Valahol meg kell pihennem és az sem ártana, ha találnék valakit, aki ellátja a sebem, mert bár a kő valószínűleg megmenti az életem, azért előtte nem ártana nem elvérezni.
Amúgy sem ártana innen sürgősen eltűnni.
Kissé támolyogva indulok el, egy darabka ronggyal elszorítva a sebet és próbálok taláni egy utcakölyköt, aki tudja, hová kell fordulnia a szegény embernek, aki nem akarja nagydobra verni a sebesülését.
Hamar megtalálom itt is a szegénységet és vele együtt a diszkréciót. Egy nyolc évesnek tűnő lány vezet el egy vegyeskereskedést hirdető cégtábla alatt és kopogás nélkül lép be a szegénynegyedben egy ajtón.
Odabent nem pont a kinti szövegnek hű dolog fogad. Főleg fűszerek, gyümölcsök és csak néhány csecse-becse található. És az öreg, aszott arcú nő hamar a gondjaiba vesz.
-Jó helyre jöttél, fiacskám! Én vagyok Bivaly legjobb vajákosa. De nem lesz ingyen, amit csinálok. Remélem van öt ezüstöd vagy valami más, amit elfogadhatok fizetségnek. Aztán bekötöz és a fűszerekről hamar kiderül, hogy javarészük felhasználható gyógyfűként. És így ilyet is kapok a pénzemért cserébe a géz alá.
Nem voltam kezdő, így mielőtt nyakamba vettem volna a város alvilágát, átkutattam az áldozatomat, remélve, hogy jól fizetik itt a kémeket. Ezért, ha minden jól ment, akkor simán ki tudtam fizetni a banyát, akihez a kislány vezetett, bár azért igyekeztem lealkudni az árat.
- Ennyiért már a holtakat is feltámasztják, legyen három ezüst és nem is jártam itt. - tettem le a pénzt az asztalra és hagytam, hogy ezek után ellássa a sebemet.

/Hirion/

/userrel egyeztetve/


A kereskedő nem volt szegény, jól tömött erszénnyel játszotta a kockát esténként. És adta a gazdag kalmár szerencsefüggőt. Így hamar a kezébe került Hirionnak az erszénye és benne pár arany is, több ezüst érmével együtt.
Ám a vén szipirtyóval nincs szerencséje. Nem kezdi el az ellátásodat, amíg le nem szurkolod a kellő pénzt. Amit most már jóval könnyebb szívvel megengedhetsz magadnak, hiszen induló vagyonod többszörösét kerested a férfi láb alól eltételével.
És jobban jársz, ha egy fogadó felé veszed az irányt. Rád van bízva, hogy újból a kislánytól kérsz-e tanácsot a város legolcsóbb szállását illetően vagy magad választod ki a lehetőségekből, hol vészeled át a következő lábadozással teli néhány napot.
Nem örül Hirion, hogy nem enged az árból az öregasszony, de végül is talált pénz volt, így leszurkolja a gyógyítása árát és nem panaszkodhat az ellátásra.
Aztán a még mindig körülöttük sertepertélő kölyköt kérdezi meg, milyen szállást ajánl, ahol nem sokat kérdezősködnek, de azért nem valami koszfészek.
A gyerek odavezet és tud szobát kivenni. Nem is hálátlan a self,  kap tőle egy ezüstöt az utcagyerek, megérdemli.

Nehéz volt az eszmélés és eltartott egy darabig, amíg felfogtam a körülöttem lévő dolgokat. Valaki ételt, italt, még kávét is hozott nekem, bár nem emlékszem rá, hogy kértem volna, ahogy arra sem, hogy mennyi idő telhetett el......
Ha volt a szobámba mosdó víz igyekeztem felfrissíteni magam, de tudtam, hogy nem vagyok erőm teljében.
Befaltam mindent, hogy erőre kapjak, bármilyen rossz ízű és száraz volt. És tudtam, hogy tovább kell figyelnem a palotát, ha eleget akarok majd tenni a parancsnak. Találnom kell valamit, hogy be tudjak majd jutni, ha kell.
A hideg viz frissitőül hat, ahogy a száraz kaját pedig kiadja belsőm …..megint. Nem a gyomrom... hiszen az nincs. Kellemetlen érzéssel figylemeztet a különös megmentőm, hogy még mindig nem tudok enni, csupán az assassinok receptje által készitett szájban oldódó cukros levet.
A kristály, mint egy Duracel Nyuszi táplál tovább energiával, bár a test érthető módon gyenge, hiszen ereje nagy részét az utóbbi napokban a gyógyitásom vette el.
A szobámból kilépve továbbra is sötétség fogad. Vagyis a szobámat nem a becsukott zsalugáterek árnyékolták be, hanem azért voltak becsukva, mert este van.
A kijárat felé menet összetalálkozok a szobát kiadó hölggyel.
- Jaj, már annyira aggódtam. Jó sokáig aludt!
Kifelé menet közben rájöttem, hogy épp éjszaka van, legalábbis sötét, bár nem annyira, hogy ne fussak össze a fogadós asszonnyal.
- Igen, nagyon fáradt voltam, de köszönöm az ételt és italt, most már jobban vagyok. - feleltem udvariasan. - Most kicsit el kell mennem. - biccentettem neki búcsúzóul, remélve, hogy nem véletlenül hozott ise a kis utcagyerek, nem fog senki kérdezősködni.
Óvatosan osontam az árnyékokban az utcán és olyan helyre mentem, ahonnan ráláttam a főtérre és a palotára, de nem látnak onnan. Talán felfedezek egy rést az őrségen, ahol bejuthatok majd.

