/Frea, még Capitalban/


Közvetlen felettese, az őrmester, az egyik nap közölte Freával, miközben ő a Do'Udren lakosztály bejárata felé menő folyosót védte, hogy új küldetést kap és el kell kísérnie őt Dante-bányába, hogy körbenézzenek ott.
-A bánya irányítása kicsúszott a pók-ház kezéből és ISIS úrnő és az Első Lord azt akarja, hogy szerezzünk valamit, amivel visszaveszik. Nagyon nehéz feladat lesz, készülj fel, hogy jól kell teljesítened! És az értékelésed nagyon beleszámít majd az előmenetelbe.
* Nem kevés társad pillant rátok ebben a a másodpercben és fajotoktól szokatlanul nem is nagyon leplezik irigységüket. Egy felettes arról beszél neked, hogy jó teljesítmény esetén akár előléptetés is várhat rád idővel.
Az élőhalott lovakhoz mentek és ő rögtön a hegyekbe menne, de talán neked van egy jobb terved.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy sikerült bekerülnöm a Pók Ház testőrcsapatába, mert a munka sem volt túl megerőltető és Isis asszony igazán jól bánt velem, még segített is, amikor a barátnőm bajba került, ami más nemesi házaknál nem igazán volt jellemző, inkább szélnek eresztettek volna, mint bajlódjanak egy egyszerű katona dolgával.
Éppen ezért igyekeztem mindig mindennek megfelelni, most is éberen végeztem az őrtállás fárasztó feladatát a sokadik óra óta, mikor megjelent az őrmester.
Feszesen tisztelegtem neki, mert először azt hitem csak a szokásos ellenőrzés, de aztán már minden figyelmem az övé volt. Mikor befejezte nehezemre esett elégedett mosolyomat elrejteni, de természetesen továbbra is rezzenéstelen arccal álltam. Persze láttam a többi őr irigykedő tekintetét, de hát ez már csak így van.
- Igenis, uram! Nagyon örülök, hogy segíthetek, mindent el fogok követni, uram! – válaszoltam aztán előírásszerűen, miközben azon keringtek a gondolataim, hogy vajon mi történhetett.
De ez nem az én dolgom, csak az, amivel megbíztak.
- És hogyan jutunk be a bányába, uram? – kérdeztem, amikor a lovakhoz mentünk. – Ha az Első Lord ellensége szerezte meg a bányát, nem hiszem, hogy szívesen látnák két katonájukat. Hmmmm…..ha javasolhatnék valamit, uram………mivel oda viszik birodalmunk legtöbb elítéltjét, talán ezt lehetne kijátszani, valamelyikünk lenne a rab és a másikunk a kísérője…..
Persze sejtettem, hogy nem ő akarja majd eljátszani a fogoly szerepét………

/Frea, a bánya környékén/


Talpraesettségedről tanúbizonyságot teszel amikor egy jól hangzó tervvel állsz elő. Az őrmester szavaiból hamar kiderül, hogy ő csak a környező terület bejárását tervezte volna első napra, de nem tud ellenállni, hogy valakit leküldjön a mélybe.
Hamarosan elvágtattok egy kitérő után egy kéz- és egy lábbilinccsel. Még nem látszik a bejárat, amikor letértek az útról és leszállva a zombi hátasokról, rád aggatja az általad felvetett feladatot. Jól gondoltad, hogy ezt neked kell majd végig csinálnod.
-Itt hagyjuk a te lovadat, hogy hihetőbb legyen. Egy fogolynak ritkán adnak, mert elszökhetne vele. Gyalog fogsz mellettem menni és majd én beszélek. -mondja, miközben a vasba vert karodat és a fenekedet fogdossa- Nem kell sietnünk, mert nem kértem úgy sem időpontot.

