/Gallion Shebik/


Hősünk úgy tűnik a Mesélőnek, hogy felhagyott Nawa üldözésével és csatlakozott királya ostromló seregeihez. Talán az ő leleményessége kimozdítja a holtpontról az ellenség fészkének elhúzódó elpusztítását.
A táborba megérkezve talán meglepetésére embereket és orkokat épp úgy talál, mint saját fajtársait. Néha átjárnak egymáshoz, de ezek inkább hírnökök vagy egymás fegyvereit vásárló műkedvelők. Amióta Tech, minden orkok vezetője megsebesítette Astelathot egy tünde íjjal a csatában nagy elismerésnek örvend néped eme remekműve, de elég kevesen vannak még így is, akik áldoznának rá. Ráadásul elkészítéséhez nagyon sok idő kellene. Inkább csak olyanoktól tudnak vásárolni, akik valamiért a közelgő csata előtt megválnának felesleges darabjuktól.
Ám lássuk min is ügyködik az egyik ismerősöd! Egy ostromgép mellett áll és kopácsol. Ha oda lépsz hozzá, akkor meg sem várja a kérdésedet.
-Szia Gallion! Hamarosan elkészülünk az új faltörőkkel és kőhajítókkal. Szükségünk lesz rád is a falakon belül. Már így is sok időt vesztettünk. Az otthoni gépeket nagyon lassú tempóban elhoztuk, de mikor ideértünk, rejtélyes körülmények között -mondhatni maguktól- meggyulladtak.
Nagyon sok fát ki kellett vágni a pótlásukra. Sajnálom a helyi erdőt. De állítólag Észak-Bivaly falait valami különleges anyagból építették, ezért szükségünk lesz rájuk.

Izgalmas úton vagyok túl. Sajnos azt a különleges szürke nőcit nem találtam meg így nem tudtam a végére jutni a furcsa boszis ügynek, viszont hazafelé jövet azt suttogták a fák és csiripelték a madarak, hogy valahol nagy buli van. Királyom épp háborúzik. Talán hasznomat veszik, ha én is megjelenek ott. A helyszínen érdekes látvány fogad, sok a meghívott. Szinte minden szövetséges előfordul itt. Hamarosan bele is botlok valakibe, akitől információhoz tudok jutni. A hallottak alapján megüti a fülem valami. Már megint az a fránya mágia. Hogy senki se tud meglenni nélküle. Végül is unalmas is lenne nélküle az életünk. Mivel semmit se tudok az itteni helyzetről, tovább faggatom az illetőt...

/Gallion/


Hősünk hamar átlát a szitán és a gyanú már megvan, hogy varázslástól gyulladtak ki az ostromgépek. Ám ismerősöd váltig állítja, hogy nem volt látó távolságban az ellenség vára, mikor először ez történt. Ezért nem is tudták hová rakni. Majd ahogy a rejtélyes dolgokat tovább beszélitek, az ellenség főpapnőjének egyik jobbkeze az erdei elfek fogságába került. De az is különös volt. Szinte magától lovagolt bele bárminemű kíséret nélkül és ellenállást sem tanúsított nagyon. Tárgyalni akart a királlyal, de ő hajthatatlan maradt, hogy az új vallást, mely sötét szertartásaival a Természet ellen is van, az utolsó szál emberig ki kell irtani.
Szigorúan őrzik, még te sem látogathatod meg. Ám a cellája egyik alig két arasznyi széles ablaka pont arra felé nyílik, ahol ti álltok. És hirtelen ebben a percben is elkezdenek lángra kapni a ledolgozott gerendák a vár elpusztítására szánt gépeken.
A közelben mindenki oda sereglik, hogy az egyre terjedő lángokat oltsa, de reménytelennek tűnik.

Csak hallgatom az illető beszámolóját. És már épp felkapom a fejem az idegen hallatán mikor megtörténik az a furcsaság. - Földel oltsd. Ne vízzel. Fedd be ez mágia!- küldök szinte ordítva egy üzenetet telepatikusan és már rohanok is, hogy segítsek. Eszemet vesztve próbálok mindent ami nem víz felhasználni az oltáshoz. Szárazzal próbálkozzunk. Biztosra veszem, hogy nem sima láng. És azzal kapcsolatban is kezdenek baljós gondolataim támadni, hogy talán a foglyunk műveli mindezt. Komolyan. Hogy a fenébe lehettek ilyen ostobák. Pont ez volt a terve. Mindenképp beszélnem kell a Királlyal....