/Hirion/

/a userrel egyeztetve/


A város elég kihalt. Csak alig néhányan lézengenek a sötét utcákon. És hamar eljutsz a palotáig. Sötét elfként a látással nincs bajod és hamar megszokod, hogy még előnyödre is válik ez a napszak. Úgy tűnik a soha nem alvó Capitallal szemben ez a vidéki emberi település csendes ilyenkor és feltűnés mentesen tudsz közlekedni. Ahogy a nő sem kérdezősködött feleslegesen, mikor hirtelen ébredésed után már dolgod is akadt. Valóban nem véletlenül vitt oda a kislány.
Úgy tűnik a palota védelme is már nappal és éjszaka, nem csak a kapuk és a külső területek. Míg délelőtt, mikor legutóbb itt jártál elszórt strázsákkal találkoztál, most legalább fél tucatnyian vannak egy járőröző csapatban. Hamar észre lehet venni őket lépteikről, de a fáklyáik fényei is előre bevilágítja az utat. És rengeteg a sötét sarok idekint. Eközben Hirion ekként gondolkodik:
~ Nem csak azért választottam az estét a terepszemlére, mert a szemem sokkal jobb, mint az embereké, hanem azért is mert számításaim szerint ilyenkor jóval kevesebben járkálnak az utcán, ez olyan "emberi" tulajdonság.
A palota azonban talán jobban védett, mint nappal, sok az őr és egyfolytában járőröznek. Azonban nem nehéz kibökni őket, hiszen fényesen kivilágítják magukat.
Így aztán simán ki tudok térni előlük és figyelni a palotát, van e lehetőség a bejutásra.~
* Pár órás nézelődés után már ráérzel a mozgások menetrendszerüségére. Ugyan azt az útvonalat járják be és könnyen át lehet surranni egy olyan ügyes éjelfnek, mint neked köztük. Ám előtte meg kell másznod a magas kovácsoltvas keritést vagy valahogy utat találni alatta. A kapukban őrök szobroznak ugyanis.
És még teljesen ismeretlen az épületen belül ami található. Megkockáztathatod hogy most puszta kézzel próbálod megmászni vagy igyekszel szerezni felszerelést, ha valami ihletet kaptál, hogy mi jönne kapóra.

Jó darabig figyelem az őröket és már tudom, hogy egyszerű lesz elsurranni közöttük, mert mindig ugyanarra mennek. Viszont van még előttem egy akadály, egy hegyes rudakból álló vaskerítés, ami még csak valahogy leküzdhető, de nem tudom mi van mögötte. Azonban kockáztatnom kell, hiszen kívülről nem fogom megtudni.
Talán a szállásadóm tud kötelet adni, amiből csomózhatnék egy kötéllétrát, azzal térnék vissza.
Visszaérve az asszonyhoz kis pénzért ad el nekem kötelet és jó szokásához hiven nem kérdezősködik. Örül annak, hogy pénz állt a házhoz és holnap majd vesz magának újat. Még egy kevés megtakaritásra is futja. No de ne válogasson az, akit szorit az idő!
Eme felszereléseddel könnyen jutok át a rácson és a kertben az őrök fáklyáit gondosan kikerülve eljutok a palota oldaláig.
Sikerül kötelet szereznem - kérdések nélkül, - így azzal már simán veszem az akadályt. Az udvarban ismét figyelem az őröket, aztán az egyik járőrt követve osonok mögöttük, így járva végig az épületet, szemügyre véve. De egyelőre nem akarok bemenni, csak megfigyelni a lehetőségeimet. Ami van bőven, ablak akad nyitva nem is egy és a tetőre feljutni sem okozna gondot úgy látom. Talán még sem olyan esélytelen a dolog, mint elsőre gondoltam, amikor megkaptam a feladatot.
Éértékes felderitéssel gazdagodtam. Most már mint az árnyék tudok mozogni a palota kertjében is akár.
Pár helyen nyitva van az ablak, de a gyertyát még nem oltották el, csak egyetlen helyen. Vajon akkor is lesz egy sötét szoba, amikor élesben próbálkoznom kell? Hiszen megkerültem a házat és egy ilyenre akadtam.
Ám úgy térek vissza szállásra, hogy megerősödött a hitem, hogy ha parancsot kapok, akkor végre tudom hajtani. Vagy legalább is van esélye...
Másnap különféle szereket veszek, amivel akár mérgeket is lehet keverni.

/Hirion/


Nem tétlenkedik a Nap felkeltével sem hősünk. A kiadós esti túra -és kötélvásárlás- után most más oldalról kezdi meg a felkészülést. Hiszen nem csak elérnie kell a főpapnőt, ha erre parancsot kap, de biztosan végezni is.
Ez ügyben úgy dönt, hogy ideje egy igazán sötét elfes dologhoz, a mérgekhez nyúlnia. Hallott már róluk, ám még kevésbé használta. Egészen pontosan nem is biztos, hogy volt-e már dolga ilyenekkel. Ám szerencsére a kémvadász teveszőrös zacskójában van elég pénz. És a városban van elég szaktekintély, hogy eligazítsa őt, ha jó helyen kérdez.
Eszébe juthat, hogy hová is vezette a kislány őt anno, amikor a sebei ellátására keresett vajákost. Aki a gyógyításhoz ért, az általában annak megfordításához is. Érdemes megpróbálnia ott, hiszen már vásárolt egyszer nála, ismerik egymást... valamennyire. És igen sok, különböző és leginkább a fiú számára ismeretlen hatóanyagú növények voltak.
Természetesen választhat más utat is. Hiszen napfénynél a kapuk nyitva vannak, a piac pedig zsúfolt. Ha olvasott a mérgekről és tudja azt, hogy milyen növényt keres, akkor maga is megpróbálhatja beszerezni a réteken, legelőkön, ligetekben. Vagy kérdezősködik utánuk a kereskedők között, hátha árul valaki pont olyan növényt.
Ám ha nem ezeket az alternatív útvonalakat használja, akkor a vegyeskereskedésbe belépve a jól ismert eladónő fogadja. Ám ezúttal egy másik vevő is tartózkodik ott, akivel szinte suttogva beszélnek.
-Miben segíthetek? Használt múltkor úgy látom a gyógyfüvem. -kérdez rád, ám csak felpillantva a másik tárgyalásból.

