Federic újabb megbízást kap. És jobb is lesz elmenni a palotából talán egyelőre. Így is túl sokszor kerül elő halott mestered utáni utódlás. Octaviára és Jessicára figyelnek a legtöbben. És háttér dolgokról suttognak. Jessica még el sem végezte tanulmányait, ám az mindenkinek feltűnt, hogy Braslov mellett ő alá osztották be a gyalogságot. Annak megsegítésere pedig a papokat. De már Össznépinél is állítólag sokan akarták, hogy a mágusokat vezesse a csatába.
Ám egyik varázslótársatok a Mistriol-tavaktól abban a meggyőződéses hitben jött vissza nem sokkal Octavia balszerencsés útja után, hogy hallotta a főpapot beszélni a mocsárban. Ám amikor utána akart menni, nem találta.
Mivel a királyok azon a környéken tervezik a találkozójukat, jobb lesz egy tapasztalt mágust odaküldeni és utána járjon mindennek, ami meglepetést okozhat az ember-ork háborút lezárni készülő uralkodóknak.

Egy közeli kisvárosba szállsz meg, utolsó megállóként. És örülnek a jöttödnek. A mocsár szélén pár napja egy nő holttestére bukkantak. Nem volt idevalósi, de az emberek aggódnak. És szeretnék, ha ebben is nyomoznál.

Lesz, mi elterelje a gondolatodat szeretett mesteredről!

//Frederic//

Megdöbbenve hallottam a híreket, amik arról szóltak, hogy Gwandowyl főpapot rablók ölték meg! Egyszerűen hihetetlen volt, hogy egyszerű emberek, még ha fegyverforgatásban és gyilkolásban járatosak is voltak felül kerekedjenek rajta.
Sosem bíztam abban a „ki, ha én nem” némberben, akit vele küldtek és most úton-útfélén hangoztatta, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, de ő ÉLT!
És láthatóan főúri támogatást élvezett, sokkal többet, mint előtte bármikor.
Viszont én meg tudvalevőleg a főpap egyik jobbkeze voltam, így jobbnak láttam, ha egy időre eltűnök a szemek elől, amúgy sem pályáztam a helyére.
Így aztán örültem, amikor jött a lehetőség, hogy elküldenek a Mistriol-tavakhoz egy rejtélyes ügynek utána nézni és még pislákolt is bennem a remény, hogy talán tényleg van benne valami, talán a Főpap még él.
Hosszú és fárasztó utam volt, amit jó részt gyalog tettem meg, nem akarván felhívni magamra a kelleténél jobban a figyelmet.
A tavak előtti utolsó faluban szálltam meg, másnapra terveztem a túrát, mikor a falu előljárója tiszteletteljesen elém állt és elmesélte, hogy a lakók aggódnak, mivel holttestet találtak a falu és a mocsár találkozásánál, egy női tetemet. Mivel hallotta, hogy arrafelé tartok, tiszteletteljesen kérte, hogy esetleg néznék ennek is utána.
- Mivel úgy is a feladatom, hogy körül nézzek a környéken, ezt megígérhetem neked. – bólintottam, miközben a vacsorámat fogyasztottam.. – És mit csináltatok a holttesttel? Volt valami nyoma, hogy mi történt vele?

A nő holttestét elvitték a temető kápolnájába. Másnap akarták elásni. Így azt hamar leellenőrizheted, hogy igazat mondott az elöljáró. Valami állat vagy állatok támadhatták meg, mert ruháját átszakító jellegzetes karmolások egy nagy testű ragadozóra utal. Meglepően nagy mancsok, nem véletlenül félnek.
Elmondja és másnap meg is mutatja a helyszínt. Egy szekér áll magányosan a tó partján. Valószínűleg táborozott, mert tűz kialudt nyomait látod. Mellette a föld még mindig vörös kicsit vértől, noha a természet lassan valószínűleg el fogja tüntetni.
A szekéren a holmik érintetlenek. Fém és agyagedények javarészt, de van étel is rajta több napnyira elegendő. (Egy zsák liszt, egy kosár alma és némi füstölt hús.)
Ha alaposabban kutakodsz, pár óra nézelődés után egy rejtett fiók körvonalára leszel figyelmes. Számodra is, aki a fővárosban él már gyerekkora óta legalább egy havi szükségletedet fedezné a pénz, ami egy szütyőben lapul a belsejében.
A nő holttestén védekezésre utaló nyomokat nem fedezel fel. Nem sikerült megkarmolnia az állatot, a körme alatt nincs semmi, ahogy a szemei sem tágultak ki az ijedségtől. Pedig igen fájdalmas lehetettek a húsába vágó karmok.
Egy vadcsapást veszel észre a vízparton az erdő belseje felé.