/Galion/


A kis katona hamar az események középpontjába kerül már most.
Van továbbra is olyan fajtársa, aki vízzel próbálja oltani, ha már az akadt kéznél. És mivel a tűz továbbterjedése természetes úton jött létre, ez hatékony. Ám a megvizsgálva a megrongálódott szerkezetet egészen biztosra veheti, hogy nem hanyagság az ok, hanem ahogy sejtette, mágikus eredetű. És talán azt is jól gyanítja, hogy ehhez a fogolynak van némi köze.
Ha ezt a gondolatát is megosztja másokkal, hamarosan a börtön ablakát elfedik és a rab nem tud rálátni a könnyen éghető ostromgépekre. A király fogadva téged pedig hamar a dolgok közepébe vág.
-Üdv Gallion!
Nyugtalanít az elhúzódó hadjárat. Tavasszal indultunk és lassan leesik az első hó, de még el sem tudtuk indítani az első rohamot a vár falai ellen. Márpedig ennek a viperafészeknek a felgyújtása nélkül nem tudjuk gyökerestől kitépni a környéken burjánzó gyomot.
Kétszer támadott meg minket az itteni szekta és az emberek királyának is világossá tettem, hogy ki fogom irtani őket. Az orkok váratlan nagy segítségünkre voltak, az Öt Vezető Találkozása és a legújabb béke óta igen türelmetlenül várták, hogy újból portyázhassanak. És így a környező falvakat nem is vártam, hogy ilyen gyorsan el tudják pusztítani.
Ám nem ülhetünk a babérjainkon! Királyöböl és Oughwar is szerencsés módon jelenleg a mi oldalunkon van. Be kell fejeznünk, amit elkezdtünk. És neked egy fontos lépés megtétele lesz most a feladatod.
Viridiel felderítő útja után azt jelentette, hogy a belső várfalon dolgoztak ideérkezésünkkor és egy különös anyaggal vonták be. Ki kell kémlelned, hogy a külső falakon is idő közben történtek-e ilyen változtatások és mire kell vigyázni ennél az anyagnál!
* A táborotok immáron újra nyugodt. És mögötte ott emelkedik az égbe sok toronnyal Észak-Bivalya. Szinte érzed a csontodban, hogy íjászok várnak a kövek mögött, hogy te vagy bármelyik fajtársad lőtávolba érjen.

Királyom elé lépve épp végezni próbáltam a kötelező tisztelet körök lebonyolításával, mikor ő máris megmondja a frankót. Hát elég izzasztónak ígérkezik a feladat mit ne mondjak. Mielőtt nekiugranék a feladatnak annyit azért közlök vele, hogy vigyázni kell a fogollyal, mert minden kárunkért ő felel. Azt javaslom, ha nem tudja kivallatni mindenképp szabaduljon meg tőle mert ezzel bajt hozhat magára is meg ránk is, hogy az az illető itt van.
Miután végeztem a beszámolóval meghajoltam és távoztam.
Gondolkoznom kellett...Nem mehettem oda csak úgy. A fákat és néhány állattól kértem segítséget. Én is had tudjak valamit a várról. Az a kérdés izgatott leginkább van e titkos alagút amin keresztül alulról lehetne meglepni a vár lakóit. Hmm titkos furcsa anyag? Mi lehet az vajon. Remélem hamar megkapom az értékes információkat amik okosabbá tesznek.

/Galion, a kiskatona/

Ősszel nem túl beszédesek a növények. Elég későn érkeztél és már unásig mesélték ugyan ezeket a kérdéseket egymásnak és társaidnak, mikor érdeklődtek. Térképnek nem mondható az, amit kaptál. Ám hosszas hallgatásuk az elmúló évről és a télre való készülődésükről pár érdekes dolgot megtudsz.
Sok visszaemlékezés szól arról, mikor felvakolták a belső vár falára. Ám ilyen anyagot még a természet nem tapasztalt. Fekete homok, mészkő és víz keveréke. Ám a képességeiről nem sok mindent tudsz meg.
Az állatok annál segítőkészebbek. Varjak és szarkák költöztek be a városba a hideg elől, hogy a házak között jobban védettek legyenek. Egyikük szemén át madár távlatból láthatod Észak-Bivalyát. A belső vár kapuja környékén egy mindennél pompásabb kastély áll. Sok arra felé a katona, ahogy a tőle elég távol elhelyezkedő barakkokban is. Ezen kivül egy Colosseumhoz hasonló aréna vonhatja magára a figyelmed, mely más emberi településen nem található meg sehol. De népednél sem. Persze ettől még felismered a lelátót és azt, hogy van egy homokkal felszórt belső része, ahol az előadásokat tartani szokták.
A falakon és azok közelében elegendő fegyveres van egy gyors roham megállításához. Ám a természet faggatása közben egyik bajtársadtól egy váratlan telepatikus üzenetet kapsz.
~Viridiel odabent volt és kijött egy alagúton keresztül. De hamarabb el kellett mennie egy újabb feladatra, minthogy elmondhatta volna merre van.
Azóta meghalt, mert már egy jó ideje nem érjük el telepatikusan.~