Bár a felettesem elmondta, hogy nem tervezte elsőre, hogy lemegy a bányába, csak körbenézni akart, ez sem változtatott a javaslatomon, elmondtam volna később is, nem riasztott a veszély.
Persze az őrmester kapott a lehetőségen és, ahogy gondoltam, nem magára osztotta a rab szerepét.
Soha nem viseltem még béklyókat magamon, így elég furcsa volt, de közömbösen tűrtem, ahogy társam a feladatban, rám aggatta őket. Ha szándékosan tapogatott össze, akkor sem jeleztem még csak egy arcrándulással sem felé. Nem most akartam egy kis simogatás miatt elveszíteni a lehetőséget az előrelépésre, főleg ha félreértem. Nem volt jellemző a nők kihasználása a Pók Ház-nál.
- Nem lesz gond uram. Igyekszem hihetően játszani a foglyát. – bólintottam. – Talán a ruhámat is össze kéne koszolni egy kicsit. – javasoltam még.
Arra, hogy nem kell sietnünk, nem tudtam mit mondani. Gyalogosan, bilincsben, amúgy sem tudok majd gyorsan haladni.
- Talán nagyon nem kéne bemártania, uram, így kevésbé figyelnek majd rám és könnyebben mozoghatok odabenn.

/Frea, a bánya környékén/


Nyugodtan viseled a feszült helyzetet és a felettesed sem reagálja túl a dolgokat.
- Talán nagyon nem kéne bemártania, uram, így kevésbé figyelnek majd rám és könnyebben mozoghatok odabenn.
-Ne izgulj, vigyázok rá, hogy ne szálljanak rá. -csókolta meg utána a nyakadat- Ismerem a szokásokat.
* Kicsit előre enged és lovon követ téged és nagyon jól játssza a bűnöst foglyul ejtőt, le sem veszi rólad egész úton a szemét. És odaérve átad a bejáratnál lévő őröknek, mint akit lopás miatt elítéltek. Nem a legsúlyosabb bűncselekmény ez, és csak félig jelzi, hogy pont rossz helyről emeltél el valamit, amiért ide kerültél. Így hihető a kegyvesztetettséged.
Ideje beszállnod a felvonóba, mely a nevével ellentétben pont a másik irányba fog szállítani téged.

- Valóban? – kérdezek rá közömbös arccal, de elhúzódom előle, mikor mégis kezd zavaró lenni a közeledése. – Járt már máskor is a bányában?
Ez azért érdekes, mert akkor mit akart a felderítéssel? Valami nekem nagyon kezdett nem stimmelni, de most egyelőre nem visszakozhattam. Többet kell tudnom.
Egy kis fárasztó gyaloglás után megérkezünk a bányához és megkönnyebbülve veszem, amikor az őrmester teljesen logikus magyarázattal szolgál arra, hogy miért hozott ide.
A tolvajlás nem túl súlyos bűn, de erre is van indoka: fontos személy az, akitől állítólag elemeltem valamit.
Az őrök betaszigálnak a liftbe és megindulok lefelé. Remélem, hogy nem kerülök túl mélyre és lesz lehetőségem arra, hogy körbekutakodjak.

/Frea, a bánya környékén/


Női megérzéseid egyre másra gyújtják ki a piros lámpákat, pedig a te munkád egyáltalán nem olyan volt eddig, ahol a piros fény dívik. És bármennyire is megérdemelnéd a ranglétrán való fentebb jutást, most mégis az ellenkező irányba visz a lift. Szó szerint. Ám nem kerülsz olyan megnyugtatóan mélyre, hogy a reménynek még csak nyoma se legyen.
Egy öt fős társaságba kerülsz. Kevesen dolgoznak ezen a szinten, mert szinte mindenki segítette az őröket az ork-elf támadás idején. És nem csak az igazgató kapott kegyelmet. Ám cserébe akik itt maradtak, azok bármikor elvágnák a torkodat a kijutás leghalványabb reményéért is. De akár ennél jóval kisebb előnyökért cserébe is. Ismered már fajod kegyetlenségeit eléggé, hogy rágyere, ezek akik itt maradtak, szinte megkattantak az állandó fény hiányától.
-Tudsz élőholtakat mozgatni? Nem muszáj saját magad kibányászd a napi kvótát. -kérdezi tőled az egyik őr, amikor odaadja a csákányt.