//Frederic//

Szerencsére, vagy szerencsétlenségemre (mert már elég szagos volt a holttest), az áldozatot még nem temették el, a ravatalon feküdt, így a saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy valami tekintélyes méretekkel rendelkező lény támadhatta meg, hiszen tele volt a teste karmolás és tépőfogak nyomaival. Önkéntelenül is megrázkódtam, ahogy elképzeltem milyen lehet ez a vadállat.
Az is nyilvánvaló volt, hogy a nő nem védekezett, valószínűleg váratlanul lephette meg az állat, talán nem is látta mi volt az, mivel nem volt rémület a megüvegesedett szemében.
Másnap már korán eljön értem az elöljáró és elvezet a helyszínre, ahol megtalálták a nőt.
Nagyon úgy nézett ki, hogy a nő valami fazekas, vagy kereskedő lehetett és magában táborozott a mocsár szélén, legalábbis ezt mutatták a nyomok és a szekéren talált holmija.
Nem akartam, hogy bármi elkerülje a figyelmem, így a falu vezetőjét útjára eresztettem, magam meg pedig tovább keresgéltem, ami meg is hozta az eredményét, mivel találtam egy elrejtett kis rekeszt és benne nem is kevés pénzt. Ez azt mutatta, hogy nem is ment olyan rosszul az áldozatnak.
A táborhely átkutatásakor az erdőbe vezető keskeny csapást fedezek fel.
Nem nagyon van kedvem egyedül követni, de a babonás falusiakat úgy sem vehetném rá, hogy velem tartsanak, viszont nekem meg így is úgy is utána kell járnom a dolgoknak, hiszen a Főpapot is valahol erre látták.
Azért nem rohanok a végzetem felé, óvatosan a fülem hegyezve óvakodom a csapáson egyre előrébb.

Hősünk követi a nyomokat és az erdőbe megy. Nagyon óvatos és ezt jobban is teszi, hiszen egy olyan lényt követ, ami pár napja már egészen biztosan ölt embert. Méghozzá nem is akárhogyan!
Fejében még mindig a hölgy feltépett hasa és a belső szervein található harapásnyomok emlékképe van, ám hamarosan arra lesz figyelmes, hogy a csapáson a földön néhol valami kifordított egy-egy fűcsomót. És nem kerül sok idő bele, mikor egy cserje letört ágán egy letört kitindarabot talál meg.
Úgy tűnik valami test súrlódott a talajhoz és közben vesztette le -lehet levedlés félben lévő páncélja darabkáját- a kitint. Ám neki kell kinyomoznia, hogy miféle lény lehetett. És vajon köze van-e a tó partján történt esethez?
Hamarosan egy vén, fakó szőrű ordas tetemére bukkan, melyet valami már szinte majdnem felfalt. Csak a feje és mellső lábain van még pár falatnyi hús. És körülötte ezernyi apró lábacska nyoma. Jóval kisebbek összehasonlíthatatlanul, mint ami a kereskedő asszonnyal végzett. Három ujjuk karomba végződik nekik is. És sokkal kisebbek a fogak nyomai is a dögön.

