//Brienne Crowdfield//

Brienne a Családja elveszítése óta,alig találja helyét a megszokott és eddig melegséggel töltött otthonában..
Sokszor indult kisebb utakra az erdőben,hogy magányát és a fájdalmát igyekezze enyhíteni..de több-kevesebb sikerrel..

Awirys elég nagy volt,hogy hatalmas sétákat és újabb kalandokat éljen át.
De a szíve mélyén válaszokat keresett a történtekre..és arra,hogy a szíve választottja miért tette volna ezt a szörnyűséget..ha egyáltalán ő tette..
De csak a sok talán és a ha kavargott a fejében,ahogy a szomorúság is nyomta a lelkét.

Egy napon ,mikor a felkelő nap is éberen sütötte a tájat..összepakolta a holmiját és útrakélt.
Megtudni az igazságot,bármi is legyen az!

Már jócskán elérte a tündék erdejének határát,mikor egy legelésző lovat pillant meg..de a gazdát nem látja még..vagy mégis?

Egy kis elrejtett tavacska van nem messze attól a helytől,ahol most áll,és kisebb-nagyobb sziklák csipkézte partjától pár lépésre egy férfihangot hall..éss mintha valamivel csapkodná a vizet..amit éles szitkozódásokkal ismétel ujra..

Ha Brie közelebb lép a forrás tavacskájához,akkor egy csuromvizes pasast lát aki éppen a kardja lapjával igyekszik "halatfogni"..
De ahogy így csapkod,nem igazán hallja a közeledésed.

-Hogy a fene essen bele ezekbe a halakba!!..miért nem tudnak egyenesen kiugrani a nyársra,és a tűzön megsülni!!..Aki kitalálta a halászatot..na azt etetném csak szálkákkal!!...A fészkes fenébe velük!!..gyere már ki a vízből ,pajtás!Éhes vagyok!!!-csak úgy árad belőle a sok szitok,de a halacskák csak nem akarnak terítékre kerülni...

[b]Csak rajtad áll,hogy mit teszel...[b]

* A baleset, vagy gyilkosság, vagy éppenséggel még maga Brie se igazán tudja, hogy minek nevezze a családjával történteket, mindegy is, a lényeg, hogy ezután a szokásosnál is többet rótta az erdő ösvényeit. Talán hogy megnyugodjon, talán hogy valami nyomra leljen. Annyi biztos, hogy nem nyugszik...addig egészen biztosan nem, amíg meg nem tudja, hogy mi történt a családjával, hogy ki tette, miért tette amit tett, és ha lehet, valamint ha megéri, akkor bizony annak a számára egyelőre még ismeretlen személynek vége lesz. Ha az elf leányzón múlik, akkor efelől semmi kétség.
Egy meleg, napsütéses napon épp a szokásos túrája egyikét végezte, mikor akarva-akaratlanul ugyan,de elvetődött az erdő szélére, ahol is észrevettegy tavacskát, a tó közelében pedig egy felnyergelt lovat...csakhogy gazdátlanul.*
~Ez szokatlan..mégis hol lehet a gazdája?~*ötik fel benne a gondolat, közben persze sétál tovább, így aztán pár méterrel arrébb, a tavacskánál meg is pillant egy kissé szokatlan látványt: egy tiszta vizes férfi kardjával hadonászik, és csapkodja a vizet...azt ugyan így látásból nem tudja kideríteni, hogy mégis mi a baja a másiknak,de szerencsére amaz szavaival rásegít Brie dolgára, így aztán hamar kiderül, hogy bizony halászni akar, csak rossz oldaláról közelíti meg a helyzetet..így nem lesz hallakoma.*
- Üdv! Elnézést a zavarásért, csak azt szeretném mondani, hogy így semmit nem fog elérni, tudja? Mindig a hegyes végével szúrunk...de, gondolom, ezt Ön is nagyon jól tudja,nem igaz?*érdeklődik kevés, hangjában szinte alig hallható, csak a tapasztaltabbak által észlelhető gúnnyal. Fogalma sincs, hogy a hímneműnek mi a terve, de az biztos, hogy ha tovább hadonászik, akkor csak vizesebb lesz, de kevésbé éhes nem. Úgy dönt, megvárja, mit szenved még össze, aztán ha a férfi úgy gondolja, akkor akár segít is neki...mert ki tudja? Lehet, egyszer még hasznára is válhat a mostani jócselekedete.*

A férfi hirtelen felkapja a fejét a nöi hang hallatán..de egy kis grimasz után végül megszolal..

