Tízezres sereg élén halad az erdei elfek vezetője egy mocsaras tájon keresztül. A tavaszi esők által feláztatott vidék erősen lelassítja a haladásukat. Ám még jobban azok az ostromgépek, amiket magával hozott. Ám nem türelmetlenkedik, hiszen bölcsen tudja, hogy ezekre szüksége lesz az előtte álló ostrom során. És hosszú hónapokig tartó menetelése eredményeként -mely során átszelte a kontinenst- már csak pár napnyira van Észak-Bivaly végvárától. Egy utolsó élő hívéig kiirtandó szekta legfőbb központjától.
Épp hoznak katonái egy emberi fajhoz tartozó illetőt. Nem sokkal ezelőtt tért le az útról és próbált meg átvágni lovával egy réten. Ám hátasa megtorpant és valami miatt olyan nyugtalanná vált, hogy kénytelen volt leszállni. És ekkor növények gyors ütemben nőve fonódtak a lábaira és hamarosan egész testét gúzsba kötötték.
A felbukkanó lombtünde katonák természetesen elengedték eme szorításból, de kezét maga előtt azért összekötötték. Így kísérik most királyuk elé.
De vajon mit tesz Amon, kinek vállalnia kellett ezt, hiszen Valora Moor is csak pár napnyira van tőlük, gyors paripákon vágtat haza. Valamit ki kell ötlenie, amivel a főpapnő hamarabb érkezik meg, mint a hegyesfülű sereg.

Amon

Sajnos, bosszantó hírek érkeztek, s az erdei elf király továbbra sem áll el szándékától, hogy megostromoljon minket. Vajon, miért ilyen kitartó, halottam pletykákat a királlyal kapcsolatban...Egy biztos, tisztáznunk kell a dolgot és a félreértéseket. Így én magam megyek a kíséret elébe. Így el is indulok feléjük, bár nem tudom merre lehetnek. Kisvártatva nem túl előnyösen, de végül elfognak. S kísérettel odaérkezek.

- Áldás néktek tündék!

Mosolygok rájuk, ám belül eltüzelném őket. Lássuk a vádakat.

Eliraion szigorúan néz rád.
-Üdvözöllek én is! Halljuk, ki vagy te! És mi célból közeledtél a seregünkhöz, amikor elfogtak.
* A lombtünde uralkodónak úgy tűnik még csak halvány sejtése sincs, hogy ki került a kezei közé. Úgy érezheted, hogy többet nyomot a latba kézre kerítésedben az, hogy lovon ülsz, mint a ruhád vagy bármilyen más felszerelésed. És ez széles lehetőségek tárházát biztosítja neked, hogy miként akarod megvalósítani azt a pár nap hátrányt, ami Valorának kell ahhoz, hogy a fővárosába érkezzen. A falak biztonsága mögött már a katonáké lesz a főszerep, hogy gondoskodjanak a biztonságáról.
Ám amíg egy kisebb térítő csapattal van, akik elfogták Lisbethet és elvitték Marukhoz kicserélni a királynőre, addig nagy veszély fenyegeti ezektől a lombtündéktől, hiszen tapasztalhattad milyen könnyen elkaptak téged is.
Ráadásul már egy jó ideje semmi hír róla, amikor elindult Yrchből még közel mostanra ígérte érkezését. Csak pár nap, ha minden jól megy. Kicsit több, ha út közben akadályba ütköztek...

Amon

A tündétől a hideg is kirázott, annyira ellenséges a tökéletes arca és vonásai. A sznobizmusa és a rátartisága vetekszik a sötét társaival. Bevallom, sokkal több kedvem lenne elpusztítani most helyben. Sok kétely van benne, vajon mi történhetett a főpapnővel? Él még? Mégis miért jönnek ezek a tündék? Meg akarnak támadni, de vajon miért?

- Híreket hozok, rossz hírek hozója vagyok. S úgy sejtem tudok ki lehetek.

Majd ártatlanul széttárom a kezem.

- Amon, vagyok. A Kegyelmes Isten Egyházának első miserorja, a főpapnőnk egyik hű segítője. Nyílt lapokkal jövök hozzátok. Kérlek hallgassatok meg.
Úgy tűnik valaki egymás ellen taszít bennünket. Miért támadsz minket tünde király? Hiszen a főpapnőnk már megírta, mi békeszerető nép vagyunk, s akik hozzád mentek SzentKő várába gazemberek.

