Uráldur megkönnyebbült, hogy Fáwen most sem találtatott felkészületlenül. És jó szokásához híven ezúttal is felkínálta nekik a vendégágyat. Ám nem lenne talán ilyen boldog férfi, ha nem aludna otthon, amennyiszer csak lehet.
-Nem élnénk vissza a vendégszereteteddel, de örülünk a felajánlásnak. Ám inkább kézzel fogható nyomot remélnénk mind a ketten ettől a látogatástól. Ha tudunk segíteni a nyomozásban, akkor mond el! Nekem is vannak módszereim kideríteni, hogy a gyanús alakok mit terveltek.
*Nem véletlenül mondta múlt időben az utolsó mondatát, szemében már felcsillan a self büszkeség, amit csak azok a fajtársak tudnak ilyen nyíltan kimutatni, akik az elmúlt évszázadukban nem fukarkodtak kihallgatásokkal és dacos hallgatok megtörésére elég időt szánni. Bár az Első Lord saját faja ellen nem híresült el látványos kivégzőként és brutális példastatuálónak, de mindig körbe lengte az az aura, hogy nem jó vele újat húzni. És hallottam is már róla, hogy egyszer valamikor valakivel csúnyán elbánt, csak már nem emlékszem a történetre, mert nem is volt túl véres és meg is érdemelte.
Újabb hírek érkeznek épp a kémhálózaton keresztül és a boszorkánykonyha feje dönt arról, hogy egyedül kívánja-e meghallgatni. Saját berkeit jobban érinti, mint vendégeit. Ám az eddigieknél konkrétabb.
Egyik megbízottja ugyanis kihallgatta az egyik kisebb csoportot, akire szintén gyanakodott. Vita alakult ki közöttük, hogy melyik házat támadják meg. Niobé Adelaida Marine és családja könnyebb célpontnak tűnik, hiszen az Éjtünde Bálon idén meghalt a családja kedvenc démona, a polip démon. Már nem először hallani olyan tervekről, hogy a mentor védelmét elbukó hölgyet ki kellene túrni a hatalomból és valahogy előre lépnie mindenkinek eggyel.
A jelek szerint még mindig nehéz ellenfélnek tartják ezzel szemben az első hadvezér testőrségét, ahol csak egy árulással tudnának sikert aratni és életben maradni. De az igazi jutalom a Do'Odrunok levadászásáért jár csak. Mint ahogy már ők is kiderítették, egy démon tanítást ajánlott bárkinek, aki sikerrel jár.
A nagy házak figyelme inkább a vörös palástos hölgyet ostromolják. Nem szerelemből, ám neki már általában biztosított a mágia tanulása és sokkal inkább a meggyengült láncszem ellen érdekeltek helyezkedni. Ám a mélyben meghúzódó tömeg ISIS családját jobban reméli, hogy kijátszhatja.
Ám a nagy kérdés, hogy vajon mikor látja majd idejét Fáwen a megoldást nem csak ezen a létsíkon keresni és kikérni a megmaradt fődémonok véleményét. Különös nagyon, de ezek a lények mostanában nem szorgoskodtak beszélni a Szenátorral. Sokkal csendesebbek és visszahúzódóbbak voltak, mint eddig. Vajon gyászolják elhunyt társukat?

-Igen...Niobé elvesztése fájdalmas minannyiunk számára..ahogy a Családja is gyászolja szeretett Mágusomat.
De az elmúlt napok eseményei kissé elterelődtek a valós ármánykodókról..akik minden erejükre támaszkodva akarják megszerezni a Vörös Palástos "helyet"..de mivel az információjuk hiányos,így én magam sem fedem fel a valóságok nekik.
ami viszont a Házak közötti engedetlenséget illeti és a Létsíkok közti villongást...a Pókfődémon figyelemmel tartja ,ahogy én is a gyanussá vált Házak embereit..
Elég nagy befolyást találtak nemegy Háznál...de mivel a Démonok is teljes készültségben vannak,így egy lépéssel elöttük járunk..
a következő célpontjuk a Nagy Házak Családtagjai,hogy ezzel is félelmet keltsenek..de amint egyikük egy apró hibát is vét...azon nyomban letartóztatjuk,és felszámoljuk a segítőit..
Köszönöm nagylelkű ajánlatod,Lordom,de boldogulok magam is a dolgaimmal-nevetek rá.

-Hamarosan felkeresem a Démoni síkot..
De azért nagyra értékelem a sefítségedet-mosolygok rá kedvesen..

-egy teát?-kínálom meg őket a forró itallal.

Uráldur is kellemetlenül feszengett. Bár Fáwen szívélyesen fogadta őket, nem történt meg az az áttörés, amire számított, hogy hármójuk jelenlétében idézne meg egy fődémont, hogy mindannyian kérdést tehessenek fel hozzá. Úgy tűnik a harcban látványosan előre mennek, de bölcs tanácsaikat szereti a Szenátor is csak a színfalak mögött megkapni.
-Nem rabolnánk tovább az idődet és azt kérném, hogy értesíts mihamarább, ha lesz új fejlemény vagy időszerűnek látod az én akcióba lendülésemet!
*ISIS-re nézett, hogy indulhat-e a házaspár vissza az otthonukba. Szerencsére az kiderült, hogy tapasztalatuk igaznak bizonyult és még nincsenek olyan jól megszervezve az ellenük készülődők, hogy a nyílt utcán nagyobb rajtaütést hozzanak össze, ezért a testőröket ezúttal sokkal közelebb rendeli magukhoz.
Ha kedvese nem kívánt kérdezni vagy nem jelezte maradási szándékát, akkor már Capitol utcáin kérdezi meg tőle halkan.
-Mi történt Niobével? Lehetséges, hogy Fáwen a látó álmai után összekeveri néha a jelent és a jövőt? Ideje lenne nekünk is szaglászni, az sosem szül jót, ha a legbefolyásosabb négy mágus közül az egyik nem rég elveszítette hatalma legfőbb forrását.
Talán még maga a Szenátor sem mert nyíltan beszélni és nem fizikailag vesztette el csatlósát.
*A gyanakvás árnyéka telepedett az Első Lord arcára az utolsó mondatoknál. És Rathal elég rátermettnek tűnik, hogy majd kiderítse az igazságot.

