Előfordulás: Oughwar hegység
Gyakoriság: Nagyon Ritka
Leírás: Az Ougwhar hegység egyik mitikus rémalakja. Úgy hírlik a Démon Ivadék egy legendás bestia, kihez képest a méltán félt trollok is sima kiskutyáknak számítanak. Egy ork önmagában nagyjából 2 méter maximálisan, ehhez képest ez a lény közel 6-7 méteresre is megnőhet és alapjáraton tovább is él egy egyszerű humanoidnál. Bár nincsenek karmai, ujjaikban bőven elegendő erő van, hogy nemes egyszerűséggel porrá zúzza annak csontjait, ki a markai közé kerül, vagy épp tűhegyes agyarai közé szorul. Bár a szaglása borzalmas, a látása elég éles ahhoz, hogy több kilométerről is meg tudjon különböztetni egy sziklát egy élőlénytől, még erős hófúvásban is. Azonban nem ezek a Démon Ivadék legfőbb fegyvere egy harcban, hanem fejlett regenerálódó képessége. Eme bestia képes semmi perc alatt beforrasztani a sebeit és akár pár perc leforgása alatt visszanöveszteni egy levágott végtagot is. A lény egyetlen legyőzési módja, hogy szétzúzzuk az agyát, mert míg az agyi tevékenységei nem álltak le teljesen, képes akár egy levágott fejből is visszateremteni önmagát, ha van elég ideje. Fontos megjegyezni, hogy a tűz és savak okozta sejtkárosodás jóval lassabban regenerálódnak. Bár relatív intelligens, mivel önszórakoztatásból öl, a vele való kommunikáció teljes mértékben lehetetlen, illetve mivel ellenáll az elmét támadó mágiákra, így irányítani is képtelenség. A Démon Ivadékkal való harc csak nagy létszámmal ajánlott, vagy inkább egyáltalán nem javasolt. Szerencsére nagyon ritka, hogy akárki is összefusson a  hegyvidék csúcsragadozójával, a legtöbb jelentések szerint a bestia csak az Ougwhar hegység legmagasabb pontjain él meg, így nagyon kevés az olyan személy, akinek egyáltalán alkalma lenne találkozni eme félelmetes lénnyel.

Előfordulás: nedves, meleg helyeken szinte bárhol
Gyakoriság: Gyakori
Leírás: A vérzőke egy igen különleges piócaféle, mely leginkább állati hullákon, vagy azok közelében fordul elő. Eme vérvörös élősködő általában kedveli a nedves, nyirkos közegeket, ahol a hullák gyorsabban rothadhatnak, így általánosan tavak, mocsarak mentén gyakorta találkozhatunk velük. A Vérzőke onnan kapta nevét, hogy mászás közben vörös színű nedvet hagy maga mögött, melynek színe a vérhez hasonlít. Bár az állat tápláléka igen undorító, valójában a Vérzőke képes lebontani és felhasználni minden tápanyagot az elhullott állatból, melyet utána a testében raktároz el. A vérzőke elpusztítja az elfogyasztott kártékony anyagokat és baktériumokat, így a testében lévő értékes tápanyag miatt gyakorta esik áldozatul a többi állatnak. A gyógyászatban a humanoidok által is előszeretett módja az eleven Vérzőke elfogyasztása, mert a gyors tápanyagpótláson túl jól hat a test vérképző sejtseire.