Hatásszünet:

- Barátom, nem kegyem kimondani, mély tiszteletem jeléül, de téged félrevezettek. Valaki, aki ártani akar nekünk bemocskolja a hírnevünket és olyan információkkal lát el, melyek hamisak. Mond csak, nekem nem fura. Pont, amikor a mi ellentétünk megkezdődik meghal szeretett Astelathunk, s néz meg, most hogy távol kerültél otthonodtól, rettenetes hírek érkeznek. SzentKő várát megtámadták az orkok!
Ez egyértelmű lázítás, valaki az emberek és tündék barátságát szeretné megkettőzni. Kérlek, higgy nekem, valami van a háttérben. Biztos te is érzed. A közelmúlt eseményei túlontúl aggasztóak.

Amon nyílt lapokkal kezdett játszani, úgy döntött. Legalább is személye fontosságát elárulta. Ám története nem hatotta meg a lombtünde királyt.
-Elég! Egy álnok szekta vagytok, akik először elüldözték a hozzánk menekülőket, majd megpróbálták ott is megtámadni őket. Nem bízom bennetek. Feleségemmel és tanácsadóimmal megbeszélve eldöntöttük, hogy az összes híveteket megöljük és eltöröljük a föld színéről ezt a természetet megcsúfoló gennyfoltot.
* Úgy tűnik semmi hitele nem maradt szavaidnak. Ráadásul legrosszabb félelmed vált valóra, egy megrögzött ellenfeletek készül minden képen megostromolni Észak-Bivaly várát.
-Vigyétek el! Ha majd odaértünk, lesz időm kifaggatni. Hasznos dolgokat tud mondani majd a sajátjai elveszejtéséhez.
* A célodat úgy tűnik nem sikerült elérned és nem tudtad beszéddel feltartóztatni őket. A nehéz ostromgépek nekiindultak újra a katonák kíséretében.

Amon

- Belátod majd, hogy tévedtél tünde király. S tévedésednek nagy árat fogsz fizetni.

Válaszolok a szavaira, s közben el fognak kapni, ebben biztos vagyok. Nem félek a tündéktől, sohasem féltem. S a kérdés immár az, vajon mi hajthatja ennyire a királyt? Düh, félelem?
Hiszen valóban, nem ártottunk neki semmivel, SzentKő vára pedig nem dühíthette fel ennyire. Ez személyes talán? Nagyon eltökéltnek látszik. Sajnos azonban a tündék ellen vajmi kevés esélyünk lesz, ha megtámadnak, bár álljuk majd néhány percig a támadást, de egy egész nép seregét nem győzheti le egyetlen város.
Még egy utolsó lehetőséget kipróbálok, hátha betalál.

- HÁT NEM LÁTOD! EZZEL MEGSZEGED A BÉKÉT, AZ EMBEREK FÜLÉBE ELJUT EGY IDŐ UTÁN, HOGY TÜNDÉK TÁMADTAK RÁJUK.MILYEN BÉKE AZ OLYAN

Majd a többi tündéhez fordulok, akik visznek el.

- ERRŐL ISMERJÜK A TÜNDÉKET? EGY ÁRTATLAN ÖREG EMBERT MEGKÖTÖZVE VISZNEK EL, S KEGYETLENÜL LEROHANNAK EGY VÁROST. EZEK AZ ÉJTÜNDÉK ÚTJAI....


Majd várom a hatást, s lehet segít, de az is lehet, hogy nem. Ha nem talál Moor királynő valamit ki, attól tartok Észak-Bivaly elesik...

Kirohanásod hatástalan az erdei elf katonákra. Hűségük megingathatatlannak tűnik az uralkodójuk iránt. És még csak nem is sikerült túl sokáig feltartani az ostromra készülődőket, a beszélgetés alig pár perc alatt megtörtént.
Megkötözve vezetnek a menetoszlop középső részén. Kisebb és nagyobb ostromgépek is haladnak nem messze tőled. A legnagyobbak kétség kívül azok a tornyok, melyekben lépcső vezet fel a különböző szintekre és elöl, illetve oldalt bezsírozott bőrökkel védik őket a tűztől. Ha ezek odaérnének a városod falához, hamar felrohanva a lombtündék rajtuk a bástyáitokkal egyenlő magasságban lévő tetején egy lecsapható palánkon keresztül nyomulhatnának be a bástyáitokra. A falmászást ezzel kikerülve síkvidéki csatává alakítanák a külsőfal bevételét.


Ezen kívül vannak kisebb hajítógépek is, de olyanok is, amik harminc méter magasak. ÉS hatalmas sziklákat képes hajítani a falakra vagy mögé, a védőket agyonütve. Bár tettetek ellenük védelmi intézkedéseket, de az csak a legbiztonságosabb belső vár védelmét jelenti. (Ami a tornyok ellen továbbra sincs biztosítva önmagában.)
Bizony nagy szerencse kell ahhoz, hogy a főpapnő időben hazatérjen. És nagy okosságot kell kitalálnia ahhoz, hogy ezeket a fa szörnyeket megállítsa. És persze a faltörő kosokat. Még mielőtt minden végleg elveszik.

