Amerith királynőnél többen várakoznak meghallgatásra. Talán a tavasz teszi, megélénkültek a természettel az erdei elfek is. De várniuk kell.
Az egyik tanácsadód diplomáciailag fontos levelet hozott be. És csak rá kell nézni, hogy tud, nem ez lesz az egyetlen megválaszolandó kérdés.
-Felség! Újabb levél érkezett Mognartól, amelyben születésnapod alkalmával köszönt téged. A szokásos frázisok. Már egy éve ugyan arról beszél csak. Most épp reményét fejezte ki, hogy a tavaly ősszel "szüneteltetett" katonai akció a Sötét Vastelep nevű bánya visszafoglalására a jó idő érkezésével újra elindul és támogatod még több harcossal.
Ezen kívül most is megemlíti, hogy reméli a maga csendes folyásában előre haladnak a kereskedelem fejlesztésére tett lépéseitek és hamarosan beérik a gyümölcsük. Még mindig fájlalja, hogy nem indult még több mennyiségben faanyag Awyrisból. Biztosít, hogy a kohóik bőven tudnak még faszenet felhasználni és a vájatok alátámasztásához még több épületfa kellene.
* Leengedi levelet tartó kezét és nagyot sóhajt.
-Most, hogy megismertem az embereket közelebbről, azt kell mondjam, a törpök rosszabbak, mint ők. Alig akad gondunk SzentKő városának lakóival.
Bár most is megemlíti a törpe király, hogy szívesen eljönne meglátogatni téged, de rossz ötletnek tartom. Az égi istenek követőinek egyetlen neuralgikusan rossz szokásuk, hogy folyton több fegyvert szeretnének. Ha megtudnák, hogy itt jár a bányász nép, egészen biztosan találkozni akarnának velük. És valahogy elérni hogy törpe fegyvereket kapjanak, aminek egy részét ők állnák... a költségek jelentős részét pedig a Kincstár.
Többször beszéltem velük, nem rossz indulatból vagy mohóságból csinálják. De főként amióta a határaink szélére költözve is megtámadták már Ahmest szektájának hívei őket, nem érzik biztonságban magukat és az otthoni hadseregükhöz mért nehézlovasságról és jól felszerelt gyalogságról álmodoznak.
Nagyon kevés pénzügyi háttérrel. A vár és város építése is a szűkös forrásaik miatt haladnak lassan.
* Odakint a sor legelején türelmesen várakozik egy Gallileo Gallilei nevű ember kereskedő. Még ha nincs is semmi köze az általatok befogadott emberekhez. Sőt! Nem is erről a kontinensről származik. Ám jó szolgálatot tett a Debóra-nyomozás során.

Izgalmas nap előtt állunk, beindult a tavaszi zsongás. Nagy az izgalom. Sokan várnak az ajtó előtt, de mielőtt bárki is belépne, egyik tanácsosom levél tartalmát közli velem és egy hírt, aminek cseppet se örülök. Ahogy látom ő sem....
Jólesik, hogy Mognar megemlékezik Születésem napjáról, viszont az óhajai már kezdenek fárasztóak lenni. Egy... arról, hogy indul e több katona tőlünk a törpök segítségére azt nem én döntöm el. Kettő... a fákkal kapcsolatos problémáját szintén azok tudják megoldani akik a fákat gondozzák. Ha vizsgálódás alatt találnak egy-két olyan fát amelyik nem jó helyen van, vagy sérült, kivághatják és adhatják. A viharok rendszerint megtépázzák kicsavarják némelyiket a földből. Másik ötlet. Ha erre még nem került sor kijelölhetünk egy olyan területet, ahol csemetéket nevelünk erre a célra. Szóval lényegében ez se az én dolgom, de egy kérdést megér.
Ahogy mindezen elmerengtem, rögvest közlöm is a körülöttem lévőkkel, ötleteimet, és kérdezek...
Az emberek ügye az ami kicsit bosszantó.
- Az ember roppant kreatív nép. A jég hátán is képes megélni ha kell. Nem lehetnek ennyire ostobák. Fel kell találni magukat, mert igenis képesek rá. A vezetőjük akivel találkoztam, se tűnt tökkelütöttnek. Nem vagyok hajlandó konkrét segítséget nyújtani. Támogatni tudom őket vagyis tudjátok őket tanácsokkal, ötletekkel, de ezt meg is beszéltük egyszer. Szóval ők csak a biztatásunkat és jó tanácsainkat kaphatják. Ez a javaslatom, de természetesen ha már így összegyűltünk mindenkinek meghallgatom ötletét.
Azt semmiképp sem engedhetjük meg, hogy visszaéljenek támogatásunkkal... És most kérdés...most vitatjuk meg ezeket a dolgokat vagy fogadhatom vendégeimet...