Nem akarom befolyásolni férjemet semmilyen döntésben, így inkább a háttérbe húzódva hallgatom, amint Fawen-nel megbeszélik a történéseket, de mivel minden rezdülését ismerem, tudom, hogy elégedetlen a dolgok alakulásával.
A mágus asszony szokás szerint a háttérben keveri valószínűleg a lapjait és nem akarja megosztani velünk, hiszen az előnyei is ebből származnak.
Persze kedvesen felajánlja háza biztonságát, de nekem eszembe sem jut itt maradni, ahogy kedvesemnek sem.
- Tényleg köszönjük Fawen, de a családom mellett a helyem. – biccentek, szóban is jelezve, amit minden mozdulatom sugall Uráldur felé, mielőbb indulnék.
A testőrök és mi is éberebbek vagyunk, mint egy megfeszített íj, de úgy látszik elég volt mára az orrgyilkosoknak, mert nem próbálkoztak.
- Én nem tudok róla, hogy Niobéval történt volna valami, szerintem annak már híre ment volna, bár tény, hogy a háza démonának elvesztése komoly érvágás és ellenségei ezt minden bizonnyal ki is fogják használni. – ingattam meg a fejem. – Fawen tényleg lehet, hogy a jövőre utalt. És akkor jobb lesz magunknak is tájékozódni. – értettem egyet párommal, de hát ez már csak így ment nálunk. – Ne aggódj, ezen is úrrá leszünk, ahogy az előzőeken is. – szorítottam meg a kezét, ahogy láttam a sötét árnyékot arcán elsuhanni. – Nekünk vannak a leghűségesebb embereink és családunk is összetartó.

A Lordomék látogatása várható violt,ahogy tudtam ezt már előre..
A Fődémonokkal való beszédet,meg mihamarabb megejtem..mert a hírek amiket most kaptam a kezembe,inkább csak megerősítés,hogy Niobé"hiánya"feltünőbb a környező Házaknál..de azt kevesen tudják,hogy most a Túlsó Síkon erősíti a Hatalmat..de ez nem tartozik senkire!...csak Rám és a Démonokra.

Hamarosan be kell avatnom Niobé Utódját,hogy elejét vegyem a következő ármánysorozatnak..

A Lordom bizonyára nem "ezt"várta tőlem,hogy "kihagyom"a megbeszélésből...de aminek utána kell járnom,azt előszőr akarok megbizonyosodni..

Hamarosan indulok is a FőPókdémonhoz,aki már összehívta az összes vöröspalástom démonait is...hogy tisztázódjon a kémeim hírei..

AFődémon sajnos meg is erősítete,hogy a Házak közötti "versengés"eéggé megkuszálta a Síkok közti átjárót...de mostanra lokalizálva lett a "forrása",így mostantól sokkal nagyobb figyelmet és elmarasztalást is kap az,aki illegálisan idéz meg engedély nélkül, a másik síkról lényeket és személyeket.

De még aggasztóbb hírek is érkeztek a Démonok síkjáról..miszerint az egyik közeli személy többször idézett meg szellemeket a sík túloldaláról...és engedéllyel nem rendelkezett...ahogy a Házában belül van az egyik olyan személy,akire senki sem gyanakodna...de ha kiderülne most róla.akkor senki nem hinné el...csak az aki tudja a nevét....én tudom....

Gondterhelt arccal érkeztem vissza a hálószobámba...és csak jártak a gondolataim...
Nem hiszem még most sem el azt,amit hallottam a saját fülemmel...
Egy magasrangú Testőr az,ki "befurakodott"a Házba...és kiadja magát az eredetinek,holott csak egy csaló...
De ezt most hogyan mondjam el a Lordomnak?!...hogy vigyázzon vele...ahogy tegye biztonságba a Családját!...hamár tőlem nem fogadja el a segítségemet...pedig itt...nem lenne mitől félniük...de ez az ő döntésük,ahogy mindig is makacsul ragaszkodott az elveihez...

Fáwen beszélgetése a pókfődémonnal hírekben gazdagon zajlik. Niobé és az elvesztett pokoli patrónusa említése rákényszeríti Fáwen leghűbb szövetségesét, hogy ezen létsík aggasztó dolgaiba az eddigieknél mélyebben beavassa a Szenátort.
-Sajnos nem csak a ti világotokban dúl a háború. A Pokol urainak egyike meghalt és ez utódharcot indít be mint mindig. Minden démon szeretné megszerezni magának a széket. De kettő az, aki nagyon esélyes rá.
Sajnos óvatosnak kell lenned kedvenc barátoddal. Az egyik esélyes Baál, de nagyon haragszik az első hadvezérre. Végletekig bosszúálló típus, minden évszázadban csak nő a lista, akiken meg akarja törölni a legapróbb sérelmét. De most az egész otthonunk visszhangos attól, hogy a barátodra feni a fogát. És ha ő lesz a negyedik fődémon, akkor nehéz lesz mind a kettejükkel jóban lenned.
A másik Juszuf, suttognak arról, hogy köze van a viszályhoz. De az ő ereje is legendás és mind a kettejükhöz démonok egész légiója csatlakozott szolgaként. Óvatosak az összecsapással, erejüket méregetik. És igyekeznek megelőzni, hogy egy harmadik démonnak is esélye legyen felvenni velük a versenyt.
Félek Niobével is hasonló a helyzet. Nem csodálkoznék azon, ha az ő megölésével vagy fogságba ejtésével akarná igazolni valamelyik sötét elf, hogy alkalmas átvenni a tekintélyt adó helyét. A négyek ereje hamarosan -be kell látnunk- egy fő cserére kényszerül. Kevés az esély rá, hogy pont Niobé fogja tudni megnyerni a győztes démon kegyét.
*Fáwen előtt immáron nem titok a név sem, aki Uráldur ellen szervezkedik. Ám pártfogolt nő gondjai ezzel a beszélgetéssel alig ha oldódik meg. Úgy tűnik a Pokol és Zevadar is hasonló elven működik. És ez adta eddig is a démonok rokonszenvét.
Ahol a gyengeség látszata felüti a fejét, ott az ellenség megsokasodik. És végzetes folyamatokat indít be.

