Faj: Törp

Nem: Férfi

Kor: 45

Becenév: Harli, Kis csónakos

Rang: Halász, hajós, vándor

Harlon egy nagyjából 135 cm magas, törp. Zömök, köpcös és erős testalkatú. Alkar izma nagy, erre büszke is. Világos vöröses barna haja és szakálla van, és zöld szeme. Foglalkozásából adódóan halásznadrágot visel, ruhája többnyire kényelmes és strapabíró, legtöbbször zöld, barna és szürke színű.
Törpünk egy békés és nyugodt teremtés. Tiszteli a természetet és főleg a vizeket, legyen szó a legkisebb patakról vagy a legnagyobb óceánról. A szárazföldön annyira nem is érzi jól magát. Szeret enni és inni, sörből és rumból nagy mennyiségeket el tud pusztítani. Némelykor mogorva, nem szeret sietni és főleg nem kapkodni. Azt ki nem állhatja ha siettetik. A halászatnak minden fortélyát ismeri, ahogyan a hajózásnak is. Kiválóan úszik.
Az erőszakot mindig próbálja kerülni, de ha a szép szó nem használ, akkor nem fél használni a kését és háromágú szigonyát.

Harlon 45 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Mindig is egyke gyerek volt, testvérei nem voltak. Apja katona volt, anyja egyszerű szövőnő. A kis Harlon gyerekkorában igencsak különcnek számított, míg más korabeli törp suhancok többsége arról álmodozott, hogy ők is pajzstestvérek vagy halálosztók lesznek, addig a kicsi Harlon inkább a nagyapjával járta a folyókat. A nagyapa nagyon sok mindent tanított neki, megtanult úszni, a halakat felismerni, halászhálót szőni, szigonyozni, valamint tájékozódni a folyókon. Bár apja katonát akart belőle is, tanította fegyverforgatásra, de ez hősünket a legkevésbé sem érdekelte. Apjával sokszor veszekedett, sokáig nem is volt köztük jó a viszony. Gyerekkori társai is gyakran gúnyolták őt, mindenféle vízilényről mintázott csúfnévvel illették. De őt ez nem zavarta. Ahogy a fiú felcseperedett, egyre ügyesebb halásszá vált, látszódott már, hogy a nagyapja mesterségét, fogja majd tovább örökíteni a családban. Ez miatt apja, puhány semmirekellőnek tartotta, ám később miután ő maga is kilépett a hadseregből, beletörődött abba, hogy fia polgári foglalkozást választ magának. Idővel, apjával is fokozatosan javult a viszonya. Öregapja mindig sokat mesélt unokájának arról, hogy világszerte hány folyót és tengert járt meg, ezt Harlon mindig érdeklődve hallgatta.
A fordulópont akkor következett be amikor 25 évesen megépítette magának az első halászcsónakját. Ekkor kezdett el, hivatásszerűen halászni. Társult az öreghez együtt halásztak, együtt töltötték a napjaikat. A törpök országának vizeit behajózták. A kifogott halat, hol a kikötőkben, hol pedig a piacokon árulta. Nagyapja nagyon büszke volt rá. Nem gazdagodott meg a munkájából, de azért mindig volt valami bevétele belőle.
Azonban 40 éves korában megtörtént a tragédia, meghalt a szeretett és nagyon tisztelt nagyapja. Ez lelkileg nagyon megviselte Harlont, ekkor kezdett el erősebben italozni, gyakrabban járta is a kocsmákat. Ahogy teltek múltak az idők ideje volt elhagyni a szülői házat. Várt rá a saját kalandja. Mikor elbúcsúzott szüleitől, elhatározta, hogy a nagyapja példáját követve, behajózza a világ vizeit. Jelenleg is valahol, vándorol a vizeken.