A törpe király érkezett küldöttségbe Awyris királynőjéhez.
A kíséretében épp úgy megtalálhatóak népe leghíresebb harcosai, mint gazdag kereskedők, néhány tudós és pár írnok. Mosolyogva halad az elf határőrök kíséretében az erdei nép között, amíg nem találkozik Amerith-fel.
-Üdvözöllek királynő!
Már azóta várom, hogy újra élvezhessem néped legendás vendégszeretetét, mióta legutoljára elváltunk és hálám jeléül ajándékokat is hoztunk. Egy láda aranyat, egy igazgyöngy karkötőt és magammal hoztam legjobb kovácsunkat, hogy méretet véve férjedről a legjobb páncélt készítse el neki a különleges törpacélból.

Szomorú időszak köszöntött be rám. Hőn szeretett párom //remélem nem végleges// elvesztése miatt. Nem igazán volt kedvem fogadni senkit. Alig mentem ki szeretett népemhez. Mikor hallottam vendégeim érkezéséről, időt kértem. Igyekeztem gyorsan, és hatékonyan kibőgni magam, hogy aztán szemrebbenés nélkül tudjam fegyelmezni kikészült idegeimet és fájó szívemet. Még egy pici szíverősítőt is felhajtottam a garatra, bár ilyet sose tettem...Jó néha előfordult, de akkor is csínján...
Bíztam benne nem várakoztattam meg vendégeimet. Mikor megláttam hányan vannak, azt gondoltam menten elmenekülök, de próbáltam Királynőhöz méltón viselkedni és félretenni a Szerelméért hisztiző feleség énemet. Ez a kötelesség tartott vissza attól, hogy ne rohanjak Őérte a biztos vesztemre.
Köszöntöttem a törpöket aztán meghallgattam a Királyt. Meglepetésként ért, hogy jól esett látogatása mindaddig, míg nem kezdte keresni a Királyt.
- Hát nem tudod?.... Nem kéne keresned!... - ripakodtam rá, megküzdve újra feltörő érzelmeimmel. Az elfojtott könnyeim miatt úgy éreztem a hangom szánalmas rikácsolássá változott. Aztán fel -alá járkálva elmeséltem neki mindent amit csak tudok a történtekről. Aztán befejeztem... Ránéztem és láttam nem csak ő van ott, a többiek is végignézték műsoromat és nem menekültek el. Gondolom komplett idiótának tartottak közben, de mindegy ez van.
Bocsánatkérőn felemeltem a két kezem és a rogyásig megpakolt asztalhoz invitáltam őket. Én kimerülten rogytam le a helyemre. Bízom benne mindenki helyet foglal. Szerencsére a Palota személyzete tudta mivel kedveskedjen vendégeimnek.

Mognart nem a megszokott, kedves fogadtatás várta ezúttal az elfek erdejében. És meglepődve hallgatta a választ.
-Mi történet vele? Csak tán nem lebetegedett? Vagy még mindig Észak-Bivalya alatt hadakozik? Nem akartam tapintatlan lenni.
* Fejét lesüti, mert látja, hogy a hű feleség igen csak megviselt lelkiállapotban van és gyanítja nagyon is, hogy nem egy múló megfázással menti ki magát az uralkodó.
~ Márpedig ez nagy probléma. Az egyik leányuk elvesztése után hányan is maradtak, akik átvehetnék az ország vezetését, ha baj történne?
Amerith és leányuk, Elonar.~
* A terített asztalhoz ültek és most még nem látta jónak a pillanatot, hogy előhozakodjon azzal, amiért ideérkezett.

Jaaaj hát tényleg nem tud semmit. Megint majdnem elkap a bőgés, de uralkodok magamon. Jól esik hogy itt van, de nem akarom rinyálásommal... pardon... jajveszékelésemmel terhelni.
- Nagyobb a baj egy betegségnél. Ha erről lenne szó, bocsáss meg de nem fogadtalak volna. Ott lettem volna mellette. Végülis ez az egyik kötelessége egy Asszonynak nem igaz? A Királyt foglyul ejtették ellenségeink. Nem tért haza. Már tudok sokmindent és rossz, hogy tehetetlen vagyok. Nem tudom mitévő legyek. Túl veszélyes küldetés lenne ez ahhoz, hogy akár a te néped segítségét kérjük ebben. Egy szövetségesemtől se várom el, hogy ilyen veszélyt magára vállaljon. Mégis ez az egyetlen reményem. Egyetlen ütőkártyánk van a sötét elfek ellen. Mi nem vagyunk büszkék. Képesek vagyunk egymást segíteni és tisztelni kölcsönösen. De egy egyesített sereget összehozni és rájuk zúdítani, több lenne a meggondolatlanságnál. Nagy dolognak, nagy lenne. De egyiken se ismerjük őket annyira, hogy pillanatok alatt megjósolhassuk ennek a cselekedetnek jövőjét, végkimenetelét. Lehet olyan bajt okoznék vele, ami nemcsak a mi népünk, de szövetségeseim épségét is veszélyeztetné....Szóval kérdezek. Te mit tennél. Tudom milyen Eliarion. Magának való, de sose kívánná senkitől, hogy veszélybe sodorja magát érte. Én pedig legyek bármennyire is kétségbeesve, nem hibázhatok. Most a legkevésbé se. Népemnek szüksége van rám. - Mondom és csak kitörő könnyeimet büszkén kimutatva az étel és ital felé intek, hogy fogyasszanak bátran.