Valóban idegesítő, hogy Mognar ragaszkodik a nagyobb fakereskedelemhez. Hiszen ez nyilván valóan neki az érdeke. És ugyan így igaz ez arra is, amit a nálatok letelepedett ember kolónia kér. Nekik is idővel maguknak kell kitalálniuk, hogyan jutnak az általuk vágyott igen komoly fegyverekhez.
-Felség! A fa rendelkezésre áll, ezzel sosem volt gond. De pár elf, aki megpróbált kedveskedni a törpéknek és vitt egy keveset nekik, arról számoltak be, hogy nem becsülték sokra. Nem volt kedvük többet oda szállítani, hiszen alig egy kevés pénzt fizettek érte. Nem drágább annyival ott a fa, mint amennyi vesződés van a fél kontinensen átcipelni.
Talán meg kellene nekik mondani, hogy ha ennyire vágynak rá, akkor jöjjenek maguk!
* Úgy tűnik a két nép együttműködése egy másik ponton akadt le. Egyszerű logisztika, mely nem kínál kézenfekvő megoldást egyelőre. Ám sokkal több probléma miatt fő most a fejed, mint leragadhatnál egynél. És a tanácsadód sem biztat, hogy ezt ennél hosszabban tárgyaljátok ki. Inkább az első személy lépjen be, ki úgy is megint a kereskedelem nyűgével akar zargatni.



Az ember fajú kalmár lép be, kiről már pár helyen tettem említést. És közeledbe érve mélyen meghajol.
-Jó napot, királynő! A nevem Gallileo Galilei. Két alattvalódnak segítettem egy nyomozásban még az emberek területén. Ennek már legalább egy esztendeje. És ők meleg szívvel biztattak, hogy keresem fel Önt, mert csak ajánlani tudják kegyelmednek, hogy országotokba beengedve szabadon kereskedhessek és felkutathassam, mire is van szüksége népednek.
Hajóval érkeztem, megkerülve a kontinenst is. Felhajóztam egy széles folyón egészen az orkok falvaiig, bejártam az emberek birodalmának egy jelentős részét. És megismerkedtem a törpökkel és az oawákkal is.
Annak ellenére, hogy nem ez a szárazföld szült engem, messze vidékekről jöttem, talán nem túl nagy merészség azt mondani, hogy megismertem a jelentős részét. És ami talán még jelentősebb, hogy távoli világok itt még soha nem látott kincseit is ismerem és el tudom hozni az erdei elfeknek.
Remélem meggyőztem ezzel. És nincs kifogása ellene, hogy jó üzleteket csináljak birodalmában.
* Még egyszer meghajol és hallgatva figyel téged.

Felcsillan a szemem az érdekes hírek hallatán. Ez az ember sok felé járt és sokat látott vándor. Értékes lehet. Az emberekkel való kellemetlenségek után végre itt áll előttem egy olyan, aki méltóztat kihasználni az előnyeit. Nem balga.... Jó hírszerző lehetne belőle, egy értékes hangú kismadár, és cserébe talán az általa bonyolított kereskedelem is hasznunkra válhatna.
Aztán lehetne itt az emberek lakta területen. Segíthetne megoldani eme roppant kényes problémát hisz közülük való. Talán ő elég bölcs és megnyerő lehetne ahhoz, hogy a többiek bízzanak benne és így nem nekünk kéne foglalkozni, vagyis nekem ezzel a problémával. Egyel kevesebb lenne.....Reménykedem.
Intek neki, hogy várjon egy pillanatot míg válaszolok, és ezen gondolataimat megosztom a teremben tartózkodó tanácsosommal....

A tanácsadóid támogatnak ötletedben. Ez a férfi tapasztalt kereskedőnek tűnik. Ráadásul hajóján sok rakomány elfér, akár nagy tételben is tud szállítani fát Raydanba. És nem jutott volna el eddig, ha nem találná meg a jó üzletet.
A fellendülő áruforgalomból valóban lehet fordítani egy kis pénzt arra, hogy az égi istenek követőinek néhány jó minőségű fegyvert is mindig hozzon. Biztosan megtalálja majd azt is, amit ezért a törpékhez szállíthat.
Időt kell még hagyni. De a folyamatok elkezdődtek. És Awyris hamarosan megszabadul ezektől a problémáktól, megerősödve kerülve ki belőlük. És a szekta is megkeserüli, ha ismét felbukkan és SzentKő várát már jól felszerelt hadsereg védi...


/Köszönöm a játékot!/

Miután rendesen megvitattuk ezt a kérdést,mindent elmondtam a kereskedőnek. Biztosítottam támogatásomról és megemlítettem, hogy bízok a közelgő közös jövőnkben. Ő hálásan fejet hajtott és távozott.
Aztán jöttek a következő vendégeim. Így telt e napom.

//Én is köszönöm!//