Erőm teljében talán nem lennék ennyire óvatos, de a Braslov-i csata óta nem vagyok teljesen jól, a szavak nehezen jönnek ajkamra és ez sokszor hátráltat.
Ez a valami, amiről még nem sokat tudok, csak azt, hogy már ölt embert, meg biztosan veszélyes és szükség lesz majd a mágiára a legyűréséhez.
Igazából még azt sem tudom, össze akarok-e futni vele, de ez majd kiderül, ha meglátom.
Egyelőre azonban csak a nyomait látom és egy újabb zsákmányát, egy félig megevett ordast.
A kitin darab, amit megtalálok erősen elgondolkoztat, mert eddig valami macskafélére gyanakodtam, de úgy néz ki, hogy ez valamiféle……rovar? Valami irdatlan nagyra nőtt bogár?
A farkasnál a marcangolás hasonló, de itt már a nyomok sok kisebb példányra utalnak.
Ezek valamiféle fiatalabb példányok lehetnek?
Akármilyenek is, legalább annyira veszélyesek a karmaik és a fogaik egy emberre, mint a nagyobbnak.
~ Nagyszerű! Nem is egy, hanem több szörny ólálkodik itt! ~
Letérek az ösvényről, hogy a fák között haladjak tovább, nem szerettem volna felkészületlenül a csapatba futni.
Már végigfuttattam gondolataimban, hogy mi lehet-e lény, de a kitin megzavart. Biztos, hogy nem Gomirra, Tanuma lenne? Remélem nem.

Federic ahogy megkerüli a halott farkast, két nagyra nőtt patkány ugrik ki a bokrok közül. És vicsorognak rá éles foggal, karmaikat pedig a földbe vájják, ugrásra készen. Jó húsz méter legalább van köztük.
A varázsló fiú felugrik egy fára, hogy minél több ideje legyen majd, ha szükség lenne védekezni.  A lények ellenben nem nagyon törődnek vele, hanem igyekeznek belakmározni az elhullott ragadozó utolsó maradványait is. Ez is megerősítheti benne, hogy ezek a dögevők nem támadnának ok nélkül egy emberre. És főként nem hagynák ott csak úgy a zsákmányuk nagy részét.
De a tanuma jó ötlet lehet. Ha egy ilyen lény él a közelben, akkor a belek elfogyasztása után elég vacsora marad ezeknek is, hogy különösebb harc nélkül szaporodjanak. És a környezet mind a két faj számára ideális.
Már csak az a kérdés, hogyan akarja a bestiát levadászni?

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Egy megkönnyebbült sóhajjal tudom le, hogy ezek a nagyra nőtt patkányok nem engem néztek vacsorának, azt már megtalálták maguknak. Feltételezem nem ők vadászták le, mert ezek inkább dögevők, valószínűleg az az állat ejtette el, aminek a nyomát követtem.
Ahogy elnézem zabálásukat, egy ötlet körvonalazódik bennem, talán egy sebesült állat visítása előcsalogatja az én "zsákmányomat" is, amire innen a fa koronájából, a magasból veszélytelenebbül csaphatok le.
De ehhez előbb meg kell sebesítenem a patkányokat, hogy ne mehessenek el, de legalábbis az egyiket.......
Egy-egy tűzlövedéket szánok nekik...
Három tűzgömb célba is talál, mielőtt még feleszmélnek az állatok. Csupán reflexükkel próbálnak a megcélzottak elugrani. Ám egyiket halálosan sikerül így is leterítenem, a másik pedig kitér. A harmadik viszont pont a terveimnek megfelelően sebesülten vergődik a földön.
A környező bokrokból vagy két tucatnyian tűnnek fel hamarosan és a fa felé rohannak. Nem túl eszes jószágok, de azt értik, hogy megtámadták a csapatukat és mindannyiukra veszélyes lehetek.
~ A fene! ~ nyögök fel, amikor meglátom az aljnövényzetből előrohanó újabb patkánycsordát, pedig az előbb épp csak nem ért fülig a szám a dupla sikertől, hiszen mind az igét sikerült pontosan kimondanom, mind egy hullát és egy sebesültet produkálnom. Erre most itt vannak ezek a dögök!
Hat vérpatkányt sikerül a tűzgolyókkal még megölnöm, ám ez csak az összes támadó negyede. És nekem újfent kockáztatnod kell az új varázsigével.
Most muszáj ismét pontosan idéznem a mágia szavait és egy erős széllökéssel lesöpörnöm a fa törzséről a felém kapaszkodó acsarkodókat, de persze a csizmámmal is igyekszem lerugdosni őket.