Nem tudom, hogy miként fogom még végrehajtani az assassinok megbízását, ezért mindenre fel akarok készülni és bár nem vagyok túl jártas a mérgek terén, ezt sem vethetem el, főleg ha észrevétlen munkát akarok véghezvinni és még élve ki is akarok jutni.
Ha fegyverrel rontok az uralkodónőjükre, akkor minden bizonnyal halál fia vagyok, még ha sikerül is a merényletem.
És elképzelésem is van, hol szerzek be hathatós szereket. A vajákosnő, akihez kis kalauzom vezetett, biztosan a segítségemre tud lenni, hiszen nem csak a gyógynövények ismeretével lett valószínűleg az alvilágban elhíresült. Ráadásul attól sem kell tartanom, hogy eljár a szája.
A pénz miatt nem kell aggódnom, így hamarosan már az ismerős épületbe lépek be, azonban most nem vagyunk egyedül, valakivel igen csak bizalmasan tárgyal a banya.
- Igen, meg voltam vele elégedve. – bólintottam, de intettem, hogy csak folytassák nyugodtan.
- Ráérek, fejezzék csak be, addig nézelődök, mert négyszemközt beszélnék a jövetelem céljáról. – tettem hozzá a nőnek halkan.

/Hirion/


A vevőt is kicsit zavarja a self megjelenése, de azért túlteszi magát rajta. Inkább abból látszik, hogy két marékra zárta a nőtől kapott készítményt és azonnal  kabátja alá rejtette. Persze a fizetés után kapta meg, ami néhány ezüst volt.
És most már a hölgy figyelme maximálisan a tiéd. Figyelő szemekkel hallgatja végig, hogy mégis mit szeretnél és utána csak tanácstalanul kérdezget téged.
-Pontosan milyen méregre gondolt? Van rengeteg fajta. Van esetleg konkrét vagy csak homályos elképzelés?
* Ha nem néztél ki nézelődésed közben vagy előzetes hallomás alapján nem tudsz mondani -vagy inkább nem akarsz mondani, hogy többet megtudj róluk a vásárlás előtt-, akkor bizony kénytelen lesz kis rendszertani kategóriát felállítani.
-Vannak gyorsan ható fegyvermérgek. Melyek nem célszerűek, ha túl sokáig kell várni, hogy kifejtsék hatásukat. Hiszen ha valakin csak kis vágást tudsz ejteni a párbaj során és szükséged van egy kis segítségre, akkor nem valószínű, hogy órákig fel akarod még tartani a támadásait patt helyzetben, mire a méreg felszívódik.
Vannak az ételmérgek, ahol viszont a fene tudja. Néhányan gyorsan hatót keresnek, hogy az áldozatnak ne legyen ideje bevenni az ellenszert. De mások inkább hosszú hatóidejűt keresnek direkt, hogy el tudjanak még időbe menekülni  tetthelyről.
Ám a mérgek királynője a kontakt méreg. Csak a legfontosabb célpontok ellen, mert ezek nagyon drágák. Ám van előnye annak, hogy a bőrön keresztül is felszívódnak. Bekenheted velük egy kesztyű belsejét, vagy egy tárgyat, amit csak a kijelölt célpont foghat meg.
És ott vannak a kompakt mérgek, melyek több komponensből állnak. Nem hatnak addig, amíg mind a két összetevő a szervezetbe nem jut. Gyakran alkalmazzák azt, amelyik alkohollal keveredve mérgező csak. Akár ételbe is rejthető, és akkor aktivizálódik, mikor az áldozat a borból is iszik. Sajnos mind ezidáig nem sikerült kikísérleteznem azt a fajtát, ami a borra és más alkoholra semleges, csupán vizet iszik valaki, akkor lép életbe. De vannak ritkák, amelyek egyik része por alakú, a másik komponens viszont légnemű. És ezt a másodikat egy zárt fiolában veheti meg bárki. Nem is észleli, hogy megmérgezték, amíg ki nem bontja.
És a hatásra is kíváncsi vagyok. Nem csak halálos mérgeim vannak, természetesen. Vannak nagyon gyorsan -vagy ha épp az kell, nagyon lassan, de hosszan- ható altatóim. És olyan szereim is, amely alig észrevehető kívülről, csak elbódítja az áldozatot. Kevesen tudják, hogy ilyenkor nem csak az odafigyelése nehezedik el, de az akaratereje is gyengül. Bár vallatáshoz inkább a fájdalmat okozókat használnám. És persze van hashajtó is, mely nagyon egyszerű, mégis tudni fogod, hol lesz egyedül nemsokára, hogy orvul megtámadhasd.
* Egy percig nem akarta titkolni, hogy jó helyen jársz. Nem meglepő módon a vajákosok, boszorkányok és gyógyfűárusok igen gyakran foglalkoznak ilyennek is. Hiszen honnan ismernék az ellenmérgeket, ha magát a mérget, amit kivéd, abban járatlanok.
-Ha rám hallgat, akkor nem csak egyet vesz. Több adagot kever a borba a biztos hatásért és meghívja a barátját italozni. És maga meg bevesz egy adag ellenmérget. Majdnem mindegyiknek van ellenszere. És ez a legagyafúrtabb gyilkosság. Nem vádolhatják meg, hogy tudott róla, hiszen maga is ivott belőle. Akár elfogyaszthatja a kiérkező katonák szeme láttára az utolsó néhány kortyot.
* Nos, azért annyira sok pénzed nincs, hogy a ritkább fajtákból is korlátlan mennyiségben vásárolhatnál. De az egyszerűbbekből (még a fegyvermérgekből is) akár elég sok adag kitelik. De a kontakt vagy a kompakt mérgek még a tekintélyes mennyiségű lopott pénzedet is igénybe veszik.