-ha jobban tudod,akkor csináld..én már kifárasztottam ezeket a gyors bestiákat..és igencsak elegem is van ebböl a vizes dologbol..

Aztán még egyet odacsap a vizbe a kardjával..és kifelé indul a partra.

Füttyent a lovának ,akinek a nyeregtáskájábol egy pokrocot és egy tiszta inget és nadrágot vesz elö.

Látszik nagyon nem zavartatja magát,leveszi a vizes gönceit és átöltözik száraz ruhába.
Felsötestét itt-ott régi hegek és sebek éktelenitik..de látszik hogy már joideje beforrtak.
Hamar felkapja a száraz ruhákat és a fegyvereit is gondosan áttörli.
Aztután visszaül a tüz mellé..és amit a nyeregtáskábol elövesz..azt rakja ki.

-jöjjön közelebb..egy kis sajttal és kenyérrel meg tudom vendégelni..ha gondolja..ezek a fránya halak meg gyorsak..pedig nagyot suhintottam rájuk..-nevet fel.

-Edgar vagyok...-bolint feléd-ne féljen kisasszony..nem harapok..-mosolyodik el és int ,hogy menj közelebb ha szeretnél.
-elég hüvös erre az este..itt a tüznél megmelegedhet ha gondolja..

*Éppcsak hogy nem fújtat egyet a hallottakra, azt is csak a jólneveltségének köszönheti. Mert mi az már, hogy ő, egy nőnemű egyed halásszon? Na persze...ha annyira éhes a másik, akkor szerezzen magának halat, ő elvan így is, köszöni szépen, de azért megvárja, amíg az ismeretlen férfi kiszenvedi magát, már nem szó szerint, csak a vízből, majd kissé bosszús és értetlenkedő fejcsóválások közepette szerez két uszonyost a felkavarodott tóból, ami - lévén, hogy a víz elég felkavart állapotban leledzik, csakúgy, mint Brie lelkivilága - nem épp egyszerű művelet, azonban az elf leányzó sikerrel zárja a küldetést, és viszi is a halakat a férfinak, akinek, mint kiderült Edgar a becses neve...mert neveket, ugyebár, nem lehet lopni, Brie legalább nem tud róla.*
- Tessék, itt a hala.*adja oda a halakat az időközben száraz ruhába bújt Edgarnak, hogy süsse meg, mert nyersen nem valami finomak, majd engedve a kíváncsiságnak letelepszik a férfi mellé, és egy apró mosolyt ereszt el felé..hadd higyje csak, hogy a megilletődöttség teszi, akkor talán kiszedhet belőle valamit...mindegy mit, akármit..akármi célravezető lehet, és a semminél minden jobb.*

-o.oo..ö..ö..remek!-csillan fel a szeme Edgarnak a halak láttán,miután döbbent arccal nézi az elé tett halacskákat.

-hamarosan készen is lesznek..-nekilát is azonnal hogy elökészitse a nyársra,ami már csak pár perc.

Amint elkészült a vacsora és az illatok is jelezték,hogy ehetöek..Edgar odanyujtja neked az egyik fogást.
-jo étvágyat Önnek is Hölgyem!-bolint illedelmesen,és látszik rajta hogy nem egy "paraszti"családbol valo..
Bár az öltözéke nem olyan elökelő,de a hangja és szeme is elárulja neveltetését..persze ha valaki jol figyeli eme jeleket..

Miután falatoztatok,a férfi feláll és rendet trsz a tüz körül..vigyázva az erdö fáit és növényeit..látszik hogy tiszteletben tartja a természetet..bár a modora nem éppen elf..de emberként szeret itt lenni...
-Ha megkérdezhetem Kegyed..mi járatban erre??Nagyon sok kisasszony nem jár egyedül a határnál..veszélyes is lehet Magának..-mondja kicsit aggodo hanggal,de a kiváncsisága is furja az oldalát,hogy te ki lehetsz..

-köszönöm a halakat..-mondja halkan  ,de nem azért mert ne halljad,hanem mert zavarba hoztad..bár igyekszik leplezni..de be kell ismernie hogy ügyesebb vagy nála.