Hatos kocka: 1-3 nem sikerül a varázslat
3-6 sikerül, 6-nál még a rugdosás is

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

/Egyeztetve természetesen a userrel./


Federic most igen nagy bajba került a torkán ütött közelmúltbeli sebe miatt. A széllökés varázslatára kialszik a lángoló keze, ám hiába koncentrál, nem jön segítségül újfent a természetfeletti.
Kétségbeesve tapossa a vérdögöket, ám azok beleharapnak a lábába, a ruhája szélébe és sebesülten lerángatják végül a fáról. A vadak gyűrűjében, alaposan megütve magát kell megvédeni életét.
Most aztán jó nagy bajban van, hiszen a mágiája elhall sérült torkában és egyelőre nem tud újat előkapni, mert minden figyelmem a lábába maró és lefelé rángató állatokra összpontosul, hogy fenn tudjon maradni, de ez hiú remény, sokan vannak és végül sikerül lerántaniuk. A földön jól megüti magát, de nem foglalkozik ezzel, ha életben akar maradni az állatok gyűrűjében.
Egy tornádót igyekszik megidézni és csak az Istenekhez fohászkodhat, hogy ez elrepítse a közelből a patkányokat.

/Kocka dobás: Hatos
1 és 2 -Varázslat szavai ismét nem sikerülnek, a mesélő privátban ad instrukciókat a továbbiakra
3-6-ig -Hirtelen nagy erejű széltölcsér keletkezik és az állatok magasra emelkedve repülnek. Ahogy papunk is, ám az ő keze ügyébe akad egy vastag ág, amibe belekapaszkodhat./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Miközben ellátom a sebeimet, és ezen gondolkodom, egy halk suhanás hallatszik a hátam mögül.
Bár túlnyomó részt kiképzésem a mágiára irányult természetesen, de azért az olyan papok, mint én, akik sokat voltunk területen, kaptunk harci képzést is és most ez veszi át a testem felett az irányítást, mikor a felfokozott idegállapotom miatta, az első neszre a fák közé vetettem magam, hasra és oldalt gurulva próbáltam időt nyerve rájönni, hogy mi volt az.
Nem kellene persze rögtön veszélyre gondolni, de hát ez nagy tévedés lenne.
Ahogy kilesek a bokorból, egy tanuma kígyózó mozgású alakját látom meg. És tudom, hogy a csalim bevált.
Tudom, hogy nem sok időm van.
Nagyot nyelve nézem az előkígyózó szörnyet, miközben gondolataim sebesen forognak, hog mit tegyek. Tanultam erről a lényről, éppen ezért tudom, hogy nagyon nehéz elbánni vele. Erőlködve próbálom felidézni mit tehetek, de csak az jut eszembe róla, hogy mágiát használ, bár nem olyat, mint mi emberek és, hogy......a szája! A szájánál érzékeny!
Magam körül tapogatva óriási szerencsémre találok egy letört faágat, aminek igen hegyes a vége és amivel talán megkísérelhetem megsebezni. Csak ehhez talán túl közel kéne kerülnöm hozzá.
Nála nem próbálkozom a tűzzel elsőre, inkább igyekszem kipárologtatni testéből a vizet és ha ettől megzavarodik, akkor előpattanva beledöfni a fedetlen szájába.

1-3 sikertelen
4-6 sikeres és a lény megsebesül, majd menekülni kezd.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

A tanuma felvisít a szájába szúrt karótól és farkával felém csap, az akcióm a víz testéből való kiizzasztására sikerült és a fadarabot is az ínyébe döftem. Ám még nem öltem meg, ahhoz kevés csupán egy hegyes ág.
Első reakciója után igyekszik kígyózva elérni a bokrokat, hisz az előző varázslatom hatására teste alaposan kiszáradt, ez a mozgásán is látszik, hogy valami a belsejében nincs rendben már.
Bár sebesült vagyok magam is, de mikor látom, hogy a tanuma menekül, nem hagyhatom futni, hiszen most talán könnyebben végezhetek vele. Ezért is merült fel bennem, hogy tovább kockáztatok s most tűzzel támadom. Minden esetre nem hagyom szem elől veszni, miközben azért nem árt, ha figyelek az elmenekült patkányokra is, igaz, talán most inkább a szörnyre nézve lehetnek veszélyesebbek, aki nagyobb préda és alig vonszolja magát. Igazából nem is bánnám, ha nekiesnének, megkönnyítenék a dolgom.
Azért én sem hagyom abba a varázslást.