Végighallgatom a javasasszony részletes beszámolóját a mérgekről és igen csak töprengésbe merültem, hogy vajon nekem mi felelne meg a céljaimnak. Nem alapozhatok szerintem csak egy fajta méregre, hiszen nem tudom milyen lehetőségek adódnak mejd és persze gondolom az áruk is elég borsos, főleg azoknak, melyek jcskán adnak esélyt a merénylőnek a visszavnulásra.
- Azt hiszem a felkenhető mérgek és a kompaktok érdekelnének, mennyit kérne értük?
-A legolcsóbb 6 arany 30 lesz. -mondja kedvesen az eladónő.
Nekem a lopott szütyőben összesen 8 arany 20 ezüst van. Igy még a legelőnyösebb áruakból sem tudok mind a két fajtából vásárolni.
Tudom, hogy mennyit sikerült elvennem a halott kémtől és azzal gazdagnak mondhattam magam, de kikerekedtek a szemeim, ahogy meghallottam milyen árat kér a méregért.
- Hééé! Nem az egész boltot akarom megvenni, csak két kis fiola növényi lét vagy port, vagy akármit, a kettőért együtt adok .......4 aranyat. - rázom meg a fejem kissé belevörösödve, hogy ekkora baleknak néz.

/Hirion/

/userrel egyeztetve/


A nő gúnyosan elmosolyodik és a szemén látod, hogy meg fogtok egyezni. Igy vagy úgy. De biztosra veszi, hogy megegyeztek.
-Nos, talán nem véletlenül ennyi az áruk. De úgy hallottam, hogy az erdeieknek születésüktől kezdve csodás képességeik vannak.
Talán tudunk egymásnak segíteni.
*Nem nehéz kitalálni mire gondol. A növényeket Awyris elfjei elképesztő gyorsasággal tudják növeszteni, ha rákényszerülnek.
A képére van írva, hogy üzletre számít, így Hirion is kissé magabiztosabb lesz, nem is akar üres kézzel távozni.
Azonban a szavai meghökkentik, aztán leesik neki a dolog, hogy hegyes füleiből és világosra festett képéről azt gondolja, hogy erdei elf. Erre majdnem felnevet, de aztán elkomolyodik, hiszen egyrészről jó, mert jó az álcája, de másrészről nem adhatja meg a nőnek, amit akar.
- Nem tudom mire gondolsz, de várom a javaslatodat. - néz a füves asszonyra, mint aki nagyon is kíváncsi.
* Nem csoda, hogy habozott. 630 ezüst kis túlzással egy falu ára. Minden esetre nem biztos, hogy ennél többet beszolgáltatnak adóként egy egész évben.
-Ti hegyesfülűek mindig is nagyon otthon voltatok a növények terén. És ha jül tudom az állatok terén is. Biztosra veszem, hogy hasznosabb alapanyag begyűjtöm lennél, mint én valaha is álmodhatnék.
*Csillogó szemekkel várja a válaszodat. Az állatok említésére viszont lehet szörnyekre gondol. És persze a növények esetén is tapasztalt erőkerülőre, nem olyanra, akinek mindent részletesen el kell magyarázni.

- És, ha segítek neked, akkor ingyen adód a mérgeket? - válik óvatossá a hangom, mert olyan ötletem támad, amivel megoldhatnám az öregasszony gondját is, ha sikerül nyélbe ütni az üzletet.
Igazán ironikus dolog lenne őt a saját mérgével megölni, de egyelőre meg kell szereznem.
Az asszony egy pillanatra meglepődik, de aztán hamar úrrá lesz érzelmein.
-Ó, ne légy telhetetlen! De jóval olcsóbban fogom adni neked. Hiszen a gyűjtés után az elkészítéséhez az én tudásomra még mindig szükséged van. De alaposan csökkenne az ára. Tényleg igazán jelentősen.
Hangja olyan nyájas volt, amennyire egy pénzéhes kufár csak lenni tud. Letagadhatatlan, hogy nagy hasznot remél abból, ha nem neki kell beszereznie a hozzávalókat, csupán csak a kikeverés és persze a jó nagy felesleg eladása maradna neki. Hiszen gyógyítóként van elég dolga itt a városban is mindig.

/Hirion/

/userrel egyeztetve/


- Nekem most kell a méreg, nem érek rá "gyűjtögetni"! - rázza meg Hirion a fejét. - Ha végeztem, akkor beszerzem, amit csak akarsz és ehhez előleget is hajlandó vagyok adni, csak, hogy lásd komolyan gondolom. - alkudozik tovább, hiszen tudja jól, hogy nem lenne képes olyan praktikákra, amikre a zöldikék.
-Nos, ha kell a méreg, az bizony kockázatos. És mi van akkor, ha lebuksz? Vagy egyenesen ide vezeted a gyilkosság után a nyomozókat? Erre nem is gondolsz?
Ha ilyen bőkezü megbizóid vannak, akkor jobban teszed, ha a merénylet után egy jó ideig lapulsz olyan helyen, ahol senki nem talál meg. Nem! Először bonyolitsuk csak le a mi kis üzletünket!
*Nem esett a fejére és megtanulta már, hogy a nagy pénznél csak az óvatosság jobb. Mert akinél ennyi pénz forog, ahhoz képest ő nagyon picike kis porszem...