Amon

Tünde fogságban lenni nem is olyan borzalmas mint gondoltam. Persze az ember elveszti a szabadságát, de ugyanakkor ezek a lények mégsem úgy bánnak velem, mint ahogyan az emberek tennék. Valahol legmélyén becsülöm é megvetem bennük azt az eleganciát amivel kezelik az életüket és dolgaikat. Az biztos, a homokórát valahogy meg kell állítanom, időt kell nyernem, ha már megállítani nem tudtam őket. Valami okos dolgot ki kell eszelnem.
Ha harcolni kezdek, csak újra lekötöznek, valamivel le kell lassítanom őket. Fa, a fa sokszor ég a tűzben. Hát lehet ez most nagyon fogom bánni de megpróbálom. Felmérem a helyzetet, vajon képes lennék tüzet idézni?

Amonnak több lehetősége is van a tűzgyújtásra mágikusan is. A legegyszerűbb és a leglátványosabb mindenek előtt a tűzgömb, mely nem igényel túl sok energiát rövid távon sem, csatában is gyakran használatos. Ám a tárgyak hevítése is elvezethet odáig, noha ha egész halkan ejti ki a varázsszavát, akkor ez a módszer sokkal észrevehetetlenebb, hogy ő csinálta.
Bármelyiket is választja, célját elérte. A hadsereg megáll és a lángoló ostromgépeket kezdik el oltani. És ezzel időt teremtesz Valorának, aki az utolsó órákban érkezik észak felől a kísérőivel. Még ha még ezt nem is tudtad meg, milyen kevesen múlott az élete.
Amiért elindultál, azt teljesítetted. Ám ennek ára a fogságod volt, ami még szolgálhat meglepetéssel. És akár tovább manipulálhatod a történéseket, ha ügyes vagy.

Amon

A helyzet gyors felmérése után, rájövök, hogy van esélyem arra, hogy egy kicsit megkavarjam a szálakat. Egy rövid varázsige mormolás után felhevítek néhány ostromgépet, hogy ezzel is időt nyerjek. Vajon sikerül?
Néhány perc múlva elkezdődik a lángolás, amely mint egy szép fáklya tör fel a semmiből. Nehéz lenne rám fogni, de ugyanakkor logikus. Nem tudom mi lesz a következménye, remélem Moor királynő hazaért.
A börtönben is muszáj azon lennem, hogy valahogy feltartsam még őket. Mit eszeljek ki? Hm...bár nem füllik hozzá a fogam, van egy ötletem. Körülnézek mennyire alkalmas rá a terep, mennyire látnak rám és hány őr őröz engem. Ha képes leszek rá, akkor tűzben megidézek egy szellemet, egy sötét elf szellemet. Talán értesíthetem őket a történtekről. Bár fogalmam sincs hogyan reagálnak majd...hiszen csupán egy porszem vagyunk a szemükben...ki tudja. Ha lehetetlen az idézés, akkor valami máshoz kell folyamodnom. Egy földrengés? Hmm...

Bármilyen gyorsan is próbálták eloltani a tüzet a tündék, a kár jelentős már önmagában is. Nem beszélve a sereg feltartásáról és így az idejöttöd céljának eléréséről.
Ám továbbra is azon dolgozol, hogyan lehetne a város szorult helyzetét megoldani. És tervedhez az idézéshez idő kell. Egészen addig várni, amíg az awyrisiak teljesen körbe nem zárják Észak-Bivalyt és téged egy elhagyott parasztház pincéjébe nem zárnak egy gyertyával. Nem a legideálisabb ilyen picike tűz mellett egy igen kockázatos műveletet megvalósítani. Ám megpróbálod.

Ha sikerül és egy self szellemmel teremtesz így kapcsolatot, akkor beszélhetsz vele.


/Kockadobás: Tízes
1-8-ig -Egy halott éjtünde arca jelenik meg a picike gyertyafényben.
9-es -Jam, a halott emberi orvgyilkos lesz megidézve.
10-es -Egy megzavarása miatt feldühödött lélek elragadja Amont a Túlvilágra. Béke poraira!/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 8