Alaposan körülnéztem és elégedetten állapítottam meg, hogy csak a legfelső szintre vittek le, ahol még az ellenőrzés is sokkal lazább volt, mint valószínűleg lejjebb, de még rabokból is elég kevés volt itt, őrökből meg még kevesebb.
Azonnal egy négyes csapathoz csapnak, akikkel azért gyanakodva méregetjük egymást, hiszen az itt lévők egyike sem a hamvas lelkéről volt híres, nem azért kerültek ide. Ha csak megsejtették volna hogy egyáltalán nem azért vagyok itt, mint ők, vagyis, hogy pont az ellenségük vagyok, akkor aligha éltem volna túl a következő percet.
De még így is jobb lesz, ha szemmel tartom őket és erre egy éles szemvillanással figyelmeztettem is őket.
- Tudok. Rendes tőled, hogy szóltál. – bólintottam az őrnek és elvettem a csákányt. – És hol találok hozzá megfelelő alanyokat? – néztem körbe. – És mond, mi a számunkra tiltott terület? Csak, hogy tudjam merre ne menjek. – jegyeztem meg ártatlanul.

/Frea, a bánya mélye/


Nagy szerencsédre egy őr kezei alá vesz és elvezet egy rövid időre egy viszonylag frissnek tűnő hullákkal teli mélyedésbe. Sok ork épp a támadás halottjaiból került ide, de sötét elfek és más népek tetemei is akad, kedvedre válogathatsz. Öt élőholtat feltámasztva kapsz még négy csákányt, hogy őket dolgoztasd. Neked csak figyelned és koncentrálnod kell rájuk.
Munka közben a többiek sem fáradtak el, így kedvük volt beszélgetni veled.
-Te milyen bűnnel kerültél ide? -kérdezi egy 150 év körüli férfi melléd állva, aki szintén rab.
*Hamar kitapasztalod, hogy nem kell mást tenned, mint zombijaiddal arra felé "ásni", amerre eddig a többiek és ha bármi változik, egy tudós őr szól nektek. A bánya geometriájával így nem sokat kell törődnöd, merre alakítsd tovább.

Úgy látszik a saját fajtánkkal nem szemétkednek az őrök, sőt inkább segítik a munkánkat, így én sem habozom megköszönni a segítségét és egy mosollyal jutalmazni.
Nincsenek ellenérzéseim, amikor feltámasztom a holtakat, igyekszem az erősebbeket választani, hogy minél előbb teljesítsék a kvótát és így a többi időmben a feladatomra tudjak koncentrálni, ne az ő irányításukat.
Azonban először a társaim kíváncsiságát kell kielégíteni, hogy nyugodtan ténykedhessek.
- Rossz helyről próbáltam megfújni valamit és ahelyett, hogy simán kaptam volna pár korbácsütést, az úr úgy gondolta, hogy megleckéztet. – forgattam meg a szemem. – Nagy pechem volt. És téged?

/Frea, a bánya mélye/


Rabtársad inkább húsbábjait figyeli éles tekintetével, miközben téged hallgat. Bár nem nagy feladat, de hamar felfedezheted jeleit, hogy gyakorlott a haladó mágia terén és akár a te szintedet is elérheti.
-Én Hafez Al-Aszad lázadónak nyilvánítása után kerültem ide. Egyik hadvezér úgy gondolta, hogy emilyen jól ismerem, minden bizonnyal benne voltam a tervébe. És jobb hűsöltetni engem, mint hogy véletlenül kiderüljön, hogy számolni kellett volna velem.
Bizonyítékot nem találtak, hogy Dementor ellen lázadtam volna.
* Az őr, aki segített, élénken figyeli a beszélgetéseteket. Ám nyugodt az arca, nem is sejted, hogy a nem selfeket ilyen munka közben való beszédért rendszeresen megverik odalent.
-Igazán nem volt szép dolog téged egy piti lopásért ide zárni.

