- Hogyan tovább? - kérdezem magamtól.
Egyedül vagyok, nem tudom hova menjek, vagy mit csináljak. A szülőföldemen nem látnak szívesen, sőt, az életembe kerülne, ha hazatérnék. A külvilág is megvet, hisz én is csak egy sötét elf vagyok... Mit lehet ilyenkor tenni? Ha nem akarok éhen halni, akkor vadásznom kell, ráadásul egy szállás is jól jönne.
Hitehagyottan lépkedek a völgy felé, tekintetem folyamatosan a környezetet pásztázza. Nem lenne jó, ha bárki is meglepne. Így tűnik fel valamilyen zaj a távolban. Azonnal odalopakodok, hogy kiderítsem mi az. Lassan egy tábortűz fényét veszem észre, majd egy alakot, aki épp a vacsoráját akarja elkészíteni. Azonnal összefut a nyál a számban. Szerencsémre a hasam nem kezd korogni, így az nem árul el. Sajnos az idegenről nem tudom eldönteni, hogy miféle. Az étel viszont jól jönne...
- Ne mozdulj! - szólalok meg határozottan. - Emeld fel a kezeidet a magasba! - mondom még mindig a rejtekemről. - Mi járatban vagy itt és miféle szerzet vagy?
*A kérdéseim után türelmesen várakozok. Ha szerencsém van, készséges lesz és nem kell harcba kezdenünk. Minden esetre a kezeimet a kardjaim markolatán pihentetem, ki tudja mit hoz a sors.

A tábortűznél üldögélő,bebugyolált alak,elég nagy szentségek közepette igyekezett elkészíteni az estebédjét..és igencsak nehezére esik a nyársra húzni a másik nyulat,mert amit az elözőekben szerzett magának,azt pont eltörte,és a kiskését sem találja...

-Hejjjj,de csudaság!Pont most nem találom a nyársat,amire raknám a nyulat...és a kiskésimet se!-morgott maga elé -Biztos az asszony elcsaklizta,amikor elindultam otthonról...és az is biztos,hogy direktbe csinálta!-legyintett egyet maga elé,és tovább igyekezett a másik húst sütögetni,hátha legalább az egyik készen lesz éjfélre..

Aztán a maga elé mondott monológjából egy hang riasztotta fel,és ahogy megrezzen,hirtelen eldobja a nyársat,és ahogy igyekszik kiszedni a fát,hogy ez a nyuszi már ne veszzen kárba..

-Nem mozdulok!..csak akkor el fog égni a vacsora!...ejjj...pedig mennyit vesződtem a nyárssal...én vagyok,ki lenne más?..erre lakom...-közben sikrül kivennie a sültet,bár picit odapörkölödött..de az illata mesés...
-Uraságod,kicsoda?...kérdezi kicsit elbizonytalanodva,mert teljesen jól nem látja a közeledő férfit,csak a hangját hallja...
-Jöjjék közelebb!...egy koccintás??-próbált barátságosan szólni,és valahol örült is,hogy nincs egyedül...de még jobban boldog lenne,ha megosztaná a jó kis házipálinkát,amit nemrég hozta a szomszédtól...

Kicsit toporog,de eleget tesz a felszólításnak,mert igazából nem tudja ki is közeleg...

Úgy tűnik, az ismeretlen nem volt felkészülve egy vendégre, ráadásul annyira jól a közelébe lopakodtam, hogy amikor megszólalok, szabályosan ugrik egyet az illető. A figyelmeztetésem ellenére mégis megmozdul és a korábban elejtett sültet menekíti ki a tűzből. Azonnal összefut a nyál a számban, legszívesebben leölném a fickót és megenném az ételt. Ezzel viszont nem tudom, hány ellenséget szereznék még pluszba.
- A nevedre vagyok kíváncsi... - szólalok meg kissé mérgesen.
A kérdését elengedem a fülem mellett. Amíg nem mutatkozik be, addig én sem árulom el a kilétemet. A valódi nevemet úgysem árulom el neki, nem vesztem én meg.
- Ó azt hiszem én inkább megmaradok az árnyak jótékony ölelésében - válaszolok neki. - Ha közelebb megyek, azzal csak kellemetlenséget okozok. Vannak társaid a környéken, vagy egyedül vacsorázgatsz itt?
Tekintetem folyamatosan a környéket lesi. Ha bármilyen neszt észlelek, azonnal eltűnök. Ha nincs veszély, akkor maradok. Ráadásul, ha megválaszolja az utolsó kérdésem, akkor belépek a tábortűz fényébe.

