Név: Daratrine Velatrys
Nem: nő
Kor: 72 év
Faj: erdei elf / nemes elf
Foglalkozás: királyi katona
Mágiaszint: gyógyítók szintje
Állati alak: tigrispiton


Alkatra kicsit magasabb az átlag erdeihez képest, elfies vékonysága pedig rásegít a vézna, nyúlánk benyomásra. Bár a fajra jellegzetes törékenység nála is érvényesül, feszes, megrendíthetetlen tartása miatt kevésbé érzékelhető a fajtársakhoz képest; izomzata szikár, fizikumban edzett, ahogyan az egy katonához illik. Kemény és kitartó gyakorlatai nyomán hegekkel teliek hosszú karjai és fegyverforgatástól durva kezei, de ezek nem csupán a kitartását jelezhetik mások számára, hanem azt a hosszú utat is, aminek elején még mennyire képzetlen volt és mennyire nem értett ehhez. Félrevezető lehet a hegek mennyisége, hiszen látványos erőfeszítései ellenére nincs a legjobbak legjobbjai között.
Cseppet sem nevezhető nőiesnek sem alkatra, sem mozgásra annak ellenére sem, hogy erdei elf; inkább férfias hatást kelt magabiztos és szilárd mozdulataival, melyben ott van valamiféle megfoghatatlan, kényelmetlen érzet, a simulékony, egyben mégis idegeket borzoló sunyiság. Az egész lényében ott lapul egy sokak számára kellemetlen közvetlenség és olyan különcökre jellemző játékosság és kihívás, amit gyakran összekevernek az árulók becsapós álnokságával, megbízhatatlan kisugárzásával. Beszédével sem sokat változik ez a benyomás, ugyanis, akárcsak kisugárzásban, hangban ugyanúgy egy megbízhatatlan személynek érződik, aki állandóan rángatja a mézesmadzagot a saját java érdekében. Önkéntelenül is behízelgő, ami nem egy esetben váltott ki elsősorban fajtársaiból kényelmetlenséget, kis híján ellenszenvet ébresztve, ami részben rásegített arra, hogy megosztó jelenséggé váljon az elfek nemesi körében.
Talán az egyik legnagyobb megkülönböztetője a haja - vagyis inkább annak hiánya, ugyanis a faji tradíciókkal teljesen ellenmenve leborotválva hordja. Régi ismerősei látták még őt hosszú, barna fürtjeivel, és mikor a levágatása mellett döntött, alig ismertek rá – és azóta sem óhajtott visszanöveszteni. Gyakran ellentétek tüzébe kerül emiatt és ki is nézik ezen megbotránkoztató húzásának hála, de ez a fajta számkivetettség szemlátomást nem zavarja; büszke járásával csak még inkább kinyitja a bicskát néhány nemes zsebében. Jeges pillantása is mintha csak a bicskanyitogatásra lett volna kitalálva; metsző, egyben megbotránkoztatóan kihívó és felszólalásra sarkalló, a benne csillogó szórakozottság pedig nem egyszer fokozta a körülötte lévő érzelmi káosz intenzitását egy új szintre.
Arca csontos, álla kissé hegyes, ami miatt nagyon sokan úgy hiszik, drasztikusan lefogyott, vonásai a szokásosnál élesebbek, mely gyakran ösztönösen bizalmatlanságot vált ki, ajkai vékonyak és mindig egy csibészes félmosolyra görbülnek, szemöldöke pedig talán ez az egyetlen emlékeztetője annak, hogy milyen színű is lenne a haja, ha hagyná megnőni. Hegyes füleiben nem hord ékszert, nyaklánca, karkötője, egyéb kiegészítője ugyanúgy nincsen, a ruhák közt is inkább a lezserebb, egyszerűbb öltözeteket kedveli, semmint a díszes darabokat. Abból is birtokol néhányat, köszönhetően a rangjának és hivatásának, mely miatt kénytelen megjelenni néhány unalmasnak vélt estélyen, de legalább azon idő alatt is borzolhatja az idegeket csillogó feje búbjával. Általában azonban katonai öltözékében látni őt, a legtöbben szolgálat közben találkoznak vele, így a kristálypáncélzata nagyban takarja felsőtestét; oldalán az övéről függ a nemeseknek járó kristálykard, kiküldetés esetén pedig íj és nyilak is találhatóak nála. Ezen felül főleg egy kényelmesre betört csizmát hord, szabásában bővebb nadrág és könnyű fölső van rajta elfi motívumokkal teleszőve, ami nem korlátozza őt a mozgásban. Övéhez csatolva található továbbá egy vadászkés és egy tőr, noha nem kerülnek túl gyakran felhasználásra - az esetek többségében a tokban pihennek.


A saját környezetében meglehetősen vitatott jelenség – a nemesi kör egy része elfogadja őt teljesértékű társukként, a másikuk inkább kétkedőn és ellenségesen kezeli. Tagadhatatlanul egy furcsa jelenség az erdei elfekével jóformán ellentmondó viselkedésével – nincs benne az a fajta tiszta, őszinte megközelítés, ami az awyrisiak nagy részében megtalálható, így gyakran szokatlan módon közelíti meg a problémát, ami értékes taggá teszi őt a megbeszélések során. Nem ódzkodik a hátbatámadástól sem, ha azt találja effektívnek; a lovagiasság vagy igazságos harc nem él benne megszeghetetlen tabuként, elvégre az élet nem az igazságosságról szól – a sötételfek elleni harc meg főleg nem. Szinte kivétel nélkül azt nézi, mi a számára előnyös és praktikus, az ezzel járó váratlanságot pedig mindig kihasználja, ami az elfekről alkotott általános vélemény miatt gyakran elérhető opció.