Aki itt élőholtakat mozgat az mind veszélyes mágiát űzhet, így persze, hogy kellően szemmel tartom őket, valószínűleg ők is pont így vannak velem.
Az egyik férfi, aki inkább tűnik eszesnek, mint erősnek, hamar meg is találja velem a hangot és beszélgetést kezdeményez.
Nem mutattam a meglepetésemet, amikor közölte, hogy a lázadó és áruló Hafez egyik embereként került ide és bár a hangsúlyából azt veszem ki, hogy ő nem tartja annak magát. De nem azt mondta, hogy ártatlan, hanem azt, hogy nem találtak rá bizonyítékot, ez nem kerülte el a figyelmemet.
Fél szemmel a közelben ácsorgó őrre pillantok, de az láthatóan nem ideges, míg a zombik dolgoznak és termelik a vasat., így visszatért a figyelmem a férfihoz.
- Én is ezt hangoztattam, de csak pár pofont kaptam érte. – vontam meg a vállam. – Hogy hívnak és mi itt a dörgés, hogy könnyíthet az ember itt magán? – kérdeztem, hiszen beszédesnek mutatkozott és mivel már régóta van itt, így talán olyan infókkal láthat el, ami hasznomra lehet.

/Frea, a bánya mélye/


Nem győzött meg az ártatlanságodról. És sejted azt is, hogy te sem őt a tiédről. Ám Zevadar egyik legsötétebb területén jobb is kellően kételkedni.
-Jorgosz vagyok. Ha igazán kényelmes életet akarsz, akkor a kígyóidomárokhoz kell jelentkezned. Keresni szokták őket az őrök és nem csak a munka nem megerőltető, de könnyen lehet a raboknak is fusizni lentebb. Ha lejár a műszak, le lehet menni és üzletelni velük.
* Ám a katona figyelme nem lankad és ahogy lassan vége a beszélgetéseteknek és kicsit távolabb kerültök új barátodtól, oda jön hozzád.
-És mesélj! Mi volt a gikszer? Miért kényszerült egy ilyen fiatalon is már beavatott mágus lopni? Nem tűnsz olyan butának, hogy ilyen hibával elronts egy szép karriert.

Továbbra is közlékeny marad a fickó és ez biztató, mert valószínűleg sok mindent megtudok majd tőle, ami segít majd, hogy körbenézhessek, vagy egyáltalán tudjam merre kéne elindulnom.
Nem tudom, hogy az őrmester vajon teljesen rám bízta-e a dolgot, vagy ő is próbálkozik valamivel, de úgy vagyok vele, hogy én megteszem a magamét. Igaz a kijutás már nem biztos, hogy egyszerű lesz, de remélem, hogy ehhez majd kitalál valamit, mert a szökés kidolgozása nem volt a terveim között.
- Üdv Jorgosz, én Frea vagyok. – viszonoztam a bemutatkozását. – Kígyóidomárok? – lepődtem meg, mert erről még csak nem is hallottam. – Azok meg kicsodák? És miért akarna épp lefelé menni az ember? – kérdeztem, hiszen arra biztosan sokkal rosszabb körülmények találhatók.
Igaz ez a munka sem volt épp megerőltető, így csak akkor akartam volna lejjebb jutni, ha ott található a bizonyíték.
Az egyik élőhalott már egy ideje egy helyben csákányoz, így elindulok, hogy megnézzem miben akadt meg, ekkor lép mellém az őr.
~ A fene, ez rám kattant, mit akar tőlem? ~ mérgelődtem, mert nem hiányzott az érdeklődése.
- Nem származom előkelő nemesi házból, így nem könnyű bekerülni a jobb körökbe. Ráadásul jól megfizették a ténykedésemet. – vontam meg a vállam. – Az Első Lord egyik dokumentumát kellett volna lenyúlnom egy megbízásból és én nagy kihívást láttam benne. De az a roha……..- úgy tettem, mintha elharaptam volna a szót. - jól őrzi a kincseit és én örültem, hogy életben hagyott. – találtam ki hirtelen egy meggyőző mesét, ami, ha ezek itt a birodalom első emberének ellenségei, akkor akár jól is jöhet.

