Faj: Oawa

Nem: Nő(stény)

Kor: 26 év

Becenév: Meg ne próbáld!

Rang: Tolvaj/Kalóz

Mágia szint: -

Mit vársz egy kalóz tolvaj jellemétől? Csendes, visszahúzódó és ha nem figyelsz könnyedén eltűnik az erszényed. Engedelmes vagyok, épp annyira, mint a házi macskák. Néha dorombolok, néha pedig karmaimat mélyesztem a gyanútlanokba, kik azt képzelik egy örömlánnyal hozta össze az élet. Eléggé hangulat macskaféle vagyok, úgyhogy… reménykedj, hogy csak mocsár zöld szemeimmel kívánlak felnyársalni nem pedig meg is cselekedem. Mint láthatod agresszív jellem vagyok. Alapjáraton nem szeretek láb alatt lenni, illetve mások orra alá borsot törni, de szakmámból adódóan gyakran megesik, minek nyomai itt-ott meglátszódnak szőrös testemen.

Hogy? A múltam?
Őszintén tudni akarod? Hát… Fogalmam sincs! Első emlékeim egy hajóhoz kötnek. A kapitány éppen kioktatott engem és egy másik tagot, hogy nem voltunk elég gyorsak, a hajópadló piszkos és a többi és a többi… Ezt követően következő, hogy kistársammal együtt egy nagy téren rohanunk keresztül és erszényeket lovasítottuk meg. A beszedett aranyat a kapitány kezébe adtuk amiért mind a ketten fej simogatást kaptunk. Amennyiben alul teljesítettünk egy-két pofonnal gazdagodhattunk.  Ezt követően a martalócokkal együtt edzettünk. Velük tanultam meg az ökölvívás cseleit, valamint a tőrökkel bánni. Nő kezébe kardot nem adnak és nem is nagyon szívesen tanítottak, hisz csak a konyhára és ágymelegítőnek akartak felnevelni. Ezt viszont elszámították, ugyanis nem hagytam magam, sem a konyhára száműzni sem pedig lágyékmelegítőként végezni. Szerencsére a kapitány más hasznot látott bennem, a térképész mellé helyezett, hogy elleshessem a készítés titkait. Ennek sem volt egyéb oka, mint, hogy áruló volt, viszont egyedüli térképész. Első gyilkossága is mesteréhez köthető. A feladatom volt megölni a mesterem. Utolsó szavaival utalt származásomra és a nyakláncom is visszaadta, ami akkor rajtam volt, amikor elragadtak családomtól. Egy krizokolla köves medál ezüstláncon, mit most vér szennyez. Felvettem és jelentettem a kapitánynak. Még két évig dolgozottam rajzolóként, harcosként és zsiványként mikor egy vihar ütött ki a tengeren. Kihasználtam az alkalmat, így is szökni kívántam. Egy billenés után háttal ugrottam a tengerbe és egy deszkára kapaszkodtam fel. Köhögve, mosolyogva néztem a távolodó hajót. Másnap hajnalban vetett ki magából a tenger. Banditák találtak rám és vonszoltak el a táborukba. Mikor felébredtem igyekeztek meggyőzni, hogy csatlakozzam hozzájuk, de hajthatatlan voltam. Az éj leple alatt megöltem az őröket és távozottam. Azóta is az utakat koptatom és fosztogatok kedvemre vagy épp harcolok a rám vadászó banditákkal. Ám célom rendíthetetlen: Megkeresni szüleimet, vagy pedig nyomokra lelni velük kapcsolatban.  De addig… csak a holnap megélésére vagyok kénytelen koncentrálni.