Eközben haza érve Rathal új feladatot kap. Niobé otthonát ki kell kémlelnie valahogy még mielőtt a kocsmában beígért találkozóra sor kerül és lecsapnak a Do'Odrunok ellen szervezkedők egy kisebb csoportjára a testőrök.
-Rathal! -fejezi be a parancsot Uráldur- Most rád számíthatunk a legjobban. Valami van a nővel és köze lehet annak, amit nem rég megtudtunk. Ezért minden fontos lehet.

Arcom merev maszk, de lelkem mélyén dúl a vihar, mert bár Uráldur nem adott büntetést, de én magamnak sokkal nehezebben akartam megbocsátani hibámat, amivel majdnem sikerült elveszejtenem a házat, amit eddig becsülettel szolgáltam.
A másik idegesítő dolog az volt, hogy a házban kellett maradnom és nem tudtam, hogy mi van az úrnővel és az úrral. Persze nagy felelősség volt a lányokra is vigyázni, hiszen mindkettő a szemük fénye volt, ráadásul Aglarnis már katona, aki meg tudta védeni magát, azonban ez nem nyugtatott meg.
Főleg nem, amikor híre jött, hogy támadás érte az Első Lordot és feleségét a főtér közelében.
Tigrisként járkáltam a ház előterében, mikor megjelentek az embereim és aztán a legnagyobb örömömre Uráldur és Isis is.
Ám ezen érzelmeket ugyanúgy ketrecbe zártam, mint az idegességemet, így szó nélkül követtem a ház urát, mikor intett nekem, majd a szobájában elmondta, milyen feladatot szánt nekem.
- Értettem, uram! – hajtottam meg a fejem parancsa előtt. – Van egy ismerősöm Niobé úrnő házában, akinek segítségével biztosan be tudok jutni, sőt ő magát is ki tudom faggatni. Azonnal üzenek neki, hogy mielőbb híreket hozhassak Önnek.
Zebur szakács a házban és a feleségem harmad unokaöccse, ezért bízom benne, hogy hamarosan már a kiszemelt házban lehetek.

Uráldurnak tetszik a testőre felvetése. És bizony tudja jól, hogy birodalmukban a hírek gyakran pont ilyen rokoni szálakon és a hatalmasok által láthatatlan titkos erezetek nyomában gyorsabban halad, mint a kiterjedt kémhálózat berkein belül.
Hamar útra is kel Rathal és ha egyenesen a vörös palástos nő házához megy, ott rengeteg az őr és senkit nem engednek be, viszont amíg nem csinál nagy felfordulást, addig szavakkal terelik el még a palota közeléből is. Vagy üzennie kell rokonának vagy megvárni, amíg munkája letelik és egy kocsmában találkozhatnak.
Ám roppant óvatosnak kell lennie! Hiszen a veszély még nem múlt el.

Miután megkaptam az Első Lord engedélyét, hogy a magam módján intézzem a feladatomat, gyorsan átöltöztem és teljesen átlagos ruhába bújtam, amire egy kámzsás köpenyt borítottam, hogy elfedjem az arcvonásaimat. Nem tudhattam mennyien ismerik az arcvonásaimat, de ha magamból indulok ki, akkor én is megjegyzem magamnak, a másik házak belső embereinek a képét, ezért részemről az óvatosság. Nem akarnám idő előtt felfedni magam, hiszen akkor semmit nem tudnék meg, ráadásul, még a tessék-lássék szövetséges házak sem szeretik, ha valaki a titkaik körül ólálkodik és könnyen egy pengével a bordáim között végezhetem, aztán elkaparnak valahol. Senki nem kockáztat!
Az úrnő házához közelítve nyilvánvalónak tűnik, hogy a főbejáraton és a szolgák bejáratán sem juthatok be. Mindenkit ellenőriznek és alaposan meg is motoznak, ami már kicsit túl alapos is a normálishoz viszonyítva, de ez még nem jelent semmit.
Így hát kénytelen vagyok üzenni Zebur-nak, hogy várom a szomszédos kocsmában.
Ha megérkezik, akkor azonnal faggatni kezdem, de nem térek el elsődleges szándékomtól, hogy a saját szememmel győződjek meg a dolgokról, ha be tud juttatni valahogy.