/Frea, a bánya mélye/


Jorgosz ravaszul elvigyorodik. Úgy látszik szórakoztatónak találja a járatlanságodat.
-Azért, mert ahogy odafent, úgy idelent is lefelé tapos az ember. Odalent nem a selfek vannak. És rettegnek tőlünk. De szükségük van sokszor a segítségünkre. És nekünk annál inkább az övékre.
Néha napján értékes köveket találnak. Ez valuta a "szívességekért" idelent. Minél több van belőle neked, annál több a lehetőséged. És annál többen akarnak megölni téged. -gúnyos felhangja figyelmeztet, hogy amit nem védesz meg, az nem a tiéd- Ha ennyire kíváncsi vagy rá, hogy lehet itt érvényesülni és szinte minden helyre bejárni, akkor szívesen pártfogásomba veszlek és egy hónap sem telik bele, kívülről fogod ismerni a helyet.
* Az elakadt zombihoz közelebb lépve -bármit is válaszoltál a rabtársadnak- az őr lép ismét oda hozzád és már kevésbé előnyös beszélgetésbe kezdtek. Ám hamar kivágod magad. És fel is hívod a figyelmet magadra.
-És mit dolgoztál hivatalosan, hogy esélyed volt ellopni?
* Ahogy beszélgetés közben figyelsz az élőholt bábodra is, észreveszed azt, hogy szokatlanul fekete, sima felületet kopácsol. Valami fekete kődarab, melyet nem visz a csákány feje.

Nem tudhatja szegény Jorgosz, hogy engem nem érdekelnek a drágakövek, hiszen nem hajtok sok időt tölteni idelenn, de persze ezt nem készültem az orrára kötni. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy megpróbálja kihasználni azt, hogy tájékozatlan vagyok és a maga javára fordítani a dolgokat, de egyelőre meghagytam ebben a tévhitben. Azzal, ha elbízza magát csak nekem segít, olyat is kikotyoghat, amit egyébként nem tenne.
Ilyen például az, hogy jobb, ha nagyon nem tűnök ki, mert akkor rám szállhatnak.
- Óóó, megtennéd? – rebegtettem rá a szemem, mint aki nagyon is értékeli a felajánlását. – Hálás lennék érte.
Sajnos azonban mégis csak rabok vagyunk, így a beszélgetést is meg kell szakítanunk, ha a munka megkívánja.
Az őr úgy néz ki nagyjából elhitte a hazugságaimat, de azért csak tovább kérdezősködött, valamiért gyanakvóbb volt velem szemben, mint egészséges lett volna.
- Tanoncként jutottam be, így a lehetőségem adott volt, de mégis jobban figyeltek, mint számítottam rá. – adtam meg erre is a választ. – Mi lehet ez? – léptem a zombi által csapkodott kőhöz.

/Frea, a bánya mélye/



A lány válasza után hagyja a témát a felvigyázója és inkább a kőre kezd koncentrálni. És hamar választ is tud adni.
-Ez kiváló minőségű vasérc. Sokkal jobb, mint a vöröses, puha föld. Tedd külön, ha ilyet látsz! Ezt is visszük majd a kohókba.
* A nap eseménytelenül zárul és ha kérdezte is, ez a férfi nem tud válaszolni arra, hogy mi lesz a további sorsa a szerzeményednek, miután külön pakolva kapják meg az olvasztárok. Idelent nem foglalkoznak ilyesmivel. Ám Jorgosz visszatér pihenő időtökben és mosolyogva megkérdezi.
-Nos? Bemutassalak a kígyóidomároknak? Megbeszéltem velük, hogy lehet viszek oda valakit. De ha csak udvariasságból mondtad munka közben, hogy szeretnéd, akkor nem kötelező semmi. A mai nap legfeljebb csak megnézzük úgy is, hogy milyen tehetséged van hozzá.
* Ha szeretnéd, akkor elkísér az alagutak oldalába vájt tágas üregbe, ahol több fickó és még több tekergőző hüllő van. És egy röpke pillanatra rátok néznek, de hamar visszafordulnak ahhoz, amivel foglalkoztak előtte. Barátod ebben az esetben az egyikhez vezet.
-Ő itt Frea. Érdeklődik a kígyók iránt.

