Isis Do’Odrun írta:

Muszáj volt megbízni valakiben, de ez nem azt jelentette, hogy nem tartottam nyitva a szemem, amikor az ezredes összeválogatta a kíséretünket.
Arcvonásairól nehéz lett volna megállapítani, hogy vajon meglepte-e az, amit mondtam neki, habár szavai alapján azért volt amiről nem nagyon tudott.
Most nem tarthattam vissza azonban információt, mert azzal csak veszélybe sodortam volna a küldetésemet.
- Nem csak Uráldur tüntette el ott a nem kívánatos ellenségeit vagy éppen barátait, akik halála rossz fényt vetett volna rájuk, vagy épp még reméltek belőle valami hasznot. – néztem a szemébe nyíltan, de nem hittem, hogy ő ezt ne tudta volna. – Néro hűséges katona volt, de másnak is tett szívességet tudtommal. Arra is felhívnám a figyelmedet, hogy bár az Első Lord hadereje jó minőségű fegyvereket nyert ezzel, de a birodalmunk többi serege sem szenvedett kárt, ami nem mondható el akkor, ha gyanúnk beigazolódik a vezetőváltással kialakult helyzet miatt. És aki egyszer áruló volt, az áruló lesz máskor is. – jelentettem ki meggyőződéssel.
Igen, sajnos azt is figyelembe kellett venni, hogy talán Aszad keze is benne van. A régi jóbarát most halálos ellenség volt.
Most már nincs akadálya, hogy útnak indulhassunk és szerencsére minden gond nélkül meg is érkezzünk.
Az őrök gyanakodva néznek minket.
- Isis do’Odrun vagyok! A bánya vezetőjével lenne beszédem!

A katonák némelyike lekísér látszólag szívélyes vendéglátással téged. Ám sosem lehetsz biztos abban, hogy mikor őszinte a vendégszeretet és mikor sétálsz csak csapdába. Ám testőreid sem a szép szemükért jöttek veled. Lassan halad a néhány fős felvonóba az első ötven védőd leeresztése. Ám amikor ezzel végeztetek már te is lemehetsz és az ezredes is veled tart.
Odalent látszólag minden zavartalan. Úgy tűnik számotokra, hogy Al-Nuszra nem csak a fegyverek készítőjét nem avatta be az őrségváltás részleteibe. Az egyszerű foglyok és őreik mit sem sejtenek, ugyan az a nagy tekintélyű feleség vagy.
És az igazgató sem látszik túl eszesnek.




A meglepően alacsony fajtársad persze puttony és csákány nélkül fogad, ám szokatlanul csúnya külseje mit sem csökkent az önbizalmán idelent. Feláll az asztala mellől, mikor belépsz hozzá.
-Örvendek, hogy megismerhetem, ISIS Do'Odrun asszonyom! És Rolp vagyok, az intézmény új vezetője. És nagy híve az Önök családjának. Remélem a férje velem is ugyan olyan jól kijön majd, mint elődömmel.
*Széles vigyor terült el az arcára és a kezét nyújtja feléd.

Mindenféle akadékoskodás nélkül lejutunk a bányába, ahová előzetesen már lement a fele testőrségem, a másik fele biztosításként a bánya bejárata mellett vert tábort és várakozott.
Nem bízhattam semmit a véletlenre, hiszen fogalmam sem volt ki és mi vár rám odalenn.
Azért örülök, hogy Brayen ezredes velem tartott, mert ugyan nem voltam olyan nő, aki megijed a saját árnyékától, azért sohasem szerettem itt lenni.
A bányában látszólag minden a legnagyobb rendben, semmi nyoma annak az ork és erdei fűevők támadásának, aminek híre eljutott hozzám is.
Mintha csak gúnyt űztek volna Néro emlékéből, aki ugyan legalább olyan ronda volt, mint az előttem parancsnokként bemutatkozó kis gnóm, de legalább a termete tekintélyt tisztelő volt.
Talán még el is hinném a fickó szavait, hogy minden rendben van és tekintélyünk a helyzet magaslatán helyezkedik el, ha nem nyújtaná felém a kezét.
Sokat mondóan meredek a mancsára egy darabig és lassan emelem rá a tekintetem, amivel együtt emelkedik a szemöldököm is, néma kérdésként, hogy mit is képzel magáról.
- Rolf…… - mondom halkan, de egyelőre mindennemű érzelemtől mentesen. – Talán rosszul informáltak a személyéről? Melyik nagy nemesi házból származik?
Nem szoktam élni a származásom előnyeivel, de ez a viselkedés kihozta belőlem a legrosszabbat.
- De elsősorban tájékoztatna a helyzetről és, hogy milyen kiváló tulajdonsága és teljesítménye alapján került Néro helyére?

