Ki tudja miért, de Draw érdeklődését felkeltette a közeli erdőben történő munka. Mivel inkább megvárta Bivalyban, hogy Atlantia visszatérjen a küldetéséről, mint sem elkísérje újabb hadvezetési gyakorlatára, ezért volt elég ideje, hogy Amont elkísérje az útra, amikor a favágókat látogatja meg.
Valószínűleg százszor meg fogja bánni a mai nap során. Vagy talán még többször... Ám még gyanútlanul és unatkozva próbál beszélgetni a kopácsolás közepette Valora jobbkezével.
-Mégis miért nem egy rabszolgahajcsárt bízol meg azzal, hogy intézkedjen állandóan itt és kivégzed, ha nem halad minden rendben. Nincs túl nagy haszna, hogy erre pocsékold az idődet, miközben fontosabb dolgokat is csinálhatnánk.
Csak néha tudsz kijönni, az meg kevés ahhoz, hogy ne lazsálhassanak. Ahhoz meg túl sok, hogy ide lovagolunk meg vissza és... Áh! Gyűlölöm az erdőt!
* Igen. Ez az "Áh" volt az első, amikor megbánta. Rájött, hogy túl sok rossz élményt idéz fel ennyi fa látványa. És megvetően fordul oda, mikor a távolból egy eltorzult, állatias hangon felordított a rengeteg között egy alig felismerhetően emberi hang.
Szörnyű meséket mondanak az öregek olyanról, hogy valaki bement a vadon mélyére és elfajzott emberekkel találkozott. A favágók abba hagyták a munkát és mindannyian a hang irányába néztek.
Jól tudták, hogy a legerősebb szörnyek itt rejtőznek valahol mélyen, a sok zöldtől takarva. És imádják az emberi húst.

Amon

Moor királynő csalódott bennem, nem engedhetem meg magamnak, hogy még többet hibázzak. Bár lebeszélhetném a sötét elfekel való szövetségéről, csak halált hoznak majd számunkra. Nem értem, miért bízik így meg bennük. Atlantia és én is megkaptuk a magunk büntetését, azt hiszem ő nagyobbat hibázott. Kedvelem Atlantia-t, kissé csodálkozom, miért feküdt össze egy sötéttel...
Elbúcsúztam tőle, ki tudja lehet utoljára látom.

Miközben a fakitermelés részleteit beszéltem meg a fő favágómesterrel. Mivel tudjuk, hogy a lehető legveszélyesebb helyen kell fát vágnunk, egy jól kitervelt menekülési tervet is kidolgozunk, hogy minél kevesebb embernek essen baja. A terv a következő, A favágókat úgy helyezzük el, hogy minden 5. favágóra jusson egy jól képzett katona. Ha veszély van, ne hősködjenek, meneküljenek, én magam is odamegyek segíteni, ha kell. Illetve a favágó telepen egy kisebb katonai alakulat is táborozni fog, akik a nagyobb szörnyek, barbár csoportok ellen vonulnak majd. A védelem tehát sajnálatosan muszáj.

Valamiért ez a szörny úgy döntött, hogy pont velem jön. Vajon miért érez vágyat magában minden self, hogy engem ellenőrizgessen? Ki tudja. Ennek legalább nem ül akkora elégedettség az arcán, bár ez is nagyképű. Hozzám intézi szavait.

- Tudja, nem szeretnék csalódást okozni Moor királynőnek. De persze, nem lehetek itt egész végig. Így ki is jelöltem már erre a feladatra egy illetőt. Ameddig itt tudok maradni, addig felügyelem a helyzetet.
Apropó, hogy érzi magát nálunk?

Kérdezem meg udvariaskodásból? Mielőtt nekilátnánk a favágás teendőinek az egész stábbal egy áldozó szertartás keretében erősödünk meg. Az erődből elég hang hallatszik ki, mely aggodalomra ad okot, de a favágók bérén is meglátszik ez a veszélyesség...

