellon és Garr...
Az ember elég rossz bőrben van...de valljuk be a Tigrisektől megfagy benne a vér..

Garr egy szempillantás alatt leugrik mellé,és kihozza könnyedén...
~mindig csodálattal töltenek el a Nagymacskák ügyessége..~

Mellon pici morkantása megmosolyogtat,és ahogy nézem az Oawa szavai neki is tetszettek...kuncogtam magamban,de ügyeltem,hogy ne vegyék észre..

A férfi igencsak csapzott volt...ahogy a sebei is elég csúnyák..

-Üdvözlet-mondtam kicsit gyorsan,mert ahogy láttam halálsápadt lett a pasas,mikor egyszerre két Tigris lett a közelébe..

-segítünk a sebei ellátásában,ha megengedi..-néztem rá kérdőn,mert az emberek furcsák..és kiszámíthatatlanok..-közben el is mesélhetné,hogy hogyan is került ebbe a helyzetbe!-mosolyogtam rá..
Néztem Garr-ra,és súgtam neki hallkan..-Szerintem is szagos...-mosolygok rá.





-Kösszz,Pajtás!-nézett a Tigrisre,de a sápadtsága nem változott..
-de...ugye nem ennél meg?..és az a másik Haverod se?-nézett Mellonra.

-..Nagyon köszönöm,hogy kihoztál!...lekötelezetted vagyok!...a nevem,Edgar Mallinor...örvendek !-nyújtja a kezét feléd.
Aztán a Hölgyre pillant és meghajol felé is.
-Örvendek Hölgyem!

De a bemutatkozás elég kurtára sikeredett,mert a dombon túlról lovasok hangjai közeledtek..

Edgar hirtelen megfordúl,és füttyent egyet .

Hamarosan megjelenik egy Kanca ,és odamegy hozzá..

-Még egyszer nagyon köszönöm a segítségüket!..és ha megbocsátanak,akkor távoznék septiben!..mert ahogy így nézem,rámtaláltak...-vágott egy grimaszt a hangok forrása felé..

De mielőtt elindult volna...egy dárda fúródik bele a fába Garr és Edgar közé...aztán egy másik Alia mellett pár centivel..

-Azt a  bánatos...-fakadt ki belőle,és egy mozdulattal Aliát ellökte az útból,hogy el ne találják a dobott fegyverek..és a testével védi a nőt..

-Bocsánat ,Hölgyem...jól vagy?
-És te is...Tigris ur?

[b]A két dárdát még kettő követi,és elég közel hozzátok..
Aztán hamar fel is tünnek azok akik dobták...6 felfegyverkezett ork...és elég dühösnek látszanak..

-Ha javasolhatnám...tünjünk innen!-néz rátok,és láthatólag nincs kedve bevárni ezt a bagázst..
[/color]

-Szívesen. Nem eszek embert, és legjobb ismereteim szerint egy Oawa se alacsonyodik le hogy embert egyen.
Bemutatkozik és örül, de akkor miért ideges? Távolról 6 lovas érkezik felénk szagról orkok, ostoba módon közelednek. Fütyent egyet a közelből elő jön egy ló ami sértetlennek látszik, így kérdéses hogy az emberke mit keresett a gödörben. Eme gondolat menetemet egy dárda szakítja félbe amit magamhoz veszek. Közben az ember csak beszél de nem butaságot, ideje tovább állnunk
-Nincs gond de menjünk ha nem akarsz velük harcolni.

Edgar felsegiti Aliát a földröl és felpattan a lovára.


-Nem hiszem ,hogy bevárnám..inkább lépjünk le!-bolintott az ötletre .

Ha mindannyian beleegyeztek..akkor gyorsan léptek meg a dühös orkok elöl..

Lassan estébe fordul a délután..és a korgo hasa a férfinek jelzi is,hogy ideje megállni,ahogy elvesztik a nyomaitokat..
Valahogy lerázzátok a dárdásokat..mert valamiért nem követnek titeket az erdon tulra.

Egy idö után Edgar megszolal ,de ugy félhangosan .

-Meg kellene valahol állnunk..zabás vagyok..vagyis bocsánat ,Hölgyem....-néz zavartan Aliára..-éhes vagyok..ti nem?

-Mozogjatok kicsikék egyre közelebb érnek. Nem érünk rá az illemre.
-rásegítek a lóra hogy gyorsabban induljon hisz nincs időnk sőt kedvünk sincs bevárni az orkokat. Futásunk egyszerre szórakoztató és egyszerre fárasztó is. Mire megszabadulunk tőlük vagy csak lemaradtak, beesteledik és megkordul a férfi gyomra majd utána az enyém is. De zavar az orkok megállása mi ijeszthet meg egy orkot?

Miközben egérutat nyertek az orkokkal szemben,lesz időtök valami harapnivalót keríteni,és megpihenni ha akartok.



-Akkor kerítsünk valami pihenőhelyet..és rakok tüzet..-bólint felétek és a nyeregtáskájából elővesz egy csomagot,miben száritott hús és kenyér van,némi sajttal..

-Nem éppen királyi lakoma,,de szívesen megosztom veletek!-nyújtja felétek a becsomagolt élelmet.

Hamar ég is a tüz..

Garr nem alaptalanul gondolta azt,hogy az orkok nem félnek semmitől...
De lehet,hogy mégis van akiktől tartanak?



A közelben nyomokat is találhattok..és lehet nem is egy példány lófrál erre..

Amint megnyugszunk hogy lehagytuk az orkokat emberke tüzet rak és valami szagtalan húsmócsingot vesz elő kenyérrel és sajttal. A sajtot nem utasítom el ellenben azt a biztosan tápláló húsdarabot igen. Inkább saját ételemet fogyasztom ami pár kristályporral lett tartóssá téve. A sajtja e mellé tökéletes.
-A sajt jöhet a többit köszönöm nem kérek, eszegetem a sajátot.-De valami mozog a sötétben, söt nem valami hanem valamik. A mikor egy elő lép a sötétből harcra készen várok mivel fajtája soha nincs egyedül.

Szabadon választott ellenfelem nem örülhet hogy kiszúrtam de ez van nincs ünnep hogy vacsora legyek. Mielőtt figyelmem teljesen neki szentelném emberke mögött somfordálót az orkoktól rekvirált lándzsával megakasztom méghozzá úgy hogy az ember és közé dobom így talán felfigyel a támadóra.
Majd az enyémmel törődök felemelkedek és kihúzva magamat felugrok fölé, veszélyesnek tűnik de nem az agancsaira tervezek landolni pláne mivel ugrás közben igyekszem abba kapaszkodni és a hátán landolni kieresztett karmokkal, és a testsúlyommal földre kényszeríteni megfontolatlan vacsora vendégemet.