/ISIS/




Az igazgató öröme hamar leolvad az arcáról és megérzi rajtad a nyílt ellenségességet. Márpedig nem szokta meg a fajtársak között, hogy ennyire nyíltan kimutatják az érzéseket, ha tétje van a dolognak.
-Nem tudom, mire ennyire magasról beszélni vele, Hölgyem, mert onnan csak nagyobbat lehet esni. Nem kötelességem magyarázattal szolgálni, hogy miért lettem én itt az első személy. Épp elég az, hogy én tudom és az őreim.
*Furcsa kettősség az "őreim" szó még két hónappal ezelőtt is ugyan így passzolt neki. Ám mára már jócskán megnőtt neki is az önbizalma. És kérdés, hogy melyikőtök esik arccal előre. Hiszen a zsíros kenyér is úgy szokta, mindig csak pofára, nem ám a másik oldalára!

Ismét felemelkedett a szemöldököm, amikor szinte nekem támad, holott én voltam az, akinek nem adta meg a rangjának járó tiszteletet és kezet nyújtott, ami tudván, hogy honnan pottyant a vezetői székbe, enyhén szólva is sértő volt. És, ahogy ennek hangot adott!
Ránéztem a testőreim és az minket ide kísérő éjtündék szemébe, hogy lássam, ők is azt hallják-e amit én, vagy valaki szórakozik velem, de az embereimen is láttam a feszengést.
De most higgadtnak kell maradnom, mert különben a következő lépés, hogy levágatom ezt a férget, vagy magam végzek vele, de ez nem vezetne eredményre, csak talán polgárháborúba, ha Al-Nuszra már kellően erősnek érzi magát.
- Tisztázzunk valamit ….parancsnok! Maga nem adta meg a tiszteletet azzal, hogy kezet akart fogni velem, de ezt betudom annak, hogy……..nem mozgott mostanában a megfelelő …körökben. – fogalmaztam igazán udvariasan, ahhoz képest, amit éreztem. – És nem hiszem, hogy nekem okozna gondot a hirtelen emelkedés utáni zuhanás, ami általában a velejárója. Belegondolt, hogy aki felröpítette, annak mennyire lesz egy idő után útban és gondolom itt nem nehéz egyik napról a másikra eltűnni. – próbáltam a nyilvánvaló tényre rávilágítani. – Azt is tudhatja, hogy mi megbecsüljük az embereinket, Nero is hosszú évekig állt a helyén és szerintem nem járt rosszul.

/ISIS/




Az embereiden hűség tükröződik, ám akik ide kísértek bánya őrök már egész más. Vagy jobban fogalmazva egészen más valakinek szurkoltak a vitátokban. És bár Yuban támadása sokakat megölt közülük, még mindig elég szép számban voltak.
-Nos, akkor ne csak egy valamit tisztázzunk! Menjünk tovább! Nem hiszem, hogy csak a kellemes séta kedvéért látogatott meg. Valamit akar és ha az nem tőlem akkor nyilván ellenem. És nagyon jól tudom, milyen kockázatokkal jár az ellenségeim életben hagyása.
Ha van egy kis ideje, megmutatnék valamit, amit nagyon kevesen láthattak. Talán érdekli Magácskát, hogy miről is van itten szó...
*A szemeivel ha ölni tudott volna, most biztos halott lennél. A saját kis szemétdombján szemtől szembe megmondani, hogy ő mennyire alacsonyabb rangú nálad teljesen elsöpörte a kezdeti készséges és bizalmaskodó magatartását. És rossz érzés gyötör azzal kapcsolatban, amit mutatni akar.

Bár egyáltalán nem hittem eddig, hogy esze is van ennek a törpe kiadásnak, de még időben figyelmeztettem magam, hogy ne becsüljem le, hiszen saját portáján, saját embereivel körülvéve, igen csak magabiztosan lép fel és nem is azért jöttem, hogy letaszítsam a maga emelte piadesztráról, hanem, hogy megtudjam egyrészt mi történt, másrészt a Pók Ház felé tereljem a hűségüket, kiütve Al-Nuszra-t a nyeregből. És épp nem jó felé haladunk.
- Tévedsz Rolf parancsnok! – ráztam meg a fejem, ahogy kezdte magát belelovalni. – Nincs szándékomban ellened fellépni, de az események megleptek minket. És mivel Nero parancsnok jó emberünk volt, természetes, hogy szeretnénk tisztán látni.
Én minden bizonnyal jobban tudok a sorok között olvasni, mint ő és még nem is nagyon rejti véka alá a felénk irányuló fenyegetést.
- Azt hiszem majd legközelebb megnézem, amikor majd a férjem is velem lesz. – hárítom a „szíves” meghívását. – Engem most az érdekel, hogy a szállítmányokban és azok szállítási helyében terve-e valami változást és ha igen, azt ki rendelte el. – engedtem meg egy „békéltető” mosolyt.