Veszélyesnek hangzó szörnyek ólálkodnak ott, ahol az emberi szem már nem hallja őket. Ám most nem csak a félelem játszik elmétekkel, sokkal inkább kézzel fogható tények azok, amik mindannyiótokat nyugtalanít.
Az események nem nagyon váratnak magukra, karomban végződő kezű és hegyes fogakkal rendelkező fekete vademberek közelednek. És percekig csak érkező seregük hangjai hallatszódnak, ahogy zörögnek a levelek között. Egyenest a tisztás szélén fát vágni készülő bivalyiak irányába.
A favágók görcsösen szorongatják két kézzel fejszéiket, nem akarják elhinni egyszerűen, ami hamarosan történni fog. Csak akkor kezdenek el szaladni, ha te rájuk kiáltasz vagy már épp kibukkannak az első wendigók a fák közül.
A szuperkannibálok nem vesztegetik az idejüket helyezkedésre, állat módjára vetik magukat a hozzájuk legközelebb állókra. És pillanatok alatt megtizedelik a védő katonák sorait is. Néhányat ugyan ketté vágtak és holtan hullott a földre, miközben egy elkapott favágóból lakmároztak, ám ennél többen voltak azok, akik elhullottak a roham lendületétől.
A legtöbb wendigó megsebesült, ám patakogban csorgó vérükre fittyet hányva, halált megvetve harcolnak embereiddel.
Ketten hiába szereznek mély vágást a fegyveresektől, akik mellett elszaladnak, feléd és Draw felé szaladnak. Aki a selfet nézte ki prédájának, az hamarosan torkához kapva fuldokolva rogyik térdre, ám neked a másik ellen védekezned kell. Vagy valahogy kitérni a támadása elől...
A csata elkezdődött.

Amon

- Csodás!

Bukkan fel belőlem a szó. Eléggé csalódott vagyok, szinte el sem kezdtük a favágást, már is ezekbe a vademberekbe botlunk. Most megették az embereink felét. Nincs más hátra harcolunk kell.

- Fel a csatára!

Kiálltok az embereknek.

- Amon segíts meg!Flammae Globus!

Majd koncentrálok és tűzlabdákat kezdek el röpíteni a támadóinkra.   Fel a küzdelemre! A draw látom már elintézte a magáét, mutassuk meg mit tudunk mi ember mágusok.

Az első tűzgömb felrobban az Amont támadó szuperkannibálon és nevével ellentétben a mágikus támadást nagyon nehezen bírja, egészen konkrétan semennyire. Amilyen gyorsan tarolják a varázsolni nem tudó, egyszerű katonákat, olyan hirtelen pusztulnak a bivalyi környékén. Alaposan megtizedelte a soraikat, ám ő és Draw még nem jutott ki a csávából.
Csak ketten vannak természetfelettiben jártasok és a fekete szörnyek (hiszen ezeket embereknek nevezni már nehéz lenne, legfeljebb vademberek) úgy tűnik fel fogják prédálni a körülöttük lévő védősort, mire mindegyikre lángot küldene. Ha így megy tovább minden -márpedig mi változna?- döntenie kell, hogy itt marad-e és megpróbál végezni az utolsó néhánnyal vagy szégyen a futás, de hasznos elve alapján inkább nem lövi ki az utolsó lövedékeket, hanem menekülőre fogja. Az utóbbi persze sokkal nagyobb biztonságot ígér és egy vesztes csatát. Ám az előbbi esetén a kockára bízza, hogy sikerül-e kivédekeznie, hiszen mire végeznek az embereivel az ellen száma is alaposan meg fog csappanni, igazából fél vagy egy tucat közzé tehető, hogy vajon mennyivel kell majd a selffel alkotott párosnak egyedül megküzdeniük.