A testőrök nem fogtak gyanút. Nem a vezetőjükkel kellett beszélnie Rathalnak, csupán 2-3 ajtóban álló őrrel. Ők még nem annyira járatosak Capital intrikái és a házakhoz tartozó fontosabb emberek között. A ruhájából pedig nem tudtak következtetni.
Megérkezett Zebur az üzenetben megjelölt helyre és jól esően gördítette le az első felest. Bár nem katonaként dolgozik, az ő idegeit is megviseli a lassan állandósuló létbizonytalanság. Több ez ma már annál, mint hogy régen is fenték egymásra a feltörekvők a fogukat. Már lassan két éve nem tudnak új királyt választani és az általános bizonytalanságot tetőzte a Sors.
-Jobb lesz vigyáznod, mert a mai világban veszélyes már pusztán találkoznunk is. Az úrnőm feláldozott MINDENT azért, hogy megmentse ezt a tetves, koszos várost. És mi a köszönet? Nincs olyan befolyásos alak benne, aki a pletykák alapján ne lesné az első pillanatot, amikor hálából kitekerhetné a nyakát. Még a te Uráldurodról is mondtak ilyet.
Nem tudja senki, hogy mit akar. A legnagyobb baj, hogy senki nem tudja senkiről, hogy mégis mit tervez. Az első hadvezérről is rebesgetik, hogy ő akar lenni a király. Máshonnan meg az jön, hogy először a fődémonokkal jóban lévő egyikévé akarja tenni a házát, hogy megszerezze Fáwen jóindulatát.
*Gyorsan töltött magának még egy kört. És bele kezdett ecsetelni abba, hogy mennyire retteg ő is attól, hogy valamelyik előkelőség elszánja magát a támadásra. Mindenkiben ellenséget látnak és el kell ismerni, nem is ok nélkül.
Már javában benne vagytok a beszélgetésbe, mikor feljön Niobé holléte és azonnal kiköpi, hogy már jó ideje nem is látták az otthonában. Senki nem tudja, hova lett. Rathalnak emlékébe idéződhet Kyrinne gyönyörű alakja, aki igen emlékezetes időszakban tűnt el és hónapokig nem is jött infó a tartózkodási helyéről.
Persze nem volt alaptalan. Úgy egy évvel rá a helyettes eltűnésének derítette ki Uráldur és hamar nyomornegyedbeli fészkéből átrakta a székhelyét Dante mély tárnáiba pont Rathal főnökének köszönhetően. Már jóval korábban tudhatta a testőrparancsnok, hogy szúrja a szemét a semmit nem érő rangja és hogy a három hadvezér felett van hivatalosan.
De hát mégis mire is kíváncsi pontosan a hű emberem?

Tudtam, hogy Zebur talán, sőt biztosan nagyobb kockázatot vállal, hogy ha velem mutatkozva felismerik, mint én, ezért ennek fejében egy kis ital egyáltalán nem volt nagy ár. Láthatóan a fiúra igen csak ráfér a szíverősítő és én meg egyre komorabb arccal hallgatom, ahogy nem is kell jóformán kérdezni, magától buknak ki belőle a szavak. Általában elég nyugodt fickónak ismertem, de most szinte süt róla a feszültség, talán ez az oka szokatlan szószátyárságának.
Én meg egyre jobban elképedek Uráldur előre látásán, aki mindig megtalálja az almában a férges pontot, ahol célszerű beavatkozást eszközölni. Most sem gyanakodott hiába, hogy valami nincs rendben Neobe háza táján. Na nem mintha nem terjedt volna el villámgyorsan a hír a bál után, hogy a ház elvesztette támogató démonát.
De még ez sem indokolta, hogy ilyen gyorsan mozgásba lendüljenek az események, csak ha valaki a sorban utána következő házak közül, erős támogatást nem érez maga mögött, különben pont a többiek tépik szét, hogy ne jusson előrébb.
- Az Első Lordnak ehhez semmi köze! – szúrom azért közbe. – Épp ellenkezőleg, tudni szeretné, hogy mi folyik itt. – intek a házra és a fiú folytatja.
Megtudom, hogy ő és az úrnő háza népének jó része retteg, mert érzik, hogy valami baj van és ráadásul a nő eltűnt.
- És valaki nem nézett utána? Valaki csak tudhat valamit róla? Honnan tűnt el? Ki látta utoljára? – faggattam Zebur-t erőteljesen.
Tisztában voltam vele, hogy nem csak az én főnököm szereti eltűntetni maga mellől az erősebb vetélytársakat, megtisztítva maga előtt az utat, hiszen ha nem ő lép elsőnek, akkor megteszi a másik. Ez Zevadar!
- Juttass be a házba és megpróbálok magam a végére járni. Uráldur tiszta vizet akar a pohárba, mert háza is veszélyben van.

Zebur megnyugszik valamelyest a jó hír hallatán. Ám tudása neki is korlátozott.
-Persze, hogy próbáltuk kideríteni mi történt vele. De falakba ütközünk. És a városba alig merünk eljárni. És ha valaki pár napig szaglászik, rászólnak ismeretlenek figyelmeztetőleg. Nem verhetjük nagy dobra, hogy a ház feje már nincs velünk. Csak még jobban célpontokká válnánk.
Nem lesz könnyű bevinnem téged, de holnap reggel jelenj meg a kapuban egy láda zöldséggel! Megpróbálom azt mondani addig, hogy szereztem valakit, aki tud hozni. Bár mindenki gyanakvó különösen, de azért amilyen ritkán érkezik Capitolba ínyencség, nem fognak tudni ellenállni.
*Rathalnak a fekete piacon kell valahogyan szert tennie erre. a selfek kietlen világa élelemben sem bővelkedik, az emberek számára megszokott étrend pedig ünnepi még az előkelő helyzetben lévőknek is. Másik lehetősége, hogy ISIS-től kér, ám a pók-ház is csak legfeljebb 1-2 ládányival tehetett félre váratlan különleges alkalmakra. Így ez nem mindennapi kérés részéről sem.

Az igazán érdekesnek hangzik, hogy valakik ilyen figyelemmel kísérjék az úrnő embereit és ha kutakodni kezdik látni őket, még meg is fenyegetik őket. Mi folyik itt?
- Mintha szánt-szándékkal gyengíteni akarnák Neobe házát, azzal, hogy bizonytalanságot keltenek körülötte.. – mondom elgondolkozva forgatva a még teli poharat a kezemben.
Talán ha elég sokáig fent tudják tartani ezt a helyzetet, akkor még azok a nemes házak is visszavonulót fújnak, akik eddig kiálltak mellette és akkor szabad lesz az út a soron következő trónkövetelőnek.
Na, de az úrnő, bár meggyengült mentora nélkül, azért még elég erős ahhoz, hogy ezt megakadályozza, ha…….ha módja van rá.
- Háááát….tudod öcskös, nem semmi, amit kérsz tőlem, bár tény, hogy ezzel a holmival csak a legelvetemültebb őrök állítanának meg. Mindenkinek kedves a gyomra. – húztam el a szám.
Ritka ínyencségnek számít itt a zöldség még egy-két szál is, nem, hogy egy ládával!
Persze tudom kihez forduljak ahhoz, hogy meg tudjam szerezni, de csak az vitt rá, hogy az információ, amit ennek révén megszerezhetek, megéri az árát.
Így előterjesztettem Isis úrnő elé a kérésemet és nagylelkűen kaptam is tőle egy „ládát”, bár azért csaltunk egy kicsit, hiszen jórészt föld és homok volt az alján, csak a tetején zöldség, viszont indokolni is lehetett ezt azzal, hogy frissen kell tartani…..már ha kutakodni kezd valaki…..
Másnap tehát ott álltam a kapuban korán reggel, ahogy Zebur mondta.