A faj által közkedvelt nyugalom nem éppen a kenyere, noha a vándorlás nyújtotta izgalmak cseppet sem kielégítőek a számára, hiába, hogy nyughatatlanok álma ez. Túlságosan lusta ahhoz, hogy hosszú utazásokba kezdjen és végig is akarja vinni azt; inkább üldögél egy vaskos faágon vagy otthon, de még ahhoz is van mersze aluszékony természetével, hogy mikor kevésbé fontos munkát bíznak rá, egyszerűen csak átaludja a kötelességét – és ebből sajnos egyre kevesebbet kap, köszönhetően felettesének okos módszerei miatt. Bosszankodni ugyanakkor nem bosszankodik miatta; nem az a típus, aki gyorsan felkapná a vizet, inkább a kimért fajta, aki jót szórakozik szinte mindenen, de legfőképp azon, amibe nem vonják őt bele és külsősként kacaghat a botrányokon. Nyughatatlanságát éppen ezért bőven kielégíti az, ha a környezetében történt valami izgalmas, amiről mindenki beszél – igazi pletykásnak is lehetne őt nevezni emiatt, de élvezi, mikor tálcán kínálják neki az izgalmasabbnál izgalmasabb elbeszéléseket. Alapvetően ilyen mesékből nem lenne sok, hiszen fajuk igencsak békés típus, ám a királylány folyamatos eltűnései miatt sokszor áll a palota a feje tetejére, és az ezzel járó káoszt már-már szárított gyümölcsök társaságában kíséri figyelemmel.
Noha az erdeiek szinte sose támadnak elsőként, előszeretettel vesz részt a stratégiák megbeszélésében és a politikai helyzettel járó változások megvitatásában, ha csak hallgatóként is. Másfajta mentalitása miatt azonban alkalmanként egészen újfajta megvilágításba helyezhet egy helyzetet, ami miatt többen elkezdték azt rebesgetni, hogy valószínűleg csak a szokatlan, de előrevezető észrevételei miatt van abban a pozícióban, amiben, egyébiránt biztos lefokozták volna, viszont még olyan mendemondákról is értesült, miszerint sötételf fattyú. Nem is meglepő ez annyira, hiszen nem minden erdeire jellemző a sunyiság és álnokság, amit a sötételfeken kívül ő is a sajátjának tudhat, és bár ez csak halványan kerül kimutatásra mások számára, a tekintetében ott van valami nyugtalanító. Ezt ugyanakkor puhítja barátságos mosolygóssága, valamint szarkasztikus és szórakozott megnyilvánulásai, aminek köszönhetően vagy nem lehet teljes mértékben komolyan venni – vagy igazán kellemetlen társaság.
Semmivel sem több egy átlagos katonánál – habár a mágiaágat sikerült elsajátítania, közel sem olyan erős egyik képessége sem, mintha rendesen kitanult volna mindent belőle. Annyihoz persze elég, hogy a saját megoldásaiban tudja alkalmazni, leginkább igyekezve a cseles módszerekhez folyamodni, mintsem szemtől szemben, puszta erőből véghez vinni az elképzeléseit. Fizikailag sem tartozik a különösen erősek közé, és bár meglehetősen lusta életmódot tud folytatni, a katonaság minimumaként állóképességet bőven szedett magára, mely az odaszúrós beszélőkéje mellett talán a legjobb. Íjászatban és kardforgatásban is csak annyira felel meg, amennyire kell és amennyivel még benn maradhat a nemesi kör magasabb pozíciójai között, így ebben a kettő ágazatban sem bizonyul kiemelkedően jónak, ám mikor kirendelik őt egy csapat élére, meglepő teljesítményre képes összeszedettségével, a parancsok precíz kiosztásával és gyors reakcióival, nem beszélve találékonyságáról. Ha egyszerű katonaként nem is nevezhető elismertnek, csapatvezetőként kifogástalan – leszámítva természetesen a személyiségéből fakadó felháborító megmozdulásokat.
A királyi párhoz teljes mértékű hűséggel fordul, noha vannak megkérdőjelezhető tettei vagy megjegyzései, azokat az esetek többségében eltussolja, így senki sem gyanakszik rá – vagy ha igen, nincs kézzelfogható bizonyíték róla. Nem mintha ne lennének róla mindenféle pletykák csupán a különös hozzáállása miatt vagy azért, mert hagyománytörő módon kopasz, sok erdei elf méltatlankodására vagy egyenes felháborodására. A lustasága sem segít azon, hogy jobb szemmel nézzenek rá, ugyanakkor elérni bármikor el tudják a telepatikus kapcsolatnak hála, ám az érdeklődését ritkán lehet úgy felkelteni, hogy végig aktívan részt vegyen egy-egy feladat során. Amíg nem válik komollyá a szituáció vagy amíg nem lát rá az esetlegesen baljós következményekre, addig nem is veszi túlságosan komolyan azt, de amint kiszagolja a közelgő bajt, a megnyilvánulásainak szóhasználatán sokat ugyan nem változtat, tartalmuk célirányosan a feltételezhető baj elhárítására összpontosulnak.