Amon

A tűzgömböm mértani pontossággal trancsírozza szét az első webdigót, majd a másodikat...s így tovább. Sajnos azonban a csatában csak mi vagyunk ilyen jók, a többi harcos sorra esik el. S mi hamarosan egy szorult helyzetben találjuk magunkat.

- Soha nem voltam az a hátráló típus. Küldjük őket a halálba!


Majd a tűzvarázslat helyett egy másikat alkalmazok, mely egy kissé meggyengíti talán a soraikat

- Cladium Terra!

Ha sikerül a varázs, akkor kissé megdőlnek a wendigók, s előnyre teszünk szert, utána tűzgolyóval próbálok végezni velük.

A varázslatod váltása igen hatékonynak bizonyult. Bár embereid még mindig nem tudnák maguk legyőzni a bestiákat, de épp elég előnyhöz jutottak ahhoz, hogy életük árán feltartóztassák, míg el nem fogy kettő kivételével az összes. Ez is nagy eredmény, hogy hat-tíz helyett csak velük kell megküzdeni. Ám mire elérné őket az utolsó tűzgolyó, már közvetlen közeledben tépi ki a szívét utolsó előtti áldozatából és... Hát igen! Téged néz az utolsónak. A másik pedig Drawot.
Egy nagy ugrással előtted terem és karmával a vállad felé suhint, miközben az éjtünde elesik az övének rohama alatt és láthatóan hiába próbálja mágiája után kardjával közelharcban kivégezni ezt a megmaradtat.
Izgalmas élet-halálharcnak néz ki, hogy le tudjátok-e győzni ezt a kettőt. Amilyen könnyű volt a nagy részüket, olyan nehéz lesznek ezek.

Amon

A kiküldött harcosok nem váltják be az ígéreteket, mert bár néhányukat lemészárolják a nagyja még így is ránk marad.
A tűzgolyók mint egy szép festmény ölik meg a lényeket, a mellettem lévő harcos pedig nem menekül el, hanem hasonlóképpen az életéért küzd. Fura, hogy őt is megtámadják ezek, az ördögi lényeknek nincs valamilyen közös szövetsége egymással?
Miközben ezen morfondírozok, egy példány a vállamat célozza meg, és a kocka dönti el, hogy eltalál-e vagy sem.

Minden esetben, megpróbálok védekezni és egy széllökéssel leteríteni magamról a bestiát, utána pedig egy tűzgolyóval végezni vele...

Kocka Hatos
1-3- Eltalálja a vállam
3-6 Elhajolok előle

The member 'Wora' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Draw is végez a magáéval. Bár igen kedvezőtlen pozícióból, de hát neki csak védekeznie kellett. A gyilkolást elvégezte az átok. Csupán időt kellett nyernie. Ahogy neked. Messzire repíti a bestiát a hirtelen megjelenő széllökés és esélye sem volt közel futni hozzád, mire ővele is végzett a tűz.
-Nem mindennapi harc. Jobb lesz nem beszélnünk erről a katonák előtt, mert irigyek lennének és megölnének minket, csak hogy ne tegyünk túl rajtuk...
* Zevadar érdekes felfogása, az előnyszerzésről. Ám szerencsére a ti hadseregetekben nincs ekkora taposás.
-Szövetséget kellene kötnöd az ide száműzött éjtündékkel. Ők már rutinosak ezeknek a szörnyeknek a legyilkolásában. De vigyázz! Ha Uráldur vagy bármelyik hadúr megtudja, te magad is az árulóink sorsára jutsz. És az egész egyházad. Tabu róluk még beszélni is.
Egyik nőt eladtuk a varégoknak, aki ételt csempészett neki és az Első Lord felfigyelt rá. Ő talán tudna valamit, de ostoba asszonyszemély, ha van annyi kincs, amiért segítene. A renegátokat mindenki gyűlöli.
* Átgondolta utána amit mondott és nem is tűnt már olyan jó ötletnek, hogy belső megosztottságukról beszélt. Még soha nem volt bizonyíték azokra a beszámolókra, hogy Nysiy mélyén csapdákat állítottak sötét elfek és falvakban laknak. Arról pedig végleg nem volt tudomásod, hogy az itt élő néger bennszülöttek és szuperkannibálok háborút vívnak velük. Miközben ezt a homály által fedett csoport a hazaiakkal is, embereket és úgy általában mindenkivel ellenséges viszonyt ápolnak.
Mik fognak kiderülni, mire végre elkezdődnek a nagyobb csatározások?