Rathal gyanút fogott, hogy itt más hatalmasok érdekei is érvényesülhetnek a Niobé családja elleni szervezkedésben. Egy biztos, aki a helyére lép élveznie kell Fáwen jóindulatát és támogató hozzájárulását. Ráadásul maga is a varázslásra szakosodott fekete mágusok rendjébe kell valószínűleg lennie, egy kardforgatásban jártas, de ügyetlen rontást idézőt nem szívesen fogadnának. És a Szenátorról még nem vált világossá, hogy hol is áll a játszmában.
Ám nem volt késlekedni való idő. Egy okos trükkel megkönnyítették a láda súlyát és így nem érte annyi veszteség a spájzot, ám ellenállhatatlan értéket jelentett egy fenyegetett udvartartásnak. Boldog mosollyal fogadta hát a kilépő Zebur az egyszerű öltözetben megjelenő testőr parancsnokot és elújságolta, hogy mennyit sikerült kialkudnia az áruért. És a legnagyobb természetességgel kísérte be a strázsák között.
Az eladni való holmit cipelve a konyhába lépve beszélhet a szakácsnővel. Vagy oda úton, esetleg vissza felé megpihenve a jó munkában az egyik fegyveressel. Ám ha van mersze belépni az ő itteni megfelelőjének szobájában, akkor őt is megszólítója. Esetleg megpróbálhatja kijátszani az őrök éberségét és Niobé titkos irataiba betekinthet.
Egyelőre szabad a járása odabent a szolgák által gyakran használt folyosókon, nem kelt feltűnést. A nyomozása pedig teljes mértékben őrá van bízva.

Sok minden jár a fejemben, miközben a zöldséges ládával a vállamon Zebur-ra várok a gyanakodva figyelő őr vizslató tekintete előtt, mert tudom jól, hogy milyen veszélyeket rejt magában egy ilyen hatalmi harc. Régen volt már, hogy valaki ilyen magasra tört volna, hiszen a nagy házak féltékenyen őrizték hatalmukat és általában elég magas mágia tudással voltak megáldva ahhoz, hogy már a kezdetek kezdetén leverjék azokat, akik utánuk ácsingóztak. Arról már nem is beszélve, hogy Fawen főmágus kegyeit is ki kellett vívni az nem volt egyszerű, hiszen bár hatalmas erők fölött uralkodott, azért ő sem szállhatott nyíltan szembe a többi házzal, azzal kockáztatta volna, hogy félelmükben ellene fordulnak. Viszont ki tudja, hogy titokban milyen játszmát játszik…….Én biztosan nem és, ha Uráldur sejt is valamit nem fogja az orromra kötni. Az biztos, hogy most a bizonyíték gyűjtés ideje jött el és ebben akarja a hasznomat venni. Nekem meg van mit törlesztenem felé, mert az elkövetett hibámat nagyon szerettem volna jóvá tenni.
Zebur jól játssza a szerepét, még ha sápadt ábrázatán nyomokat hagyott a feszültség, így végül az őr is megnyugodva és láthatóan már előre fenve a fogát valami maradékra, intett, hogy húzzak befelé.
- Nem volt ám egyszerű beszerezni. – adom a telhetetlen kalmár szerepét én is a konyhában, amikor a tenyeres-talpas szakácsnő megszemléli a zöldségeket. – Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ölre mennek érte a népek, de lehet még ölni is képesek lenének. – dramatizálok egy keveset.
- Na nem kell túlzásokba esni. – dörmögi a szakácsnő és szájhúzogatva emel ki egy-két szálat a ládából, alaposan megszemlélve őket, mintha nem tetszene, de a szemén látom, hogy alig várja, hogy birtokba vegye. – Hallottam mennyit fizet érte Zebur és annyival bőségesen meg vagy fizetve. – zárja le egy hessegetéssel a dolgot a némber. – Itt egy frissen sült töltött cipó ráadásnak. Ülj le valahol, edd meg azt viszlát. – nyom a kezembe egy még meleg pékárut.
Jobban nem is mehetnének a dolgok, mert így kapok egy kis időt körülnézni és még hivatkozási alapom is van. Zebut közben felszívódott, de nem is akarom, hogy gyanúba keveredjen, hiszen lehet máskor is hasznomra lesz, így magam kezdek el sétálgatni.
Menet közben egy őrrel megosztom zsákmányomat, aki mindjárt jobb szívvel van irányomba és nem firtatózik, mit keresek arra, rágcsálva halad tovább én meg egy teljesen néptelen folyosóra lyukadok ki nem sokra rá. Egy díszes ajtó áll a bal oldalon, aminek ajtaja meglepetésemre még nincs is kulcsra zárva – talán mindenki tisztában van vele micsoda főben járó bűn oda belépni, ezért, - de én egy pillanatnyi habozás után besurranok.
Valószínűleg a ház úrnőjének fogadószobájába érkeztem, ahol a díszes íróasztalon, katonás rendben állnak az iratok és az íróeszközök, a könyvespolcokon is szép rend uralkodik.
~ Talán találok valami iratot, vagy naplót, amiből okosabb leszek. ~ lépek az asztalhoz és megpróbálok minél több dolgot megnézni.