1-3: nem sikerül
4-6: eltalálom a tűzlabdákkal

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

/Federic, egyeztetve Skypon a userrel/



Federic vérző sebeitől és a varázslattól kifáradva hamar szembesül azzal, hogy torka újfent nem úgy viselkedik, ahogy rendes ember elvárná tőle. És fuldokló köhögés tör rá a megerőltetéstől. Nem csak a bestia, de ő is sérült, vércsíkot hagyva a patkányoknak hála maga után. De kitartóan követi a szörnyet, amíg vérpatkányok nem kerülnek elő. Megérezték a gyengeséget és hamarosan fél tucatnyian vetik magukat a kitines testre.
Három lehetőség kínálkozik számára. Vagy megvárja amíg végeznek vele és az ehetetlen páncélját a tanumának begyűjti, hogy valamit kezdjen velük egy páncélkészítő. Másfelől vissza mehet a faluba a sebeit ellátni és gyógyulni kicsit. De ugyan így kínálkozik a választás, hogy tovább folytassa ilyen állapotban is feladatát.
A fiú dühös a sikertelen varázslat miatt, de úgy látszik legalább az Istenek meghallgatták, mert ugyan a vérdögök előkerülnek, de a szörnyre vetik magukat, talán élvezve azt, hogy most ők vannak erőfölényben.
Megtorpan, mert nem akarja felhívni magára a figyelmüket, bár valószínűleg elég munkát ad nekik a tanuma és elég ételt is, de jobb a békesség.
Elbújik egy fa mögé, hogy megvárja a végkifejletet, aztán ha kilakmározták magukat és eltűntek, akkor lefejti a lény páncélját, ami biztos értékes és bizonyítéknak sem utolsó.
Persze nem cipeli most magával, csak elrejti egy fa mögé. Legszívesebben visszatérne a faluba, de most a patkányok is jól laktak, így legalább őket elkerülheti, ha tovább nyomoz.
Fedric fél óra bolyongás után hangokat kezd hallani. És felismeri mestere hangját, a főpapét. Segítségért kiált a fákon túl, és vadállati morgás vegyül szavai hallatán a levegőbe.
~Ez Gwandowyl mester hangja!~  kapja fel a fiatal pap a fejét, de azonnal aggodalom vágja el az öröm érzését a lelkében, hiszen a vadállati morgások nem jelentettek túl sok jót és ezt megerősíti a segélykiáltás.
-Jövök már Mester! Jövök! - kezd el futni a hangok felé, kezében már egy tűzgömb világít.
*Federic ha sikeres volt a szavak kimondásában, lángoló kézzel, benne egy tűzgömbbel rohant a hang irányába és egyre inkább kapkodta a lábát, hiszen a tavak környéke igen nedves, gyakran lápos a talaj. Ám bármennyire is gyors, meg kell állnia a nyílt víznél, ahogy az utolsó fák ágait elhajlítja.
És se előre, se hátra helyzet. Lábai ijesztő gyorsasággal süppednek el a talajban és úgy tűnik egy pillanatra, mintha a föld el akarná nyelni. És utána jön a megnyugtató második pillanat: nem hallucinál, nem őrült meg, tényleg a mocsár húzza lefelé. Ám az előbbi hangok forrása sehol.