A barátod mindenesetre körbetekint a szanaszét hagyott farönkökön és holttesteken. És int, hogy hagyjatok itt mindent és inkább menjetek haza! Ketten csak nem cipelitek szégyen szemre az eddig kitermelt adagot!

Amon

A mágia megint segítségünkre lett. S a széllökések is jól jöttek, végre újra formában éreztem magam. S egy gyors mozdulattal elugrottam a szörnyről, mely éppen rám vetette magát. Újabb széllökés.
Az összehangolt akciónak köszönhetően hamar véget ér a csata, s a draw is utat talál magának az öldöklés megyéjén. Még csak most kezdtük el, de máris ennyi hátránnyal indulunk, nem igen kedvezőek Ahmest csillagai.

- Biztosíthatom, hogy nálunk az irigység magjai nincsenek a sorok közt. S erőm Ahmesttől származik éppen ezért vagyok ott ahól vagyok, ezt mindenki tudja.

S nagyképűen a tájat fürkészem, érzem kiválasztott vagyok.
Hm, milyen érdekes ötlettel áll elő az éjtünde.

- Én örömmel megtenném, ám nem fogunk szövetségeseink árulójává válni, legyen ott bármi is. Más bizonyára proftiál majd belőle, mi nem szeretnénk az Első Lordal újat húzni.

Majd egy fejdöntés után megyünk haza. Az ott maradottaknak pedig parancsba adom, hogy szedjék össze a kitermelt fát, míg nem jön erősítés ezekből a szörnyekből.

Feladatodat ha véráldozattal is, de elvégezted. Ám úgy tűnik még a fa is -amiből pedig rengeteg van- nem olcsó nyersanyag az érintetlen vadonban. Ahhoz, hogy megszerezzétek legalább néhány Végtelennek el kell kísérnie mindig a munkásokat. És akkor valószínűleg kordában tarthatóak az itteni szörnyek.
Ám nem okozhatsz csalódást Valorának, hiszen az ork vendégségből visszatérve nem lesz elragadtatva egyetlen botlástól sem. De ezt csak a Mesélő maga gondolja bele, nálad jobban senki nem ismeri azt a nőszemélyt.
Hűséged a királynőhöz és Uráldurhoz megingathatatlannak látszik. És mire visszaérkezik yrchi fogságából már Észak-Bivaly raktáraiban fog állni a kért fa. Ám addig megtudod a futárja üzenetét és három embert már rá is állítottál a feladatra, akik végzik a dolgukat.
Egy sok küzdelemben és sikerben bővelkedő jelentés előtt állsz. Hamarosan pedig egészen biztosan kiszabadul a főpapnő.


/Köszönöm a játékot!/

Amon

A küldetésünket siker kell, hogy koronázza, nem bukhatok el egy ilyen egyszerű feladatot sem. Visszaérve Észak-Bivalyba megkapom a híreket, melyek aggodalommal töltenek el. De mint mindenre Moor királynőnek erre is van terve, s elküldöm az embereinket, hogy hozzák ide a nőt. Persze a legjobb harcosok legjobbjait és legjobb elemi mágusok legjobbjait küldöm, hiszen sok múlik a dolgon. Utasítom őket, hogy hozzák el a nőt élve. Ha nem sikerül a küldetés, felesleges már visszatérniük.
Hamarosan elérkezik az Irgalom Ünnepe. Elkezdem az előkészületeket.

//én is nagyon köszönöööm //