Uráldur testőrsége parancsnoka belopakodik a szobába. Nincs nehéz dolga, belülről segítették, hogy megbízhatónak bizonyuljon.
Minden irat itt van. És azokat átfutva, bele olvasva a bizalmas levelekbe, fellelhető feljegyzésekben... egy dologra lehet csak figyelmes. A kuka tartalmára. Több órán keresztül izgulhatott, hogy lebukik-e? És mégis nem azokban a paksamétákban van a titok nyitja, hogy ki félemlíti meg a szolgákat, amikből dolgozni akarna az úrnő.
A kidobált, jelentéktelennek tűnő papírok között egy kihallgatási jegyzőkönyv van összegyűrve. Niobé minden bizonnyal el akarta tüntetni a megőrzendők közül. Ám egy igen fura dologról szól... A szakácsnőt kihallgatták a testőrök, amikor rajta kapták áruláson. A kínzás alatt bevallotta azt, hogy Fáwenre hivatkozott a rejtélyes alak, aki arra kényszerítette, hogy ne kutakodjon tovább bizonyos ügyekben.
Úgy tűnik fontos szerepet játszott már az eltűnés előtt a Szenátor a vörös palástos nő otthonában és szolgái között. És ami izgalmassá teszi ezt az egészet, hogy ő pedig kidobta ezt a jelentést. Jól láthatod a nevét, amin neked is bemutatkozott.
Ám lesz-e időd átolvasni? És lesz-e időd újra átrágni magad minden Fáwenhez kicsit is kapcsolható anyagon. Ha igen, akkor megleled a papiruszok között egy tekercset, melyre a Pokol ügyeivel kapcsolatos feljegyzéseket írtak. És közte azt, ami elkerülte elsőre a figyelmedet. Niobét figyelmeztették, hogy a polip-démon pusztulása után belső vetélkedések kezdődtek isteneik sora között.


/Kocka dobás: Hatos
1-5 -a kutakodás sikerrel jár több óra múlva
6- Lelepleztek és elfogtak, mielőtt kiterítetted volna az igazságot/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Már azért is hálát adtam a szellemeknek, hogy ilyen könnyedén bejutottam az úrnő személyes szférájába, annak dolgozószobájába. Az asztalán halmozódó iratok tanúsága szerint nem készült hosszabb elmenetelre, hiszen minden úgy volt, mintha csak épp félbeszakította napi teendőjét és intéznivalóját. Volt mit átnéznem, de csalódottan forgattam át mindent, semmi igazán fontosra nem bukkantam, egésze addig………amíg csak rutinból át nem kutattam a szemetes is.
Ekkor találtam azt a dokumentumot, ami a szakácsnő kihallgatásáról készült.
~ Áruló? De kit és mit árult el. Na jó, hogy kit persze egyértelmű, de mivel árulta el és……hogy hogy még itt van és él és virul? ~ törtek fel gondolataimban a kérdések azonnal.
De ezzel a papírral már van rá bizonyítékom, hogy Fawen keze benne van az itteni dolgokban, de hogy mennyire? Hiszen mindenki tudja, hogy a főmágusnőnek mindenhol vannak kémei, ez még annyira nem is szokatlan…….
Tovább kutattam, most már fellelkesülve és az ingem belsejébe rejtettem a papírt. Azonban talán túlságosan is belemerültem a kutatásba, vagy csak egyszerűen valaki jobb volt mint én……

Rathal kutakodása közben nyílik az ajtó. Nem csapott zajt. Ám így is belép egy testőr.
Ám nincs egyedül és a vele lévő kiléte elárulja, mi buktatta le Uráldur emberét. A szolgálónő derekát fogja és néma lopakodással kúsznak be a résnyire tárt ajtón. A mi hősünk meg nem annyira ostoba, hogy ne lássa egyből, hogy érdemes mindhármójuknak úgy tenni, mintha ő itt sem lenne. Oda se figyelni a másikra!
Hoooppá! Látja? Sajnos ehhez fel kellett pillantani és ezzel vitathatatlanul elillant a légyott. No meg hogyan beszéljék meg hárman, hogy nem vesznek tudomást egymásról, ha nem szólhatnak és nem is pillanthatnak egymásra?
A mesélő szerint túlkomplikálnák a dolgot, de ha van erre ötlete Rathalnak, akkor részemről magára húzhat egy láthatatlanság köpenyét. De inkább az lesz -szerény véleményem szerint-, hogy kénytelenek egymás szemébe nézni. És az őrnek akkor nincs más választása, riadóztatni kell a többieket. És...

A férfi hamarosan egy székhez kötözve a ház kihallgató helyiségében ül, ám nem kell aggódnia a helyzete miatt. Most már be is vallották az úrnő katonái, hogy nem zavarja őket, ha tovább marad. Reménykednek abban, hogy jó társaságai lesznek egymásnak és kellemesen fog telni a beszélgetés.
-Nos, spion? Ennyire kevés már az urad embere, hogy testőrsége vezetőjét kell minden kuli munkára fogni? Minek köszönhetjük szívélyes látogatásodat?
*Itteni megfelelőd szintén tájékozott a nagy házak fontosabb emberei kapcsán. Egy-egy látogatás alkalmával alaposan felmérte, hogy kik játszanak fontos szerepet a jövőbeli esetleges ellenség védelmének megszervezésében. És persze ugyan olyan jól tudja használni a fájdalom átkát, ha a vendéglátót megsérted, akár hallgatással is.
Ha nem így tesz, akkor mindkettejük éreznek valami olyat, hogy még valami kimaradt ebből a csevejből, ami kellemesé tehette volna. És a nap végén, amikor fizikailag és szellemileg teljesen kimerült, egy vacsorára elmegy a barátod. Tudod jól, hogy azért jelentette be, hogy kínozzon ezzel is a korgó pocakoddal. Téged, aki igen finom ételt hoztál ide reggel.
Még mindig hátra van kötözve a kezed a támlához. Ám ahogy jobban megvizsgálod, az ujjad hegye épp leér a szék lábának keresztvasához. És ott felejtettek egy kés alig érezhető pengéjét. Markolata nincs. És nem is éred el vele, csak a csuklón lévő köteleket. Az alkarodon lévő csomók elvágásához valamit ki kell találnod.
Persze ez csak az az eset, ha nem akarod megbeszélni a kérdezővel, hogy pontosan mi történt. És nem álltál elő egy hihető verzióval.