A Címeres Bordély-házak és azok belügyei

Az örömlányok szolgálata, már ősidők óta olyan foglalkozás, mely nagy népszerűségnek örvend a férfiak körében. Szinte minden városban van egy lebuj, vagy bordély-ház azonban az itt élő lányok „minősége” gyakran kifogásolható állapotúak, bár olcsóbbak kitudja milyen betegséget vagy egyéb dolgokat hordoznak magukban és a küllemük sem mindig a legszebb, ráadásul az örömlány kedvétől függő, hogy mit vállal és mit nem. A Címeres Bordély-házak viszont ezekkel a pórnépi szórakozóhelyekkel ellentétben igen magas minőségű és képzett lányokkal rendelkeznek. A Címeresek csakis a nagy városokban fordulnak elő és olyan lányokat képeznek ki itt, kikre nem lehet panasza a vevőnek. Eme hatalmas vörösre meszelt épületek élén mindig egy nagyasszony, vagy egy pénzesebb nemes áll, kik teljesen befolyásolhatják az intézményeik működését. A Címeresek szolgálatában álló lányokat Billogosoknak nevezik, kiket már gyermek koruk óta erre a munkára képeznek. A dolgozók közel 80% rabszolga volt egykor, kiket az vezető személyesen vizsgál át és ha jó portékának ítéli meg, megvásárolja hivatalos keretek közt az adott lányt. Hivatalosan az így lebonyolódott üzlet nyomán a lány megszűnik rabszolgának lenni, így nem történik bűncselekmény, azonban a valóság az, hogy a gyermekeknek nincs önálló akaratuk és bár megfelelő ellátást, élelmet és szállást kapnak, amint betöltik a 16-ot kénytelenek testüket mások kedvébe helyezni. Egy lány addig marad köteles szolgasorsba, míg képes nem lesz felvásárolni billogját (melyről a nevüket is kapták ezek a lányok). A Billog egy különleges tetoválás, mely az adott Címeres jelképét ábrázolja. A Billogot csak azok a lányok viselhetik, akik a bordélyházakban dolgoznak, mindenki másnak szigorúan tilos és amennyiben a vezető elég befolyásos akár a bőr lenyúztatását is kérvényezheti. Az intézményben dolgozó lányoknak van egy fix értékük, mit a gazdasszony/úr határoz meg. Ez az érték változó és az bérlő úr köteles kifizetni ezt az összeget. Minden összegen felüli érték, melyet a vendég fizet, az adott lányt illeti. Bár Címeres házak mindegyike biztosítja a lányoknak azt a féle életet, mely a munkájukhoz kell (bőrápolók, mindennapi fürdő, tisztálkodó szerek, orvosi ellenőrzések, stb…) azonban minden egyéb dolgot megvonnak a lányoktól (mint az ékszerek és hasonlók), melyet azonban megvásároltathatnak az összekapart vagyonból. Azonban fontos, hogy a billoguk megvásárlását is ebből kell fizetni (ami mivel a medencétől a nyakig tartó valamilyen kacskaringós motívum nem kifejezetten olcsó mulattság). Ha egy lány képes befejezni a Billogját, akkor képes felszabadítani magát: 2 évig köteles még az intézménynél dolgozni, ahol hasonló körülmények között kell dolgoznia, mint eddig, azonban most már csak havi 4 alkalommal köteles vendéget fogadni, a többit kénye kedve szerint elutasíthatja. A két év leteltével a lány hivatalosan is szabad polgár lesz és bár élete végéig hátán cipeli a Billogját, innentől kezdve saját maga dönti el, hogy hogyan tovább. Bár ezek a hivatalos szabályok, gyakorlatilag a vezetőség kénye kedve szerint cselekedhet, ítélkezhet a lányai fölött, hisz azoknak jószerével semmilyen jogunk sincs.

Előfordulás: szinte bárhol, ahol nincsen meleg, ám főképp kihalt emberi települések környékén
Gyakoriság: kissé ritka
Leírás: A Grimmek a mesevilág démonjai, olyan lények, kikkel a kis gyermekeket szokták rémisztgetni. Olyan élőholt bestiák, kik elragadják a rossz gyerekeket és elviszik a túlvilágra. Gyakorlatilag ezek a lények nem csak a mesevilág szülöttei, s bár a mondottak egy részének van igazság tartalma, a nagy része tényleg tündérmese. A Grimmek kisebb falkákban élő humanoid szerű, sakálfejű lények, kiknek fejét és ujjvégződéseit nem borítja kívülről hús. Eme különös élőlényeknek ugyanis koponyájukon belül található a szájat és a szemet mozgatásáért felelős izmok, melyek így védve vannak a külvilágtól. A Grimmek kinézetükkel ellentéttel igenis élőlények, nem pedig élőholtak. Ez azért van, mert főbb fegyverük, acélkeménységű csontjaikban fellelhető, melyek védik a létfontosságú szerveiket. A Grimmek rendkívül inteligensek, képesek felismerni és értelmezni az emberek szavait, dolgait, így ha elégszer látták már például hogyan is működik egy bizonyos csapda, képesek arra, hogy elkerüljék azt, ha felismerik időben, vagy értelmezni az emberek szavait, ha elégszer hallják őket és van értelmezési pontjuk (pl Roham! – nagy sebességgel való elsöprő támadá). Bár intelligensek beszélni és tárgyak készítésére még ők se képesek, viszont egy összeszokott Grimm csapat roppant veszélyes lehet fürge légies mozgásuk és akrobatikus készségeik miatt. Átlagban elhagyott emberi területeken élnek, ahol a romos házakban telepednek le. Szinte bárhol előfordulhatnak, ahol van elég élelem és nincs túl meleg.