/Kocka dobás: Hatos:
1 és 2- a tűzgömb idézése nem sikerült
3-6-ig -a varázsszavakat tökéletesen ejtetted ki/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Úgy látszik sérült hangszálam ellenére, mégis csak sikerül egyre gyakrabban jól kiejtenem a varázsszavakat, mert ez történik most is, így kezemben felvillan a tűzgömb, így felkészülten a veszélyre rohanok tovább, amíg el nem kezdek süllyedni a marasztaló ingoványba.
Azonnal észbe kapok, hogy elfelejtkeztem a legalapvetőbb dologról a mocsárban: nézz a lábad elé is.
Kétségbeesetten nézek körbe, hiszen Mesteremnek valahol a közelben kéne lennie, de most síri csend honol és senki nincs a közelben.
Ez nem lehet igaz! Próbálok kimászni, de a lábam nem mozdul és tudom, hogy csapdába estem. Minél jobban kapálózok, annál jobban elnyel a láp.
Azonban egy próbát megér ami felvillan az agyamban és ehhez még kimondanom sem kell a szavakat, csak rágondolnom.
Erős vízsugarak törnek elő a tenyeremből és azokat lefelé fordítva, igyekszem „kitolni” magam a gödörből.

/Userrel Skypon egyeztetve/


Federic kicsit megnyugszik, hogy van kiút. És így ismét tökéletesen mondja ki a vízvarázslatot. És az egyébként is laza, szinte cseppfolyóssá átázott talajt tovább lazítja. Ám a sugárhajtás elvéhez nem elég csupán egy mágus elméje, még ha oly képzett is, mint hősünk.
Ám hamarosan észreveszi az általa félrehajtott ágakat és minden erejét összeszedve kapaszkodik meg bennük. És hamar fel is húzza magát a mélyen gyökerező fák lombja közé. Ám ahogy szétnéz fentről, a főpap mozdulatlanul fekszik a parton a nádasban.
Lihegve kapaszkodik Frederic a menekülését jelentő ágakba és hálát rebeg, hogy életben maradt, míg alatt bugyogva telik meg a testének nyoma, ami nem túl rózsás véget jelentett volna számára, ha még pár percig ott marad.
Mikor kissé csillapodott szívének verdesése, már a környezetére is tud figyelni, de épp csak körülnéz, máris újra szaporábban veszi a levegőt, hiszen meglátja a jól ismert alakot, de az mozdulatlan fekszik.
Keres magának szilárd talajt és gyorsan igyekszik odajutni hozzá, remélve, hogy nem késett még el, mert azt nehezen bocsátaná meg magának.
A főpap felébred, amikor oda guggol mellé és alig bír beszélni a kimerültségtől, de még elmondja kérését:
-Húzd ki a lábam! Túl mélyen van.
*Félig a vízben fekszik, ám ahogy mozdulna arra, a távolságok csalókák lesznek és csak lassan fogyik a látszatra talán másfél méter. Nagyon, nagyon lassan.

Szerencsére találok szilárd felületet, amin keresztül oda tudok menni a főpaphoz és mikor meghallom a hangját megkönnyebbülés suhan át rajtam, hogy az öreg életben van.
- Ne aggódjon uram, már itt vagyok. - mondom neki és igyekszem azonnal teljesíteni a kérését, azonban valamiért nem érem el a lábát.
Minden centiméterrel, amit úgy gondolom megteszek felé, inkább csak távolodik és én először bosszúsan erőlködöm, szinte már nyögök az erőfeszítéstől, aztán gyanakodva állok meg.
- Uram? Valami mágia van itt jelen, nem érem el!
Mégis csak ő a legnagyobb mágus akit ismerek, talán tud rá magyarázatot.
Erőlködve mondja az új szavakat a főpap:
- Egy sötét elf megátkozott. Le kell menned a tó mélyére és kihúzni a lábfejemet a fogságból. Csak így szabadulhatok ki. Siess, még gyógyítóhoz is kell vinned!
- De miért ilyen átokkal sújtotta? - hökkenek meg. - Miért nem ölte akkor meg és.....egyáltalán mit keres itt......uram? - kérdezem lassan körbe nézve, mert rossz érzésem kezd kialakulni.
Valami itt nem stimmel.
Valószínűleg egyébként nem okozna gondot megoldanom a feladatot, mert van nálam olyan bájital, ami egy víz alatti légzés varázslathoz kell, de sosem szerettem í víz alatt lenni és ezt Gwandowyl mester is tudja.....
- Nem mindegy az neked! – fortyan fel az öreg és én visszahökölök nyersességétől, de aztán nyájasabbá válik a hangja. – Szüksége volt az erőmre, azt akarta megcsapolni, ezért hagyott életben és ő hozott ide, de elég a szóból, szabadíts ki! – sürget a hangja ismét.
Ez megszólaltatja a fejemben a vészcsengőt, hisz sosem beszélt így. Szinte már démonikusan hangzott. És lassan kezdek átlátni a szitán.
Ez nem halott mesterem, csak egy szörny lehet, a tó csontözvegy nevű szörnye igyekszik a vesztembe rántani.
Az öreg vízbe mélyedő alakja nem igaz, csupán a csalóka távolság látványával igyekezett volna egyre mélyebbre küldeni a vízbe, hogy végül túl kevés levegőm legyen visszafordulni.
Gyorsan visszafordulok és sietve elhagyom a helyet, nincs már mit keresnem itt. Ideje ellátni a sebeimet, így az úton felszedem a szörny páncélját, aztán elindulok a faluba, hogy végre megpihenjek.

