Faj: Ork

Nem: Férfi

Kor: 25

Becenév:

Rang: Sámán

Mágia szint:

Rendkívüli módon szereti és tiszteli a szüleit. Ebből kifolyólag bármit megtenne az érdekükben. Kedveli az állatokat is és soha nem kínozná őket. Csak akkor vadászik, ha kell szórakozásból soha. Elítéli és gyűlöli a sportvadászokat és keményen megbosszulja a természet ellen elkövetett vétséget. Habár ő egy sámán gyakran használja botját bunkóként és jó pár nyaklevest képes vele kiosztani. Idézett farkasaira nagyon vigyáz, és rendkívül lesújtaná, ha akár egyet is elveszteni közülük. Csak akkor hívja barátait segítségül, ha a helyzet úgy kívánja. Az embereket furcsa szerzetnek tartja a kinézetük és szaguk miatt. Úgy vélekedik róluk, ha őt nem bántják ő sem bántja őket.

Gyerekoromban gyakran kérdeztem a szüleimet miért különbözünk annyira másoktól. Ők mindig azt fellelték erre, hogy ők különböznek mitőlünk. Egyszer kétszer szerencsém volt látni embereket és egy-két Elfet is. Mi testünket zöldes bőr borította be, míg nekik fehér. Szánkból két szemfog meredezett, kifelé míg az övékét csak akkor lehetett látni, ha beszéltek. Egy hat éves kis Ork fiúcskának nagyon viccesnek tűnhettek és természetesen jobban meg akartam őket ismerni. Édesanyámék óva intettek tőlük és elmondásuk szerint sokkal veszélyesebbek egy megvadult farkasnál. Nem az erejüktől kell tartani, mert gyengék akár a reggeli harmat. Behízelgő nyelvükkel becsapják, a hiszékenyt majd lesből lecsapnak rá. Mivel ők mondták elhittem hisz mindenki tudta a szülőket mindig tisztelni kell. Igen. A tisztelet egy olyan dolog mely többet ért nálunk bármely kincsnél. Igen nehezen lehetett megszerezni ám játszi könnyedséggel lehetett elveszteni. Gondtalanul jártam a környéket ártatlan állatkákat hajkurászva vagy éppen annak a dühös anya elől rohangáltam. Egy szó, mint más nem kínzott az unalom keserves vaskarma. Néha azt játszottam, hogy hatalmas harcos vagyok és egymagam győzőm le a falunkat fenyegető veszedelmeket. Bár kicsit szórakoztam a természet teremtményeivel soha nem bántottam őket. Azt is sikerült belém sulykolniuk, hogy csak azt öljem meg, aki ártani akar nekem, vagy akit meg akarok enni. Játszópajtásaim nem igazán voltak, mert jobban szerettem egyedül múlatni az időt. Ez körülbelül tíz éves koromban változott meg. Egyik nap furcsa susogást halottam a hátam mögött. Hirtelen hátranéztem ám nem láttam ott senkit. Néhány nappal később ismét furcsa zajokra lettem figyelmes. Arra gondoltam, hogy a többi gyerek leskelődik utánam. Azonban mind azt vallották, hogy ők bizony nem szegődtek a nyomomba. Mikor már majdnem minden nap halottam a furcsa hangokat úgy döntöttem végre csapdát állítok. Leültem a földre egy jókora fahusánggal a kezemben és behunytam a szememet. Egy vándor számára úgy tűnhetett, hogy elnyomott a fáradság ám ehelyett nagyon is éber állapotban hegyeztem a fülemet. Abban a pillanatban mikor fülemet megütötte ama különös hang azon nyomban felpattantam. Megrökönyödésemre nem járt arra egy árva lélek sem. Elbújni nem tudott, mert közel s távol még egy bokrot sem lehetett találni. Így teltek a napjaim melyekből hónapok lettek. Eleinte észre sem vettem a fejfájást mely időről időre erősödött. Talán segítséget kellet volna kérnem ám mégsem tettem. Apámat soha nem halottam panaszkodni sem mikor éheztünk, sem mikor láz kínozta sem pedig mikor egy nyílvessző állt ki a mellkasából. Így erőt merítve azokból, akiket tiszteltem, tűrtem. Egy év múltán azonban olyan dolog történt, amihez hasonlót még nem tapasztaltam. Fejemet immár mintha baltával püfölték volna. Azon az éjszakán is szörnyű fejfájásra ébredtem szokás szerint. Ám hirtelen a semmiből egy különös árny jelent meg és viharos gyorsasággal közeledett felém. Mikor már majdnem elért hozzám eltűnt, mint a kámfor. Verejtékben fürödtem és éles sipítozó hangon kiabáltam akár egy vágásra szánt malac. Azon nyomban megjelentek szüleim attól tartva, hogy valami megtámadott. Elkezdtek kérdezősködni, hogy mi történt ám nem tudtam elmondani. Ekkor megjelent a hajlékunkban a falu sámánja és lerántotta kis titkomról a leplet. Látta, hogy gyakran simogattam a fejemet így alkalomadtán messziről követni kezdett. Megfigyelte, hogy olyan neszekre figyeltem fel, amikre normál esetben nem lettem volna képes. Kíváncsi volt, hogy mikor kérek segítséget ám elmondása szerint keményfából faragtak. Sámán lévén ő is látta a szellemeket és mikor meghallotta a sikolyomat tudta elérkezett az idő. Felajánlotta, hogy megtanítja nekem, amit egy sámánnak tudnia kell én viszont visszautasítottam. Olyan nagy és erős harcos akartam lenni mint édesapám és édesanyám. Mind a ketten erős, büszke és bátor harcosok hírében álltak. Megkért, hogy másnap tartsak vele, hogy megmutathassa mit jelent sámánnak lenni. Mikor felkelt a nap mi is útra keltünk. Néhány órányi gyaloglás után sikeresen beleszaladtunk egy rablóbandába. A csapat három emberből állt mindegyiknél egy-egy kard. Botor módon úgy vélték náluk az előny megtámadtak minket. Fegyvertelen lévén nagyon ideges lettem ám a sámán igyekezett megnyugtatni. Számomra ismeretlen szavakat mormolt és két hatalmas farkas bukkant elő szinte a semmiből. A férfiaknak azonnal menekülőre fogták ám nem jutottak messzire. Egyikük mielőtt jobblétre szenderült megvágta a farkas lábát, aki ettől sántítani kezdett. A sámán belenyúlt erszényébe és elővett valamilyen balzsamot. Mikor bekente a bestia lábát szemlátomást jobban érezte magát, majd ahogyan érkezett úgy el is tűnt. Ekkor értettem meg, hogy nem csak fejszét lóbálva lehet harcolni a csatában. Ráadásul én is részesülni akartam abban a hálás pillantásban, mint a sámán. Attól a naptól kezdve magam is eme ritka tudománynak szenteltem. Igaz beletelt jó néhány évbe mire sikerült ráéreznem az ízére ám egy emberi közmondás szerint jó pap holtig tanul. Huszonöt éves lehettem mikor az én fülembe is eljutottak a hírek miszerint hatalmas háború van kitörőben. Ezúttal nem apró csetepatékról lesz szó, hanem egy igen komoly problémáról. Ami engem illet, szembeszállok a lopkodókkal, hogy megvédjem a falumat. Ha a vezér parancsolja akár a világ végére is elmegyek. Addig is otthon maradok és teszem, amihez értek. Védelmezek és gyógyítok.