- Ha olyan jó a mérged, mint ahogy mondod, akkor nem kell attól félned, hogy bárkit is idevezetek, hiszen nem is jönnek rá, hogy én tettem, nem igaz? - húztam össze gyanakodva a szeme, ahogy felhozta ezt. - Nekem pont annyira nincs okom, hogy bízzam a szavadban, ahogy neked is kétségeid vannak, ezért ajánlottam az előleget. Nem hagynék veszni egy csomó pénzt, ha megéri a méreg az árát, mert ki tudja, mikor lesz rá megint szükségem. - ütöm a vasat.
-Rendben! Akkor teritsük a kártyáinkat! -mondja nagy sóhajjal a kis méregkeverő.
-Mond el, hogy kinek lesz szánva ez a kis vagyonba kerülő méreg! És ha nem okoz gondot, nem fognak utána nagyon szaglászni, akkor felőlem megegyezhetünk.
De én nem akarok senki fukarsága miatt az inkvizició kezére kerülni! Már azzal is sokat kockáztatok, hogy renitensnek számitok a városban. De ezt a boszorkányok már megszokták.
Felszalad a szemöldököm, amikor az áldozat kiléte iránt érdeklődik, mikor az előbb még attól is félt, hogy idehozom a katonákat.
- Bolond vagy te? Dehogy mondom meg, különben sem mondtam, hogy itt kell, csak előrelátó vagyok. És sosem adnálak ki. Mondj egy árat és akkor - de nem egy kisebb falu árát - és megegyezhetünk.
Nincs értelme, hogy bevállaljak valami növénygyűjtögetést, mert akkor csak magamnak okoznék gondot, amit amúgy sem tudnék megcsinálni és akkor csak az időm pocsékolnám.

/Hirion/

/Userrel Skypon egyeztetve./


Nem veti el Hirion, hogy visszatérjen és akár egy kisebb vagyont áldozzon a méregre, de kell hozzá a bizonyosság, hogy egyrészt végre kell hajtania a merényletet, hiszen még nem kapott rá utasítást, másrészt, talán másként is megoldható.
Talán az alvilágban serénykedők tudnak neki mondani valamit, így ha megtalálja a kislányt, akkor megint rá bízná magát, hogy elvezesse valakihez, aki ismeri a palotát.
Miközben az eddigi két biztos támpontját vele megismertető leányt keresi, hirtelen valami olyanra lesz figyelmes hősünk, amire talán nem is számított. Egy kocsmából hangos nevetések és mulatozások zaja szűrődik ki még ilyen korai időben is, mintha csak késő esti vigasság lenne.
Ismerős hang üti meg hirtelen a fülét. A dobókocka ismerős fához csapódása. Balszerencsés alkat, ezt vitatni sem szabad. De információ forrásnak nem utolsó... talán még a helyi alvilágról sem.
A kocsma elég hangos és ez megtorpanásra készteti, hiszen talán nem elvetendő, hogy ott nyerjen információt, azonban ismerve a kockában való szerencséjét ez nem tűnik azért olyan nagyon jó ötletnek.
Viszont azzal még csak nem lesz baj, ha benéz egy kicsit és felméri a terepet és elgondolását tett is követi.
Az egyik asztalnál hatan ülnek és vigan kártyáznak. A másiknál a kocka szerelmesei múlatják az időt. Igazi kis szerencsejátékbarlang. De mivel nem tiltja senki, igy ezt nem kell elrejteni.

Hát ha választani lehet, akkor a kártyásoknál gibicelek egy kicsit és ha rájövök mit játszanak, akkor akár még be is szállhatok, a kocka elrettent egyelőre.
Nem akarok egyből a közepébe ugorni, így elsőre csak meghívnám egy-két körre a társaságot, aztán kezdenék tapogatózni, hogy ismeri-e valaki a palotát.
Igyekszem kíváncsi turistának tűnni.
Hamar befogadnak  a társaságban, a pohárra való meghivás mindig jó ajánló és kivetnivalót sem találnak a személyemben. És pókereznek. A kérdésedre viszont egyikük elszomoritó választ ad nekem.
-Az erdei elfeket nem szeretik arra felé. Szerintem ne akarj a főpapnővel találkozni. Mostanában volt gondja Awyirissel és nem hiszem, hogy még áldozott volna a bünei megbocsátásáért.
A fickó hétköznapi ruhában volt, de egy tiszti kard lógott az oldalán és gallérja katonásan felhajtva, kikeményitve.
Hát a póker a kockánál talán egy fokkal jobb, abban sem vagyok nagy ász, de hajlandó vagyok kisebb összeget veszíteni is, ha ezzel segítek megtudni valamit az épület elrendezéséről, a főpapnő szokásairól.
És ez úgy látszik nem is olyan nehéz, bár amit megtudok, annyira nem jó az álcámat nézve.
- És mi a helyzet a többi népekkel? Törpék, éjelfek? Őket kedveli a főpapnő? Tudod nem vagyok annyira ismerős errefelé, nem tudom miként is él egy ilyen tiszteletreméltő személy? Te tudsz róla mondani valamit? ismered? - nézek rá nagy kerek szemekkel, mint aki nagyon kíváncsi.

