/Az út pora/
A fiatal oawa az emberek királyságának északi határa közelében kóborol. A múlt héten esett hó már elolvadt és minden latyakos sár, melybe mélyen szánt bele jó néhány friss keréknyom. Az úton egy kisebb karaván haladhatott el nem régen.
Ahogy sétál az út menti fűn, hogy kevésbé legyen koszos, hirtelen az érzékeny fülei ordításokat és furcsa zajokat hall. Ahogy közelebb lopózik, a kanyaron túl azt láthatja, ahogy nyíllal lőnek egymásra. A hegyes fülű elfek az út menti fák lombjai között, a törzsük mögé bújva vették fel a pozíciójukat, míg ember méretű fa pajzsok mögé bújva emberek húzódnak meg és kitámasztva egy-egy karóval védelmüket, azok mögül lőnek vissza.
Kicsit távolabb pedig a már régen sejtett karaván szekerei vannak, ám egyelőre nem látsz senkit körülöttük.