Nem vagyok jártas a bányászatban, hiszen testőr vagyok, de azért vagyok itt, hogy tájékozódjam és megtudjak valamit, de sajnos az őr sem sokkal többet tud. Nem tudja, hogy mi lesz a sorsa az értékes vasércnek, amit találtam és ez kissé lelomboz, azonban ott van még Jorgosz, aki talán előbbre löki a szerencseszekeremet.
Nem akartam azonban látatlanban semmibe beleugrani, hogy aztán rosszabb helyzetben találjam magam, így a második lehetőséget választottam.
- Mutass be. – bólintottam. – Nem mondok most semmit rá, hogy vállalom-e, csak meg akarom nézni mi ez a munka. Azt szeretném, ha minél jobb dolgom lenne itt és ha hozzá segítesz, neked is jobb lesz ígérem..
Ennyit simán elárulok neki, talán elég ösztönző így neki is.
Elégedetten látom azt is, hogy az őrök nem nagyon foglalkoznak velünk a meló után, a saját szintünkön elég szabadon mozoghatunk.
Meglepődve torpanok meg azonban, ahogy meglátom a kígyókat, vagyis inkább azt, hogy mennyi van belőlük. Nem félek tőlük, bár az egészséges életösztön távol tart tőlük egyelőre.
- Ööööö….szépek. – nyögöm ki.

/Frea, a bánya mélye/


Bármilyen szépnek is nevezed őket, nem úszod meg azt, hogy egyikük a testedre ne kerüljön. Mosolyogva teszi a nyakadba állatkáját az egyik férfi és az nyugodt mozdulatokkal tekeredik köréd. A feje átbújik a hónod alatt és a vállad felett visszakanyarodik. A farka talán még rosszabb, hiszen az háromszor végig tekeredik bal kezeden a másik oldalon és lazán pihen a két karodon. A legkisebb késztetést sem érzi, hogy megszorítson vagy megharapjon.
-Igen okos jószág. Tudja jól, mikor kell pihenni és mikor támadni. Csak azokat bántja, akik nem jól viselkednek. -büszkélkedik betanítójuk vigyorogva- Nem kell félni tőle.
* Persze ez csak akkor történik meg, ha hagyod és nem kezdesz el hevesen tiltakozni. Ha nem így történik, akkor örömmel látják, hogy a hidegvérű egyre inkább megkedvel.
-Most pedig megmutatom azt is, hogy mit kell majd csinálnod. Gyere velem!
* Jorgosz megfogja a kezed és kilépve a folyosóra kanyar jön kanyar után egészen egy vaspántokkal merevített vasajtóig. Az alagutat teljesen lezárja, de jól láthatóan ide tervezett hozni. Egész pontosan azon túl. Mulatság zajai szűrődnek ki a másik oldalról.

Mint említettem, nem félek a kígyóktól és más bogaraktól, rágcsálóktól, de azért tisztában vagyok az egyedek veszélyességével, hiszen ez is a katonai kiképzés része volt, így aztán azonnal mozdulatlanná dermedek, ahogy az egyik fickó laza mozdulattal a nyakamba teszi az egyik csúszómászót és az megkezdi lassú tekergőzését a testemen, mind szorosabbá téve a kettőnk közötti köteléket.
Pár perc után valamennyire enyhül a feszültségem, mert nyilvánvalóvá válik, hogy a kígyónak esze ágában sincs bántani, sőt, mintha csak védelmezően tekeredett körém.
- Nem félek, de mitől ilyen kezesek? – kíváncsiskodom és végigsimítom a vállamon nyugvó hüllőfejet.
Ha választ kapok, ha nem, most már kimondottan kíváncsian követem Jorgosz-t, mert a kígyó egyfajta erősséget is kölcsönzött, hiszen ha minden igaz, akkor most már védelmezni is fog engem.
- Mi ez az egész? – türelmetlenkedem, de várakozóan nézek a nagydarab férfira, amikor a masszív lezáró ajtóhoz érünk és meghallom mögötte a ricsajt. – Mi ez a hely? – kúszik azért némi gyanakvás a hangomba, amire a kígyó felkapja a fejét és vad sziszegésbe kezd.
Ismét végigsimítom, de most inkább feszülten, mint nyugtatóan.