/Hirion/

/Userrel Skypon egyeztetve./


 Újabb osztás következik és sorban elmondják, hogy hány lapot dobnak el, hogy újat kérjenek érte cserébe. És közben megy a beszélgetés.
-A Kegyelmes Isten mindenkinek megbocsát. Még a vétkezőknek is. Nincs gondunk egyetlen fajjal sem, de a fajod mostanában nem túl barátságos lépéseket tesz. Hallani szóbeszédet arról is, hogy megtámadták az egyik közeli faluban a katonáinkat is.
A drowokról nem sokat tudok mondani. De békében élünk, akivel csak lehet. Noha a büdös orkok sem épp a legkedvesebbek velünk. De ha újra fosztogatni próbálnak, akkor majd elkergetjük őket ismét.
Talán a város vallásának megismerésével lenne a legcélszerűbb kezdened, ha több időt szánsz Észak Bivalyára. Akár egy kisebb szentélyben is elég felkészültek a papok, hogy bevezessenek téged a misztikumunk rejtelmeibe.
És majd meglátod. Ha megtetszik, akár meg is térhetsz.
*Rád kerül a sor, hogy elmond, hány lapot szeretnél húzni.
Nem elég, hogy nem tud jól játszani, még valami hittérítőbe botlott ráadásul, mert nagyon megered a nyelve, mikor feltesz a fiú pár kérdést. Csak az a baj, hogy nem igazán arról beszél, ami Hirion-t érdekelné.
- Persze, mindenképp meglátogatok majd egy szentélyt, bár csak átutazóban vagyok. - bólintott azért, mint aki komolyan is gondolja.
- Csak egy vallás mindig sokban függ a vezetőjétől és mivel te bennfentesnek látszol, gondoltam első kézből hallhatok róla valamit.
Egyedül lakik abban a nagy palotában?
Közben leteszek három lapot a cseréhez.
-Dáma páros. Teritek. -mondja a soron következő és a szerencse fogja eldönteni, hogy vajon kinél van a nyerő leosztás. Ám nem ez érdekli most a nagyérdeműt.
Sokkal jobban koncentrál Hirion is arra, hogy vajon a fickótól mit tud meg a merénylet legesélyesebb helyszínéről.
-Persze, hogy nem. A királynő nagyon szerény, nem úgy, mint Astelath. Nem lenne szüksége akkora házra, de vele lakik több ezer katona is, akik a város rendjére ügyelnek. És temérdek hivatalnok. Tudod, hogy van ez. Minél több az ügyintézés, annál többen vannak.
A legtöbb ilyet persze költségtakarékosság miatt a saját papjaira és papnőire osztotta ki. Könnyen el lehet tévedni a palotában is, ha valaki először jár. Néha engem is beosztottak oda, de csak külső őrnek.


/Kockadobás: Hét*HATOS

Utolsó kocka Hirioné, az első a beszélőé. A legnagyobb dobás nyer, Hirion viszi a nyereményt akkor is, ha megosztott az első hely./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 4

--------------------------------

#2 'Hatos' : 4

--------------------------------

#3 'Hatos' : 6

--------------------------------

#4 'Hatos' : 2

--------------------------------

#5 'Hatos' : 6

--------------------------------

#6 'Hatos' : 6

--------------------------------

#7 'Hatos' : 6

Boldog vigyorral az arcomon söpröm be a nyereményemet, bár most alig-alig figyeltem oda, hogy miként játszom, fontosabb volt, hogy mit tudok meg a katonától, mert, hogy az volt az már előbb is nyilvánvaló volt számomra, se a fickó nem is titkolta.
Az azonban letörli a képemről a jókedvet, hogy a hely tele van katonákkal, szemtől szembe merénylet ezek szerint csak a halálommal végződhetne.
Viszont a sok pap adott egy ötletet, már csak öltözetet kell majd szereznem hozzá.
- Akkor az újoncoknak meg gyűlik a bajuk, nem igaz? Ráadásul nem is igazán ismerhetik egymást, de biztos megnyugvást találnak a hitükben. - jegyzem meg.
Eddig igen jól megy a dolog.
A katona komoran bólint. De utána elmosolyodik.
-Azért nem olyan vészes. Csak fegyelmezetten követni kell az utasitásokat. Rend a lelke mindennek. És az úrnő igen csak szereti a rendet és a fegyelmezettséget.
Úgy érzem a megérzésem jó. Egy új hivő egy olyan fajból, akik között még kevésbé terjedt el a szekta hite felkeltheti az érdeklődést és nem feltétlenül biznák rá ezt csak a legutolsó papra. Nem kizárt, hogy magához Moor kisasszonyhoz is bevezetnének, hogy ő egyengesse megtérésemet és legavatottabb kezével rögtön ki is aknászhassa esetleg egy új téritési hullám lehetőségét vagy csupán csak személyes érdekeire felhasználhassa buzgóságomat.
Persze nem csak ez az egyetlen lehetőség, csupán a lehetőségek egyike, hogy ha Zevadar végezni akar vele, akkor eredményes keze legyek Birodalmadnak.