Előfordulás: hidegebb környezetekben, vagy árnyékos, nyirkos helyeken
Gyakoriság: ritka
Leírás: A Vörös Démonmajom messze földön hírhedt bestia, kitől még egy tapasztalt harcosnak is megremeg a szíve. Eme nagyjából 3-4 méter magas csupaizom bestia nem véletlenül kapta becenevét. Az ördögmajmok roppant agresszív, kiszámíthatatlan élőlények. Mindent megtámadnak, amit csak látnak és saját fajtájukat is darabokra tépik, ha kell. Gyengébb alsó lábukkal bár nehézkesen járnak, hatalmas, erős karmokkal rendelkező mancsaikkal viszont szélsebesen tudnak mozogni majomszerű mozgásukkal. Vörös bőrük, bár kemény, azért egy jó vágás képes felhasítani azt, ezt viszont megnehezítő az a tudat, hogy egy határozottabb csapással képesek kitörni egy felnőtt ember nyakát. Az erdőségben élő példányaikkal ellentétben az ork hegységben élő példányokat sűrű szőr borítja és kedvelt táplálékuk a troll hús. Míg a hímek karmai jóval hosszabbak, addig a nőstények akár elérhetik az 5 méteres magasságot is, és a hímektől eltérően jóval izmosabbak is. A Vörös Ördögmajom nőstényei párzási időben hímekre vadásznak, mely után leterítik az adott hímet aztán a párzás után brutálisan széttépi azt. Eme brutális lények legnagyobb fegyvere azonban nem a karmai vagy a brutális ereje, hanem elképesztő ordítása, mely közvetlen közelről akár azonnal beszakítja az ember dobhártyáit, és ha nem védekeznek ellene, a hatalmas decibelű kiáltástól könnyen eszméletét vesztheti az áldozat. A Vörös Ördögmajmok kiáltása nagyjából 30-40 kilométernyire is elhallatszik.

Előfordulás: Legelterjedtebb élőhelye a homokkal borított Sziklás Tengepartok, de bárhol előfordulhat, ahol nagyobb kiterjedésű homokos táj található.
Gyakorisága: Kissé ritka
Leírás: Nehéz elhinni, de ez az alig 5 centis parazita több tengerpartot látogató civil halálát okozza évente, mint amennyi a tengervízbe fulladt turisták száma ugyanennyi idő alatt. Eme apró parazita szűznemzéssel szaporodik, így nincs szüksége hím példányokra ahhoz, hogy megtermékenyítse a petéket, hisz lényegében képes önmaga is elvégezni ezt a funkciót. A petéit gyakorta élőlények szervezeteibe juttatja be. Eme leginkább kígyó-pók keverékre hasonlító lény ilyenkor a puha homokban viszonylag gyors mozgásával cserkészi be áldozatát, majd mikor érzékeli, hogy célpontja felette van, a homokból előtörve megmarja az áldozatát, majd cső szerű nyelvén keresztül az áldozat véráramába fecskendezi nagyjából 20-30 ilyenkor miniatűr még méretű petéit, majd gyorsan tovább áll. Lassan gyógyuló marása jellegzetes, noha igen apró és gyakran nem is veszik észre: négy fognyom és egy kisebb folt középen.
A peték nagyjából 3-4 órán belül kelnek ki és a véráramban utazva a táplálékot szállító vörösvérsejteken élősködnek. Nagyjából 1-2 hét kell ahhoz, hogy egy ilyen példány akkorára nőjjön, amit már képtelen a véráramlás magával vinni, ilyenkor a véreret kirágva a már kifejlett bébi Parazita a belsőségeket kezdi el felfalni. A petéktől az áldozat viszonylag könnyen megszabadulhat, ha tudatában van a fertőzöttségével, ugyanis a Paraziták (még pete formában sem) nem képesek elviselni a magas alkoholos közeget, amitől elpusztulnak és a húgyhólyagba kerülve kiürülnek a szervezetből. A fertőzést követően az áldozatnál 4-5 napon belül állandó rosszullét tünete jelentkezik, majd magas láz, végül a végstádiumban véres nyák képződése a testnyílásokban. Utóbbi esetén a paraziták már nem elég aprók, hogy kiürülhessenek a szervezetből, így nagy eséllyel csak a gazdatest úgy élheti túl, ha életben marad addig, míg a paraziták teste lebomol és nem torlaszolnak el semmit. A kifejlett paraziták a gazdatestből kijőve nagyjából 2-3 hónapig maradnak még élve, feltéve ha találnak elhullt állatokat, amikből táplálkozhatnak, de igen ritka az, hogy egy Homoki Parazita negyed évnél tovább életben maradjon.