/Frea, a bánya mélye/


Az idomáron látszik, hogy jó érzéssel töltötte el a munkája dicsérete.
-Gondosan vannak szoktatva arra, hogy ne reagálják túl a helyzetet. Bár előfordulnak balesetek, leginkább ha mások kapkodnak a közeledbe és felidegesítik őket. -hangjából kitűnik, hogy támadó mozdulatok kellenek hozzá vagy bármi más, ami miatt a hüllő veszélyben érzi magát- Aki viseli, azt tudja jól, hogy nem fogja bántani.
* Ez után mint korábban is említettük elmentek és egy titokzatos vasajtó mögött álltok meg és rosszat gyanítasz. Ám kérdésedre kicsit rejtélyesen válaszol új ismerősöd.
-Egy szórakozóhely. Az ajtó mögött meg kell nézned, hogy a többi idomár mit és hogyan csinál. Azt mondtad, még csak szemlélődni akarsz.
* Résnyire kinyitja a vas bejáratot, ám csak lágy muzsikát és nyüzsgés zaját hallod. Látni viszont csak halvány fény az, ami kiszűrődik. Ha nem akarsz bemenni, akkor visszakísér az előző helyre.
Ha viszont belépsz, akkor piros függönyt látsz magad előtt, ami mögül a halvány derengés árad. Közvetlenül a kapu mögötti részen semmi megvilágítás nincs, bár self szemeid nem is igénylik. Jobbra tőled egy bemélyedésből kilesve egy izmos fajtársad felfegyverkezve les ki.
-Várj még! A következő akkor te leszel. Mindjárt véget ér az ő műsora.
* Mögötted a bezáródó ajtón kattan a zár.

Számba vettem a lehetőségeimet, hogy mi van, ha nem megyek be. Lehet, hogy nem kockáztatnék semmit, de előrébb sem jutnék. Mindent el kell követnem, hogy közelebb jussak a feladatom végrehajtásához és nem, nem az őrmester kedvéért, hanem a Házam iránti tiszteletből.
Beléptem hát, de aztán értetlenül néztem körül és aztán a fegyveresre, így későn hallottam meg a zár kattanását.
Azt hiszem ha újból elém kerül beverem a képét Jorgosznak.
- Mi után jövök? Elmondanád mi folyik itt?
-A kigyó. Te is táncosnő vagy. Ha végzet, majd te is mehetsz.
Szinte ebben a pillanatban válik ketté a függöny és egy meztelen self nő jön, kezébe a szines ruháit fogva, testén neki is egy kigyó tekereg.
-Mehetsz.
Még mindig nem értek egy szót sem, bár rossz előérzetem van, ám minden teljesen világossá válik, amikor a meztelen nő megjelenik cuccával a kezében.
- Hát azt leshetitek. - ráztam meg a fejem. - Én csak azért jöttem, hogy körbenézzek, és már látom, hogy ez a munka nem nekem való. - szögeztem le. - Bocs pajti. - ütögettem meg lágyan a kígyó fejét.
Aztán az ajtóhoz léptem, hogy ahogy jöttem, úgy kimenjek rajta.

/Frea, a bánya mélye/

/userrel privátban egyeztetve/


Maga a lány is meglepődik azon, hogy zárva találja és úgy tűnik Jorgosz vagy el is ment vagy egy hang nélkül ott van, de akkor (is) tudatosan nem nyitja ki nektek. Az őrt meg láthatóan nem zavarja, gyönyörködik bennetek.
A textílián át pedig felálló és távozó vendégek zaja vegyül a többiekével. Páran talán szünetnek vélve az egészet könnyíteni mennek magukon.
- Engedj ki! Én nem vagyok ilyen vetkőzős szajha. Inkább megyek vissza ércet fejteni. - mondja hősnőnk az őrnek kissé dühösen.
* A kezei kissé elemelkednek a testétől, így jelzi számodra, hogy ő is be lett ide zárva veletek együtt. Ám aggódó tekintettel néz a közönséget takaró szövetre.
-Valakinek menni kell, mert ha megszakad a műsor, akkor hamarosan balhézni kezdenek a pihenő katonák.