Már azt hittem,hogy csak képzelődök a hangokra,mikor az árnyékból visszaválaszol egy hang,és elég valóságosnak tűnt ..mint előszőr is...

-A nevem,Whuppli.Az Atyám fia vagyok.-válaszoltam a kérdésére.-Egyedül vagyok,az asszonykám elől bújkálok!Mindig mosogatni akar küldeni,és én nem igazán szeretem..-mondtam folytatva a kérdéseire a vélaszt,de igazából szerintem nem is erre kíváncsi a fickó,hanem másra.
...de szerintem nem idevalósi!Mert akkor ismerne már engem,hogy én sokfelé megfordulok,és nem nagyon van olyan hely,ahol nem jártam még..és a az összes környékbeli falú és város ismeri a nevemet...

-Jöjjék közelebb,Uraság!Itt legalább melegedhet,és étel is van bőven..de a pálinkám is híres ám!-igyekeztem a lábam remegését palástolni,de szerintem,ha kicsit barátkozsabb hangon szólok,akkor megkíméli az életem..mert igencsak értékesnek tartom a lélegzetvételeimet..

-Letehetném a kezem?..mert még odaég a nyársratűzött nyuszi!-néztem az árny felé,és vártam,hogy mi fog történni...és nagyon reménykedtem benne,hogy nem valami Óriás...

Továbbra is a rejtekhelyemről figyelem az eseményeket. A törp végül bemutatkozik és előad egy történetet, hogy mit keres itt kint. Eléggé furának tartom, hogy éppen az "asszonykája" elől bujkál. Biztos nem tűrném meg egy nősténynek sem, hogy parancsolgatni próbáljon nekem.
- Na jó... - szólalok meg. - Szólíts Gurknak! - mondom, miközben belépek a tűz fényébe.
- Remélem a származásom nem rémít el nagyon és tényleg szívesen fogadsz a táborodnál. A kezedet pedig használd csak nyugodtan a sütéshez, nem lenne jó, ha tényleg odaégne a finom hús!
Ezt követően óvatosan leülök a férfi társaságába. Próbálok úgy tenni, mintha nem lenne feszélyezett a helyzet, de sajnos ez nem igazán megy. Elvégre bármikor a nyakamba zúdulhatnak a fajtársaim, vagy akár törpök is tévedhetnek erre...
- Mennyire ismered a környéket? Szeretnék egy biztos menedéket találni magamnak és ehhez szükségem lenne egy kis segítségre. Nem szeretnék senkibe sem beleütközni, ráadásul a félre értés sem hiányzik, békés utazó vagyok. Vagyis valami olyasmi...

Remegő lábakkal ,de most már sokkal nyugodtabban toporgok a tűz mellett.
Bár a félelmem nem nagyon hagyott alább,de legalább nem a képzelgésem játszik velem,és az ütős pálesz,amit otthonról hoztam..

-Jahhh...a hús!-ugrottam gyorsan a nyárshoz,hogy a finom étel nehogy kárba vesszen..
-Örvendek,Gurk uraság!-villantottam meg vigyoromat a rejteke felé,aztán mikor belépett a derengő fénybe,kissé megrezzentem,de nem ijedtem meg..
-Sokféle helyeken járok,és sokféle szerzettel találkoztam már a kóborlásom során..és van is sok barátom mindenfelé..ismerem is a környéket ,mint a tenyeremet-néztem Gurkra,és a kész sültet nyújtottam felé.
-Egyél,uraság!Finom étek!Bár a Komámnak van még jó ötlete a sültekhez,és az jó kis sör!-nevettem fel,és a másik,kicsit kozmált nyulat kezdtem el enni.