/ISIS/




Az igazgató szája széle remegni kezdett, nem tudván eldönteni, hogy vigyorra húzza vagy lekonyuljon szomorúságában. Kezdte úgy látni, hogy ma semmit sem fog hozni ez a találkozás. Jót egészen biztosan nem.
-Biztosíthatom a családodat, hogy minden pont oda fog indulni és érkezni, ahová eddig. Ugyan abban a mennyiségben. És katonáitok nem maradnak acél nélkül.
*Nehéz lett volna a hangjából vagy a zavarodott arcából kivenni, hogy épp mire gondol azon kívül, hogy téged a Pokolba kívánna most már. Érezhetően más reményeket fűzött a megismerkedésetekhez, ám most már túl akart lenni az egészen.

Nem akarok belemenni semmilyen kétes dologba és ez a bánya már így is idegességgel tölt el, valami hatodik érzék azt súgja, hogy ne nagyon menjek ennél is lejjebb. A bizalom pedig nagyon messze van, hogy ezzel az új vezetővel valahová is elmenjek, még ha mellettem is vannak a testőreim.
- Akkor minden rendben van. Azért megnézhetem a legutolsó szállítás papírjait? Csak a biztonság kedvéért, hogy megnyugtassam a férjem, tényleg nem okozott fennakadást a főnökcsere.
- Egyébként, meg küldhetünk pár őrt is megerősítésként, úgy tudom sokan elestek a harcokban, nem lenne jó, ha újra lázadás ütne ki. – igyekszem tovább békíteni a helyzetet.

/ISIS/




Női megérzéseid működnek és nem evezel veszélyes vizekre. A bánya vezetője pedig elmosolyodik.
-Hát természetesen! Már mutatom is.
*Az olvasztárok továbbra is a szükséges mennyiséget kapják. És egy részük meg van jelölve külön a már megismert kovácsnak. Úgy tűnik minden úgy halad, ahogy eddig, a mester továbbra is a legjobb acélt kapja meg.
-Igazán nem szükséges. Férjednek a hadjárata során is lesz nem kevés vesztesége. Al-Nuszra nagyúr pedig már biztosított róla, hogy intézkedik. Kiváló katonákat küld feltölteni a védelmet.
*Ha ezután elmész, senki nem tartóztat fel. Hamar kiérsz a felszínre. Igazad van abban, hogy amióta ez a szörnyszülött hatalomra került, a bánya borzasztóan nyomasztó még a pók-ház tagjainak is.


/Ha ennyi volt, akkor köszönöm a játékot! Élveztem és izgultam ISIS-ért. /

Most legalább nem rosszindulatoskodik és ellenkezik, hanem előkeresi a papírokat. Úgy látszik a mosollyal többre mentem, mint az előző szavakkal, amikkel az értelmére próbáltam hatni.
Hiába keresek valami hibát, valami ellentmondást, nem találok semmit, minden rendben lévőnek tűnik, így nem tudok mit tenni bólintok Rolf-nak és visszaadok neki mindent.
Azonban a védelemre tett intézkedések megint csak megszorítják a gyomromat, jelezve, hogy nagyon nem jó ez így, de ez ellen, most tehetek semmit, de minél gyorsabban értesítenem kell Uráldur-t.
- Azt hiszem jobb, ha Fawen asszony is értesül erről, ő talán még megfelelőbb embereket tud küldeni. Tudod Rolf, milyen kényes a bánya egyensúlya, ha megfogadsz egy jó tanácsot, akkor mindenkitől egyforma darabszámú katonát fogadsz el, így téged nem érhet elfogultság vádja. – biccentettem felé, azzal minél előbb távoztam, mert már megfeküdte a légkör a gyomromat.
- Ezrede, azt hiszem mindenképp pár embert tudjunk nélkülözni, akik csak magának és nekem jelentenek. Ha ragaszkodik a kis korcs az elképzeléséhez, akkor építsünk be valakit, tudtommal van rá emberünk elég, aki alkalmas rá.