Döbbenten meredek a belépő párra, kezem lemeredve szorongatja az épp soron következő irományt. Sok szorult helyzetből kivágtam már magam, de ilyen buta helyzettel lebukni………..Még akkor is ez zakatol a fejemben, amikor az őr ordítozása után tucatnyi katona zúdult be az ajtón és lefogtak.
Persze megtehettem volna, hogy lekaszabolom őket, vagy sikerült volna vagy nem, de nem azért jöttem ide, hogy vérontást rendezzek. Az Első Lord Pók háza és Niobe háza között nem volt ellenségeskedés, sőt tudtommal pont azért volt ideges a nő eltűnés emiatt Uráldur, mert szövetségesek voltak.
Szóval inkább összeszorított fogakkal tűrtem, hogy gazdagabb legyek a hirtelen felindulás okozta kék-zöld foltokkal és néhány horzsolással, míg a kihallgatószobába vonszoltak és egy székhez kötöztek.
Mikor megjelent a kapkodva felöltözött testőrparancsnok, azt hiszem……Viktor-nak hívták, már tudtam, hogy itt lőttek az inkognitómnak.
Viszont még sem mondhattam el neki, hogy miért vagyok itt. Hibáztam és most el kel viselnem a következményeket.
- Nem vagyok kém. – szögeztem le egy könnyed vigyorral, mint akit nem érdekel az egész. – Csak hallottam, hogy milyen tehetetlen tökfilkók vagytok, hogy még a saját farkatokat sem találjátok meg a nadrágotokban, nem, hogy az úrnőtöket és gondoltam besegítek. De látom hiába próbáltam meg diszkrét lenni, még ezt sem értékelitek. – vontam meg a vállam, már amennyire tudtam, hiszen jóformán az egész karomon, amit hátrafeszítettek, gúzs feszült.
Azt hiszem csak azért beszéltem így, mert irtóra dühös voltam saját magamra és azt akartam, hogy fájjon. Hát fájt! Viktor, ha másban töketlen is volt, a fájdalom kiváltásához nagyon is értett.
Verejtékem a szemembe csöpögött és véres köpetet küldtem szétharapott nyelvemből a testőr elő a földre, mikor valamikor – az idő elvesztette számomra jelentőségét – abbahagyta a gyötrésemet és elment, hogy egyen valamit, mielőtt folytatná.
Az én gyomrom is korgott, de ha ételre gondoltam, csak hányingert éreztem, azt hiszem lenyelt véremmel kellően eltelítettem.
Gondolom a szoba előtt őr állhatott, de itt egyedül maradtam. Bár legszívesebben hagytam volna, hogy eszméletem elhagyjon, mégis erőt vettem magamon, hogy kihasználjam a rövid időt és szökni próbáljak.
Ujjaim tapogatóztak és nagy megdöbbenésemre egy pengét éreztem meg a csuklóm alatt, kissé lejjebb feszítettem a karom, amitől azt hittem kiugranak a vállízületeim, de sikerült elvágnom vele a csuklómon lévő bogot.
Azonban a karomat a támlához rögzítőket nem vághattam el.
Az idő sürgetett és nem adhattam fel. Nagy levegőt vettem és megfeszítettem izmaimat, nekifeszülve a kötélnek, tágítva amennyire csak lehetett, majd teljesen kifújva a levegőt összehúztam magam, amennyire csak tudtam magam. Ezt ismételgetve, csúsztattam mindig kicsit feljebb és feljebb a gúzst és ha velem voltak a szellemek, akkor még időben ki tudtam bújni belőle, ha nem, akkor sokkal nagyobb bajban leszek, mint eddig bármikor.

/A userrel való egyeztetés után./


Viktor nem volt boldog attól, hogy Rathal utalt arra, ami a ház leggyengébb pontja jelenleg. Még ha ezt sokan tudják, nem igazán nagy titok, de nem tűrte el, hogy a képébe mondják. És mivel a kihallgatáson bármikor máskor is ezt kellett volna tennie, nagy elégtételt érzett, hogy Uráldur embere szenved.
Amikor kimegy, akkor veszi észre a hősünk, hogy valaki elrejtett neki egy kés pengét. Bár nem csoda nyitó fegyver, de nem kell félteni őt, megtalálta a módját, hogy kicsit fentebb csúsztatva a karját a maradék kötelétől is megszabaduljon.
Nem sokat gondolkodik. Két ölésre alkalmas eszközt kap fel az asztalról. Kínzókamra révén jó pár ilyen található. Egy szúrónak egy kézi nyársat, mellyel mélyen bele lehet eredetileg izzó vasat nyomni az áldozat húsába, hogy akár a szerveket is jó kézügyességgel tudják csiklandozni, de kiégesse a sebet annyira, hogy az illető ne halljon bele azonnal. Ám most Rathal pont nem azt szeretné valószínűleg, hogy sokáig húzza, akit elkap ezzel. A másik, egy súlyos kalapács, mely lábak eltörésére van ide készítve.
A férfi hangosan próbálja behívni a két őrt.

Ha rátámad a belépőkre, akkor dobnia kell és 2/3 eséllyel le tudja mind a kettőt győzni. Ennek módját szabadon leírhatja. Majd 2 perce lesz megtalálni a módját, hogyan tud kijutni a házból. Különben egyre több testőr keresné és túlságosan ellehetetlenülne a helyzete.
Ha nem akar támadni, akkor dobnia sem kell, ám abban az esetben ott áll fegyverrel a kezében előttük és talán mást kell csinálnia.

Ám vajon ki rejthette oda azt a késpengét? Szerepelt már a neve a fentebb leírtakban?