-Van itt nem messze egy sziklacsúcs,ahol jó kis barlang van..már nem lakja az a barnamaci sem,aki tavaly a bocsaival itt aludt téli álmot-bólogattam igenlőn-Ha akarod elvezetlek oda,ha megettük a húsit,na és persze a joféle pálinkát!-nyujtottam oda a butykost a legujabb ivótársamnak...

Alaposan megnézem magamnak a törpöt, miután leülök hozzá. Látszik rajta, hogy meglepődött, nem ilyen vendégre számított. Ennek ellenére továbbra is udvariasan bánik velem, ami jó pont a számára. Azonnal megragadom a felém nyújtott ételt, majd hozzá is látok. Nem ellenkezek ilyen téren, elvégre ki tudja mikor lesz újra ilyen alkalmam.
- Nos, Vubli vagy hogy is hívnak. A vacsora után inkább pihennünk kellene, de ha reggel is megmutatnád azt a barlangot, akkor elkísérhetsz oda. Ha csak az irányt mutatod meg, merre keresgéljek, nekem úgy is jó. A védelmünket simán el tudom intézni, a nyugodt alvás meg mindig jól jön.
Ezután elhallgatok és elnyammogom a húst, amit kaptam. Ha pálinkát nyújtana felém, akkor elfogadom azt és megiszom. Úgyse volt még ilyesmihez szerencsém.

Miután befejeztük a vacsorát és a pálinkával leöblítettük,már kezdett leragadni a szemem..
Egész nap meneteltem,és az estére teljesen kifulladtam a sziklamászásban..

-Whuppli....az a nevem....hukkkk(csuklik)-vigyorogtam egy széleset,bár a pálesz is "segített"a mosolygásban..

-Rendben!...jó is,hogy nyugovóra térünk..egész nap mentem,és a lábam is fáj..de holnap megmutatom a Barlangot,ahogy kívánod!...most úgysem látnék semmit a sziklákon..és húz a fejem is a takaró felé..

Ha úgy dönt Gurk,hogy ő is aludni tér,akkor a Törp egy takarót ad neki,és maga is leheveredik a tűz oldalánál,és magára húzza a takaróját,és hamarosan horkolni is kezd..

A tűz még pislákol,és gyéren bevilágítja a környéket,de már nem lobog nagy erővel...

A sötétség eléggé rájuk telepedett,és a tűz lassan kialszik..

Jó idő eltelik minden zaj nélkül...de késöbb nesz zaja hallatszik a távolban..

- Akkor Whuppli - jegyzem meg a törpnek.
Ezt követően befejezem a vacsorát, majd a pálinkáját is megkóstolom. Mivel még sohasem ittam ilyen italt, jó nagyot húzok belőle és ez is okozza a vesztem. Pár percig meg sem bírok szólalni, csak bólogatok Whuppli szavaira.
- Akkor térjünk nyugovóra! -mondom neki, majd felállok és a tűz fényén kívülre sétálok.
Gyorsan előveszem a kis szobrocskámat, majd megidézem belőle a pók barátomat és kiadom neki, hogy őrködjön amíg pihenünk. Ezután leülök a tűz mellé, magam köré húzom a köpenyem és éber álomra hajtom a fejem.
Nagyon nyugodtan alszok, álmatlanul. Majd hirtelen valamilyen zajra leszek figyelmes. Óvatosan nyitom ki a szemem és tekintek körbe a táborunkon. Ha bárki a közelünkbe szeretne jönni, akkor Nallak elintézi, vagy legalábbis riadóztat engem. Így hát becsukom a szemem és tettetem hogy alszok. Most még nem csinálok semmit, csak várok.

Némán, alvást színlelve gubbasztok a fekhelyemen és várom, hogy történjen valami. Nagyon remélem, hogy nincs semmi baj, de hamarosan megérkezik Nallak és riaszt. Azonnal felkelek és előveszem a szablyáimat. Óvatosan oda megyek Whupplihoz, majd megszólalok.
- Remélem van nálad fegyver, barátom. Van egy nem várt látogatónk és azt hiszem nem épp barátságos szándékkal közeledik!
Ha nincs a törpnél fegyver, akkor kissé kelletlenül oda adom neki az egyik kardomat és a balomba egy tőrt veszek elő.
- Nallak, bújj el a közelben és lepd majd meg hátulról a betolakodót, ha ide ért! - adom ki a parancsot a póknak, majd megfeszült izmokkal, harcra készen várom a rémet.