/Hirion/


Még úgy dönt a fiú, hogy játszik egy kört, hátha mond még valami hasznosat az őr, mert azt csalódottan vette tudomásul, hogy csak kívülről ismeri a palotát.
- És láttad már a főpapnőt? Ott lakik benn? Nagyon zárkózott, vagy tart audienciát? - érdeklődöm tovább játszva a kíváncsi utazót.
-Ó, hát itt mindenki látta más a főpapnőt. A nagyobb ünnepeket ő vezényli és elég sokan megkeresik a fontosabb problémáikkal. Bár természetesen nem mindenkire tud időt szakítani, de nagyobb események idején láthatja a tömeg.
*Bólogat, miközben felveszitek a lapokat és mindenki hol a sajátját nézi, hol szeme sarkából a másik szeme állását. Majd egy másik az asztalnál, egy tetovált nyakú megszólal.
-Öt ezüsttel nyitok. Egyet kérek.
*Letesz lefordítva az asztalra egy kártyát és húz a pakli tetejéről helyette.
Biztos benne Hirion, hogy egy új vallás minél több ünnepi alkalmat igyekszik teremteni, hogy megmutathassa magát és terjessze a hitet, így valószínűleg talál olyan alkalmat, ahol a főpapnő megjelenik a pórnépnek is, így ez is egy olyan lehetőség, amit ki lehet használni, egy kis szerszámíj, amit el tud rejteni, kiváló lehet a célnak.
- És mostanában lesz ilyen ünnep? Szívesen megnézném. - csap le a lehetőségre a fiú, miközben két lapot tesz le a cseréhez.
-Ebben a hónapban már nem biztos. Bár néha rendkívüli alkalmak szoktak teremni, amikor áradást vagy aszályt kell egy jövőbe látás miatt elhárítani és istenünk kegyét megnyerni.
*Közben a kör lassan hozzád közeledik és neked is el kell mondanod, hány lapot cserélsz és beadni az 5 ezüstöt a közösbe. De előtte még közbe vág a beszélgetésetekbe az egyik.
-Én úgy tudtam, hogy valami téli összejövetel lesz vagy micsoda. Vagy az nem most lesz?

Hát most sem áradásra, sem aszályra nem számíthatok, így ez a lehetőség elúszni látszott, de talán legalább a zsebem megtömöm, mert nem tűnnek jobb játékosnak nálam.
Már nyitnám a szám, hogy megtegyem a tétemet, mikor az asztaltársaság egyik tagja mégis felcsillant némi reményt.
- Tartom. - tolom be az öt ezüstöt és fordítok le két kártyát. - Talán mégis szerencsém lesz, vagy az valami szűk körű ünnep?
katona zavartan néz a fickóra és semmit nem ért. De az pont emiatt bizonytalankodott emiatt is, hiszen ő tudni véli, hogy valami lesz talán.
-Az egész város ott lesz. Az egyik este, de nem tudom melyik. Nekem az asszony szokott szólni mindig, ő rángat el a szentélybe. Gyakran már azt gyanitom, hogy szive szerint házasságra is vinne oda, de ezt ügyesen kikerültem még.
Az asztaltársaság felnevet és van, aki megjegyzi, hogy bizony ha ilyen komoly az ügy, hogy együtt mennek templomba, akkor akár el is vehetné. Ha ki akar tartani mellette, úgy sem veszit semmit.
Meglep, hogy látom az őr arcán a bizonytalanságot, hiszen ha ilyen sokan vannak ezen az ünnepen, akkor, hogy hogy nem tud róla?
Ez igen csak különös!
- Óóóó, ez igen izgalmasnak hangzik! - sóhajtottam. - Pedig jó lett volna látnom egy ilyet.
Közben én is a többiekkel vigyorgok a másikon kárörvendve, hogy ne lógjak ki a sorból.

/Hirion/

/Userrel Skypon egyeztetve./


A tetovált nyakú elszégyenli magát és úgy érzi, valamit mondania kell. De hát nem egyik percről a másikra fog eldönteni egy ilyen kérdést. Ám kicsit felcsillantja a reményt.
-Hát ígérem, hogy a nősülésről biztosat fogok mondani, amint ki lesz tűzve az alkalom. De még nem siettetem. És mindenkit meghívok majd, akivel játszani szoktam. Még az elf barátunkat is, ha a városban lesz akkor még. És Valora Moorhoz fogok ragaszkodni, hogy összeadjon minket, csak hogy találkozhasson vele.
*Vigyorodik, hogy bizonyítsa, makacsul kitart. De a szemében valamit látsz. Lehet közelebb van ez a neves alkalom, mint ahogy állítja ez az ürge?
- Ennek szívből örülnék, cimbora! - veregette vállba Hirion a fickót, mert bár látta, hogy veszi a lapot és a többiekkel vigyorog, de azt is, hogy talán már rég elszánta magát, csak valamiért ezt nem vallja be.
- Szívesen megnézném, ahogy beadod a derekad és, hogy miként ad össze benneteket a főpapnő.
-Nos, ha majd győz az asszony, akkor is várni kell még lehet egy hónapot is. Nagyon sűrű a programja a királynőnek. De gondolom akkor már csak itt marad új barátunk a városba, hogy lásson titeket. Nem lehet a vándor szemtanúja gyakran, hogy egy igazi főpapnő ad össze két szegény sorsú embert.
Pedig a mi vallásunkban ez is gyakran megtörténik.
* A katona láthatóan feledtetni akarja a hibáját, hogy valamelyik közeli ünnepről nem tudott és továbbra is a hit nagy szószólója maradt. De hát ilyen örömteli hírek után ki törődne ezzel? Hiszen ha igaz, akkor hamarosan akár két alkalmad is lesz lesből támadni a célpontodra... Ha megkapod a parancsot.
De vajon akarsz-e valamit megtudni tőlük, miközben lassan megint rád kerül a kör, hogy újabb 5 ezüstöt berakj és cserélj lapokat.