Előfordulás: mocsárvidék
Gyakorisága: nagyon ritka
Leírás: A mocsári állatvilág talán egyik legveszélyesebb élőlénye, mely bár kinézetre nagyon nevetségesen néz ki, ha valaki túl közel kerül hozzá, nagy eséllyel eléggé megrövidíti az életét. A Domp egy vaskos, nagyon nehezen mozgó lárvaszerűségnek tűnik, két mellső karral, mellyel ügyetlenül vonszolja magát a partokon. Eme nehezen mozgó élőlény meglepő módon növényevő, viszont bármerre jár csak hullákat hagy maga után. Ez annak köszönhető, hogy a lény állandó jelleggel elképesztően erős idegmérget lehet ki a száján, mely a legtöbb élőlényre halálos kisebb dózisban is. Bár a környéken élő sötételfek viszonylag ellenálóbbak a méreggel szemben, kis dózisban is szörnyű fájdalmakat élnek át, míg nagyobb adagban számukra is rövid úton halálhoz vezet a találkozás. A Domp megölése ezen felül roppant nehéz, mert ha sikerül is átvészelni a mérgező gázait, kocsonyás hájas teste a legtöbb nyíl és kard okozta sérülést tompítja, savas vére pedig kikészíti a fegyverek élét, vagy a támadójuk bőrét. Egyszóval a Domb egy igen nehezen legyőzhető és fokozottan veszélyes élőlény, annak ellenére, hogy ez az átlagban víziló nagyságú lény körülbelül egy nyúl bátorságával van felvértezve. Érdekesség, hogy előszeretettel fogyasztja az emberevő fák kérgét.

Előfordulás: Az elf erdők sűrűjében él meg csak csupán
Gyakoriság: Nagyon ritka
Leírás: Az elf erdőkben élő ősi lények, kik már az elfek megjelenése előtt is az itteni erdőkben éltek. Az Őrzőket jószerével teljesen homály fedi, ugyanis eme leginkább kisebb kutyaméretű sárkányszerzetek nagyon ritkán mutatják csak meg magukat, még az elfek előtt is. Az Őrzők képesek belelátni az élőlények lelkébe ötven méteres körzetből, és ösztönösen távol maradnak mindennemű gonosz szándéktól, még a legapróbb gonosz gondolat is elijesztheti az őrzők valamelyikét. Rendkívül intelligens és igen erős mágikus energiával ellátott lények. Képesek a érzéseik megosztásával megértetni magukat bárkivel, így bár a lény meg sem szólal, az a személy, akihez egy Őr szólni akar, rögtön tudja mit is akar eme aprócska lény. A Fák Őre a természet védelméért él, bár csak képletesen, hisz nincs elég fizikai ereje, hogy távol tartson bárkit is, viszont elég varázsereje van ahhoz, hogy életet teremtsen bármilyen terméketlen földben. Mágikus energiáik felgyorsítják a növények növését, a termésük minőségét és az élettartamuk hosszát, így általában, ahol egy ilyen kis csöppség él, ott rendkívüli bőség van. Azonban, ha egy Őr elhalálozik az eddig otthonául szolgáló erdő lassan elszürkül és rövidesen teljesen elhal, hisz egészen eddig az ő mágikus aurája tartotta azt a tájat épségben. Természetesen ez akkor jöhet csak létre, ha az ottani környezetben alapjáraton nem élhetett volna meg a növényvilág, ha az Őr nélkül is továbbra is képes életben maradni azon a részen a növényzet, akkor a kipusztulás nem történik meg. Azonban mivel ezek a sárkányfélék előszeretettel telepednek le, kihalt, szikes földön, hogy a halott földet felélesszék, így gyakorta ezek az erdőszakaszokra kimúlásuk után a pusztulás vár. Vérük igazi kincsnek számít és bár nagyon ritka, hogy egy-egy példányt sikerüljön elkapniuk - köszönhetően gyors mozgásuknak, apró termetüknek és évszakonként a környezethez igazodó megjelenésükhöz - és a véréért megölniük, akkor a vért elfogyasztott személy mindenféle betegségből, méregből meggyógyul és élethossza is meghosszabbodik. Ha egy Őrt hosszabb időre elszakítanak otthonától, a honvágytól nagy eséllyel szegény teremtés rövidesen elpusztul, hisz nem képes az elf erdőn túl máshol megélni, bár ennek okát még nem találták meg.