-Merre tart?...ha gondolja elkisérem egy darabon..-mondja kis idö mulva..igyekszik terelni a szót..hogy ne lásd azt az apro pírt az arcán..

*Fogalma sincs, hogy most mégis miért kell ennyire örülni néhány uszonyosnak...mármint azon kívül, hogy enyhítik velük az éhségüket, és Edgarnak se kell tovább bénáznia...Brienek meg néznie Edgar bénázását...mindenki csak nyerhet a helyzettel. Az elf leányzó legalábbis egészen biztos.*
- Jó étvágyat! De nem szükséges ám hölgyemezned, nyugodtan szólíthatsz Brienek is, nem harapok* fordul a férfihoz egy kis mosoly kíséretében. Nem igazán tudja, mit reagáljon, vagy hogy egyáltalán tegyen-e, mondjon-e valamit, de most kétségkívül egész furán érzi magát a bőrében..ilyen furán pedig már elég régen érezte magát...de ezt persze esze ágában sincs a férfi orrára kötni...na nem, olyan egészen biztosan nem lesz, maximum ha megbetegszik, de szerencséjére elég jó immunrendszerrel rendelkezik, így aztán ez se mostanában esedékes. *
- Merre? Hát...*nem egészen biztos, hogy jól teszi, ha elmondja Edgarnak úticélját, de aztán rövid gondolkozás után úgy dönt, hogy ártani nem árthat, legfeljebb segítséget tudnak hívni, ha esetleg valami történne velük útközben.*
- Nicsivóba tartok. Személyes ügy.* teszi hozzá halkan, remélve, hogy a férfi nem kezd el kérdezősködni, mert akkor fogalma sincs, mit mondjon.*

-Nicsivó....remek! Arrafelé tartok én is, és nem nagy kitérő, az én eredeti célomhoz..
Ha magával tarthatok, és elkísérhetem a város határáig, esetleg tovább, ha nincs ellenére..

-Esetleg ismerős arrafelé? Mert az egyik útszéli fogadós a jócimborám, aki nem egyszer segített ki a nem éppen tisztességes úton járó alakok közül..- nevetek magam elé.
- Na jó....ez vicc volt!- nevetek fel hangosan, és bíbelődni kezdek a lovam nyerge mellé erősített takaró eloldásával, amit aztán Brie-nek nyújtok.

-Hűvösek az éjek, tessék...takaródzón be. Én megszoktam a szabad ég alatti alvást, de egy Hölgynek hidegebb a talaj...és kérem fogadja el..
Holnap korán indulunk, és pihenni kell a hosszú út előtt.

Kíváncsi voltam, mi járatban lehet egy elf a városban, de nem kérdeztem rá. Talán tolakodónak tartana, és én is inkább nyugovóra térnék az indulás előtt.
Elég sokat vesződtem a halak kifogásával, és ami valljuk be nem ment fényesen, de most az éj erőt és nyugalmat ad, a pihentető alvásra, ahogy Nord, a lovam is kifutotta magát az elmúlt nap során.
Nord nagyon okos állat, és évek óta együtt járjuk a vidéket. Mindenben számíthatok rá, és mivel teljes összhangban vagyunk, így még kikötni sem kell sehová..
Egy füttyentésemre máris jön hozzám, és mi ketten nagyon jóban vagyunk...ahogy jól tudja, hogy én sem hagyom magára semmilyen körülmények közt.
De most pihennie kell neki is.

-Jó éjt, Brie..- mondom a lánynak, és keresek egy helyet a tűz másik oldalán alvásra alkalmas helyet.
Bár hűvösek az éjek, és nem alszom soha mélyen. De azért minden gyanús neszre ébredek, és ha kell, akkor tovább állunk idő elött, ha szükséges..


Az éj eseménytelenül telik. Hajnalban te ébredsz korábban, és valami furcsa hangokat hallasz közeledni. Látod, hogy Edgar takarója alatt fekszik, és szuszog álmában.
A közelgő hangok embereké, valamin vitáznak, és egy csikorgó hangot is hallasz, ha jól fülelsz.

Nord nincs a közelbe, de a nyergéről a batyu a földön hever.
Hamarosan közelebbről is hallod a hangokat, és most már kivehető, hogy 2 férfitől származik.
Korülőttetek nincsenek árnyas bokrok, csak magas lombú fák.
Lassan a két alak körvonalait is látod, és valami nehéznek látszó, hosszú tárgyat vonszolnak maguk után...