Faj: Ork

Nem: Férfi

Kor: 32

Becenév: Grom

Rang: Harcos

Mágia szint: -

Mindig őszintének tartottam magam. Azonban ez nem azt jelentette, hogy nem tudok titkot tartani. Sok-sok csatában részt vettem, harci tapasztalatom is megvan, fegyverem a jó öreg Vérpöröly, melyet tőlem elszakítani nem lehet, és ritkán is rakom le, eredetileg Apámé volt és ő Démonokat ölt vele, én sem akarom kevesebbel beérni. Szeretek harcolni. A véremben van, és ha szívemre hallgatok, minden ellenség imádkozzon az Istenekhez, mert biza nem kegyelmezek!

Egy félreeső területen születtem meg az Oughwar-hegységtől kicsit keletre, szüleimtől sokat tanultam ifjúként, és amikor Apám egy csatában elhunyt rám hagyta pörölyét a Vérpörölyt, innen is kaptam második nevemet. A Vérpöröly egy hatalmas és tekintélyt parancsoló fegyver volt, mellyel apám démonok ellen is harcolt. A nevét a vértől már vörösesen fénylő fémről kapta.  Fiatalon megismerkedtem a későbbi törzsfőnökkel Niiruval. Vele szoros barátságot kötöttem és az óta is jó barátok vagyunk. Fiatalon sokat edzettem, hogy a legjobb legyek és mára talán az egyik legjobb egészségi állapotú ork lettem a törzsemben, Pár évre rá bizonyíthattam is a Braslow elleni csatában ahol dicső győzelmet arattunk a gyáva emberek felett. Óriási győzelmünknek köszönhetően végre megbecsült ork lettem nem csak otthonomban, hanem máshol is. Többször voltam a Niiruval a fővárosban is ahol többször beszélhettem személyesen a knuutal is, hála barátom közbenjárásának. Miután hazatértem sem csüggedtem tovább gyakoroltam a Vöröspöröllyel és sok fosztogatáson vettem részt a környező földeken. Elég jól megismertem a környéket, és sokat tanultam a világról.
A legérdekesebb fosztogatásom, talán ami két hónapja volt: Egy kis faluba mentünk tucatnyian már az éven másodszorra, eddig mindig könnyű préda volt és nem is volt túl messze. Berontottunk a faluba ki mivel jött én egyenesen a falu központjába rontottam és néhány bátor falusit lecsaptam Vérpörölyömmel, nagy nyekkenés közben lehelték ki lelküket… Legalább harcban haltak meg- gondoltam magamban. Majd váratlan dolog történt, amikor egyik bajtársam bement a helyi malomba több tíz katona rontott onnan ki talpig páncélban és éppen felénk jöttek. Pár társammal egy kupacba gyűltünk és vártuk a közeledtüket. A két lovas közülük előre jött, sajnos, vagy nem is sajnos összefutott a Vérpöröllyel és leesett utána azonnal egy késsel találkozott. A másik lovast Niiru szedte le és intézte el. Majd a sok kis emberre tizedmagammal rárontottunk, csatakiáltásunkat mérföldekre hallani lehetett és hiába voltak túlerőben, minket nem tudtak megállítani, dühünkben a falut felgyújtottuk és nem hagytunk túlélőket. A hazafele vezető úton egy nap múlva megint lecsaptak ránk, nem sokon múlott, hogy túléljük, de mégis túléltük, veszteségeink voltak sajnos, de a támadók végül is csak visszavonultak, mi pedig mentünk tovább hazafele, ahova másnap el is értünk.
Hazatértünk után kicsit pihentünk, de éreztem a dolgok jelentősen megváltoztak. A mai nap éppen vele beszélgettem és elmondta aggodalmait.
- Ha így megy tovább az emberek előbb utóbb eljönnek ide is fel kell készülnünk…..