Úgy gondolom ennél sokkal többet nem fogok már megtudni, nyíltabban meg nem merek kérdezősködni, mert akkor biztosan gyanakodni kezdenek. Viszont nem panaszkodhatok, mert alkalom minden bizonnyal lesz arra, hogy valamilyen módon becserkésszem az áldozatomat.
Az újabb kört is tartom, aztán várom, hogy kinek kedvez a szerencse.
- Még nem tudom, hogy meddig maradok, mivel egy barátommal beszéltem meg itt találkozót, de egy hónap múlva már remélem hazafelé tartok. - teszem azért hozzá.
A makacs, független emberke kicsit szemrehányó pillantást vet rám, hogy ilyen könnyen elutasitom a megtiszteltetést és sietek hazafelé, de fajom miatt egyáltalán nem tünik fel nekem, hiszen sokkal gonoszabb és ridegebb viszonyokhoz szoktam, mint az emberek.
Ám ez jó ok arra is, hogy hamar kikeveredjek majd az asztaltársaságból és fontos elintéznivalómra hivatkozva elmenjek a kör végén dolgomra. Hiszen egyelőre többet nem fogok megtudni tőlük.
Mivel még szerelmes nem voltam, így remélhettem, hogy a kártyában legalább rám mosolyog a szerencse és teli zsebbel búcsúzhatok el, hogy visszatérjek a szállásomra és megnézzem, nem kaptam-e valamiféle üzenetet, hiszen az assassinok bizonyára semmi idő alatt kiderítik hol lakom.
Ha nincs semmi, akkor csak elheveredem az ágyamon és megpróbálok különféle terveket kieszelni, hogy legyen mindenre megoldásom.

//Kocka dobás: Tizes
1-4-ig -Hirion 2 arannyal gazdagabban állt fel a az asztaltól az első kör nyerését is beleszámitva.
5-10-ig -A fattyútól hamar elpártolt a szerencse a vége felé és 50 ezüsttel szegényebben távozott.//

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4

/Hirion/

/Userrel Skypon egyeztetve/


Hirion haza indul, hogy átgondolja, mit is kéne csinálnia. Ám  a tervezett ágyon heverést csak feltűnő udvariatlansággal tudja majd csak kivitelezni. Hiszen a gazdasszony a fogadóban megint kiszúrja, ahogy folyosón van és az egyik szobából portörlővel kilépve rögtön szóval is tartja kéretlenül is.
-Nem tudom, hogy akar-e menni ma még a városba, de nagy segítségem lenne, ha hozna a piacról pár dolgot. Nem szaladnék csak azért le.
Kellene három fej vöröshagyma és egy fej saláta. Nem tenné meg nekem ezt a szívességet?
Gondolatoktól eltelve ballag a fiú a szobája felé, így majdnem sikerül a hirtelen előtte termett gazdasszonyba majdnem belerohanni, csak az utolsó pillanatban cövekel le, aztán csak pislog először értetlenül, aztán dühösen, majd nagyot nyelve engedékenyen a nőre.
Nem hiányzik neki egy pletykás némber, aki elkotyogja, hogy van egy fura vendége, aki egész nap a szobájában ül, meg nem csinál semmit, de pénze az van......szóval végül, ha kényszeredetten is, de rábólint. Végül is, nem olyan nagy idő, legalább nézelődik ott is.
~Csak ne szokjon hozzá......~ morogja magában, miközben visszaballag az utcára és a piac felé veszi az irányt.
A vásárhoz egy kis kitérőt téve a palota érintésével megy az assassin. És ez jó ürügy is arra, hogy még egyszer szemrevételezze a terepet és a környéket.
Egy fiatal lány szegényes öltözékben, kopottas kabátjában szedi a lábát, kifordul egy félre dugott mellékajtón és igazán csak akkor figyelsz fel rá, amikor több perce azonos irányba mész mögötte.
Lehet, hogy ő is a piacra megy?

Soha nem elég elégszer szemügyre venni a terepet, mert mindig fedezhet fel esetleg újat az ember, így úgy kanyarítom a lépéseimet, hogy a palota útba essen. Szemrevaló fehérnép kerül elém az egyik palotába vezető bejáratból, bár látszik, hogy nem veti fel a pénz. Mögötte lépkedek, önkéntelenül elnézve ringó csípőjét, keskeny derekát, ami azért a szegényes ruha alatt is látszik.
Kicsit elveszi a gondolataimat a feladatról, hiszen idejét sem tudom, mikor voltam már egy lánnyal.
Azonban az is nyilvánvaló, hogy bejárása van az épületbe, talán közelebb kerülhetnék hozzá és kikérdezhetném.
Követem, hátha szerencsém lesz és a piacra megy, akkor aztán felajánlhatom neki a segítségemet.
Egyelőre észre sem vesz. Nem úgy, mint egy lány a fiúkat, hanem amig nem kerülök mellé vagy elé, addig nem figyel hátra. És legeltethetem rajta a szememet. Főleg azért is, mert hamarosan látom, hogy tényleg a piacra megy.
A halakhoz megy és egyre inkább elmélyül a halásszal való beszélgetéssel a pontyok árairól.
Egyre izgatottabbá váltam, ahogy kiderült, tényleg a piacra tart, persze ez egyálatlán nem látszott rajtam.
Nem okozott gondot, hogy kövessem, hiszen nem egy kémről volt szó, hanem egy ártatlan lányról, így egy jó darabig csak néztem, ahogy vásárolgat, aztán mikor láttam, hogy kezd sok lenni a portéka, akkor mellé léptem.
- Nem való egy hölgynek, hogy ennyi mindent cipeljen. - mosolyogtam rá, a legártatlanabb mosolyommal. - Engedd meg, hogy segítsek. - ajánlottam fel előrenyújtott kezem, hogy átpakolja a nehezebbeket.