Név: Dunreg Fertah
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 30
Foglalkozás: Vadász


Izmos, és szálkás testű ember, aki körülbelül száznyolcvan centiméter, és kilencven kilogramm. Hosszú szőke szakálla három fonatban van. Feje tar kopasz, fülei kissé szétállóak. Általában félmeztelenül jár, és úgy indul vadászni. Egy bőrnadrágja van amit egy szíj tart a helyén. Egy tőr van a bal oldalán. Ez mellé szokta rakni baltáját. Tekintete nem sugároz mást csak magabiztosságot, és nyugodtságot. Járása is  magabiztos. A vadászatban használt specialitása az íj használata. Olyan pontos, hogy szinte bármit eltalál húsz harminc méterről is. Alapszinten bánik a baltával, a tőrrel, és a pajzzsal is. Fogazata hiányos és szájszaga kellemetlen. Ökölharcban  jeleskedik. Izmos karjai ha egyszer betalálnak akkor törik a csont. Bika nyaka van és nagy tenyere. A kocsmákban gyakran rendeznek szkander versenyeket ahol jó helyezéseket szokott elérni. Szeret kocsmába járni. Mindig a legerősebb italokat kéri, ha megteheti. Kedvenc étele a vaddisznó hús. Ha elejt egyet akkor megsüti nyárson, és abból jóízűen falatozgat. A maradékot pedig odaadja a faluja szegényeinek. Kedvtelésből ritkán vadászik általában csak akkor ha megéhezik, vagy bőrre van szüksége. A tisztálkodás nem tartozik a legkedvesebb foglalatosságaihoz. Egy hónapban egyszer kétszer megmártózik valamely folyóban vagy tóban. Halászni is szokott járni amolyan kedvtelésből. A kis halakat vissza dobja, de a nagyobbakat otthon elkészíti étel gyanánt. Az orkokat nem igen kedveli.

Gyerekkorában apja sokat verte, és idősebb társai is helyben hagyták párszor. De ő addig gyakorolta a pusztakezes és fegyveres harcot míg meg tudta magát védeni, és apja sem merte megverni. A nagyapjával, aki nagyon sokáig élt, sokszor ment el vadászni míg bele nem tanult teljesen. Már az íjjal is jól bánt mire elérte a felnőtt kort. Előfordult, hogy egynéhány társával még medvét is le tudtak vadászni. Idővel megtanult bánni a baltával, a tőrrel, és a pajzzsal is. Sokáig egy faluban élt ahol igazából nem nagyon volt közkedvelt, hiába volt jó szándékú. Sokszor adott az olyan családoknak ennivalót akik valamiért nem tudtak vadászni, és nagyon gyűjtögetni sem. Talán amiatt nem szerették mert ha berúgott olyankor sokakat elvert meg azért is mert szinte mindig izzadt és büdös volt, de ez is csak azért volt mert rengeteget edzett és dolgozott ( Amikor éppen nem részegeskedett ). Mire elérte a húszas éveit olyan harcmodort fejlesztett ki, amire még egy ork harcos is elismerően bólogatna ( legalább is a faluban ez hírlett ) . Direkt úgy tanulta ki fegyverei használatát, hogy az veszélyes legyen egy vagy több ellenféllel szemben is. Mindent bele adott de csak átlagos szinten tudott bánni a baltával, de a tőrrel és az íjjal annál jobban. Meglehet talán a pajzs éppen hogy csak nem idegesítette, ha nála volt . Lehet, hogy falujában olyannyira nem kedvelték a férfiak, de legalább a senkiházi fajták féltek tőle. Mikor elvesztette nagyapját, akit nagyon szeretett megfogadta, hogy ő is a nyomdokaiba lép, és nagy harcos és vadász lesz. Persze ez a tragédia nélkül is így lett volna de így megerősödött benne a késztetés. Igaz az alapokat a megboldogult öreg apjától tanulta, az idő amelyet gyakorlással és vadászattal töltött  az tette őt igazán erőssé. A faluban udvarolt egy lánynak aki nem viszonozta a fiú érzelmeit. Ez nem tetszett az ifjú harcosnak, és az sem, hogy a kérők csak úgy tolongtak ennél a lánynál. Neki ment az összes kérőnek egyszerre puszta kézzel. Sokat helyben hagyott, de végül ő járt rosszabbul. Kiütötték, és utána megrugdosták. Utána sokáig gyengélkedett, és utána elhatározta , hogy elhagyja szülő hazáját. A közeli erdőben egy kis vadászházba költözött. Magányos volt, de legalább nem kellett szégyenkeznie amiatt, hogy egy pár suhanc  elverte. Túl sokan voltak. Ezután gyűjtötte a trófeákat. Mindenféle állat karma, szarva, agyara, és bundája díszítette a kis vadászházat.  Az volt a jó az egészben, hogy eltudta magát látni a vadászattal és a gyűjtögetéssel na meg a halászattal. Nagyon hiányoztak neki a kocsmai tivornyák. Amikor már nagyon nem bírt magával, elvitt a kocsmába egy kis vadhúst meg bőröket, és ezért kapta a bort. Ezt aztán az erdei házában iszogatta. De persze a kocsmába nem a régi ruhájában hanem egy kopottas paraszti ruházatban csuklyával ment. De mindenki sejtette, hogy ki ő csak nem akartak tudni róla. Egyszer vadászat közben rá talált egy kisebb létszámú ork harcosra, és hamar szólt a falusiaknak. Így még feltudtak készülni a támadásra. A vadász is segített nekik, és így megtudták védeni a települést. Ezek után már nem utálták, sőt hősként tekintettek rá. De Fertah a nagy harcos és vadász maradt a kunyhóban, de ha borra volt szüksége vagy nőre abból mindig kapott elegendőt. A falusiak vittek neki mindkettőből eleget. Sokat gondolkodott az életén és elhatározta, hogy szétnéz mi van az ő ismert világán kívül. Nem született ő vándornak, de mégis felakarta fedezni a világot. Fel vette fegyvereit, fogta a batyuját és elindult a nagyvilágba. Ott hagyta az erdőt és elindult egy új kaland felé.

Kirekesztettből lett hős harcos, örülünk a jelenlétednek!
Némi egyeztetést követően eljutottunk az előtörténeted elfogadásának pillanatáig, és kíváncsian várom, hogy a falud megvédését követően a vándorlás mellett döntve milyen véleménnyel leszel a nagyvilágról, ahol nem kevés változások zajlanak éppen, és érdeklődve fogom kísérni, kikbe-mikbe botlasz majd bele a játékaid során, akik próbára tesznek vagy segítenek neked! Bízom benne, hogy sok meglepetésben és izgalomban lesz részed

Innentől már csak két dolgod van: játékostársat keresni, akivel esetleg lenyomhatsz egy annyira kedvelt kocsmai bunyót bemelegítőnek, illetve az adatlapodat kell megírnod, melynek határideje két hét

Sok sikert a leendő bunyókhoz és jó játékokat kívánok!