/Federic/


Federic óriási szerencsével úszta meg a csontszellem csapdáját. Ha egészséges lenne, ezeket az akadályokat könnyedén venné. Ám most a küldetés megmutatta neki, hogy sérült hangszálai miatt óriási veszélyben van egyedül minden egyes pillanatban.
Kitinpáncélokkal a kezében érkezik vissza. És csodák csodájára a falut megszállta pár emberi katona. Kis csoport, mely nem akarja a helyieket elnyomni. Csupán annyi dolguk van, hogy a grófnő leányát védelmezzék.
Igen. Jelena örömmel pillant meg hamarosan. És elújságolja, hogy őt is a környékre küldték a halott nő ügyében vizsgálódni. Ám még nagyobb a boldogsága, mikor megtudja tőled, hogy te learattad előtte a babérokat. Neki nem nagyon hiányoztak, fő hogy az embereket biztonságban tudhatja. Ám ki nem mondva szíve mélyén reméli, hogy eme tetted visszaállította Braslov után megcsappant önbizalmadat. És sikerült túljutnod mind mestered halálán, mind apró sérüléseden. Noha kellően tapintatos, hogy ezt a gondolatát fel sem hozza.
-Ha gondolod, visszakísérlek az embereimmel. Néhány banditát is jelentettek a környéken. Örömmel fogják az udvarban hallani újfent lenyűgöző tetteidet. Én pedig később visszatérek majd ide elkapni a haramiákat. Már ha a hadsereg nem előz meg.
Remélem országunk sorsának rendezését jelzi csupán, hogy a gonosz maradványa gyorsabban szorul vissza, mint azt figyelemmel tudnánk követni.
*Páncéljában és szép eszméivel pont úgy festett a napfényben, mint Jean D'arc talán a mi világunkban.


/Köszönöm a játékot!/

Meglepődve látom, hogy a faluban jó pár katona jön-megy és kiderül, hogy Jelena-t kísérték ide, aki pont a halott nő ügyében jött.
Hamarosan tisztázzuk, hogy én meg véletlenül pont a gyilkosába botlottam, így megoldottam a dolgot helyette.
Hála az égnek Jelena nem lesz dühös, hogy elhappoltam előle a dicsőséget, inkább örülni látszik neki.
- Szívesen veszem társaságodat a visszaúton, de nem akarok semmiféle dicsőséget, jobb ha nem kerülök előtérbe. – rázom meg a fejem ajánlatára.
Én lennék a legboldogabb, ha szavai tényleg a jövőt vetítenék előre, de félek, hogy jobb mágus, mint jós, de ezt nem fogom neki hangoztatni, talán pont ő lesz, aki valóra váltja ezt, a kisugárzása és kedvessége meg van hozzá.
- Remélem igazad lesz. – mosolygok rá, aztán hagyom, hogy a gyógyító tegye a dolgát, mielőtt haza indulunk.


//Én is köszönöm a játékot //