Whuppli félelmében elbújik egy fa mögé,és reszketve néz ki onnan.

-Nincsen fegyverem...az asszonykám elszedte tőlem...multkor is megvágtam magam vele...-mondta remegő hangon ...-de van bicskám,ha az jó lesz valamire?... azt nem hagyom el...meg van csákányom..bár az ott van a zsákomra kötve...ha meg tudom szerezni..akkor innen tudok neked segiteni..-suttogta Gurknak..és remélte,hogy mégsem jön erre a szörnyeteg..


Az éjmostoha komótos léptekkel közelít felétek...és kinézi magának a tábortűz hőjét..és a fa mögött gubbasztó törpöt...
A testhőt érzékeli...ahogy a félelmet is...
De ahogy közelít..meggondolja magát,és iránytváltva egyenesen feléd fordul...hatalmasat ordítva,ahogy a pókod rávetette magát..

Egyre közelitenek feléd...és a pengéd hegye majdnemhogy eléri a harcolókat...és döntenéd kell..vagy kitérsz az utukból,vagy beleveted magad a harcukba...
..mert lehet,hogy az éles tépőfoga belemarhat a barátod húsába...ahogy a lelke is veszélyben van...

Úgy néz ki, a törpre nem számíthatok. Azt hallottam róluk, hogy sokkal keményebbek és örömmel harcolnak, de ezek szerint ez nem mindre igaz. Így hát a vacsora és a viszonylag nyugodt alvásért cserébe a kardommal fizetek.
- Maradj ott és próbáld elkerülni a csetepatét! - adom ki a parancsomat. - Majd én elvégzem a piszkos munkát.
Ezután kissé meghátrálok, miközben előkészítem elmémet egy varázslatra. Rövid idő alatt megcsapolom a mágikus energiáimat, majd aktiválok egy Bénítás varázslatot. Nem fektetek bele túl sok erőt, nem akarom tökéletesen mozdulatlanná dermeszteni a célpontomat. A célom, hogy lassabb legyen a mozgása, így könnyebben végezhetünk vele.
Miután létrejött a varázslatom, azonnal meglódulok és megpróbálom leszúrni a bestiát. Ha a támadásom célt tévesztene, akkor azonnal "eltáncolok" és nagyon gyorsan megkerülöm, hogy újra próbálkozhassak. Ha szerencsém van, a varázslatom eléggé megzavarja és nem lesz képes sokáig harcolni.

Whuppli igencsak remegő lábakkal inal el egy fa mögé..abban a reményben hogyel megy ez a bestia..és ujra a tüz köré gyülve lehessen jokat koccintva múlatni az éjt..de ehelyett most egy sötét démoni szörny támadt rájuk..és reszketve kapaszkodik a mohába a kezeivel..
-rendben...huu...nem is fogom az orromat se kidugni innen..de nehogy bajod essen neked se!.. Talán elmegy innen az a démon!-mondja suttogva a fa mögül..


Az éjmostoha egyenesen Moryar felé halad..bár elöször a törpét vette célba..de a self mozdulatai felkeltették az érdeklödését..
Hirtelen csap feléd,és a kardodat akarja kiseperni a kezedből,hogy aztán támadhasson teljes erőböl a testedre.
Csak a gyorsaságod és a rutinos kézmozdulatod ami segithet..
Mert a bestia nagyon jol érzékeli a mozgást..ahogy a félelmet is..
Lendül is a karja,hogy lesöpörjön a lábadrol..

Kocka dobás:
1-2: nem  hat rá a varázslatod .
3-4.: részben zavarja meg az éjmostohát a varázsod.
5-6.: teljesen megzavarja a varázsod,és nem talál el.

The member 'Alia Caroline Azurre' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3