Mognar a szakállát kezdte el simogatni. Könnyű kitalálni, mi bántja. A törpék sosem hátráltak meg a harc elől. Ám a többi népnél hosszabb életük során bölcsebbé is váltak talán a tárnáik mélyén.
-Egy ész nélküli támadás minden, csak nem segítség. Meg kell tudni, hol tartják fogva és ha a csatabárdunk célirányosan suhoghat, akkor több ezer jól kiképzett katonámat adom a rendelkezésedre.
Ti is küldtetek sereget, mikor én kértem a földem félszabadításáért szövetséges támogatást az éjtündék ellen. Nektek is sok volt a veszteségetek, de ha ez az ára, hogy véget vessünk Neminra földjén Zevadar terrorjának, akkor ránk bizton számíthatsz.
* A törpék uralkodója arcán elégedettség ült ki, hiszen remélhetőleg szavait nem árulásnak és meghátrálásnak tekinti Amerith, hanem bölcs tanácsnak és segítségnyújtásnak.
És nem voltak kétségei afelől, hogy hamarosan elmozdulnak Awyrisban is a kétségbeesésből és kitalálnak valamit.

Megérintenek szavai. Látom a szemében népe összes erényét. Mégis féltem. Attól tartok nagy bajba sodrom, ha a segítségét kérem. Ezt magunknak kell megoldanunk. Nagyon finoman próbálom eltolni segítő kezét. Rákérdezek mi szél hozta szeretett erdőnkbe mert eddig erről nem volt szó.

Úgy tűnik a törpe király számára, hogy harcosai, kiknek épp elég baja van a selfekkel, nem biztos, hogy valaha is részt kapnak majd a király kiszabadításában. Ám Amerith kérdése áttereli a témát valahová máshova.
-Szeretnék tengeri utat a két nép között. A víz megvan, adottak a feltételek. Ám birodalmunk partjainál eleddig nincs kikötő. A mi fajunk a föld alatt érzi biztonságban magát és most jövünk csak rá, mennyire bezárkózóak voltunk.
Arra szeretnélek kérni, hogy küldj vállalkozó szellemű fiakat népedből, hogy letegyék egy új város alapjait! Hadseregem védelmet fog nekik adni és biztos vagyok benne, hogy sok kézműves és kereskedő is megtelepszik majd a tengerparton, ha nem kell csak magukra vállalni egy új kolónia létrehozásának minden gondját.
* Úgy tűnt szavaiból, hogy az ő országa területén jönne ez létre és mint mondta, a védelmet ők megszerveznék. De ez persze egy javaslat, és a te feladatod tárgyalni az ötletről... vagy elvetni az egészet.

Ez a felvetés jól hangzik. Jó ötlet, hogy fiaimat elküldhetem segíteni, hogy ezzel továbbra is ápoljuk a szövetséget. Néhányan talán vágynak is arra, hogy eme nehéz időben kicsit máshol lehessenek, friss levegőt szívhassanak. De persze ez nem erőszak. Ezt a kérést, feltevést meg ki kell hirdetnem. Meglátjuk lesz e rá vállalkozó szellemű ifjú.
- Nézd. Ez jól hangzik. Mindenképp kihirdetem a népem körében. De egyiken se erőszakolhatunk rájuk egy ilyen izgalmasnak ígérkező feladatot. Mindaddig míg választ kapunk szeretettel várlak téged és követeidet itt. Aztán meglátjuk mi lesz. Ami pedig a védelmet illeti azt megköszönöm, de remélem egyéb ellátásukat is biztosítod és nem lesznek terhedre.- mondom és várom mit reagál. Ja és gondolom fát megint tőlünk kér. Lenne egy ötletem, a fa telepítésre de ezt hagyjuk most...

Az elf királynőnek tetszik az ötlet és úgy tűnik -mivel a törpék területén lenne az ő kérésükkel, így joggal- az élelmezést és egyéb problémákat is Mognarra és népére bízná. Ami miatt a szakállas uralkodó nem aggódik.
-Raydanan így is az emberek kereskedői látják el népemet már évszázadok óta étellel. Ha új piac nyílik a városban, biztosra veszem, hogy kapni fognak az alkalmon és felkeresik áruikkal a tengerparti települést is.
Sosem kérném, hogy néped bármely tagja kényszerből telepedjen le, ahogy én is csak szorgalmazni tudom, hogy a mieink költözzenek be az új településbe. Ám úgy vélem, kettőnk szava elegendő lesz a terv felvirágoztatására.
* A további beszélgetésben kiderül, hogy az erdeiek igen nagy szabad kezet kapnak a vidék alakítására. Ha erdők között érzik jól magukat, telepíthetnek nyugodtan. És ez egy új, jelentős bevételi forrásnak ígérkezik az oda települőknek.
Ahogy új kalandot a bátraknak, kik feltérképezik és megismerik annak a hegységrendszernek a titkait.