Annak ellenére, hogy találok pár igen csak brutálisnak tűnő „szerszámot” egy oldalsó asztalra készítve – főleg, hogy tudom, kinek szánták őket, - még mindig nem szándékozom senkit megölni Neobe emberei közül, még ha ez róluk nem is mondható el fordított esetben.
De hát az sem lenne Uráldur testőrkapitányához méltó, hogy hagyjam maga, ezért kezembe kapok egy nyársszerű alkalmatosságot, meg egy csonttörő pörölyt.
Ha lenne más lehetőségem biztos megpróbálkoznék vele, de a szobából egyetlen kijárat van és az pedig az ajtó, ami mögött biztosan áll őr, csak az a kérdés, hogy hány. Kettőre biztosan számítok.
Tervem szerint guggolva megbújok az ajtó mögött és, ha kinyílik lecsapok a belépők lábujjaira, aztán felpattanva, az egyiket a nyárs nyelével vágom állcsúcson, remélve, hogy ettől kifekszik, majd fordulásból a másiknak a gyomrába könyökölök és ha összegörnyed, térdemet felrántva küldöm az eszméletlenségbe.
Aztán rohanok, míg nem találok egy ablakot, amin kiugorva eltűnhetek, hiszen az első emeletről még nyugodtan megkísérelhetek egy ugrást.
Már csak a végrehajtás van hátra……….

1-2 kocka: nem sikerül a terv és valamelyik vagy akár mindkét őr visszaveri a támadást
3-6 kocka: sikerül kiütni az őröket
1-2 kocka: nem talál időben ablakot
3-6 kocka: meg lesz az ablak és ugorhat
//persze a földet érés és utána mi lesz még kérdéses //

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 2

--------------------------------

#2 'Hatos' : 2

Rathalt már túlságosan meggyötörte a nap. És nem is a legszerencsésebbik az élete hosszú sora között. A dolgozószobával sem volt szerencséje. Ráadásul nem is az őrség profi szintje, hanem a balvégzet miatt.
Megpróbál pontot tenni ennek az ügy végére úgy, hogy a testőrparancsnok visszatérve ne háborodhasson fel azon, hogy Uráldur emberei halomra öldösik a megtámadott ház fegyvereseit. Inkább ártalmatlanná tenné... ám nem sikerül.
Félig halottan fekszik a földön. Tüdejét átszúrta egy kard pengéje, melybe szinte belehajolt, mikor a lábhoz mozdult volna. Ha jó formában lett volna, nem egész nap püfölve ezt könnyen elüthette volna, de így szeme sarkából észre sem vette.

/Viszek virágot majd a sírodra, drága katonám./


/ISIS/


Még a legjobb férjek sem tudják, mit kérnek asszonyaiktól.
Uráldur neje éppen öltözik. Az Első Lord meg akarja vele idézni közösen azt a démont, aki nem rég megfogadta -egy igen értékes ajándékért cserébe-, hogy óvó szemekkel pillant néha a pók-házra. Ez másként megfogalmazva igen jó viszony ápolása egy self és istene között. Tudja jól ISIS, hogy férje mindig is az ősök szellemeihez húzódott, csupán tisztelte eme sík lakóit kicsit távolabb, mint a démonológusok.
Ám egyetlen találkozó erejéig új ruhát kell öltenie a mindennapi viselet helyett. És ha ezzel vége, akkor megint újat felvenni, hogy alváshoz készülődhessenek majd. De egyelőre jobb lesz a másvilági lénnyel való találkozóra koncentrálnia, hiszen érezheti jól, ez nem a rangsor alján lévő teremtmény.

Így találja meg az érzés, melyet már régen nem érzett lelke. Egy szellemet kell megidéznie. Tapasztalatlan még kicsit ebben a műfajban. Eddig először Uráldurral együtt csinálta, mikor a szellemeket hívták és Aglarnis nagyapja vállalta, hogy utána néz a lánynak.


/Rathal/


Körülbelül fél órád van hátra, míg tested teljesen elvérzik. A vörös palástos nő háza felbolydul, mint egy méhkas. Ha kilépsz a testedből, rájössz, hogy volt még egy valaki a szobában. Egy démon szelleme nyúl élők számára láthatatlan kezével érted, hogy levigyen a Pokol egyik szörnyű kinfészkébe. Ha ISIS enged az érzésnek, akkor magatehetetlenül tűnsz el a kezei elől és jelensz meg a jól ismert szobában. Ám tudod már, hogy nem lesz a megszokott 6 órád a távolmaradásra.
Mire a test végzetesen elvérzik el kell intézned mindent. És ezen kívül döntened, hogy a két ház között kirobbant konfliktusért, melyet leleplezésed vált ki, vezeklésül szolgálod-e a túlvilágon ISIS-t... vagy megnyugodsz békével és az itteni harcoknak hátat fordítva nyugdíjazod magad a holtak birodalmába.

Érzem, hogy egy hideg penge szúrja át a mellkasom és a fájdalom a földre terít. Ez nem az én napom.
tisztában vagyok vele, hogy halálos sebet kaptam és csak idő kérdése mikor vérzem el, ezért még egy utolsó útra indulok, hogy szolgálatomat végleg letudjam és hűségem megkérdőjelezhetetlen maradjon.
Bár Uráldur-hoz indul testemből kilépő szellemem, mégis valami láthatatlan erő Isis úrnőhöz visz, aki épp valami igen szép ruhában álldogál a tükre előtt és azt hiszem ő legalább annyira meglepődik mint én.
Mivel érzem, hogy nincs sok időm és szellemem sem tudom arrébb mozdítani, mintha valami csapdába ejtette volna, így gyorsan, de higgadtan elmondom hát úrnőmnek, mi történt és kértem, hogy tájékoztassa erről az Első Lordot is.
Egyre ellenállhatatlanabb erő húz vissza a testembe, aztán rám borul a sötétség.

//Köszönöm a játékot. //