Na, doublecheck az összesre, a megbeszélt finomításokkal mindegyik átment a rostán és bőven megütötte a megfelelőség mércéjét, szóval hamarosan bekerülnek a leírások a megfelelő helyükre. Köszönet ezekért a kreatív lényekért, és ha jön még, akkor örömmel olvasom majd azokat is

Előfordulás: Leggyakrabban a fénytől mentes, földalatti barlangrendszerekben futhatunk vele össze
Gyakoriság: Viszonylag Gyakori
Leírás: A Köpködők neve nem hangzik túlságosan komolyan, mindaddig, míg szembe nem kerülünk ezekkel az izzófejű kutyafélékkel. A Köpködők a sötétség szülöttei, kik a barlangjaikba tévedőkre vadásznak. A köpködőket hamar felismerhetjük élénk zölden világító szájukról és a savas sercegésről. A Köpködő egy igen veszélyes fenevad, ugyanis a vak sötétben is képes teljes tisztasággal behatárolni az ellenfeleit ultrahangos hallásának segítségével. Az így bemért ellenfelet ezután gyakran telibe köpi elképesztően savas köpetével, ami még akár a vasat is átmarja egy idő után. Szembe kerülve azonnali vakságot eredményez, lenyelve pedig kínok közti halálhoz vezethet. Eme kutyafélék rendkívül pontosan köpnek, így jobb vigyázni velük, azonban erős hangok kibocsájtásával viszonylag könnyen összezavarhatóak. Bár falkában vadásznak, gyakorlatilag a dögökön is elélnek, ám mivel a savas köpetük a táplálék egy részét feloldja, és további kárt okoz a rágás-nyelés közben, így ezek a lények szinte mindig éhesek, legalábbis ezt hihetnénk, de egy Köpködő minimális táplálékbevitellel is el van napokig. Külön érdekesség, hogy eme kutyafélék bár vakok, képesek megállapítani a kőzet ellenállóságát, így leginkább csak olyan területeken élnek, ahol a nyáluk nem marja ki alóluk a talajt, vagy csak nagyon lassan.

Név : Élőfa
Előfordulás : Awrys, Nysiy  
Gyakoriság : Ritka
Élettartam : 1000+
Leírás : Az Élőfák ritka és különleges teremtmények, amelyek a sűrű erdők és rengetegek mélyén találhatóak. Hatalmas terebélyes, többnyire lomblevelű fák kinézetét keltik, amelyekre furcsa szinte már emberszerű arcforma alakult ki a kérgek összefonódásából. Ők a természet éber őrei, akik remek barátságot ápolnak a növényzettel és az erdő egyéb népével. Többnyire egy-egy élőfa körül egy sajátos, varázslatos kis liget alakul ki, amely védelmet és menedéket nyújt az erdő barátainak, így gyakori hogy nimfák költöznek köré, társaságot és szórakoztatást szolgáltatva védelemért cserébe. Noha a magányosan álló, széles törzsű élőfák ártalmatlannak tűnnek, képesek a ligetük és az akörül fellelhető növényzetet élő fegyverként használni, indák, bokrok és faágak sokaságával örökre elnyelni az őket fenyegetőket.
Az erdei elfek igyekeznek szoros barátságot ápolni ezekkel a különleges lényekkel, akik lehullatott ágai fontos alapját képezik az elfek fegyvereinek : az élőfák ágaiból készített íjak sokkal pontosabbak és nagyobb átütőerővel rendelkeznek mint a hagyományos társaik. Elvétve, de megesik hogy egyes pengék markolatát is ebből készítik.