Faj: Oawa, Uasha

Nem: Férfi

Kor: 30

Becenév: Garr

Rang:Küldött/ Kristály Kovács/gyógyító

Mágia szint: oawa

Csendes szemlélő és békéltetőként ismer a törzsem és gyógyítóként, aki mellesleg a kristályokat is uralja. Megbecsülés övez már fiatalon, pedig ha tudnák, mire vágyom, mit szeretnék, de ez a falu jobb híján csak prédákkal van tele, nem mutatok haragot előttük a csendes életmódjuk és viselkedésük miatt. Sok kitaszított elméjét „gyógyítottam” már hogy emlékük más legyen, mint amit valóban tettek volna, de ez az én dolgom, hogy akikben előtör, a vér-szomj vér-áldozat nélkül távozzanak. Kristályba zárva valós eseményeket távozásukról, megadva nekik a szabadságot. Tapasztalatom szerint a kint élők észre se veszik, de a vadságuk eltűnik, az idegen fajok közt csak egymás közt tör néha fel a vér-vágy, ahogy egy ragadozóhoz illik.

Születésem viharos éjszakára esett, mesélik, hogy villám csapott be egy közeli oszlopba és a szemeim és a karmaim is szikrát vetettek. Ezt sokan csak a fény játékának vélik és nem is tesznek hozzá semmit, ellenben a tanítóm, aki ott volt a születésemnél más véleménnyel van. Gyerekként mindig elsőként futottam be bármilyen versenyen, mindig megelőztem bárkit tájékozódásban. Én még ebbe se látok semmit hisz mindig van, aki ki rívó a társai közt. Mesterem többször figyelmeztetett vegyek vissza vagy magányos leszek. Nem hallgattam rá hisz mit tudhat egy vén macska. De igaza lett pár éven belül már egyedül futottam gyakoroltam kerestem, amiket a tanulmányaimhoz feladatba kaptam. Nem érdekeltek hisz lassabbak és gyengébbek voltak nálam nem mintha kitűnni akartam volna, de nem veszítek senkivel szemben sem. A tanulmányaim egyre nehezebbek és összetettebbek lettek, miközben figyeltem a vendégségbe érkező elfeket majd követtem őket az erdőbe a fák közé ahol gyakoroltak, mivel tiszteletben tartották a falunk fegyverek iránti ellenszenvét. Sokat gyakoroltam mozdulataikat később már fegyvereket is készítettem magamnak, igaz kezdetlegesek voltak, de hasznosak persze a karmaim még mindig jobban kézre állnak. Orvosi és fémműves gyakorlataim mellett kristályokkal is sokat foglalkoztam mivel képes vagyok látni bennük az energiákat és használni is. 20 éves koromra már megtermett testtel rendelkeztem, sokakat szedtem szét vitás ügyekben. Kezdetben csak azért, hogy ne történjen baj, később már keresni kezdtek, ha veszekedtek vagy egy kitaszított megvadult és le kellett nyugtatni. A bennem ébredező ragadozó bőven elégedett volt ezzel így nem kellett aggódnom, hogy belőlem is előtörne. Pedig már rég előjött csak nem vettem észre, szerencsémre legyen mondva senki se a faluból. Nem sok kitaszítottat kellett meg gyógyítanunk bár könnyen kézre esett, és még élveztem is hisz így ők lettek a gyengébbek, harcoltam is velük, vagy értük a lényeg miután le lettek fogva elaltattuk őket és módosítottuk emlékeiket és egy késztetést ültettünk beléjük hogy soha ne térjenek vissza. Voltak, akik simán elszöktek vagy elköszöntek mielőtt elutaztak volna velük semmi dolgom nem volt. Az eszméletlenekre személyesen felügyeltem felébredésükig távol a falutól és tőlük is. Vadászokkal őriztük őket, hisz ha meg is vadultak közénk tartoznak megölésük bűn lett volna. Napjainkban mintha a természet is megvadult volna, háború zajlik, ami kihat mindenkire mesteremet egy békéltető tárgyalásra hívták, de ő hát fájásra hivatkozva át adta nekem a megtisztelő feladatot. Nem is tudja mennyire örültem a lehetőségnek, hogy végre itt hagyhatom ezt a számomra álmos kis falut és megismerkedhetek más népek szokásaival és gyógyszereivel. Elég gyorsan összepakoltam minden holmim térképen beazonosítottam merre kell mennem, szüleimtől és mesteremtől rövid búcsúzkodást követően elköszöntem, és mint macska az egér után indultam el az új életem felé.