- De neked fegyvered van, hogy hogy be vagy zárva? - ráncolom a homlokom. - De, ha annyira aggódsz, akkor menj ki te, biztos nagyon élveznék a szokatlan műsort. - intek a függöny felé egy grimasszal.
-Vagy be kell törni az ajtót vagy valakinek ki kell nyitnia odaátról. Én is annyira tehetek a dologról, mint ti. De te... hogy kerültél ide akkor mégis?
- És kinek van itt fegyvere és ki ilyen szép izmos legény? - nézek kissé feszülten az értetlen fickóra. - Mi törjük be? Mivel, szegény kígyók fejével? - húzom el a szám. - Engem az a féreg Jorgosz húzott csőbe, azt mondta, hogy csak nyugodtan szemlélődjek, semmi nem kötelező, de csak kapjam a kezembe.......
-Ki az a Jorgosz? Nem ismerek ilyen fegyőrt.
Szép lassan kezd a közönség is türelmetlen lenni.
-Faltörő kos vagy valami kemény és nagy kell. A kard beletörne.
Láthatóan nem nagyon akarta megerőltetni magát, csak kifogásokat keresett, én meg leültem a földre és a hátam a falnak vetettem.
- Jorgosz a rabtársam és halott ember egyébként. - vontam meg a vállam hidegen. - És azt hiszem mindig elsőnek azt lincselik meg, akinél a fegyver van, na meg nem a csinos lányokkal kezdik, ha elvesztik a türelmüket. - intek a függöny mögé, hátha ez megmozgatja a fickó agytekervényeit.

/Frea, a bánya mélye/

/Userrel Skypon egyeztetve./


 A pucér lány is melléd ül.
-A lábaim tiszta visszeresek ettől a melótól. Órákon keresztül kell kint lenni és mozogni állandóan!
* Nem tűnik túl boldognak és a legkevésbé sem hajlandónak önként még egyet bevállalni. Egy másik felvigyázó lép a függöny mögül hozzátok és dühösen megkérdezi.
-Mi van már? Miért állt le a műsor?
-Nem akarnak táncolni. -mutat rátok- Az ajtó meg be lett zárva.
-Mindjárt küldök valakit, hogy körbe kerüljön. Addig meg lökd ki ezeket a részegek elé!
* Két választásod van. Az egyik az, amit eddig nem akartál. A másik pedig a sztriptíz bár közönsége között végig futni. Ezek szerint arra felé is van egy kijárat.
Elég kedélyesen elbeszélgetnek a lányok és együttérzően néz Frea is a táncoslányra, de ettől még nem támad vágya, hogy azt csinálja, amit ő. Mikor megjelenik a másik férfi egy cseppet sem vidáman néz rá, de nem kerüli el a figyelmét, hogy van egy másik kijárat.
- Menj te a részegek elé. - kiáltott fel, hirtelen felpattanva és nagyot taszít rajta, majd gyorsan kirohan és megpróbál átcikázni a "vendégek" között, akiket ez remélhetőleg váratlanul ér és lesz esélye kijutni.
* Frea a szerencséjére alapoz és a váratlanságra. És bizony szörnyű következményei lennének, ha egy részeg nem bírna magával és elkapná a karját. Sok mindenkinek komoly baja eshetne...
Ám ha sikerült meglépnie, akkor a vendégeknek fenntartott... Hát persze! Hiszen a személyzeti bejárat volt az, amit Jorgosz rátok zárt. Jobb lesz arra távozni, ahol nem a munkavállalók teszi. Így illő.
Ha kijutottál, akkor hamarosan ismerős alagutakhoz érsz, ahol a másik műszak rabjai dolgoznak az egyik félre eső vájatban. A legtöbb már tovább haladt, de itt a közelmúltban fedeztek fel értékes területet.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Sikerült kijutnod.
5 és 6 -Egy részeg elkapja a karodat és erősen tartja. Nem ereszt egy könnyen.../