/folytatás/

A picike lángban egy szürkés, hosszúkás arc jelenik meg. Bármennyire is közel jártál a kudarchoz, mégis csak sikerült. A terved legalább is mindenképpen. Ám ahogy elmondod a mondanivalódat felkacag a szellem.
-Hiábavalóság azt remélni, hogy Zevadar majd a segítségetekre siet. Nem ismered eléggé az ősi elf nyelvet. Legalább is ahogy mi használjuk a szövetség szó pusztán érdekek összefésülését jelenti.
Számukra sokkal hasznosabb az, ha saját céljaikat érik el, miközben ti lekötitek az ellenségük egy részét, mintsem saját katonáikat áldozni fel azért, hogy nektek kevesebb véretek legyen kiontva. Csak egy olyan tejszínhabos faj képes ilyenre gondolni, mint a tiétek.
Ám egy tippet talán adhatok. Azt rebesgetik egyes nagyképű ősei a mostani hatalmasoknak, hogy valakinek sikerült egy titkosügynököt bejuttatni hozzátok. Keresd őt meg és talán hasznos segítségedre lesz!
* Utolsó mondatát nem is sejti, mennyire jól tudod, kiről van szó. Ám néhány dolgot akarata ellenére elárult ezzel. Jól emlékszel arra, mikor az a személy azt tanácsolta neked, hogy a lázadó selfekkel külön alkut kössél, ha érdekeid ezt kívánják. Akkor még csak azt hitted, hogy a száműzöttek jelentenek csak más kategóriát. De ezek szerint Uráldur sem híreszteli túlságosan a jó viszonyotokat. Draw jelenlétét nem egy elfogadott katonai szövetségként kezelnék csupán egy összekötő közted és az első hadvezér között?
Jobb lesz Zevadarra is odafigyelned, mert megrögzötten hazudik. Nem csak az ott élők, de az egész ország nem tekinti erénynek a szilárd diplomáciai kapcsolatokat. Ám szerencsédre Wora egyik ősével sikerült beszélned.

Amon

//Húú ez nagyon király ajándék volt, köszönöm az élményt <3//

Ezek a mihaszna tündék, olyan beképzeltek és olyan erélyesek, nem lehet őket se szép szóval, sem rosszal meggyőzni.  Vajon mennyi időt nyerhettem az ostromgépekkel? Bár eloltották a tüzet, lehet nehézkes újraépíteni azokat a monstrumokat. Ahmest segítsen minket, sohasem hittem volna, hogy pont a tündék támadnak majd ránk. Sokkal előbb gondoltam Astelath követőire és a sötét elfekre. Apropó, vajon segítenének? Nem árt megpróbálni, egy koszos pincében vagyok, s nagyon veszélyes lesz, de megpróbálom. Elmormolom a varázsigét és erősen koncentrálok, bár tudom Valora sokszor csinálja ezt, de nekem sohasem fülledt hozzá a fogam, járatlan vagyok benne. Mikor megtörténik, amire legkevésbé számítottam, úgy érzem kiszívták az összes erőm, pedig gyakorlott mágus vagyok. Csak meredten bámulok előre és egy arc jelenik meg a tűzben. Egy éjtünde.
Egy gyors helyzetvázolás után a férfi csak nevet rajtam, majd közli azt az igazságot, melyet nem akartam hallani. Sötét elfek, chh...sohasem kedveltem őket. Sejtéseim szerint ők sem minket és ahogy gondoltam, csupán egy stratégiai cél vagyunk számukra. Valora teljesen elvakultan kezeli őket, nem értem...miért bízik bennük? Kém? Ugyan....Atlantia sokat tudna mesélni róla. A szolgálóktól tudom, hogy még mindig összefekszik vele. Szégyen. De nem szólok, mert ha majd felhasználhatom ellene, az sokkalta bölcsebb döntés lesz.
Nos immár újra egyedül vagyok a gondjaimmal. Nincs más választásom, ha erőm visszatér egy földrengést szabadítok a hadra. Ez bizonyára kiszívja az összes erőm, s lehet el is ájulok, vagy rosszabb, de meg kell tennem, nem hagyhatom cserben Ahmestet.
Egy órás pihenés után nekilátok az idézésnek, sietek, nem érdekel ha meglátnak, befejezem és ledöntöm a megmaradt gépeket is...

Amon gyanúja beigazolódott, hogy a self szövetségeseik akkor hagyják cserben őket, amikor nem áll érdekükben megmenteni az emberi barátaik irháját. Ám még nem hagyta el teljesen az ereje. Az ostromgépek elpusztításának szenteli, még ha ezzel össze is fog állni a kép lehet még a tűzzel kapcsolatban is a fogvatartói szemében. Ám mindenképpen lebukik a földrengéssel és már más helyzetben ébred fel.
Ám ez egy másik történet...


/Köszönöm a játékot egyelőre!/

/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Nem jönnek rá az erdei elfek, hogy te gyújtogattál, bár 4-esnél gyanakodni fognak páran.
5 és 6 -Nincs szerencséd./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4